Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-05-09 / 17. szám

a •• • • A VÖROS SÓGORNŐ Azt hiszem, ami kell róla. A gyen­géd mellékalakról a Károlyi-eposzban, Károlyi Mihály sógornőjéről, a fele­sége húgáról, gróf Andrássy Klára, Odescalchi hercegnőről. A­­vörös her­cegnőt nem lesz jelen az ünnepélyes fogadtatáson, nem lesz jelen a szűk­körű családi ebéden sem. Nem lesz jelen, mert meghalt, igazán és komo­lyan, látszólag véletlenül, de valójá­ban sorsszerűen, négy évvel ezelőtt, egy világoskék tavaszi napon. Sajnos, nem a kék ég és a kócos mandulafák utait, ott, ahol a szilánk élte, hanem "később az éterszagú műtőteremben, mert az élet semmiféle igazán egysé­ges, igazán szép kompozíciót nem hajlandó megtűrni. Aznap, mikor pestre érkezett a hír, azok, akiket érdekelt, azok akik lel­kükben együtt utaztak el vele, el az akkori Magyarországról, csak minél messzebbre, legnagyobbrészt ezen az estén moziban valtak A bagdadi tolvaj bemutatóján. Ahol jelen lenni ebben az időben máris destruktív kiállást jelen­tett, hiszen nemcsak Korda-filmről volt szó, melynek szövegét hozzá még Lengyel­ Menyhért írta, de a film ezenfelül egy zsarnokról szólt, aki le­ütteti a fejét, mely gondolkozni mer. Az előadás megkezdődött. Megjelent a meseváros szivárványszínű képe, majd egy végtelenül gonosz világos­zöld szempár. Aztán elhangzott az első mondat. Ez: — Hl hír a hercegnőről*' Meghalt! Itt valami kis üzemzavar keletke­zett. (Akik ott voltak, emlékezni fog­nak ene.) A terem kivilágosodott s az emberek gyorsan elővették az újságot, amit az előcsarnokban megvettek, de még nem olvastak el. S az újságban benne volt a hír: Herceg Odescalchi­­ája Raguzában bombatámadás ál­dozata lett. A műtőteremben halt meg, körül­belül egy órával sebesülése után. Hogy került Raguzába a hercegnő? Miért ült vonatra egyáltalán ezen a­­ tavaszon, mikor a vasútvonalak már harctereknek számítottak, mikor elutazni már nem üdülést jelentett, hanem legjobb esetben kivándorlást, rosszabb esetben megmagyarázha­tatlan, hirtelen halálesetet a határ közelében, hiszen a németek ki nem állhatták, ha csatlósállamaikat olyas­valaki hagyta el, akiről feltehető, hogy pletykázni fog. Miért utazott el néhány gyanús Intellektuel társaságá­ban herceg Odescalchi Kája, aki alatt­­semmiféle talaj nem volt forró­, mikor utazhatott volna, ha ép unatkozott, akár a «vidám Németországban*, vagy „Mussolini napja alá" — ha ép me­legre vágyott? Miért nem maradt itthon s élte a többi társaságbeli dáma életét? Akik ugyanekkor stilizált pávaszemes mar gyár, ruhába öltözötten asszisztáltak a rezsim bizánci ünnepélyeinél, fo­­gadták a daliás német, vagy bagam­a­barna olasz magasrangúak látogatá­sát, vagy írtak egy-egy közvetlen­hangú csevegést a színházi lapok va­lamelyikébe, teljes mágnásnevükkel szignáltan? Aki többet tudott Odescalchi bájá­ról, mint azt, hogy körülbelül ő a legszebb nő Magyarországon, olyan szép, hogy a leggyönyörűbb állatok­hoz is alig hasonlít, sem nem egé­szen kócsag, sem nem egészen gepárd — még talán nem is egészen látszik nőnek, inkább a quattrocento szigorú angyalaihoz hasonlít. Aki többet tu­dott róla, mint hogy Andrássy Klára egyike azon ritka eredményeknek, me­lyeket a természet néha nem ipari sokszorosítási célokra, hanem mintegy kiállítási darabként produkál, nemes régi fajta anyagok különleges keve­réséből, kivételes zöld-arany és mag­sugárzások tüzénél egybeolvasztva — az sem tett fel kérdést. Mert az em­lékezett rá, hogy Odescalchi bája akkor, mikor sógorával és nővérével «diic» volt haragot tartani, mind­untalan kiutazott hozzájuk ez emigrá­ció változó szegényes színhelyeire s néhány évvel előbb, mikor Monte-Carloba utazhatott volna, vagy a fjor­dokhoz, neki történetesen Spanyolor­szágba támadt kedve utazni, ahol történetesen polgárháború volt. S on­nan küldte szikrázóan szellemes és férfiasan jól informált cikkeit a de­struktív Az Újság-nak. Itt ezen a spa­nyol úton, ahol a hercegnő hol sze­kéren hált, hol szabad ég alatt, hol romházak pincéiben s nemcsak forra­dalmárokkal ismerkedett meg, hanem bolhákkal, sőt tetvekkel is. került össze Hemmingway-ve­l és Jean Ri­chard Bloch-hal. Ő jegyezte fel, hogy Hemmingwayt az egész polgárháború­ból legfőkép a bikaviadal pszicholó­giája érdekelte, Jean Richárd Bloch­ban pedig állandó dühös harc dúlt a francia Jean, a kommunista Richárd s a zsidó Bloch közt, akik mindhár­man egyformán fanatikusak. Valenciá­ban egy kommunista lap szerkesztősé­géről­­azt írta, hogy milyen édes, te­hetséges fiúkkal még soha, sehol sem találkoztam­. (Sose bocsátotta meg, hogy ez a mondata a szerkesztő óva­tosságából kimarad­ a cikkéből.) Raguzába való utazása előtt, egy hozzá politikailag közelálló jóbarátja­ A nagy amelynek Károlyi Mihályt s Horthy-kormány­zat 1920-ban fogta perbe. A per prak­tikus célja és nyíltan bevallott lényege az volt, hogy a rezsim rátehesse kezét a Károlyi-vagyonra. Hét évig folyt a nagy per, az első «jogcselekmény», dátuma 1920. június 1., amikor Váry főügyész in­dítványára Ruszinkó vizsgálóbíró elren­delte a zárlatot Károlyi minden vagyo­nára — míg a pontot a Budapesti törvényszék 1927. június 24-i végítélete jelentette. Ez a végítélet az elkobzott vagyon értékét huszonötmillió békepengőben, tehát ötmillió békedollárban állapí­totta meg. Károlyit négy ügyvéd kép­viselte a nagy politikai kampánynak beillő perben, h­agy Vince, volt bel­ügyminiszter, Buza Barna volt föld­művelésügyi miniszter, Nagy György, volt országgyűlési képviselő és Ács Jenő (szabadkai) ügyvéd. A négy ügyvéd nemcsak jogilag vég­zett nagy munkát, hanem az egész per folyamán a politikai bátorságnak ma­gas mértékéről tett tanúságot. Kérünk közt van egy többezer oldalra terjedő gépírásos kötet, amelyben az azóta deportáltságban meghalt Ács Je­nő összegyűjtötte a per teljes anyagát. Az elhurcol ügyvéd fia, Ács Károly most rendezi sajtó alá a könyvet, amelyből ki fog világzani, hogy Ká­rolyi ügyvédeinek volt bátorságuk már 1923-ban is megállapítani, hogy Ká­rolyi felett nem a rezsim bíróságainak van joga ítélni, hanem sokkal mag­a­sabb fórumnak: a történelemnek. A történelem döntött, Károlyit az egész nép hálája és szeretete várja vissza ugyanakkor, amikor mi emlékezés okából közöljük azt a bírósági végzést, amely nyitánya volt a bíróság előtt, a sajtóban és a közvéleményben itt folytatott Károlyi-ellenes rágalomhadi­­járatnak. B. 6053—1920. szám. A budapesti kir. büntetőtörvény­szék. T › | i › › A beérkezett rendőri jelentés, de köztudomás szerint is gróf Károlyi Mihály volt budapesti lakos 1919. év július elején önként Csehországba,­tól búcsúzott. Körülbelül azt mondta, hogy Magyarországról el kell most menni afinak, aki nem akar a bűnpár­tolás vétkében elmarasztaltatni. Mikor az megpróbálta meggyőzni arról, hogy ép ellenkezőleg itt kell maradni és felvenni a harc­ot. Odescalchi Kája, akit Spanyolország óta­­Vörös her­cegnőt- nek hívtak (pedig szőke volt csak és ezen az estén egészen sápadt­fehér), feleletül csak a fejét rázta ko­nokul. A jóbarát ezt mondta rótai más­nap: Ez­ az asszony elmegy, pedig tudja, hogy belehal Be­e is hall. Szebben és­ stílusosabban, mintha két évvel később a németek viszik el... Fedor Ágnes per­e van vége tehát ellenséges területre távozott és azóta ott tartózkodik. Nevezettet alapos gyanúja ter­heli annak, hogy az 1916. évben ál­talános munkasztrájkot idézett elő abból a célból, hogy a kormányt a háború befejezésére és mindenáron való békekötésre kényszerítse, hogy a cél­­elérése érdekében kül­földre utazva" ellenséges országok kémeivel érint­kezett, hogy ugyancsak az 1910-es évben anyagilag elősegítette a Galilei-kör működését, amelynek célja az anti­militarista propagandának a had­seregben való terjesztése, a hadi­szolgálatnak a katonák által való elhagyása s az ellenséggel való harc­nak a megtagadására való buzdí­tás volt, hogy egy velük ellenséges vi­szonyban áló nagyhatalommal tár­gyalásokat folytatott arra nézve, hogy a forradalom előidézése útján az osztrák-magyar monarchia kap­csolata felbontassék, Ma­gyarország Németországgal való szövetségből ki­vonassák és fogadást ajánlott arra, hogy Magyarország rövidesen köz­társaság lesz s annak ő lesz az első elnöke, hogy 1918. évben katonatanácsot alakított a célból, hogy Budapest katonai helyőrségét a forradalom­nak megnyerje, a helyőrség tiszti­kara és legénysége a feljebbvalók parancsának ne engedel­es­ked­jék, ha azok a forradalmi serv­egre a tüzelést elrendelnék. Minthogy gróf Károlyi Mihály­nak fenti­ ténykedései a Bt­k. 127. paragrafus 2. pontjába ütköző fel­ségsértés, a Btk. 164. paragrafusa szerint minősülő lázadás, illetve kat. Btk. 327. paragrafusába ütkööző es­küvel fogadott katonai szefigáhiti kötelesség megszegésére való csá­bítás, a 334. paragrafusba ütköző felségárulás és a 159 paragrafusba ütköző zendülés bűntetteinek meg­állapítására alkalmasak .­ mint a 8512/1915. I. M. E. számú rendelet 1. paragrafusa értelmében külön ki­jelölt vizsgálóbíró az­ 1915. XVIII. t.-c. 1. paragrafusában meghatáro­zott zárlatot gróf Károlyi Mihálynak Budapesten, Sárváron, Parádon és belföldön található összes ingatla­naira és Ingóságaira, s azok haszo­ú élvezetére elrendelem, stb.... Budapesten, 1920. évi június hó 1. nap­ján. Ruszinka Béla táblabíró, központi vizsgálóbíró.­ics Jenő, Károlyi Mihály ügyvédj, ezekkel a megható sorokkal bízta gyermekei őrizetére azt a kötetet, amely a nagy per aktáit tartalmazza. r ^„ÁjLjy* ^m­tt*.*. ftjtJi/m- JUhii* mé* ^JUjt Jhí^J eiit,,.. O*. « Áj.*-*,ytJJ nXtátAa. -ÍCL^^-A. —« fiAíf*/ •/ • f-y * * r— «V * . " f A-f**,:, — m. — w, J^j-tMy , m -fai*- f Altról, , _ VtAAl » ' ' M. Érdemes a világra jönni „ILKO BABY" lanolinkrémért ÍRÓGÉP-SZÁMOLÓGÉP vétel, csere, eladás előtt kérjen ajánlatot V rÜ¥ IRODAGÉPI­ZEMÉTÖL % ff I^Im 1 I V- ALKOTMÁN Y.U, 16. Teki-rvit. -n-s r»V'írsim»' (Telefon- W6—S32) k m^m m/m .HALAD IS. mmm Zsák, ponyva eladás és kölcsönzés «MEZŐZSÁK» R.-T. Budapest, V., Perczel Mór­ utca kettő. Telefon: 123—832 SZŐNYEG im, posivva VÉTEL. U N G A R. KIRil.Y UTCA 14 és ®­ i«treai ír «. Május 4-én történt Egy­ éve, május negyedikén, délután 5 órakor a gunskircheni Vernichtungs­láger parancsnoka maga mellé kért két deportált munkaszolgálatost, be­ült az autójába, kitűzött két fehér zászlót és jelentkezett a tábortól négy kilométernyire fekvő Wells várost azokban az órákban megszálló ame­riakai csapatok parancsnokánál. Fél­óra múlva, pontosan fél hatkor, két amerikai tiszttel, de már a lágerpa­rancsnok nélkül érkezett vissza az autó a Wells és Linz között elterülő hatalmas fenyőerdő közepébe elbuj­tatot haláltáborba A két amerikai tiszt megjelenése annyi volt, mintha egy egész hadsereg, tankok és géppus­kák százánál vett volna körül bennün­ket. Felszabadultunk ! Nem hiszem, hogy a világtörténelem során volt olyan pillanat, amikor en­nek a szónak: felszabadulás, olyan át­ütő, olyan mélyenszántó, olyan igazi jelentősége lett volna, mint ott, akkor, a deportáló táborok egyik legször­nyűbb poklában, Gunskirchenben. Ab­ban a pillanatban, talán hatalmas őrültek házával lehetet leginkább ösz­szehasonítani a friss hullahegyekkel körülhatárolt, állandóan esőtől ázta­tott, kizárólag emberirtási célra rög­tönzött fabarakokból összetákolt tá­bort. Századommal együtt a Szombathely melletti Búcsú községtől harm­incnégy­napi gyaloglás és éhezés után érkez­tem Mauthausenbe. Átéltem ott a leg­szörnyűbb éjszakai repülőtámadást, amikor reggelre az egyik darak több­ezer lakója bombáktól széttépve csün­gött a fák tetején. Alig álltam már a lábamon, mégis önként jelentkeztem egy továbbvonuló csoportba. Azt hit­tem, hogy annál szörnyűbb, amit Mauthausenben két nap alatt átéltem és láttam — nem következhet m­ár. Háromezren indultunk el és harmad­napra ezerkétszázan érkeztünk Guns­kirchenbe. A többiek az úton kidőltek vagy valamilyen "szabálytalanságot" követtek el, például kiugrottak a sor­ból virágot vagy füvet enni. Ez elég volt ahhoz, hogy a kísérő SS-katonák agyonlő­­jék. Több kilométerre terjedő terüle­ten, sűrűn egymás mellett, tíz-tizenkét méter a magas, vékony fenyőfák renge­tegének közepén, a csupasz földre rögtönzött fabarakokban volt össze­zsúfolva körülbelül tizenhétezer em­ber. Férfi, nő és gyermek vegyesen. Alvásról szó sem lehetett. Csak ülni tudtunk egymás mellett a csupasz föl­dön, annyi hely sem volt, hogy ki­nyújthassuk a lábunkat. Első este a barakok fogolyparancsnokai együtte­sen panaszra mentek a lágerparancs­nokhoz, aki megígérte, hogy a zsú­foltság néhány nap múlva megszűnik, mert épülnek további barakok és min­denkinek­­kényelmes helye­ lesz. Reggel hat órakor volt sorakozó a barakok előtti téren, öt órakor éb­resztő, öltözködési időre nem volt szükség, hiszen az éjszakákat is ülve töltöttük el. Az egy óra mégis kevés volt arra, hogy a baraknak egyetlen kijáratán m­indenki kiérhessen a sora­kozóra. Mozgolódni sem mertünk előbb, mert éjszakai lármára, egyszeri i­s figyelmeztetés után az SS-őrök belőttek a barakba. A sorakoz­ónak egyetlen célja volt: statisztika! Egy SS-őrmes­ter korbáccsal a kezében pattogott vé­gig a sorbanálló százhetven század előtt. Minden század parancsnoka je­lenteni tartozott, hogy az elmúlt hu­szonnégy óra alatt hányan haltak meg a századából. Az első napokban az SS-őrmester őrjöngött és dühöngött, keveselte a jelentett halott-létszámot. Később ez a statisztika napról napra «javult». A halottak száma elérte a napi ötszázat. A második hét végén, amikor végignézte a sorakozón ro­gyadozó hét-nyolcezer csontig fogyott, sápadt félholtat, megelégedetten álla­píthatta­ meg, hogy a gunskircheni statisztikai hivatal néhány napon be­lül eleget tesz bestiális hivatásának. Április huszadikától május negye­dikéig, a tavasz kellős közepén, egyet­len pillanatra sem sütött a nap a tá­borra. A hatalmas fenyőfák, mint az SS-őrök szövetségesei, ellopták elő­lünk a napsugarat. Tizennégy nap alatt összesen háromszor kaptunk egy­egy csajka vizet- inni és mosakodni. Legtöbben inkább mosakodtak. Az ét­kezés két deci feketekávéból és két deci marharépa-levesből állott, ez pótolta a vízszükségletet. Két nappal a felszabadulás előtt megtudtam, hogy a táborparancsnok­ság irodájában egy deportált dolgozik, aki valamikor a­­Szeged és Vidéke" című lap kiadóhivatali tisztviselője vett — akkoriban, amikor én szegedyi újságíró voltam. Rendkívül körülmé­nyes módon bejutottam hozzá és egy listát adtam át, velem együtt tizenkét deportált újságíró és színész nevével. (Bodó Béla, Gábor Fái, Halmai Imre, Gonda József, Kolozsvéry Ann­o, New Dávid, Szász Miklós, Rákossy Tibor, Rubinyi Tibor, Vándor Lajos, Vészi Endre.) Arra kértem, mint régi kollé­gát, hogy segítse ezt a tizenkét en­­­bert valamilyen módon külön élelem­­hez. Ezt a látogatást még ötször is­mételtem meg, különböző időpontok­ban, életveszélyes körü­lmények között. Ígéretet kaptam minden alkalommal, hogyha az iroda elé jövünk, kapunk valami külön ennivalót. Május negye­dikén délután három órakor kaptunk is — fejenként tíz cigarettát. Két és félóra múlva a miénk volt a konyha és a raktár. Volt már enni­valónk, annyi, hogyha annak csak egy­negyedét az elmúlt két hétben szét­osztották volna, a gunskircheni tizen­hétezres létszám nem apadt volna le hétezerre. Másnap reggel szabadon támolyog­­tunk Wells felé. Útközben a felsza­badító amerikai csapatok teherautók és tankok százairól úgy dobálták kö­zénk a konzervdobozos ládákat, cso­koládés és cigarettás dobozokat, mint Párizsban Quatorre Juistet-kor a C­hamps-Ellyséen dobálják a szerpen­tint és a konfettit. Május 4: kézszorítás azoknak, akik visszakerültek és halk sóhaj azok felé, akik soha nem tették meg a visszafelé vezető utat... Gelléri Andris " ENNYIT TUD AZ IFJÚSÁG KÁROLYIRÓL Az első Károlyi Mihályt piszkos röpiratot, alig két nappal a románok bevonulása után, Orbók Attila, Káro­lyi volt bizalmasa írta. „Ki árulta el a hazát?" — volt a röpirat címe és Károlyi Mihályról azóta mint „haza­árulókról, „destruktív"-ról beszéltek Magyarországon. Kíváncsiak voltunk hát, hogyan gondolkozik Károlyiról az a magyar ifjúság, melyet a Hómanok, Kodolányiak és Kiss Szalézok a föld­osztó gróf és az emberi szabadságjo­gok gyűlöletére neveltek?­­ Varga Sándor tizennylolcéves for­­rásisegéd ezt mondja Károlyiról: — Annyit tudok róla, hogy gróf rxált és földet osztott. Láttam most egy fü­zetet, amelyiken rajta van a feje. A polgáriban is hallottam a nevét Kun Bélával együtt. Mást nem tudok róla. Ha igen, most hazajön. Kíváncsi va­­­gyok rá. Bárány János piarista gimnazista: — Nem sokat tudok Károlyi Mi­hályról. Azt tudom, hogy Angliából jön és hogy itt Magyarországon nagy örömmel fogadják. Ebből azt követ­keztetem, hogy nagy szolgálatokat tesz ennek a szegény országnak. Kicsit cso­dálkoztam ezen, mert a magyar köny­vünkben benne van a Herczeg Ferenc tanulmánya és ott bizony igen szid­ják, sőt pipogyának is nevezik Káro­lyit. Koncz Péter egyetemi hallgató: — Idáig azt hittem, hogy Károlyi olyan Cripps-féle ember, akinek" ,,hobby"-ja a forradalom. Most azon­ban megtudtam, hogy Károlyi kritikus, nyugodt elme, akitől távol áll a hó­bortosság. Egészen biztos, hogy ko­moly kritikát fog gyakorolni, amivel hozzá fog járulni a helyzet tisztázá­sához. Balla Pál, egyetemi hallgató: — Nem tehetek róla, de grófokban, különösen olyanokban, akik Angliából jönnek, nem bízom. Tudom, hogy szétosztotta a földjét, de hiába, s ne­vének számomra van valami lejára­tott liberális íze ... Megkérdeztünk még több fiút és leányt, hogy olvastak-e valamit Káro­­lyitól. Senki sem olvasott semmit. Azt hisszük, kultuszkormányzatunk leg­fontosabb kötelességei közé tartozik, hogy iskolásköny­veinkben revideál­juk Károlyi Mihály szerepét és tegyék minél előbb lehetővé, hogy a mai é­sz ifjúság hozzáférhessen Károlyi Mihály írásaihoz. Antal Gábor Május 15-én, szerdán 6 órakor a IBIII. munkásszázad összejövetelt tart a Szent István­körúti Fi«ehef-éttere«»feeet ,-án- 1 Cl J HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja II. évfolyam, 17. szám. Főszerkesztő: Zsolt Béla Felelős szerkesztő és kiadó: Dr Geleji Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V. Zrinyl.n. 1. félemelet S. (Gresham palota) Telefon: 180—770. 180—764 Kéziratokat nem adunk vissia és nem őrzünk meg A fizetett közleményeket csillaggal jelöljük. Terjeszti: a Globus Hírlap- és Könyv­­terjesztő Vállalat. Budapest, V'l., N­agy­mező ulla 21i szám. Hungária Nyom­da Rt., Budapest, V. Bajcsy Zsilinszky­ út 34. Felelős: Dr. Brófev Lánra.

Next