Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1954-05-01 / 2. szám

I. évf. 2. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Vécsey­ utca 4. II. em. — Telefon: 122-790 — Felelős szerkesztő: Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas. A szerkesztőbizottság elnöke: dr. Maucha Rezső Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia osztályelnöke. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Erős Pál, a tudományok kandidátusa, Langmár József, Oeconomo György, dr. Raskó Pál, Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas, Szalay Mihály, dr. Woynárovich Elek, a tudományok doktora. Szerkeszti: Farkasházy Tibor és Palojtay Béla. 1954. május Rendezzünk halászati kongresszust a szomszéd államok részvételével! Az elmúlt napokban a következő szövegű távirat futott be a Halte­nyésztési Kutatóintézetbe: — A csehszlovák halkutatók, a hal­­tenyésztő iskolák hallgatói és oktatói a mai napon nagy érdeklődéssel hallgatták meg mng. Fiser elvtárs és Nekola igazgató beszámolóját a ma­gyar haltenyésztésről. Örülünk sike­reiknek és annak, hogy a felvett kapcsolatokat az elkövetkezendő években is fenntarthatjuk, mindkét ország sikereinek érdekében. Őszinte üdvözletünket küldjük a haltenyész­tés valamennyi dolgozójának és az egész magyar haltenyésztésnek. A távirat érdekes és értékes do­kumentuma annak a baráti kapcso­latnak, melyet a két szomszédállam halkutatói és haltenyésztői vettek fel. Kérdést intéztünk dr. Erős Pálhoz, a Haltenyésztési Kutatóintézet igazga­­­tójához, aki a következőket mon­dotta: — Az elmúlt esztendő nyarán egy hónapon át Magyarországon tartóz­kodott ing. Jaroslav Fiser erdőmér­nök, a csehszlovák állami gazdasá­gok minisztériumában az állami ha­lászat vezetője, valamint Josef Ne­kola, a telcsi állami halászati válla­lat igazgatója. Tanulmány­útjuk célja a magyar halászat megismerése volt, vendégeinket a Haltenyésztési Ku­tatóintézet kutatói és a Halgazdasági Tröszt szakemberei kalauzolták. — Vendégeink a Mezőgazdasági Múzeum megtekintése után három napot a kutatóintézetben töltöttek, ahol tájékozódtak a hazai kutatások eredményeiről és képet nyertek or­szágunk halászati viszonyairól. Az általános tájékozódás után vendé­geink megtekintették a biharugrai, a hortobágyi, a szegedi nagy tógazda­sági egységeket, a szegedi tógazda­ságban alkalmuk volt tanulmányozni az újonnan bevezetett Woynárovich­­féle trágyázási módszert és a trágya­szóró gépet. A szarvasi kísérleti tó­gazdaságban a rizs komplex haszno­sításának témakörébe tartozó kutatá­sokat tanulmányozhatták. Bemutat­tuk halászati tsz-eink munkáját is a Viharsarok és a paksi Vörös Csillag tsz-ben, valamint a természetes vi­zeinken működő halkeltető állomá­sok életét. A Dunántúlon nevezete­sebb létesítményeink közül a tatai, varászlói, buzsáki és leilei tógazdasá­gokat szemlélték meg csehszlovák barátaink, megismerhették a velen­cei-tó halászatát és részt vettek a Ba­laton motoros halászatában is.­­ A tanulmányút során nemcsak azt ismertük fel, hogy a két ország halászati kérdései milyen sok ponton találkoznak egymással, de bepillan­tást nyerhettünk a baráti Csehszlo­vák Népköztársaság halászati profil­jába is. Csehszlovákiában lényegesen nagyobb területen folyik haltenyész­tés, általában sok víztárolóban, de a mieinkhez hasonló halastó aránylag kevesebb van. — Barátaink felhívták figyelmün­ket egy náluk eredményesen tenyész­tett halra, a marénára, melynek ha­zai meghonosítása ajánlatos volna, különösen a Balatonban. Érdeklődés­sel szemlélték meg vendégeink a MOHOSZ kezelésében levő garadnai pisztrángos tógazdaságunkat, ahol hasznos eszmecserét folytattak annak vezetőjével, Vásárhelyi Istvánnal. — Úgy éreztük, hogy a tanulmány­út mindkét nemzet szempontjából fe­lette hasznos volt és megteremtette a mindkettőnk számára oly fontos halászati szakmai kapcsolatok alap­ját. Ez a kapcsolat azóta is virul, Ja­roslav Fiser kartársunk rendszeresen juttatja el hozzánk a bennünket ér­deklő különlenyomatokat és az újon­nan megjelent könyveket, melyek tá­jékoztatnak bennünket a csehszlovák kutatás mai állásáról, Fiser kortárs halgazdasági könyvét teljes egészé­ben le is fordítottuk. Barátaink cse­rébe megkapják kutatóintézetünk eredményeit, nyomtatásban megjelent cikkeinket és rövidesen ott lesz Fiser igazgató íróasztalán a „Halászat“ is, melynek megjelenését gyakran szor­galmazta és érdeklődéssel várta, mely hivatva lesz a felvett szakmai kap­csolatok további kiszélesítésére és ápolására. A Ceskoslovenské Rybár­­stvi című halászati lapból örömmel értesültünk arról, hogy a tanulmány­airól írt beszámolón kívül Woynáro­vich Elek és Jászfalusi Lajos kuta­tónknak egy-egy cikkéről is közöl be ismertetést. Természetesen lapunkban mi is ismertetni fogjuk a csehszlovák eredményeket. — Reméljük, hogy kutatóinknak is alkalmuk lesz hasonló tanulmány­útakat végezni a környező államok­ban és az onnan hozott gazdag ta­pasztalatokkal fognak hozzájárul­hatni haltenyésztésünk fellendítésé­hez. — Fiser igazgató a Földművelési Minisztériumban tett látogatása so­rán kifejtette azt a kívánságát, hogy mi magyarok rendezzük meg Buda­pesten az első halászati kongresszust a környező államok részvételével! Ezt követőleg pedig kétévenként min­dig más és más állam rendezné meg a találkozót, mely hathatós eszköze volna a szakmai együttműködés, az eredmények és tapasztalatok kicseré­lésének. A kongresszusi előadásokon kívül a vendéglátó országok a halá­­szatilag jelentős objektumokat mu­tatnak be kirándulások kapcsán. — Reméljük, hogy ez a kezdemé­nyezés nálunk is visszhangra talál és megkapjuk kormányzatunk hozzájá­rulását ahhoz, hogy megrendezhes­sük az első Halászati Kongresszust. Többeknek. Lapunk célját csak úgy tudjuk elérni, ha élő kapcsola­tot tart fenn olvasótáborával, mely ezen a kapcsolaton át gyakorolhat irányító hatást a „Halászat“ tartalmi részére. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy a szerkesztés munkáját bírála­tukkal, ötleteikkel, javaslataikkal, ta­pasztalataik átadásával segítsék! Je­löljék meg az őket különösen érdeklő téma­területeket, a hézagokat, me­lyek elméleti és gyakorlati tudásuk­ban mutatkoznak. Lapunk feladata: gyarapítani az elméleti és gyakorlati tudást a termelés mennyiségi és mi­nőségi fokozása, a halászati kultúra emelése érdekében. Ha olvasóink en­nek a célnak elérésében támogatnak, munkánkat könnyítik meg és annak jó eredményét biztosítják. A P. F. C. folyóirat 1952. I. 30. előzetes jelentést közöl Sharp R. W., Bennett L. H. és Saeugling E. C. tol­lából a csukaikra penészedésének malachitzölddel történő leküzdéséről. A végzett kísérletek során 1:200.000 arányban hígított malacl­itzöld ol­datot folyattak át az ikrákon szifon módszerrel másfél órán keresztül. A kezelés után az ikrák zöldekké let­tek, de 5—6 óra alatt elhalványultak. A kelési százalék 86 volt. A labora­tóriumi kísérleteknél rosszabb volt a kelési százalék. I 3

Next