Hajdú-Bihari Napló, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14 / 62. szám
fé Engesztelés Miért haragszol olly igen? Kis leány! tekints ide; Ki itt előtted esdekel, Nem a te híved-e? De űl durcásan, és reám Csak nem tekint a kis leány. Fűzök hajadnak selymibe Virágos szalagot; Csak od tekints szemem közé, Csak szűnjön haragod. ~ De űl durcásan, és reám Még sem tekint a kis leány. Jól áll piciny kacsóidon A gyűrű, kis leány, Arany gyűrűt adok neked, De pillants már reám! - Csak ül durcásan, és reám Most sem tekint a kis leány. Gyöngysorra vágysz? szép gyöngyöket Hozok nyakadra én. Szemednek hajnalcsillagát Ha fölveted felém. - Durcás mindegyre, és reám Csak nem tekint a kis leány. Tehát jobban szeresselek? De od az nem lehet! Határ és végtelen, hogy én Szeretlek tégedet. S még is haragszol, és reám Még sem tekintesz, kis leány?... De miért is e töprenkedés? Babám, isten veled! Lesz más leány, ki rám tekint, Kettő is egy helyett... Tudtam, tudtam, hamis leány, Hogy még mosolyogasz is reám! „Számomra nem volt kétséges, hogy hiteles Petőfirelikviát tartok a kezemben, de papírrestaurátorral és grafológussal is megvizsgáltattam." PETŐFI SÁNDOR Színésztársamhoz Ne házasodjál! ez a színi pályán A nagy parancsolat, Mellyet tapasztalás az ifjúkornak És józan elme ad. S én e parancsot füstbe nem röpítni Szentül megfogadám, Hogy a művészet tündér templomának Beléptem csarnokán. De Thaliára! gyáva hadseregként Hátat fordít az ész: Midőn az ember e boldog fiúnak Családkörébe néz. Övé a nő... s hogyha volna hangom Megénekelni őt! Szép, mint a fátyol, mellyet bíborújjal Május koránya a napúira szőtt. Miként az erdők rejtezett lakói, A bút panaszló gerlicék, szelíd; S jó... de hová? csak a rágondolás is Szivet vért melegít. Azért, barátom, éld te szép világod, Karold a nőt körül. Kit jobb kezével tett le a szerencse Öledbe étlenül. Ám hogyha ritkán térek küszöbödhöz, Ne vádolj engemet; Nem a rokonszenv haldokló órája Szülé ezt ellened. De látni téged, angyalod körében, A hűség kebelén. E példa bűvös, csábító mosolynak Bájával int felém. S én jól tudom, a színpad emberének Nős élte alve. Melly századévben többet egy virágnál Avvagy ha nevel-e? Ismeretlen Petőfi-kéziratok A könyveknek megvan a maguksorsa - mondják az érdemtelenül eltemetett művekről. Még inkább igaz ez a nyomdáig el sem jutott kéziratokról, amelyek útját olykor a szerencsés véletlen egyengeti. Mint ahogy Petőfi Sándor töredezett szélű füzetéről is elmondható, amely másfél évszázados lappangás után immár teljesítheti a költő szándékát: a tiszta, szép betűkkel rótt sorokat a nyomdai szedő kézbe vegye. Az ismeretlen versekkel és novellákkal, azazhogy beszélyekkel. Mészáros Vince (1913-1994) technikatörténész, muzeológus, a Közlekedési Múzeum főigazgatója Széchenyi Istvánra és a reformkorra vonatkozó művelődéstörténeti dokumentumok gyűjtője volt. A Petőfi-kéziratot a hetvenes évek elején egy ismeretlen embertől vásárolta kétszáz forintért. Az illető afféle vigéc lehetett; lomtalanítások, padlástakarítások alkalmával kiselejtezett kéziratokkal és festményekkel kereskedett. A Petőfi-kéziratot egy padláson találta, de antikváriumokban nem tudta eladni. Dr. Mészáros abban a hiszemben vásárolta meg tőle, hogy korabeli másolat, egy Petőfi-rajongó munkája. 1995 októberében, a hagyaték rendezésekor Mészáros Emőke talált rá a kéziratra. Édesapja elbeszélése alapján kezdetben ő maga is azt gondolta, hogy puszta másolatról van szó, így került hozzám az Ibolyák kézirata. Számomra nem volt kétséges, hogy hiteles Petőfi-relikviát tartok a kezemben, de papírrestaurátorral és grafológussal is megvizsgáltattam, majd pedig filológiai búvárlatokba kezdtem. Ebben nagy segítségemre volt a két kiváló Petőfi-kutató, Fekete Sándor és Lukácsy Sándor is. Az Ibolyák című kézírásos füzetet a Petőfi-művek jelenlegi kritikai kiadásának szerkesztője, Kerényi Ferenc is hiteles Petőfi-kéziratnak nyilvánította. A több mint másfél évszázadot átvészelt kézirat két verséről (Engesztelés, Színésztársamhoz) és két novellájáról (A párbaj, A bajazzo) eddig nem tudott az irodalomtörténet, s e kis gyűjteményben feltalálható a Disznótorban című Petőfivers egyetlen autográf kézirata is. Az ismeretlen Petőfi-versek és novellák nem módosítják ugyan a költő pályakezdéséről szerzett irodalomtörténeti-irodalomkritikai ismereteinket, mégsem az életmű érdektelen adalékai csupán. Különösen a szépprózai kísérletek érdemelnek figyelmet. Eddig ugyanis csak három Petőfi-elbeszélést ismertünk: A szökevények című „eredeti novellá"-t, amely 1845- ben a Pesti Divatlapban jelent meg, továbbá A nagyapa, valamint A fakó leány, s a per legény címűeket, amelyek az Életképek 1847. évi folyamában láttak napvilágot. A kézírásos füzetben olvasható két beszély, A párbaj és A bajazzo a húszéves költő prózaírói műhelyébe enged bepillantást. Az Engesztelés című költemény az alig húszéves Petőfi jellegzetes udvarló verse. Ihletője minden bizonnyal Petőfi pályatársnője, a feltűnően szép és tehetséges De Caux Mimi volt, akiről a színész Némethy György, a költő lakótársa így írt memoárjában: „Egyedül De Cau Mimi volt a színésznők között, kit Petőfi többször meglátogatott, hogy udvarolt-e neki, nem tudom, de könnyen meglehet, mert Mimi kisasszony pezsgő francia vérű, gyönyörű leányka volt..." De Caux Mimi méltó pályatársa volt a magyar szabadságharc költőjének. A bukás után vagyona tekintélyes részét arra áldozta, hogy enyhítse Arad, Olmütz és Kufstein magyar rabjainak a szenvedéseit. A Színésztársamhoz élményanyaga Petőfi színipályájának kezdeti szakaszából való. Szuper Károly otthonában tett látogatását idézi fel. Abban az időben Petőfi, társával együtt a színészet megreformálását tűzte ki célul. Később azonban elváltak útjaik, s talán ezzel magyarázható, hogy a szóban forgó verset kihagyta későbbi gyűjteményeiből. A párbaj című novella is önéletrajzi fogantatású. Alapötletét barátjával, Orlay Petries Somával való versengése szolgáltatta. Orlay visszaemlékezése szerint ő gitárdallal kedveskedett a világszép Csáfordi Tóth Rózának, aki iránt Petőfi szerelemre gyulladt - ez okozta a galibát... A bajazzo - a másik beszély névadó hőse - sutba veti a pojácák korabeli kellékeit, s egy lépést tesz Shakespeare - a Lear király bohóca felé, akit kecskeméti jutalomjátékán Petőfi „filozofáló" udvari bolondként jelenített meg. Petőfi 1842-1844 közötti írói korszakát Horváth János találóan a lírai szerepjátszás korának nevezte. Valóban az volt. Ne feledjük azonban: az Ibolyák szerzője húszéves fiatalember, s bámulatosan rövid idő múlva ő lesz a magyar költészet és a magyar szabadságharc legnagyobb alakja. Szekeres László I.a* s a& I .c . 4Mo 4 NX va ![ fS's ■‘•X' s . Az erdélyi irodalom nagykövete Kányádi Sándor arcvonásait Szervátiusz Jenő is faraghatta volna. A halott szobrász és a köztünk élő költő munkásságát áthatja a sorsvállaló népiség, s a talán minden társadalmi réteg számára eleven esztétikai élmény. Székely ősök demokráciahűségét őrzi lelkében, otthon van a nagyvilágban, de a medvék világa és az áfonyaízű történetek ringatják őt kegyelmi állapotba. A test és lélek ezen a tájon kapcsolódott össze költészetében, amely a lét jelenségeiről sugározza egyetemes üzeneteit. Fehér izzású sűrű haja, rebbenő, hosszú ujjai, az időmérték hullámain fodrozódó szavai mindezek egy rendkívüli ember teremtő valóságához engednek közelebb. Először Miskolcon hallgathattam, ahogy verseit mondja. Csak Pilinszky János volt képes ilyen hőfokon interpretálni a titkot, ami „a keserű szájban édessé ízesül". Böszörményben találkoztunk újra. Nagyon sok kisgyerek vette körül. Akik ott voltak, egy életre szóló útravalóval gazdagodtak: „Ti most azt hiszitek, hogy egy költővel találkoztatok. De ez egy olyan foglalkozás, hogy csak a halála után derül ki valakiről, az volt-e. Addig higgyétek, az vagyok, én is hiszem, de kételkedjetek is." A magyar költészet meghatározó alakjáról még nem jelent meg monográfia. Ennek hiányáról lényéből eredő szerénységgel beszél. Inkább annak örülne a legjobban, ha majd ötven év múlva tartanák fontosnak, hogy könyvet írjanak munkásságáról. - Nagyon sok gyermekrendezvényen vesz részt. Mi ezekről a tapasztalata? - Nem csak az ilyen jellegű találkozók vonzanak. Azt szoktam mondani, hogy karon ülőtől botra támaszkodóig, iskolai végzettségre való tekintet nélkül mindenkit érdekelhet a költészet különös íze, zamata. Az én elvem az, hogy nem lehet senkinek sem a talpa alá vagy a feje felé beszélni, hanem a szemébe. Nem tudom ki milyennek értékelte ezt a délelőttöt, de még rosszul sikerült találkozóm nem volt. - Miskolcon találkoztunk évekkel ezelőtt, amikor Kopacz Mária kolozsvári festő kiállításának megnyitóját író-olvasó találkozó követte. - Ez a könyvheti rendezvény rehabilitációs találkozó volt. A miskolci Papp Feri még '84-ben rendezett nekem egy estet az ottani műszaki egyetemen. Legalább ötszázan jöttek el, ennek ellenére nagyon bensőséges volt a hangulat. Én soha nem szoktam olyasmit mondani, hogy abból valakinek baja származzon. De a román államvédelmi jelentéseket annyira egy az egyben alkalmazták itt, hogy az akkor főiskolás és népművelő Papp Ferit úgy kipenderítették Felsőzsolcára, hogy azóta is ott maradt. Ő a Csokonai Kiadó gondozta könyvemből megvásárolt kétszáz példányt, amit raktárba tétetett. Ezeket dedikáltam '91-ben Miskolcon. - írja valahol, hogy a Székelyföldön járva, amikor megkérdezte a gyerekektől, hogy mi a vers, egy legényke azt felelte: az, amit mondani kell. A kultúra apályos idején mennyire időszerű ez a válasz? - Most még inkább az a vers, amit mondani kell, mert lassan már nem tudnak írni-olvasni az emberek, csak hallgatnak, megnézik a televíziót, így aztán azt szoktam mondani, hogy a Gutenberg óta könyvbe száműzött vers visszahelyeződik homéroszi jogaiba, sőt meg is zenésítik, hogy kelendőbb legyen. A sikeresebb zenekarok, mint a Kaláka is, „kihangszerelik" a versben lévő muzsikát, s ezzel hozzájárulnak Petőfi, Ady, József Attila népszerűsítéséhez. (Régóta vallom, hogy a vers azzal, hogy mondják, igen örvendetes cselekedet.) Alig van olyan televízió Európában, amelyben még verset mondanak naponta, Magyarországon erre is van példa. A hangosan mondott versből kihull minden töltelék, s az élő beszéd tisztító tüzén keresztül táplálható be a jövendő elektronikus emlékezetébe. - Tehát a gutenbergi találmány és a Marconi-konstelláció együttes hatása a verset is tovább élteti? - Persze. Ahova pedig nem jut el az Internet és a könyv, továbbra is kézzel fogják másolni a jó verset. Vagy pedig száll szájról szájra. - Mikor vehetjük kezünkbe újabb kötetét? - Hamarosan megjelenik Valaki jár a fák hegyén című könyvem a Magyar Könyvklub gondozásában. Régebbi és új versek egyaránt lesznek benne. Ünnep egy új kötet megjelenése, de még inkább az, mint Tamási Áronnál, ha írhatok. Ezt a kegyelmi állapotot semmi sem pótolhatja. Tarczy Péter