Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1948-03-25 / 13. szám
KIÉ AZ AKADÉMIA ? HIT A: NOKA LÁSZLO A Magyar Tudományos Akadémia sorsa mindenkit érdekel, akinek szívügye demokráciánk művelő- dési politikája. E nagynevű és tisztes eredetű intézménytől várta a Magyar Köztársaság, hogy a tudományos munka megszervezésének hatalmas munkáját el fogja végezni. Kis hazánk határain kívül világszerte már régen szervezett tudományos kutatás folyik, a nálunk hasonlíthatatlanul gazdagabb országok is rátértek a tudományszervezés útjára, mert belátták, hogy ez nem a kutatási szabadság korlátozására vezet, hanem annak nyit éppen végtelen lehetőséget. A tiszta tudományosság híveit pedig éppen a Szovjetúnió hatalmas eredményei győzték meg,, hogy a tudományos munka tárgyilagos jellegének mit sem árt, ha a társadalom életszükségleteire is ráirányítják a kutató tudós figyelmét: ez nem teszi opportunistává a tudóst, ellenkezőleg —a kutató munkának erkölcsi alapot fundál. Akadémiánk nem sok ügyet vetett arra a várakozásra, amivel szellemi életünk legjobbjai fordultak felé. Csak létét igyekezett biztosítani azáltal, hogy néhány új taggal fölfrissítette tagnévsorát, de arról maiglan sem tudunk semmit, hogy mivégre óhajtott fennmaradni. Eszményeit, célját, munkatervét —, ha ugyan van ilyen —, nem ismerjük. Sajnálatos módon társadalmunk érdeklődése még mindig a várakozás állapotában van, még mindig nem ösztönző s számonkérőérdeklődéssel fordulunk Akadémiánk felé. Széchenyi, Vörösmarty, Arany János, Gyulai Pál roppant tekintélye még mindig nagyobb,, mint Habsburg József és Orsós profeszszor óvatosságra intő, kijózanító emlékezete. Ennek a hamis kíméletnek véget kell vetni. A Magyar Tudományos Akadémia problémáját föl kell vetni, tárgyilagosan meg kell vizsgálni azt, hogy alkalmas-e még Akadémiánk feladatának ellátására, kész-e vállalni feladatát s hanem, el kell fordulnunk tőle. Tudomásul kell végre vennünk, hogy Akadémiánk már nem Széchenyi Tudós Társasága, hogy a főtitkári székben már régen nem Arany János ül s ha felvetjük Akadémiánk létkérdését, nem e megszentelt nevek emléke ellen vétünk, hanem esetleg éppen e nevek viselőink szellemében járunk el. Tudomásul kell vennünk, hogy a pietás bűnös is lehet, ha a dolgozó magyar nép érdekeit veti kockára e kérdés halogatásával. A Szervezett tudományos munka megindulása létkérdése Köztársaságunknak: ennek érdekében vetjük fel az Akadémia kérdését Széchenyi, Vörösmarty, Arany? Tessék csak felnyitni az „Akadémiai Értesítő" legújabb számát, az ötvenötödik évfolyam 479. füzetét. Ebből a füzetből megtudhatjuk, hogy 1947 decemberéig'.'n kiket tisztel Akadémiánk. A tiszteleti tagok sorából idejegyzek néhányat: Herczeg Ferenc, Ravasz László, Szász Károly, Bethlen István, Kornis Gyula, Mauritz Béla, Ferdinánd volt bolgár cár és így tovább. Vessük csak fel ebből az aspektusból a kérdést: errefelé néz Akadémiánk, mikor eszményeit keresi? Ezekből a nevekből merít erőt, ezektől a férfiaktól nyer ösztönző példát? Egyedül Herczeg Ferenc példáját ajánlhatjuk. E tisztes aggastyán tudomásul vette, hogy az ő világa elmúlt s három esztendeje a teljes elvonultságban él. Nem tréfaszó ez, akadémikus urak! Nem tréfaszó ez, barátaim! Mert tudomásul kell vennünk, hogy ha pietással tekintünk még mindig Akadémiánkra, akkor részt vállalunk a Bethlen-korszak nagyjainak tiszteletéből is! A tagság névjegyzékének átvizsgálása sem mutat jobb eredményt. Felfrissítette ugyan tagnévsorát ez élni akaró intézmény, de ez inkább dekoratív megújulás volt és nem strukturális. A „Bölcsészeti és társadalomtudományi" alosztály tagjai között hiába keressük Lukács György, Szalai Sándor vagy Mátrai László nevét, filozófusnak bizonyára megfelelőbb Schütz Antal, Moór Gyula, szociológusnak különb Dékány István! Nem tréfa ez! Mert Ferdinánd volt bolgár cárról nem sokat tudok, lehet, hogy Akadémiánk joggal tiszteli. De Mályusz Elemérről aztán mind tudjuk, hogy milyen szégyenletes, szerepet vállalt a fasiszta időkben, micsoda orgánumok munkatársa volt: várjon ő most a tiszta tudományosság, az objektív igazságkeresés bajnokaként üli el egy rendes tag helyét? Széchenyi, Vörösmarty, Arany? Régen nem erről van szó. A tagnévsor jellege Habsburg József és Orsós akadémiájának emlékét idézi. Ezt az akadémiát kíméljük tisztelettel? Akadémiánk gondoskodik arról, hogy ne tiszteljük túlságosan. Értesítőjében ezek a vidám sorok olvashatók: „Elnök üdvözli a megjelenteket és meg kívánja állapítani a határozatképességet. 16 szavazó tag van jelen. Az alapszabály 25 tagnak jelenlétét írja elő, de a mai körülmények — a hideg és a távolság is — erősen latba esnek. .A gyűlés kimondhatja, hogy határozatképesnek tartja magát". Mindez 1946 december 19-én történt. A „mai körülmények"! A hideg és a távolság! 1946 decemberében magam is Budapesten éltem, kőhídon jártam át a Dunán, villamosok és autóbusz közlekedett, ám Domanovszky elnök megállapította, hogy „nincs rá kilátás, hogy januárban több tag jelennék meg — a mai viszonyok közt — a tagválasztó gyűlésre". . Ezt ma kinyomtatják s országvilág elé tárják! S ugyanezen a történelmi jelentőségű ülésen, ahol arról kellett dönteniük, hogy Csűrös Zoltánt, Gombás Pált, Rusznyák Istvánt" méltónak tartják-e arra, hogy Kornis Gyulával vagy Ferdinánd volt bolgár cárral egyazon akadémia tagjai legyenek, — ezen a feltűnő hideg napon egyik akadémikus professzor, ki katedráját üresen hagyva ma is külföldön tartózkodik, élvezve Köztársaságunk szerető kíméletét a tudósok iránt, kijelentette, hogy neki „szintén van aggodalma abban a tekintetben, hogyha minden politikai változásnál rendkívüli választások történnének s ahhoz alkalmazkodnának". Ezt az Akadémiát tiszteljük? Mely Bethlent tiszteli, de aggályoskodik, ha Rusznyákról van szó? Ezt, melyben bevallják, hogy csak egy gyökeres politikai változás kényszeríthette őket arra, hogy a progresszív magyar tudósok közül néhányat falaik közé engedjenek, de máris egy újabb politikai változásra spekulálnak? Az Akadémiában ülő valóban elsőrangú s haladó szellemű tudósok feladata lesz, hogy belülről próbálják megmozgatni azt, ami még mozgatható a kívülről már elhaltnak tetsző organizmusban. Nekikürük pedig szakadatlanul ébren kell tartanunk a tudományszervezés problémáját s nem lehetünk többé kímélettel a körmüket fújó öregurak iránt. Télen nagyon hideg vart. Nyáron nagyon meleg van, lágyám, akadémikus urak! Ü gelóversenyek március'25. és 29 én '/ti? órai kezdettel PERZSASZŐNYEGEK r vc í Ft víTKl.. Ktrálj-u 14 *• Rákóczi.út 4? Hatóságilag előirt aulómentődobozok I. a. kivitelben legelőnyösebben GLÓRIA KÖTSZERGYÁR RT-NÁL ISpest. VI. Mozsár-U. 14. T.: 121-371. haladás 3 ÁPRILIS 15-ÉN KEZDI KÖZÖLNI A „HALADÁS" ZSOLT BÉLA ÍJ REGÉNYÉT PALESZTINA, VAGY A TÉVEDÉSEK SZOMORÚJÁTÉKA írta: Kiss Dezső Az UNO biztonsági tanácsának múlt pénteki ülésében elhangzott amerikai bejelentés és indítvány. Palesztina negyedszázados diplomáciai és katonai történetében, amely a tévedések és botlások véres szomorújátékának nevezhető, talán alegszomorúbb és a legsajnálatosabb lépés. A döntést, elhalasztja, a zsidó reményeket elsorvasztja, az arab táborban viszont teljesíthetetlen reményeket ébreszt. Nem használ senkinek, viszont art minden félnek, határtalan emberi nyomorúság és vérontás előtt nyitja meg a zsilipeket ,s könnyen, igen könnyen kipattanthatja azt a szikrát, amely most már nemcsak a Szentföldet, hanem az égész Közel-Keletet lángba boríthatja. Semmi értelme és célja nincs annak, hogy e szomorújátékot az első felvonástól kezdve újra felvázoljuk. Több mint egy évvel ezelőtt az egyetlen angol újság, amely bátor és páratlan hangot mert megütni, a Manchester Guardian, megírta, hogy az angol kormány Palesztina politikája *becstelen. Ennél több volt, és pedig ostoba. A munkáskormány átvette és folytatta azokat a tévedéseket és botlásokat, amelyeket konzervatív elődje évek hoszszú során át elkövetett. Kevin kezdettől fogva arab-párti volt, ma már világos, hogy ennél több, antiszemita, ugyanolyan antiszemita, mint a Foreign Office, 'a Colonial Office'és'a War Office vezető emberei, akiknek befolyása alatt állott. Tévedett az angol kormány, mert a menekült zsidók Palesztinába telepítését közvetlenül a fegyverszünet után egyetlen tollvonással lebonyolhatta vóna, anélkül, hogy a hitlerista arab nacionalizmus bármivel megakadályozhatta volna. Tévedett, mert zsidóellenes politikájával nem nyerte meg az arabokat. Egyetlen arab állam angolpárti ma, a brit zsoldban álló Transzjordánia. Az iraki angol szerződés felbontása. Egyiptom nyíltan ellenséges magatartása s számtalan egyéb jel arra vall, hogy az arabok változatlanul gyűlölik az angolokat, de a gyengeség és habozás miatt miatt ma már megvetik. Tévedés volt az angol kormány magatartása az UNO előtt, mert ha már az UNO-hoz folyamodott akkor közreműködését kellett volna felajánlania. Ehelyett az angol kormány struccolni kezdett, megtagadta elejétől fogva a közreműködést s ezzel lehetetlenné tette a kettéosztás nemzetközi végrehajtását. Rossz szolgálatot tett az Egyesült Államoknak, amelyet mai megalázó helyzetébe kényszerített, rossz szolgálatot tett Franciaországnak, amelynek északafrikai gyarmatain az arab és kabul nacionalizmus rövid időn belül véres kirobbanáshoz vezethet. De igen rossz szolgálatot tett önmagának is, mert elsöpörte Anglia tekintélyének utolsó nyomait a Közel-Keleten, ahol a sokmillió font értékű angol felszereléseket és táborokat az arabok az angol katonaság kivonulása után úgykirámolják hogy 24 órával a táborok kiürítése után nem marad egyéb, mint a csupasz betontalapzsst. De sajnos másokis tévedtek! Dr Weizmann lemondása után a cionizmus politikai vezetői újból bebizonyították, hogy az évezredes diaszpóra után a zsidóság kebeléből kiemelkedett ugyan néhány politikai génius, de ennek a ritka emberfajtának nem akadt képviselője a cionisták politikai vezetői között. Az exigenciák tudományából a cionizmus vezetői megbuktak, többre becsültek egy darab papirost, az UNO határoozatát, mint a milyen kézzelfogható hatalmi tényezőket, amelyek, s ezt a cionista vezetőknek nagyon jól kellett volna tudniok, irtózatos anyagi erővel avatkoztak a küzdelembe. A cionisták tévedtek, mert megfeledkeztek az amerikai és angol olajtrösztjök befolyásáról, elfelejtették, hogy hatalmi harc folyik a világban, amelyben a zsidóság erkölcsi és emberi érdekei pehelysúllyal esnek a latba. Elfelejtették, hogy az amerikai kormányban a nagy olaj érdekeltségeknek nagyobb befolyásos képviselői ülnek, de függetlenül ettől a befolyástól, az Egyesült Államok egész hatalmi pozíciója, iparának további fejlesztése s lakosságának jóléte függ attól, hogy 1951 után, amikor az amerikai olajtermelés lassú hanyatlása megindul, a Közel-Kelet olajtartaléka, a világ tartalékának több mint 40%-a amerikai kézben legyen, bár április 1-től kezdve a Soccony Oil napi 15.000 hordó nyersolajat importál a Közel-Keletről. A cionizmus vezetői üzleti kérdésekben igen járatos és tapasztalt férfiak, hogyan fétlezhették fel, hogy a világ legerősebb üzleti érdekeltsége, a Standard Oil és asszociált társai nem avatkoznak bele abba a politiki küzdelembe, amelyhez életbevágó érdekeik fűződnek, s a cionista és arab hatalmi harc kimenetelét tétlenül bevárják? A cionista táborban megfeledkeztek arról, hogy a Közel-Kelet olajkincseinek feltírására az amerikai monopoltőke sokkal nagyobb összeget irányzott elő, mint Európa megsegítésére s a Nyugati megmentésem! Végül tévedtek a cionisták abban is, hogy minden reményüket amerikához fűzték. Persze Amerika saját érdekei vagy vélt érdekei, előbbrevalók, mint a néhány millió zsidó szavazat magában az USA-ban. Végül tragikus tévedés volt az agresszív terror, amelyről elítélő szót ne ejtsünk, hiszen távol a harctól nem szenvedtük végig az angol-arab nyomás elviselhetetlen kínját, csak éppen megjegyezzük, hogy a kisebbség a fegyveres terrorral könynyen idézhet fejére olyan megtorlást, amelytől senki a világon nem védheti meg. .Ír amerikai kormány is tévedett, mikor meghátrált a kettéosztás végrehajtásának nehézségei elől. Az olajérdekeltségek képviselőinek magatartása legalább érthető és világos. Mr.Forrestal, aki a jelek szerint az amerikai politika «pafordulásának» (maga a New York Times nevezi így) legfőbb mozgatója, éveken át volt elnöke a DILION, ItEAD & CO-nak, amely nyakig van az olajérdekeltségekben. Harriman kereskedelemügyi miniszter, az egykori vasútkirály fia szintén az olajhatalmak egyik képviselője, legalábbis az amerikai lapok szerint. Bartley Crum, a Palesztina bizottság egyik tagja kijelentette, hogy Forrestal ma a legnagyobb hatalom Washingtonban. ..aki egy szállongó hírt kétségtelen és ijesztő ténnyé tud változtatni". Marshall los angele-i beszéde, amelyben bejelentette, hogy ő maga javasolta Truman elnöknek a ketéosztás elhalasztásat, talán a leggyengébbek és leghelytállóbbak egyike, amelyeket, az amerikai külügyminiszter valaha elmondott. .A politikai fegyvernyugvás nem következett be, s a katonai fegyvernyugvásnak éppen az ellenkezője. Huszonegy órával a beszéd elhangzása után teljes erővel lobbantak fel a harcok Palesztinába. Amerika vezető lapjainak keserű és éles kifakadása a washingtoni politika új és meg épő fordulata ellen azt bizonyítják, hogy az amerai közvélemény irányítói még elég függetlenek és bátrak ahhoz, hogy az amerikai népet felvilágosítsák Forrestalés társai, az amerikai diplomácia és vezérkar veszélyes játékáról. Viszont a vezető politikusok sorában egyedül Hacod Stassen merte kimondani, hogy a washingtoni lépés nem egyéb, mint felhívás a nemzetközi anarchiára». Betetőzi és megkoronázza a politikai rosszindulat s a velejáró rövidlátás, hogy nem mondjuk, ostobaság, e tragikomédiáját, hogy Anglia, amely természetesen az amerikai lépésnek nemcsak tudója, hanem mozgatója is volt, nem olyan biztos abban, hogy tényleg kiürítheti Palesztinát. Az angol gyarmatügyi államtitkár, Mr. Creech-Jones az alsóház pénteki ülésén kijelentette, hogy bizonyos cínre nem átható események következhetnek be, amelyek szükségessé tehetik, hogy bizonyos csapattestek mégis Palesztinában maradjanak. Szóval Anglia a saját, mint az amerikai olajérdekeltségek védelmére tovább is megszállva tartja Palesztina bizonyos stratégiai pontjait és vonalait s ez a végtelenül szomorú történet elölről kezdődik. Miután azonban a szavak olcsók, de az acélcső drága, az amerikai kormány felfüggesztete annak az 5-5.000 tonna acélcsőnek a kivitelét, amelyet az év második negyedében az arab olajmezőkről a lódközi tengeri parthoz vezető olajvezeték építésének a megkezdésére szánták. Tehát elhalasztják a felosztást, elhalasztják a kérdés megoldását, elhalasztják a kiürítést s elhalasztják az olajvezeték építését is, s mindezt a józan ész és az államférfiúi bölcseség nevében! Uraim, elvtársaim és felebarátaim! Így fest a világ és az emberiség kormányzása az Úr 1948-ik esztendejében, három évvel a hitleri fenevad legyőzetése, a német őrület letörése és az emberi reménykedés felébredése utáni A „Haladás" emelte fel a szavát míg az ellen a terv ellen, hogy Szent István koronáját az amerikai zóna parancsnoksága átadja a Vatikánnak, s e megtétellel regisztrálják, hogy Nyá- Brády Miklós pénzügyminiszter ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Kijelentése szerint nincs ugyan tudomása róla, hogy ilyen szándék fennforogna, de ha igen, úgy tiltakozik a magyar kormány nevében az ellen, hogy a szent koronát akár a Vatikánnak, akár más államnak adják ki. Elvárhatjuk úgy a Vatikántól, mint bármely más államtól, hogyha ilyen aján-zlékozást felajánlanának nekik, azt• kereken visszautasítják azon az er- • kölcsi alapon, hogy a korona a ma- 4 gyar nép tulajdona és azzal senki J más, mint a magyar nép és annak • nevében a demokratikus magyar kor- X mány nem rendelkezhet. Magyar Külforgalmi Rt. MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB EXPORT-IMPORT VÁLLALATA ÜZLETÁGAI: E V/C O H IM POrT növényi olaj, mezőgazdasági termé- gyapot, gyapjú, műselyem,kék, gyimölcspulp, konzervek, nyersbőr, vegyianyagok, műszaki textil készgyártmányok,, műszaki cikkek, fa,gyarmatáru, vetőmag, cikkek, hús, olajos, magvak, gyógyfestékek, szerszámgépek,növény, nyersolaj, paprika, nyersfilm BUDAPEST IV. DEÁK FELETT UTCA 5 Telefon : 1117-800. Sürgönyeim: Knelforg.