Siketnémák, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Lenin éti, Lenin él, Lenin élni fog SIKETNÉMÁK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZLÖNYE Ш. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1952. JANUÁR. tendő Az ó év elmúltával, új esz­küszöbén egy pillanatra megállunk. Visszapillantunk az elmúlt évre, előretekintünk az el­jövendőkre. Mérleget, tervet készítünk. Kritika alá vetjük, mit, hogyan csináltunk? Tervet állítunk, gondolunk ki, hogy mit csinálhatunk majd jobban? Az elmúlt év nem múlt el eredménytelenül. Céljaink egy­­részét megvalósítottuk. A sors­társak is segítettek, ha nem is mind, s nem­­ is teljes erővel. Voltak azonban megértő s áldo­zatkész sorstársaink is. Ezek segítettek bennünket. Köszönet ezeknek. Az új esztendőben azok is közénk állnak, munkát vállalnak, áldozatkész együttműködésre vál­lalkoznak, akik eddig távoltartot­ták magukat s a közösségi munkából nem vették ki részü­ket. Ezek meggondolják majd, hogy az ember csak akkor telje­síti kötelességét, ha társadalmi­lag is hasznos tevékenységet folytat. Sorstárs! Láttad ugye szép kultúrtermünket? Tudod, ugye, hogy van már párt-, vezetőségi-, társalgó-, ifjúsági-, MNDSZ-, turista-, sakk-, sport-, könyvtár­­i­, vendégszobánk, pingpong­­termünk? Nem bántja vajjon lelkiismeretedet, hogy ezeknek rendbehozatalán semmit sem dolgoztál? Van tágas, kertünk, röplabdapályánk, virágos sza­badtéri színpadunk. Várjon nyu­godtan élvezed-e majd ezek örömeit, ha egyszer sem álltál be a rohammunkás sorstársak közé, akik azt esti szabad óráik­ban vagy a pihenésre szánt vasárnapokon rendbehozni segí­tettek. Székházunk sokat haladt, szé­pen fejlődött. De még sok tenni­való van hátra. Az új esztendő­ben ezekből az el nem végzett munkákból akarunk elvégezni sokat. S tervezünk is mindig újat. Mert szocializmust építő hazánk sem áll meg egy percre sem. Mi sem állhatunk meg egy­két év talajjavító, előkészítő munkája után. Sok, igen sok a tennivaló. A székházban is, de a Szövets­égünk munkája területén is. A szép székházhoz méltó, benső életet akarunk ki­alakítani. Érted is, sorstárs, de most már Veled! Együtt akarunk Veled dolgozni, hogy sok szép tervün­ket valóra váltsuk. Az 1952-es esztendőben többek között nemzetközi kongresszust, nemzetközi sportmérkőzéseket szeretnénk rendezni. A barátság fonalát a siketek vonalán is fel szeretnők val­­a népi venni a Szovjetunió­demokráciák álla­maival. Osztod-e gondolatunkat, tagtárs? Remélem, hogy nemcsak szavakkal helyeselsz, de kész vagy a cselekvésre, a tettekre is, áldozatos, közösségi munkára is kész vagy­o— a Szövetségért, Te Szövetségedért, a kongresszus, a nemzetközi mérkőzések sike­réért. Sok szép terv megvalósításán álmodozunk. De nemcsak áb­rándképeket kergetünk. Ez a székház is csak álomkép volt még nem régen. Akkor, amikor a Nefelejts­ utcában szorongtunk. Azután megjött a székház, de romos volt. Most mindez csak volt. Most építjük és csinosítjuk és fejlesztjük benne a pezsgő életet, amely Benneteket, sors­társak, mind felemel. a A film, a vetítőgép, a könyv, pártszervezet és sakktábla, a sportnak sok ága, mind csak azért van, hogy mi siketek, mind kulturáltabb emberekké váljunk. Van már 35 sztahanovistánk, de lesz 50 és 100 is. Az új esztendő­ben, ha hívunk benneteket, remélem, mind ott lesztek. Egy emberként fogtok felsorakozni. Nemes törekvés ez, szent köteles­ség a haza, a béketábor erősí­tésére, az emberiség boldogulása érdekében. Hogy célkitűzéseinket mind megértitek, s helyes elgondolá­sainkat segítitek, a közös ideálo­kért összefogtok velünk, hogy így lesz, hogy még jobban lesz, mint a múltban volt: ezért kívánok Nektek, mind, s jó­­akaratú barátainknak, bennünket segítő, volt tanárainknak, Szövet­ségünket támogató felettes ható­ságainknak, pártunknak boldo­gabb, eredményesebb újesztendőt! Budapest, 1952. január 16. Weinacht Lajos Új esztendő küszöbén Beszámoló a Béke­ estről Új, színes plakátokat látunk szövetségi székházunk minden helyisége falán. A plakát fel­irata: «ötéves terv — béketerv». A szocialista építőmunka eddigi nagyszerű eredményeit szemlél­teti a plakát, az épülő erőműve­ket, hidakat, gyárakat, Sztálin­­várost, stb. «ötéves terv — béketerv» — ez lett egyik jelszava békebizott­ságunknak is. A békebizottság eddigi munkája dicséretet érde­mel. A békebizottsági tagok lel­kesen harcolnak a béke mellett és mindenkit harcra buzdítanak. A békebizottság új, valóban har­cos tagokkal erősödött, munkája nagyobb lendületet vett. Hetekig tartó lelkes készülő­dés eredményeként december hó 25-én este nagysikerű «Béke­estet» rendeztünk kultúrműsor­ral egybekötve. Kultúrtermünk zsúfolásig megtelt. A műsoron színpadi jelenet, népi tánc és filmelőadás szere­pelt. Az ünnepi beszédet Grosz József, a békebizottság mondotta. «Sztálin elvtárs titkára 72. születésnapja tiszteletére ren­dezzük a «Béke-estet» — mon­dotta — a béke legelső harcosá­nak, zászlóhordozójának, a béke őrének tiszteletére. Sztálin elvtárs neve, mint felkelő nap sugara ragyogja be a szívünket, hitet, reményt kelt bennünk, hogy a béke fennmarad, és tartós lesz! A szép beszédet a közönség nagy tetszéssel fo­gadta. A kultúrműsort késő éjfélig tartó vidám szórakozás követte. A sorstársak elismerő nyilatko­zata azt bizonyítja, hogy a béke­bizottság jó munkát végez! Ezt a munkát folytatni akarjuk és folytatni fogjuk! Amíg a béké­nek ellenségei vannak, a béke­harc nem szünetelhet! Sorstársak! Álljatok mellénk ebben a harcban! A «Béke-est» szép sikerrel zá­rult. Reméljük, hogy rövidesen megismételjük. ötéves tervünk harmadik évé­ben tartsuk szem előtt ezt a jel­szót: «ötéves terv — béketerv!» Soós Sándor Újabb sztahanovistáink Argyelán György, 1921-ben született Sarkadkeresztúron. 1930-tól 1938-ig a debreceni Si­ketnémák­ Intézetében tanult. Az intézetből kikerülve, Vácra ment s ott másfél év alatt kitanulta a szövő mesterséget. 1946-ban megnősült. A Gyapjúszövő gyár­ban dolgozik azóta, mint szak­munkás. Augu­sztusba­n Sztaha­novista oklevéllel tüntették ki. Október hónapban pedig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére tett m­unka felajánlása során díszoklevelet kapott. Átla­gos teljesítménye 130 százalék. Herskovits László, született Budapesten 1909-ben, lásd a budapesti állami Az isko­intézet­ben végezte el 1925-ben könyv­kötőnek ment. 1936-ban szem­­idegsorvadástól megvakult. Meg­­vakulása után átképezte kefekötőnek, amiben aztán magát tö­kéletesítette magát. A Vakokat Foglalkoztató Vállalatnál dolgo­zik, ahol átlag 260—280 százalé­kos teljesítményt nyújt. Jó mun­kájáért és 338 százalékos kiugró teljesítményéért sztahanovista oklevelet és 400 forint pénzjutal­mat kapott. A „Sikernémák“ lapjának új alakja Lapunk új formában került olvasóink kezébe. Vajjon mi le­het az oka? Ugyanazon a papirosmen­­­nyiségen több szöveget helyez­hetünk el. A régi formán sok volt a margó, sok az üres papi­ros. Ezen változtattunk, s így több olvasási anyagot talál, d­­­orshit olvasónk a lapban. Úgyis ritkán s kicsiny terjedelemben jelenik meg a lap, ki kell a he­lyet, a drága papirost gazdasá­gosan használni. Ez a célja a formaváltozásnak. T­artalmának megváltoztatására, fej­esztésére is meg­vannak az elgondolá­saink. Rövidebbre fogjuk majd a cikkeinket ezentúl, hogy ezzel is több közleménynek adhassunk helyett. Kérjük erre munkatár­sainkat, levelezőinket, olvasóin­kat is, hogy röviden fogalmaz­zák meg cikkeiket, tudósításai­kat, híreiket. A lapunk változa­­tosabb lesz, kedveltebb, elter­jedtebb lesz így. A sorstársak érdekeit, önművelé­sünket, Szövetségünk célkitűzé­seit, szocializmust építő hazán­kat még eredményesebben tud­juk szolgálni. Új formához új tartalmat is szeretnénk adni. A SZERKESZTŐSÉG sorstársat és hozzátartozóit sze­retettel várja. Zene, tánc, tom­bola, büffé! Liptay Dezső, a Kalapipar volt dolgozója, Sztálinváros egyik üzemében az 1951. de­cember 21. sztálini műszakban 305 százalékos teljesítményt ért el. A Szombathelyi Siketnémák Cipőipari Vállalatánál december 21-én Sztálin élvtárs születés­napján megnyílt a hó- és sár­­cipőjavító műhely. December 18-án Zábó Ödön sorstárson kívül Glattstein Ernő elvtársat is bizalminak választot­ták. A Szombathelyi Siketnémák Cipőipari Vállalata a megyei ta­nács határozata értelmében 1952. január 1-től A. 2. típusú válla­lattá alakult át. Nevé Elek december megkapta a sztahanovista 20-án jel­vényét, 300 forint pénzjutalmat, december 23-án pedig, mint újí­tó 90 forint pénzjutalmat és ok­ ÜZEMI HÍREIK. levelet. Megígérte, hogy patro­nálni fogja azokat a dolgozó sorstársait, akik normán alul ter­melnek. Szeretné, hogy a szege­di csoportban minél több szta­hanovista lenne. Bozsik Imre, asztalos a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára tett munkafelaján­lása során rendezett versenyben a vándorzászlót elnyerte. Először 200, majd 400 forint jutalmat kapott és a szocializmus építésé­ben kifejtett jó munkája jutal­mául a korábban kiadott sztaha­novista oklevél mellé a sztaha­novista jelvényt is megszerezte. Ujj József könyvkötő, Állami nyomda dolgozója anyagtakaré­kosság terén elért eredményes munkájáért 100 forint jutalmat kapott. A Kalapipari NV áthelyezett dolgozója, Liptay Dezső sztaha­novista, az iparág „negyedik leg­jobb kézimunkása“ c. díszokle­velet kapott. Löwenstein Sándorné tagtár­sunk, a Nemzeti Bank dolgozója, több alkalommal dicséretben és pénzjutalomban részesült. Glattstein Ernőné, a Szikra­nyomda kötészeti osztályának dolgozója újítási javaslatáért 50 forint pénzjutalomban részesült. A Magyar Acélárugyárban Glattstein Ernő bizalmi áthelye­zése következtében Gubriánszky Gyulát választották bizalminak. Siketnéma ipari tanulók U­ye. Az ipariskolában a tanárok MTH és a Szövetség részvételével a közös megbeszélés folyt, hogy a siketnéma iparú tanulókból mi­nél jobb szakmunkásokat képez­zünk ki s megoldást nyerjen a közös otthon problémája. Előfizetések nyugtázása: 1951. november 10-től 1952. január 8-ig a következő­­ lapelőfizetések érkeztek be: Gelencsér István 3, Horváth Dezső 12, Kövér Dénes 6, ifj. Kovács János 12, Lajos Ferenc 12, Nagy Gyula 12, Pin­tér Gábor 6, Szabó József 12, Tálos Máté 9 forint. Győri Gi­zella 12 forint. Megnívó. A Siketnémák Szö­vetsége február 16-án este nyolc órakor tartja hagyományos far­sangi estélyét, melyre minden Jövőnkért címen Bogner Gyula sorstár­sunk, alapszervezetünk pár­titká­­­ra hangulatos verset írt, amely­ben dolgozó népünk harcát írja le a felszabadulás óta, a párt vezetése alatt, jobb jövőnkért. A vers a következő szakasszal vég­ződik: „Terveinkért mindenünket adjuk. Terveinkért élünk, do­gozunk, Ha Tervünket megvalósz­t­tuk, Mindörökre szabadok vagyunk “ A költemény a Mélyfúróberen­­dezések IV. Vállalata üzemi lap­jában teljes terjedelmében látott napvilágot.

Next