Halászat, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

Щ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]ЛI GONDOS MUNKÁT igényel A HALAK TE­LELTE TE­LE... Békés halak a hideg idő beálltával, amikor a víz hőfoka 4 C °-ra süllyed, csoportokra verődve telelőhelyre vo­nulnak. Telelő időszakban a békés halak nem táplálkoznak, míg a raga­dozók télen is csökkent mértékben folytatják rablásukat. Hogy a téli pihenő állapotot, táplálék felvétele nélkül, nagyobb leromlás el­kerülésével át tudják vészelni, nyár végén, kora őszi időszakban, bő a táplálkozással gondoskodnak a zsír­réteg lerakódásáról A halak e tulajdonságát régi idők­től fogva ismerik a halászok, sőt már a rómaiak is időt jósoltak — a ma ismeretes módon — a halak beleire lerakodó zsírrétegből. Vagyis a bél körüli zsírlerakódás bőséges, szigorú télre, ellenkező esetben enyhe télre következtették, s ez a megfigyelés rendszerint be is vált. A békés halak faj és nagyság sze­rint, csapatokba verődve a szabad vízben elfoglalják azt a telelésre ki­szemelt mederrészt, mely a nyugal­mas telelést bő oxigén ellátással biz­tosítja. E telelő­helyek rendszerint mély holtmedrek vízáramló szaka­szán, zúgok mosta örvényes mélye­désekben vannak. Hidak lábánál, va­gyis olyan helyen, ahol nagy hideg esetén is a 4 C °-os oxigéndús víz biztosítottnak látszik, és a víz sodrát nem kell legyőzniük a halaknak. Tavakban, állóvizekben rendszerint a tó legmélyebb részein, olyan helye­ken „fekszik le” a hal, ahol nincs is vízfolyás, de bizonyos fokú vízáram­lás az oxigén ellátást biztosítja. Sok­szor a mélyvizi nádasokat választják a halak telelő helyül, ahol az oxi­géncselre a legkisebb olvadással a nádszálak mellett megindul és amely a ragadozók támadása, a hálók öle­lése ellen is védelmet nyújt. Kezd­eti időszakban a telelő hal laza kötelékben iparkodik telelő­he­lyét megtisztítani iszaptól, hordalék­tól és minél mélyebben helyezkedik el a talajban, hol a hőmérsékletét jobban tarthatja, a ragadozók táma­dásától védettebb környezetbe jut. Az így gomolyba verődött hal élet­fenntartásához szükséges anyagcseré­jét a minimumra mérsékli. Oxigén igénye rendkívül lecsökken. Ezt az állapotot csak teljes nyugalomban tudja fenntartani, és ezért a nagy hidegek esetén állandó lassú forgás­ban van a gomoly, amikor az egye­diek a gomoly közepéből a külső fe­lületre, majd bizonyos idő elteltével ismét a gomoly belsejébe kerülnek. A telelő hal így biztosítja az állandó hőmérsékletet, mert a gomoly külső felületén több az oxigén, míg belse­jében egy-két fokkal melegebb hő­mérséklet van. A halak e telelő gomolyában, csak egészséges, ép hal tud a kollektív körforgásban részt venni. A beteg, gyenge egyedek, kiszorulva, meg­hűlve, elpusztulnak, vagy a ragado­zók táplálékává válnak. Ezért a te­lelő halak, rendszerint egyforma egyedúlyú csoportokba tömörülnek telelésre. A békés halak telelő gomo­lyát kísérik a nyílt vizekben a raga­dozók. A gomolyból kisodródó egye­­deket kapják el elsősorban, és a ter­mészetes szelekció biztosítja az egészséges állományt. A telelő halak lecsökkentett anyagcsere szükségletü­ket az ősz folyamán felvett bélközi, illetve izomközi zsírból fedezik. Ha a telelő halat megzavarják, a gomoly felbomlik, a halak életfunkcója meg­gyorsul és az őszi készletből több zsírt fogyasztanak. Tehát a legjobb esetben lefogy a telelésben megza­vart hal. De nemcsak a súlyveszteség veszélyezteti ez esetben a halakat, a telelő halgomoly állandó hőmérsékle­tet tart, mely a felbomlással hirtelen lehűl, tehát halaink meghűlnek és megbetegednek anélkül, hogy bámily jel mutatná a megbetegedett szerve­zetet. Könnyű elképzelni a fentiek után, hogy a mesterség­es tógazdaságban lehalászással meggyötört, sérülten betelelt hal zaklatása, zavarása mi­lyen következményekkel jár a ha­lakra. Lényeges tehát, hogy a tele­lésre befogott halainknak nyugalmas, jó telelést biztosítsunk. Külföldön már arra is rájöttek, hogy az ellentétes oldali átfolyással biztosított vízcsere nem a legkedve­­­zőbb a gomolyban telelő halra. Ezért természetes téli elhelyezkedést megközelítve a telelő medence víz­táplálása, mint kiürítése és vízcse­réje, egy oldalon van megoldva, így a hal úgy helyezkedhet el, hogy a kellő oxigén utánpótlás biztosítása mellett a halgomoly hőmérséklete is kedvező legyen. E megoldásnak nemcsak az az előnye, hogy kis területen, nagyobb mennyiségű halat tudunk átteleltet­ni, raktározni, de az is előnye, hogy gyorsan cserélődik a víz oxigénhiány esetén és a hal hamarabb megnyug­szik. Előnye még, hogy a halnak nem kell jelentős kalóriát felhasz­nálnia az állandó hőmérséklet fenn­tartására, és így nem fogy annyit a tároláskor, mint a vízhuzatban fekvő, átfolyó rendszerű teleltetőkben. teleltetők ilyen elrendezésekor cél­­­szerű a lecsapolóban egy med­ence beépítése, melybe a szállítandó halat kiengedjük és ebből emelő hálóval közvetlenül a szállító edénybe tudjuk beemelni a halat. A teleltető, üzemvizét rácson át kiengedjük a terepig, a terep alatti vizet már a lecsapolóba beépített csillapító medencén szabályozzuk, így a telelő hala az apadó vizet követni tudja és kihúzódik a lecsapoló csa­torna csillapító medencéjébe. Ha a csillapító medencébe előzőleg emelő­hálót helyezünk el, a kitóduló halat szakaszosan kiemelhetjük és a le­­csapolót könnyen megközelítő szállí­tóedényre mérve beemelhetjük. E rendszer a hal szöktetését is elősegíti és megvalósítása így jelen­tős önköltségcsökkentést és súlymeg­takarítást eredményez a haltermelés­ben. Tóth József agronómus Latinpole csataina löolólí) О Csatorna Q~ J^l_____t^r Újított telelő rendszer •> (i £ [UNK] [UNK]1е.<10 [UNK].1с legale... Balogh György sztálinvárosi levele­zőnk írja: A Halászatban sok szép és lelke­sítő tudósítást olvastam halászati ter­melőszövetkezeteinkről. Sajnos a mi — sztálinvárosi — htsz-ünk nem tar­tozik a jó szövetkezetek közé. Vízterületeink nincsenek kellően kihasználva, uralkodik a maradiság, félnek az új és korszerű módszerek alkalmazásától. Közgyűléseinkben — ezek ritkán vannak —, a brigádok meg nem ér­téséből származó végnélküli civako­­dások vannak. Jóleső érzéssel olvasom a paksi és a győri halászati termelőszövetkeze­tek sikereit. Remélem, hogy a mi szövetkezetünk is hamarosan rálép a követendő útra, amely népünknek több halat, szövetkezetünk tagságá­nak pedig boldogabb életet biztosít. * Valóban nincs minden rendben a sztálinvárosi halászati termelőszövet­kezet portáján. Ezért tanácsoljuk a Fejérmegyei Tanács VB Mezőgazda­sági osztályának, hogy minél előre tűzzék napirendre a szövetkezet me­javítását célzó intézkedéseket.

Next