Hallássérültek, 1987 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

JA HA­LL­A­S SÉ­R­Ü­LT­E­< ORSZÁG­OS SZÖV­ET­S­ÉGÉN­EK L­A­PJ­A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HÍREK Vannak történések, amit az ember magában és magával hor­doz. Ezek az események feltör­nek belőle a legváratlanabb hely­zetben. Ahogy múlnak a napok, az események nemhogy halvá­nyodtak, hanem egyre erősöd­nek, szinte belegyökereznek az emberbe, kiszakíthatatlanul. Amikor nevelőtanári munkám kezdtem a Hallássérültek Kollé­giumában, az éjszakai ügyeletet is mi adtuk, kéthetenként szer. Egyik ilyen ügyeletem egy­karmával, este 10 óra után az egyik kollégista remegve, feldúl­­tan kopogtatott az ajtómon. Na­ Hinnünk kell a humanizmusban gyan nagy baj van, mondta. Ro­hantam a megjelölt szobába. V. A.-t, az örökösen mosolygó, har­madéves géplakatos tanulót ha­­lottsápadtan, görcsöktől meggyö­törten találtam az ágyában, szobában sötét volt, csak a folyo­­­sóról szűrődött be egy kis fény. S ennél a halvány fénynél lát­tam a megriadt szemeket, me­lyeknek én voltam az egyetlen remény. Rettegve, könyörögve néztek rám, s én megértettem, hogy kötelességgel tartozom ezek­nek a fiatalembereknek, akik hisznek bennem. Hűs borogatást tettem V. A. arcára, és szorítot­tam a kezét, görcsnél rándult amely minden egyet. Együtt virrasztottunk­ V. A. ágyánál kollégium növendékeivel, míg az a orvos megérkezett és segített. S amikor V. A. elszenderedett, a kollégium KISZ-titk­ára, F. J. odalépett hozzám, átölelt, és annyit mondott: köszönöm.­­ Láttam, könnyes volt a szeme, s talán az enyém is az lehetett. Így lettem igazán a hallássérül­tek nevelőtanára. Nem felejtem azt sem el so­ha, hogy az egyik tanulókörön K. J. harmadéves műszerésztanu­ló mellém ült, és egyszerűen ennyit mondott: Én tudom, nem vagyok ember, csak egy süketné­ma. S én hosszasan magyaráztam­­neki, hogy a becsület és tisztes­ség az, ami az ember értékét meghatározza. De amikor nem sokkal később, egy labdarúgó-mérkőzésen, amit halló szakmunkástanuló játszottunk, és győzelemre fiúkkal áll­tunk, felhangzott a kórus: Rúgd le a süketeket! Taposs bele! — S akkor elszégyelltem magam halló társaim nevében, s elakadt a hangom, összeszorult a szívem. Később egy edzésen én együtt játszottam hallássérült nő­is vendékeimmel. Görcsöt kapott a lábam, és lehanyatlottam volna, de ketten nyúltak a hónom alá, míg a harmadikuk masszírozta ki a görcsöt a lábamból. A töb­biek is mind készen álltak arra, hogy segítsenek nekem. S ekkor feltűnt előttem V. A. arca, akin én segítettem egykor, és mellettem az én tanulóim, akik a karjaikban tartottak. Érez­tem a szeretetet, amit pótolni vagy bármire átváltani nem le­het. Hiszem és vallom Saint-Exu­­péry A kis herceg c. regényében írottak igazságát. Kapcsolatot kell teremtenünk egymással. ha sikerül emberhez méltón cse­­­lekednünk és élnünk, akkor ta­láljuk meg életünk igazi értelmét és a boldogságot, a szeretetet! Delikát Rudolf Asztalos János Középfokú Kollégium Nagyszerű rendezvény Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár megyei szervezetnél, Nyíregyházán de­cember 6-án reggel a megszo­kottnál korábban gyülekeztek a vezetőségi tagok és a nőbizott­ság tagjai. Kint sűrű a köd, alig látni 50 méterre. Van, aki kese­reg emiatt, van, aki bizakodik. Fortuna talán kegyes lesz, s az időjárás nem tartja vissza a lá­togatókat. Már mindenki a he­lyén, fehér kötényben, készül a tízórai a nyugdíjasok megyei ta­lálkozójára és a Mikulás-napra. Egyúttal új tagok szervezése és vendégek fogadása a mai nap programja. Reggel fél kilenc: megjelenik az első várva várt vendég. Min­denki igyekszik a nagyterembe, ahol felkészülten várja a tagság „rohamát” Vida László, a Csong­­rád megyei szervezet titkára, ki­nek — mint megyei szakfelügye­lőnek — a hallásjavító készülé­kek javítása és a nagyothallók szervezése, illetve ennek segítése a feladata Nyíregyházán. A ködös, borult időjárás meg­tréfálta azokat, akik nem bíztak a nap sikerében. Fél tízre már negyvenen voltak jelen, öregek, fiatalok, ismerős és ismeretlen arcok. Rendelkezésünkre állt a Hallássérültek Lapja novemberi számának 25 példánya. Pillana­tok alatt eltűnik a táskákban, zsebekben. Nagy az érdeklődés. ★ A nagyothallók részére Vida László fogadóórát tart. Nem hagynak számára egy szabad per­cet sem, mindenki szeretné el­lenőriztetni, megcsináltatni a ké­szülékét, mivel csak három óra áll rendelkezésre. Jónásné Már­ton Györgyi nyíregyházi titkár és Vidáné az újonnan belépőkkel beszélgetnek, közösen töltik ki a belépési nyilatkozatokat. Közben jelentkezik egy nyíregyházi, na­gyothalló gépészmérnök — Erdé­lyi Tamás —; saját konstrukció­jú hallókészüléket használ, közli, hogy segítségét ajánlja fel s a készülékek szakszerű karban­tartásához, indukciós hurkot tud készíteni. A vezetőség és is tagok nagy örömmel fogadják a a felajánlott segítséget. A későbbi­ekben megismételjük majd a na­gyothallók találkozóját. Meghív­juk majd Vida elvtársat és Er­délyi Tamást is, így megoldódik végre Szabolcs-Szatmár megyé­ben is a nagyothallók készülé­keinek szakszerű javítása, kar­bantartása. Szervezetünk vezetősége nagy hangsúlyt fektet az ilyen és ha­sonló összejövetelekre, hiszen ed­dig a nagyothallóknak Budapest­re, illetve Debrecenbe kellett utazniuk hallókészülék-javítás ügyben. A december 6-i rendezvényen 15 új, nagyothalló tag kérte fel­vételét a csoportba; öt új, pár­toló taggal is gyarapodott a lét­szám. S ha a ködös idő nem ál­lít akadályt, bizonyára eljöttek volna a távolabb élők is, s nem­csak azok, akik könnyen s közel­ről tudják" Nyíregyházát megkö­zelíteni. Tervbe vettük épp ezért, hogy rövidesen egy-egy napra kiszál­lásra megyünk Mátészalkára, Fe­hérgyarmatra, K­isvárd­ára és V­á­­sárosnaményba is. ____ A megyei szervezet úgy hatá­rozott, hogy meggyorsítja a sza­bolcsi nagyothallók integrációját, s remélik, a sikeres lebonyolítás­hoz segítséget kapnak a megyei audiológiai állomástól is. A találkozó napjára tervbe vett vezetőségi ülést el kellett halasz­tani, mert késő estig, egészen nyolc óráig folyamatosan érkez­tek a nagyothalló vendégek, a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyáik. 6 óra körül már hangos gyermekzsiváli töltötte be a ter­meket. A nőbizottság tagjai és a fiatalok uzsonnával, kávéval, for­ró teával várták az érkezőket. Sokan eljöttek Kisváráéról is, s mindennek az is eredménye lett, hogy a tagság 50 százaléka ren­dezte is 1987-es tagdíját. Persze, a program is sikeresen zajlott. A hazautazókat (akik féltek a jeges, ködös úttól) egy-egy fiatal tagtárs kísérte ki a buszpálya­udvarra vagy a vasútállomásra, példát mutatva lelkesedésből, se­gítők­észségből. Ők is, de a nyír­egyházi vezetőség és a nőbi­ott­­ság tagjai is kitettek magukért, hogy a rendezvény sikeres le­gyen. Köszönet illeti Vida elv­társat az értékes szakmai segít­ségért és Erdélyi Tamást a nagy­szerű felajánlásért, örültünk an­nak is, hogy Kisváráéról eljött Barilló Jánosné, segíteni az új­jászervezésben. ★ Tapasztalatunk, hogy sok szer­vezet csak a már meglévő, régi tagjait hívja meg egy-egy össze­jövetelre. Célszerűbb a helyi saj­tón keresztül is tájékoztatást adni, így a kívülállók is értesül­hetnek az összejövetelekről. Sok és hasznos beszélgetés zajlik a régi tagok és új belépők között. Türelemmel, emberséggel mes­­­szire el lehet­ jutni, s ha ez meg­van, és még udvariassággal is pá­rosul, meghozza a vártnál is jobb eredményt. És még valami: több lehetőséget kell biztosítani a fia­taloknak, hogy aktívan kapcso­lódhassanak be a szervezet mun­kájába. Ajánlhatjuk szövetségünk va­lamennyi szervezetének egy-egy egész napos, hasonló találkozó szervezését és vállalását. Nem­csak annyi az előnye, hogy so­kan rendezik a tagdíjukat, de számos új belépőt is hoz, meg­erősíti a kapcsolatokat, és növeli az összetartást is. És mindehhez nem is kell túl nagy fáradság, csupán szép szó, megértés és em­berség. Jónás László, a Szabolcs-Szatmár megyei szervezet tanácsadó titkára Vida László munka közben Szövetségben — a hallássérültekkel HANG NÉLKÜLI VILÁG Hasznos a kormánydöntés Nyíregyházán, a Széchenyi u. 45. szám alatti épületben a Hal­lássérültek Országos Szövetsége megyei szervezetének helyiségé­ben beszélgetünk Jónás László tanácsadó -titkárral. Lassan, gon­dosan artikulálva tolmácsolják kérdéseimet, a válaszok azonban jól érthetőek. Egy fiatalember érkezik­ közben. Kézjelekkel kí­sért szájmozgással váltanak né­hány szót. ★ — Vésnök a szakmája — ma­gyarázza Jónás László. — Itt, Nyíregyházán 1900 forintot kere­sett. Bolondnak nézték. Most át­jár Debrecenbe, és ugyanazért a munkáért ötezret is fizetnek ne­ki. — Elég nehéz munkát találni — folytatja a titkár —, de ami­óta megszületett a döntés a Re­habilitációs Alapról, változott egy kicsit a helyzet. Azóta már több­ helyről is megkerestek ben­nünket,­ nem tudunk-e munkást ajánlani. A kormánydöntés (amely az üzemeket, vállalatokat­­ kötelezi meghatározott­ számú, megválto­zott munkaképességű dolgozó al­kalmazására, illetve, ha ezt nem teljesítik, akkor egy bizonyos összeg befizetésére a Rehabilitá­ciós Alapra) tehát már érezteti jótékony hatását. A szövetség, a megyei szervezet azonban ko­rántsem marad munka nélkül. • Például mindenféle hatóság­nál eljárunk a tagjaink helyett. Ha mondjuk, építkezni­­ akar, akkor a telekvásárlástól kezdve végigkísérjük, míg csak fel nem épül a ház. Kis sziget A szövetségi élet elsősorban Nyíregyházán zajlik. Ezekben a helyiségekben — vasárnap kivé­telével — mindig összejönnek n­é­­hányan. Pihennek, szórakoznak, újságot olvasnak, beszélgetnek. Hétköznapokon természetesen el­sősorban a megyeszékhelyen élők térnek be ide. Szombatonként viszont távolabbi településekről is érkeznek. Az együttlét örömén túl mást is jelent ez a kis sziget. Könyvet,­ fényképezőgépet, mag­netofont (a nélkülözhetetlen, nagy hangerejű fejhallgatóval együtt) kölcsönöznek, de a bar­kácsolók és a kertészkedők is fordulhatnak ide. Kerti traktort, szerszámokat, permetezőgépet, motorosfűrészt vihetnek haza. Egyes becslések szerint a me­gyében tíz százalék körüli a hal­lássérültek aránya, a szövetség­nek viszont hozzávetőleg csak háromszázötven a taglétszáma. (Kisvárdán, a városi tanács szo­ciálpolitikai osztályán Barilló Já­nosnénál is jelentkezhetnek a be­lépni szándékozók.) A negyven­forintos évi díj pedig sokféle kedvezménnyel jár. Az egyszeri ingyenes utazási utalvány mel­lett minden nagyobb szövetségi rendezvényre is hasonló kedvez­mény jár. Nagyterem - ingyen Hogy hová utaznak? Számta­lan sport- és kulturális sereg­szemlét szervez — felmenő rend­szerben — a Hallássérültek Or­szágos Szövetsége, s népszerűek a különböző vetélkedők is( hon­védelmi, munkavédelmi stb.). Közös kirándulások, szüreti bál, a gyerekeknek Télapó-ünnepély, nyugdíjas-találkozó, sziveszteri mulatság jelenti az ünnepeket. Ilyenkor a nagytermet is in­gyen használhatják — a városi tanács jóvoltából — a hallássé­rültek. De a társadalom segítsé­ge nem ennyiben merül ki. A ta­nácsadó titkár külön kiemelte a posta távközlési üzemének Mar­tos Flóra Szocialista Brigádját, és a SZAÉV-et. A különböző társa­dalmi szervek segítsége mellett a fő feltételit a megyei tanács biztosítja: évente hatvanezer fo­rintot utal át a megyei szervezet számlájára. Legújabban már hallókészülékek javítása is gyor­­­sabban megy, mert egy gépész­­mérnök magára vállalta a fel­adatot. Csak be kell hozni a szövetségbe, s ha kész, lehet érte jönni. (A hallókészülékről még annyit: a megyei szervezet meg­vásárolja a használtakat, megja­víttatja, és — egy fillér haszon nélkül — eladja a rászorulók­nak.) Azonnal jelezzék Nagy szükség lenne a me­gyében egy Speciális iskolára, mert Debrecenben és Egerben tudnak csak tanulni a hallássé­rült gyerekek, ha van hely. Saj­nos azonban egyelőre nincsen rá pénz. A továbbtanulás­­ már könnyebb valamivel. Vannak, akik rendes iskolában szereznek szakmát, Sopronban, Vácon és Budapestem pedig külön iskolánk van. Egy kimutatás szerint évente huszonöt-harminc szakmában he­lyezkednek el hallássérültek, de körülbelül kilencven közül vá­laszthatnak. A szakma megszer­zésével persze még nem oldódik meg egy csapásra minden gond­juk, de mindenképpen könnyebb a helyzetük. Ehhez viszont az kell, hogy az iskolák, védőnők, körzeti orvosok a továbbiakban is azonnal jelezzék a szövetség megyei szervezetének, ha vala­melyik gyermek hallássérült. Mert minél korábban kezdenek foglalkozni velük, annál nagyobb az esély ahhoz, hogy később tel­jesebb életet élhessenek. A legfontosabb talán mégis az lenne, ha — előítéleteinktől meg­szabadulva — egyenrangú társ­ként kezelnénk azt is, akihez ne­hezebben, vagy egyáltalán nem jutnak el a világ hangjai... Papp Dénes (Megjelent a Kelet-Magyaror­­szág 1986. december 23-i számá­ban.)

Next