Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-05-09 / 17. szám
a •• • • A VÖROS SÓGORNŐ Azt hiszem, ami kell róla. A gyengéd mellékalakról a Károlyi-eposzban, Károlyi Mihály sógornőjéről, a felesége húgáról, gróf Andrássy Klára, Odescalchi hercegnőről. Avörös hercegnőt nem lesz jelen az ünnepélyes fogadtatáson, nem lesz jelen a szűkkörű családi ebéden sem. Nem lesz jelen, mert meghalt, igazán és komolyan, látszólag véletlenül, de valójában sorsszerűen, négy évvel ezelőtt, egy világoskék tavaszi napon. Sajnos, nem a kék ég és a kócos mandulafák utait, ott, ahol a szilánk élte, hanem "később az éterszagú műtőteremben, mert az élet semmiféle igazán egységes, igazán szép kompozíciót nem hajlandó megtűrni. Aznap, mikor pestre érkezett a hír, azok, akiket érdekelt, azok akik lelkükben együtt utaztak el vele, el az akkori Magyarországról, csak minél messzebbre, legnagyobbrészt ezen az estén moziban valtak A bagdadi tolvaj bemutatóján. Ahol jelen lenni ebben az időben máris destruktív kiállást jelentett, hiszen nemcsak Korda-filmről volt szó, melynek szövegét hozzá még Lengyel Menyhért írta, de a film ezenfelül egy zsarnokról szólt, aki leütteti a fejét, mely gondolkozni mer. Az előadás megkezdődött. Megjelent a meseváros szivárványszínű képe, majd egy végtelenül gonosz világoszöld szempár. Aztán elhangzott az első mondat. Ez: — Hl hír a hercegnőről*' Meghalt! Itt valami kis üzemzavar keletkezett. (Akik ott voltak, emlékezni fognak ene.) A terem kivilágosodott s az emberek gyorsan elővették az újságot, amit az előcsarnokban megvettek, de még nem olvastak el. S az újságban benne volt a hír: Herceg Odescalchiája Raguzában bombatámadás áldozata lett. A műtőteremben halt meg, körülbelül egy órával sebesülése után. Hogy került Raguzába a hercegnő? Miért ült vonatra egyáltalán ezen a tavaszon, mikor a vasútvonalak már harctereknek számítottak, mikor elutazni már nem üdülést jelentett, hanem legjobb esetben kivándorlást, rosszabb esetben megmagyarázhatatlan, hirtelen halálesetet a határ közelében, hiszen a németek ki nem állhatták, ha csatlósállamaikat olyasvalaki hagyta el, akiről feltehető, hogy pletykázni fog. Miért utazott el néhány gyanús Intellektuel társaságában herceg Odescalchi Kája, aki alattsemmiféle talaj nem volt forró, mikor utazhatott volna, ha ép unatkozott, akár a «vidám Németországban*, vagy „Mussolini napja alá" — ha ép melegre vágyott? Miért nem maradt itthon s élte a többi társaságbeli dáma életét? Akik ugyanekkor stilizált pávaszemes mar gyár, ruhába öltözötten asszisztáltak a rezsim bizánci ünnepélyeinél, fogadták a daliás német, vagy bagamabarna olasz magasrangúak látogatását, vagy írtak egy-egy közvetlenhangú csevegést a színházi lapok valamelyikébe, teljes mágnásnevükkel szignáltan? Aki többet tudott Odescalchi bájáról, mint azt, hogy körülbelül ő a legszebb nő Magyarországon, olyan szép, hogy a leggyönyörűbb állatokhoz is alig hasonlít, sem nem egészen kócsag, sem nem egészen gepárd — még talán nem is egészen látszik nőnek, inkább a quattrocento szigorú angyalaihoz hasonlít. Aki többet tudott róla, mint hogy Andrássy Klára egyike azon ritka eredményeknek, melyeket a természet néha nem ipari sokszorosítási célokra, hanem mintegy kiállítási darabként produkál, nemes régi fajta anyagok különleges keveréséből, kivételes zöld-arany és magsugárzások tüzénél egybeolvasztva — az sem tett fel kérdést. Mert az emlékezett rá, hogy Odescalchi bája akkor, mikor sógorával és nővérével «diic» volt haragot tartani, minduntalan kiutazott hozzájuk ez emigráció változó szegényes színhelyeire s néhány évvel előbb, mikor Monte-Carloba utazhatott volna, vagy a fjordokhoz, neki történetesen Spanyolországba támadt kedve utazni, ahol történetesen polgárháború volt. S onnan küldte szikrázóan szellemes és férfiasan jól informált cikkeit a destruktív Az Újság-nak. Itt ezen a spanyol úton, ahol a hercegnő hol szekéren hált, hol szabad ég alatt, hol romházak pincéiben s nemcsak forradalmárokkal ismerkedett meg, hanem bolhákkal, sőt tetvekkel is. került össze Hemmingway-vel és Jean Richard Bloch-hal. Ő jegyezte fel, hogy Hemmingwayt az egész polgárháborúból legfőkép a bikaviadal pszichológiája érdekelte, Jean Richárd Blochban pedig állandó dühös harc dúlt a francia Jean, a kommunista Richárd s a zsidó Bloch közt, akik mindhárman egyformán fanatikusak. Valenciában egy kommunista lap szerkesztőségérőlazt írta, hogy milyen édes, tehetséges fiúkkal még soha, sehol sem találkoztam. (Sose bocsátotta meg, hogy ez a mondata a szerkesztő óvatosságából kimarad a cikkéből.) Raguzába való utazása előtt, egy hozzá politikailag közelálló jóbarátja A nagy amelynek Károlyi Mihályt s Horthy-kormányzat 1920-ban fogta perbe. A per praktikus célja és nyíltan bevallott lényege az volt, hogy a rezsim rátehesse kezét a Károlyi-vagyonra. Hét évig folyt a nagy per, az első «jogcselekmény», dátuma 1920. június 1., amikor Váry főügyész indítványára Ruszinkó vizsgálóbíró elrendelte a zárlatot Károlyi minden vagyonára — míg a pontot a Budapesti törvényszék 1927. június 24-i végítélete jelentette. Ez a végítélet az elkobzott vagyon értékét huszonötmillió békepengőben, tehát ötmillió békedollárban állapította meg. Károlyit négy ügyvéd képviselte a nagy politikai kampánynak beillő perben, hagy Vince, volt belügyminiszter, Buza Barna volt földművelésügyi miniszter, Nagy György, volt országgyűlési képviselő és Ács Jenő (szabadkai) ügyvéd. A négy ügyvéd nemcsak jogilag végzett nagy munkát, hanem az egész per folyamán a politikai bátorságnak magas mértékéről tett tanúságot. Kérünk közt van egy többezer oldalra terjedő gépírásos kötet, amelyben az azóta deportáltságban meghalt Ács Jenő összegyűjtötte a per teljes anyagát. Az elhurcol ügyvéd fia, Ács Károly most rendezi sajtó alá a könyvet, amelyből ki fog világzani, hogy Károlyi ügyvédeinek volt bátorságuk már 1923-ban is megállapítani, hogy Károlyi felett nem a rezsim bíróságainak van joga ítélni, hanem sokkal magasabb fórumnak: a történelemnek. A történelem döntött, Károlyit az egész nép hálája és szeretete várja vissza ugyanakkor, amikor mi emlékezés okából közöljük azt a bírósági végzést, amely nyitánya volt a bíróság előtt, a sajtóban és a közvéleményben itt folytatott Károlyi-ellenes rágalomhadijáratnak. B. 6053—1920. szám. A budapesti kir. büntetőtörvényszék. T › | i › › A beérkezett rendőri jelentés, de köztudomás szerint is gróf Károlyi Mihály volt budapesti lakos 1919. év július elején önként Csehországba,tól búcsúzott. Körülbelül azt mondta, hogy Magyarországról el kell most menni afinak, aki nem akar a bűnpártolás vétkében elmarasztaltatni. Mikor az megpróbálta meggyőzni arról, hogy ép ellenkezőleg itt kell maradni és felvenni a harcot. Odescalchi Kája, akit Spanyolország ótaVörös hercegnőt- nek hívtak (pedig szőke volt csak és ezen az estén egészen sápadtfehér), feleletül csak a fejét rázta konokul. A jóbarát ezt mondta rótai másnap: Ez az asszony elmegy, pedig tudja, hogy belehal Bee is hall. Szebben és stílusosabban, mintha két évvel később a németek viszik el... Fedor Ágnes pere van vége tehát ellenséges területre távozott és azóta ott tartózkodik. Nevezettet alapos gyanúja terheli annak, hogy az 1916. évben általános munkasztrájkot idézett elő abból a célból, hogy a kormányt a háború befejezésére és mindenáron való békekötésre kényszerítse, hogy a célelérése érdekében külföldre utazva" ellenséges országok kémeivel érintkezett, hogy ugyancsak az 1910-es évben anyagilag elősegítette a Galilei-kör működését, amelynek célja az antimilitarista propagandának a hadseregben való terjesztése, a hadiszolgálatnak a katonák által való elhagyása s az ellenséggel való harcnak a megtagadására való buzdítás volt, hogy egy velük ellenséges viszonyban áló nagyhatalommal tárgyalásokat folytatott arra nézve, hogy a forradalom előidézése útján az osztrák-magyar monarchia kapcsolata felbontassék, Magyarország Németországgal való szövetségből kivonassák és fogadást ajánlott arra, hogy Magyarország rövidesen köztársaság lesz s annak ő lesz az első elnöke, hogy 1918. évben katonatanácsot alakított a célból, hogy Budapest katonai helyőrségét a forradalomnak megnyerje, a helyőrség tisztikara és legénysége a feljebbvalók parancsának ne engedeleskedjék, ha azok a forradalmi servegre a tüzelést elrendelnék. Minthogy gróf Károlyi Mihálynak fenti ténykedései a Btk. 127. paragrafus 2. pontjába ütköző felségsértés, a Btk. 164. paragrafusa szerint minősülő lázadás, illetve kat. Btk. 327. paragrafusába ütkööző esküvel fogadott katonai szefigáhiti kötelesség megszegésére való csábítás, a 334. paragrafusba ütköző felségárulás és a 159 paragrafusba ütköző zendülés bűntetteinek megállapítására alkalmasak . mint a 8512/1915. I. M. E. számú rendelet 1. paragrafusa értelmében külön kijelölt vizsgálóbíró az 1915. XVIII. t.-c. 1. paragrafusában meghatározott zárlatot gróf Károlyi Mihálynak Budapesten, Sárváron, Parádon és belföldön található összes ingatlanaira és Ingóságaira, s azok haszoú élvezetére elrendelem, stb.... Budapesten, 1920. évi június hó 1. napján. Ruszinka Béla táblabíró, központi vizsgálóbíró.ics Jenő, Károlyi Mihály ügyvédj, ezekkel a megható sorokkal bízta gyermekei őrizetére azt a kötetet, amely a nagy per aktáit tartalmazza. r ^„ÁjLjy* ^mtt*.*. ftjtJi/m- JUhii* mé* ^JUjt Jhí^J eiit,,.. O*. « Áj.*-*,ytJJ nXtátAa. -ÍCL^^-A. —« fiAíf*/ •/ • f-y * * r— «V * . " f A-f**,:, — m. — w, J^j-tMy , m -fai*- f Altról, , _ VtAAl » ' ' M. Érdemes a világra jönni „ILKO BABY" lanolinkrémért ÍRÓGÉP-SZÁMOLÓGÉP vétel, csere, eladás előtt kérjen ajánlatot V rÜ¥ IRODAGÉPIZEMÉTÖL % ff I^Im 1 I V- ALKOTMÁN Y.U, 16. Teki-rvit. -n-s r»V'írsim»' (Telefon- W6—S32) k m^m m/m .HALAD IS. mmm Zsák, ponyva eladás és kölcsönzés «MEZŐZSÁK» R.-T. Budapest, V., Perczel Mór utca kettő. Telefon: 123—832 SZŐNYEG im, posivva VÉTEL. U N G A R. KIRil.Y UTCA 14 és ® i«treai ír «. Május 4-én történt Egy éve, május negyedikén, délután 5 órakor a gunskircheni Vernichtungsláger parancsnoka maga mellé kért két deportált munkaszolgálatost, beült az autójába, kitűzött két fehér zászlót és jelentkezett a tábortól négy kilométernyire fekvő Wells várost azokban az órákban megszálló ameriakai csapatok parancsnokánál. Félóra múlva, pontosan fél hatkor, két amerikai tiszttel, de már a lágerparancsnok nélkül érkezett vissza az autó a Wells és Linz között elterülő hatalmas fenyőerdő közepébe elbujtatot haláltáborba A két amerikai tiszt megjelenése annyi volt, mintha egy egész hadsereg, tankok és géppuskák százánál vett volna körül bennünket. Felszabadultunk ! Nem hiszem, hogy a világtörténelem során volt olyan pillanat, amikor ennek a szónak: felszabadulás, olyan átütő, olyan mélyenszántó, olyan igazi jelentősége lett volna, mint ott, akkor, a deportáló táborok egyik legszörnyűbb poklában, Gunskirchenben. Abban a pillanatban, talán hatalmas őrültek házával lehetet leginkább öszszehasonítani a friss hullahegyekkel körülhatárolt, állandóan esőtől áztatott, kizárólag emberirtási célra rögtönzött fabarakokból összetákolt tábort. Századommal együtt a Szombathely melletti Búcsú községtől harmincnégynapi gyaloglás és éhezés után érkeztem Mauthausenbe. Átéltem ott a legszörnyűbb éjszakai repülőtámadást, amikor reggelre az egyik darak többezer lakója bombáktól széttépve csüngött a fák tetején. Alig álltam már a lábamon, mégis önként jelentkeztem egy továbbvonuló csoportba. Azt hittem, hogy annál szörnyűbb, amit Mauthausenben két nap alatt átéltem és láttam — nem következhet már. Háromezren indultunk el és harmadnapra ezerkétszázan érkeztünk Gunskirchenbe. A többiek az úton kidőltek vagy valamilyen "szabálytalanságot" követtek el, például kiugrottak a sorból virágot vagy füvet enni. Ez elég volt ahhoz, hogy a kísérő SS-katonák agyonlőjék. Több kilométerre terjedő területen, sűrűn egymás mellett, tíz-tizenkét méter a magas, vékony fenyőfák rengetegének közepén, a csupasz földre rögtönzött fabarakokban volt összezsúfolva körülbelül tizenhétezer ember. Férfi, nő és gyermek vegyesen. Alvásról szó sem lehetett. Csak ülni tudtunk egymás mellett a csupasz földön, annyi hely sem volt, hogy kinyújthassuk a lábunkat. Első este a barakok fogolyparancsnokai együttesen panaszra mentek a lágerparancsnokhoz, aki megígérte, hogy a zsúfoltság néhány nap múlva megszűnik, mert épülnek további barakok és mindenkinekkényelmes helye lesz. Reggel hat órakor volt sorakozó a barakok előtti téren, öt órakor ébresztő, öltözködési időre nem volt szükség, hiszen az éjszakákat is ülve töltöttük el. Az egy óra mégis kevés volt arra, hogy a baraknak egyetlen kijáratán mindenki kiérhessen a sorakozóra. Mozgolódni sem mertünk előbb, mert éjszakai lármára, egyszeri is figyelmeztetés után az SS-őrök belőttek a barakba. A sorakozónak egyetlen célja volt: statisztika! Egy SS-őrmester korbáccsal a kezében pattogott végig a sorbanálló százhetven század előtt. Minden század parancsnoka jelenteni tartozott, hogy az elmúlt huszonnégy óra alatt hányan haltak meg a századából. Az első napokban az SS-őrmester őrjöngött és dühöngött, keveselte a jelentett halott-létszámot. Később ez a statisztika napról napra «javult». A halottak száma elérte a napi ötszázat. A második hét végén, amikor végignézte a sorakozón rogyadozó hét-nyolcezer csontig fogyott, sápadt félholtat, megelégedetten állapíthatta meg, hogy a gunskircheni statisztikai hivatal néhány napon belül eleget tesz bestiális hivatásának. Április huszadikától május negyedikéig, a tavasz kellős közepén, egyetlen pillanatra sem sütött a nap a táborra. A hatalmas fenyőfák, mint az SS-őrök szövetségesei, ellopták előlünk a napsugarat. Tizennégy nap alatt összesen háromszor kaptunk egyegy csajka vizet- inni és mosakodni. Legtöbben inkább mosakodtak. Az étkezés két deci feketekávéból és két deci marharépa-levesből állott, ez pótolta a vízszükségletet. Két nappal a felszabadulás előtt megtudtam, hogy a táborparancsnokság irodájában egy deportált dolgozik, aki valamikor aSzeged és Vidéke" című lap kiadóhivatali tisztviselője vett — akkoriban, amikor én szegedyi újságíró voltam. Rendkívül körülményes módon bejutottam hozzá és egy listát adtam át, velem együtt tizenkét deportált újságíró és színész nevével. (Bodó Béla, Gábor Fái, Halmai Imre, Gonda József, Kolozsvéry Anno, New Dávid, Szász Miklós, Rákossy Tibor, Rubinyi Tibor, Vándor Lajos, Vészi Endre.) Arra kértem, mint régi kollégát, hogy segítse ezt a tizenkét enbert valamilyen módon külön élelemhez. Ezt a látogatást még ötször ismételtem meg, különböző időpontokban, életveszélyes körülmények között. Ígéretet kaptam minden alkalommal, hogyha az iroda elé jövünk, kapunk valami külön ennivalót. Május negyedikén délután három órakor kaptunk is — fejenként tíz cigarettát. Két és félóra múlva a miénk volt a konyha és a raktár. Volt már ennivalónk, annyi, hogyha annak csak egynegyedét az elmúlt két hétben szétosztották volna, a gunskircheni tizenhétezres létszám nem apadt volna le hétezerre. Másnap reggel szabadon támolyogtunk Wells felé. Útközben a felszabadító amerikai csapatok teherautók és tankok százairól úgy dobálták közénk a konzervdobozos ládákat, csokoládés és cigarettás dobozokat, mint Párizsban Quatorre Juistet-kor a Champs-Ellyséen dobálják a szerpentint és a konfettit. Május 4: kézszorítás azoknak, akik visszakerültek és halk sóhaj azok felé, akik soha nem tették meg a visszafelé vezető utat... Gelléri Andris " ENNYIT TUD AZ IFJÚSÁG KÁROLYIRÓL Az első Károlyi Mihályt piszkos röpiratot, alig két nappal a románok bevonulása után, Orbók Attila, Károlyi volt bizalmasa írta. „Ki árulta el a hazát?" — volt a röpirat címe és Károlyi Mihályról azóta mint „hazaárulókról, „destruktív"-ról beszéltek Magyarországon. Kíváncsiak voltunk hát, hogyan gondolkozik Károlyiról az a magyar ifjúság, melyet a Hómanok, Kodolányiak és Kiss Szalézok a földosztó gróf és az emberi szabadságjogok gyűlöletére neveltek? Varga Sándor tizennylolcéves forrásisegéd ezt mondja Károlyiról: — Annyit tudok róla, hogy gróf rxált és földet osztott. Láttam most egy füzetet, amelyiken rajta van a feje. A polgáriban is hallottam a nevét Kun Bélával együtt. Mást nem tudok róla. Ha igen, most hazajön. Kíváncsi vagyok rá. Bárány János piarista gimnazista: — Nem sokat tudok Károlyi Mihályról. Azt tudom, hogy Angliából jön és hogy itt Magyarországon nagy örömmel fogadják. Ebből azt következtetem, hogy nagy szolgálatokat tesz ennek a szegény országnak. Kicsit csodálkoztam ezen, mert a magyar könyvünkben benne van a Herczeg Ferenc tanulmánya és ott bizony igen szidják, sőt pipogyának is nevezik Károlyit. Koncz Péter egyetemi hallgató: — Idáig azt hittem, hogy Károlyi olyan Cripps-féle ember, akinek" ,,hobby"-ja a forradalom. Most azonban megtudtam, hogy Károlyi kritikus, nyugodt elme, akitől távol áll a hóbortosság. Egészen biztos, hogy komoly kritikát fog gyakorolni, amivel hozzá fog járulni a helyzet tisztázásához. Balla Pál, egyetemi hallgató: — Nem tehetek róla, de grófokban, különösen olyanokban, akik Angliából jönnek, nem bízom. Tudom, hogy szétosztotta a földjét, de hiába, s nevének számomra van valami lejáratott liberális íze ... Megkérdeztünk még több fiút és leányt, hogy olvastak-e valamit Károlyitól. Senki sem olvasott semmit. Azt hisszük, kultuszkormányzatunk legfontosabb kötelességei közé tartozik, hogy iskoláskönyveinkben revideáljuk Károlyi Mihály szerepét és tegyék minél előbb lehetővé, hogy a mai ész ifjúság hozzáférhessen Károlyi Mihály írásaihoz. Antal Gábor Május 15-én, szerdán 6 órakor a IBIII. munkásszázad összejövetelt tart a Szent Istvánkörúti Fi«ehef-éttere«»feeet ,-án- 1 Cl J HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja II. évfolyam, 17. szám. Főszerkesztő: Zsolt Béla Felelős szerkesztő és kiadó: Dr Geleji Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V. Zrinyl.n. 1. félemelet S. (Gresham palota) Telefon: 180—770. 180—764 Kéziratokat nem adunk vissia és nem őrzünk meg A fizetett közleményeket csillaggal jelöljük. Terjeszti: a Globus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat. Budapest, V'l., Nagymező ulla 21i szám. Hungária Nyomda Rt., Budapest, V. Bajcsy Zsilinszky út 34. Felelős: Dr. Brófev Lánra.