Halászat, 2002 (95. évfolyam, 1-4. szám)

2002-03-01 / 1. szám

г ^ Pisztrángtenyészet Vármezőn у :.. : ■ ■ ■­­ : ) N­yárád. Erdély leghűségesebb, leg­­magyarabb folyóvize. A székely­földi Görgényi-havasokban szüle­tik, és Nyárádtőnél (Marosvásárhely köze­lében), a Marosba ömlésénél leli a halálát, nem kívánkozik az országhatárok felé. A nyári kánikulában szinte jelentéktelen pa­taknak tűnik, de a „tavaszi szél vizet áraszt” idején, amikor a tűző nap olvasztani kezdi Görgényben a télen összegyűlt 1,5-2 méte­res havat, s hozzá még kiadós eső is páro­sul, a folyó tengerré dagadva árasztja el egész Nyárád vidékét. Vize ekkor a Maros közvetítésével még a Tiszában is érezhető... Nemrég a Nyárád forrásvidékén jár­tam. A Nyárád a Kis-Nyárád és a Nagy- Nyárád (ez utóbbi a kis és a nagy ág egyesüléséből)­­ az 1777 méter magas Mezőhavas lábánál ered. Itt, az őslucfeny­­vesek vidékén, a Cserepes, a Mese-asztal és a Dörgő aljában, ezen a mesés szépségű vidéken még mesésebb szépségű erek és csermelyek egyesülnek kristálytisztán cso­bogó patakká. Ezek mindegyikéből olthatja szomját a kiránduló, hiszen szennyezőfor­rásról az itteni favágók - hála Istennek - még nem hallottak. A sebes pisztráng és az igazi nagyvad, a barna medve, no meg a farkas, a hiúz, a gímszarvas és a fajdkakas hazája a Nyárád forrásvidéke. Magyar­­országon a XVIII. században itt lőtték az utolsó bölényt. Ha itt, az Isten templo­mában kellő tisztelettel és alázattal, csend­ben jársz, az ősfenyvesekben s lejjebb, a hatalmas bükkösökben találkozhatsz a nemes vadak valamelyikével. Leshelyen, szóróhelyen biztosan. Kötetet lehetne írni Nyárád vidékének ezeréves történelméről, szépségeiről, neve­zetességeiről (írtak is). Elég csak megem­líteni, hogy az egyik Nyárád menti község­ben, Erdőszentgyörgyön, a ma is impozán­san álló kúriában született a csodás szép­ségű Rhédey Claudia grófnő, V. György angol király Mary nevű feleségének a nagyanyja. Nincs is olyan messze egymás­tól a Nyárád és a Temze, a székely és az angol! A Nyárádtól már csak egy ugrás Szováta, híresen gyógyító, sós vizű Medve-tavával s a Parajd vidéki kősószik­lák és a hatalmas sóbánya. Innen nem messze található Korond, neves népi kera­mikusaival és taplászmestereivel. A Nyárád forrásvidékéről erdei ösvé­nyen vagy szekérúton lefelé ereszkedve a hatalmas fenyveseket lomblevelűek, főleg bükkösök váltják fel. Találni itt génbankot is, 120-140 éves bükköst! Négy órai eresz­kedés után a patak menti legelőkön kis ter­metű, hegyi mokány lovak (szabadon töltik idejüket), tovább a mindig füstölgő faszén­égető boksák kerülnek lencsevégre, majd a Kis- és a Nagy-Nyárád egymást ölelő talál­kozása szerez megkapó pillanatokat a turis­tának, főleg ha az a turista magyarországi halas. Ezen az ölelkezési ponton számos kisebb-nagyobb, földszintes-emeletes nya­raló, hétvégi faház nyújt pihenőt a távoliak­­nak, de élnek itt állandó lakosok is. E cso­dás település neve: Vármező. Klímája, kis lakossága, a táj szépsége felejthetetlen. A vendégvárás meleg, olyan, ahogy „ez illik”. Székelyföldön, Terre Siculorumon - ha vendégvárásról van szó - nem nézik a sze­med színét, de mindig megkülönböztető szeretet élveznek az együvé tartozók, akik­kel tolmács nélkül lehet békés szót váltani. Illyés Gyula írta naplójába 1942-ben, Ko­lozsvárt, miután Tamási Áronnal bejárta ezt a vidéket s egész Székelyföldet is: „Akinek a tüdeje gyenge, menjen a Tát­rába, akiben a magyarság gyenge, jöjjön Erdélybe.” A Halászat e rovata segítségével is biz­tosítalak itteni kedves „halas” kolléga, ha bármelyik irányból (Kolozsvár, Szászré­gen, Marosvásárhely, Segesvár stb.) is érke­zel először Vármezőre, az egymásba ölel­kező Kis- és Nagy-Nyárád s az ebből táp­lálkozó pisztrángtenyészet biztosan megra­gad, és évenként visszatérő látogató leszel. A helybeliek szerint „friss vizű” halastavak világa - vizük mindig oxigéndús, kristály­­tiszta és nyáron is hideg - a környező szelíd bükkösök, mogyorófák övezte rétek és legelők, a százféle növényt termő kaszá­lók, ősszel a katonaként sorjázó szénabog­lyák, de legfőképpen a tavak lakói, a pisztrángok már eddig is sok látogatót, köztük anyaországi halászattal foglalkozót vonzottak ide. Hát még a telep vezetője, Lokodi Gergely, aki kifogyhatatlanul tanít sebes és szivárványos pisztrángot szaporí- Lokodi Gergely pisztrángtenyésztő A pisztrángos Nagy-Nyárád 23

Next