Siketek és Nagyothallók Lapja, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

BOLDOGABB ÚJ ESZTENDŐT alakíts magadnak, tieidnek, népednek! Régi szokás: Az emberek ,— Óév végén, Újév első­­ napjaiban — „boldog új évet“ kívánnak egymásnak. Szép szokás. Kedves szokás: boldog, boldogabb új esztendőt kívánni. De .. . vala­hogy passzív kívánság. Mert a jó általában nem jön magától. A régi szokást nem akarom el­vetni. De igenis, ki szeretném irtani azt, ami e­­ kívánság mö­gött, alatt rejtőzött. Mert a leg­több ember azt gondolta: Jó volt az esztendő, kívánok jobbat, rossz volt az esztendőd, kívánok neked annál is jobbat. Hát igen, lehet az esztendőben rossz, vagy jó az időjárás, emiatt a termés bőséges, vagy­ gyenge. Lehet hi­deg a tél, száraz, meleg a nyár, lehet hűvös, nyirkos tavasz, sze­les, hideg ősz. Persze, hogy le­het ezek helyett jobbat kívánni. De nem helyesebb-e, jobb é, nem aktívabb dolog-e, ha ezek he­lyett igyekszem jobb nyarat, kellemesebb őszt, elviselhetőbb télét csinálni? Ez­t még egyelőre —­azt mondod nekem — a jövő zenéje. A kommunista ember azonban m­ár rátért erre az út­ra. Hiszen a­­ természet átalakí­tásában már benne van az idő­járás, mindenesetre a csapadé­­ko­k szabályozása, az időjárás megváltoztatá­sa, s akkor ez a jövő zenéje mintha már nem is oly távoli, elérhetetlen muzsika volna. Erdőtelepítések, lecsapó­dások, csatornáik építése, hegyek legyalulása, vízgátak emelése és még sok egyéb, új térképet raj­zoló létesítmény egyre közelebb hozza ezt­­ az időt. A régi emb­er, mikor tobb új esztendőt kíván, a közelgő évet vak sorsiként képzeli el, amely jön vagy szerencsésem, dúsan megrakott kincses zsákokkal, vagy pedig szerencsétlenül­ és sok bajt, kínt, gondot, nyavalyát tar­togat tarsolyában. Hozhat jót, hozhat rosszat. Tehát nehogy rosszat hozzon, azt kívánom: jó, boldog esztendőd­ legyen kedves barátom. Há­t ez ellen szeretnék szembeszállni. A mai, az új tí­pusú ember nem ismer „vak sor­sot“. Az emberiség tanult a vi­lágtörténelemből. Nem hagyja azt visszajönni, vakon megismét­lődni. Az ember is ismeri a ma­ga történetét, jól emlékezik a legutóbbi esztendejére. Ami rossz volt, azt — megelőzi, eltéríti — nem engedi visszatérni. Amit rosszul intézett, csinált, azt újból megismételni nem fogja. Jöhet betegség. Meglophatnak. Elgá­zolhat villamos. Tégla eshetik fejedre — mondod. Én meg: vé­dekezik mindezek ellen is lehet. Éberség. Nyugodtság, Óvatosság. Megelőzés. Hidegvér — az orvos­ságai. Az új esztendő elébe tehát én, az új ember, másként nézek. Or­szágom, népem élete állandóan javul. Egyre szebb és jobb lesz. Véle, benne élek én is. Ami jót a Párt, a kormány népünknek megad, megkapom én is. Ha csak nem állok az új élet útjá­ba, ha nem állok és szállok szembe az új, a jobb idők áram­latával. Ami hiba egyéni életem­ben, családomban, a reám bízott kis vagy nagyobb körben akadt, történt, ennek részben, talán jó­részt én vagyok az oka. S nem a sors, amely vak. Ha tehát jobb esztendőt akarok, magam­nak kell a munkámat, életemet, jobban, ügyesebben alakítanom. Vagyis, hogy jobb életem legyen a jövőben, hogy jobb esztendő­nek nézzek elébe, ahhoz nekem is, elsősorban is nekem, kell meg­tennem azt, hogy jobban, böl­cs­ebben, a múltaik tapasztalatai, tanulságai alapján kormányo­zom élet­em folyását. Családomat jobban vezetem, munkámat na­gyobb szakértelemmel látom el, többet tanulok, kszségeimet, ké­pességeimet fejlesztem, kihasz­nálom. Tökéletesítem gondolko­dásomat, életem rendjét szabá­lyozom, s jobb lesz az életem is, könyebb, boldogabb lesz minden napom, szerencsésebb lesz az új esztendő. Jobban vigyázok egész­ségemre, szenvedélyeimet meg­­zabolázom, fegyelmezettebben vi­selkedem mindenkor és minde­nütt, m­u­nkatársa­­­m­mal, csalá­dommal, az állammal szemben. Nyitva tartom a szemem. Takaré­­koskodom. Szóval ön­tudatosabb, pontosabb, rendesebb, józanabb, kiegyensúlyozott életet élek s az esztendőm jobb lesz. Nem ló­gatom minden csekélység miatt az orrom, nem idegeskedem, nem zsörtölődöm, nem irigyke­dem, felemelt fejjel, vígfőedésyel dolgozom, s vidámabb lesz az életem. Vállalom a kötelességei­­met, de élek a nyújtott örömök­kel, nemes szórakozásokkal, ed­zeni testemet, örülök másokkal is, örülök dolgozótársaim, népem, a közösség, a Haza eredményei­nek s biztos, hogy vidámabb lesz az új esztendő. A boldogság nem a főnyere­­ményeen, meg a TOTO-n mú­lik. Jó­l is. Fontos az anyagi tehetség, de nem sorsdöntő. A pénz magában nem boldogít, be­csületességemen, igyieiketfezemeni, szorgalmamon, értelmes életemen és munkámon fordul és lendül az életeim. Azon, hogy betartom a Párt, a kormány utasításait, az idősebbek, az okosabbak, tapasz­taltabbak jótanácsait, hallgatok a lelkiismeretem bölcs szavára, amely mindig megszólal és int, ha valami helytelen dologra ké­szülök. A jobb esztendőt bizto­sítom, ha komolyan veszem kö­telességemet a Hazámmal,­ csa­ládommal, munkaadó vállalatom­mal szemben, ha nem felejtke­zem meg önművelésemről, ak­­kor, de csakis akkor, az új esz­tendő nem lehet rosszabb, az új esztendő csakis jobb lehet. Mit kívánjak tehát Néked, Kedves Olvasóm, az újévre, az 1953-as esztendőre, hogy az jobb, boldogabb legyen? Azt, hogy ne várd az új esztendőt, annak fo­lyamatát, eseményeit, eredmé­nyeit a magad erejével is. Azt kíváno­m tehát, hogy éljed éle­ted ebben az új esztendőben, hogy az csakis jobb lehessen a réginél, hogy arra bölcs veze­tőink csak azt mondhassák: jól csináltak elvtársi Az amerikai imperialisták és csatlósaik részére a két világ­háború nagyon jó üzletnek bizo­nyult. Őket közömbösen érintet­te, hogy az emberek millióit le­gyilkolták, városokat, falvakat pusztították el ,és oily műemléke­ket tettek tönkre, amelyeket a civilizáció ,szok évszázad alatt al­kotott. Nekik nem elég már az átlag profit, de még az extra pro­fit sem. Mindenáron a maximá­lis hasznot akarják a maguk számára biztosítani. Ezért gyil­kolnak, rabolnak, összeesküvése­ket szőnek, kiépítik kémhálóza­taikat. M­indezt al­j­as ter­vei­k meg­valósításáért. Az első világhá­ború után a jobboldali szociál­demokraták segítségével, a Szov­­jetunót kivéve mindenütt, az egész világon alkalmazni tud­ták ezeket az aljas módszereket. A fasizmus létrehozásával még sikerült nekik a forradalmi erő­ket visszaszorítani. A második világháború után is ezt a rend­szert alkalmazták. Még a háború jóformán be sem fejeződött, a kezdeti zűrzavaros állapotok ki­használásával sikerült megbíz­ható embereiket magas állásokba csempészni, hogy az első világ­háborúhoz hasonlóan ,a forradal­mi erőket szétrobbantsák. Persze, ezek az uraik nem gon­doltak arra, hogy azóta a marxi­lenini elmélet a dolgozók nagy részénél anyagi erővé vált és a két világháború közötti idő olyan vezéreket termelt ki, mint sze­retett hazánkban Rákosi Má­tyást, Csehszlovákiában Klem­ent Gottvwaldot, Bulgáriában világ­viszonylatban is oly nagy tekin­télyt, mint Dimitrov elvtársit. Ez utóbbi, sajnos, azóta már meghalt, de a munkájával mél­tó utódokat nevelt, akik bizto­san vezetik a bolgár népet a szebb jövő felé. Ez is a szocia­lizmus hatalmas erejét igazolja. A vezér­ halála után a méltó utó­dok tovább viszik Lenin elvtárs hatalmas művét, mint ahogy a Szovjetunióban is Sztálin elvtárs biztos kézzel vezeti a szovjet né­pet a kommunista társadalom felé. Az 1952-es évre nem szívesen gondolnak vissza az imperialista hatalmaik. Végig az egész vilá­gon súlyos vereséget szenvedtek. A kis koreai nép­­ szégyent hozott a dollár m­illiomosokra, akik azt hiszik, hogy pénzzel mindent el lehet érni. Hiába mozgósítják összes erejüket, a koreai és kínai nép hazaszeretetén meghiúsul minden aljias szándékuk. A ko­reai nép erejét megsokszorozza az a tudat, hogy nincsenek egye­dül. A világ leghaladottab­b né­peinek és embereinek szövetsége biztosíték arra, hogy a hatalmas Szovjetunió Sztálin elvtárs veze­tésével kiharcolja és megvédi a becsületes emberek függetlensé­gét, szabadságát és békéjét. Egy­más után leplezik le az orgyilko­sok és kártevőik aljasságát, akik a népi demokráciák békési építé­sét akarják Ilyenek a titóista megakadályozni. emberrablók is, akiket felbéreltek, hogy a munkásosztály legjobb vezetői­nek életét oltsák ki és azokat a hatalmas alkotásokat, amelyek a szocializmus építését szolgálják, felrobbantsák. Ily aljas módsze­rekkel próbálják visszaszerezni régi hatalmukat. Az 1952-es esz­tendő nem enyhítette, sőt még jobban súlyosbította az imperia­listák helyzetét. Két út áll előttünk: Az egyik az, amelyet a Szov­jet­unió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusán kijelölt, az ötödik ö­téves tervben. Ott pontosan meg van határozva, hogy 1955-ig milyen életszínvonalat kell szovjet embereknek elérnie. Az a eddigi tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a szovjet tervek nem papírtervek. Sőt többnyire határ­időn belül valósulnak meg. A mi terveink is reálisak. Az összes népi demokráciák ter­veihez hasonlóan. Mert ezek a tervek a kölcsönös segítség alap­ján jönnek létre. Milyenek a nyugati államok dolgozóinak kilátásai? Az imperialisták sehogy sem tudják elviselni, hogy a Szov­jetunió és a népi demokráciák Örömmel olvasom mindig la­punkat. Mindenféléről van ben­ne szó. Változatos. Érdekes. Minden cikket elolvasok. Különö­sen azt olvasom érdeklődéssel, amit fiatalabb barátaim írnak. Azok az olvasók, akik tanári működésem idején jártak isko­lába. Rajta, rajta, fiatal bará­taim! így kell annak lennie, hogy az idősebbeket a fiatalab­bak váltsák fel. Ez a természet rendje. Álljanak munkába, lépjenek soraink közé, ragadjanak tollat s írják meg gondolataikat, kí­vánságaikat, kritikájukat első­sorban is azok, akik magukban erre tudást, képességet, készsé­get éreznek. írjanak, akiknek megvan az a képességük, hogy új kincseket tárjanak fel, akik könnyebben fejezik ki gondola­taikat, akiknek van újabb elgon­dolásuk, akik érezik, hogy egy­re javuló életünket, javaslataik­kal, ötleteikkel, újításaikkal ja­vítani, tökéletesíteni tudják. Azok, akiknek valami mondani­valójuk van, ne vonakodjanak a nyilvánosság elé lépni. De biztatom azokat is, akik még soha sem írtak lapunknak. Tudom, hogy a kezdet nehéz. A szerkesztőbizottság azonban al­kalmat ad a szárnypróbálgatá­sokra is. Az figyelmesen elol­vas mindezt beérkező levelet, cikket, s felszínre hoz abból minden olyan gondolatot, amely a közérdeket belőle azt, ami szolgálja, kiszedi Szövetségünk, lapunk, a siketek és nagyothal­lók ügyét előremozdítja. Élni akarásunk, felszínen maradá­sunk érdeke parancsolólag kö­veteli tőlünk a lankadatlan küz­delmet, az összefogást, a tömö­rülés magasztos eszméjét. tömörülésünk akkor lesz általá­­­nos, hogy­ha az mindnyájunkat összefogja. Ezért kell a­lapunk­ilyen hatalmas fejlődésen men­nek keresztül. Ezekben az álla­mokban beigazolódott, hogy a tőkések nélkül a munkásosztály helyzete csak jobb, egyre jobb lehet, s ez kihatással van a tő­kés államok dolgozóira is. Ezért akarják minden áron kirobban­tani a III. világháborút, hogy le­törjék a munkásosztály hatal­mát. Szitáii elvtárs a szocializ­mus gazdasági problémáiban világosan feltárta azokat az óriási ellentéteket, amelyet az egységes Világpiac szétesése okozott az im­perialisták világgazdasági rend­szerében, amit már többé kihe­verni nem tudnak. Ezért vannak a sztrájkok, bér­harcok és hatalmas tüntetéseik a tőkés államokban. A munkásosz­tály nem fogja tűrni végtelensé­gig, hogy kizsákmányolják és harcba vigyék azok ellen, akik már kivívták szabadságukat. Sok kudarc érte a tőkés álla­mokat az 1952. évben. Meg vagyunk győződve, hogy 1953-ban még nagyobb meglepe­tések fogják érni őket. nak is mindenkit táborába­n egyesítenie. Téged is fiatal ba­rátom, aki még soha sem írtál egy sort sem a lapnak. Egész bizonyos, hogy Te is észreveszel­­— a Szövetségben, a sportpályán, az üzemben, az utcán — dolgokat, eseményeket, amelyeket másként, jobban kép­zelsz el. Felismersz bizonyos tényezőket, cselekvéseket, mun­­kamódokat amelyek a telked­ben, elgondolásodban másként élnek. Gondolkozz rajtuk elv­társ, hatolj a dolgok alapos és kitartó munka mélyére, árán. Eredményt mindenkor csak így érhetsz el. S mondd el nekünk, írd meg a lapunknak, hogy gon­dolod Te a dolgot. Először ne­héz lesz talán. De ne felejtsd el, hogy minél nehezebb a feladat, annál megfeszítettebb erő, an­nál elszántabb akarat kell hoz­zá. Nemrégiben egy bánya­víz­betörésnél hat és fél napi mun­kával mentettek meg 17 magyar bányászt. Vajjon mi lett volna, hogy ha a mentést végző elv­társak közben elcsüggedtek vol­na? A hősies, kitartó, állhatatos munka viszont sikert hozott. Megmentette 17 magyar testvé­rünket. Derék embereket, akik a föld alatt dolgoznak ezer veszély közepette. A kincs nagyon sokszor föld mélyén van. A lelki kincse­­­ket, a műveltséget is úgy kell kibányászni. Éjszakákat kell megrövidíteni, szabad időt fel­áldozni, hogy felfedezett új állí­tásainkat, az új igazságot be­bizonyíthassuk, új érvekkel alá­támasszuk. Kitartó munka nél­kül, nem haladhatunk előre. Dolgozz kitartással, fiatal bará­tom. Rövidesen te is fogsz el­fogadhatót előállítani. Olvas, ta­nulj, írj, s az eredmény nem marad el: lapunk, R. K. Az imperialisták fekete esztendeje Előre fiatal barátaim ! lépjetek lapunk aktív olvasói, levelezői közé!

Next