Siketek és Nagyothallók, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

2 SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK AZ ÓESZTENDŐ MÉRLEGE XV. KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉSÜNKÖN (Folytatás az 1. oldalról.) lapította, hogy most stagnál. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy ahol nagyobb számban dolgoznak egy üzemen belül hallássérültek, ott alakítsanak alapszervet és brigá­dot. Több követendő példát emlí­tett (Kossuth és Egyetemi Nyom­da, Győri Vagongyár, Bp. Gyap­júmosó). g) Nagy elvtárs a továbbiakban a költségvetési tervet ismertette. A Szövetség a kiadási előirányza­a­tot — december 13-ig — 89,3%-ra, bevételi előirányzatot pedig 87,3 °/­o-ra teljesítette. A tagdíjelő­irányzat teljesítése — szintén de­cember 13-ig — 87,3%-ra, míg a rendezvényi előirányzat teljesíté­se 87,8%-ra sikerült. b) Tagdíjbefizetés terén októbe­rig a következő csoportok érték el a 100%-ot: Pécs, Hódmezővá­sárhely, Szeged, Kecskemét, Győr Makó, Szentes. Dicséret illeti őket. Nagy elvtárs befejezésül az ed­diginél is jobb munkára buzdí­tott, hogy az oktatás, a kultúr­­munka, a tagszervezés és tagdíj­­fizetés terén a jövőben jobb ered­ményekről számolhassunk be. En­nek érdekében erősíteni kell a kollektív összefogást, növelni kell egymás megbecsülését, törekedni kell szélesebb aktívahálózat ki­építésére és a választmányi tagok aktivizálására. Csak így lehet biz­tosítani a közeli és távlati tervek fokozatos megvalósítását. Sportügyek Déri Sándor elvtárs ezt köve­tően Abrahám­ Félix sportalelnök­­nek adta át a szót, aki az 1968. évi sporteredményekről számolt be a jelenlevőknek. Ismertette a siketek IV. sakk egyéni világ­­bajnokságának megrendezését és lefolyását Ismertette az eredmé­nyeket és megállapította, hogy a világbajnokság simán, zökkenő­­mentesen zajlott le. Az asztalite­nisz Európa-bajnokság Belgium­ban volt, ahonnan a magyar ver­senyzők minden díjat elhoztak, még a tiszteletdíjakat is. Gratu­lált a versenyzőknek és a vezetők­nek. Bejelentette a Siketek és Na­gyothallók Sportbizottságának lét­rehozását. (Részletezés a sport­rovatban.) A belgrádi Siketek Vi­lágjátékaival kapcsolatban a la­punkban fogunk részletes közle­ményt közreadni, miután Belg­­rádból visszatér a terepszemlére kiutazó háromtagú küldöttsé­günk. A turisták kiutazására vo­natkozólag megkezdték a tárgya­lásokat. A Szövetség és a klub kö­zötti kapcsolat mindinkább javul. A világjátékokkal kapcsolatban a sportbizottság körleveleket bocsá­tott ki a csoportokhoz, hogy írják össze a kiemelkedő eredményeket elérő sportolókat. El kell érni, hogy csak a legjobb sportolók jussanak ki Belgrádba. Ezután a Budapesti Sportklub szakosztályi helyiségéről beszélt. Megtekintet­ték a felvonulási épületet, melyet társadalmi munkában szépen rendbehoztak. A jó szervezőmun­káért dicséret illeti a Sportklub vezetőségét. Vita A beszámolók elhangzása után Déri elvtárs megnyitotta a vitát, melyet csak összevontan közölhe­tünk Ádám­ János (Budapest): Igaz, gyenge a budapesti csoport, de be kell látni, hogy az SSC sok kádert von el a csoporttól. Jó lenne, ha a nagyszámú budapesti csoport­nál függetlenített titkár működ­hetne. A vezetők utánpótlása ér­dekében — először Budapesten — tanfolyamot kellene létesíteni. Vissza kellene hívni azon választ­mányi tagokat, akik nem kapcso­lódnak be a munkába. Javasolja, hogy a rendezvényi bevételek egy részét a csoportok felhasználhas­sák. Újjá kell szervezni a kultúr­gárdát. Sportolóink is képezzék magukat tovább. Kollári Jenő (Budapest): A bri­gádmozgalmat csak ott lehet meg­valósítani, ahol egymás mellett dolgoznak a hallássérültek. A bi­zalmiakat fel kell rázni. A tv­­kedvezmény helyett inkább több feliratos filmre lenne szükség. A külföldi példák nyomán töreked­jünk saját üzem megvalósítására. A munkát úgy kell megszervezni, hogy a választmányi tagok abba bekapcsolódhassanak. Pányoki Lajos (Debrecen): 30 általános iskolai tanulót szervez­tek be. Helyes lenne a tanfolyam­vezető tanárok óradíját felemel­ni. Segítséget kérnek a sportkör létrehozásához. A kapott könyve­ket köszönik. (Kevés az útiélmény és a tudományos mű.) Mink Mátyásné (Budapest): A nőbizottság munkáját ismertette. Az idős, beteg asszonyokat támo­gatják. Helyes lenne a nőbizott­ságok tapasztalatcseréje. Vida Gábor (Budapest): A ha­tározati javaslatok megvalósítása mindenkinek erkölcsi kötelessége. Az újonnan megalakult sportbi­zottság előbbre fogja vinni a sport fejlődését. A vidéki sportolókat is felkarolják. Az újság útján tájé­koztatást adnak a siketek nem­zetközi sportjátékairól. Vidékről is vár vendégeket a sportbálra. Galambos Ernő (Budapest): Hangsúlyozta a tanulás és a kul­­túrmunka fontosságát. A tv-ked­­vezmény helyett több feliratos filmet kér. Fontos a bizalmi tes­tület kiépítése. Ábrahám elvtárs sokat járjon vidékre, vizsgálják meg, lehetne-e részére szabad vasúti bérletet biztosítani. Liptai Dezső (Budapest): Kéri az alapszabályra vonatkozó ész­revételek határidejének meghosz­­a­szabbítását. A Szövetségben kevés tv-készülék. Kiegészítette sportbeszámolót a romániai atlé­a­tikai versenyekkel. Varjas István (Pécs): A beszá­molót elfogadja. Helyiségproblé­májukhoz segítséget kér. A sike­tek és nagyothallók között nem szabad éles határvonalat húzni. Kiemelte az állami és társadalmi szervekkel való gyümölcsöző kap­csolatok fontosságát. Ők már be­kapcsolódtak a megyei és városi kulturális életbe. Lapunknál érez­hető a friss erő, az új szerkesztő, aki a lapot szakszerűen szerkeszti. Nagy Lajosné (Szombathely): A csoport sárvári részlege az érdek­telenség miatt még nem alakul­hatott meg. Imre Pál (Hódmezővásárhely): Röviden ismertette a csoport 10 éves munkáját. 392 tagúk már nem fér el a kicsi Ez nagyon nehezíti, helyiségben sőt, fékezi munkájukat. Megalakították a patronáló bizottságot, melynek orvos, pedagógus és tag­ja is van. A helyiségügyben hat­hatós segítséget kér. Az újságnál határozott javulás észlelhető. A lakcímátvezetés hiánya miatt sok tag nem kapja meg a lapot. Schuller Beatrix (Budapest): Államunk sokat adott és biztosí­tott a Szövetségnek. A felszaba­dulás előtt jóformán semmink sem volt. Déri Sándor elvtárs közölte, hogy az alapszabályra vonatkozó észrevételek megtételének határ­idejét — dr. Malinszky elvtárs javaslatára — december 31-ig meghosszabbítják. * Miután Déri elvtárs a vitát le­zárta, Ábrahám elvtárs adott vá­laszt a felvetődött fontosabb sportkérdésekre. Elmondotta, hogy januárban ül össze a bizottság és meghatározza, hogy kik utaznak majd Belgrádba, a sportjátékok­ra. A sportjátékok ismertetője je­lenleg fordítás alatt áll, így nem tud a részletekről nyilatkozni. A bizottság kidolgozza azt a mód­szert, melynek segítségével szoro­sabb kapcsolatot tartanak majd a vidéki sportolókkal. Kifejtette, hogy beszámolójában a leglénye­gesebb kérdésekkel kívánt foglal­kozni. Ezután Nagy Ernő elvtárs rea­gált a vita során elhangzott lé­nyegesebb kérdésekre. Elmondotta, hogy a pártoló tag, ha lapot is kér, 24 Ft tagdíjat fi­zet, ha nem kér lapot, úgy csak 12 Ft-ot. (Nagy elvtárs közbevető­­leg megemlítette, hogy az előző napi választmányi ülésen már megválaszolt kérdésekre nem tér ki.) A vezetői utánpótlásról gon­doskodunk oly módon is, hogy fiatalokat is bevonunk a munka minden területére. Az utazási kedvezményt főleg az oktatási és kultúrmunkában részt vevők számára kell biztosí­tani. Az autóvezetési tanfolyamon a külön lesznek a siketek és külön nagyothallók. A nagyothallók a hallókkal együtt részesülnek az oktatásban. A siketeknél valószí­nűleg a megfelelő Waltnerné lesz az oktató. Nagy elvtárs kiemelte a bizal­mi hálózat üdültetéssel nagy fontosságát. Az kapcsolatban meg­említette, hogy szó van csere­­üdültetésről is. A foglalkoztató, illetve az üzem megvalósításával foglalkozunk, ebben az ügyben már eljártunk a Fővárosi Ta­nácsnál. A tárgyalásokat tovább folytatjuk. Nem tehetjük magunkévá azt a felvetést, hogy a hallók nem eléggé ismerik a hallássérültek problémáit. Nemcsak a mi la­punk, hanem országos lapok, fo­lyóiratok is többször írtak a hal­lássérültek életéről". Az viszont helyénvaló, hogy az eddiginél többet kell, hogy a sajtószervek foglalkozzanak velünk. Ebben az irányban már tettünk lépéseket, sajnos, jelentős eredményt még nem sikerült elérnünk. Azt ter­vezzük, hogy sikernapokat fogunk rendezni, hogy felfigyel­is­­en ránk a széles nyilvánosság. Nagy elvtárs megemlítette, hogy a szövetség halló dolgozóit sok esetben képviselték a ren­dezvényeken. E munkatársaink a kulturális rendezvényeinken részt vesznek. Ezután kitért arra, hogy a vá­lasztmányi ülés és küldöttköz­gyűlés egymásutániságának ide­jét és módját megbeszélik. He­lyesnek látszik az az elgondolás, hogy az egyik napon — össze­vontan — beszámolót tartsanak, míg a második napon a vitát folytassák le. Helyiségprobléma nemcsak vi­déken, hanem Budapesten is van. Nehéz kérdés ez, állandóan szor­galmazni fogják a megoldását. Bejelentette, hogy december 22-én tartják meg a András emlékünnepélyt, Cházár s ezt összekötjük az emberi jogok napjával. Kéri a küldötteket, hogy ezt tudassák a csoportok­kal és minél többen jelenjenek meg az ünnepségeken. Az UNESCO felhívása alapján a Si­ketek Világszövetsége is szorgal­mazza az emberi jogok nemzet­közi napjának a megtartását. Nagy Ernő elvtárs — befejezé­sül — ismét felhívta a küldöttek s rajtuk keresztül az egész tag­ság figyelmét az előttünk álló feladatok maradéktalan végre­hajtására. Zárszó Déri elvtárs — a zárszó jogán — a kedvezmények kiharcolásá­val kapcsolatban türelmet kért a jelenlevőktől. Utalt arra, hogy az elmúlt években több kedvez­ményt sikerült biztosítanunk tag­ságunknak, így a helyi utazási kedvezményt, s lehetővé vált, hogy sorstársaink megszerezzék az autó- vagy motorvezetési jo­gosítványt. Reméljük, e kedvez­ményeket követni fogják más kedvezmények is. Ezeknek az el­érése, kiharcolása nem egyszerű, nem könnyű dolog. Ezt igazában azok tudják, akik ezen fáradoz­nak és munkálkodnak. Végül mindenkinek kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új évet majd a küldöttközgyűlést kívánt, bere­kesztette. 1989. JANUAR Nemzetközi siketü­fjúi szeminárium (Ötödik közlemény.) Az alábbi ajánlás a siketek kö­zép- és felsőfokú iskoláztatása ér­dekében emelt szót: 7. A szeminárium tudatában van annak, hogy sok országban hiányoznak a siket serdülők fel­sőbb iskoláztatásához szükséges tényezőik. Elismeri ugyanakkor, hogy sok siket gyermek megfele­lő nevelési eredmények elérése nélkül kerül ki az iskolából. Ja­vasolja tehát, hogy a középfokú és felsőfokú iskoláztatás lehetősé­gét teremtsék meg minden or­szágban. Ez az ajánlás a szeminárium résztvevőinek körében egyhangú egyetértésre talált. A közép- és felsőfokú képzés lehetőségének megteremtésére való törekvés eredményeit illetően „gyakorlati­lag” győződtek meg a résztvevők a Gallaudet College-ben (Wa­shington) látottak révén. Itt jú­nius 3-án részt vehettünk a Col­lege 104. évzáró, avató ünnepsé­gen, amelynek keretében több mint 100 hallási fogyatékos fiatal vette át közép, illetve felsőfokú tanulmányainak befejezését bizo­nyító oklevelét. A College-ben töltött egy hét alatt tanulmányozhattuk a képzés néhány tényezőjét. Különösen az oktató célzatú technikai felké­szültség kapott meg bennünket, de tapasztalhattuk, hogy a képzés köre is elég tágas. Siket fiatalok folytatnak itt tanulmányokat a matematika, a fizika, a kémia körében, a művészetek területén, de tanárképzés is folyik. (Ez utób­bi — a tanárképzés — problema­tikusnak tűnt minden olyan részt­vevő számára, akinek országában az ún. „oral method” szerint zaj­lik a siketek iskolai oktatása.) Pedagógiai szempontból a Colle­ge munkájában elsősorban az az irányzat emelhető ki, amely tanulók önálló tevékenységére, az a önálló feladatmegoldásokra ala­pozza eredményeit. Lényegében ehhez az ajánlás­hoz kapcsolódik a következő is: 8­­­4 szeminárium javasolja, hogy ott, ahol ez a gyakorlat még nem alakult ki, siket személye­ket is alkalmazzanak bármely ko­rú siket gyermekek tanáraiként. Ezt az ajánlást többen ellenez­ték! A szeminárium résztvevői közül többen hangsúlyozták, hogy az „oral method” szerint tanító tanintézetekben siket tanárok csak az ún. „ügyességi” tárgyak viszonylatai­ban f­ogl­al­kozta­tha­tók eredményesen. Egyhangú elfogadásra talált ez­zel szemben a következő ajánlás: 9. A szeminárium rámutat arra, hogy a halláskárosodásokkal kap­csolatban nem áll rendelkezésre kellő statisztikai információs adat. Javasolja, hogy e hiány ki­küszöbölésére megfelelő intézke­déseket léptessenek életbe. Java­solja továbbá, hogy minden or­szágban foglalkozzanak a siket személyek országos kataszterének felállításával. Ez először meg­könnyítené a kutatásokat, és má­sodszor: alátámasztaná a szüksé­ges szolgáltatásokhoz nélkülözhe­tetlen anyagi hozzájárulási kéré­seket. Gondoskodni kell arról, ne­­hogy e lajstrommal visszaélhesse­nek, így pl. neveket és címeket ne lehessen kereskedelmi vállala­tok rendelkezésére bocsátani. Az ajánlásban foglalt követel­mény, ti. az átfogó kataszterek felállításának igénye, elemi érő­vel jelentkezett a résztvevők kö­rében. Az igény — természetesen — nem új. Elég csak a II. Nem­zetközi Rehabilitációs Kongres­­­szusra utalnunk, ahol — 1962- ben — Pressher így fogalmazott: „Ha javaslatokat terjesztünk elő, vagy intézkedéseket tanácsolunk, amelyeknek az a céljuk, megjavítsuk a fogyatékosok hogy be­illeszkedését a munkába, a kultu­rális és szociális életbe, röviden tehát a társadalomba, és ha ennek a tervnek a kivitelezése pénzbe kerül, számolni kell azzal, hogy az első kérdés, ami felvetődik az lesz, hogy hány emberről van szó, és ezek hol találhatók? Sajnos, hazánkban sem áll rendelkezésre átfogó nyilvántartás, és ez a tény egyúttal a rehabilitációs igyeke­zetek egyik akadályozó tényező­je is. Dr. Göllesz Viktor a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója (Folytatjuk.) A központi elnökség üléséről A központi elnökség január 13-án tartotta az év első ülését. Déri Sándor elnök üdvözölte az elnökséget, és eredményes mun­kásságot k­ívánt az új esztendőre. A napirend ismertetése után elsőként Ábrahám Félix sport­­alelnök tájékoztatta az elnöksé­get a sportügyekről. Bejelentette, hogy ez évben a Belgrádban megrendezésre kerülő Siketek a Világjátékon való részvételünket sporthatóság elfogadta. Kérte az elnökséget, hogy a reális kö­rülmények figyelembevételével nyújtson messzemenő erkölcsi tá­mogatást, hogy sportolóink várható eredményeik szerint ve­­­gyenek részt a nemzetközi küz­delemben. Továbbá tolmácsolta az SSC elnökségének kérését: nyújtson segítséget, illetve járjon közbe az illetékes szerveknél, hogy a klub zavartalan működé­séhez szükséges anyagi feltétele­ket biztosítsák. A kérdéshez hozzászólt Rudas Nándor, Nagy Ernő és dr. Vitá­nyi József elvtárs. A felszólalók egyöntetűen állást foglaltak ab­ban, hogy mind a világjátékon való részvétel, mind az SSC anyagi problémáit és a lehetősé­geket reálisan kell megvizsgálni, és azt követően az illetékes sporthatóságot megkeresni. Az elnökség erre vonatkozóan ilyen értelmű határozatot hozott. A következő napirendi pontot Rudas Nándor főtitkár ismertet­te. Szövetségünknek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulóját méltóképpen kell megünnepelnie. Minden csoport számára instrukciókat kell adni az ünnepség megtartásához. Budapesten a rendelkezésünkre álló dokumentációs anyagból kiállítást kell rendezni, hogy a siketek számára mit jelentett a Tanácsköztársaság, és abban mi­lyen szerepük volt a sorstársak­nak. Ezzel kapcsolatban irodalmi pályázatot is hirdetünk. A továbbiakban ismertette a hazánk felszabadulása 25. évfor­dulójának megünneplésére készí­tett tervezetet: 1. Irodalmi pályázatot hirde­tünk; 2. Kiállítást, illetve kiállításo­kat rendezünk; 3. 1970-ben az Országos Szín­játszó-versenyt, hazánk fel­­szabadulásának jegyében rendezzük meg. A napirendhez hozzászólt Bog­ner Gyula elvtárs. Javasolta, hogy a kiállítás miatt — lehető­ség szerint — az Országos szín­játszó-versenyt más kultúrházban tartsuk meg. Nagy Ernő elvtárs helyeselte Bogner elvtárs javas­latát. Hozzátette: ezt az alkalmat arra is fel kell használni, hogy rendezvényeinken minél nagyobb­­ számban vegyenek részt hallók, ezáltal is megismerhessenek bennünket. Déri elvtárs javasol­ta, hogy az elnökség az ünnep­ség előkészítésére hozzon létre bizottságot. Az elnökség a pr­ogramterveze­­tet és a javaslatokat egyhangúan elfogadta. Végül az elnökség megvitatta és elfogadta az 1969. évi elnökségi ülések ügyrendjét is.

Next