Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

PAKSI HALÁSZOK KÖZÖTT.­ Éveken át halászgattam legény­koromig a Zagyvában Jászberény és Hatvan között meztelen kézzel, lyuk­ból fogva a halakat. Mélyvizű, sebes­sodrású kanyarokban, lebukva a víz alá, kitapogatva a volt rák-lyukakat, ahol menyhalak, compók, potykák, csukák húzták meg magukat. A lyukba benyúlni, a riadt hal kopol­tyújába akasztani a hüvelyk- és a mutatóujjat, aztán a felszínre bukva, a partra dobni. Csakhogy ennek már húsz, huszonöt éve ... Ezért örültem aztán Bencze Ferenc barátom meghívásának, aki mint a Paksi Halászati Szövetkezet elnöke invitált: „Tölts el nálunk három na­pot. Nézd meg, hogyan élnek és dol­goznak a Duna mellett a halászok. Mint író ember, sokat láthatsz és ta­nulhatsz ...“ Nos, a három nap alatt sokat lát­tam, még többet tanultam. Az első és alapvető tapasztalat: a Paksi Ha­lászati Szövetkezet tagjai — ha ki­­sebb-nagyobb emberi hibáktól nem is mentesek — jól szervezetten, ös­­­szeszokottan, egymást segítve dol­goznak a mostanában kialakuló magasabbrendű erkölcsi normák sze­rint, amelyeken a kívülállók csak csodálkozhatnak. Nem akarok én itt fehérszárnyas halászangyalokat pin­gálni, de például a halértékesítésnek az a módja, amelyet­ a paksi szövet­kezeti tagok hétről hétre, hónapról hónapra gyakorolnak — és minden hiba nélkül —, magasabbrendű er­­kölcsiség kategóriájába tartozik. Fo­gások után a halat nem mérik le, ha­nem átadják a közgyűlés által fél esztendőre titkosan választott két bárkásnak — a haleladóknak — s azok aztán egy részét a bárkán elad­ják, míg a halak másik része a bu­dapesti és a paksi halászcsárdába kerül. Tetszett nekem ez a bizalom és méginkább tetszett az, hogy egy esettől eltekintve, nem volt baj a halértékesítésnek e módja körül, hi­szen negyven halász szeme, ítélő­érzéke figyeli a két bárkást. Aztán olyan lelkülettel megy ez az ellenőr­zés ki-ki szerint, hogy fél esztendő múltán ő kerülhet oda­­ eladónak. A másik komoly tapasztalatom: nagyon igazságos a jövedelem elosz­tásának módja: az eladott halak után befolyt összegből az elnöktől kezdve mindenki egyformán részes. A múlt esztendőben például 29 000 forint jövedelemrészesedés jutott egy-egy tagra. Az elnök éppen úgy dolgozik, mint más halászember. Ottlétemkor is gyúrta a munkát: a konzervgyárból borsót szállított teher­autón a biritópusztai halastavakhoz, majd a megyei küldöttel tárgyalt, az­tán számadásokat nézett át, de már hajnalban talpon volt, hisz a pesti ha­lászcsárdának kellett vinni a halat, délre már otthon is volt és nagyon sietett, mert a borsó igen kellett a ha­lastóhoz, hát nekiállt újfent fuvarozni. A régi — és legyünk őszinték — mondvacsinált halászromantika nincs­­többé, nekem mesélhetnek, amit akar­nak. Kemény, nehéz, egész embert kí­vánó munka a halászat. Már a fiata­lok szervezetét is támadja a reuma, a kar­, meg a lábfájás, a víz párája, dermesztő hidege a csontvelőt szivo­­gatja. És aztán: ott voltam velük, lát­tam, annyit dolgozik a halász akkor is, ha csak egy keszeg van a hálóban, mintha fél mázsa lenne benne. Ezért is igazságos dolog az, hogy egyformán részel mindenki a közös jövedelemből. Ezeket a sorokat persze halászok olvassák és jogosan mondhatják, mi­ért akar ez az ember meggyőzni ben­nünket, amikor mi ezeket a dolgokat úgy is tudjuk. Igazuk is van. Nem folytatom tovább a sort, inkább föl­említek néhány adatot a szövetkezet gazdálkodásából és terveiből. A szövetkezet mintegy 40 km-es Duna-szakaszon halászik a brigádba tömörülve. Minden brigádnak külön halásztanyája van. Tavaly 1100 mázsa halat fogtak a Dunából, az idén az első félév mérlege: 800 mázsa. Sajnos, a 3. negyedévben beütött magas víz­állás egyáltalán nem kedvezett a hal­fogásnak, ezért nem is igen remény­kednek, hogy elérik a tavalyi jónak mondható eredményt. Föl sem osztható szövetkezeti va­gyonuk kereken 1 millió forintra rúg, amiből csaknem fél millió forintot a hálóik és hálónyersanyaguk értéke tesz ki. A tagok hetenként előleget kapnak, mégpedig ,az eladott halak után a nyers bevétel 60 °­ C-át. A fenn­maradó 40% összegét a htsz a folyó kiadásaikra fordítja, illetőleg a szük­séges beruházásokra tartalékolja. Nagyon tetszett nekem, hogy a szö­vetkezet nem épít teljesen a Duna forgandó szerencséjére, hanem halas­tavakat, ivadéknevelőket létesít, ami­vel folyamatossá teszi bevételeit, el­látva két halászcsárdáját. Bölcskén 1955-ben 20 kat. holdon építettek ha­lastavat és Szanyi József halászmes­ter szaktudásának köszönhető, hogy ebből évente 60—80 mázsa pontyot termelnek ki. Tavaly kezdték kiépí­teni Biritópusztán halastavukat. Itt Szepesi Imre halászmester gondosko­dik arról, hogy a 250 mázsa évi hal­termésük legyen. Most épül az 50 és a 37 holdas tavuk mellé néhány telelő is. A halak kát. holdanként 10 má­zsa takarmányt — csillagfürtöt, sze­mes és darált kukoricát, árpát, zöld­borsót fogyasztanak el. A tógazdaság évi takarmányszükséglete kereken 1000 mázsa. Bizony, a takarmányt még vásárolják. Ahhoz, hogy olcsób­ban hozzájuthassanak, saját maguk­nak kellene megtermelniök, de eddig még nincs mezőgazdasági területük. Most kilátásban van, hogy az őszi tsz-fejlesztés során hozzájutnak 100— 150 kat. hold földhöz, amin, ha gépe­sített takarmánytermelést folytatnak, megoldódik problémájuk. A szövetkezet tagjai a kecsegét és a márnát, a Dunának ezt a két értékes halfaját, — mesterségesen szaporítják és évente százezrével engedik a Duná­nak védettebb mellékágaiba. Végezetül: a szövetkezet vezetői és tagjai szeretnének sokat tanulni az idősebb, tapasztaltabb testvéreiktől, a Szovjetunió halászati kolhozaitól, amelyeknek száma meghaladja a több ezret. Nemrégiben két szovjet halá­szati szakember járt nálunk és elis­merően nyilatkoztak a munkájukról. Szeretnék visszaadni mielőbb a láto­gatásukat, csak az utakat-módokat nem ismerik ehhez. Sok mindenről kellene még itt ír­nom, de a papírból nem futja. Legkö­zelebb talán még sor kerül erre is. Bíró András A paksi brigád három tagja a hajnali indulás előtt leszedi a kecsegehálót a terízsfáról (Bíró felv.) Szepesi Imre halászmester a Biritó­­pusztai halastó brigád vezetője az egyik etetőkarónál a csónakban (Bíró felv.) 17 ï

Next