Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-09-09 / 37. szám

2 Méltó terjedelemben, bőven és részletesen foglalkozik a «Hala­dás» az orvoskongresszussal. Olva­sóinknak, az értelmiségnek nem­ adnatánk jobban érdeklő olvas­mányt, minthogy részletes tudó­sítást hozzunk a kongresszus szereplőiről és eseményeiről. A kongresszus külföldi vendégei — a világ minden tájáról — szombaton érkeztek Budapestre és a vasárnapi megnyitó ünnepségeken már teljes számban megjelentek. Kik ezek a ven­dégek és honnan jöttek? Feleljenek erre a kérdésre mint a legilletékeseb­bek, ők maguk. Haldane, a világhírű angol termé­szettudóstól az új angol biztosítá­si tör­vényről kérdezősködöm. — Az új egészségügyi központot­, amelyekre oly égető szükség lenne, még nem működnek, holott már fizet­tünk a biztosításért. Ezeknek az volna a feladatuk, hogy az egészségügyi szempontokat figyelembe vegyék. Mert eddig Angliában, ha valaki súlyos be­tteg volt, vagy operációra szorult, első­rendű és gyors kezelésben részesült ugyan, de a járó- és bejáróbetegesen­ek esetleg hetekig kellett várniuk, míg sorra kerülnek, s akkor sem fordítotttak kellő gondot gyógyításukra. Remé­lem, hogy ha ezek az­ új központok megalakulnak, elősorban ezeket a mu­lasztásokat fogják jóvátenni. — Úgy halom, professzor úrnak a penicilin felfedezésében is jelentékeny része volt? , -r* Ez félreértés — mondja —, va­lóban­ volt egy kis részem benne, de csak közvetve. Mindössze annyi, hogy egy Németországból Hitler elől 1933-ban Angliába menekült orosz-zsidó származású orvos, dr Heim, az én ta­nácsomra és ajánlatomra került abba a kutatócsoportba, amely a penicillint felfedezte. Dr Hleim nem is gondolt erre a lehetőségre, de én rögtön észre­vettem, hogy a megfelelő emberre aka­dtam. Hewer, a másik angol tanár a sztreptomicinről beszél: — Eddig csak nagyon kevés sztrep­tomicin állt rendelkezésünkre Angliá­ban — magyarázza —mert Ameriká­ból­ kaptuk és elképz­el­hetetlen­ül d­rága volt Most azonban már Angliában is alá tudjuk álltani, ami lényeges ol­csóbbodást jelent. A legújabb meg-­­figyelések a sztreptomicinnel kapcso­latosan azonban szomorú eredményre vezet­­ek. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a sztreptomicin, amely gyakran a meningitis utolsó stádiumában le­vő gyereket, akinek legfeljebb néhány napja volna még hátra az életéből, cso­dával határos módon megment, később dával határos módon megment, de ké­sőbb a beteg—sokszor hónapok múlva — visszaesik és ilyenkor már nem lehet megmenteni az életnek. Ez az új, ki­csit lehangoló eredmény azt mutatja, hogy nem tudunk még eleget a sztrep­tomieint­ől, tovább kell folytatni a ku­tatásokat. Dr. Charles Claoné párizsi plaszti­kus sebész már 15­28 ban levelező tag­ja volt a Magyar Bőrgyógysáz Társa­ságnak. Többször járt Magyarorszá­gon. Véleménye szerint semmivel sem mar­adunk el a franciák mögött. —­ Nagyon szeretném, ha minél előbb megindulna a francia—magyar diákcsere — mondja hogy a fran­cia diákok láthassák az itteni csodála­tos újjáépítést. Ezt többek közt azért is szertném, mert a francia orvos­tanhallgatók kicsit beképzeltek, s jó volna, ha láthatnák, hogy itt hogyan dolgoznak. Felhívom egyébként a figyelmet arra, hogy milyen remekül dolgozik a párizsi magyar intézet. Ve­zetője, Lech­et István nagy propagandát fejt ki a magyar kultúra megismerte­tése és terjesztése érdeké­ben. Sajnos, sokkal több magyar zenész érkezik Párizsba, mint orvos. El kell ismerni, hogy az itteni francia intézet vezetője, M. Warnier is jó munkát végez, s munkájának eredményeképpen már eddig is számos francia orvos járt Bu­dapesten. Szeretném, ha ezeknek a száma a jövőben jelentékenyen meg­növekedne. Dr. Arthur VV. TV'oo kínai nőgyó­gyász, a kínai Nőorvos Társaság el­nöke így nyilatkozott: — Harminc éve készülök Magyar­országra, annyi szépet hallottam már Budapestről. Útbon idefelé jóformán minden európai államban megfordul­tam, de sehol ilyen előzékenység s ilyen remek koszt nem fogadott. Iga­zán meg voltam hatva a fogadtatástól. Örülök, hogy végre sikerült eljutnom ide. Az I. számú női klinikán lakom és már végignéztem néhány műtétet. Na­gyon meglepett, hogy olyan komoly operációkat, amelyeket mi csak alta­tással tudunk elvégezni, itt helyi érzés­telenítéssel végeznek. Meg fogom kí­sérelni a műtétek­­ technikáját lekopí­rozni. . Dr. WQO európai útján egyébként a rákkutatást taná­lmányozza. Kínában van ugyanis a világon az egyetlen klinika, amelynek rádiuma van. A kínai egészségügyi helyzetről kér­dezősködöm. — A közesgészségügyi helyzet sajnos nem olyan jó, mint Magyarorzágon, s főként soikat romlott, mióta Kínában polgárháború dúl. Orvosi felszerelés­ben nagy hiányok vannak és nincs elég orvosunk sem. 200.000 orvosra volna szükségünk és rövidössize körül­belül SO­WXRel rendelkezünk. Professzor Klaus prágai szülész-nő­gyógyász a háború előtt sokszor volt Magyarországon. Először 1910-ben járt itt, s 1917-ben mint katonaorvos az osztrák-magyar hadseregben, a 5-­-ik gyalogezredben szolgált Megkérdezem, mi a különbség egész­ségügyi téren Magyarország és Cseh­szlovákia között. — Magyarországon jobban berende­zett klinikái­ vannak, a mi klinikáink nagyon régiek, egy részük még II. Jó­zsef idejéből való. A szociális biztosí­tási törvény, amely­­a lakosság 96 szá­­­zal­ékát érinti, nálunk most vs® előké­születben s körülbelül olyan rendsze­rű lesz, mint a magyar. Surgeon Captain Mc­­Callam, aki a kanadai hajóhad, hadsereg és légiierő képviseletében van itt, amelynek üd­vözletét hozta a kongresszus számára, azt mondja, hogy Kanadában egyetlen «province»-ot kivéve, egyáltalán nin­csen megszervezve az egészségügyi biz­tosítás. —: Csak privát orvosok működnek. Van ugyan egy úgynevezett «blue cross plan», vala­miféle biztosítás, d® ez nem állami és nem is kötelező. A kórházak mind magánkézben v­annak, állami kórház csak a háborús rokkan­tak számára van. Dr Wan­aui Topous Iihun iraki bakteriológus tavaly húsz napig Pesten tartózkodott Akkor csak a várossal ismerkedett meg, most azonban a kongresszus végeztével még egy hóna­pig itt marad, hogy tanulmányozza ez itteni tudományos intézeteket­­T- Tegnap meglátogattam a Kostói Anna baleseti kórházat — meséli — s meglepett az a tisztaság, amit én lát­ta­m, azonkívül az elsőrendű kórházi koszt és a doktoroknak a páciensekhez valló hihegestelen előzékenysége. Ezt ed­dig egyetlen közkórházban — beleért­ve többek közt Angliát és Franciaor­szágot — sem láttam. Nem tudtam, hogy itt is vannak m­unkáskórházak, ilyet csak tavaly láttam Csehszlovákiá­ban. Az iraki egészségügyi állapotokról szomorú képet fest:­­• Irak primitív állam, az emberek, ha betegek, félnek kórházba vagy or­voshoz menni, mert a primitív népek hiedelme szerint ott biztosan meghal­nak. A trópusi betegségek pedig szép számmal szedik áldozataikét. A kor­mány minden tőle terhetőt megtesz, hatalmas összegeket fordít egészség­ügyi célokra. De sajnos, amíg a nép kul­túrszínvonalát nem emelik fel, szinte hiábavaló a küzdelem. Az Magyar­országon más a helyzet — teszi hozzá kicsit szomorkás mosollyal. — A nép magas kulúrszín­vonalon áll, s megérti és értékeli a kormányzat erőfeszítéseit. Dr Serban, a román egészségügyi szakszervezet vezetőségének románi viszonyokról számol be: — A fölszabadulás után nagyon rossz volt az egészségügyi helyzet, mert a régi rendszer, mint tudjuk, Ro­mániában sem törődött a parasztokkal és a dolgozókkal. A demokratikus kor­mány minden erejével felkarolja és igyekszik kellőképpen megszervezni az egészségügyet. Egyik nagy problémánk a gyermekhalandóság leküzdése, amely az elmúlt rezsimben ijesztő méreteket öltött és sok gondot okoz a malária elleni harc. Magyarországnak és Ro­mániának, úgy hiszem közös problé­mája, hogy a­z orvosok jelentékeny százaléka a fővárosban működik és vidéken nagy az orvoshiány. Egyik legfontosabb feladatunk új orvosgene­rációt neve­ni a "vidék számára. GALLAI ÁGNES Dr Tom­a Harilo, albán orvos, a tiranai népjóléti minisztérium taná­csosa. Az albán orvosok heroikus küzdelmeiről beszél. — Albániában mindössze 150 orvos van. Azelőtt az albán orvosok mely mentek vidékre, kizárólag Tiranában és a nagyobb károsokban praktizáltak, nem sokat törődtek a nép gyógyításá­val. Ma az orvosok mindenfelé széjjal­települtek az országban, mindenki ott praktizál, ahol szükség van rá. A Szov­jetúnió sokat segített nekünk, nemcsak orvosságot küldött Albániába, hanem húsz szovjet orvost is. A háború be­fejezése óta háromszor annyi kórházi ágymik­ism, mint azelőtt volt. Dr Harito elmondja, hogy Albániá­ban nincs orvosegyetem. Az orvostan­hallgatók régebben Olaszországban és Franciaországban tanulta­k, ma a népi demokrácia országaiban. El­ondja azt is, hogy Albániában minden munkás tag­ja a betegbiztosítónak. Az egészség­védelmi program egyik fő pontja, hogy a parasztokat is bevonja a biztosításba. Az is érdekes, hogy régen, amikor­­az albán orvosok kizárólag a nagyobb városokban praktizáltak, nagy részük munka nélkül vett. Ma annyi a dolguk, hogy nem jut idejük a privát prak­tisra. Georg Kemény tizenegy év óta él Amerikában, a százhúszezer lakosú Elsabeth New Jerseyben. — Abban a városban — mondja —, ahol a híres Singer varrógépművek központi gyártelepe működik. Elsa­beth-ben­ nagy a magyar kolónia, öt­száz magyar családnak 90%-a gyári mmnrcás. Sokan közülük előfi munkások. Dr. Kemény a St. Elisabeth-kórház általános orvosa, felesége is orvos. Eleinte sok volt a magyar páciens, ma több az amerikai. — A második generáció — meséli — már inkább amerikai orvossal gyógyi­tatja magát, mint európaival. Úgy kép­zeli, ez is hozzátartozik a tökéletes asszimilációhoz. Vele egy városban öt magyar orvos dolgozik. Ezek közül a legianfeptebbek: dr Gerendán Gyula gyomor- és bél­spec­ista, a másik dr. Stresinger Sándor sebész, Palfer Josef Plojbier, a csehszlovák népjóléti miniszter, katolikus pap. Ha­talmasra nőtt, jelentékeny figura. Szűr­te nchát és papi gallért visel. Bátor­ságáért és antifasiszta megnyilatko­­á­sáért már 1930-beli letartóztatták és négy évre koncentrációs táborba zár­ták. A háború után képviselőnek vá­lasztottak. A népi kormányzat rendít­hetetlen híve. Kérdésünkre elmondta, hogy 1949. január 1-én lép érvénybe az a nagyjelentősségű törvény, amely a csehszlovák lakosság 96 százalékának szociális biztosításáról gondoskodik Nemcsak a munkásságot, de a paraszt­ságot is biztosítják öregség és betegség el­őtt. Hamarosan megvalósítják a kór­házak, a szanatóriumok, sőt a fürdő­helyek és gyógyforrások államosítását. Arra a kérdésünkre, hogy hogyan vélekedik az Egyház és a népi de­mokráciák kapcsolatáról, a következő­ket felöteli: — Jómagam és mindanok, ekire ha­sogító gondolkozásnak, mint én, nem tűrhetjük, hogy a vallást a kapitalista reakció szolgálatába­ állítsák... I dr. Földes Ferenc Pittsburgból Til­logta­tott haza. 1941-ben került a Har­­ward Medical Schoolba. Ma a pittsbur­gi Mercy Hospital anesztézia-osztályá­nak a főorvosa. Elmondja, hogy Ame­rikában, a Szovjetúnióban és Angliá­ban az anesztézia külön szakma. Nem a sebész végzi, hanem az a belgyó­gyász, aki erre specializálta magát. Dr. Földes Ferenc osztályán 10—12 műtő valamennyi betegét egyszerre al­tatják és csak akkor viszik őket mű­tétre, amikor elaltatják őket. A sebész­nek csak a műtét a gondja, a beteggel az aneszteziológus foglalkozik. Arról érdeklődünk, milyen formában valósí­tották meg Amerikában a társadalom­biztosítást? — Állami társadalmi biztosítás Ame­rikában nincs. Magánbiztosító-társasá­gok alakultak, amelyeknek csak az lesz tagja, aki akar. A «Blue Cross» nevű önkéntes szervezet a kórházi ápolást fizeti meg tagjainak, a «Blue Shield» az orvost Akinek évi­ ötezer dollárnál kevesebb a jövedelme, joga van ahhoz, hogy belépjen ebbe a ma­gánbiztosító társaságba. Dr. Földes arról beszél, hogy Ameri­kában óriási az orvoshiány. A USA valamennyi egyetemének orvosi fakul­tása mindössze 5800 elsőéves orvostan­hallgatót vesz föl­ évente. Az orvos­növendékek számára kevés a hely, sok úgynevezett másodrendű orvosegyete­met megszüntettek, mivel megfelelő kórházi kapcsolatok hiányában elha­nyagolták az orvosnövendékek gyekor-európai orvosok lehetőségei? New York, Massachusetts és Ili­nois államban az, európai orvosok megfelelő vizsga után szabadon prak­tizálnak. Sok a 8©bésiz köztük. — Néhány nevet kérünk a magyar orvosok közül, kinek sikerült Ameri­kában komoly egzisztenciát teremtenie? — A legnagyobb karriert dr. Weiss Soma csinálta, aki a Harvard-egyetem nyilvános rendes tanára volt, munkás­ságát a legnagyobb mértékben elismer­ték, 1941-ben meghalt. A legtöbb pénzt dr. Lae keresi. Dr. Srattmann István bőrgyógyász, a chicagói egyetem pro­fesszora kiváló szaktekintély. Dr Gross szemész-professzor fia, dr Takács Gé­zsa a kísérleti sebészet terén ért el ki­váló eredményeket. Dr. Winda Braun őszhajú, fiatalar­cú lengyel orvosnő. Gdansk (azelőtt Danzig) városában praktizál, onnan ér­kezett Budapestire. A háború előtt és a háború alatt Varsóban dolgozott. A né­met megszállás és a szörnyű bombázás minden borzalmát a lengyel főváros­ban élte át. Elmondta, hogy a háború­ban a németek hétezer lengyel orvost öltek meg. Gdanskot éppen úgy elpusz­­­tították, mint Varsót. Ma óriási módon építkeznek. Természetesen a lakás­ínség megszüntetése komoly probléma, de az élelmezés kitűnő. Dr Wanda Braun, a gdanski gyer­mekkórház igazgatónője. A tuberkuló­zis ellen harcol. Minden kerületben és minden foaluban megviz­sgáljáik a gyer­mekeket. Vándor-röntgengéppel látogat­ják meg otthonukban, vagy iskolájuk­ban őket. A háború következmé­nye az, hogy ma még kevés att orvos és kevés úz. ápolónő. Akik elvégzik az ápolónő­i tmfolyamot, rögtön állást kapnak. Minden dolgozót, a munkást épúgy, mint a parasztot, innyen gyógyítják. A­­beteg-üg­yző fiz­eti helyettük a kórhá­zi­­vagy a szanatóriu­mi köttséget Rendkívül érdekes: a háborútól m­eg­kínzott neurotikus gyermek­et a gyógy­pedagógusok azzal gyógyítják, hogy rajzoltatják őket. Ezek a gyerekek rendszerint ijeisztő jeleneteket rajzol­na­k, például azt, hogy hogyan lőtte agyon egy német katona egyik hozzá­tartozójukat. A rajzoltatással kitűnő eredményeket értek el. Ahogy dr Wan­da Braun mondja: “A gy­erekek kiraj­zolják magukból a szörnyű élm­é­nyt és megnyugodnak. Dr­­ian Camille professzor szír­specialista, a párizsi egyetem tanára. Hosszan és részletesen magyarázza el, hogy a francia orvosok és a társada­lombiztosító szerviek között milyen ko­moly ellentétek merültek fel . A francia orvosok — mondja ,— ragaszkodnak ahhoz, hogy a beteg sza­badon válassza meg orvosát Vagyis az az elképzelésük, hogy az orvos a honoráriumot a beteggel való szabad és közvetlen egyezkedés alapján állapítsa meg. Túlságosan nagy kilengésekre amúgy sincs mód, mert az Orvosszö­vetség hivatalosan megállapítja a ho­norárium összegét A francia orvosok füzért is hadakoznak a biztosító inté­zettel, mert azt szeretnék, hogy az or­vost a beteg fizesse és ezt az­ összeget a betegnek fizesse vissza a biztosító in­tézet.. Meg kell, hogy jegyezzem, ennek a vitának semmiféle politikai jellege nincs. Új orvosi kísértetek felől érdeklő­dünk. A professzor erre is felel: — A Casipu d'Osler-ról elnevezett in­docarditis lenta betegség, az állandó lázzal járó sasepsziseis szívbaj nemrégen még gyógyíthatatlan volt: ma ezeknek, a megbetegedéseknek háromnegyed ré­szét penicillinnel meggyógyítjuk. A másik fontos újítás, az úgynevezett „kék betegség" operáció útján való gyógyítása. Ennek a betegségnek az a lövege, hoggy a vér oxiglénnapja mi­att nem jut elég oxigén a tüdőbe sem. A­­z operáció révén az ütőeres és viszeres vérkört elválasztják egymástól. Végü­lis Lian professzor arról beszél, hogy az emberi életkor felső határa évről-évre kitolódik. Nem különleges injekciók révén, hanem azért, mert a mai ember okosabban és józanabbul él és értelmesebben táplálkozik Dr Emanuel Eder, bécsi orvos, a bécsi rendőrség egyik vezető posztján dolgozik készségesen válaszol kérdé­seinkre. Ausztriából nem érkezett hi­vatalos delegáció a kongresszusra, Eder dr-t és még egy kollégáját személy­szerint hívták meg Magyarországra. — Milyen az orvosok helyzete Ausztriában? — Egy kis túlzással azt mondhat­nám — feleli dr Edei —, hogy Bécs­ben minden második ember orvos. Túlságosan sok az orvos nálunk és túlságosan sok az orvosnövendék. Azok a fiatal orvosok, akik Hitler ural­mának idején jártak egyetemre, jófor­mán alig tanultak it, amit Afféle gyors­talpaló módszerrel képezték ki a ná­cik az orvosokat és tudásuk hiányát természetesen a betegek sínylik meg. Fájdalom, senki sem gondol most ar­ra, hogy ezeket a félig képzett orvoso­kat tovább tanítsák; szabadon prakti­zálnak, senki nem törődik velük. A fiatalok tömegesen özönlenek az egye­temek orvosi fakultására, márcsak azért is, mert ipari téren nincs lehető­ségük az elhelyezkedésre. Az egyetemis­ták sokat kop­nak és nélkülöznek. Nappal tanulnak, este bár­ zongoristák é­s újságárusok, ebből fizetik a tan­díjat. Dr Eder az osztrák nácitalanító bi­zottság egyik tagja volt. — A háború után törvény tiltotta meg, hogy a náci­ orvosok praktizálja­nak. A nácikat két csoportba osztott­­ák.Az úgynevezett „nagy» nácit örök­re eltiltották hivatásának gyakorlásá­tól, a­­kis­ nácit 1952-ig szilenciumra ítél­ték. Hogy pontos számot említsek, Bécsben háromezer orvos közül százat eltiltottak a munkától. 1947-ben a SZÖ­vetségeseik amnesztiája felmentette a kis nácikat a büntetés alól. Akinek protekciója vagy pénze volt, az nagy náci léttére is tüstént kis nácinak nyil­váníttatta magá. Ma már gyakorlatban a nagy nácikat sem javarrja semmiféle rendelkezés: vígan praktizálnak. Ter­mészetesen illegálisan. A rendőrségeik nem egyszer jelentették nekem, hogy X. Y. volt SS tiszt titokban praktizál. Kiküldtük a detektíveket, akik végü­l is semmit sem tudtak bizonyítani. Mivel a náci orvosnak a páciense is náci, 1 a páciens szívesen hajlandó arra, hogy összejátsszon az orvossal. A detektív előtt úgy tüntetik fel, mintha nem or­vos és beteg lennének, hanem egymás­sal beszélgető két jóbarát. — Visszatérnek-e a Hitler elöl emig­rált bécsi orvosok? — Sokan visszajönnének, de most nem­ hivatalosan azt propagálják Auszt­riában, hogy ne térjenek vissza. Több­ször fém megesett, hogy a zsidó emigráns orvos h­ovajött és rendelőjé­ben náci orvos fát. Sem a lakását, sem a bútorát, sem a rendelőjét nem kapta vissza. Legfeljebb egy szobát om­ntak ki neki valahol, ahol se bútor, se or­vosi műszer nem volt. — Tudományos kutatások? — Nincs pénzünk kutatásra. A tud.-v.­mány nyomorúságos krízisben' wrgLi dtk . . . GACH MARANNE A­z orvoskongresszuson magyar részről elsősorban a népbeteg-ségekről és a betegségek megelő­zésének problémájáról lesz szó. A Ká­rolyi-palotában rendezett egészségpoli­tikai kiállítás anyaga is szemléltetően mutatja be az olmai­ rendszernek új népegészség terén elkövetett szörnyük­­ bűneit, hogy a demokrácia hihetetlen , a nehézségeket leküzdő erőfeszítéseinek , a mi a mai élménye és hogy melyek ^ a további feladatok? A kiállításon £ efféle feliratokat látunk. ..Fokozat aO harcot a népbetegségek elleni­ .Cél- £ f kitűzésünk: megelőzni­­ a megbetege­dést." És „Anya és gyermek egészsége* ^ a népi demokrácia ereje." % _ ^z ai t Szövetkezetek ! Közületek! Kereskedők! textil, Sas, csehej, gyékény, agyag, vessző, *y.«viti», stll. háziipari készítményeket mutat be az ŐSZI VÁSÁROM Központ: Bun­apfer, Teleki Pít­urca 17. Telefon: 189—286 HALADÁS GYÓGYULÁS, ÜDÜLÉS, PIHENÉS. LEGSZEBB ŐSZ: DOBOGÓKŐ (A Pesti Magyar Ker. Bank dolgozóinak üdülője) (720 m magaslat) mmmí ELLÁTÁS:mmm Fürdőszobás, állandó melegvizes ter­raszos szobák korszerű berendezéssel. 31&rs(*Ei«?fi estesB&aM»n~ árak Telefon: DOBOGÓKŐ 36. Szobaelőjegyzés: Lukáts-pensio Budapest IV, Királyi Pál­ u. 9. , Telefon: 384—531. ÁTLÁTSZÓ ESŐKABÁTOK, VIHARKABÁT, LÓBBINKABÁT, eső­­kalá'-sza kiittei BUDAPEST V. GRÓF TELEKI PIT -nTA !». Telefoni »»'

Next