Siketnémák, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

c II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMBUDAPEST, 1951 JANUÁR HÓ SIKETNÉMÍK Minden erőnkkel a kongresszusi felajánlás sikeres megva­lósí­tásáért! J SIKETNÉMÍK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE AZ ÚJÉV KEZDETÉN Bizalommal tekintünk a jövőbe. Sokan, akik nem ismerik a gazdasági élet törvényszerűségét, kérdezhetik tőlünk, vajjon miből merítjük a jövőbe vetett hitünket? Pedig erre igen egyszerű a felelet: ehhez nem kell egyéb, mint figyelemmel kísérni statisztikai adatok változását. A statisztikai számok a X pontos képet adnak minden ország gazdasági hely­zetéről. Ha összehasonlítást teszünk az első világ­háború után kialakult helyzettel és a mostani álla­potokat, akkor értékelhetjük, hogy azóta milyen nagy változáson mentünk keresztül. Például, aki a Szabad Nép január 7-i számában olvasta Vas elvtársunknak a budapesti Pártbizottság aktíva értekezletén tartott előadását, észre kell, hogy vegye, hogy azok az eredmények, amiket a Szovjetunió és Pártunk segít­ségével elértünk, valóban a békét szolgálják. Az 1950. évben jelentős lépéseket tettünk a szocialista Magyarország felépítése felé. Elértük, hogy a gyár­iparunk 100 százaléka, az építőiparunk 100 száza­léka, a közlekedési vállalatok 100 százaléka, a mező­­gazdaság 14.3 százaléka, a kisipar 10.6 százaléka, a nagykereskedelem 100 százaléka, a kiskereskedelem 67 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. Ez annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelemben a szocia­lista szektor elérte a részesedés 70 százalékát. Eze­ket a szép eredményeket annak köszönhetjük, hogy Rákosi elvtársunk kezdeményezésére, Pártunk Köz­ponti Vezetőségének határozata alapján a fejlődé­sünk ütemének előirányzatát évközben csaknem két­szeresére, 34,1 százalékra emeltük fel. A nehézipar fejlődése több, mint 36 százalék. Az 1949. évhez viszonyítva a főbb ipari termékekben a következő eredményeket értük el: széntermelés 130%, nyersacél 204%, marógépek 29.6%, vasúti személykocsik 102.2%, traktorok 58.9%, cement 46%, villamosenergia 207%, eszterga­gépek 93.1%, Diesel motorok 58.3%, tehergépkocsik 107.7%, tégla 122%, foszfor-műtrágya 72.3%. Ezek a számok a magyar gazdasági élet lüktető erejét igazolják. Gyáriparunk állandó fejlődése kö­vetkeztében egyre több szén kell. Az új gyárak, iskolák, kórházak, munkáslakások és középületek építésére egyre több mészre, fára és vasra van szükségünk. Az új és a már meglevő gyárakat egyre több géppel kell ellátni. Ezen a téren is nagy segít­ségünkre van a Szovjetunió. Kitűnő szerszámgépeket, bányagépeket, szövőgépeket, mezőgazdasági gépeket és sok egyebet kapunk a Szovjetunióból. A kapott minták után már rátérhetünk a hazai gyártásra. Az ötéves terv előírja, hogy Magyarországot agrár-ipari országból ipari-agrár országgá kell átalakítani. Te­h­ét olyan országgá, amelyben az ipar súlya a döntő, de ugyanakkor korszerű mezőgazdasággal is rendel­kezünk. A nemzeti jövedelemből a gyáripar részese­dése 1950-ben 38.5-ről 43.3 százalékra emelkedett és ez a jövőben tovább fog emelkedni. Ezzel ötéves tervünk előírásának megfelelően jelentős lépést tettünk előre. Országunkat ipari­ agrár országgá fejlesszük. Ha a mezőgazdaságot minél több és jobb géppel látjuk el, fokozzuk a mezőgaz­dasági termelést. Ez is igazolja a szocialista gazdál­kodás fölényét. A holdankénti termésátlag az állami gazdaságokban: búzánál 15.1%, rozsnál 30.1 %, ku­koricánál 29.4 %-al termelnek többet, mint az egyéni gazdaságokban. A­­ tőkés államokban a többtermelés válságot, munkanélküliséget és nyomort, a szocialista társa­dalomban pedig a többtermelés az életszínvonal állandó emelkedését jelenti. A szocialista államban a munkanélküliség ismeretlen fogalom! Az 1951. évre a terv a nemzeti jövedelemnek 25,1 százalékos emelkedését írja elő. Ez jóval na­gyobb, mint az 1950-ben elért 17.8 százalékos rekedés. 1951-ben kétszer annyi tehergépkocsit no­és cséplőgépet fogunk gyártani, mint 1950-ben. Az autóbusztermelés a 230%-a, a motorkerékpároké 125%-a, a traktorokéké 147%-a lesz az 1950. évinek. A mezőgazdasági gépek gyártásának fokozása több élelmet jelent, a több élelem pedig az életszínvona­lunk állandó emelkedését jelenti. Vas elvtárs a terv­felbontás kérdéséről is beszélt. Minden dolgozónak, vállalatvezetőnek vagy segédmunkásnak, főmérnök­nek vagy technikusnak, traktorvezetőnek vagy majo­rosnak meg kell érteni, hogy a termelésfejlesztési tervek plusz a munkaerő, a munkabér-alap, az ön­költségcsökkentés tervének végrehajtásában mi feladat. Minden csak akkor lehetséges, ha a tervet a felbontjuk egészen a munkapadokig, így válik a terv alkalmassá a dolgozók mozgósítására. Ezért döntő feladatunk a tervfegyelem megszilárdítása és messzemenő biztosítása a népgazdaság minden vo­nalán. Az ötéves terv­törvény s a törvényt be kell tartani. Nagy hiba, hogy a munkások nagy része a sta­tisztikai számoktól idegenkedik, pedig csak ezen ismeretek alapján láthatjuk világosan, hogy milyen óriási fölényben vagyunk a kapitalista államokkal szemben. Tegyünk őszinte bírálatot és valljuk be, hogy 1945-ben mertünk-e volna arra gondolni, hogy öt év alatt ilyen nagy utat teszünk meg. Győré János.

Next