Halászat, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
' $<Bwetke&etL ш [UNK]И [UNK] JÓL SZEREPELTEK halászati termelőszövetkezeteink az imént lezajlott Mezőgazdasági Kiállításon. Mint a Halászat előző számában már olvashattuk, a paksi Vörös Csillag HTSZ első díjat és 500 Ft-ot, a győri Előre HTSZ pedig második díjat és 400 Ft-ot kapott a kiállításon szereplő szép anyagáért. Amit ehhez újdonságként hozzátehetünk: ugyanezen alkalomból Vass József elvtárs, a győri Előre HTSZ ügybuzgó elnöke „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetésben részesült. Igen szép illusztrációs anyaggal szerepelt a bajai Új Élet és a nagybaracskai Szabadság HTSZ. Az élenjárók közt ott láthattuk Szűcs Lajos elvtársnak, a velencei Törekvés HTSZ főhalászmesterének arcképét. Ez volt az első alkalom, amikor a kiállítás országos nyilvánossága az eddigieknél tágabb keretek közt irányíthatta figyelmét halászati termelőszövetkezeteink munkájára. Az elismerés és kitüntetés nyilvánvalóan fokozni fogja htszeink önbizalmát és készségét a további szereplésre. AZ ELSŐ FECSKE „befutott“. Ősz lévén, természetesen nem a villásfarkú madárkáról van szó, hanem arról a hírről, hogy a paksi Vörös Csillag HTSZ szeptember 28-án 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének, egy nappal rá pedig 103 százalékra túlteljesített. Hogyan? Hát a beadást is túl lehet teljesíteni? Igenis, olyan értelemben, ha a htsz előreviszi teljesítését a következő évre. Az ilyen eljárás nagy előnyöket biztosít részére, ugyanis a Halértékesítő Vállalat erre az esetre megadja azt a kedvezményt, hogy a különbözetét — ha arra szüksége van — időközben „kitehesse“, mint valami bankból, sőt a „betétért“ bizonyos jóváírást eszközöl. A „halbank“ intézményre felhívjuk htsz-eink figyelmét, főleg amelyeknek halászcsárdájuk van, így ugyanis sohasem szorulnak meg hal dolgában. Egyébként pedig közismert tény, hogy a fecske csapatokban jár és így madárjelző állomásunk várja a paksi fecske nyomában érkezőket. A „SZABAD NÉP“ hírt adott a gyomai VIHARSAROK őszi lehalászásainak első eredményeiről, így abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a holtágak permanens halasztására előző számunkban kiosztott jótanácsaink valóra válását a halélettanban ismeretlen gyorsasággal igazoljuk. Úgy látszik tehát, mi késtünk el a jótanácsokkal és nem pedig a VIHARSAROK — a halasztással. MÁR A REZÉTBEN VAGYUNK. Emlékezzünk meg ennek a kies Duna-ágnak első őszi lehalászási eredményeiről is. Mint ismeretes, a Rezét széles torkolaton állandó összeköttetésben áll az élő Dunával, így tervszerű halgazdálkodásra csak korlátolt keretek közt alkalmas, de megvan az a jó tulajdonsága, hogy téli menedéket nyújt az oda betóduló dunai halaknak. A dunai halállomány összetételének megfelelően a lesodrás ellen védekező halak túlnyomó zöme — sajnos — a silány fehérhalak közül kerül ki éspedig néha olyan tömegben, hogy nem lehet velük mit kezdeni. Ez történt az idén is. A bajai halászok legnagyobb gondja, hogyan tegyék forintokká, hogyan realizálják valóságos értékké a tömegesen kifogott „szeméthalat“. Többféle megoldás van útban — csak addig a halacskák kereket ne oldjanak. A KÉT UTÓBBI ÉV 70 év óta nem tapasztalt kedvezőtlen időjárása nem lohasztotta le HTSZ-eink tervező és kezdeményező lendületét. A paksi „Vörös Csillag“ HTSZ a kéményesi holtág tógazdaságszerű átalakítására tett komoly lépéseket. A talajvizsga kedvező eredménnyel járt és most már remélhető, hogy a műszaki tervek is rövidesen elkészülnek. Ebben az esetben még az ősszel elvégzik a szükséges munkálatokat. A kezdeményezésben nem maradnak el bajai ÚJ ÉLET dolgozói sem. Az a egyik vezéti halásztanyájukat már renoválták, most pedig típustervet készítettek új halászházak építésére. Az első ilyen modern halászházat a Feketeerdőn fogják megépíteni. a MEG KELL EMLÉKEZNÜNK halászati termelőszövetkezetek családjának legifjabb tagjáról, az alpári VIRÁGZÓ HTSZ-ről. Még csak alig néhány hónapos múlttal dicsekedhetnek, de ezt valóban megtehetik — természetesen anélkül, hogy elbizakodottá váljanak. A többiekhez képest aránylag „kis“ szövetkezet a beadásban élenjárók közt van, bizonyítva, hogy a természetesvízi halászatnál a „nagyüzem“ fogalmának nem okvetlenül alkateleme a nagykiterjedésű vízterület. Vagy másként: — kicsi a bors, de erős. A 75 kilós harcsa Győr egész lakossága körében osztatlan örömet és étvágyat keltett. A harcsától jobbra Vass József, az „Előre“ hisz kitüntetett elnöke (Szittér György felv.) A kockás sikló a vízisiklónál sokkal kártékonyabb a halakra (Brehm nyomán) 192 Az ivadéktelepítés érdekes módszerét ismerteti a P. F. C. legutóbbi száma. Az új eljárás lényege: a halat nem kosárban szállítják a tehergépkocsin levő tartályból új lakóhelyére, hanem hosszú műanyagtömlőn áramló vízzel juttatják a telepített vízbe. A hal a néha ötven méter hosszú csőben való „utazást“ nem sínyli meg, az eljárással eddig jó tapasztalatokat szereztek.