Siketek és Nagyothallók Lapja, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
BOLDOGABB ÚJ ESZTENDŐT alakíts magadnak, tieidnek, népednek! Régi szokás: Az emberek ,— Óév végén, Újév első napjaiban — „boldog új évet“ kívánnak egymásnak. Szép szokás. Kedves szokás: boldog, boldogabb új esztendőt kívánni. De .. . valahogy passzív kívánság. Mert a jó általában nem jön magától. A régi szokást nem akarom elvetni. De igenis, ki szeretném irtani azt, ami e kívánság mögött, alatt rejtőzött. Mert a legtöbb ember azt gondolta: Jó volt az esztendő, kívánok jobbat, rossz volt az esztendőd, kívánok neked annál is jobbat. Hát igen, lehet az esztendőben rossz, vagy jó az időjárás, emiatt a termés bőséges, vagy gyenge. Lehet hideg a tél, száraz, meleg a nyár, lehet hűvös, nyirkos tavasz, szeles, hideg ősz. Persze, hogy lehet ezek helyett jobbat kívánni. De nem helyesebb-e, jobb é, nem aktívabb dolog-e, ha ezek helyett igyekszem jobb nyarat, kellemesebb őszt, elviselhetőbb télét csinálni? Ezt még egyelőre —azt mondod nekem — a jövő zenéje. A kommunista ember azonban már rátért erre az útra. Hiszen a természet átalakításában már benne van az időjárás, mindenesetre a csapadékok szabályozása, az időjárás megváltoztatása, s akkor ez a jövő zenéje mintha már nem is oly távoli, elérhetetlen muzsika volna. Erdőtelepítések, lecsapódások, csatornáik építése, hegyek legyalulása, vízgátak emelése és még sok egyéb, új térképet rajzoló létesítmény egyre közelebb hozza ezt az időt. A régi ember, mikor tobb új esztendőt kíván, a közelgő évet vak sorsiként képzeli el, amely jön vagy szerencsésem, dúsan megrakott kincses zsákokkal, vagy pedig szerencsétlenül és sok bajt, kínt, gondot, nyavalyát tartogat tarsolyában. Hozhat jót, hozhat rosszat. Tehát nehogy rosszat hozzon, azt kívánom: jó, boldog esztendőd legyen kedves barátom. Hát ez ellen szeretnék szembeszállni. A mai, az új típusú ember nem ismer „vak sorsot“. Az emberiség tanult a világtörténelemből. Nem hagyja azt visszajönni, vakon megismétlődni. Az ember is ismeri a maga történetét, jól emlékezik a legutóbbi esztendejére. Ami rossz volt, azt — megelőzi, eltéríti — nem engedi visszatérni. Amit rosszul intézett, csinált, azt újból megismételni nem fogja. Jöhet betegség. Meglophatnak. Elgázolhat villamos. Tégla eshetik fejedre — mondod. Én meg: védekezik mindezek ellen is lehet. Éberség. Nyugodtság, Óvatosság. Megelőzés. Hidegvér — az orvosságai. Az új esztendő elébe tehát én, az új ember, másként nézek. Országom, népem élete állandóan javul. Egyre szebb és jobb lesz. Véle, benne élek én is. Ami jót a Párt, a kormány népünknek megad, megkapom én is. Ha csak nem állok az új élet útjába, ha nem állok és szállok szembe az új, a jobb idők áramlatával. Ami hiba egyéni életemben, családomban, a reám bízott kis vagy nagyobb körben akadt, történt, ennek részben, talán jórészt én vagyok az oka. S nem a sors, amely vak. Ha tehát jobb esztendőt akarok, magamnak kell a munkámat, életemet, jobban, ügyesebben alakítanom. Vagyis, hogy jobb életem legyen a jövőben, hogy jobb esztendőnek nézzek elébe, ahhoz nekem is, elsősorban is nekem, kell megtennem azt, hogy jobban, bölcsebben, a múltaik tapasztalatai, tanulságai alapján kormányozom életem folyását. Családomat jobban vezetem, munkámat nagyobb szakértelemmel látom el, többet tanulok, kszségeimet, képességeimet fejlesztem, kihasználom. Tökéletesítem gondolkodásomat, életem rendjét szabályozom, s jobb lesz az életem is, könyebb, boldogabb lesz minden napom, szerencsésebb lesz az új esztendő. Jobban vigyázok egészségemre, szenvedélyeimet megzabolázom, fegyelmezettebben viselkedem mindenkor és mindenütt, munkatársammal, családommal, az állammal szemben. Nyitva tartom a szemem. Takarékoskodom. Szóval öntudatosabb, pontosabb, rendesebb, józanabb, kiegyensúlyozott életet élek s az esztendőm jobb lesz. Nem lógatom minden csekélység miatt az orrom, nem idegeskedem, nem zsörtölődöm, nem irigykedem, felemelt fejjel, vígfőedésyel dolgozom, s vidámabb lesz az életem. Vállalom a kötelességeimet, de élek a nyújtott örömökkel, nemes szórakozásokkal, edzeni testemet, örülök másokkal is, örülök dolgozótársaim, népem, a közösség, a Haza eredményeinek s biztos, hogy vidámabb lesz az új esztendő. A boldogság nem a főnyereményeen, meg a TOTO-n múlik. Jól is. Fontos az anyagi tehetség, de nem sorsdöntő. A pénz magában nem boldogít, becsületességemen, igyieiketfezemeni, szorgalmamon, értelmes életemen és munkámon fordul és lendül az életeim. Azon, hogy betartom a Párt, a kormány utasításait, az idősebbek, az okosabbak, tapasztaltabbak jótanácsait, hallgatok a lelkiismeretem bölcs szavára, amely mindig megszólal és int, ha valami helytelen dologra készülök. A jobb esztendőt biztosítom, ha komolyan veszem kötelességemet a Hazámmal, családommal, munkaadó vállalatommal szemben, ha nem felejtkezem meg önművelésemről, akkor, de csakis akkor, az új esztendő nem lehet rosszabb, az új esztendő csakis jobb lehet. Mit kívánjak tehát Néked, Kedves Olvasóm, az újévre, az 1953-as esztendőre, hogy az jobb, boldogabb legyen? Azt, hogy ne várd az új esztendőt, annak folyamatát, eseményeit, eredményeit a magad erejével is. Azt kívánom tehát, hogy éljed életed ebben az új esztendőben, hogy az csakis jobb lehessen a réginél, hogy arra bölcs vezetőink csak azt mondhassák: jól csináltak elvtársi Az amerikai imperialisták és csatlósaik részére a két világháború nagyon jó üzletnek bizonyult. Őket közömbösen érintette, hogy az emberek millióit legyilkolták, városokat, falvakat pusztították el ,és oily műemlékeket tettek tönkre, amelyeket a civilizáció ,szok évszázad alatt alkotott. Nekik nem elég már az átlag profit, de még az extra profit sem. Mindenáron a maximális hasznot akarják a maguk számára biztosítani. Ezért gyilkolnak, rabolnak, összeesküvéseket szőnek, kiépítik kémhálózataikat. Mindezt aljas terveik megvalósításáért. Az első világháború után a jobboldali szociáldemokraták segítségével, a Szovjetunót kivéve mindenütt, az egész világon alkalmazni tudták ezeket az aljas módszereket. A fasizmus létrehozásával még sikerült nekik a forradalmi erőket visszaszorítani. A második világháború után is ezt a rendszert alkalmazták. Még a háború jóformán be sem fejeződött, a kezdeti zűrzavaros állapotok kihasználásával sikerült megbízható embereiket magas állásokba csempészni, hogy az első világháborúhoz hasonlóan ,a forradalmi erőket szétrobbantsák. Persze, ezek az uraik nem gondoltak arra, hogy azóta a marxilenini elmélet a dolgozók nagy részénél anyagi erővé vált és a két világháború közötti idő olyan vezéreket termelt ki, mint szeretett hazánkban Rákosi Mátyást, Csehszlovákiában Klement Gottvwaldot, Bulgáriában világviszonylatban is oly nagy tekintélyt, mint Dimitrov elvtársit. Ez utóbbi, sajnos, azóta már meghalt, de a munkájával méltó utódokat nevelt, akik biztosan vezetik a bolgár népet a szebb jövő felé. Ez is a szocializmus hatalmas erejét igazolja. A vezér halála után a méltó utódok tovább viszik Lenin elvtárs hatalmas művét, mint ahogy a Szovjetunióban is Sztálin elvtárs biztos kézzel vezeti a szovjet népet a kommunista társadalom felé. Az 1952-es évre nem szívesen gondolnak vissza az imperialista hatalmaik. Végig az egész világon súlyos vereséget szenvedtek. A kis koreai nép szégyent hozott a dollár milliomosokra, akik azt hiszik, hogy pénzzel mindent el lehet érni. Hiába mozgósítják összes erejüket, a koreai és kínai nép hazaszeretetén meghiúsul minden aljias szándékuk. A koreai nép erejét megsokszorozza az a tudat, hogy nincsenek egyedül. A világ leghaladottabb népeinek és embereinek szövetsége biztosíték arra, hogy a hatalmas Szovjetunió Sztálin elvtárs vezetésével kiharcolja és megvédi a becsületes emberek függetlenségét, szabadságát és békéjét. Egymás után leplezik le az orgyilkosok és kártevőik aljasságát, akik a népi demokráciák békési építését akarják Ilyenek a titóista megakadályozni. emberrablók is, akiket felbéreltek, hogy a munkásosztály legjobb vezetőinek életét oltsák ki és azokat a hatalmas alkotásokat, amelyek a szocializmus építését szolgálják, felrobbantsák. Ily aljas módszerekkel próbálják visszaszerezni régi hatalmukat. Az 1952-es esztendő nem enyhítette, sőt még jobban súlyosbította az imperialisták helyzetét. Két út áll előttünk: Az egyik az, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusán kijelölt, az ötödik ötéves tervben. Ott pontosan meg van határozva, hogy 1955-ig milyen életszínvonalat kell szovjet embereknek elérnie. Az a eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a szovjet tervek nem papírtervek. Sőt többnyire határidőn belül valósulnak meg. A mi terveink is reálisak. Az összes népi demokráciák terveihez hasonlóan. Mert ezek a tervek a kölcsönös segítség alapján jönnek létre. Milyenek a nyugati államok dolgozóinak kilátásai? Az imperialisták sehogy sem tudják elviselni, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák Örömmel olvasom mindig lapunkat. Mindenféléről van benne szó. Változatos. Érdekes. Minden cikket elolvasok. Különösen azt olvasom érdeklődéssel, amit fiatalabb barátaim írnak. Azok az olvasók, akik tanári működésem idején jártak iskolába. Rajta, rajta, fiatal barátaim! így kell annak lennie, hogy az idősebbeket a fiatalabbak váltsák fel. Ez a természet rendje. Álljanak munkába, lépjenek soraink közé, ragadjanak tollat s írják meg gondolataikat, kívánságaikat, kritikájukat elsősorban is azok, akik magukban erre tudást, képességet, készséget éreznek. írjanak, akiknek megvan az a képességük, hogy új kincseket tárjanak fel, akik könnyebben fejezik ki gondolataikat, akiknek van újabb elgondolásuk, akik érezik, hogy egyre javuló életünket, javaslataikkal, ötleteikkel, újításaikkal javítani, tökéletesíteni tudják. Azok, akiknek valami mondanivalójuk van, ne vonakodjanak a nyilvánosság elé lépni. De biztatom azokat is, akik még soha sem írtak lapunknak. Tudom, hogy a kezdet nehéz. A szerkesztőbizottság azonban alkalmat ad a szárnypróbálgatásokra is. Az figyelmesen elolvas mindezt beérkező levelet, cikket, s felszínre hoz abból minden olyan gondolatot, amely a közérdeket belőle azt, ami szolgálja, kiszedi Szövetségünk, lapunk, a siketek és nagyothallók ügyét előremozdítja. Élni akarásunk, felszínen maradásunk érdeke parancsolólag követeli tőlünk a lankadatlan küzdelmet, az összefogást, a tömörülés magasztos eszméjét. tömörülésünk akkor lesz általános, hogyha az mindnyájunkat összefogja. Ezért kell alapunkilyen hatalmas fejlődésen mennek keresztül. Ezekben az államokban beigazolódott, hogy a tőkések nélkül a munkásosztály helyzete csak jobb, egyre jobb lehet, s ez kihatással van a tőkés államok dolgozóira is. Ezért akarják minden áron kirobbantani a III. világháborút, hogy letörjék a munkásosztály hatalmát. Szitáii elvtárs a szocializmus gazdasági problémáiban világosan feltárta azokat az óriási ellentéteket, amelyet az egységes Világpiac szétesése okozott az imperialisták világgazdasági rendszerében, amit már többé kiheverni nem tudnak. Ezért vannak a sztrájkok, bérharcok és hatalmas tüntetéseik a tőkés államokban. A munkásosztály nem fogja tűrni végtelenségig, hogy kizsákmányolják és harcba vigyék azok ellen, akik már kivívták szabadságukat. Sok kudarc érte a tőkés államokat az 1952. évben. Meg vagyunk győződve, hogy 1953-ban még nagyobb meglepetések fogják érni őket. nak is mindenkit táborában egyesítenie. Téged is fiatal barátom, aki még soha sem írtál egy sort sem a lapnak. Egész bizonyos, hogy Te is észreveszel— a Szövetségben, a sportpályán, az üzemben, az utcán — dolgokat, eseményeket, amelyeket másként, jobban képzelsz el. Felismersz bizonyos tényezőket, cselekvéseket, munkamódokat amelyek a telkedben, elgondolásodban másként élnek. Gondolkozz rajtuk elvtárs, hatolj a dolgok alapos és kitartó munka mélyére, árán. Eredményt mindenkor csak így érhetsz el. S mondd el nekünk, írd meg a lapunknak, hogy gondolod Te a dolgot. Először nehéz lesz talán. De ne felejtsd el, hogy minél nehezebb a feladat, annál megfeszítettebb erő, annál elszántabb akarat kell hozzá. Nemrégiben egy bányavízbetörésnél hat és fél napi munkával mentettek meg 17 magyar bányászt. Vajjon mi lett volna, hogy ha a mentést végző elvtársak közben elcsüggedtek volna? A hősies, kitartó, állhatatos munka viszont sikert hozott. Megmentette 17 magyar testvérünket. Derék embereket, akik a föld alatt dolgoznak ezer veszély közepette. A kincs nagyon sokszor föld mélyén van. A lelki kincseket, a műveltséget is úgy kell kibányászni. Éjszakákat kell megrövidíteni, szabad időt feláldozni, hogy felfedezett új állításainkat, az új igazságot bebizonyíthassuk, új érvekkel alátámasszuk. Kitartó munka nélkül, nem haladhatunk előre. Dolgozz kitartással, fiatal barátom. Rövidesen te is fogsz elfogadhatót előállítani. Olvas, tanulj, írj, s az eredmény nem marad el: lapunk, R. K. Az imperialisták fekete esztendeje Előre fiatal barátaim ! lépjetek lapunk aktív olvasói, levelezői közé!