Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-09-05 / 34. szám

EHO, EGÉSZSÉG, SZÉPSÉG, csecsemő- és gyermektápszer kapható minden gyógyszertár­ban, drogériában és OMTK fiókban. .HAEAD IS. ANTAL ISTVÁN NEM NYILATKOZIK... írta: Szatmári Jenő — Nem nyilatkozom. Egyetlen szót se kívánok mondani. A szemüveg lencséi mögül a két kerek szeme inkább riadtan, mint el­utasítóan mered a látogatóra, a két keskeny ajak vértelen csíkja összeszo­rul, mintha erőszakkal akarná meg­akadályozni, hogy egyetlen szó is el­hagyja a száját, a balkéz kisujja ide­gesen dobol az asztal gyalulatlan lap­ján a kis szobában, amelynek kitört üvegű ajtaján fehér tábla hirdeti. Beszélgető szoba csak detekívek ré­szére." Pedig a látogató nem detektív , hi­szen detektíveknek­ már nincs dolguk Antal Istvánnal, a fasiszta rendszer egykori propagandaminiszterével, a zsidótörvények egyik legnevezetesebb és legnagyobb felelősségű megalkotó­jával. A látogató ez alkalommal újság­író, aki interviúvalni jött, holott egy­általában nem barátja az intervjú in­tézményének, különösen pedig nem az ilyen, síralomházban való kérdezge­tésnek. De vannak dolgok, amikre fényt deríteni nemcsak feladat, hanem kötelesség is, amelyek egy újság­cikk tiszavirág életén messze túlnőve már a történelemhez tartoznak. Az újságíró néha nemcsak a pillanat kró­nikása, de a ma történetírója is, a holnap történelemtudományának kút­forrása. A ma lovagja, de a holnap úttörője. Márpedig Antal István éle­tében, amely most olyan közel jár végéhez, van egy olyan momentum, amelynek felderítése nemcsak érde­kes, de érdemes is, mert ha erre vi­lágosság derülne, talán útmutatásul szolgálhatna azoknak, akik majd esz­tendők vagy évtizedek múltán az idő minden nivelláló távlatából meg fogják írni nemcsak történetét, de történel­mét is annak, miért és hogyan lépett Magyarország a pusztulás útjára, mik voltak az okai, hol voltak meghúzódva a csirái annak a lelki kórnak, amely az első világháború után a magyar ifjúságot megfertőzte és a jobboldali gondolat rabjává tette, főképpen azon­ban arra vezetett, hogy ez az ifjúság, felnőve és elhelyezkedve a magyar életben, a magyar középosztályt csak­nem teljes egészében kiszolgáltatta a fasiszta világnézetnek. Antal István útja egészen máshol és másképpen vette kezdetét, mint a legtöbb baloldali politikusé. Azoknak a gondolkodása a származásukban és nevelésükben volt elhorgonyozva. Feudálisak voltak, dzsentrik vagy pedig­­éppenséggel nem is voltak magyar származásúak. Születésüktől fogva az a világnézet vette őket körül, amely­nek később szolgáltak. Antal István azonban máshonnan jött. Lentről és nem fentről, balról és nem jobbról. • Nem nyilatkozom. Egyetlen szót se kívánok mondani." Egyetlen szót se. Pedig érdemes lenne megtudni, hogyan ívelt a pa­raszti vérből származó Antal István útja a kenderesi házból, ahol mint törvénytelen gyerek született, a mi­niszteri székbe, a Márciusi Körből, amelynek egyik legintraszigensebb gondolkodású, legforradalmibb hangú tagja volt, a Népbíróság elé. Kendere­sen azt pletykázták, hogy valódi apja egy zsidó származású tiszttartó volt és az is iskoláztatta. Horthy állítólag ismerte ezt a szóbeszédet és azért nem is szerette Antalt. Fiatal korában nemcsak tagja volt a Márciusi Körnek, de annyira bal­oldali gondolkodású volt, hogy állandó szemrehányásokkal illette a deportá­lásban elhúnyt Vázsonyi Jánost, Vá­zsonyi Vilmos fiát, aki akkoriban a Márciusi Kör elnöke volt, mert nem tartotta eléggé forradalmárnak. Járt Vázsonyiék házához is és olyan éles vitákat folytatott a fiatal Vázsonyival, hogy Vázsonyi Vilmosné egyszer fel­szólította, hagyja békében a fiát. Vá­zsonyi Jánosnak sokáig birtokában volt egy levél, amelyet Antal István 1917 végén írt neki. Ebben a levél­ben Antal élesen állást foglalt Vá­zsonyi János „lagymatagsága" ellen és többek között azt is írta, hogy „meg kell érteni az idők szavát, nem lehet többé a régi soviniszta jelszava­kat hirdetni, baloldalinak kell lenni­­ teljes szívvel és egész lélekkel..." Ezeket írta a fiatal Antal István, akiben akkor még nem halt el a pa­raszti vér hangja. Vázsonyi János megőrizte a levelet és később sokszor említést tett róla barátainak. Antal egy ideig nem tudta, hogy a levél Vázsonyi János birtokában van, csak akkor tudta meg, mikor már Gömbös híve volt és Vázsonyi egyszer figyel­meztette, hogy a levél megvan. Antall megdöbbentette a dolog. Nagyon kel­lemetlen volt neki, hogy a levél Vá­zsonyi birtokában van, mert félt, hogy esetleg nyilvánosságra hozza. Vá­London, szeptember Az egyetlen ország ma Európában, amelyben fasiszta párt él és műkö­dik: Anglia. Akármilyen hihetetlenül hangzik is ez, így val A háború előtt az angol fasiszták szervezkedése elég zajosan indult. Az angol nehézipar pénzzel támogatta a mozgalmat, aminek egy haszna volt: Hitler azt hitte, hogy Angliában van némi hajlandóság iránta és így Anglia talán nem meri megindítani a hábo­rút. Az angol fasiszták a háború alatt a­­megegyezéses békét­ követelték Hit­lerrel, Churchil végül is kénytelen volt feloszlatni a British Union of Fasists című szövetséget 1940 máju­sában és vezetőit internálta. De mi­helyst a közvetlen német veszély el­múlt, még jóval a háború vége felé, már szabadlábra helyezték őket, mert Angliában csak a háborús veszély in­dokával lehetett valakit internálni. Az angol fasiszták vezére, Sir Os­wald Mosley, előkelő és tekintélyes arisztokrata, akiről már sokat írtak és így a személyéről részletesen beszélni nem kell. Szívós és makacs ember, aki most akarja megmutatni, hogy reá mi­lyen szükség van. 1945 márciusában megalakította az Independent Natio­nalist Party-t, amely a British Union of Fascists utóda lett. Az igazi tömeg­szervezet azonban a Peoples Party, amelynek egész Angliában vannak már fiókjai és egy-két községi választáson már jelölteket is állított. Újra életre kelt az Imperial Fascists League, amely főleg a brit világbirodalom ve­szélyének jelszavával akar híveket hó­dítani. De ezenkívül még sereg fa­siszta ízű csoportozat sü­rog-forog Angliában. Ilyen a Face the Facts (Szemben a tényekkel) című alakulat, amely Londonban nem egyszer ren­dezett már tömegtüntetéseket. A League of Ex-service men and women főleg a leszerelt katonai személyek elégedetlenségét aknázza ki. A National Front after Victory szélső nacionalista propagandát űz. Skóciában van egy misztikus társaság a British Protestant League amely ugyancsak fasiszta jellegű mozgalomnak számít. Mosleyt már 1943 novemberében kibocsátották a fogságból egészségi okok alapján, de inkább azért, mert igen előkelő arisztokrata összekötteté­sei voltak. Kötelezte magát, hogy po­litikai tevékenységtől tartózkodik és vissza is vonult worcestersshirei kasté­lyába. Egyszer lépett ki azóta a nyil­vánosság elé. Az internálótábor egy­kori lakói fenntartották a szoros összeköttetést. A kellemes Isle of Man egészséges klímája alatt naplopó elite­gárda a mártírium dicsfényével­ akarja magát körülvenni és külön jelvényt vi­selnek, amin a türelmes angol publi­kum olykor elmosolyodik, de meg nem botránkozik. Az elmúlt év de­cemberében egyik londoni szálloda nagytermében karácsonyestet rendez­tek. A bál váratlanul jelentékeny po­litikai tüntetéssé nőtt. Kétezer ember jelent meg. Fasiszta hangulat láza ült a termen. Minthogy senki magán­egyenruhát nem viselhet, mellőtték zsányi János ezt nem tette meg — "de nem egyszer, mikor még együtt ült Antal Istvánnal a parlamentben és Antal felszólalván, erősen jobboldali hangokat kezdett pengetni, tüntetően a zsebébe nyúlt és elővette onnan a levelet. Néha nem is Antal levele volt, hanem valami más levél, de Antalnak elég volt, hogy egy darab fehér papírt látott Vázsonyi János kezében és azonnal szordinót tett sovinizmusára. Erről nem akar most Antal István nyilatkozni. Kár. A jövő történetíróját, de a mai nemzedéket is érdekelné, hogyan ju­tott el Antal István a Márciusi Kor­a fekete inget. De zászlók, hangszó­rók, a terem védelméb­e kirendel­t tacskók a háború előtti fasiszta pa­rádé mását rögtönözték. A kellő pszichológiai pillanatban Mosley a tribünre lépett. És a szavalókórus rá­kezdte: Mosleyt Mosleys A karcsú, halványarcú angol Führer ajkain fel­csendültek a régi frázisok a zsidók, a kommunisták, a nemzetközi finánc­tőke és a parlamentáris demokrácia ellen. Semmi sem változott a régi pro­gramon. A háború utáni események­ből azt szűrte le, hogy nekik volt igazuk. A meeting után Mosley ismét haza­ment Worcestershireba. A fogságban hozzáfogott könyvének megírásához, amely az angol Mein Kampf akar lenni, új fasiszta biblia. Mosley még tulajdonképpen nem szerepel sokat, várja, hogy hívei megdolgozzák a köz­véleményt és egyszerre akar kilépni a nyilvánosság elé könyvével együtt. Még nőmi kell a tábornak, mert ezek­nek a különböző fasiszta csoportok­nak legfeljebb 5000 tagja van még csak, a szimpatizánsokkal együtt mondjuk: 25.000. Ez még nem jelenté­keny tömeg. Még duzzadnia kell. So­kan kézlegyintéssel intézik el őket. De akadnak, akik úgy vélik, hogy az elszánt emberek maroknyi hada mégis veszélyt jelenthet. Szocialista képvise­lők már nem egyszer hozták szóba Mosleyt és mozgalmát az angol alsó­házban, represszáliakat követeltek, de a kormány a demokráciára hivatkozva nem hajlandó semmit sem tenni. De mire is támaszkodnak az angol fasiszták? Arthur Winn, a fasiszták propagandafőnöke így nyilatkozott: — Mi brit fasiszták hiszünk a jövő­ben, mert egy angol-orosz konfliktust kikerülhetetlennek tartunk. Íme, itt rejlik a mozgalom igazi magva. Azt remélik, mint a reakció minden őrültje, hogy a Szovjet és a brit birodalom között rövidesen fegyveres összetűzés támad, egy har­madik gigászi háború és akkor övék lesz a világ. Természetesen mindent el is követnek, hogy ez bekövetkezzék. Úton-útfélen uszítanak a Szovjet el­len. Hangoztatják, hogy az oroszokat soha nem lett volna szabad megsegíti ni • mit i ' IN­M k­apaci­­tól az Ébredt Magyarokig, Vázsonyi János barátságától Gömbös Gyuláig, miért és hogyan változott meg gondol­kodása, kik győzték meg, hogyan és milyen érvekkel? Ha elmondotta volna, ki lehetett volna belőle ele­mezni a kórokozó bacillust, amely be­teggé tett egy egész nemzedéket, rom­lásba vitt egy országot. Utolsó percé­ben még tehetett volna egy szolgála­tot nemzetének. Nem tette meg. Hor maradt önmagá­hoz. Nem a Márciusi Kör Antal Ist­vánjához, hanem Gömbös Gyula ba­rátjához. „Nem nyilatkozom. Egyetlen szót se kívánok mondani..." Kézfogás. Még egy néhány szó. Mi­kor láttuk egymást utoljára?... Igen, 1943 szeptemberében a svéd követ egy ebédjén... éppen most lesz há­rom esztendeje... Az ajtó bezárul. Nem nyilatkozott­­tem­, mert egy erős Oroszország a brit világbirodalom végét jelenti. Hogy a Szovjet mit segített a második világ­háborúban óriási véráldozataival Ang­lián, arról hallgatnak. Ciprus szigetén a nép függetlenséget követel: rá­mondják, hogy a Szovjet bujtogatja őket. Az arab világ mozgolódását a Szovjetnek tulajdonítják, India min­den komplikációjának a Szovjet az oka. Vészmadárként jósolják be a brit világbirodalom pusztulását, ha Anglia jobban nem fegyverkezik,­­mint va­laha. Fegyverkezni kell, mint Hitler tette — kiáltják, mintha Hitler nem bukott volna bele a militarista őrjötz­gésbe. Az angol gondolkozás és észjárás mellett azonban Mosley minden erő­feszítése kilátástalan. Még akkor is, ha a nagy finánc- és ipari tőke titok­ban támogatja is. — Nem a fekete ing veszélyes — írta nemrégen sir Walter Layton libe­rális publicista —, hanem a fekete ka­bátok, amik őket támogatják. Ehhez a londoni tudósításhoz hozzá­fűzzük azt a megjegyzésünket, hogy az angol fasizmus szervezkedésének elnézése vagy megengedése nem de­demokráciát, hanem elavult sznobiz­must jelent. A demokráciának ma már nem az az értelmezése, hogy a demokráciában minden szabad, még az is, ami az állam éredkeivel ellen­kezik. A fasizmussal való kacérkodás lehetséges volt a háború előtt, de a háború tanúságai után semmiképpen nem lehetséges. Mauras egykori fran­­­cia szélsőjobboldali vérár kijelenté­sére kell gondolni, aki a maga agitá­ciószabadságát ezzel a felkiáltással indokolta meg a demokratikus francia kormány felé. Mi követeljük tőletek a szabadságot a ti elveitek alapján, de megtagadjuk tőletek a mi elveink alapján. A francia tragédia megmu­tatta, hogy hová vezetett ez a balga türelmesség. A demokrácia nem egyenlő a jámbor türelemmel, hanem a demokrácia a szabadság szervezett rendjét jelenti. Oly áramlatok és pro­pagandák, olyan politikai szervezke­dés, amely éppen ezt a szervezett de­mokratikus rendet veszélyezteti, nem egyeztethető össze a politikai szabad­ság gondolatával, még kevésbbé e po­litikai szabadság veszélyeztetésével. Mindenki, aki Angliában a demokrácia megtestesülését lá­tja, aggodalommal néz az angolok rosszul értelmezett toleranciája elé. Egyetlen angol sem mondhatja, hogy az angol közvéle­mény megfontolt és immúnis, mert ahol a választásokon a tömeg politi­kai állásfoglalása oly gyorsan válto­zik és hullámzik, mint azt az angol választásokon látjuk, ott Mosley hatá­sát sem lehet kiszámítani. A demokra­tikus közvélemény keményebb és elő­relátóbb fellépést kíván Mosleyval szemben. « KÉSZÍTI. AK­ A­T­OL „MEN­Y KAMPE" Mosley fasiszta vezér dolgozik a könyvön Kendi Antal lakisbsrsnd°zfifpar IV., Semmelweis­ u. 7. Telefon 189—233 Renoválások, bőrb­útorfestés, kárpito­zott bútortisztítás. M­MHnMH^wmmma VALUTÁBAN FORINT A KINCS NÉLKÜL RAGYOGÁS NINCS FÉNYKÉPEK ÓRÁN BELÜL PÁRISI FOTO*^ Párisi Haaváruház Teca miatt szobtak Nem vagyok híve a szoborrombolá­soknak. Trianon után sok utódállam­ban jártam és hallottam az összetört szobrokról. A tömegindulat nem tud válogatni. A tömegítélet soha ne­m­ volt hivatott képromboló. Nem lelkesedtem tehát azért sem, hogy Budapesten illetéktelen kezek összezúzták Werbőczy István szobrát. Megértettem, de nem helyeseltem. Nem kelett volna a szobrot össze­törni, rá kellett volna bízni azokra, akik erre illetékesek, hogy válasszák ki azokat a szobrokat, amik ma nem illenek a közterekre. De ha már le­rombolta, visszaállítani nem kell. Kegyelmet kérnek a szobraink, olva-­ som. Nem jár ki a kegyelem. Azt magyarázzák a kegyelemért­deklők, hogy Werbőczy nagy jogtudós volt és természetesen nem alkothatta meg négyszáz évvel ezelőtt a törvénye­ket a mai kor szellemében és ártatlan abban, hogy háromszáz évig az ő tör­vényei maradtak érvényben. Elhisszük. De alat­ja az utcán mégis szimbólum, egy kegyetlen népellenes társadalmi rendszer szimbóluma és a demokrácia és népjogok korában nincs többé mit némán hirdetnie. A híres tíz szobor, amit a Millennium alkalmából Ferenc József kegyes ado­mányából emeltek, különben sem pasz­szolt kivétel nélkül a nemzeti érzéshez és történelmi kegyelethez. Pálffy János labanctábornok szobra például mit jelenthet a magyar nép­nek? Nem inkább illett volna Buda­pest utcáira Esze Tamás vagy Bercsé­nyi Miklós szobrát Tinódy Sebestyén­nek szobrot emeltek, de hol maradt Mikes Kelemenés Ellene vagyunk annak az álradikaliz­­musnak, amely el akarja távolítani az iskolákból a magyar királyok és hadvezérek arcképeit. Mikor a Szovjet­únióban eleven Nagy Péter-kultusz van és nagy orosz had­vezetői­ példáival lel­kesítik a katonaságot, nevetséges bo­torság lenne Mátyás, Nagy Lajos, Szent László képeinek kidobálása. De ez nem jelenti azt, hogy elmúlt korok minden emlékét őrizgessük és ápoljuk a tudo­mányos feldolgozás körén kívül is. Kultúrellenes gesztus volna a buda­pesti egyetem címéből Pázmány Péter nevét törölni, aki a legnagyobb ma­gyar írók egyike volt, de a szegedi egyetem címében semmi helye nincs Ferenc Józsefnek, sem a debreceni egyetemében Tisza Istvánnak, mert nekik tudományhoz vagy irodalomhoz semmi közük nem volt. Nem vagyunk másképpen az utca­nevekkel sem. Ezeknek az eltörlésével és kicserélésével sem járunk el mindig bölcsen. Nem távolítottam volna el Juhász Andor nevét például, aki a füg­getlen büszke magyar bíró ideálja volt, ellenben könyörtelenül el­seperném a sok Habsburg-nevet, amikkel az alázatos lojalitás meg­jelölte a körútokat és parkokat. A Ferenc- és Teréz-körútakat épenúgy át kell keresztelni, mint a Lipót-körút­tal tették és Petőfi, Arany, Kisfaludi neveit a mellékutcákról átplántálnám ezekre a körutakra. Az utcanevek el­tör­ölgetése olykor teljesen illogikus. A Valero­ utcát például elnevezték Kürt­utcának, holott Valero a magyar ipar legelső megteremtői közé tartozott, míg a Kürt­ utca elnevezés nem jelent semmit. Nemcsak szabadsághősök tisz­telete illik a demokráciához, h­anem azoké is, akik munkájukkal a magyar ipart és kereskedelmet megalapozták. Gondolni kellene a sok Horthy­elnevezés eltüntetésére is, mert mindez legalábbis anakronisztikus. Még van­nak Horthy­ utcái­, Horthy .alapok, Horthy.intézmények, amikhez Horthy Miklós soha egy fillérrel nem járult hozzá, hanem mint az ellenforradalmi reakció szimbóluma szerepelt a neve mindenütt. A szobrokat pedig elsősorban mű­vészi értékük szerint kell átboronálni és ha majd lesz pénzünk, méltóbb új szobrokkal kicserélni. És akkor sem a tömeg, hanem azok, akik erre hiva­tottak. .. „Atom G. G." poloskairtó Nincs többé poloska-veszedelem! Gyakorlati szempontból igen nagyjelentőségű találmány szü­letett meg az egyik kutatólaboratóriumban. A lispei butángáz­ból sikerült rendkívül erős hatású új poloskairtószert előállítani, amelyet a felfedezők „G. G"-nek neveztek el. Ez az anyag az emberre és háziállatokra teljesen veszélytelen, a rovarok ideg­rendszerét azonban megbénítja, biztos hatással elpusztítja azo­kat és ezzel új utakat nyitott meg a kártékony rovarok és po­loskák irtásában. A „G. G", amely „Atom G. G" néven kerül forgalomba, sok tekintetben a világhírű amerikai D. D. T.-t is felülmúlja. A mai világban kül­ön nagy el­énye, hogy poralakban is előállítható és így a sérült és ablakhiányos lakásokat is féregteleníteni lehet vele. Az új poloskairtóval folyó ellenőrző kísérleteket a na­pokban teljes sikerrel befejezték és a szaküzletekben megindult az „Atom G. G" árusítása.

Next