Halászat, 1954 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
1954. július I. évf. 4. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Vécsey utca 4. II. em. — Telefon: 122-790 — Felelős szerkesztő: Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas. A szerkesztőbizottság elnöke: dr Maucha Rezső Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia osztályelnöke. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Erős Pál, a mg. tudományok kandidátusa, Langmár József, Oeconomo György, dr. Raskó Pál, Ribiánszky Miklós Kossuth-díjas, Szalay Mihály, dr. Woynárovich Elek, a mg. tudományok doktora. Szerkeszti: Farkasházy Tibor és Palojtay Béla. Ш ua& a (*£ adukciós biológia ? Napjainkban sokat hallunk és olvasunk a produkciós biológiáról anélkül, hogy a biológiai kutatásnak ezt az új irányát kellőképpen ismernék. Ne gondoljunk valami egészen különleges dologra, hiszen a produkciós biológia szó magyarul termelésbiológiát jelent. A termelésbiológia pedig az a tudományág, amely a termelés kérdéseivel foglalkozik, így a haltermelést végző szakembereink már tulajdonképen produkciós biológiával foglalkoztak akkor, amikor a halastavakban vagy természetes vizeinkben halhúst termeltek. Kézenfekvő ezután az a kérdés, hogy ha a gyakorlat évtizedeken, sőt a természetes vizekben évszázadokon keresztül már eleve a produkciós biológia alapján áll, akkor a tudomány miért csak ilyen későn jutott el idáig. Erre a magyarázat a következő: a tudománynak először meg kellett ismerkednie a vízi élet törvényszerűségeivel, az ottan tapasztalható összefüggésekkel, a halak és egyéb vízi szervezetek életével és csak ezek után és ezek ismeretében kezdhetett foglalkozni a termelés kérdésével. A vízi élet megismerése nem volt egyszerű dolog. Hiszen a mikroszkóp feltalálása után tekinthettünk először bele az azelőtt szemünk elől elzárt titokzatos vízi élővilágba, azután ismerhettük meg a vízi alsóbbrendű élőlények ezer és ezer különböző fajtáját és csak ezután vizsgálhatta a tudomány azok funkcióit, életműködését. Ma már tudjuk, hogy a vízben élő mikroszkopikus alsórendű növényi szervezetek a vízben való lebegésük közben a vízben oldott szervetlen sókat saját testfelületükön át veszik fel és a magasabbrendű növényekhez hasonlóan a napfénytől nyert energia felhasználásával szerves anyagok formájában testük felépítésére fordítják. Ezeket a szervezeteket produkciós biológiai fogalmazásban Maucha szerint építő vagy konstruktív szervezeteknek nevezzük. Az ezekkel táplálkozó és táplálékukat szájnyíláson keresztül felvevő alsóbbrendű állati lények feladata az, hogy a növényi szervezet megemésztésével élő anyag formájában a szerves anyagot saját testükben felhalmozzák, akkumulálják, amiért ezeket a szervezeteket raktározó (akkumulatív) szervezeteknek nevezzük el. Van még egy harmadik csoportja ezeknek a szervezeteknek, amelyek az élő állapotban felhalmozott szervesanyagot nem tudják megtámadni, de azok elpusztulása után a bennük felhalmozott szervesanyagot gyorsan szervetlen anyagokká bontják, és így e körfolyamat lezárul. Az ember a vizekben halhúst igyekszik előállítani, mert számára a halhús használható fel elsősorban, mint élelmezési cikk, így haltermelésről beszélünk. De ugyanúgy beszélhetünk az algák, vagyis az építőszervezetek termeléséről, vagy raktározó szervezetek termeléséről, vagy az egész vízi élettér termeléséről. A kutató ember a hidrobiológus igyekszik a vízi élettér egész termelését vagy az algák termelését meghatározni. Első módszerként azok mennyiségének megállapítása kínálkozott, amikor is a termelés mérvét bizonyos idő alatt előállított élő anyagnak (biomassza) mennyiségével akarja kifejezni. Csakhamar rájött azonban arra, hogy ilyenformán a termelés nem határozható meg, mert hiszen ezek az alsóbbrendű lények rövid ideig élnek, úgyhogy örökös szaporodásuk és elhullásuk következtében az időegység alatt többszörös változáson mennek át és a körfolyamatban többször is részt vesznek. E hosszú ideig tartó kísérletezésk után Maucha Kossuth-díjas akadémikus már több mint 30 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet erre a körülményre és a termelés mérvének megállapításához az élőanyag által képviselt energiát ajánlotta. Ez az irányzat azóta világszerte nagy elismerést keltett és elterjedt s ezzel a megállapítással fejlődött ki a modern produkciós biológiai irányzat, amely mondhatjuk, hogy magyar specialitás és ma már ott tartunk, hogy a haltermelés kérdéseit is ebből a szemszögből nézzük, sőt új módszereink vannak arra, hogy a produkciós biológiai irányban haladva, fokozásához adjunk haltermelésünk komoly segédkezet. (Dr. Erős Pál) Őskori szörnyre emlékeztet a paksi Vörös Csillag: HTSz vizájának feje, ja preparált halat a Mezőgazdasági Múzeumban rövidesen megláthatjuk. (Mezőgazdasági Múzeum felv.) 3