Haladás, 1950 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1950-01-05 / 1. szám

I f ÉV * OLY AiM 1950 JANUÁR 5 ÁRA 2 FORINT 1. S/.Á -If Térképes cikk Nagy-Budapestrcl — Felhőgyárból vizilépcső — A német y,fogaskerék“ Kárpáti Aurél: Egy száz év előtti dráma — Az óbudai ,fátkozott vár“ regénye Az igazság Fatimáról — Kok-saghyz és társai — Ezt hallottuk — Amiből nem kérünk Jó munkát és jó fogadtatást (k. zs.) Az államosítás most folyamatban lévő második fá­zisával kapcsolatban sok más kérdés között igen fontos sze­mélyi problémák is felmerül­nek. Az államosítási aktus szán­dékát pontosan kifejező rende­let és még világosabban az in­tencióit értelmező autentikus kormány nyilatkozatok világo­san megmondják, hogy az álla­mosítás által érintett szemé­lyeknek — az államosított kis- és középüzemek tulajdonosainak — munkájára a közösség igényt tart. Államrendünk racionális és humanista lényegéből folyó bölcs és humánus rendezése ez olyan ' emberi exisztenciális problémáknak, amelyek a szo- - cializmup felé vezető Htunk ez újabb forradalmi aktusával | kapcsolatban szükségszerűen felmerülnek. S amikor kor­mányzatunk ilyen rendezés mel­lett döntött, természetesen azzal is tisztában volt, hogy az érin­tett személyek jelentős része a dolgok természetes rendjéből folyóan a dolgozók idősebb kor­osztályához tartozik. Mi ismerjük és szeretjük ezt a korosztályt, magunk is bele­tartozunk, bizonyára elfogultak is vagyunk iránta, hiába ta­gadnánk. De szeretnénk, ha má­sok is, az az ifjabb nemzedék, amely ma az ország vezetésé­ben méltán és mindnyájunk örömére fontos pozíciókat tölt be s amely nyilván elfogulat­lanul áll vele szemben, olyan szeretettel és megbecsüléssel fogadná, amilyent tárgyilagos értékelése alapján megérdemel. Érdekes sokat látott, sokat átélt nemzedékről van itt szó. Arról, amelynek ifjúsága az első világháborúra, vagy az azt köz­vetlenül megelőző időre nyúlik vissza, s amelynek selejtjét a i fasizmust követő tisztító viha­rok a legalaposabban ki tudták rostálni, mert ez a nemzedék akkor volt élete delén, amikor a fasizmus legjobban virágzott s akit közülök helyzete, jelleme predesztinált rá, abban a kor­szakban halálos biztonsággal kimagasodott és kompromitáló- dott Az, aki közülök máig is a közhasznúnak elismert gazda­sági munka porondján mar-adt, már ezzel is bizonyságát adta, hogy tisztességes és értékes tagja társadalmunknak. Forradalmi korunk egyik ter­mészetes velejárója és örvende­tes jelensége a fiatalság előtérbe nyomulása. Ellenállhatatlan erejű élettani és társadalmi té­nyezők egymással párhuzamosan v egymást erősítve hozták ma­gukkal ezt a forradalmi korokra jellemző nemzedékváltást. Azo­kat a nagy megváltoztató ered­ményeket. melyeket elértünk, nem is lehetett volna az ifjúság lendülete, fokozott munkaereje és különleges munkabírása nél­kül elérni. De a mi korunk nemcsak a megváltoztatás, a forradalmi változás kora, hanem most mar a stabilizálódás, sőt azt akarjuk, hogy mindnyájunk számára, magunk és utódaink számára a stabilitás kora is legyen. Azt akarjuk, hogy a forradalmi úton létrehozott változások megma­radjanak és most már öntörvé­nyűén, organikusan fejlődjenek tovább. Megőrző, éber harcban ji«iüZ, uC d -'Xloi'li, ii.oü egyre inkább áz építésen lesz s ebben a szocializmust építő fá­zisban minden építő karra, min­den szervező agyra, minden öl­tésre, minden tudásra égetően szükség van. Ebben a fázisban abból a nemzedékből, amelynek, szakin dása szükségszerűen legnagyobb, mert ismeretek gyűjtésére leg­több ideje volt, bőven nem me­ríteni súlyos mulasztás volna. Vezetőink ezt mindig nyomaté­kosan hangoztatják is, tehát kell, hogy ez az elv az egész vo­nalon megértésve találjon és' ér­vényesüljön. Gazdasági életünk egyik veze­tőjével. szellemi irányítójával erről a kérdésről beszélgetve, a magam álláspontját úgy fogal­maztam, hogy minden szakem­bert, aki a , múltban bűnt nem követett el s aki népi demokrá­ciánkat szereti, fenntartás nélkül igenli, meg kell keresni és bármi volt is korábbi funkciója, vala­1 milyen módon fel kell használni. A válasz erre az volt, hogy a jó szakemberek közül még a kö­zömbösöket is munkába kell ál­lítani. azokat, akik a teljes meg­értésig, az igenlésig ring nem tudtak eljutni, csak tűrik a mai állapotot s nem ellenségek. Eny nvire fontosnak ítélte a szaktu­dás kérdését. Konkrét esetekben, ismeretlen személyekkel szemben, az őszin­te -érzelmekkel alátámasztott igenlés és a passzív tűrés álla­pota között különbséget tenni nehéz feladat, a határok nem élesek, a lelkekbe belelátni igen nehéz. Az új munkakörben, a munka végzése közben azonban hamar meg fog nyilvánulni az igazi egyéniség s meg vagyunk győződve arról, hogy az új mun­kaerők, akiket most szocialista gazdasági szervezetünk magába fogad, nemcsak szakmailag, de politikailag és érzelmileg is jól meg fogják állni helyüket. E so­rainkkal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy mindenütt barátság­gal és bizalommal fogadják őket, könnyítsék ezzel nehéz helyzetü­ket, segítsék elő lelki áthasonulá- sukax. A kortárs számot tud adni ar­ról, hogy ez a nemzedék, mely­nek ifjúsága az első világháború előtti időre nyúlik vissza — még polgári származású része is — ifjúkorában forradalmár volt. Akkor az volt a természetes ma­gatartás, hogy minden ifjú, aki­ben a jóérzésnek csak egy szik­rája élt, gyűlölte az őt körül- 1 Tp-xrfy t vH'tő t V V fTí. t’J A1?. világot, lázadozott ellene s szo­cialistának vallotta magát. S az is, aki gyenge volt, akinél ez az érzelem nem tudott előtörni az érdekek rétegei alól, az is tudta, hogy szocialista társainak volt igazuk, az is oda húzott s titkon restelte magát félrehúzódásáért. Ez a nemzedék minél inkább emlékezik, annál inkább azono­sul egykori jobbik énjével s an­nál jobban össze tud forrni ér­zelmileg népi demokráciánkkal, amely ifjúságának utópiáját valósítja meg. Ezt el nem hanya­golható. komoly pozitív értéknek kell tekintenünk, különösen, ha arra gondolunk, hogy a mai if­júság és e nemzedék között völt egy másik, szerencsétlen nemze­dék, »mewjihk ifjúi lázadó , ma­gatartása a fasizmus volt s amelynek ahhoz, hogy népi de­mokráciánkhoz hasonulni tud­jon, minél többet kell felejte­nie. Érdemesnek tartottuk mind­ezt elmondani most, amikor a szocializmust építő gazdaságunk a közeli hetekben többezer olyan szakembert fog organi­kusan beilleszteni a maga szer­vezetébe, aki eddig önálló exisz- tenciaként végezte termelő tár­sadalmi munkáját és amikor e sorainkkal jó fogadtatást és jó munkaeredményeket kívánunk nekik, bizonyosra vesszük, hogy mindkét kívánságunk valóra ,vai\K Mozgalmas újév a világpolitikában Az év fordulója a világ legkülön­bözőbb pontjain nagy változások előjeleit mutatja. Az a hatalmas előretörés, amelyet a Pravda év­végi vezércikke az e múlt esztendő legnagyobb eseményének nevez: a béke híve: szervezett frontjának kialakulása az imperialista oldalt egyre kétségbeesettebb ellensakk- húzásokra kényszeríti Ezeknek a jegyében köszöntött ránk az új esztendő. Amerikai missziók a marshaüizáit orszá­gokban Európában kezdve a szemlét: még ebben a hónapban 200 ame­rikai katonai szakértő keresi fel mindazokat az államokat, amelyek az Atlanti Egyezményhez csatla­koztak. Hivatalos megbízásuk az, hogy ellenőrizzék az amerikai fel­fegyverzési programot, amely ja­nuár elsején lépett hatályba. Minden egyes atlanti országba külön-külön misszió indul. Mintegy 20 tagból állnak ezek a missziók és Belgiumban, Angliában, Fran­ciaországban, Hollandiában. Lu­xemburgban, Dániában, Norvégiá­ban és Olaszországban ütik fel székhelyüket. További 40 szakértő­ből központi amerikai katonai iroda alakul Londonban, e hivatal tagjai egyik országból a másikba utaznak majd, hogy a „különleges megbízásokat“ továbbítsák (Tud­valevő,, hogy a misszió tagjait azoknak az országoknak kell fizet- niök, amelyekben működnek.) Angol politikai körökben kezdet­től fogva meglehetős idegenkedés­sel tekintettek az amerikai „ex- pediciós vezérkar“ megteremtése elé és ez az idegenkedés mind a mai napig nem oszlott el. London féltékenykedéssel nézi az ameri­kai terjeszkedést azokon a terüle­teken, amelyeket a maga hatáskö­rébe tartozónak érez, viszont egyre világosabbá válik, hogy Washing­ton az efajta féltékenykedésekkel nein törődik többé Miről tárgyalt Franco külügyminisztere Rómában? Rendkívül jellemzőek a Franco körüli újabb ffejlemények is. Tíznapi római tartózkodása után hazautazott Artajo, spanyol kül­ügyminiszter. miután a legkülön­bözőbb tárgyalásokat folytatta az olasz fővárosban. A nemzetközi sajtó rámutat arra, hogy Artajo a Vatikánban is folytatott tárgyalá­sokat és ezekkel kapcsolatban is. mét megerősítve látja azokat a fel­tevéseket, amelyek szerint a Vati­kán az egyik legerősebb támoga­tója a Franco-rendszer „rehabili- tására“ irányuló törekvéseknek. Ez alapjában véve érthető rs. hiszen a legkülönbözőbb nyugati országok­ban olyan politikusok vannak ural­mon, akiknek klerikális szimpátiá­juk kétségbevonhatatlan: gondol­junk csak arra a vonalra, amely De Gaspetitöl Adenaueron. át Figl-ig vezet. Lapjelentések szerint Franco külügyminisztere felvetette egy olyan szövetség megalakításá­nak gondolatát, amely Dél-Ameri kától Törökországig terjedne és amelyben békés testvériességben elfoglalnák helyüket Argentina, Spanyol-, Olasz- és Görögország jobboldali kormányzatai oly mó­don, hogy ez a szövetség valami­lyen formában az Atlanti Egyez­ményhez csatlakoznék. Ugyanezek a jelentések számoltak be egy ké­szülő Tito—De Gasper (-találkozás­ról is. Míg mindezek a tanácskozások egyelőre részben a kulisszák mö­gött zajlanak, az Óceánon túl már sokkal nyíltabban beszélnek. Van- denberg szenátor például a legha­tározottabban állást foglal amel­lett, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége i'onja vissza 1946 évi bojko.'t-határozatát és az egyes or­szágoknak módjuk legyen ismét követeket’ küldeni Francóhoz. Angol-amerikai ellen- , tétek Kína körül Rendkívül különös fejlemények zajlanak le Kína körül, ahol egyébként Mao-Ce-Tung kormá­nyának uralma most már végleg megalapozódott A Szovjetunió képviselője leg­utóbb világosan kifejtette. hogy nem tekinti többé érvényesnek a kínai nemzeti kormány további tagságát a Biztonsági Tanácsban. Az eredeti megállapodás értelmé­ben ugyanis a tanácsban helyetfog- laló hatalmak delegátusai felváltva elnökölnek egy-egy hónapig és ja­nuárban dr Csiang-nak. -a Kuo­mintang delegátusnak kellene, mint soronkö vet kezének elfoglal­nia a tanács elnöki székét. A szovjet tiltakozás teljesen lo­gikus, hiszen Csang-Kai-Selc-ék uralma ma már valóban illuzórius-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék