Siketek és Nagyothallók, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1965. JANUÁR Szekszárdi példa. Velük kell felméretni a cso­portok és fiókok ügyterületén élő sorstársakat és azokat ve­lük karöltve kell alapos elő­készületek megtétele után ös­­­szehívni a nagyobb gócokban. Ezt követte elsőnek a szom­bathelyi csoport, majd a sajá­tosságok figyelembevételével a szegedi, a hódmezővásárhe­lyi, a soproni csoport, a békés­csabai, a váci, a makói fiók. Utóbb pedig Pécs, Baja és Kecskemét tért rá erre a he­lyes útra. A tömeges tagszervezés ed­digi legeredményesebb mód­ját a pécsi csoport alkalmazta 1964. október 8-án Szekszár­dig, amiről lapunk 1964. no­vemberi számában adtunk ki­vonatos beszámolót. A pécsi csoport nemcsak hogy a fent felsorolt, szervekkel a legna­gyobb körültekintéssel és ala­possággal szervezte meg a né­pes tagtoborzó gyűlést, hanem azok, mármint a két megye, egy megyei jogú város, számos járási és járási jogú városi szociálpolitikai csoport vezető­je által is képviseltette ma­gát. A szervező gyűlésen megje­lent Győrffy László Tolna me­gye, Nagy János Baranya me­gye, dr. Kováts Antalné Pécs mj. város Tanácsa, vb. szoc­­pol. csoportvezetői, Szekszárd város és több járás szoc.-pol. főelőadói. Megjelenésükkel je­lentősen emelték a toborzó­­gyűlés értékét. S ez 71 új tag beszervezésében csúcsosodott, íme, ez a törheges tagszerve­zés legeredményesebb módja! Ezzel, reméljük, kielégítet­tük az érdeklődő csoportot. De ez a tájékoztatás nem­csak nekik szól, hanem né­hány, a tagszervezésben elma­radt csoportnak és fióknak is. Okuljanak rajta, és kövessék a szekszárdi példát. Vegyék át a tömeges tagszervezésnek központi elnökség által több­­­ször hangoztatott, s a pécsi csoport által nagyszerűen al­kalmazott módját. Nagy E—ö Egyik vidéki csoport veze­tősége részéről arra kérték a központi elnökséget, tájékoz­tassák őket, mi a tömeges tag­­szervezés legeredményesebb módja. A központi elnökség erről számtalan esetben nyújtott tá­jékoztatást, szóban, írásban. Rámutatott, hogy mindenek­előtt jó kapcsolatot kell ki­építeni, és tartani az illetékes helyi szervekkel. Elsősorban a megyei, a városi tanácsok vég­rehajtó bizottságaival, az an­nak kebelében működő egész­ségügyi osztályokkal, illetve szociálpolitikai csoportokkal, valamint ezeken keresztül a járási és községi szervekkel. A hallási fogyatékosok társad­almi reh­abilitációja Hazánkban a szocialista társadalom építésében jelen­tős fordulóponthoz érkez­tünk. Leraktuk a szocializ­mus alapjait és hozzáfogha­tunk a teljes szocialista tár­sadalom megteremtéséhez. Úgy érzem, a hallási fogya­tékosok társadalmi rehabili­tációjának ügye is új, maga­sabb fejlődési szakaszába lép. Ennek során a rehabilitáció finomabb, differenciáltabb formáját valósíthatjuk meg. Levelet zsai Dezső küldtem dr. Kani­professzornak, a siket ügy igaz barátjának, hogy mi a véleménye a hal­lási fogyatékosok társadalmi rehabilitációjáról. Ezeket ír­ja: „A rehabilitáció kérdése ma minden haladó államban na­pirenden szerepel. Természe­tesen, bennünket közelebbről a hallásfogyatékosok rehabi­litációja érdekel. A kérdés nem olyan egyszerű. Mert a hallásfogyatékosság oka, mér­téke s a halláshiány bekövet­kezésének időpontja s még igen sok más körülmény fi­gyelembe vételére kötelez az intézményes segítés. Ezekről beható előadást tartottam külföldön néhány év előtt a Nemzetközi Logopédiai s Phoniatriai­­ kongresszuson, úgyszintén itt is a Tudományos Akadémia Magyar pszi­chológiai tagozatán. Előadá­som főbb irányelveit az ké­pezte, hogy elsősorban minél egészségesebbé kellene tenni azokat, akik rehabilitációt igényelnek. _ Akik azonban igénylik a rehabilitációt, azoknál egyénenként meg kell vizsgálni, melyik szak­mának felelhetnének meg a legjobban. Ha új szakmát kellene biztosítani, arra elő­zetesen meg kellene őket ta­nítani. Tanulás és tudás a re­habilitáció alapja. A cél, hogy a fogyatékos a testi, szellemi képességeinek megfelelő olyan munkaalkalomhoz jusson, amely megélhetését biztosítani tudja s fogja.” az Ez semmi esetre sem jelenti eddigi eredmények kellő értékelésének hiányát. Ezek az eredmények minő­ségi ugrást jelentenek a fel­­szabadulás előtti álapothoz képest. Éppen ezért szövetségünk elsőrendű feladata annak elő­segítése, hogy azokat a mun­katerületeket, ahol a hallási fogyatékosok munkát végez­hetnek és beállításuk népgaz­daságunk érdekei szempont­jából rentábilis, valóban ve­lük is töltsék be. Ascher Béla 60 éves A mártírhalált halt Ascher Béláról, aki társadalmi éle­tünk egyik legértékesebb tag­ja volt, születésének 60-ik évfordulója alkalmából né­hány emléket elevenítek fel, bennem megmaradt emlékek­ből. Úgy érzem — nemcsak én, de velem van egy kis együtt nagyon jo­megilletődéssel gondolunk rá. Elöljáróban néhány élet­rajzi adat — 1905. január 19- én Budapesten született. Ap­ja és anyja könyvelők voltak. Iskoláit a budapesti némák Tanintézetében Siker­jele­sen végezte. Majd kitanulta a mintaasztalosságot. Öt évi munkanélkülisége alatt a ma­tematikát — érettségizett öccse segítségével — nagy szorgalommal tanulta. Az­után, mint bérelszámoló, egy nagy­üzemi zojt. 1938-ban irodában dolgo­feleségül vet­te Goldstein Sári sorstárnőt. 1944. év végén a nyilasok a csepeli munkatáborból isme­retlen helyre hurcolták el, ahonnan nem jött vissza. 17 év körüli, életörömmel teli és ábrándozó fiatalember volt, amikor felvették a „Si­ketnémák Országos Otthona” és a „Siketek Sport Clubja” tagjai sorába. 1944-ben, a fa­ji megkülönböztetések ide­jén, megfosztották tagságá­tól. A siketek régen is sakkoz­tak, de elméletileg nem tud­ták képezni magukat, így versenyszerű sakkozásban sem vehettek részt. Tudunk arról, hogy Ascher Béla és barátai lakásukon és a sza­bók szakszervezete társaskö­rében szorgalmasan játszot­tak. Lilienthal kiváló sakk­mester (volt szaktársam) a siketek — különösen Ascher Béla — játéktudását elis­merte. Standard versenyzője volt az úszó és asztalitenisz szak­osztályoknak, többször kitű­nő taktikával legyőzte az erő­sebb ellenfelét is. Mint tehetséges labdarúgó, saját kérésére nem került az első csapatba, mert sérülés esetén nem akart forrón sze­retett anyjának fájdalmat okozni. A fent nevezett egyesületek társadalmi életében hosszú ideig mint pénztáros, ellen­őr, számvizsgáló és választ­mányi tag dolgozott, minden tevékenységét páratlan tudá­sa, a siketek ügyének önzet­len szeretete jellemezte, mű­ködése eredményekben gaz­dag volt. Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes és Balzac könyveinek lelkes olvasója, és többször érdeklődéssel hallgatta a ha­ladó szellemű Istenes Ká­roly és Demjén Antal taná­rok, valamint siketek előadá­sait a siketek otthonában, il­letve az „Edison” siketek asz­taltársaságában. Úgy érzem, nagyszámú ba­rátja és sorstársa nevében adok kifejezést lapunk ha­sábjain őszinte szeretetünk­­nek. Meg vagyok győződve, hogy emléke maradandó mindnyájunk számára, akik részesei voltunk önzetlen sze­­retetének. Breuer Andor «1KFTF.K FS МД [UNK]УОТНА 1.1 <^K Követendő példa Szövetségünk vezetősége igyekszik a székház kertjét szépíteni, kellemessé tenni. Különböző virággal ültette be a kert azon részét, ahol Chá­­zár András szobra áll. A vezetőség felhívására özv. Kallós Lajosné tagtársnő több nagyméretű , virágot adott, minden évben, a nyár szaká­ban pompásan virítanak. Gu­­bis Mihályné tagtársnő több alkalommal virágmagvakkal szolgált. Újabban özv. Nagy Károlyné tagtársnő több tő li­la és fehér, dupla szirmú or­gonabokrot ajánlott fel. Midőn az adományozóknak ezúton is köszönetet mondunk, kérjük a többi tagtársnőket és tagtársakat, akiknek otthonuk kertjében felesleges évelő vi­rág vagy bokor van, kövessék a jó példát, s néhány főt ado­mányozzanak szövetségünk ré­szére, hogy minél több és szebb növény ékítse, illetve vegye körül a sorstársak sze­retete, hálája jeléül, a siketek nagy jótevője: Cházár András szobrának környékét. —gy — 8— Oklevelet kaptak Jó munkájukért Szegeden a Siketek és Csökkent munka­­képességűek Ktsz-nél Földesi Rudolfné, Kasper Sándorné, Börcsök Szilveszterné, Szécsy Jánosné, Matuska Anna és Katona Kálmán. Köszönetnyilvánítás Mindazon kedves olvasónk­nak, akik kifejezték jókívána­­taikat a központi elnökségnek, az ügyviteli dolgozóknak, la­punk szerkesztőségének, ez­úton mondunk köszönetet és kívánunk eredményekben gaz­dag, boldog új esztendőt. A pártalapszervezet taggyűlése A december 29-i pártalap­szervezeti taggyűlésen Lengyel László párttitkár ismertette a napirendet, majd összefoglaló tájékoztatást adott az aktuális politikai eseményekről. Virág Ferencné szervezeti kérdésekkel foglalkozott. a A hozzászólók kiegészítették politikai helyzetről adott beszámolót. Felvetettek egyéb kérdéseket is, így Déri Sándor hazánk felszabadulásának 20 éves évfordulójával, illetve méltó megünneplésével foglal­kozott. Kentner Kálmán pártépítés kérdését tette szó­­­vá: jó lenne már egy-két, a társadalmi munkában kitűnt fiatalt tagjelöltnek bevonni. Nagy Ernő a „legkulturáltabb csoport” címért indított mun­kaverseny, kulturális verseny kérdésével foglalkozott, és a tanulás fontosságát hangsú­lyozta. Földvári Sámuel és Heindl Jánosné szólaltak még fel. Választ Lengyel László párttitkár adott. (Tolmácsolt Lázár Józsefné.) 3 Мот [UNK] м [UNK]Ммпа stSmstppcf Minden tagtárs rendezze tagdíját! December hónapban 34 az új tagok száma. Ez a gyenge eredmény év végére mutat. Ilyenkor nemigen iratkoznak be új tagnak. A belépést inkább a következő év elejére hagyják. A legtöbb új tagot, 16 főt a váci fiók szervezte. Ezek ipari tanuló lányok, kiknek belépése "­október hóban lett volna ese­dékes. Utána Nyíregyháza következik 9. nagyobbára pártoló taggal. Kecskemét a 4 új tagot Kiskunfélegyházán szervezte be toborzógyűlés keretében. Figyelemre méltó Békéscsaba év végi 3 új tag szerzése. Dicsérendő Nagykanizsa és Budapest is, mégha 1—1 új tagot szerveztek be, de az év utolsó hónapjá­ban. Az 1964. év végeredményben 843 új tagot hozott. Összehasonlításul közöljük, hogy 1963-ban a beszervezett új tagok száma 753 volt. December hónapban nem akadt 100 százalékot teljesítő. 1984. végéig összesen 7 csoport, ill. fiók került a 100 százaléko­sok büszke sorába. Makót az előző havi sorrendnél előbbre soroltuk. Sőt őket megillette volna, hogy már az októberi ki­mutatásban a 100 százalékot teljesítettek közé helyezzük. Reméltük, hogy december hónapban gyarapodni fog a 100 százalékosok tábora, hiszen azt a csoportok, fiókok közül töb­ben megközelítették. Mások pedig néhány kivételével előreha­ladást tettek. Szembetűnő Nagykanizsa előretörése. De így is szép az eredmény. Ez arra mutat, hogy a tagto­borzás általános képe évről évre javul. Érdemes lenne, ha a csoportok, fiókok vezetői elővennék lapunk 1963. évi számait, s a tagságukkal összehasonlítást tennének az 1964. év szám­adataival, ill. vonatkozó havi kimutatásaival. Ez az összeha­sonlítás megmutatja a csoportok, fiókok ezen munkájának egyéves alakulását. Rámutat, hol van fejlődés, s hol vissza­esés. Visszaesés esetében kell, hogy figyelmeztetésül­zolgál­­jon. Az élenjáróknak állandósítaniuk kell jó formájukat, a f­ej­­lődőknek fokozniuk, az elmaradtak pedig javítsanak módsze­rükön. Sok esetben ezen múlik minden. Az átlagos teljesítés 1963-ban 92,9 százalék, míg 1964-ben 94,4 százalék. Most, hogy az 1964. évi tagtoborzó és tagdíjfizetési mun­kaversenyt lezártuk, ismételten dicsérőleg illetjük az élenjáró csoportokat és fiókokat. A többé-kevésbé elmaradtakat pedig buzdítjuk. Ezen munkaversenyt folytatjuk, s az előbbieknek az eddigiekhez hasonló kiemelkedő teljesítményt, az u­tób­­biaknak a munka megjavítását kívánjuk 1965-ben. Fel, a taglétszám további emeléséért! Fel, a tagdíjfizetés mielőbbi teljesítéséért! II. Taglétszám-szaporulat­­ ntr.1964. december 31-ig új Csoportok Ц Fiókok 33 XII. Fő Я. x Tagdíjfizetés teljesítése 1964. december 31-ig <3 .Csoportok 2 Fiókok •1-1 /0 1.Budapest 1 1081. Békéscsaba 100,0 2.Pécs 107 2. Debrecen 100.0 3.Szeged 105 3. H­ódmezővásárhely 100, 4.Hódmezőv. 101 4. Szeged 100.0 n. Vác 16 99 5. Makó 100,0 6.Nagyothallók 73 . Kecskemét 100,0 7.Sopron 70 7. Pécs 100,0 8.Debrecen 40 8 Vác 98.6 9. Békéscsaba 3 34 9. Kaposvár 98,3 10.Szombathely 21 19. Veszprém 94,9 11.Kaposvár 18 11. Nagykanizsa 94,8 12.Kecskemét 4 15 12. Győr 93,3 13.Nyíregyháza 9 14 13. Nagyothallók 93,2 14.Nagykanizsa1 12 14. Szombathely 91,5 15. Baja6 15. Budapest 90,9 16.Miskolc6 16. Baja 90,5 17.Győr4 17. Sopron 90,2 18. Veszprém4 18. Miskolc 88,1 19. Makó­­4 19. Cegléd 84,6 20. Cegléd1 20. Nyíregyháza 33,6 21. Kisvárda1 21. Kisvárda 73,5 Átfutó 100,0 Összesen: 34 843 Teljesítés 94,4 A személyautó igénybevéte­lével, múlt év december elején nagyobb kiszállás volt. Ezen az ellenőrző úton Ughy Dezső, az Eü. Min. főelőadója is részt vett Felber Vilmos főkönyvelő­vel és Nagy Ernő országos szervezőtitkárral. Tekintettel arra, hogy az idő nem bizta­tott sok jóval, minden eshető­ségre felkészülve, esetleges hófúvással, hóakadállyal szá­molva, 2 lapáttal felszerelve, vágtak neki a 3 napos útnak. A úttal csoportellenőrzésnek ez­főként gazdasági és pénzügyi jellege volt. Mind a négy csoportnál (Győr, Sopron, Szombathely, Nagykanizsa) en­nek megfelelően folyt le az el­lenőrző vizsgálat, nagyjában kielégítő eredménnyel. A pénz és vagyonkezelés jó kezekben van. A csoportok tagnyilván­tartása a központéval — kis el­téréssel — egyezik. A kis elté­réseket, változásokat helyesbí­tették. A felmerült kérdéseikre megadták a felvilágosítást, problémákkal kapcsolatban tá­­­jékoztatással szolgáltak. Egye­bekben a következők érdemel­nek említést: Győrben a csoporthelyiség szűk. Ennek tulajdonítják, hogy taglétszámuk nem emel­kedik kellő mértékben, s cso­portéletük nem eléggé mozgal­mas. A színpad fala felújításra vár. Felvetődött annak gondo­lata, hogy a festést esetleg köz­pontilag készítenék el. Tovább­képző tanfolyamuk látogatott. Szeretnének pantomim-betaní­táshoz oktatót kapni. A kultúr­­mozgalmak nagyobb fellendí­tése érdekében a városi tanács vb művelődési osztályához fordultak. (Onnan egyelőre nem részesülhetnek a kért se­gítségben.) Sportéletük a múl­téhoz képest csendes. Sopronba menet­­ték Nagylók községet, útba ejtet­te tér­tek a volt kastélyba, mely je­lenleg Állami Szociális Otthon. Az otthonvezető kalauzolásá­val kissé körülnéztek a portán. Példás rend, tisztaság denütt. A szükségesekkel min­dő­ven el vannak látva. Mind­ezekért vándorzászlót nyer­tek. Itt nagyon szembetűnő az előnyösen változott világ. Az elaggott gondozottak között minden bizonnyal vannak olyanok, akik még az „úri vi­lágot” szolgálták a kastélyban, uradalomban. S most övéké a világ! Ők uralják a kastélyt és a hozzátartozó földet. Sopronban a csoporthelyisé­get festeni kellene, annyira kopottas. A csoportélet igen élénk. A tagok, főleg a fiata­lok, az ipari tanulók gyakran látogatják az egyesületi helyi­séget. Szorgalmasan járják a továbbképző-tanfolyamok Él­nek a művelődési és szórako­zási lehetőségekkel. Kultúr­­gárdájuk mind komolyabban működik. Be kívánnak kapcsolódni a „legkulturáltabb csoport” címért indított munkaver­senybe. Eljártak az illetékes tanácsi szervnél. Onnan kaptak okta­tót, aki mindjárt azt a megál­lapítást tette, hogy a siketek­ben nagy tehetség szunnyad, amit ki kell aknázni. (Ezt az elvtársat, sajnos, vidékre küld­ték, s csak félév múlva helye­zik vissza.) Addig nem akar­nak tétlenkedni, azonban nincs, aki helyettesítené. Sportéletük igen mozgalmas. Több szak­osztályuk működik, némelyik kiemelkedően. Sajnálatos, hogy a sportszervektől nem kapják meg a kellő anyagi tá­mogatást. A Siketnémák Tanintézete nagyon igényli All. központi végzős tanulóira te­­­kintette­ a pályaválasztásra vo­natkozó tájékoztatást, ami még nem alakult ki. Szombathelyen, a csoport­ban a legtöbb szóbeszéd a he­lyiség kérdése körül forog. Ugyanis a helyiségüket ki akarják igényelni üzlethelyiség céljára, mivel belterületen, forgalmas helyen fekszik. Cserébe másikat ajánlottak fel. Azonban ez a másik he­lyiség semmiképpen sem megfelelő. Addig szó sem le­het cseréről, míg megfelelőt nem biztosítanak helyette. Igyekeznek csoportéletüket mozgalmassá tenni. Ezt nehe­zíti, hogy tagságuk nagyobb része vidéki. A városban dol­goznak ugyan, azonban a munkaidő letelte után haza­sietnek. Nagy részük a cipő­gyárban és a szövetség közre­működésével létesült Cipész­ipari Vállalatnál dolgozik. Ha ritkán is, de betérnek a cso­portba, és a helybeliekkel részt vesznek a továbbképző tanfolyamon, ismeretterjesztő előadáson, rendezvényen, és a sportolásban (sakk, asztalite­nisz). A lehetőségek keretein belül részt vesznek a „legkul­­turáltabb csoport” címért mozgalomban. A tekintettel részleget vidékiekre alakítot­tak Sárvárott, Körmenden, s oda is eljuttatják a művelődés és kultúra áldásait. Jól besö­tétedett, mire továbbindult a gépkocsi, azonban oly sűrű köd telepedett az útra, hogy az átjelzéseket a sofőr nem tudta legnagyobb igyekezete mellett sem kivenni, kényte­len volt a gépkocsit visszave­zetni. Ekkor még az volt a baj, hában, hogy nemcsak a szállo­da a városban sem volt számukra hely. Végül a környéket kellett telefonon végigpásztázni. Kőszeg jelent­kezett azzal, hogy ha iparkod­nak, még biztosítanak szá­mukra szobát. A gépkocsi, amely gyorsan csak tudott, nyomakodott előre a sötét ködtengerben — de a már is­mert úton. Hiszen onnan jöt­tek Szombathelyre. Kőszegen volt a kényszerű elszállásolás, s­­ csak másnap folytathatták útjukat Szombathelyen keresz­tül, megállapítva, mily okos dolog volt előző este a vis­­­szafordulás, mert oly úton sö­tétben, ködben képtelenség lett volna az eligazodás. Nagykanizsán a Gyógype­dagógiai Iskola, ahol a cso­port székel, kitatarozva, fest­ve fogadta az autó utasait. Ott is elvégezve a vizsgálatot, megbeszélték s cs. vezetővel a problémákat. Nagykanizsa még nehezebb helyzetben van, mint Szombathely, mert a tagság alig néhánya van a városban, javarésze szétszór­tan él a vidéken. Ezeket bi­zony nehéz összehozni és ös­­­szetartani, így nehézségekkel küzdve bár, de élnek és dol­goznak. Ennek bizonyítéka, hogy a tagdíjfizetést decem­ber hó végéig 94,8 százalék­ban teljesítették. Ez bizony szép teljesítmény tőlük. Szét­szórtság miatt összejövetelei­ket vasárnaponként tartják. Akkor van a továbbképző tanfolyam, amit filmvetítéssel élénkítenek. Az olvasómozgalommal bekapcsolódtak a kulturá­lis versenybe. Náluk is kezdi bontogatni szárnyait a színjátszás. Veszprémet ki kellett hagy­ni, mert távirati értesítés jött tőlük, hogy a fiókvezető Pécs­re utazott, nem tudja az el­lenőrzéssel megbízottakat fo­gadni. A hazafelé vezető út a Ba­laton mentén vezetett. Aki az üdülőhely nyári nyüzsgéséhez szokott, annak az a hely most nagyon kihalt képet nyújtott. A táj mintha akkor pihenné ki a nyár fáradalmait. Azon­túl az autónak itt-ott ismét áthatolhatatlan, sűrű köddel kellett megbirkóznia. Oly sűrű tejfehér tömeg volt a gomoly­­gó köd, majdnem hogy akár a havat, lapátolni lehetett. Azon szakaszon csak lépésben haladhatott az autó, szerencsére baj nélkül azonban érke­zett meg 3 napi távollét után Budapestre. N. E.

Next