Hajdú-Bihari Napló, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

6. oldal Hegyvidéken tanulják a közlekedést Berettyóújfalu (HBN - H. Cs.) - A be­rettyóújfalui rendőrkapitányság illetékes­ségi köre 31 településre terjed ki. A rend­őrségnek érdeke, hogy már gyermekkor­ban megtanítsák közlekedni a gyermeke­ket, hiszen közülük egyre többen kerék­pároznak. Több iskola partner ebben. A DADA-programon belül már az általános iskola első, második osztályában folyik a helyes közlekedésre nevelés. A témával kapcsolatban évente rajzpályázat is van. A korábbi években a bakonszegi Reme­te-tó partján rendezte a kapitányság a nyá­ri táborokat. Három éve átköltöztek a hegyvidékre, Síkfokút. Más a feltétel, mint a síkságon, hiszen szerpentinen kell köz­lekedni. Bár ez balesetveszélyesebb, apró horzsolásokon túl nem fordult elő súlyo­sabb sérülés. Nagyszerűek a szabadidős programok is, élményt ad az egri vár, Szil­vásvárad megtekintése és a bogácsi fürdő. Már Baranyai Gábor kapitány elmondta még, hogy ténykedésük eredményességét mutatja az a tény, hogy 1993 óta nem for­dult elő a területükön gyermekbaleset. Nehéz a karfioltermesztés Kis Anita Monostorpályi (HBN) - A karfiol nagyon érzékeny növény, éppen ezért termeszté­se fáradságos, munkaigényes tevékenység. Mindezekkel dacolva Borók József és fe­lesége Monostorpályiban mégis belevágott a karfioltermesztésbe A Borók házaspár a termőföld megmun­­káltatása után, a holland magokból kinőtt palántákat a körülbelüli egy hektár terü­leten ülteti el. Ezzel persze még nem ért vége a munka. A harmincezer tő karfiol ugyanis állandó odafigyelést és törődést igényel. A csapadékot nagyon szereti és ha ebből a természet szűkölködik, gondos gazdák locsolnak. A karfiolrózsákat a nagybani piacon értékesítik. Persze ez nem mindig úgy sikerül, ahogyan azt a termelők remélik, hiszen a száz forintos kilogrammonkénti ár helyett, néha csak ötven forintért adják el. Ennek ellenére a monostorpályi házaspár már tíz éve fog­lalkozik a karfioltermesztéssel, és ők azt mondják, meg lehet élni belőle. Ez mind-mind karfiol Fotó: Kovács Zsolt Megszépültek az épületek Nyírő Gizella Földes (HBN) - A Karácsony Sándor Általános Művelődési Központhoz tartozó épületek külső és belső felújításával ké­szültek az új tanévre. Szeptembertől nem­csak az általános iskolai oktatás kezdődik, hanem a berettyóújfalui szakmunkáskép­ző 9-10. évfolyamának kihelyezett tagoza­ta és az immár második tanévét kezdő alapfokú művészeti iskola is. Ez utóbbi zenei tanszakokon, illetve mű­vészeti tanszakokon képzi a földesi növen­dékeket. A tanévkezdéssel egyidőben hir­dette meg a Földes Községért és Tanuló­­ifjúságáért Alapítvány kuratóriuma a Ta­nulmányokért Díj pályázatot, amelyen 4,7 átlagú eredményt elérő szakmunkás-gim­­náziumi-szakközépiskolai tanulók vehet­nek részt. A díj elnyeréséért eséllyel pá­lyázhatnak azok a főiskolai, egyetemi hall­gatók is, akik az elmúlt tanév végén 4,0- es átlagot értek el, vagy kimagasló és elis­mert diákköri munkát végeztek. A díj ün­nepélyes átadására az október 23-i nem­zeti ünnepen kerül sor. Mifii BIHIIBI TÁJ­KÉP 1998. augusztus 22., szombat A kicsiknek nyaralással felérő élmény a strand Püspökladány (HBN - Sári Andrea)­­ A város strandját sok olyan család látogatja, akik pénz szűkében, nyara­lás helyett fürdőzéssel gya­rapítják gyermekeik nyári élményeit. A szépen gondozott, ötmeden­cés püspökladányi strand nagy területen fekszik. Gondosan nyírt pázsit, tisztaság - szemét­nek nyoma sincs. A halk zene, a homokos sportpálya és a pingpongasztal mind-mind re­mek kikapcsolódást ígér. Az ét­terem és a büfé kulturált étke­zési lehetőséget kínál. A gyer­mekmedencében a pancsoló ap­róságokat vigyázó tekintetek fürkészik minden irányból. A medence melletti füves terüle­ten napozó házaspártól megtud­juk, hogy ők először vannak itt az idén. - A gyerekek már nagyon vágytak... - mondja Kovácsné Ibolya. Sajnos ezen a nyáron nem futja nyaralásra, így a sza­badság ideje alatt azt tervezzük, hogy néhányszor elhozzuk a gyerekeket. Kellemesen csalód­tam, mert a belépők és a büfé árai is szolidak. Ennek ellené­re - a belépőkért fizetett majd’ hétszáz forinton kívül - már így is több mint ezer forintot költöt­tünk. Nem követelőznek a gye­rekek, de egy fagyi, kóla, ham­burger... Az egyik gyerek meg­kívánja a másiktól. Egyébként nagyon kellemes itt. Maga a ter­mészet, a fű, a sok fa - a lakó­telepen élő ember számára ez mind élmény. A „zsibongó” medence szélén fiatal anyuka fegyelmezi kisfiát. Ők Bárándról érkeztek. Szívesen jövünk ide strandolni. Nyugodt, csendes kis fürdő, és ami a leg­fontosabb, tiszta. Nem szeretik a zsúfolt strandokat. Itt van hely bőven és a gyereket is szemmel tudja tartani. Általában délelőt­­től késő délutánig vannak kint. Nem olcsó, hiszen ha mindent összeadnak, hármunknak mini­mum kétezer forintba kerül ez a kiruccanás. Minden gyereknek szüksége van viszont nyári él­ményre. A bárándi édesanya így tudja hozzájuttatni gyermekeit. - Ugye holnap is jövünk?! - kiabál a csúszdáról a kislánya, - majd meglátjuk - válaszol édes­anyja. A nagyobb gyerekek is élvezik a strandot Fotó: Kovács Zsolt Segítség a remeteieknek Körösszegapáti (HBN - V. J.) -Egy kisebb termet töltött meg az az adomány, amelyet Berekbö­szörmény polgármestere, Vajda Imre és Körösszegapáti első em­bere Dani Imre két mikrobusszal vittek át Romániába, a szomszé­dos Bihar megyei Magyarremete (Remetea) településre, ahol az el­múlt hónapban borzalmas ítélet­idő pusztított. A nagyváradi me­gyei hivatal ezt a települést java­solta arra, hogy megkapják a ha­táron túli településeken össze­gyűjtött adományt. A település vezetői és lakossága örömmel fo­gadta az élelmet és a használt, de tisztára mosott ruhákat. Úgy ha­tároztak a település vezetői, hogy az egyházközösségek tagjainak bevonásával osztják szét a külde­ményt a rászorulóknak. Remete a település polgármestere átveszi a küldeményt Dani Imre polgármestertől Fotó: Vmirjáncki József Egy orgonafelújítás háttere Bakonszeg (HBN - H. Cs.) - Hálaadó istentisztelettel avatták fel a bakonszegi református egyház felújí­tott orgonáját augusztus 9-én. Az esemény mellett megemlítünk néhány ér­dekességet a hangszerről. Dangl János aradi orgona­építő mester 1822-ben készített egy orgonát a budapesti Zene­­akadémiának. A 22 regiszteres hangszert a hangversenyte­remben helyezték el. Amikor az akadémia másik épületbe költözött, egy másik orgonát építettek. A régit felajánlották a Debreceni Zenedének. Az al­katrészeket az intézmény pin­céjében helyezték el, ahol a fa­részek jó része elkorhadt. Az épen maradt részeket 1933-ban áruba bocsátották. Azokat Be­rettyóújfalu református gyüle­kezete 1934-ben vásárolta meg. A már meglévő orgonájukból felhasználva Dangl mester al­kotásának darabjait újat épít­tettek. Most érkeztünk el Ba­­konszeghez. A református egyház orgonáját 1938-ban ad­ták át. Feltételezhető, de nem bizonyított, hogy a régi orgo­na darabjaiból került a biha­ri településre egy manuál, mi­vel az újfalui hangszer kétma­­nuálos. Ezt nem cáfolja és nem is erősíti meg a gyulai Ócsai László, a bakonszegi or­gona felújító mestere. Szerin­te a sípos zeneszerszám nem önálló orgonának készült. Ócsai mester elmondta, hogy az összeállított sípsorok alkalmatlanok voltak önálló orgonára, mivel csak felhang­regiszterekből álltak, ezért majdnem visítottak. Koráb­ban valamilyen ok miatt eze­ket is levágták. Ezeket el kel­lett dobni és helyettük hasz­nálható hangszínben és a stí­lusba beleülő regisztert épí­teni. Ezzel lett az orgona tel­jes hangszerré. Ha a kártevők - szú, moly, rágcsálók - nem végeznek na­gyobb pusztítást, akkor a rendszeres éves karbantartás mellett még 20-30 évig szépen szól a hangszer. Külföldön próbált szerencsét az énekes-gitáros Berettyóújfalu (HBN - K. Cs.) - Berettyóújfalu város napján mutatta be Marjai Gál Csaba „Magyar költők idegenben" című műsorát Münchenben. Ha akkor nem is, júliusban - amikor haza­látogatott - felvételről megtekinthettem az előadá­sát. - Gál Csabáról így ír Váradi Ferenc Debreceni rocklexikonja: „A Folk 81 és a Naposcsibe duó­ban gitározott, énekelt”. Ez ko­rántsem a teljes zenei pályafutá­sa. Milyen állomások szerepeltek még? Kérdeztük. - Tizenötéves korom óta szín­padon vagyok. A fent említett zenekarokon kívül más műfaj­ban is szerepeltem, mert játszot­tam a Karikás és a Csűrdöngö­lő együttesben. Emlékezetes ma­rad a Kodály Zoltán Zeneművé­szeti Szakközépiskolában töltött három év, ahol Adrovicz István tanár úrnál tanultam gitár sza­kon. Az akkori tanítványok kö­zül nem csak én kerültem „ide­gen országba”, hiszen Tüske András Ausztráliában, Agócsi János az Egyesült Államokban, Hodosi Zoli meg Olaszországban találta meg a számítását. Én 1986-ban indultam neki a nagy­­vitágnak. - Nem maradt hűtlen a zené­hez Münchenben sem. - München az egyik központ­ja a nyugati magyarságnak. 1986-ban, a megérkezésem után nem sokkal már önálló műsor­ral mutatkozhattam be a Ma­gyar Katolikus Misszió nagyter­mében. Ettől kezdve rendszeres közreműködője lettem gitáros­énekesként a különböző rendez­vényeknek. A népzenéhez sem maradtam hűtlen, a Kecskési Csilla és a Durka István vezet­te népi táncegyüttest kísértük néhány évig Major Csabával és Juhász Andrással. 1988-ban nyertem felvételt az ottani kon­zervatóriumba. - Ezek még a korábbi műso­rokból merítő fellépések voltak. Mi inspirálta arra, hogy a kint élő költők verseit adja elő saját megzenésítésben? - Nagy megtiszteltetés volt számomra, mikor Tollas Tibor, a Nemzetőr egykori főszerkesz­tője meghívott a 70. születésnap­jára. Azon gondolkoztam, hogy mit is vihetnék neki ajándék­ba. Juhász László, Tollas Tibor költészetének jó ismerője aján­lotta figyelmembe az Anyám zsoltárt énekel című verset. így kezdődött, de a magyarság összejövetelén rendszeresen ta­lálkoztam más költőkkel is: Haj­nal László Gáborral, Máté Imré­vel, Kannás Alajossal, Balázs Zoltánnal és másokkal. Vala­mennyien örömmel vették, ha megzenésítettem egy-egy versü­ket, és a személyes találkozása­ink is erre ösztönöztek. Foko­zatosan gyűlt össze az a nagy anyag, amelyet aztán Pataky Ta­mással mutattunk be. A sors iróniája, hogy végül is a német változattal előbb álltunk a kö­zönség elé, mint a magyarral, de ez utóbbit szeretném mielőbb hazai közönség előtt is bemu­tatni. Marjai Gál Csaba Fotó: Magánarchívum

Next