Siketek és Nagyothallók, 1957 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1957-03-01 / 1. szám

SIKETEK éS HAGYOTHALLÓK A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, I. SZÁM, 1957. MÁRCIUS 21. ,'OOOOOOOOOÖGOOOÖOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOGy^ TERVEK - FELADATOK Az 1955. augusztusban, Zág­rábban megtartott siketek II. világkongresszusa óta szövet­ségünk vezetősége mind foko­zottabb gondot fordít a szö­vetség tagjainak oktatására, nevelésére, örvendetes jelen­ség, hogy tagjaink, különösen a fiatalok, egyre többen je­lentkeznek a szövetségben fo­lyó különböző tanfolyamokra. Ez abból is látszik,­­hogy ez­­évben már két tanfolyamot is szét kellett választani, a lét­szám állandó növekedése miatt. Az természetes, hogy ezt szívesen tettük és tesszük a jövőben is, mivel szövetsé­günknek az oktatás, a tovább­képzés egyik legfontosabb fel­adata. Az oktatás, a tovább­képzés terén további terveink is vannak, melyek megvalósí­tása múlhatatlanul szükséges a siket és nagyothalló fiatal szakmunkások számára. Pl. azok a siket és nagyothalló fia­talok, akik már szakmunká­sok lettek, csak igen nehéz körülmények között, vagy egy­általán nem képesek magukat szakmailag tovább képezni. Ehhez fogunk számukra ko­moly segítséget adni olykép­pen, hogy a szövetség székházában egyelőre a vasipari szakmában, szakmai to­vábbképző tanfolyamot szervezünk. Azért a vasiparban, mert eb­ben az iparágban a legnagyobb az érdeklődés a továbbképzés­re. Ennek szervezése már fo­lyamatban van és rövid időn belül meg is kezdhetjük. Ezzel a tanfolyammal lehetővé tes­­­szük a siket és nagyothalló vasiparban dolgozó fiatalok számára, hogy szakmailag to­vább fejlődjenek, elméleti és gyakorlati tudásukat növel­hessék. Sok tervünk és feladatunk közül ez csupán csak egy, azonban nem állunk meg en­nél az egynél és máris Ez bíztató jel arra, hogy szövetségünk egész területén az oktatás és nevelés terén ál­landó haladást remélhetünk. Jóleső érzés látni pl. azt hogy azok a tanfolyami hallgatók, akik az elmúlt év elején még írni-olvasni nem tudtak, ma már írnak, olvasnak, számol­nak és továbbra is igen nagy kedvvel, szeretettel, szorgal­masan járnak a tanfolyamok­ra, és ami tudást a tanfolya­mon elsajátítottak, munkájuk­ban is érvényesíteni fogják. Az oktatás területén ez évben már igénybe vesszük a techni­ka segítségét is. Az elmúlt év­ben kísérletképpen beindítot­tunk néhány hallgatóval egy hallásfejlesztő tanfolyamot. Ennek a tanfolyamnak a be­indítására a siketek II. világ­­kongresszusának az a határo­zata késztetett bennünket, amelyik kimondta, hogy akik­nek csak egy kis Ihallási ma­radványuk is van, azt meg kell menteni, és fejleszteni kell. Ezirányú kutatómunkánk so­rán meglepetéssel turi, hogy igen sok tapasztal­tetjesen siketnémának tekintett fiatal­nak van hallási maradványa, akiket semmiképpen sem­ sza­bad elhanyagolnunk. A tavaly beindított hallásfejlesztő tan­folyam, amelyet kísérletkép­pen szerveztünk, az októberi ellenforradalmi események miatt félbeszakadt, s amido­n ez évben ismét megszerveztük és mo­st már ez n­em kísérlet, hanem komoly hallásfejlesztő munka. A tanfolyam iránt igen nagy az érdeklődés. Eredetileg egy tanfolyamot terveztünk, a hall­tervbe vettük egy mű­­szakirajz-tanfolyam, va­lamint egy képzőművé­szeti tanfolyam szervezé­sét. A siket és nagyothalló fia­talok közül igen sokan szeret­nek rajzolgatni és nemcsak, hogy szeretnek rajzolni, hanem szakemberek szerint is­ igen sok közöttük a tehetséges. Ko­moly akadály, hogy még a leg­tehetségesebbeket sem sikerült ezideig képességüknek megfe­lelően elhelyezni pl. műszaki rajz, vagy képzőművészeti is­kolákban éppen a siketségük vagy nagyothallásuk miatt, mivel számukra megfelelő is­kola nincs, a hallók iskolájá­ban pedig nem tudnak velük foglalkozni. Néhány nappal ezelőtt Szovjetunióból kaptunk egy le­­­velet, melyben leírták, hogy a szocializmus országá­ban milyen magas fokon áll a siketekkel való tö­rődés, mily nagy gondot fordítanak arra, hogy képességeiket, tehetsé­geiket érvényre juttas­sák. A szovjet elvtársak azt írták levelükben, hogy a siketek részére technikumot hoztak lét­re, és most szervezik a siketek színiiskoláját, ezenkívül a siket öregek számára külön házat építenek. Mi természetesen még nem tudjuk követni a szovjet elv­társaknak ezt a szép példa­­mutatását, azonban erőnkhöz mérten mégis tenni akarunk legalább annyit, hogy a jel­zett tanfolyamokkal segíthes­sük a fiatal siketek és nagyot­hallók művelődésének ilyen úton való kibontakoztatását is. Ez természetesen csak a közel­jövő terve és további tervein­ket a szövetség életében bekö­vetkezendő fejlődés fogja megszabni. Hazók száma állandóan növe­kedett, végül szét kellett vá­lasztani és ma már két hallás­fejlesztő tanfolyamunk van. A tanfolyamokat dr. Bárczy Gusztáv professzor, a Gyógy­pedagógiai Tanárképző Főis­kola Kossuth-díjas igazgatója személyesen irányítja és ellen­őrzi. Szövetségünknek sikerült egy magnetofont beszerezni és a legutóbbi tanfolyam alkal­mával valamennyi tanfolyam­­hallgató hangját magnetofon­szalagra vettük. Így a technika segítségével ellenőrizni tudjuk egyenként is a hallgatók fej­lődését. Fejlődik a kultúrélet Az elmúlt évben szép hala­dást értünk el a siketek kul­túréletének fejlesztésében és tervbe vettük ennek fokozot­tabb, szélesebb körű kiépítését. A siketek között sok tehetsé­ges színjátszó van és igen szép eredményt ért el népi tánc­csoportunk is. Színjátszóink ez ideig csupán a szövetség tagjai számára mutatták be kiváló képességeiket. A jövőben egyre inkább szeretnénk áttérni a pantomin-játékok elsajátításá­ra, hogy a hallók részére is érthető legyen és ezen keresz­tül ismerjék meg a siketek ké­pességeit, művészetét. Az el­múlt évben már bemutattunk néhány pantomin-színdarabot és az eredmény igen kecseg­tető, sok reményre jogosító, ér­demes továbbfejleszteni. Az el­múlt évben a csehszlovák szö­vetség Budapesten járt vezetői­vel megállapodtunk abban, hogy a jó együttműködés to­vábbfejlesztése érdekében az előadott színdarabokat egymás között kicseréljük. Tervbe vet­tük és a közeljövőben már meg is valósítjuk fiataljaink régi óhaját, tánctanfolyamot szer­vezünk számukra, hogy megta­nuljanak rendesen táncolni, miáltal a társaságban való he­lyes magatartást is megtanul­ják. Tovább folytatjuk a nagyot­hallók által közkedvelt társas­­kirándulásokat, múzeum, kiál­lítások, stb. látogatását. Könyvtárunk kezelését ez év­ben a már önállósított nagyot­halló csoport vette át, tekintet­tel arra, hogy a könyvtárt használók száma nagyobbrészt a nagyothallókból áll. Sportolóink közös kívánságá­ra a központi elnökség hozzá­járult, hogy a régi sportkör he­lyett újra a „Siketek Sport Clubja“ név alatt működjenek. A szövetség széleskörű, nagy feladatai nagy súlyt mellett a vezetőség helyez a siket és nagyothalló fiatalok sportéleté­nek fejlesztésére, különös te­kintettel a közelgő Vili­ olim­piai játékokra. A vidékiekről is gondoskodunk Vidéki helyi csoportjaink mind önállóbbá­­ fejlesztése szövetségünk egyik legnagyobb feladata. Egyes helyi csoport­jaink az önálló munkában már igen szép fejlődést értek el, a hozzájuk tartozó fiókszerveze­tek kiépítésében és azok össze­fogásában is eredményesen munkálkodnak, annak ellené­re, hogy a területi távolságok ez irányú munkájukat komoly mértékben hátráltatják. Helyi­­csoportjaink nagyobbik részé­nél még sok a tennivaló, de bí­zunk abban, hogy az élenjáró csoportok példáját követni fog­ják és abban is bízunk, amit eddig joggal hiányoltak, hogy a központ részéről is gyakrab­ban nyújthatunk helyszíni segítséget munkájukhoz. A Siketek II. Világkongres­­­szusa a siketek és nagyothal­lók egy táborba való tömöríté­sét jelölte meg egyik fő fel­adatként a Siketek Világszö­vetségében egyesült szövetsé­gek számára. Szövetségünk egyetértve a II. világkongres­­­szus ezen határozatával, a ma­ga részéről eddig is, és a jövő­ben is mindent megtesz, hogy a magyarországi siketeket és nagyothallókat szövetségünk­be tömörítse és azon igyekszik, hogy a szövetségben megtalál­ják mindazt, ami biztosítja számukra a kultúrálódást, mű­velődést, ami által hallásuk elvesztése ellenére is teljes ér­tékű dolgozói­ lehetnek társa­dalmunknak. Népi államunk munkánkhoz komoly anyagi segítséget nyújt. A mi feladatunk, hogy jó nevelő-, oktató munkánk­kal a siketek és nagyothallók körében olyan eredményeket érjünk el, hogy szövetségünk tagjainak termelőmunkája egyre jelentősebb értéke le­gyen a társadalomnak. Az itt elmondottak szövetsé­günk legközelebbi tervei és feladatai. Ezek megvalósításá­hoz kéri szövetségünk minden tagjának közreműködését, se­gítségét és kíván eredményes, jó munkát a KÖZPONTI ELNÖKSÉG. Tanfolyamaink eddigi fejlődése egyenletes Ismét olvasóink kezébe adjuk a Siketek és Nagyothallók lapját. Első és — reméljük — bizo­nyára kellemes meglepetésük az lesz, hogy régi négy oldal helyett, nyolc oldal terjedelem­­­ben jelent meg. Olvasóink sokszor hangoztatott kívánságának tudunk így eleget tenni: a rendel­kezésre álló férőhely lehetővé teszi, hogy az ed­diginél részletesebben foglalkozhassunk olva­sóink sajátos problémáival, a szövetség és tagság életének fontos eseményeivel, több szak­a cikket közölhessünk és lényegesen több helyet biztosíthassunk olvasóink, a szövetség tagsága részéről felmerülő jogos kívánságok, helyes ja­vaslatok, építő bírálatok, levelek, cikkek szá­mára. Megemlékezünk arról is, hogy munkás—paraszt kormány illetékes a forradalmi szerveinek azon nemes gesztusa, amellyel lapunk oldalter­jedelmét duplájára emelte;­egy bizonyítéka an­nak a jóakaratú segítőkészségnek, amellyel szö­vetségünket és vele együtt a Siketek és Nagyot­hallók minden alkotó szándékát és életük job­bá, tartalmasabbá tételére törekvő igyekezetü­ket fogadja és támogatja. Mi, munkánkhoz kérjük olvasóink cselekvő segítségét és támogatását. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Pár szó a kisvárdai fiókról A nyíregyházi csoport veze­tősége Balla Ferenc tagtársat, a kisvárdai fiók vezetőjét ju­talomra javasolta. Balla Ferenc fiókvezető tag­társ jó szervező munkával el­érte, hogy az 1955. december­ben alakult fiók minden tagja kifizette 1956. évi tagdíját. Eredményeit, amivel a tagsá­got összefogtás helyiség nélkül érte el. Egy ízben összejöve­telt is rendeztek és a tagdíj­jal együtt 824 forint tiszta be­vétellel zárta az évet. Kiadása egészen minimális volt. A nyíregyházi csoport veze­tőségének javaslatát szövetsé­günk vezetősége elfogadta és írásbeli dicséretben, valamint könyvj­utalomban részesítette Balla Ferenc tagtársat. A kisvárdai fiók az eset­len az országban, ahol eredmé­nyes szervezői munka folyik. A többi fiókok nem dicse­kedhetnek azzal, hogy sikeres mulatságot rendeznek, meg tudják teremteni a szervezeti életet. A kisvárdai fiók példás munkáját a fiókvezetők fi­gyelmébe ajánljuk. Kisvárdán szívvel-lélekkel dolgoznak! /1 Pécs az első, Debrecen a sereghajtó A pécsi csoport ez idén is csakúgy, mint az elmúlt év­ben, élen jár a tagdíjfizetés­ben. A jó felvilágosító munká­nak köszönhető, hogy a tagság, megértve szövetségünk célki­tűzéseit, pontos tagdíjfizetés­sel támogatja a vezetőséget. Ugyanezzel a jó módszerrel dolgozik szép csendben kecskeméti és mai nyíregyházi a csoport is. Szövetségünk vezetőségének azon határozata, mellyel a tag­díjait 50 százalékkal leszállí­totta, általános örömet keltett, s megkönnyítette a nehéz szo­ciális körülmények között élő tagtársak tagdíjfizetését. Még mindig igen rosszul áll azon­ban a tagdíjfizetés ügye Deb­recenben, ahol vontatottan ha­lad a tagdíjfizetés és ahol a csoportvezetőség anyagias ér­dektől vezettetve elhanyagol­ja a tagságot. A debreceni csoportnak sok a tennivalója, s ezek elintézését napról nap­ra halogatja Különböző kifo­gásokat emelnek és kerülik a komoly feladatok megvalósítás­­át. A tagdíj pontos fizetésé­vel megmutatkozik a tagság bizalma a vezetőség iránt, és ezz­el úgy látszik, a debrece­niek nem dicsekedhetnek. Ajánljuk a debreceni cso­portvezetőségnek, hogy sürgő­sen teremtsen rendet a portá­juk előtt, mert nem nézhetjük tovább a debreceni tagság el­hanyagolását. Élénkebb, mozgalmasabb életet kell teremteniük s meg kell túléln­iük az összhangot, mely nélkül nem születhetnek meg az eredmények, s nem valósíthatják meg az előttük­­ álló feladatokat. A többi helyi csoportok igyekezzenek felzárkózni a legjobbak közé, nyaik ismeretében Helyi viszo­számukra türelmi időt adunk, s egyelőre nem közöljük lapunkban a róluk szóló kritikánkat. A vidéki csoportok jelentik... A VESZPRÉMI csoport he­lyisége az ellenforradalom tob­zódása idején sérülést szenve­dett. Az összes ablak betört és belövés következtében néhány bútor használhatatlanná vált, míg három matracot ismeret­len tettes elvitt. A tagtársak közül senkit nem ért bántó­­dás. összejövetelt már több ízben tartottak a csoportban, tanfolyamukat és egyéb mun­kájukat a gyógypedagógiai is­kolában folytatják. A rend tel­jes helyreállta után február 9-én farsangi összejövetelt ren­deztek, melyre nagy izgalom­mal és várakozással készültek. A tagtársak szép és eredmé­nyes szervező munkát végez­tek az est sikere érdekében. Többen nehéz anyagi helyze­tükre hivatkozva lemondták a meghívást. A bál mégis az ed­digiek közül a legjobban sike­rült, kb. 35—40-en voltak je­len. A veszprémi tagtársak nagy szeretettel fogadták vidéken élő­­ tagtársakat és a a reggeli órákig elbeszélgettek, szórakoztak. A vidékiek közül később né­hányan levélben kö­szönték meg a kellemes szóra­kozást és kérték a csoportve­zetőséget, hogy minél gyakrab­ban rendezzenek ilyen össze­jövetelt. — Ismertették a Szö­vetség legújabb határozatait, közülük a tagdíjhátralékok el­engedése és a tagdíj leszállítá­sa váltott ki osztatlan örömet. Már eddig a tagtársak közül 21-en fizették ki egész évre tagdíjukat. A KECSKEMÉTI csoport tagjai megkezdték társadalmi munkájukat. A Bács-Kiskun megyei tagtársak ügyeit ered­ményesen képviselik. A to­vábbképző tanfolyam megin­dult. A kiskunhalasi fiók meg­alakítása függőben maradt, mivel az ott lakó 10 sorstárs közül csak ketten jelentkeztek belépésre. A SZEGEDIEK nevében pár­sort írt Csizmazia Kálmán gyógypedagógiai tanár, a cso­port tiszteletbeli elnöke: szegedi helyi csoportban tel­­­jes a rend és a nyugalom. központban lefolyt események­­­ről elletétes híreket hallottak. A szegedi csoport nevében üze­ni a központnak, hogy „vele­tek vagyunk, sokat gondolunk rátok, teljes szívünkkel, őszin­te rokonszenvünkkel”. A GYŐRI csoport szomorú levélben közölte, hogy a he­lyiségüket ismeretlen tettesek október 25-én éjjel kirabolták. A betörést Bosnyák Károly, a csoport hűséges tagja október 26-án a reggeli órákban fedez­te fel. Megdöbbenve vette ész­re, hogy a helyiséget elzáró vasredőny lakatját eltüntették s a csoport helyiségének min­den ajtaja tárva-nyitva van. A betörést a csoportelnökkel együtt azonnal bejelentették a rendőrségen. A nyomozók lel­tárt vettek fel a betörés okoz­ta kárról. Jelenleg a helyisé­güket egyelőre kedden és pénteken, amikor a tovább­képző tanfolyam órái vannak, tartják nyitva. Legújabb jelentések szerint Bosnyák Károlyné, a győri csoport elnöke, beadta lemon­dását, mert Győrből Buda­pestre költöztek. Utódjának ki­jelöléséről még nem történt gondoskodás. SOPRON is megsínylette az ellenforradalom dúlásának ne­héz napjait. Voltak, akik félel­mükben, a pánik hatása alatt külföldre szöktek. Két felnőtt siket, Horváth Mihály és Le­­szecz István Amerikába men­tek. Legnagyobb szomorúsá­gunkra két ipari tanuló is el­távozott. Egy mesterük is ve­lük ment. Az eltávozott ipari tanulók üzentek Sopronba, hogy a bécsi siketnéma inté­zetben vannak. Az intézettel a kapcsolatot felvették az eltá­vozottak hazaszállítsa érdeké­ben. A tagtársak minden este együtt vannak. Soha annyian nem vettek részt a tanfolya­mokon, mint most. A politikai események foglalkoztatják a tagságot. Minden tag a tagdí­ját a soproni csoportnál 1956. év végéig rendezte. A rend helyreállta után a soproni csoport vezetőségében is személyi változások történ­tek. Palotai László gyógypeda­gógiai tanár, a csoport titkára, más irányú elfoglaltsága miatt lemondott. Utódjáról a csoport tagsága még nem döntött. Új élet a kaposvári csoportnál A kaposvári siketnémák in­tézete volt igazgatója, Kin­cses József, állásáról lemon­dott. ő volt a helyi csoport titkára is. Távozása után a he­lyi csoport ideiglenes vezeté­sére Duráczky József, az inté­zet új igazgatója kapott meg­bízást. Duráczky József sze­mélye a Somogy megyei sike­tek körében népszerű, hiszen sokukat ő nevelte emberré. A csoport taggyűlésén a tel­jes tagság jelenlétében kíván­ják a vezetőségválasztást meg­ejteni. Minden megvan arra, hogy reményünk Daráczky József igazgató kar­társát a tagság egyhangúan megerősíti csoport­titkári megbízatásá­ban, hiszen benne a csoport tagjai a siketek lelkivilágát alaposan ismerő és megértő barátra fognak találni. Bizton hisszük, hogy működése nyo­mán valóban új élet kezdődik a kaposvári csoportnál. X ,r Yi*“v ■ l/i / /w

Next