Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-12-02 / 49. szám
tv. ÉVFOLYAM SZERKESZTŐ ZSOLTEL A 49. SZÁM Rákosi Mátyás szombati beszéde természetesen nemcsak a Magyar Dolgozók Pártjának vagy e párt Központi Vezetőségének szólott, hanem az egész országnak s a határokon túl a világ közvéleményének, amely a magyar fejlődést az elért sikerek és a következtükben növekedő politikai súlyhoz mért gyarapodó figyelemmel kíséri. A beszéd hangjával, felépítésével és tartalmával élesen elütött a szokásos magyar politikai megnyilatkozásoktól. Nemcsak szónoki, de politikai, társadalmi teljesítmény volt , aki a szavak között és alatt megfigyelte és követte a kimondott gondolatokon túlsugárzó valódi értelmet, az kiolvashatta vagy kihallhatta e beszédből a magyar politikai és gazdasági fejlődésnek a most következő időszakban kialakuló körvonalait. „Magyarországon a gazdasági és politikai terveket matematikai pontossággal számítják ki, számbavesznek minden lehetőséget és minden ellenállást, úgy hogy a terv megvalósítása ma már mint az óramű, úgy működik". "Ha nemrégiben a magyar kormány munkájáról egy kommunistaellenes svájci hetilap. A megállapítás helyes és találós pontosan illik Rákosi Mátyás beszédére is, amely precíziós műszerhez hasonló pontossággal vázolta fel a magyar politika fő irányait. Ebbena beszédben a szokásos politikai sallangot hiába keressük, egyszerű, tiszta, világosi és józan fogalmazásban sorakoztatta fel a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára s kormány és a társadalom előtt álló feladatokat, számba vett minden lehetőséget és minden ellenállást Különös érdeme, hogy az ellenállásokra erőteljes súlyt fektetett s minden kendőzés nélkül, őszintén és becsületesen feltárta a nehézségeket, amelyek a további erőteljes fejlődésnek útjában állanak. És akadályok és nehézségek sorában a magyar közvélemény az érdemeltnél nagyobb jelentőséget tulajdonít az ellentétnek, amely a magyar kormány és a magyar katolikus egyház feje között az utóbbi hetekben kiélesedett s Rákosi Mátyás kijelentése szerint a döntésre, egyoldalú döntésre, megérett A magyar polgári radikalizmus kezdettől kezdve küzdött az egyházi befolyásnak a politkai és gazdasági életből kikapcsolásáért, a laikus iskoláért és a klérus politikai befolyásának csökkentéséért s ebben a kérdésben fenntartás nélkül helyesli a kormány álláspontját, amelyet Rákosi Mátyás mérséklettel, de ellentmondást nem tűrő határozottsággal fektetett le. A súlyra és jelentőségre másodikakadály, a magyar mezőgazdaság elmaradottsága Rákosi Mátyás beszédében azzal a pontos formulázással és tudományos diagnosztikával emelkedett ki, amelyet a magyar politikának ez a rendkívül fontos, mondhatni központi problémája megérdemel s amelyre az elmúlt években irányadó körökben nem fordítottak olyan gordot, aminőt megérdemel. Nem szemrehányás csak megállapítás formájában szögezzük le ezt a tényt, a magyar parasztság szellemi felemelésének és felvilágosításának nagy problémáját, amely, ha nem is előfeltétele, de mindenesetre velejáró is a nagy magyar mezőgazdasági reformnak, amely a földbirtokreform elengedhetetlen velejárója, s amely nélkül a magyar mezőgazdasági termelés azt a szerepet, amely az ország gazdaságában megilleti, nem töltheti be. Viszont e belterjességi reform nélkül egyoldalú és egyensúlyhiányban tengődő marad a magyar gazdaság egésze is. Rákosi Mátyás beszédében felsorolt ellenállási momentumok sorában az ipari munkásság teljesítménye és életszínvonala emelésének kérdését analizálni és kommentálni nem tartjuk ildomosnak. Ez a kérdés az ipari munkásság s a Magyar Dolgozók Pártjának legsajá-' tosabb belső ügye, amelynek megoldása kétségtelenül rövid időn belül teljes mértékben sikerül, ha — s ezzel rátérünk e rövid, s kimerítő magyarázatra igényt egyáltalán nem tartó kommentár tulajdonképpeni témájára —, ha a magyar értelmiség teljes erővel és odaadással vesz részt a feladat megoldásában. Közhely és szürke, elcsépelt érvelés volna, ha ezúttal újból magyarázni éps megvilágítani igyekeznék az értelmiség szerepét a nagy forradalmak előkészítésében, vezetésében és diadalra vitelében. A magyar értelmiség egészének ez a történelmi szerepe azokból az okokból, amelyeket maga Rákosi Mátyás elismerésre is méltó tárgyilagossággal kifejtett, sokkal szerényebb volt és jelentéktelenebb, mint akár a nyugati értelmiségé a francia forradalomban . az orosz értelmiségé a nagy októberi forradalomban. De szerepe volt, nem is túlságosan jelentéktelen szerepe lesz, mégpedig egyre növekvő. Ez a szerep egyformán jelentős az ipari termelés modernizálásában, a munkásság műszaki nevelésében, a mezőgazdaság belterjessé tételében, a falu szociális szerkezetének megújításában, csakúgy, mint a materiális világnézet begyökerezésében, hogy az alig áttekinthető és számtalan irányban elágazó feladatkör csak néhány lersfontosabbikát említsük. Ismételjük, az értelmiség társadalmi és gazdasági fontosságát hangsúlyozni és megmagyarázni közhely s fölösleges, ami mégis fontossá teszi a kötelesgalamb, a béke galambja ékesíti a Nemzetközi Demokratikus Nőkongresszus jelvényét, a béke mellett jrnek állást foglalni a világ minden részéről a Nemzetközi Ntikongresszus küldöttei. «Mi, asszonyok ismerjük legjobban az élet értékét, héiszen, mi szüljük keserves kínnal az embert!* — jelentete ki Eugenie Colion asszony, a világhírű fizikus, a Nemzetközi Nípszövet sír elnöke. S valóban: a békéért való kemény és következetes küzdelem, a háborús uszítás elleni összefogás nm más, mint az élet értékének elismerése, az emberi élet védelme. A jobb, ajt emlert!)h, ne értésceszlik életét! küzdenek Kína fantudatra ébred! asszonyal, amikor felveszik a harcot Csang-Kaj-Sek korhadozó, korrupt uralma ellen. Nemcsak asszonytársaikért, hanem min,den elnyomott gyarmati ember felszabadulásáért harcolók Vietnam, Indokína, India asszonyai, akiket a gyarmatok jelenlegi urai kétszeres rabságban tartanak. Sokféle embertípust látunk III. a Nőszövetség baslajiesti kongresszusait, a fehér asszonyarcok mellett sárga és varna arcokat is. Mégsem éreztük hogy ezek az asszonyok valamiféle «exelikum»-ot Jelenjenek, nem csapok meg bennünket a «aaway gitáre-filmes» giccses hangulata. Akik erre a kongresszusra eljöttek, akármilyen isségünké, hogy a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának történelmi beszédéből éppen az értelmiségre vonatkozó részt ragadjuk ki és kommentáljuk, annak kettős oka van. Az első, hogy e lap elsősorban a magyar értelmiség radikális része szócsövének tekinti magát, s a második, hogy a magyar forradalmi átalakulásnak — nem mondjuk döntő —, de rendkívül fontos és érzékeny mai szakaszábanaz értelmiségnek, ha nem is üldözése, de „lebecsülése", mint ezt maga Rákosi Mátyás mondotta, káros és sajnálatos következményekkel járhat. Az értelmiség valóban lassúbb ütemben nőtt bele az új világba és az új világnézetbe, mint az ipari munkásság, s ez is igaz, hogy az értelmiségnek gyorsan helyezkedő és alkalmazkodó része tömegesen tódult egyes pártokba, Rákosi Mátyás szerint a Szociáldemokrata Pártba, de ugyanezt a vádat joggal emelhetnék bármely más társadalmi réteg ellen is. Ujjal mutathaatnánk azokra a csoportokra és foglalkozási ágakra, amelyek egyforma buzgalommal tódultak, először a Magyar Élet Pártjába, azután Imrédyékhez s végül a nyilasokhoz, s egyforma buzgalommal vettek részt emberek üldözésében egyik vagy másik zászló alatt, abban az üldözésben, amely végül a történelem legborzalmasabb tömeggyilkosságához vezetett. A gyors és lelkiismeretlen alkalmazkodás, illeszkedés, dörgölőzés és ügyeskedés endémikus magyar tulajdonság, Mohácsnál vette kezdetét s egyáltalán nem új, sőt rég megszokott jelenség ama kevesek számára, akik legalább félszázada figyelik a magyar társadalmi életnek ezt a rendkívül visszataszító jelenségét. Ezzel szemben az értelmiségnek az a része, amely gondolkodik és mérlegel, tanul és elmélyed, még akkor is, ha belépett a marxista pártok egyikébe, a matériát, amely még gondolkodó és intellektuális embernek is éppen új és elvont voltánál az areszinák és akármilyen távoli — tőlünk távoleső! — pontjáról jöttek is a világnak, mind harcos asszonyok, anyák és nővérek, akik az ertész emberi közösség gondját viselik vállukon. Béke, gyermekvédelem, a nők teljes egyenjogúsítása! — ez a három legnőzb pontja ennek a túlzás nélkül történelmi jelentőségűnek nevezhető tanácskozásnak, amelynek résztvevői minden bizonnyal meg lehetnek elégedve a vendéglátó magyar néppel és azokkal a vívmányokkal, amelyeket a magyar demokrácia a gyermekvédelem és a nők egyenjogúsítása terén eddig elért. Meg van a reményünk arra nézve, hogy ez a most elkezdődött és tíz napig tartó nőkongresszus új lendületet visz a világ nőmozgakoaisa, többek között a magyar aszszonyok életébe is, s új feladatokat, új módszereket lát eléjük. Az asszonyok hangjai, a béke és a nemzetközi szolidaritás hangját meg kell hallania minden jóakaratú embernek, tisít a türelmi idő és a kímélet kora Mlm Lizentyvel szemben — jelentette be Rákosi Mátyás szombati beszédében. Nem tartjuk, mi!- jelent ez konkrétumokban. Velőmk a demokrácia háhom év óta kínálja fel toleranciájával az alkalmat Mindszentynek, hogy hagyja abba szervezett aknamunkáját és ne álljon tovább is az eles tápfadalok élén, amelynek tagadhatatlanul vezetője és fogva nehéz, csak lépésről-lépésre emészti meg. Ebből csupán azt a következtetést merészeljük levonni, hogy az értelmiségnek az a része, amely valóban a marxista pártokba tódult, éppen korábbi nevelésénél és társadalmi helyezkedésénél fogva csak lépésről-lépésre nő bele a pártba. A magyar értelmiség soraiban ezrével van olyan megfontolt, gondolkozó s őszintén demokrata érzésű ember, aki akár világnézeti, akár erkölcsi okokból még nemküzdötte le belső fenntartásait a kollektivista világrenddel szemben, nem tagja a MDP-nak, de nem sorolható az új rendszer megátalkodott, soha meg nem győzhető ellenségei közé, sőt ellenkezőleg, őszinte és becsületes munkával igyekszik ennek az új rendszernek a megszilárdításához a maga munkájával hozzájárulni. Az értelmiségnek ez a rétege, a kiskereskedők és kisiparosok hozzá csatlakozó sokszázezres társadalmi csoportjaival együtt ma félti szűkülő életlehetőségeit és aggodalommal néz a jövőbe. A bizonytalanság és félelem gyenge és törékeny kötőszövet minden átalakuló társadalomban s így elsőrendű érdek a kötést szilárd pHM is állandóbbá alakítani. Fontos ez azért is, mert nemcsak a pénznek, a gondolatoknak is megvan a maguk forgási sebessége és cirkulációja. Az értelmiség a társadalmi rétegek között elfoglalt központi és minden irányban kisugárzó helyzete és munkája révén a saját gondolatainak a terjedési körét igen nagy mértékben tágíthatja és mozgási sebességét megsokszorozhatja. Minden modern társadalmi és politikai mozgalom alapja és kiinduló pontja a tömeg. De a tömegeken belül különleges dinamikájú és kinetikájú sejtek vannak, ezek a sejtek, az intellektuális csoportok és egyéniségek, akiknek a szava az átlagnál nagyobb súlylyal esik a latba. Az élő szó ereje az értelmiség szájában geometriai élesztője. Mindszenty csig tünteti fel magát, mintha 5 lenne a megtámadott fél. A «Temesi» egyik budapesti tudósítója szerint az esztergomi érsek arról panaszkodik, hogy nem volt mg hercegprímás Magyarországon, akik annyit támadtak volna, mint őt. Hogy ő kezdte ezt a harcot, ő indította el a kampányt a demokratikus uralom ellen, arról nem beszél. Ismételjük: nem ismerjük a kormány szándékát. Egyet azonban tudunk: a személyes aktus, ami Mindszedyt, vagy más papi személyeket érhet, csak félig oldaná meg azt a viszályt amit az egyház és az állam között szított. Intézményes tettekre van szükség. Azokat a szervezeteket is meg kell szüntetni, amelyek Mindszenty egháelójának imseruimeritiimal. Az egyházat el kell választani az állasától. Az állam nem nyújthat sem anyagi, sem erkölcsi támogatást ahhoz, htály ellene építsenek ki és tartsanak erídítményeket, amelyekből a vallás álarca alatt ropogtassanak pusítákat és lőjjenek ki mérgezett nyilakat a demokratikus szabadság és újjáciskálás művére és hadseregére. Az új mintán tetlen reformációtsel kell számolni. Nem lehet szakadatlann nyugtaiadaágban tartani az országot, nem lehet a kedélyeket olandóan zaklatni és a szakismereti kofit Silusi díjat, mesterségesen szítani, mint eddig a klérus ezerkarú polipjai tették. Céltudatos és célravetető intézkedésekkel lehet csak megszüntetn az egyház politikai visszaéléseit. A kíméleti idő nemcsak Mindszentyvel teremben járt le, arányban nő, ezért káros és veszedelmes az értelmiség elvadítása és elidegenítése, ami viszont a lebecsülés elkerülhetetlen következménye. Hogy még világosabban beszéljünk, a mérnök és a munkás, az ügyvéd és az ügyfél, az orvos és a beteg, az iparos és a segéd, a ke-ereskedő és a vevő kölcsönös viszonyában a befolyásolásnak olyan széles skálája tárul ki, amelyet kiszámítani nem lehet, legfeljebb megbecsülni. Az értelmiségiek közül kit tart meg a Párt tagjai között, kit nem, természetesen a Magyar Dolgozók Pártjának saját külön, belső ügye, amelyhez hozzászólni nincs jogunk. De a magyar értelmiségi középosztály rendszeres politikai és gazdasági, világszemléleti és erkölcsi nevelése, amelynek alapfeltétele az életlehetőség megőrzése, már nem pártügy, hanem a magyar nép s a magyar társadalom egészének ez ügye, amelyhez hozzászólni nemcsak jogunk, de kötelességünk is. Az értelmiség nevelése és szellemi átállítása tökéletlen és eredménytelen marad, ha materiális téren életszínvonala nem emelkedik, ha életformái durvulnak s alacsonyabb szintre süllyednek. Ez nem csupán a kérdésnek arra a szektorára vonatkozik, amely az állások és hivatalok betöltésével áll kapcsolatsrt. Nincs veszélyesebb, mint az értelmiségi kontraszelekció, ami éppen a jugoszláv fejlődésben vezetett súlyos szétesési jelenségekhez. A kontraszelekció, a hirtelen és felületes személyi politika, nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy a fejlődést gátolja, lassítja, vagy éppen helytelen irányba tereli, hanem azzal is, hogy a valóban képzett és tudós értelmiségiek felé gátakat emel, érvényesülésüket megakadályozza, másod-, sőt harmadrendű embereket állít a való tudás és hozzáértés mestereinek a helyébe, s azzal is, hogy elkedvetleníti, közönybe, kétségbeesésbe taszítja azokat, akiket kellő politikai és gazdasági neveléssel bár lassabban, mint az ügyes helyezkedőket, a modern népi demokrácia igen hasznos munkatársaivá, sőt őszinte híveivé lehetne emelni. A probléma sokkal nagyobb, sokrétűbb és szélesebb körű, semhogy e rövidcikk keretében minden részletére kitérni, minden jelenségét megvilágítani s minden javító lehetőséget kimeríteni lehetne. Csak néhány kiemelkedő momentumra igyekeztünk rámutatni s azért hogy a kérdést a masa rövid és tömör formulázásában Rákosi Mátyás szombati beszédében felvetette a magyar értelmiség őszinte hálával adózik. Azt is elismerjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártjá-nak főtitkára azzal a politikai bölcsességgel és mérséklettel, amely egész egyéniségét jellemzi, a kérdésnek csak a párttisztogatással összefüggő részletét említette meg. De engedtessék meg nekünk, hogy a pars pro toto elvénél fogva ezt a beszédet kiterjesztő értelmében magyarázzuk s a magyar értelmiség egészének, de a magyar polgárságnak őszintén demokrata gondolkozású az értelmiséghez csatlakozó rétegeinek, a magyar kisiparosságnak és kiskereskedőknek a nevében kimondjuk azt a reményt hogy az elmúlt évtizedek vészes öröksége, emberek, családok exisztenciáliai lehetőségeinek könyörtelen kezelése, amely annyi pusztítást okozott ebben az országban, Rákosi Mátyás szombati beszédje után egyszer s mindenkorraeltűnik. 2 !