Hajdú-Bihari Napló, 2018. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-14 / 86. szám

6 Megyénkből Interjú Körtvélyessy Ferencnével, a legidősebb diakonisszával . Idősek között az „Úr szolgálóleánya” Százkettedik évében verset ír, lottózik, ha nyerne, Földesen árvák házát építene, és ő is odaköltözne, földes. A múlt század köze­pén a diakonisszákat min­denütt tisztelték, számított rájuk az akkori társadalom. A nagy háború és Trianon után az árván maradottakat és az időseket gondozták a szere­­tetmunka keretében. A dia­­kóniai szolgálatot az Országos Református Szeretetszövet­­ség működtette, amelynek el­nöke az a Kiss Ferenc volt, aki korábban hat évig református lelkésze volt Földesnek. A di­­akóniát elsősorban gyüleke­zeti feladatnak tekintette, de látta, hogy a helyi közösségek erejét meghaladó feladatok­hoz nagyobb szervezetre van szükség. Elsősorban árva- és idősotthonokat létesítettek. Ma már kevesen élnek azok közül, akik azokban az évti­zedekben az Istenbe vetett hittel e szeretetszövetség keretében vállalkoztak lelki segítésre, öregek, árvák, el­hagyottak, kórházi betegek ápolására, gondozására, el­látására. A szeretetmunka még élő tanúja a százkettedik születésnapját idén köszön­tő Körtvélyessy Ferencné, Fekete Margit, aki ma Hajdú­­böszörményben a Gondvise­lés Házában éli idős napjait. Élete javát azonban Földesen töltötte, melynek jó részét árvák és öregek gondozására fordította. Úgy tudom, hogy nagyon fiatalon került a diakónia vonzásába, lett diakonissza. Valóban a felső kereskedelmi iskolát hagyta el a szeretetszol­gálatért? Ritkán születtem 1916. no­vember 12-én, majd Püspök­ladányban töltöttem gyer­mekkoromat. Alig múltam 17 éves, amikor Debrecenben ta­nultam a kereskedelmet. Ott láttam és ismerhettem meg a diakonissza testvéreket, a szeretetmunkát, azt, hogy milyen szeretettel szolgálták az embereket. Megszerettem tevékenységüket, ahogy sok jót tettek a gyermekekért, öregekért. Megtetszett a szép egyházi élet is és a Reformá­tus Diakonissza Intézetbe jelentkezve kétéves tanfolya­mot végeztem. Egyszerű volt akkoriban az intézetbe bekerülni? Később hogyan került Földesre és lett árva- és aggmenház vezető? Csak azt vették fel, aki tanúbizonyságát adta annak, hogy az Úristen hívta el erre a szolgálatra. Alázatos, szelíd, csendes szolgálat volt ez. Csak egészségeseket vettek fel diakonisszának, testben, lélekben épnek kellett lenni. Gyengédség és fegyelem - mindkettőre szükség volt a diakonisszaléthez. Végzésem után Karola testvér néven előbb Nyíregyházára helyez­tek, tejkonyha vezetőnek, majd egy év után Földes kö­vetkezett. 1932-ben létesült ott az első árvaház, melyet még kettő követett az Orszá­gos Református Szeretetszö­vetség fenntartásában, majd egy aggmenház is létrejött a Kállay László földbirtokos falura hagyott örökségéből. Akkor a környező községek­ből 40 árvát gondoztunk, tíz bennlakó idős emberen segítettünk. Nagyon jók voltak a helyi emberek, mindig segítettek bennün­ket. Élelemmel, ruhával. És szeretettel. Életem egyik legszebb részeként egykori gondozottaim emlékeztettek ezekre az évekre leveleikben. Még Kanadából is, hogy az árvaságuk ellenére jó volt gyereknek lenni az árva­házban a kapott szeretet és gondoskodás miatt. A diakóniai szolgálata mellett férjével önök vetítettek először mozgófilmet a faluban, sőt mozit is létesítettek? Valóban, férjemmel a köz­ségháza nagytermében mi vetítettünk először hangos mozifilmet 1941 szilveszte­rén. Az árvaházaink javára is rendeztünk később jótékony­­sági hímvetítéseket. Az egyik ilyen vetítéssel 272 pengőt gyűjtöttünk, mely össze­get az árvák felruházására fordíthattunk. 1944-ben a régi piactéren építettünk egy mozi termet, de a világhábo­rú közbeszólt. Nem tudtunk leadógépeket vásárolni. Férjemet munkaszolgálatra is behívták, de hazasegítette a Jóisten. Aztán államosították mozi termünket, termény­forgalmi célra kellett átadni. A történelem a diakóniai munkánkba is közbeszólt, a velem egy időben szolgálatba álló diakonissza társaim is csupán 1949-ig viselhették a számunkra kedves öltözetet. Nálunk is megszűntek az ár­vaházak, de még az aggmen­ház is. Mi csak a tanácsháza nagytermében vetíthettünk, alkalmazottként. Később, 1957-ben lakossági összefo­gással megépült a ma is álló Árpád mozi. Férjem mozigé­pész, én pedig pénztáros lehettem a létrejött Megyei Moziüzemi Vállalatnál. De amit a Jóisten rám mért, mindig elfogadtam. Nem panaszkodtam. Pedig lett volna miért. Most 80 éves Feri búnknak 1956-ban a for­radalomban való részvétele miatt menekülnie kellett. Év­tizedekig nem tudtam róla. 1974-ben megözvegyültem. Fiamat hiába kerestettem. 95 éves lehettem, amikor végül hat gyermekkori barátjához, az egykori szomszédunkhoz, Virágh Pálhoz fordultam segítségért. Hála Istennek, ő ismerősei segítségével rövid idő alatt megtalálta Svédországban. Feri most már hazajár hozzám minden évben. Mancika néninek hogy telnek idős napjai a Gondviselés Házában? Hetvenhat éves korom óta lakom itt, Hajdúböszörmény­ben. Régebben a Debreceni Nagyerdei Református Szeretetotthonban minden évben találkoztak az egykori diakonisszák, amely talál­kozókra Virágh Pál mindig elvitt. Sajnos, később ezek elmaradtak, mert diakonissza testvéreim sorra meghaltak. A Gondviselés Házában sok éven keresztül szerveztem a közösségi életet, imaórá­kat vezettem, látogattam az otthon betegeit. 84 éves koromig kis Trabantommal még hazajártam Földesre is. Keresztrejtvény fejtéssel, versírással töltöm időmet. Tévét nézek és lottózok. Ha nyernék a lottón, Földesen idősek és árvák házát építe­ném föl, és én is odaköltöz­nék... úgy vettem ki szavaiból, hogy hálával gondol vissza életére. Szép életet tud maga mögött? Naponta áldom az Istent, hogy megengedte, hogy neki szolgáljak. A Teremtő mindig velem volt. Ha volt is, hogy árván éreztem magam, Isten megvigasztalt azzal, hogy az akaratát teljesítem. Mindig éreztem az Ő végtelen jósá­gát, és azt, hogy mennyire szeret engem. Most már én is nyugodt szívvel elmondha­tom, hogy az Úr szolgálólá­nya voltam, mert a diakonisz­­sza kifejezés ezt jelenti. PÉTER IMRE Fiatal­kori emlékek között Körtvélyessy Ferencné fotó: Péter Imre 2018. ÁPRILIS 14., SZOMBAT Mindent, ami segítség lehetGyermekek a sulijukért A katasztrófák meg­előzéséről tanultak játékos formában a gyerekek. HAJDÚSZOBOSZLÓ. A fürdő­város katasztrófavédelmi kiképző- és raktárbázisán tartották csütörtökön a fiata­loknak meghirdetett megyei katasztrófavédelmi vetélke­dősorozat döntőjét, melyen 15 csapat 68 tagja vett részt. Az általános és középiskolá­sok külön kategóriákban ver­senyeztek. A gyakorlati és elméleti fel­adatok között akadtak példá­ul a közlekedésbiztonsággal, a tűzmegelőzéssel, a tűzol­tással és az elsősegély nyúj­tással kapcsolatos teendők. Emellett a gyerekek kipróbál­ták, hogyan lehet tájékozódni egy sötét sátorban, és azt is megtudták, hogy mit tesznek a szakemberek, ha egy veszé­lyes anyagot szállító járművet ér baleset. Kis Hagyományteremtő céllal tavaly indult a rendezvény, az akkori bevételből hangszert vettek. hajdúsámson. A hajdúsámso­ni II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola Iskolánkért Alapít­ványa és Művészeti Iskolája Jótékonysági Gálaestet szer­vezett április elején, melynek főszervezője a művészeti is­kola intézményegység veze­tője, Jakubecz Sándor volt. Az estét köszöntötte Bujdosó Tibor iskolaigazgató és Antal Szabolcs polgármester, aki tá­mogatta is e nemes célt. Tánctól a színdarabig Színvonalas és sokrétű gála­estről volt szó, hiszen a fellé­pők között a Zeneművésze­ti ág tehetséggondozásban résztvevő tanulóinak hang­szeres játékai voltak hallha­tóak, a táncművészeti ág a kicsik csoportjával és a te­hetséggondozó csoport páro­saival néptáncot adott elő, a képzőművészeti ágnak pedig tárlata volt megtekinthető. A rendezvény hátralévő részében a 4. évfolyamosok adtak elő egy jelenetet, zárás­képpen pedig Reni és bandája népzenei együttes blokkját hallgathatta meg a szép szá­mú közönség. Idén a befolyt összeggel az intézmény egy iskolabusz megvásárlásához szeretne hozzájárulni. dandé Melinda Látványos bemutatót tartottak a táncosok fotó: dandé Melinda A verseny legjobbjai Általános iskolások: 1. : Hajdúböszörményi Eötvös József Ma­gyar Angol Két Tanítási nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 2. : Szent Piroska Görög Katolikus Általános Iskola, Nyíracsád 3. : Szűcs Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Biharnagy­­bajom Középiskolások: 1. : Lendületet Egyesület csapata, Nyíracsád 2. : Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Bessenyei György Szakgimnáziuma, Berettyó csapata 3. : Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Bessenyei György Szakgimnáziuma, Beskó csapata NAPLÓ

Next