Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-05-09 / 17. szám

Látogatás A VÁCI FEGYHÁZBAN HIVATALOSAN ÉS NEM HI­VA­TA­LO­SAN — AMIT MUTATTAK ÉS AMIT LÁTTAM Engedélyt kértünk az igazságügy­minisztertől, hogy meglátogassuk a váci fegyintézetet és a magunk sze­mével győződjünk meg arról: mi igaz és mi nem igaz azokból a híresztelé­sekben, hogy a váci börtönben „nyi­las paradicsom" van? Megtekintettük a fegyházat, beszél­tünk hivatalos és nemhivatalos sze­mélyekkel, az igazgatóval, a lelkész­szel, az elítéltek hozzátartozóival és néhány váci lakossal is. Váci utunk­kal kapcsolatosan nem szolgálhatunk szenzációs leleplezésekkel, csupán igen szomorú, szinte elkeserítő képpel, amely egyben korkép is lehet. Azt pedig, hogy a váci rabokkal való bánásmódban mennyi a szabály­talanság, azt a büntetőtörvénykönyv idevágó paragrafusainak figyelembe­vételével maga az olvasó ítélje meg. Dr Verőczey Béla igazgató, aki hét éve áll a fegyház élén, elmondta, hogy a fegyintézetnek háromszázötven foglya van (hetvenöt százalék po­litikai elítélt), ezekre kilencven fegyőr vigyáz, összesen hatvan darab puskával. A rabok hat órakor kelnek, rántott­levest reggeliznek, utána rögtön mun­kába állnak. A jegytitásnak van cipész-és szabóműhelye, kosárfonó-, asztalos-, bádogos- és gombüzeme, azonkívül kertgazdasága Sződligeten. Legnépe­sebb a nyomda, ahol ötven elítélt dolgozik. Itt készül minden igazság­ügyi hatóság nyomtatványa. Tizenkét órakor ebéd, bab vagy kukoricakása. Este hatig dolgoznak, azután vissza­kísérik őket zárkáikba. Átlag heten laknak egy zárkában, a magán- és sötétzárka pillanatnyilag üres. Levelet rak havonta egyszer, fegyenc minden három hónapban egyszer írhat és ugyanez vonatkozik a beszélgetésre is. Csomagot kéthetenként egyszer kap­hattak. Ezen a vonalon végig a fegy­ház­­régi szabályai érvényesülnek, de egy tavalyi iga­zsá­gügyminiszteri rende­let engedélyezi az önkosztolást is — te­kintettel a nehéz élelmezési viszo­nyokra. A váci fegyháznak pillanat­nyilag huszonöt „önkosztosa" van, többnyire váci vagy környékbeli la­kosok. Vasárnap az elítéltek istentisztele­ten kötelesek résztvenni, a fegyházban van katolikus, protestáns és zsidó templom. Az igazgató körülvezet bennünket a fegyházban. A foglyokkal nem be­szélhetünk és nem is láthatjuk őket, ehhez külön engedély kellene, ame­lyet a fennálló szabályok szerint nem nem kaphat meg, éppen úgy, ahogyan férfi sem mehet be Márianosztrára. (Tapintat ez, vagy inkább hivatalos copf? Nem lehet tudni.) Csak a folyo­sót láthatjuk, a cellák kulcsrazárt ajtaját, a műhelyeket és templomo­kat. Mindenütt nagy tisztaság, maguk a rabok takarítanak A betegszoba létszáma: tíz. Itt csakugyan súlyos betegek vannak, de a kertben, orvosi rendelet­re öt bőrkiütéses fegyenc na­pozik. A fegyházban nagyon vigyáznak a tisztaságra: a rabok minden héten fehérneműt váltanak és kéthetenként fürdenek. Könyvtár is van: vallásos, ismeretterjesztő és szórakoztató köny­veket olvashatnak a foglyok. Dirkens­kienneket látunk, Mikszathot, Masim Gorkijt és Földes Jo­ántól A halászó macska utcáját. Cserélni minden hé­ten egyszer lehet. Hivatalosan így fest a váci fegyház szociográfiája. Szigorú, de emberséges bánásmód, a deimokrácia méltó és méltányos magatartása azok felé, akiknek a bűne nem kevesebb, mint egy egész ország tönkretevése. Meg­nyugodva térnénk haza, ha közben nem láttuk volna az érem másik ol­dalát is. A váci vonaton fiatal szakaszvezető napozik mellettünk a marhavagon nyitott ajtajában. Lógatjuk a lábun­kat, cigarettázunk, kölcsönkérjük egy­­más újságját és eközben kiderül, hogy a szakaszvezetőt Nyári Gyulának hív­ják és a nyugati pályaudvar vasútbiz­tosító osztagánál teljesít­­Szolgálatot. Nyári Gyula elmondta, hogy a Tö­reky-tanács 1936-ban kommunista iz­gatás miatt két és félévi fegyházra ítélte őt s ezt a büntetést Vácott töl­tötte. Abban az időben a legkisebb sza­bálytalanságért ütöttek, koplal­tatták, sötétzárkába csukták az elítélteket. Ha valamelyik tik bi­­­orvoshoz fordult, azt szimulálás­ért megbüntették, megverték és legalább nyolc óra hosszat vasra­verve tartották. Reméli, hogy most már emberségeseb­ben bánnak az elítéltekkel. Ezt tulaj­donképpen mi is reméljük mert sem­miféle vonatkozásban nem tudunk lelkesedni az elmúlt idők módsze­reiért. Vácra érve azonnal megkap a vá­ros sötét, komor jellege. Vác a fe­gyencek és a papok városa. A fegy­ház és az egyház, a hét templom és az öt rendház erősen rányomta bé­lyegét. Első utunk a szociáldemokrata pártba vezet. Megkérdeztük a titkárt, mit tud ő a váci­­nyilas paradicsomiról? El­mondta, hogy két héttel ezelőtt a kommunista párt a fegyháztól rabo­kat kért, hogy elhordassa velü­k a ház előtti szemetet. Az elítéltek hozzátartozói odajöt­tek, ennivalót hoztak a raboknak, beszélgettek velük. Közben né­hány rab bement a házban lévő kocsmába rádiót hallgatni. Egyebet a szociáldemokrata párt tit­kára nem tud a váci fegyház ügyeiről. A kocsmáros, akinek boltja szemben van a hatal­mas szürke fegyházépülettel, felhábo­rodottan tiltakozik, mikor megkérdez­zük, hogy tudomása szerint jó dol­guk van-e az elítélteknek. „Aki rab, annak nem lehet jó dolga." Elmondja még, hogy­ neki kosarakat készít a fegyház kosárfonó-műhelye, cserébe egy mázsa babbal tartozik nekik. Csak jövő márciusban kellene szál­lítania a babot, de legalább fél má­zsát, akárhogyan is, még ebben a hó­napban beszerez. — Eleget éheznek — mondja a kocsmáros —•­ azok a szerencsétlen emberek, akik végeredményben nem csináltak semmit. Ki tudta akkor, hogy így fog fordulni? A trafikon, név szerint Duray Gyuláné érdeklődik, hogy mi járatban vagyunk Várott? Mikor azt feleljük, hogy bátyánkat, egy politikai elítéltet jöttünk meglá­togatni, beszédes lesz és elmeséli, hogy tavaly őt is internáltatták a pi­szok zsidók, mert nem akart nekik olcsó libát eladni húsvétra. Ha a politikai elítéltek a tr­oik elé jönnek, mindig ad nekik ciga­rettát ingyen. — A fegyőrök megengedik? — kér­dezzük. — Hogyne. Jó emberek azok. A szomszédoktól megtudjuk, hogy Duray Gyuláné nem libaügyben volt internálva, hanem azért, mert a fás­kamrájában SS-felszerelést és géppisz­tolyokat találtak és a gyanú őrá terelő­dött, annál is inkább, mert lánya az SS-ekkel járta végig az országot. A fegyőr, aki ma az ügyeletes­ tisztet ellátja, csakugyan jó ember lehet. Barátságos és jóarcú. Előzékeny, majdnem ked­vesen felel a rabok hozzátartozóinak kérdéseire. Fiatal gyerek lép hozzá. — L. Árpádot szeretném megláto­gatni. Azonnal fellapozza a betűrendes nagykönyvet és kiírja a látogatási je­gyet. Keretlegélyben soha nem talál­koztunk hasonlóval. Bár a lakáshiva­talban ülne ilyen ember. A rab feleséége T. Lászlóné természetesen szid min­denkit, ami szerinte oka annak, hogy férje két évre Vácra került. Csak fér­jét, T. László cipészmestert nem szidja. Szerinte nem volt más bűne, csak az, hogy ..hitt a német gy­ze­lemben". Később megtudjuk, hogy T. László nemcsak hitt a német győzelem­ben, hanem né­mileg közre is mű'.st­e­tt az­érletében, s szervezője volt az újpesti nyilaspárt­nak. Az asszony fasirthúst hozott, egy lábasban sóskát (a vitamin miatt), kemény tojást és túróslepényt. Tiszta fehérneműt is hozott, a pisz­kosat nagy hátizsákban hozza ki. El­mondja még, hogy három fia van „és ha egy fordulat jönne, alaposan kinyírnák azt, aki az apjukat felje­entette Sietve búcsúzik, korán kell vacsorát főznie, mert a legidősebb , kinyírós" fiú estére táncolni megy az istvántelki BSZKRT-kaszinóba. K. Ferenc váci lakos, életfogytiglan elítélt fegyenchez az unokabátyja j­u­t el. Sonkát hozott, fehér kenyeret, al­mát. K. Ferenc unokabátyja is na­gyon igazságtalannak érzi hozzátarto­zója elítélését. — Szegény Ferit kikényszerítették a frontra a zsidókkal. Századparancs­noka utasításait követte, igazán nem tehet semmiről. Néhány zsidó haza­jött Vácra, azok bosszúból felmen­tették. A tizenkét munkaszolgálatos­ból, akiket K. Ferenc részint pa­rancsra, részint magánszorgalomból kínzott a halálba, csak a váciak be­szélnek, az unokabáty nem. Ő inkább azt szeretné velünk megtárgyalni, hogván lehetne elérni, hogy rokona Sződligetre kerüljön, a keregszula­ságba. Ott ugyanis szerinte re­mek dolguk van a foglyoknak, szabad levegőn dislifőznek és a rergeli vonat érkezésétől a dél­utáni vonat elindulásáig annyit beszélhettek hozzátartozóikkal, amennyit csak akarnak. Több rabhozzátartozóval nem si­került beszélnünk, mert az egyik fegyőr körbejár és jó hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondja — fe­lém tekintve — a másik fegyőrnek: — A hölgy újságíró, az igazgató urat várja. Azután, hogy nem figyelnek fel rá elegen, mégegyszer, ha lehet, még hangosabban megismétli ugyanazt. Azonnal r­­end lesz, kínos, komor hangulat. Csaknem fegyházhangulat. Ellenség van a közelben.­ ­I forrnihánleíhésark közü­l csak az evangélikus pappal le­het beszélni, sír Riba Hugó katolik­­s pap elment Mindszenti hercegprimás fogadására a püspöki palota elé. A zsidó pappal, dr Klein Gyulávl sem lehet beszélni, mit két évvel ezelőtt, 84 esztendős ko­rában exeportálták és meghalt. Sommer Gyula, evangélikus espe­rest megkérdezzük, van-e bűntudat a fod­rokban? — Nagyon megbánták — feleli öre­gesen, reszkető hangon — nagyon kí­nos nekik itt lenniök. — De amit tettek, azt megbánták-e? Beszél itt nekik valaki­­ arról, hogy közvetve, vagy közvetlenül sokszáz­ezer embert küldtek a halálba, hogy az ország tönkrement, hogy a hidak a vízbelógnak? Zavartan felel: — Hát kérem, ez a tanító feladata tenne, de ő még fogságban van. De kérem, a vallásos élet nagyon szépen fejlődik. Olyan szépen énekelnek va­sárnaponként ... Bűntudat? Ha a többszörös rablógyilkossal úgy bánnak, mint mártírral és üldö­zöttel, abban csak nehezen és csak a legritkább esetben szokott kifejlődni a bűntudat. Ha a büntetés az elítélt­ből nem vált ki alázatot és belátást, csupán elégedetlenséget és bosszanko­dást, úgy az illető a büntetés kény­szerének megszűntével csak saját éle­tének elzüllesztése felé haladhat. Ugyanez vonatkozik, csak fokozot­tabban és súlyosabban az egész or­szágra is. Szegő Zsuzsanna Az érvényben és életben lévő ma­gyar büntetőtörvénykönyv a fegyház­büntetés végrehajtásának módjáró­l úgy intézkedik, amint ez Itt következik: ..Az elítélt büntetésének e­ső egy­­harmadában magánzárkában tartandó." (Btk. 30. §.) ,,A fegyencet minden három hónap­ban egyszer látogathatja legközelebbi hozzátartozója. A beszélgetés ideje öt perc." (Fegyházr­áfi tartás 68. §.) Diapsiás napszemüvegek minden erásságben eiédt és Jiatz VL. Teréz-krt. 54. sz. (Nyugatisál) Az egész világon óriási siker volt! Az artisták színes világa elevenedik meg drámai gondolatokkal! Az emberi szolidaritás­ az igazi egyenlőség diadalmas filmjei Káprázatos kiállítás, művészi rendezés, grandiózus revük! Szerdán este díszbemutató DÉCSI • CORSO Csütörtökön premier OMNI A MAFIRT Szovexport-film BÉRHÁZAT, BERVILLÁT társasházzá alakítjuk át, sérülést rendbehozzuk. Közve­­tőt díjazunk! G R A V I T A S R.-T. V. ker., Blebelsberg-utca 25. H. em. Telefon: 328-753. 961-ig-ÚTLIV 3 FFÉ NY KÉPEK ÓRÁN BELÜL PÁRISI FOTO Párisi Kajah­Mz de itthon is megtalálja a modern kozmetika minden vívmányát Krack KÁLMÁN­ UTCA TIZENNÉGY GYERTEK HAZA.. a ! Lengyel Emil nawyorki egyetemi i ink felekezeti, politikai vagy más köz­tanárnak a Haladás,­ban megjelent életi okokból kinyieknek voltak cikke rámutatott a Mmerhetetlen ! K Kihagyni az országot és tehetségüket­len karokra, ami a magyar kulturális­­ életet érte azzal, hogy kiváló tudósa­idegen földön gyümölcsöztették. Aki megfejtené a Húsvét-szigetek titkát Ki tud például nálunk Hevesi Vil­mosról, a párisi College de France világhírű professzoráról aki a Mo­henjo-Da.­o romjai alól kiásott hat­ezer éves írásjeleknek a húsvét-szige­teken régebben talált hieroglifákkal való azonosításával igazolta a Bibliá­nak azt a megállapítását, hogy az emberiség tulajdonképpeni böl­csője a Tigris és az Eufrátes völ­gyében keresendő. Hevesi Vilmos megállapítása szerint ugyanis a nagy nyugati népvándorlást egy keleti népvándorlásnak kellett megelőznie. Hevesi professzor Szabó Ervin baráti köréhez tartozott és 1920-ban tarvozott külföldbe. Nevét itt­hon époly kevéssé ismerik, mint pél­­dául Szegő los angelesi egyetemi taná­rét, aki valamikori Fejér Lipót tanít­ványa volt s ma mindenütt mint az amerika kontinens legkitűnőbb matema­tikusa ismeretes. Feleség, mint a tudományos karrier akadálya Révész Géza nevére talán még emlé­kezni fognak egyesek. Révész ugyanis Budapesten is működött, mint egye­temi tanár, de a forradalom után, ré­szint baloldali meggyőződése miatt, részint pedig azért, mert felesége, Alexander Bernát leánya, zsidó szár­mazású volt, igaztalan hajsza központ­jába került, amelynek során fejtelmi eljárásnak vetették alá és ártatlanul meghurcolták. Végül is elhagyta Ma­gyarországot és Amsterdamba telepe­dett le. Itt, mint tanársegéd, újra kezdte tudományos pályáját. Az amsterdami egyetemen magas­színvonalú, modern pszichológiai inté­zetet alapított és ezidőszerint a pszi­chológia nyilvános rendes tanára. Ugyancsak a budapesti egyetemről került külföldre Hevesi Vilmos is, aki itt a kémia tanára volt, majd Koppen­hágába emigrált. Hevei a rádiókémia tudományos módszereinek alkalmazá­sával számos jelentős fiziko­kémiai kérdés megoldását tette lehetővé. Töb­bek között ő a felfedezője, Cotter-rel együtt­­ a hetvenkettedik elemnek, a haf­niumnak. Az amerikai kormány egyik legte­kintélyesebb repülőszaxerllje, Kár­mán Tódor szintén magyar em­ber. Budapesten született, 1881-ben, de már 1912-ben az aacheni műegye­tem nyilvános, rendes tanára volt. Amerikában él Ferenczi Imre szo­ciálpolitikai író, egyetemi magánta­nár is, aki éveken át magyar tagja volt a genfi Nemzetközi Munkaügyi Irodának, majd Amerikába került, ahol különösen a népesedés problé­máinak kutatásával tette ismertté a nevét. Vasváry Ödön református lel­kész, történetíró Washingtonban él, ahol megírta Észak és Dél harcának részletes história:" Kidagadtunk néh­ány nevet a sok közül, annak illusztrálására, hogy milyen pótolhatott , tudomrányos értékeket adtunk a külföldnek. Legtöbbjüket már teljesen elfelej­tettük, vagy, ami egyre megy, tudo­mást sem szereztünk róluk. Jöjjenek haza! Ezeknek a kiváló tudósainknak mű­ködésével a külföld gazdagodott, nem az anyaország. A magyar demokrácia nem mondhat le szellemi életünknek ezekről a nagyra hivatott tényezőről. Szó van arról, hogy felállítják Pesten a külföldi ma­gyarok tudományos intézetét, hogy egyfelől tanulmányozza a befogadó orszá­gokban kifejlődött speciális ma­gyar szellemet és az ott élő magyarság szociográfiá­ját, másfelől nyilvántartja azoknak a külföldre származott magyar tudó­soknak működését, akik rajtuk kívül álló okoknál fogva elvesztették az anyaországgal való kapcsolatukat. Mi azonban nem elégednénk meg a magyar szellem külföldi megnyilvá­nulásának puszta tanunkingozásával. Mi ennek a szellemnek kimagasló kül­földi képviselőit a haladás szolgála­tába szeretnénk állítani, mégpedig itt, az anyaországban. Elgondolásunk az, hogy a Rocke­feller-alapítvány, amelynek kimondott célja a tudományos haladás szolgá­lata, felállíthatna Pesten egy új tudó-Hiányos kutató intézetet, amelynek tanszékein és laborató­rium­áiban foglalkoztathatók len­nének mindazok a kiváló magyar tudósok, akiket a szellemi sötét­ség s a pol­tikai elfogultság üldö­zött emigrációba s akik most, hogy a gondolat és lelki­ismereti szabadság végre polgárjogot nyert az országban,, bizonyára szíve­sen jönnének vissza elhagyott hazá­jukba. Erre minden lehetőség megvan. Az illetékes körökön nyúlik tehát, hogy felvegyék az érintkezést a kül­földön működő magyar tudósokkal s egyszersmind megértessék a Rocke­feller-alapítvány kuratóriumival is azokat a felbecsülhetetlen nemzetközi érdekeket, amelyek kutató­g munkássá­guknak racionalizálásához, vagy ha így tetszik, nacionalizálásához fűződnek Kondor László

Next