Hargita, 1968. szeptember (1. évfolyam, 164-188. szám)

1968-09-17 / 177. szám

Gyergyószárhegyi tapasztalatok a Bezosztája termesztésében A napokban a megyei szintű búzatermesztési értekezleten sok értékes javaslat és észrevétel hangzott el szakembereink részéről a Bezosztája búzafajta termesztésére vonatkozóan. Az értekezlet résztvevői egyöntetűen a fenntartások nélkül — állást foglaltak ennek a fajtának a további termesztése mellett, nemcsak a rozs, de a többi búzafajta rovására is. Mondjuk meg őszintén, nem volt nehéz döntenie sem az értekezletnek, sem az illetékes mezőgazdasági szerveknek ebben az ügyben. A mi gyakorlatunkban kevés növényfajta futott be rövid idő alatt akkora karriert, mint aBezosztája. Btc. A csíki medencében pár éve, a gyergyóiban viszont csak az idén vezettük be nagyüzemi termesztését. Gyergyóban az volt az általánosan elfogadott álláspont — régi tradíciókra hivatkozva —, hogy búzát vetni enyhén szólva könnyelműség. Aki ilyesmit javasol, az nem ismeri a helyi viszonyokat és általában a mezőgazdálkodást. Évekkel ezelőtt hasonló volt a helyzet a csíki medencében is, de ott mintha gyorsabban reagálnának az újra. A fentiek alól nem kivétel a mi állami gazdaságunk sem. Mi is a régi hagyományokra lehorgonyozva, hosszú évekig termesztettük a rozsot, megcsodáltuk két méteres szalmáját, természetesnek vettük, hogy megdől, kínlódtunk a kombájnozással, elkönyveltük az 1800—2400 kilogrammos hektárhozamot, és ment minden a maga jól megszokott medrében. Bezosztását először 1967-ben termesztettünk 60 hektáron. Ezzel párhuzamosan 30 hektáron vetettünk Harrachot is, összehasonlítási alanyként. Mindkét búzafajtát istállótrágyával trágyázott nyári burgonya után vetettük. A két fajta között sem a vetési időben, sem a négyzetméterenkénti csíraképes magvak tekintetében nem volt lényeges eltérés. Tavasszal a Harrach növénysűrűsége mintegy 25 százalékkal jobb volt, mint a Bezosztátáé. Mégis az utóbbi 3600 kilós hozamával szemben a Harrach csupán 1800 kilogrammot adott. Ennek döntő oka az volt, hogy a Harrachot a kikalászosodás időszakában nagyméretű rozsdatámadás érte. A mindössze néhányszáz méter távolságra lévő Bezosztája viszont egyáltalán nem károsult. Ennek alapján a Harrachot kivonták a termesztésből és csak Bezosztását vetettünk ... Tapasztalataink alapján vizsgáljuk meg azokat a tényezőket, amelyek — véleményünk szerint — meghatározzák a búza hektárhozamának alakulását és a gazdasági hatékonyságot Nem véletlen, hogy ezt a kérdést az agrotechnikai problémák elé helyezem, hiszen ez egész tevékenységünk mércéje, lényege. Mit termelünk, mennyi haszonnal (vagy ráfizetéssel), más szóval kifizetődő-e az illető üzemág? Jelen esetben jól jövedelmező-e a búza termesztése, s ha igen, milyen mértékben? Az 1967—68-as gazdasági évben 88 hektáron termesztettünk Bezosztáját. A termelési és gazdasági-pénzügyi eredményeket az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze: ' 1.lVf értékegység Terv Megvalósítás Százalék Össztermelést 237,6 354,2 149 Átlagtermés kg/ha 2700 4024 149 Önköltség lej, 1 967 649— Árutervt 191,6 305,7 158 Eladási ár lejt 1100 1356 123 Nyereség lej 25.482 216.129 864 (Folytatás a 2. oldalon) ELSŐ NAP AZ ISKOLÁKBAN Tegnap, szeptember 16-án országszerte, s így megyénkben is megnyitották kapuikat az általános és középfokú iskolák. A hagyományos, ünnepélyes megnyitók után csupán megyénkben több mint 50.000 diák foglalt helyet az iskolapadokban. Az új tanévben a hétéves elsőosztályosok mellett közel 630 hatéves gyermek kezdte meg tanulmányait. A Csíkszeredai 1. számú általános iskola előtt már fél nyolckor gyermekcsoportok várták az új tanévet jelző csengő megszólalását. Az ünnepélyes beköszöntő beszéd sokáig emlékezetes marad mind a diákok, mind a tanárok számára. Az iskola — fennállása óta — az idén érte el legmagasabb tanulólétszámát: 22 osztályba 620-an iratkoztak be. Fülöp Béla, iskolaigazgató megnyitója után, a folyosókon felsorakozó felsőbb osztályos tanulók virágokkal fogadták az óvónőktől vezetett, tipegő elsőosztályosokat. Több mint 18.000 lej értékű tankönyvet osztottak ki szalaggal átkötött kis csomagokban, tetején virággal és papírszelettel. Rajta szöveg: „Jó tanulással és jó magaviselettel érdemeld ki pártunk ajándékát!“. Hasonló előzményekkel indult meg az új tanév a zsögödi I—IV. osztályos általános iskolában. Csergő Vilma igazgató-óvónő vezetésével megérkezett a ■ húsz ,,elsős“. Az iskola „veterán" tanulóinak nevében Róth Margit IV. osztályos tanuló üdvözölte négy évvel fiatalabb tanulótársait. Csibi Géza igazgató értékelte azt a segítséget, amit tanulóink ingyenes oktatás, ingyenes tankönyvek formájában pártunktól és kormányunktól kaptak. A tanévnyitó ünnepséget az óvodások kedves, hangulatos műsora zárta, csak használatra kapják, hanem örökös tulajdonosaikká is válnak, így az iskola elvégzése után, az ifjú bányászok hasznosan forgathatják első szakkönyvekként az iskolakönyveket. Sokan közülük már ezen a tanévkezdő napon egyenesen gyakorlatra utaznak az ország, a megye különböző bányáiba. Gyakran érkeztek ezidáig is köszönő levelek az iskola igazgatóságához. Hiszszük, hogy nemsokára a mostani másod- és harmadévesek munkáját illeti újabb, és újabb levélbeni elismerés. És azok, akik a föld rejtőző kincseit felkutató, felszínre hozó munkának még csak ábécéjét tanulják, idősebb társaiktól öröklött felelősségtudattal, szorgalommal indulnak útjukon el. Szóljon hozzájuk a felnőttekhez illő jószerencsés bányászköszöntés legyen buzdítás, bizalom fele jövendő érckorú, szénszemű elvtársaink mindennap friss megszokása. S a 371 bányászt formáló új tanév legyen az oktató-nevelő testület sikeres éve. Alma Mater udvarán kétezerszáz tanuló — a csíki medencék iskolásainak tíz százaléka — hallgatta az ünnepi beszédet, párt- és államvezetőink üdvözletének tolmácsolását, nyolcvanegy nevelő tartott seregszemlét volt és leendő tanítványai fölött. Köd ülte meg a környéket,, igazi, hamisítatlan őszi hangulatot, kölcsönözve a szeptemberi napnak, az indulás ünnepélyességének. Felszállt a köd, napfény áradt szét a tájon, mikor az elsőosztályosok verssel köszöntötték az iskolát s a volt elsősök üdvözölték a jötteket. Hatvankét osztály tanulói, nevelői kezdték meg a munkát abban az iskolában, amely 1968-ra 1 300.000 lej állami támogatást kapott szemléltető eszközök beszerzésére, épület javításra és korszerűsítésre, az ünnepi évforduló költségeinek fedezésére. Kívánunk sok sikert, eredményekben gazdag munkát, a nagy tervekkel kezdett mintaévhez. MORVAY ZOLTÁN BALÁZS ANDRÁS JANKÓ ISTVÁN A Csíkszeredai 1. számú általános iskola A bányaipari szakiskolában 9 órakor megszólalt a csengő, összesereglett az iskola 371 tanulója. Az idősebbek kíváncsian fürkészték a 130 elsőéves arcát s a „gólyák“ is igyekeztek kiigazodni az ismeretlen iskola ismeretlen szokásaiban. Aztán felhangzott az iskolai párttitkár szava felolvasta az RKP KB, az Államtanács és Minisztertanács közös üdvözletét az ország tanerőihez, tanulóihoz. Következtek a beszédek, tájékoztatók. Az 1968—69-es tanév újdonsággal szolgál a Csíkszeredai bányászati szakiskola tanulóinak is, az ingyenes tankönyveket nem- A Csíkszeredai líceumban A közelgő nagy ünnep, a háromszáz éves évforduló jegyében kezdődött az új tanév a Csíkszeredai líceumban. Az évszázados JLJl Jl A: A faipari munkások napjának megünneplése Vigasztalanul zuhogott az eső Varságon szombaton és vasárnap reggel is. A ködbeborult láthatár, az eső most a tás szinte kiabált, hogy a szabadban nincs mit keresnie senkinek, mindenki húzódjék fedél alá. De kilenc óra tájt elállt az eső, oszladozni kezdtek a felhők, és a hegyvidéki napfény percek alatt felszárította a gyepet. Igaz, az eredetileg a Kecseti-házhoz tervezett szabadtéri ünnepséget elővigyázatosságból a művelődési otthonba helyezték át, de a faipari munkások napjának megünneplése így is sikerült. A ragyogó kék ég, a szinte nyári hévvel tűző napfény, mely az erdőborította hegyektől körülvett fennsíkot elárasztotta, hatásos és egyben természetes díszlettel szolgált az ünnepséghez. A nap sikerét már eleve biztosította az a helyénvaló ötlet is, hogy az ünnepséget ne Székelyudvarhelyen tartsák meg, hanem ott, ahol az erdőkitermelés dolgozói, a szélben, fagyban, erőben helytálló fadöntők, közelítők dolgoznak a vágtéren. Így került sor a nap megünneplésére Varságon, a székelyudvarhelyi Erdőgazdálkodási Vállalat legszebb munkasikereket elért részlegén. Az ünnepségen részt vett a vállalat igazgatója, mérnökök, technikusok és számtalan meghívott vendég, akik autóbuszokon, gépkocsikon, motorkerékpárokon jöttek el a faipari dolgozók megünneplésére. A szakszervezetek Székelyudvarhely municípiumi tanácsának nevében Porzsolt István titkár üdvözölte az erdőipari munkásokat, mérnököket és technikusokat és kívánt újabb sikereket további munkájukban. A meleghangú ünnepi köszöntő után a municipium szaktanácsának műkedvelő művészegyüttese szolgáltatta a szórakoztató műsort: énekek, szavalatok, táncok váltakoztak és minden egyes műsorszámot fergeteges tapssal jutalmazott a nagyszámú közönség. A jól sikerült műsor után, a késő estébe nyúló népünnepség során sör, bor és ízletes flekkek mellett ünnepeltek tovább azok, akik másnap már kora reggel ott álltak a hegyoldalban, hogy folytassák szocialista hazánk felbecsülhetetlen kincsének, a zöld aranynak joggal nevezett erdők kitermelését, vagy pedig a munkapad mellett állítsák össze azokat a bútorokat, melyek a székelyudvarhelyi szakemberek hírét immár messze földre elvitték. BALÁZS IMRE A gyergyóószentmiklósi Fagazdálkodási Vállalat korszerű gépekkel felszerelt ládaszegző részlege Világ proletárjai, egyesüljetek! IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Egyöntetűen támogatjuk pártunk bölcs politikáját Az építő mindennapjaink nyelvén Azt hiszem, hogy valamennyi munkatársam nevében beszélek, amikor pártunk és kormányunk kül- és belpolitikájáról a teljes megelégedés és a maradéktalan bizalom hangján szólok. Tudjuk, a béke életet jelent, az élet pedig munkát is. Mi, akik vassal dolgozunk és szerszámok kerülnek ki kezünk alól, tetteinkkel is bizonyítjuk maradéktalan egyetértésünket pártunk és kormányunk politikájával. Közösen vállaltuk és közösen teljesítettük augusztusi tervünket 127,4 százalékra. Ez a júliusi hónaphoz viszonyítva közel 100.000 lejjel jelent több jövedelmet vállalatunknak és a nemzetgazdaságnak. Mi így értelmezzük építő mindennapjaink nyelvére fordítva ezt a politikát. Mindnyájan nagy figyelemmel kísértük és lelkesedéssel fogadtuk Nicolae Ceauşescu elvtárs Hargita megyei látogatásán elhangzott beszédét. Újabb bizonyítékát láttuk ebben annak a helyes politikának, amelyet népünk vezetői folytatnak. Ez a politika országunk békés mindennapi életének záloga, egyben nemzeti függetlenségünk biztosítéka. Annak a függetlenségnek megőrzését és megvédését jelenti, amely népünk évszázados akarata volt, de amely ténylegesen csak a szocializmus éveiben valósulhatott meg. ANTAL LÁSZLÓ, a Megyei Fém, Vegyipari Kitermelő Vállalat öntőmestere Egyetértésben pártunk politikájával Az utóbbi hetek kül- és belpolitikai eseményeit szemlélve, olvasva, és meghallgatva párt- és államvezetőink beszédeit, amelyek szocialista hazánk, kommunista pártunk álláspontját képviselik, mint tanító és iskolaigazgató teljes mértékben egyetértek ezzel a politikával. Az országunkban elért nagyszerű eredmények közül különösképpen nagyra értékelem azt az állandó gondoskodást, amelyet országunk ifjúsága, oktatásunk állandó tökéletesítése iránt tanúsít. Ennek egyik fontos bizonyítéka a Románia Szocialista Köztársaság oktatásának fejlesztéséről szóló törvény, melyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Irányelvei alapján hagytak jóvá. A Román Kommunista Párt IX. Kongresszusa határozatainak szellemében kidolgozott történelmi jelentőségű dokumentumok célja, biztosítani népünk kulturális és képzettségi színvonalának szüntelen emelését. Az új oktatási törvény előírásai világosan kifejezik oktatásunk mélységes demokratizmusát, amely lehetővé teszi mindenkinek a legmagasabb felkészültség megszerzését, biztosítja a tandíjmentes oktatást minden fokon, az anyanyelvű oktatást az együttélő nemzetiségek számára ösztöndíjakat, pihenő táborokat, orvosi ellátást. Tantestületünk minden tagja tanulmányozta az újonnan megjelent dokumentumokat. Munkaközösségünk mindent megtesz a tanulók tanulmányi színvonalának egyre magasabb szintre való emeléséért, a szocialista hazafiság, párt- és nép iránti szeretet, az együttlakó nemzetiségek kölcsönös megbecsülése szellemében való neveléséért, a tervekben foglalt feladatok maradéktalan megvalósításáért. MIKLÓS GÉZA, a csíkszépvízi általános iskola igazgatója Tettekkel bizonyítunk A Csíkszeredai Erdőgazdálkodási Vállalat munkásai,technikusai, mérnökei jelentős eredményekkel bizonyítják együttérzésüket pártunk ésállamunk vezetőinek bölcs bel- és külpolitikájával. Határozottan támogatják ezt a politikát, amely tántoríthatatlanul küzd a marxizmus-feninizmus, a proletár internacionalizmus elveinek győzelméért, a szocialista országok és a nemzetközi munkásmozgalom egységének ügyéért, a nemzeti függetlenség, a szuverenitás, és más államok és pártok belügyeibe való be nem avatkozás elvének érvényesítéséért. A faipari dolgozók különös érdeklődéssel követték a párt- és államvezetők Hargita megyei látogatását Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédének minden mondata kifejezte mindazokat az érzéseket, gondolatokat, amelyeket mi is éreztünk. Ez is fényesen bizonyítja, hogy az elhangzott nyilatkozat összhangban áll az egész nép gondolataival, érzelmeivel, törekvéseivel, haza és békeszeretetével. A lelkesítő beszéd, lelkesítő tettekre sarkallta a vállalatunk öszszes alkalmazottait munkásait, technikusait, mérnökeit, ami a termelési terv példamutató teljesítésében is megnyilvánult. Az odaadó, eredményes munka következtében vállalatunk az év első nyolc hónapjában 102,55 százalékban teljesítette az össztermelési tervét, az árutermelési tervét pedig 100,94 százalékban. Jelentős sikernek könyvelhető el, hogy a vállalat terven felül több mint 2 millió lej értékű export árut állított elő. Ez a néhány számadat, úgy hiszem élénken bizonyítja, hogy mi, faipari dolgozók nemcsak szóban, hanem milliókat érő tettekkel is bizonyítottuk a teljes odaadást pártunk bölcs politikája iránt, ugyanakkor vállaljuk, hogy a továbbiak során is erőnket nem kímélve, minden tudásunkat, hozzáértésünket latba vetve minél szintesebb eredményeket érünk el MUNTEANU ALEXANDRU, a Csíkszeredai Erdőgazdálkodási Vállalat főmérnöke Tóth Mária A szavak súlya - a szavak szüksége Talán esztendeje, hogy Kolozsváron, a vakok iskolájában jártam: egy ismeretlen asszony félvak kislányának próbáltam ábécés könyvet felhajtani, mert nem akarta — ahogy írta — a beteg, ideges gyereket internátusba adni. Összerezzentem és megdermedt a lábam valahányszor copfos kislányok, vagy kurtára nyírt hajú fiúk rohantak végig a folyosón maguk elé tartott kézzel. Valamennyien vakok voltak. .Ha azonban mégis öszszeütköztünk, végigsimítottak a számukra idegen kezemen és udvariasan rebegtek: „Bocsánat!“ És az igazgató egy nagyon türelmes, rendkívüli, szelíd ember nem állta meg, hogy el ne dicsekedjék: „Nem nézné meg a mi csodánkat?“ Az ember mindig mohó kíváncsisággal veti magát a csodák után, keresi őket. Én se vagyok kivétel. Bevittek egy szobába, egyetlen gyermek tantermébe. A 17 éves, Bukarest környéki fiú nem lát, nem hall és néma. Születésétől fogva. Az ajtónyílásra mégis rögtön felállt és egyenesen hozzám jött, végigsimított a kezemen és a maga sajátos, nagyon egyedi beszédmodorában köszöntött. ..Orvostudósok tanulmányozzák különös képességét, amellyel érzékeli a dolgokat, külföldi orvoskongresszusokra hívják meg nevelőit, orvosait és dicsérik őket. A fiú bádogból megmintázta az egész kolozsvári állomást. A nevelője napokon keresztül létrákon mászkált vele, betűket rajzolt a tenyerébe, úgy írta le neki az állomás látképét. És az állomás megszólalásig hasonlít az eredetire. Egy óvónő tanította meg beszélni Vasile Adamescut, aki csodálatosan intelligens és szorgalmas. Amikor behozták a vakok óvodájába csak rúgott, morgott és sírt. Az illető óvónő nyugdíjas már, de megérdemelné, hogy az ő nagyszerű munkamódszereit is népszerűsítsék külföldi kongresszusokon. Most azonban nem erről akarok írni, hanem azt leszögezni, hogy ott, akkor fogtam fel teljes egészében: micsoda mérhetetlen kincs az, ha értekezni tudunk embertársainkkal, ha felkiáltunk, hogy „örvendek“, ha elmondhatjuk, hogy „fáj“ s az annyira banálisnak tűnő „igen“-t, vagy „nem“-et. Én nem szeretem a hallgatag embereket, van (vagy legalábbis úgy érzem, hogy van!) bennük egy megkapálási tudomány. Ha nem mondok se igent, se nemet, abból baj még nem származott, sőt vannak sajnos még manapság is olyan primitív emberek, akik a munkahely fegyelmét a teljesítmény mellett, jórészt hallgatás fokmérőjével mérik. És milyen sekélyesek, és milyen üresfejűek, amikor úgy tartják: dolgozni jól, némaságban lehet. Ezzel eleve útját vágják érdekes és értékes elvi vitáknak, az emberek kölcsönös megismerésének és annak, hogy rögtön felkiálthassanak: „A lábamra léptél! Nem szeretem ha a lábamra lépsz!“ Most ez a „lábralépés“ világos, hogy képletesen értendő és amit mondani akarok az a következő, még nagyobb fokú őszinteség, bátorság kell, hogy jellemezze a szocialista társadalmi rend emberének kapcsolatait. Sok helyen már rászoktak erre, sok helyen még nem, de, hogy a legjobb úton haladunk valamennyien a szavak súlyának, a szavak szükségének felmérése felé —, azt alkalmunk volt szépszerivel tapasztalni az utóbbi hetekben. Akik oly ritkán nyújtották fel a kezüket egy-egy szakszervezeti gyűlésen, hogy elmondják a fürdőhelyjegyekkel, a munkaruhával, az egészségügyi nővérrel kapcsolatos észrevételeiket, azok kiálltak nagygyűlések szónoki emelvényére, azok tévének, rádiónak nyilatkoztak mintegy hűségesküt téve a Román Kommunista Párt politikája, a béke mellett. Én szeretem az emberek nyilatkozatait olvasni, a tévé előtt ülve vég nélkül boncolgatni a hallottakat, a látottakat, az emberek szavait. Lám, az emberi öntudat milyen spontánul kiált fel bennünk nagy ügyért vívott harc nehéz óráiban és lehullik rólunk a tartózkodás, az álszemérem, a túlkulturált ember megannyi fölös lelki kolonca. Marad a biztonság: egyemberként szólni tudunk, ha szólni kell. Mégis pontosan ismerjük már a szavak súlyát, a szavak szükségét. Ne féljük hát mindig használni!