Siketnémák, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
c II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMBUDAPEST, 1951 JANUÁR HÓ SIKETNÉMÍK Minden erőnkkel a kongresszusi felajánlás sikeres megvalósításáért! J SIKETNÉMÍK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE AZ ÚJÉV KEZDETÉN Bizalommal tekintünk a jövőbe. Sokan, akik nem ismerik a gazdasági élet törvényszerűségét, kérdezhetik tőlünk, vajjon miből merítjük a jövőbe vetett hitünket? Pedig erre igen egyszerű a felelet: ehhez nem kell egyéb, mint figyelemmel kísérni statisztikai adatok változását. A statisztikai számok a X pontos képet adnak minden ország gazdasági helyzetéről. Ha összehasonlítást teszünk az első világháború után kialakult helyzettel és a mostani állapotokat, akkor értékelhetjük, hogy azóta milyen nagy változáson mentünk keresztül. Például, aki a Szabad Nép január 7-i számában olvasta Vas elvtársunknak a budapesti Pártbizottság aktíva értekezletén tartott előadását, észre kell, hogy vegye, hogy azok az eredmények, amiket a Szovjetunió és Pártunk segítségével elértünk, valóban a békét szolgálják. Az 1950. évben jelentős lépéseket tettünk a szocialista Magyarország felépítése felé. Elértük, hogy a gyáriparunk 100 százaléka, az építőiparunk 100 százaléka, a közlekedési vállalatok 100 százaléka, a mezőgazdaság 14.3 százaléka, a kisipar 10.6 százaléka, a nagykereskedelem 100 százaléka, a kiskereskedelem 67 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Ez annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelemben a szocialista szektor elérte a részesedés 70 százalékát. Ezeket a szép eredményeket annak köszönhetjük, hogy Rákosi elvtársunk kezdeményezésére, Pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján a fejlődésünk ütemének előirányzatát évközben csaknem kétszeresére, 34,1 százalékra emeltük fel. A nehézipar fejlődése több, mint 36 százalék. Az 1949. évhez viszonyítva a főbb ipari termékekben a következő eredményeket értük el: széntermelés 130%, nyersacél 204%, marógépek 29.6%, vasúti személykocsik 102.2%, traktorok 58.9%, cement 46%, villamosenergia 207%, esztergagépek 93.1%, Diesel motorok 58.3%, tehergépkocsik 107.7%, tégla 122%, foszfor-műtrágya 72.3%. Ezek a számok a magyar gazdasági élet lüktető erejét igazolják. Gyáriparunk állandó fejlődése következtében egyre több szén kell. Az új gyárak, iskolák, kórházak, munkáslakások és középületek építésére egyre több mészre, fára és vasra van szükségünk. Az új és a már meglevő gyárakat egyre több géppel kell ellátni. Ezen a téren is nagy segítségünkre van a Szovjetunió. Kitűnő szerszámgépeket, bányagépeket, szövőgépeket, mezőgazdasági gépeket és sok egyebet kapunk a Szovjetunióból. A kapott minták után már rátérhetünk a hazai gyártásra. Az ötéves terv előírja, hogy Magyarországot agrár-ipari országból ipari-agrár országgá kell átalakítani. Tehét olyan országgá, amelyben az ipar súlya a döntő, de ugyanakkor korszerű mezőgazdasággal is rendelkezünk. A nemzeti jövedelemből a gyáripar részesedése 1950-ben 38.5-ről 43.3 százalékra emelkedett és ez a jövőben tovább fog emelkedni. Ezzel ötéves tervünk előírásának megfelelően jelentős lépést tettünk előre. Országunkat ipari agrár országgá fejlesszük. Ha a mezőgazdaságot minél több és jobb géppel látjuk el, fokozzuk a mezőgazdasági termelést. Ez is igazolja a szocialista gazdálkodás fölényét. A holdankénti termésátlag az állami gazdaságokban: búzánál 15.1%, rozsnál 30.1 %, kukoricánál 29.4 %-al termelnek többet, mint az egyéni gazdaságokban. A tőkés államokban a többtermelés válságot, munkanélküliséget és nyomort, a szocialista társadalomban pedig a többtermelés az életszínvonal állandó emelkedését jelenti. A szocialista államban a munkanélküliség ismeretlen fogalom! Az 1951. évre a terv a nemzeti jövedelemnek 25,1 százalékos emelkedését írja elő. Ez jóval nagyobb, mint az 1950-ben elért 17.8 százalékos rekedés. 1951-ben kétszer annyi tehergépkocsit noés cséplőgépet fogunk gyártani, mint 1950-ben. Az autóbusztermelés a 230%-a, a motorkerékpároké 125%-a, a traktorokéké 147%-a lesz az 1950. évinek. A mezőgazdasági gépek gyártásának fokozása több élelmet jelent, a több élelem pedig az életszínvonalunk állandó emelkedését jelenti. Vas elvtárs a tervfelbontás kérdéséről is beszélt. Minden dolgozónak, vállalatvezetőnek vagy segédmunkásnak, főmérnöknek vagy technikusnak, traktorvezetőnek vagy majorosnak meg kell érteni, hogy a termelésfejlesztési tervek plusz a munkaerő, a munkabér-alap, az önköltségcsökkentés tervének végrehajtásában mi feladat. Minden csak akkor lehetséges, ha a tervet a felbontjuk egészen a munkapadokig, így válik a terv alkalmassá a dolgozók mozgósítására. Ezért döntő feladatunk a tervfegyelem megszilárdítása és messzemenő biztosítása a népgazdaság minden vonalán. Az ötéves tervtörvény s a törvényt be kell tartani. Nagy hiba, hogy a munkások nagy része a statisztikai számoktól idegenkedik, pedig csak ezen ismeretek alapján láthatjuk világosan, hogy milyen óriási fölényben vagyunk a kapitalista államokkal szemben. Tegyünk őszinte bírálatot és valljuk be, hogy 1945-ben mertünk-e volna arra gondolni, hogy öt év alatt ilyen nagy utat teszünk meg. Győré János.