Siketek és Nagyothallók Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1956-01-15 / 1. szám

Nagyszerű terv, nagyszerű jövő! Hatalmas nép hatalmas ter­veit tárja a világ elé a Szov­jetunió Kommunista Központi Bizottságának Pártja most közzétett tervezete a Szovjet­unió hatodik A kommunista ötéves tervéről. párt vezette szovjet nép szándékait és tet­teit kezdettől fogva a merész, nagy tervek jellemezték. Me­rész, nagy tervek — hatalmas célokért: az új, igazságos tár­sadalmi rendért, a kommuniz­mus megteremtéséért. Sokak­nak vakmerő, utópista tervnek látszott Lenin, villamosítási terve, a Goet­o-terv, az első ötéves tervet pedig valósággal kigúnyolta az imperialista vi­lág, az országon belül a párt ellenségei, a különböző oppor­tunista csoportok tagjai. Öt ötéves tervet vitt azóta győze­lemre a szovjet dolgozók hű­séges, a párt szavát, a lenini útmutatásokat követő alkotó­munkája, s íme, a szovjetor­szág most itt áll, a hatodik öt­éves terv küszöbén. A terv, amely az 1956—1960. évekre szól, minden eddiginél hatalmasabb. Azért lehet ez így, mert az ötödik ötéves terv befejezésének eredmé­nyeképpen hatalmasan meg­nőtt a Szovjetunió gazdasági ereje, még jobban megszilár­dult a szocialista gazdasági rendszer, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor nemzet­közi helyzete a mi javunkra, a béke és a demokrácia javára változott. Ha végigolvassuk a terveze­tet, sok olyan földrajzi elneve­zéssel találkozunk, amelyet az­előtt alig hallottunk. Egyre je­lentősebbé válik például mind­az, ami Szibériában, Közép- Ázsiában, vagy szovjet-észa­kon épül ezekben az években. A hatodik ötéves terv irányel­veit tanulmányozva megragad bennünket, hogy a kommuniz­mus építése az eddiginél nem­csak a nagyobb százalékok, a magasabb mennyiségi mutatók irányában folyik, hanem egy­re kiterjedtebb, egyre távolab­bi területeket emel fel egy so­ha nem látott jobb élet és kul­túra magaslatára.___________ Az irányelvek egészében ki­fejezésre jut a lenini tanítás a nehézipar elsődleges fejleszté­sének jelentőségéről. Az erő­művek építése, vagyis a nagy­­ütemű iparosítás energiaellá­tásának biztosítása, a másik végigvonuló fő irányvonala a tervezetnek, amely a vaskohá­szat, a színesfémkohászat, az olaj-, szén- és vegyipar lendü­letes fejlődését írja elő.______ Ha a terv VIII. fejezetét ol­vassuk, megtudjuk, hogy a szovjet nép nemzeti jövedelme — éppen mert a szocialista iparosítás alapja a nehézipar, megfelelő ütemben fejlődik — 1960-ig mintegy 60 százalékkal növekszik s ezzel együtt nő a munkások, alkalmazottak és parasztok jövedelme is. A termelőeszközök gyorsabb ütemű termelése teszi lehetővé a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak előrehaladását, tehát az egyre bővebb áruellátást. A kiskereskedelmi áruforgalom­ban 50 százalékkal több húst, 59 százalékkal több halat, 57 százalékkal több zsírt, 260 szá­zalékkal több tojást, 60—65 százalékkal több ruhát és ci­pőt, kétszer annyi bútort, öt­ször annyi jégszekrényt, hat­szor annyi mosógépet lehet majd vásárolni. A terv minden sora a szo­­cializmus gazdasági alaptörvé­nyének érvényesülését tükrözi, arra irányul, hogy a dolgozók életét szebbé, kulturáltabbá tegye. Különösen nagy gondot for­dít a lakásépítésre. 1960-ig vá­rosban és falun megvalósul az új ötéves tervben az általános középiskolai oktatás, annyi iskolát építenek. Kétszer mint az előbbi ötéves tervben, a ta­nulást teljesen ingyenessé te­szik mind a közép-, mind a felsőfokú iskolákban. Több iskola, több lakás, több ruházat, több élelmiszer, több háztartási gép, villanyáram és automatagép — mindez több kultúrát is jelent. De mi az, ami lehetővé teszi a szovjet­ember anyagi jólétének és kul­turális színvonalának ilyen nagymérvű emelését? Szá­munkra, a szocializmust építő magyar nép számára is köz­ponti kérdés ez. A hatodik öt­éves terv irányelveinek vala­mennyi fejezete egyértelműen válaszol e kérdésre: a terme­lékenység emelése. Ezt taní­totta Lenin, az új társadalmi rend győzelme szempontjából ez a legfontosabb. A szocialis­ta társadalom a termelékeny­ség állandó fokozása nélkül sohasem juthatott volna el ar­ra a magaslatra, amelyen vi­lágviszonylatban áll. A hato­dik ötéves terv eredményessé­ge is a munka termelékenysé­gének jelentős növelésére épül. Hogyan érik el ezt a szovjet emberek — erről szól a hato­dik ötéves terv előirányzata. S a kérdésre így felel: fokoz­zák a szovjet ipar kapacitását, az új beruházások és az el­avult gépi berendezések fel­újítása által; biztosítják a ter­melés egész területén a szaka­datlan, sokoldalú műszaki fej­lődést, a villamosítás, a kom­plex­ gépesítés, nagy arányú automatizálás, a modern tech­nológia bevezetése, célszerű ipari kooperációk létrehozása stb. által, új területek megmű­velésével, az agrotechnika és tudomány minden irányú al­kalmazásával, a gépesítés fo­kozásával végrehajtják a me­zőgazdaság gyors ütemű fej­lesztését. Nemcsak a tudományos vi­lág, hanem az egyszerű em­berek fantáziáját is megmoz­gatja az iparfejlesztési tervek­nek az a pontja, amely az atomerők békés célokra való felhasználására vonatkozik, s amely újabb 2—2,5 millió kilo­watt kapacitású atomerőmű felépítéséről szól, s atomerejű közlekedési eszközök, atom­motoros jégtörőhajók létreho­zását, a rádióaktív kisugárzá­soknak mind az egészségügy területén, mind a mezőgazda­ságban minél szélesebb kör­ben történő alkalmazását írja elő. A Szovjetunió ötödik ötéves tervének végrehajtása nagy­mértékben megnövelte az or­szág gazdasági erejét. A Szov­jetunió hatodik ötéves terve új, hatalmas béketerv, amely­nek végrehajtása az egész dol­gozó emberiség javát szolgál­ja. Segíteni fogja különöskép­pen az egész szocialista tábor erőinek további megszilárdí­tását. A Szovjetunió hatodik öt­éves terve a mi népünk szív­ügye is. Az SZKP irányelveit tanulmányozva nagyobb biz­tonsággal, több reménységgel, nagyobb tudással, forróbb lel­kesedéssel foghatunk hozzá a mi második ötéves tervünk­­ végrehajtásához. Soproni tudósítónk jelenti November 12-én és 13-án a soproni csoport 33 tagja, titká­ruk vezetésével, a szombat­­helyi csoport meghívására az ottani kultúrműsoron és sport­­versenyen vett részt. Szép si­kert ért el a soproni tánccso­port, a sakk és ping-pong cso­port. Ez utóbbiak a 3 város közti versenyen első helyen végeztek. Sokat tanultak a soproni csoport sakkozói Szombathelyen megjelent ki­a váló budapesti sakkverseny­zőktől. A soproniak jelentik, hogy két fiatal szakmunkás, akik tavaly végezték el iskolájukat és a helybeli zárgyárban dolgoznak, lel­kiismeretes és szorgalmas munkájukért dicséretben és pénzjutalomban része­sültek. A két kitüntetett Leszecz István és Csohány József­ óra November 15-én tanfolyam­keretében ünnepélyesen adta át a csoport titkára a Szövetség ruhasegélyét, egy rend öltözetet és egy pár cipőt Fliegenschné Alfréd, sorstárs­nak. Ugyanezen tanfolyamó­rán emlékezett meg a csoport a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról, va­lamint Bartók Béla és Vörös­marty Mihály emlékéről. A novemberi gyűlésen fog­lalkozott a soproni csoport Gyümölcsfalvi Antal sorstárs ügyével. Nevezett a csoportban semmiféle munkát soha nem vállalt és bár tisztséget viselt, azt hanyagul teljesítette. Csak mulatságokra járt el, ott is helytelenül viselkedett, amiért a tagság a csoportból kizárta. M segítik munkánkat... Pály József (Sopron), a siket ipari tanulóknak ajándékozott egy dísztárgyak égetéséhez szükséges tanszformátort és égetőberendezést. Pály József elvtárs e cselekedetével hozzá­járult az ipari tanuló iparmű­vészeti készségének fejlődésé­hez. Esténként azóta szorgosan folyik a soproni otthonban a dobozkészítés és égetés. * Szarka Árpád soproni rajz­tanár és festőművész október óta heti 2 órában ingyen tanít 6 siket­néma fiatalt esti tanfo­lyamán. Az eredményes mun­ka meglátszik a csopoorthelyi­­ség falán is, ahol rajzolóink képeiket elhelyezték. Köszönet a segítségért... Palotay László Sopron Mi újság a győri csoportnál? Az 1956. esztendőre készíten­dő tervek kidolgozásában csoportvezetőség minden tagja a kivette a részét. A továbbképzés örvendete­sen javul. A tagság szívesen tanul, s a részükre rendszere­sített diafilm-vetítések előse­gítik a fejlődést, ezzel a jó módszerrel a hallgatóság lét­száma állandóan­ emelkedik. A kultúrmunkában Bódis Teréz, a csoport fiatal kultúr­örülünk, hogy Győrben pe pénzügyi téren is ilyen jó mi zenek az erre adott utasításokon gót tenni ebbeli kötelezettségük az élcsoport büszke címe, felelőse. Vállalkozó szellemé­vel, friss, lendületes munka­tempót honosított meg a cso­portnál, a kultúr­gárda tagjai szívesen tanulják szerepeiket és szívesen vállalják a vele já­ró fáradalmakat. Sportéletük is mozgalmas. A budapesti sportkör után a leg­több szakosztállyal rendelkez­nek a győriek. Sporttevékeny­ségükről lapunk minden szá­mában közölnek cikket.­­Égő élet folyik. Szeretnénk, ha rikát mutatnának fel. Igyekez­ik megfelelni és határidőre ese­­nek, hogy ismét megillesse őket CHÁZÁR ANDRÁS (1745. júl. 2. — 1816. janu. 28.) A magyar siketnéma oktatás első úttörője. Halálának 140. évfordulóján kegyelettel adózik emlékének az általa megszólaltatott siketek hatalmas tábora. Veszprémi gondok A dec. 6-i Télapó és a dec. 25-én rendezett fenyőfa ünne­pélyre, melyet a gyógypedagó­giai iskolában tartottak, a tag­ság legnagyobb része megje­lent. Ez alkalommal Kiss Sán­­do­r és Pál János tagtársak gyermekei ajándékban része­sültek. A szilveszteri összejövetel már nem sikerült ilyen jól, mert a vidékiek nem jelentek a kocsi­­ meg, így a veszprémi tagtár­s halad. A Szövetségünk ez év tavaszán nagyobb segítséget fog nyújtani a csoportnak, mert igen fontos, hogy minél több veszp­rémi sorstárs szerezzen tudomást a Siketek és Nagyothallók Szövetsége létezéséről, munkájáról, illetve részt vállaljon abból, sak a munkahelyükön rende­zett szilveszteri estélyeken üd­vözölték az új esztendőt. A veszprémi csoport meg­erősítése érdekében Takács József gyógypedagógiai iskolai igazgató, a csoport titkára min­dent elkövet. Munkáját nehe­zíti az a körülmény, hogy nincs alkalmas jármű — gép­ágy a szervezés lassan Kis hír a pécsiekről A csoportvezetőség nem elégszik meg az elért kezdeti eredményekkel, hanem mind az adminisztratív, mind a szer­vezési munkát igyekszik job­bá tenni. A vezetőség törekvé­sei serkentőleg hatnak a cso­porttagságra is. A tagok fe­gyelmezettebbek és öntudato­­sabbak, már maguk a tagok is segítenek vezetőiknek munká­jukban. A csoport helyiségét hosszú idő után sikerült bel­sőleg rendbehozatni, otthonos­sá és barátságossá tenni. Salgótarjánban is szervezkednek a tagtársak Salgótarjánban 1955. december 4-én, a Nemzeti Szálló ét­termében 10 megjelent sorstárs jelenlétében megalakult a cso­port. A tagtársak Szmórád Lajos, Hegedűs Sándor és Novák József tagtársakat bízták meg a csoport vezetéséivel és a még kívülálló sorstársak beszervezésével. A minap gépkocsi-utazásra kí­nálkozott lehetőség Debrecenbe. Az autó­s út mindig nagy él­mény számomra, más kép tárul elénk, mint amit a vonat ablaká­ból látunk. Ahogy a fürge kis autó átfut a városok, községek és falvaik szívén, új oldalról ismerjük meg népi államunk életerejét, gondos­kodását és látjuk a városokban, künn a földeken dolgozó né­pünk szorgalmát. Jólesően simítjuk vé­gig tekintetünkkel a tanyaházak hófehér­re meszelt falait, az élénkpiros cserepes tetőket és a végte­lenbe vesző földek zöldellő vetéseit. Menti­­ már itt is vagyunk Debrecen­ben. A csoporthelyi­ség, munkanap dél­­előttje lévén zárva volt, így a­ csoport­­vezetőket és néhány tagtársama­t keres­tem fel, majd meg­látogattam a Siketné­mák Intézetében­­ Kincses Gyula gyógy­pedagógiai tanárt, a csoport titkárát. Tá­jékozódtam a debre­ceni helyi csopor­tunk helyzetéről, este pedig a csoport­helyiségben rendkí­vüli értekezletre jöt­tünk­ össze és alapo­san megbeszéltük a csoport problémáit, megszabtuk jövőbeni feladatait. Ismertet­tem az összegyűlt tagtársak, illetve ve­zetők előtt a Siketek II. Világkongresszu­sa munkáját és főbb határozatait. Másnap fel­­kerestem a városi tanács VB szociálpo­litikai csoportjának vezetőjét, Fekete Jó­zsef elvtársat, megígérte, hogy aki to­vábbra is segíteni, tá­mogatni fogja a deb­receni helyi csopor­tot. Onnan kijőve, be­tértem az elnöki iro­dába s átadtam Mé­nes János elvtársnak, a városi végrehajtó bizottság elnökének a szövetség üdvözletét. Ménes elvtársat lát­hatóan meghatotta a megemlékezés, érdek­lődött a szövetség munkája és tagjai iránt, akik közül töb­bet név szerint is is­mert. Közölte néhány tervét a szövetséggel kapcsolatban, amit majd írásban fog a szövetség vezetőjével közölni. Szöőr Zoltán elvtárs, az MT szociál­­politikai csoport ve­zetője is szívélyesen fogadott, s kijelentet­te, nagyon szívesen támogatja a helyi csoportot megyei vo­natkozású problé­máiban, csak fordul­janak hozzá több al­kalommal, ahogy azt a Vakok Szövetsége részéről teszik. Akó if elintéztem néhány dolgot, az­után autóba ülve, bú­csút mondtunk a tör­ténelmi városnak. Autónk, mintha csak sejtette volna, hogy igyekeztünk jó mun­kát végezni, jobban falta a kilométereket, mint odafelé menet. A város határain túl jól szemügyre vettem egy nagysza­bású hídépítési mun­kálatot. Óriási kot­rók, exkavátorok, dömperek, traktorok és más gépek zeng­ték a munka himnu­szát. Rengeteg mun­kás sürgölődött, for­golódott rajta. A híd már áll, s építik a hozzávezető utat is. Épül a Keleti Főcsa­torna. A csatorna medrében látom is a hatalmas mennyi­ségű vizet csillámla­­ni. Nemsokára továb­bi utat törnek szá­mára délnyugatra. Jkss U Itt ti út további szakaszán az esti alkonyatban több, csapatba verő­dött kerékpáros ha­ladt el Munkások, mellettünk­ dolgozók igyekeztek hazafelé napi munkájuk után. Mennyi szépséget nyújt az est is ... Az egyik magá­nyosan álló tanya­házból szűrődik villanyfény ki a sötét­ségbe. Szinte jelkép volt ez számomra, ahol eddig sötétség volt, most világosság gyűlt, így válik technika, a tudomány a a nép szolgálatába. NAGY ERNŐ Debreceni riport Élénkülő csoportmunka Szabolcs megyében A nyíregyházai csoportveze­tőség a nyírségi sorstársak fel­kutatását határozta el, mert a rendelkezéseikre álló adatok nem voltak elegendők. Kutatá­suk nem volt eredménytelen, mert megállapították, hogy csak a kisvárdai járásban 163, mátészalkai járásban 52 hallási fogyatékos él, akik beszervezésre várnak. A kisvárdai fiók megalakítá­sa után a kívülállók beszerve­zése Balla Ferenc tagtárs, fiók­vezetőre vár, aki ambícióval és kedvvel végzi el nem könnyű feladatát­. Igen nagy problémájuik a helyiség hiánya, mert a tantár­­saik már szeretnének saját ott­honukban dolgozni. Új élet kezdődik Esztergomban A Komárom megyei sorstár­saknak tömörítését Gálicz Fe­renc csoporttitkár minden tu­dásának latba vetésével igyek­szik megoldani. A helyiség problémáiét a vá­rosi tanács VB-elnöke és a szo­ciálpolitikai csoport segítségé­vel megoldották, ezek után Komárom megyében a szerve­zés munkája teljes erővel meg­kezdődhet. Az esztergomi csoportot a többi csoportokhoz hasonlóan a Szövetség anyagi és erkölcsi támogatásban fogja részesíteni.

Next