Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-03-25 / 13. szám

KIÉ AZ AKADÉMIA ? HIT A: N­OKA LÁSZLO A Magyar Tudományos Akadémia sorsa mindenkit érdekel, akinek szívügye demokráciánk művelő-­ dési politikája. E nagynevű és tisztes eredetű intézménytől várta a Magyar Köztársaság, hogy a tu­dományos munka megszervezésé­nek hatalmas munkáját el fogja végezni. Kis hazánk határain kívül világszerte már régen szervezett tudományos kutatás folyik, a ná­lunk hasonlíthatatlanul gazdagabb országok is rátértek a tudomány­szervezés útjára, mert belátták, hogy ez nem a kutatási szabadság korlátozására vezet, hanem annak nyit éppen végtelen lehetőséget. A tiszta tudományosság híveit pedig éppen a Szovjetúnió hatalmas eredményei győzték meg,, hogy a tudományos munka tárgyilagos jel­legének mit sem árt, ha a társa­dalom életszükségleteire is rá­irányítják a kutató tudós figyel­mét: ez nem teszi opportunistává a tudóst, ellenkezőleg —a kutató munkának erkölcsi alapot fundál. Akadémiánk nem sok ügyet ve­tett arra a várakozásra, amivel szellemi életünk legjobbjai fordul­tak felé. Csak létét igyekezett biz­­tosítani azáltal, hogy néhány új taggal fölfrissítette tagnévsorát, de arról maiglan sem tudunk semmit, hogy mivégre óhajtott fennma­radni. Eszményeit, célját, munkater­vét —, ha ugyan van ilyen —, nem ismerjük. Sajnálatos módon társadalmunk érdeklődése még mindig a várako­zás állapotában van, még mindig nem ösztönző s szám­onkérő­­érdek­lődéssel fordulunk Akadémiánk felé. Széchenyi, Vörösmarty, Arany János, Gyulai Pál roppant tekin­­télye még mindig nagyobb,, mint Habsburg József és Orsós profesz­szor óvatosságra intő, kijózanító­ emlékezete. Ennek a hamis kíméletnek véget kell vetni. A Magyar Tudományos Aka­démia problémáját föl kell vetni, tárgyilagosan meg kell vizsgálni azt, hogy alkalmas-e még Akadé­miánk feladatának ellátására, kész-e vállalni feladatát s ha­­nem, el kell fordulnunk tőle. Tudomásul kell végre vennünk, hogy Akadémiánk már nem Szé­chenyi Tudós Társasága, hogy a főtitkári székben már régen nem Arany János ü­l s ha felvetjük Akadémiánk létkérdését, nem e megszentelt nevek emléke ellen vétünk, hanem esetleg éppen e nevek viselőink szellemében járunk el. Tudomásul kell vennünk, hogy a pietás bűnös is lehet, ha a dol­gozó magyar nép érdekeit veti kockára e kérdés halogatásával. A Szervezett tudományos munka megindulása létkérdése Köztársasá­gunknak: ennek érdekében vetjük fel az Akadémia kérdését Széchenyi, Vörösmarty, Arany? Tessék csak felnyitni az „Aka­démiai Értesítő" legújabb számát, az ötvenötödik évfolyam 479. füze­tét. Ebből a füzetből megtudhat­juk, hogy 1947 decemberéig'.'n kiket tisztel Akadémiánk. A tiszte­leti tagok sorából idejegyzek né­hányat: Herczeg Ferenc, Ravasz László, Szász Károly, Bethlen Ist­ván, Kornis Gyula, Mauritz Béla, Ferdinánd volt bolgár cár és így tovább. Vessük csak fel ebből az aspektusból a kérdést: errefelé néz Akadémiánk, mikor eszményeit keresi? Ezekből a nevekből merít erőt, ezektől a férfiaktól nyer ösz­tönző példát? Egyedül Herczeg Ferenc példá­ját ajánlhatjuk. E tisztes aggas­tyán tudomásul vette, hogy az ő világa elmúlt s három esztendeje a teljes elvonul­tságban él. Nem tréfaszó ez, akadémikus urak! Nem tréfaszó ez, barátaim! Mert tudomásul kell vennünk, hogy ha pietással tekintünk még mindig Akadémiánkra, akkor részt válla­lunk a Bethlen-korszak nagyjai­nak tiszteletéből is! A tagság névjegyzékének átvizs­gálása sem mutat jobb eredményt. Felfrissítette ugyan tagnévsorát ez élni akaró intézmény, de ez inkább dekoratív megújulás volt és nem strukturális. A „Bölcsészeti és tár­sadalomtudományi" alosztály tag­jai között hiába keressük Lukács György, Szalai Sándor vagy Mát­rai László nevét, filozófusnak bi­zonyára megfelelőbb Schü­tz Antal, Moór Gyula, szociológusnak kü­lönb Dékány István! Nem tréfa ez! Mert Ferdinánd volt bolgár cárról nem sokat tu­dok, lehet, hogy Akadémiánk jog­gal tiszteli. De Mályusz Elemérről aztán mind tudjuk, hogy milyen szégyenletes, szerepet vállalt a fa­­siszta időkben, micsoda orgánu­mok munkatársa volt: várjon ő most a tiszta tudományosság, az objektív igazságkeresés bajnoka­ként üli el egy rendes tag helyét? Széchenyi, Vörösmarty, Arany? Régen nem erről van szó. A tag­névsor jellege Habsburg József és Orsós­­ akadémiájának emlékét idézi. Ezt az akadém­iát kíméljük tisz­telettel? Akadémiánk gondoskodik arról, hogy ne tiszteljük túlságosan. Ér­tesítőjében ezek a vidám sorok olvashatók: „Elnök üdvözli a meg­­jelenteket és meg kívánja állapí­tani a határozatképességet. 16 sza­vazó tag van jelen. Az alapsza­bály 25 tagnak jelenlétét írja elő, de a mai körülmények — a hideg és a távolság is — erősen latba esnek. .A gyűlés kimondhatja, hogy határozatképesnek tartja magát". Mindez 1946 december 19-én történt. A „mai körülmények"! A hideg és a távolság! 1946 decem­berében magam is Budapesten él­tem, kőhídon jártam át a Dunán, villamosok és autóbusz közlekedett, ám Domanovszky elnök megállapí­totta, hogy „nincs rá kilátás, hogy januárban több tag jelennék meg — a mai viszonyok közt — a tagválasztó gyűlésre". . Ezt ma kinyomtatják s ország­világ­ elé tárják! S ugyanezen a történelmi jelen­tőségű ülésen, ahol arról kellett dönteniük, hogy Csűrös Zoltánt, Gombás Pált, Rusznyák Istvánt" méltónak tartják-e arra, hogy Kor­nis Gyulával vagy Ferdinánd volt bolgár cárral egyazon akadémia tagjai legyenek, — ezen a feltűnő hideg napon egyik akadémikus professzor, ki katedráját üresen hagyva ma is külföldön tartózko­dik, élvezve Köztársaságunk sze­rető kíméletét a tudósok iránt, ki­jelentette, hogy neki „szintén van aggodalma abban a tekintetben, hogyha minden politikai változás­nál rendkívüli választások történ­nének s ahhoz alkalmazkodná­nak". Ezt az Akadémiát tiszteljük? Mely Bethlent tiszteli, de aggá­lyoskodik, ha Rusznyákról van szó? Ezt, melyben bevallják, hogy csak egy gyökeres politikai válto­zás kényszeríthette őket arra, hogy a progresszív magyar tudósok kö­zül néhányat falaik közé engedje­nek, de máris egy újabb politikai változásra spekulálnak? Az Akadémiában ülő valóban elsőrangú s haladó szellemű tudó­sok feladata lesz, hogy belülről próbálják megmozgatni azt, ami még mozgatható a kívülről már el­haltnak tetsző organizmusban. Nek­i­kürük pedig szakadatlanul ébren kell tartanunk a tudományszerve­zés problémáját s nem lehetünk többé kímélettel a körmüket fújó öregurak iránt. Télen nagyon hideg vart. Nyáron nagyon meleg van, lágyám, akadémikus urak! Ü gelóversenyek március'25. és 29 én '/ti? órai kezdettel PERZSASZŐNYEGEK r vc í Ft víTKl.. Ktrálj-u 14 *• Rákóczi.út 4? Hatóságilag előirt aulómentődobozok I. a. kivitelben legelőnyösebben GLÓRIA KÖTSZERGYÁR RT-NÁL ISpest. VI. Mozsár-U. 14. T.: 121-371. haladás 3 ÁPRILIS 15-ÉN KEZDI KÖZÖLNI A „HALADÁS" ZSOLT BÉLA ÍJ REGÉNYÉT PALESZTINA, VAGY A TÉVEDÉSEK SZOMORÚJÁTÉKA írta: Kiss Dezső Az UNO biztonsági tanácsának múlt pénteki ülésében elhangzott amerikai bejelentés és indítvány. Palesztina ne­gyedszázados diplomáciai és katonai történetében, amely a tévedések és botlások véres szomorújátékának ne­vez­hető, talán a­­legszomorúbb és a legsajnálatosabb lépés. A döntést, el­halasztja, a zsidó reményeket elsor­vasztja, az arab táborban viszont tel­jesíthetetlen reményeket ébreszt. Nem használ senkinek, viszont art minden félnek, határtalan emberi nyomorú­ság és vérontás előtt nyitja meg a zsilipeket ,s könnyen, igen könnyen kipattanthatja azt a szikrát, amely most már nemcsak a Szentföldet, ha­nem az égész Közel-Keletet lángba bo­ríthatja. Semmi értelme és célja nincs annak, hogy e szomorújátékot az első felvonástól kezdve újra fel­vázoljuk. Több mint egy évvel ez­előtt az egyetlen angol újság, amely bátor és páratlan hangot mert meg­ütni, a Manchester Guardian, meg­írta, hogy az angol kormány Palesz­tina politikája *becstelen.­ Ennél több volt, és pedig ostoba. A mun­káskormány átvette és folytatta azo­kat a tévedéseket és botlásokat, ame­lyeket konzervatív elődje évek hosz­szú során át elkövetett. K­evin kez­dettől fogva arab-párti volt, ma már világos, hogy ennél több,­­ antisze­mita, ugyanolyan antiszemita, mint a Foreign Office, 'a Colonial Office'és'a War Office vezető emberei, akiknek befoly­ása alatt állott. Tévedett az angol kormány, mert a menekült zsi­dók Palesztinába telepítését közvet­lenül a fegyverszünet után egyetlen tollvonással lebonyo­lhat­ta vóna, anélkül, hogy a hitlerista arab nacio­nalizmus bármivel megakadályozhatta volna. Tévedett, mert zsidóellenes politikájával nem nyerte m­eg az ara­bokat. Egyetlen arab állam angolpárti ma, a brit zsoldban álló Transzjor­dánia. Az iraki angol szerződés fel­bontása. Egyiptom nyíltan ellenséges magatartása s számtalan egyéb jel arra vall, hogy az arabok változatla­nul gyűlölik az angolokat, de a gyen­geség és habozás miatt miatt ma m­ár megvetik. Tévedés volt az angol kor­mány magatartása az UNO előtt, mert ha már az UNO-hoz folyamo­dott akkor közreműködését kellett volna felajánlania. Ehelyett az angol kormány struccolni­ kezdett, megta­gadta elejétől fogva a közreműködést s ezzel lehetetlenné tette a kettéosz­tás nemzetközi végrehajtását. Rossz szolgálatot tett az Egyesült Államok­nak, amelyet mai megalázó helyzeté­be kényszerített, rossz szolgálatot tett Franciaországnak, amelynek észak­afrikai gyarmatain az arab és kabul nacionalizmus rövid időn belül véres kirobbanáshoz vezet­het. De igen rossz szolgálatot tett önmagának is, mert elsöpörte Anglia tekintélyének utolsó nyomait a Közel-Keleten, ah­ol a sokm­illió font értékű angol felsze­reléseket és táborokat az arabok az angol katonaság kivonulása után úgy­­kirámolják hogy 24 órával a tá­borok kiürítése után nem marad egyéb, mint a csupasz betontalapzsst. De sajnos mások­­is tévedtek! Dr Weizmann lemondása után a cioniz­mus politikai vezetői újból bebizonyí­tották, hogy az évezredes diaszpóra után a zsidóság kebeléből kiemelke­dett ugyan néhány politikai génius, de ennek a ritka emberfajtának nem akadt képviselője a cionisták politikai vezetői között. Az exigenciák tudo­mányából a cionizmus vezetői meg­buktak, többre becsültek egy darab papirost, az UNO határoozatát, mint a m­ilyen kézzelfogható hatalmi ténye­zőket, amelyek, s ezt a cionista veze­tőknek nagyon jól kellett volna tud­niok, irtózatos anyagi erővel avatkoz­tak a küzdelembe. A cionisták té­vedtek, mert megfeledkeztek az ame­rikai és angol olajtrösztjök befolyá­sáról, elfelejtették, hogy hatalmi harc folyik a világban, amelyben a zsidó­ság erkölcsi és emberi érdekei pe­helysúllyal esnek a latba. Elfelejtet­ték, hogy az amerikai kormányban a nagy olaj­ érdekeltségeknek nagyobb befolyásos képviselői ülnek, de füg­getlenül ettől a befolyástól, az Egye­sült Államok­ egész hatalmi pozíciója, iparának további fejlesztése s lakos­ságának jóléte fü­gg attól, hogy 1951 után, amikor az amerikai olajterme­lés lassú hanyatlása megindul, a Kö­zel-Kelet olajtartaléka, a világ tarta­lékának több mint 40%-a amerikai kézben­ legyen, bár április 1-től kezd­ve a Soccony Oil napi 15.000 hordó nyersolajat importál a Közel-Keletről. A cionizmus vezetői üzleti kérdések­ben igen járatos és tapasztalt férfiak, hog­yan fétlezhették fel, hogy a világ legerősebb üzleti érdekeltsége, a Stan­dard Oil és asszociált társai nem avatkoznak bele abba a politiki küz­delembe, amelyhez életbevágó érde­keik fűződnek, s a cionista és arab hatalmi harc kimenetelét tétlenül be­várják? A cionista táborban megfeled­keztek arról, hogy a Közel-Kelet olaj­kincseinek felt­írására az amerikai mo­nopoltőke sokkal nagyobb összeget irányzott elő, mint Európa megsegí­tésére s a Nyugat­i megmentésem! Végül tévedtek a cionisták abban is, hogy minden reményüket amerikához fűzték. Persze Amerika saját érdekei vagy vélt érdekei, előbbrevalók, mint a néhány millió zsidó szavazat ma­gában az USA-ban. Végü­l tragikus té­vedés volt az agresszív terror, amely­ről elítélő szót ne ejtsünk, hiszen tá­vol a harctól nem szenvedtük végig az angol-arab nyomás elviselhetetlen kín­ját, csak éppen megjegyezzük, hogy a kisebbség a fegyveres terrorral köny­nyen idézhet fejére olyan megtorlást, amelytől senki a világon nem védheti meg. .Ír amerikai kormány is tévedett, mi­kor meghátrált a kettéosztás végrehaj­tásának nehézségei elől. Az olajérde­keltségek képviselőinek magatartása legalább érthető és világos. Mr.­­For­restal, aki­ a jelek szerint az amerikai politika «pa­fordulásának» (maga a New York Times nevezi így) legfőbb mozgatója, éveken át volt elnöke a DILI­ON, ItEAD & CO-nak, amely nyakig van az olajérdekeltségekben. Harriman kereskedelemügyi miniszter, az egykori vasútkirály fia szintén az olaj­hatalmak egyik képviselője, leg­alábbis az amerikai lapok szerint. Bartley Crum, a Palesztina bizottság egyik tagja kijelentette, hogy­ Forres­tal ma a legnagyobb hatalom Was­hingtonban. ..aki egy szállongó hírt kétségtelen és ijesztő ténnyé tud vál­toztatni". Marshall los angele-i beszéde, amelyben bejelentette, hogy ő maga javasolta Truman elnöknek a ket­éosztás elhalasztásat, t­alán a leg­gyengébbek és leghelytállóbbak egyike, amelyeket, az amerikai külügyminisz­ter valaha elmondott. .A politikai fegy­vernyugvás nem következett be, s a katonai fegyvernyugvásnak éppen az­­ ellenkezője. Huszonegy órával a be­széd elhangzása után teljes erővel lob­bantak fel a harcok Palesztinába. Amerika vezető lapjainak keserű és éles kifakadása a washingtoni politika új és meg épő fordulata ellen azt bi­zonyítják, hogy az amer­­ai közvéle­mény irányítói még elég függetlenek és bátrak ahhoz, hogy az amerikai né­pet­ felvilágosítsák Forrestal­­és társai, az amerikai diplomácia és vezérkar veszélyes játékáról. Viszont a vezető politikusok sorában egyedül Hacod Stassen merte kimondani, hogy a washingtoni lépés nem egyéb, mint felhívás a nemzetközi anarchiára». Betetőzi és megkoronázza a poli­tikai rosszindulat s a velejáró rövid­látás, hogy nem­ mondjuk, ostobaság, e tragikomédiáját, hogy Anglia, amely természetesen az amerikai lépésnek nemcsak tudója, hanem mozgatója is volt, nem olyan biztos abban, hogy tényleg kiürítheti Palesztinát. Az an­gol gyarmatügyi államtitkár, Mr. Creech-Jones az alsóház pénteki­ ü­lé­sén kijelentette, hogy bizonyos cínre nem átható események következhet­nek be, amelyek szükségessé tehetik, hogy bizonyos csapattestek mégis Pa­lesztinában maradjanak.­ Szóval Anglia a saját, mint az amerikai olaj­érdekeltségek védelmére tovább is megszállva tartja Palesztina bizonyos stratégiai pontjait és vonalait s ez a végtelenül szomorú történet elölről kezdődik. Miután azonban a szavak olcsók, de az acélcső drága, az ame­rikai kormány felfüggesztete annak az 5­-5.000 tonna acélcsőnek a kivitelét, amelyet az év második negyedében az arab olajmezőkről a ló­dközi tengeri parthoz vezető olajvezeték építésének a megkezdésére szánták. Tehát elha­lasztják a felosztást, elhalasztják a kérdés megoldását, elhalasztják a ki­ürítést s elhalasztják az olajvezeték építését is, s mindezt a józan ész és az államférfiúi bölcseség nevében! Uraim, elvtársaim és felebarátaim! Így fest a világ és az emberiség kormány­zása az Úr 1948-ik esztendejében, há­rom évvel a hitleri fenevad legyőze­tése, a német őrület letörése és az em­beri reménykedés felébredése utáni A „Haladás" emelte fel a szavát míg az ellen a terv ellen, hogy Szent István koronáját az amerikai zóna parancsnoksága átadja a Vatikánnak, s e megtétellel regisztrálják, hogy Nyá- B­rády Miklós pénzügyminiszter ugyan­erre az álláspontra helyezkedett. Ki­jelentése szerint nincs ugyan tudomása róla, hogy ilyen szándék fennforogna, de ha igen, úgy tiltakozik a magyar kormány nevében az ellen, hogy a szent koronát akár a Vatikánnak, akár más államnak adják ki. Elvár­­­hatjuk úgy a Vatikántól, mint bár­­­mely más államtól, hogyha ilyen aján-z­­lékozást felajánlanának nekik, azt­­• kereken visszautasítják azon az er- • kölcsi alapon, hogy a korona a ma- 4 gyar nép tulajdona és azzal senki J más, mint a magyar nép és annak • nevében a demokratikus magyar kor- X mány nem rendelkezhet. Magyar Külforgalmi Rt. MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB EXPORT-IMPORT VÁLLALATA ÜZLETÁGAI: E V/C O H I­­M POr­T növényi olaj, mezőgazdasági termé- gyapot, gyapjú, műselyem,­­kék, gy­imölcspulp, konzervek, nyersbőr, vegyianyagok, műszaki textil készgyártmányok,, műszaki cikkek, fa,­­gyarmatáru, vetőmag, cikkek, hús, olajos, magvak, gyógy­­festékek, szerszámgépek,­­növény, nyersolaj, paprika, nyersfilm BUDAPEST IV. DEÁK FEL­E­TT­ UTCA 5 Telefon : 1117-800. Sürgönyeim: Knelforg.

Next