Hallássérültek, 1987 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
JA HALLAS SÉRÜLTE< ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HÍREK Vannak történések, amit az ember magában és magával hordoz. Ezek az események feltörnek belőle a legváratlanabb helyzetben. Ahogy múlnak a napok, az események nemhogy halványodtak, hanem egyre erősödnek, szinte belegyökereznek az emberbe, kiszakíthatatlanul. Amikor nevelőtanári munkám kezdtem a Hallássérültek Kollégiumában, az éjszakai ügyeletet is mi adtuk, kéthetenként szer. Egyik ilyen ügyeletem egykarmával, este 10 óra után az egyik kollégista remegve, feldúltan kopogtatott az ajtómon. Na Hinnünk kell a humanizmusban gyan nagy baj van, mondta. Rohantam a megjelölt szobába. V. A.-t, az örökösen mosolygó, harmadéves géplakatos tanulót halottsápadtan, görcsöktől meggyötörten találtam az ágyában, szobában sötét volt, csak a folyosóról szűrődött be egy kis fény. S ennél a halvány fénynél láttam a megriadt szemeket, melyeknek én voltam az egyetlen remény. Rettegve, könyörögve néztek rám, s én megértettem, hogy kötelességgel tartozom ezeknek a fiatalembereknek, akik hisznek bennem. Hűs borogatást tettem V. A. arcára, és szorítottam a kezét, görcsnél rándult amely minden egyet. Együtt virrasztottunk V. A. ágyánál kollégium növendékeivel, míg az a orvos megérkezett és segített. S amikor V. A. elszenderedett, a kollégium KISZ-titkára, F. J. odalépett hozzám, átölelt, és annyit mondott: köszönöm. Láttam, könnyes volt a szeme, s talán az enyém is az lehetett. Így lettem igazán a hallássérültek nevelőtanára. Nem felejtem azt sem el soha, hogy az egyik tanulókörön K. J. harmadéves műszerésztanuló mellém ült, és egyszerűen ennyit mondott: Én tudom, nem vagyok ember, csak egy süketnéma. S én hosszasan magyaráztamneki, hogy a becsület és tisztesség az, ami az ember értékét meghatározza. De amikor nem sokkal később, egy labdarúgó-mérkőzésen, amit halló szakmunkástanuló játszottunk, és győzelemre fiúkkal álltunk, felhangzott a kórus: Rúgd le a süketeket! Taposs bele! — S akkor elszégyelltem magam halló társaim nevében, s elakadt a hangom, összeszorult a szívem. Később egy edzésen én együtt játszottam hallássérült nőis vendékeimmel. Görcsöt kapott a lábam, és lehanyatlottam volna, de ketten nyúltak a hónom alá, míg a harmadikuk masszírozta ki a görcsöt a lábamból. A többiek is mind készen álltak arra, hogy segítsenek nekem. S ekkor feltűnt előttem V. A. arca, akin én segítettem egykor, és mellettem az én tanulóim, akik a karjaikban tartottak. Éreztem a szeretetet, amit pótolni vagy bármire átváltani nem lehet. Hiszem és vallom Saint-Exupéry A kis herceg c. regényében írottak igazságát. Kapcsolatot kell teremtenünk egymással. ha sikerül emberhez méltón cselekednünk és élnünk, akkor találjuk meg életünk igazi értelmét és a boldogságot, a szeretetet! Delikát Rudolf Asztalos János Középfokú Kollégium Nagyszerű rendezvény Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár megyei szervezetnél, Nyíregyházán december 6-án reggel a megszokottnál korábban gyülekeztek a vezetőségi tagok és a nőbizottság tagjai. Kint sűrű a köd, alig látni 50 méterre. Van, aki kesereg emiatt, van, aki bizakodik. Fortuna talán kegyes lesz, s az időjárás nem tartja vissza a látogatókat. Már mindenki a helyén, fehér kötényben, készül a tízórai a nyugdíjasok megyei találkozójára és a Mikulás-napra. Egyúttal új tagok szervezése és vendégek fogadása a mai nap programja. Reggel fél kilenc: megjelenik az első várva várt vendég. Mindenki igyekszik a nagyterembe, ahol felkészülten várja a tagság „rohamát” Vida László, a Csongrád megyei szervezet titkára, kinek — mint megyei szakfelügyelőnek — a hallásjavító készülékek javítása és a nagyothallók szervezése, illetve ennek segítése a feladata Nyíregyházán. A ködös, borult időjárás megtréfálta azokat, akik nem bíztak a nap sikerében. Fél tízre már negyvenen voltak jelen, öregek, fiatalok, ismerős és ismeretlen arcok. Rendelkezésünkre állt a Hallássérültek Lapja novemberi számának 25 példánya. Pillanatok alatt eltűnik a táskákban, zsebekben. Nagy az érdeklődés. ★ A nagyothallók részére Vida László fogadóórát tart. Nem hagynak számára egy szabad percet sem, mindenki szeretné ellenőriztetni, megcsináltatni a készülékét, mivel csak három óra áll rendelkezésre. Jónásné Márton Györgyi nyíregyházi titkár és Vidáné az újonnan belépőkkel beszélgetnek, közösen töltik ki a belépési nyilatkozatokat. Közben jelentkezik egy nyíregyházi, nagyothalló gépészmérnök — Erdélyi Tamás —; saját konstrukciójú hallókészüléket használ, közli, hogy segítségét ajánlja fel s a készülékek szakszerű karbantartásához, indukciós hurkot tud készíteni. A vezetőség és is tagok nagy örömmel fogadják a a felajánlott segítséget. A későbbiekben megismételjük majd a nagyothallók találkozóját. Meghívjuk majd Vida elvtársat és Erdélyi Tamást is, így megoldódik végre Szabolcs-Szatmár megyében is a nagyothallók készülékeinek szakszerű javítása, karbantartása. Szervezetünk vezetősége nagy hangsúlyt fektet az ilyen és hasonló összejövetelekre, hiszen eddig a nagyothallóknak Budapestre, illetve Debrecenbe kellett utazniuk hallókészülék-javítás ügyben. A december 6-i rendezvényen 15 új, nagyothalló tag kérte felvételét a csoportba; öt új, pártoló taggal is gyarapodott a létszám. S ha a ködös idő nem állít akadályt, bizonyára eljöttek volna a távolabb élők is, s nemcsak azok, akik könnyen s közelről tudják" Nyíregyházát megközelíteni. Tervbe vettük épp ezért, hogy rövidesen egy-egy napra kiszállásra megyünk Mátészalkára, Fehérgyarmatra, Kisvárdára és Vásárosnaményba is. ____ A megyei szervezet úgy határozott, hogy meggyorsítja a szabolcsi nagyothallók integrációját, s remélik, a sikeres lebonyolításhoz segítséget kapnak a megyei audiológiai állomástól is. A találkozó napjára tervbe vett vezetőségi ülést el kellett halasztani, mert késő estig, egészen nyolc óráig folyamatosan érkeztek a nagyothalló vendégek, a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyáik. 6 óra körül már hangos gyermekzsiváli töltötte be a termeket. A nőbizottság tagjai és a fiatalok uzsonnával, kávéval, forró teával várták az érkezőket. Sokan eljöttek Kisváráéról is, s mindennek az is eredménye lett, hogy a tagság 50 százaléka rendezte is 1987-es tagdíját. Persze, a program is sikeresen zajlott. A hazautazókat (akik féltek a jeges, ködös úttól) egy-egy fiatal tagtárs kísérte ki a buszpályaudvarra vagy a vasútállomásra, példát mutatva lelkesedésből, segítőkészségből. Ők is, de a nyíregyházi vezetőség és a nőbiottság tagjai is kitettek magukért, hogy a rendezvény sikeres legyen. Köszönet illeti Vida elvtársat az értékes szakmai segítségért és Erdélyi Tamást a nagyszerű felajánlásért, örültünk annak is, hogy Kisváráéról eljött Barilló Jánosné, segíteni az újjászervezésben. ★ Tapasztalatunk, hogy sok szervezet csak a már meglévő, régi tagjait hívja meg egy-egy összejövetelre. Célszerűbb a helyi sajtón keresztül is tájékoztatást adni, így a kívülállók is értesülhetnek az összejövetelekről. Sok és hasznos beszélgetés zajlik a régi tagok és új belépők között. Türelemmel, emberséggel messzire el lehet jutni, s ha ez megvan, és még udvariassággal is párosul, meghozza a vártnál is jobb eredményt. És még valami: több lehetőséget kell biztosítani a fiataloknak, hogy aktívan kapcsolódhassanak be a szervezet munkájába. Ajánlhatjuk szövetségünk valamennyi szervezetének egy-egy egész napos, hasonló találkozó szervezését és vállalását. Nemcsak annyi az előnye, hogy sokan rendezik a tagdíjukat, de számos új belépőt is hoz, megerősíti a kapcsolatokat, és növeli az összetartást is. És mindehhez nem is kell túl nagy fáradság, csupán szép szó, megértés és emberség. Jónás László, a Szabolcs-Szatmár megyei szervezet tanácsadó titkára Vida László munka közben Szövetségben — a hallássérültekkel HANG NÉLKÜLI VILÁG Hasznos a kormánydöntés Nyíregyházán, a Széchenyi u. 45. szám alatti épületben a Hallássérültek Országos Szövetsége megyei szervezetének helyiségében beszélgetünk Jónás László tanácsadó -titkárral. Lassan, gondosan artikulálva tolmácsolják kérdéseimet, a válaszok azonban jól érthetőek. Egy fiatalember érkezik közben. Kézjelekkel kísért szájmozgással váltanak néhány szót. ★ — Vésnök a szakmája — magyarázza Jónás László. — Itt, Nyíregyházán 1900 forintot keresett. Bolondnak nézték. Most átjár Debrecenbe, és ugyanazért a munkáért ötezret is fizetnek neki. — Elég nehéz munkát találni — folytatja a titkár —, de amióta megszületett a döntés a Rehabilitációs Alapról, változott egy kicsit a helyzet. Azóta már több helyről is megkerestek bennünket, nem tudunk-e munkást ajánlani. A kormánydöntés (amely az üzemeket, vállalatokat kötelezi meghatározott számú, megváltozott munkaképességű dolgozó alkalmazására, illetve, ha ezt nem teljesítik, akkor egy bizonyos összeg befizetésére a Rehabilitációs Alapra) tehát már érezteti jótékony hatását. A szövetség, a megyei szervezet azonban korántsem marad munka nélkül. • Például mindenféle hatóságnál eljárunk a tagjaink helyett. Ha mondjuk, építkezni akar, akkor a telekvásárlástól kezdve végigkísérjük, míg csak fel nem épül a ház. Kis sziget A szövetségi élet elsősorban Nyíregyházán zajlik. Ezekben a helyiségekben — vasárnap kivételével — mindig összejönnek néhányan. Pihennek, szórakoznak, újságot olvasnak, beszélgetnek. Hétköznapokon természetesen elsősorban a megyeszékhelyen élők térnek be ide. Szombatonként viszont távolabbi településekről is érkeznek. Az együttlét örömén túl mást is jelent ez a kis sziget. Könyvet, fényképezőgépet, magnetofont (a nélkülözhetetlen, nagy hangerejű fejhallgatóval együtt) kölcsönöznek, de a barkácsolók és a kertészkedők is fordulhatnak ide. Kerti traktort, szerszámokat, permetezőgépet, motorosfűrészt vihetnek haza. Egyes becslések szerint a megyében tíz százalék körüli a hallássérültek aránya, a szövetségnek viszont hozzávetőleg csak háromszázötven a taglétszáma. (Kisvárdán, a városi tanács szociálpolitikai osztályán Barilló Jánosnénál is jelentkezhetnek a belépni szándékozók.) A negyvenforintos évi díj pedig sokféle kedvezménnyel jár. Az egyszeri ingyenes utazási utalvány mellett minden nagyobb szövetségi rendezvényre is hasonló kedvezmény jár. Nagyterem - ingyen Hogy hová utaznak? Számtalan sport- és kulturális seregszemlét szervez — felmenő rendszerben — a Hallássérültek Országos Szövetsége, s népszerűek a különböző vetélkedők is( honvédelmi, munkavédelmi stb.). Közös kirándulások, szüreti bál, a gyerekeknek Télapó-ünnepély, nyugdíjas-találkozó, sziveszteri mulatság jelenti az ünnepeket. Ilyenkor a nagytermet is ingyen használhatják — a városi tanács jóvoltából — a hallássérültek. De a társadalom segítsége nem ennyiben merül ki. A tanácsadó titkár külön kiemelte a posta távközlési üzemének Martos Flóra Szocialista Brigádját, és a SZAÉV-et. A különböző társadalmi szervek segítsége mellett a fő feltételit a megyei tanács biztosítja: évente hatvanezer forintot utal át a megyei szervezet számlájára. Legújabban már hallókészülékek javítása is gyorsabban megy, mert egy gépészmérnök magára vállalta a feladatot. Csak be kell hozni a szövetségbe, s ha kész, lehet érte jönni. (A hallókészülékről még annyit: a megyei szervezet megvásárolja a használtakat, megjavíttatja, és — egy fillér haszon nélkül — eladja a rászorulóknak.) Azonnal jelezzék Nagy szükség lenne a megyében egy Speciális iskolára, mert Debrecenben és Egerben tudnak csak tanulni a hallássérült gyerekek, ha van hely. Sajnos azonban egyelőre nincsen rá pénz. A továbbtanulás már könnyebb valamivel. Vannak, akik rendes iskolában szereznek szakmát, Sopronban, Vácon és Budapestem pedig külön iskolánk van. Egy kimutatás szerint évente huszonöt-harminc szakmában helyezkednek el hallássérültek, de körülbelül kilencven közül választhatnak. A szakma megszerzésével persze még nem oldódik meg egy csapásra minden gondjuk, de mindenképpen könnyebb a helyzetük. Ehhez viszont az kell, hogy az iskolák, védőnők, körzeti orvosok a továbbiakban is azonnal jelezzék a szövetség megyei szervezetének, ha valamelyik gyermek hallássérült. Mert minél korábban kezdenek foglalkozni velük, annál nagyobb az esély ahhoz, hogy később teljesebb életet élhessenek. A legfontosabb talán mégis az lenne, ha — előítéleteinktől megszabadulva — egyenrangú társként kezelnénk azt is, akihez nehezebben, vagy egyáltalán nem jutnak el a világ hangjai... Papp Dénes (Megjelent a Kelet-Magyarország 1986. december 23-i számában.)