Hargita, 1970. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1970-02-21 / 42. szám

ill. ÉVFOLYAM 42 (629.) SZÁM 1970. február 21. szombat ÁRA 30 BÁNI Világ proletárjai,­­egyesüljetekl *— la AgerpreS jelenti ~ AZ RKP HARGITA MEGYEI b­IZO­TTSAGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A szokványos értékelő bevezető szavak hosszabb-rövidebb monda­tokba való szerkesztése helyett hadd idézzek egy találó passzust a gyergyószentmiklósi Lenfonoda igazgató­bizottságának­­beszámoló­­jelentéséből, amelyet Bajkó Rozá­lia főmérnök terjesztett elő: „Az 1969-es eredményeink alacsonyabb szinten mozognak, mint azok, a­­melyeket 1968 folyamán valósítot­tunk meg, így a munkatermelé­kenységi mutató is kisebb, annak ellenére, hogy 36 alkalmazottal csökkent az átlaglétszám, ebből 26 munkás. Az okot elsősorban a fel­dolgozott nyersanyag szolgáltatja, amelynek minősége sokkal gyen­gébb volt, mint 1968-ban". A JELENTÉS, A HOZZÁSZÓLÁ­SOK visszatérő motívuma volt a nyersanyag gyenge minősége. Ért­hető ez, hiszen a kóc minősége nemcsak a szálválaszték struktú­ráját, de az előállított termék­meny­­nyiséget is meghatározza. Emel­lett — közismert tény —, a gyenge minőségű nyersanyag csökkenti a gépi berendezések termelékenysé­gét. De még ebből a gyenge mi­nőségű nyersanyagból sem állt elegendő a Lenfonoda rendelke­zésére, s az utólagos, „körmükre égett a gyertya"-szerű beszerzési műveletek sokkal költségesebbnek bizonyultak, egyrészt magasabb egy­ségárú nyersanyagokat is be kel­lett szerezniük, másrészt ezek el­szállítása is több pénzbe került, így is szép számban adódtak olyan napok, amikor az átlagos 12,5— 13,6 tonna szál helyett 6,9—7,7 tonna szálat termelhettek. Csak 1969 első évnegyedében több mint tízezer pótmunkaórára volt szük­ség ahhoz, hogy behozzanak a lemaradásból. A GYERGYÓSZENTMIKLÓSI LEN­FONODÁNÁL is egy olyan iparág nehézségeiről van szó, amelynek termelését közvetlen meghatározza a mezőgazdasági egységek tevé­kenysége. Megyénkben több a me­zőgazdaságtól közvetlen függő ipari egység. Mind gyenge ered­ménnyel, ha úgy tetszik, alacsony eredményességgel. Évek óta sú­lyosbodik ez a helyzet, s eljött az ideje annak, hogy a mezőgazda­­sági szakemberek olyan javaslato­kat tegyenek, a mezőgazdasági szervek pedig olyan intézkedéseket dolgozzanak ki, amelyek az el­következő hosszabb időszakban is megteremtik az egyes mezőgazda­sági ágak termelése fokozásának feltételeit s tényleges eredmények­kel cáfolják meg azt­ a — ma még — jogos megállapítást, hogy ipari egységeink sajnos nem minden esetben alapozhatnak a megye mezőgazdaságára. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges az adott helyzet reális felmérése, a valóban tudományos módszerek alkalmazása, a vállalkozó­ szellem térhódítása. A Lenfonoda, újabban a Lenipari Kombinát illetékes osztályának al­kalmazottai közös megegyezésen alapuló szerződéseket köthetnek a mezőgazdasági egységekkel. A szerződés létkérdés az ipari egy­ség számára, míg a mezőgazda­­sági termelőszövetkezeteknek a legtöbb esetben elhanyagolható tényező. Az is megtörtént — és elég gyakran —, hogy valamely termelőszövetkezet vezetősége egy­szerűen elégette a learatott lent, néhány földműves évi munkáját, s jónéhány lenipari alkalmazott ke­nyerét. Nem azért, mintha nem lett volna szükségük a len ellenérté­kére, de mert pillanatnyilag nem rendelkeztek elég munkaerővel ah­hoz, hogy „a lennel is foglalkoz­zanak'', s főképp, megpróbálják tel­jesíteni az un. tervezett szerződéses kötelezettségeiket. A veszteség veszteség marad akkor is, ha tel­jesítik az utóbbiakat, akkor is ha nem valósítják meg. Veszteség a termelőszövetkezetnek, a mezőgaz­daságnak, veszteség az ipari egy­ségnek, összegében véve a megye gazdaságának, amely érzékenyen reagál minden kis mozzanatra, vagy kézlegyintéssel elintézett mulasztásra. Elég erős bizonyíté­ka annak, amit az előbb néhány sorban ismét összefoglaltunk, az, hogy jónéhány termelőszövetkeze­tet, gazdasági egységet csak a tornyosuló büntetés ösztökéli szer­ződéses kötelezettségei teljesíté­sére. IGAZ, HOGY A MAGA TERÜ­LETÉN minden egység nehézségek­kel küszködik. Objektív nehézsé­gekkel. Ám az objektív nehézsé­gek egy részének létrejötte inkább mennyiségi felhalmozódás eredmé­nyének tekinthető, a szubjektív ne­hézségek akkor váltak objektívek­­ké, amikor azt a bizonyos felelős­séget nem merték vagy nem voltak képesek vállalni az illetékes sze­mélyek, szervek. Hiszen a gazda­sági vezetés, tervszerűsítés felelős­séggel, nem pedig jelszavakkal jár. A Lenfonoda esetében is akad példa erre. Az 1969-es és 1970-es gyenge minőségű nyersanyagok- VÁLI JÓZSEF (Folytatás a 2. oldalon) A GYERGYÓ­­SZENTMIKLÓSI LEN­FONODÁBAN T 1 9 7 mii 0 lse 3­1-HR­ Valahonnan, mondjuk éppen Sófalváról, ideges, sürgető hang szólalt meg a mentőállomás, vagy a kórház szolgálatosa ál­tal felvett telefonkagylóban. Lehet, hogy épp azt mondta a telefonáló:... élet-halálról van szó!,... gyorsan egy men­tőt... ! Vagy mondjuk, „csak" azt... ■ nagyon sürgős,... minél hama­rább jöjjenek,... ! S lehet, hogy egy édesanya, vagy egy kisgyerek, vagy egy apa ágya körül tördelték két­ségbeesve kezüket a hozzátar­tozók, és minden elmúló percet végtelennek éreztek — az éle­tet, gyógyulást jelentő fehér, vörös keresztecskével ellátott ko­csira várva. S, ha a 31 — HR — 159 rendszámmal ellátott kocsira várakoztak, (persze ők nem tudták, hogy milyen rendszá­mot visel a hozzájuk igyekvő kocsi) mondom, ha erre a kocsi­ra vártak, akkor egy kicsit jog­gal tűnhetett hosszúnak számuk­ra az idő. Nézzük csak, hogy miért? Körülbelül azzal kezdődött, hogy megszólalt a segélyt kérő telefon és a fent nevezett, kocsi _____________ elindult (tételezzük fel, hogy Székelyudvarhelyről). És ment, vágtatott Sófalva fe­lé, és tételezzük fel azt is, hogy sehol sem állt meg. — Koronáig ! Amikor Koronára ért, az autó­­buszmegállónál éppen pár em­ber álldogált. Parajára szeret­tek volna menni. A buszt elkés­­ték. Alkalmira vártak. És ekkor berobogott a 31 — HR 159 rendszámú men­tőkocsi. És fékezett. — Hová megy? — kérdezte a sofőr a legközelebb álldogáló asszonytól. — Parajára szeretnék... — felelt a kérdezett. — Kár, mert csak Sófalváig megyek — így a vezető. Aztán becsukta a kocsi ajta­ját. Az asszony legyintett, mert már úgy nézett ki, hogy nem volt szerencséje. És akkor kinyílt újra a kocsi ajtaja. — Hányan vannak? — szólt ki a sofőr. — Vagyunk elegen... — szóltak egy páran, s máris ro­hantak az autó felé. — Nézzük csak: Margit, Dé­nes, Juliska, ... vagyunk vagy öten ... (Parajáig az út egy embernek 5 lej. 5X5 az 25. Tiszta nyere­ség. Egy kis mellékes, amiből kifutja ennyi doboz cigarettára, vagy ennyi-meg­ ennyi erre-meg­­arra ... — villant át hirtelen a sofőr agyán, így már érdemes...) — Na, üljenek be hátul! — mondta. — De mi Parajáig megyünk. MOLNOS LAJOS (Folytatás a 2. oldalon) A néptanács végrehajtó bi­zottságának irányításá­val Ditró község dolgozói 1969-ben szép eredmé­nyeket értek el a községszépítés­ben, így az egy lakosra eső ha­zafias munka értéke 90 lejt tesz ki. Ezzel a megvalósítással Ditró köz­ség a második helyezést és a ve­le járó 50 000 lej díjat nyerte el a Hargita megyei községek verse­nyében. Az elmúlt évi megvalósítások nagymértékben hozzájárultak a község arculatá­nak megváltozta­tásához. A köz­ség központjában megöntött több mint 1 800 négy­zetméter járda, a középületek kül­sejének rendbeté­tele, a községi utak kikövezése, hidak, vízáteresz­tők építése, a kerítések bevétele több mint 2 km hosszúságban, a sáncok karbantartása, a 30 pad a parkokban, mind-mind a végre­hajtó bizottság eredményes mun­kaszervezéséről, a képviselők, a dolgozók lelkes munkájáról, közsé­gük iránti szeretetéről tanúskodik. Külön ki kell emelni a VB elnö­kének, Csibi Bélának és titkárá­nak, Ambrus Dénesnek fáradtsá­got nem ismerő, hozzáértő tevé­kenységét. Követőjük is nagyon sok akadt: Köllő Sándor, Kovács Péter, Boga Ábrahám VB-tagok, akik a betonozáshoz szükséges a­­nyagok szállításában, a járdaöntés megszervezésében tűntek ki. Érté­kes segítséget adott Csibi Sándor, az erdőgépesítési és kitermelő egy­ség helyi részlegének vezetője, Bors János a kőbánya felelőse. S jöttek a képviselők, Ilyés Péter, Szendrei Dénes, Petres Ignác, Csibi Ferenc, Puskás Bálint, Bíró Anna, Köllő Ignác, Adames Amália és mások, akik a dolgozók mozgósításában személyes munkájukkal jeleskedtek. Külön dicséretet érdemel Balázs G. András asztalosmester, a rózsák, virágok szerelmese, aki a parkok gondozásában szerzett figyelemre méltó érdemeket. A képviselők hívó szavára szer­számot fogtak az intézmények ve­zetői, tanítók, tanárok, líceumi ta­nulók, szövetkezeti dolgozók, mun­kások, a község apraja-nagyja. S a közös munka, a példás össze­fogás meghozta gazdag gyümöl­csét, előrelendítette a községet a fejlődés útján. A községi néptanács VI. ülés­szakán a képviselők, a meghívot­tak nagy lelkesedéssel fogadták Székelyderzs község néptanácsá­nak a megye összes községeihez intézett versenyfelhívását az 1970. évi gazdasági, társadalmi, kultu­rális községrendészeti, szépítésze­­ti feladatok meg­valósítására vo­natkozóan. A versenyfelhívásra válaszolva az ülésszak elhatározta, hogy 1970 ben 700 000 lej értékű hazafias munkát végeznek a község dol­gozói. Ennek keretében sor kerül 5 050 négyzetméter járdafelület megöntésére, 11 600 négyzetméter területen járdásítást, útkarbantar­tást végeznek. 700 négyzetméter FÓRIKA JÓZSEF tanár­ ­ (Folytatás a 2 oldalon) Lelkesítő eredmények, sokat ígérő távlatok A III. oldalon: IErr©l am­@). HÍREK 200 férőhelyes sertésistálló é­____­pül Újszéke­lyen. A szüksé­ges 70 köbméter faa­nyagot, a cementet és a cserépmennyiséget biztosították, a téglát pedig helyileg állítják elő, ezzel megtakarít­ják az építkezésre szánt eredeti összeg jóré­szét. Maroshévízen is népszerűek a tudományos brigádok elő­adásai. Legutóbb a város Zencani negye­dében nagyszámú hall­gatóság előtt Lupu Pamfil tanár a nap­rendszer kialakulásá­ról, Nas Andrei orvos a grippe megelőzésé­nek módjairól, Hiris­­cau Eugen tanár a vasutasok 1933-as har­cairól beszélt. A jelen­lévők érdeklődését bi­zonyítja, hogy számos kérdés hangzott el. 3 Idejében a jó termésért. Csík­­szentgyörgyön teljes ütemben folyik a trágya kihor­dása a földekre. Ebben jelentős segítséget ad a helybeli gépesítési alegység. 9 traktor és 2 rakodógép foglalko­zik ezzel a munkálat­tal. Jelenleg azokra a területekre irányul a hordás, amelyeket ké­sőbb, az időjárás eny­hülése után nem lehet megközelíteni. idő kezdetét Székelyderzsen és Muzs­­nán. Az itteniek ugyan­is nagyszabású járda építésére készülődnek, összesen mintegy 7 km­­es szakaszon üzennek hadat a sárnak. 8 vagonnyi ce-4 ment és 150 m3 várja a jó. ESEMÉNYEK önkéntes véradó akció volt Székelyudvarhelyen. Két nap alatt mintegy 180-an jelentkeztek, hogy saját akaratukból felajánlják vérüket balesetet szenvedett embertársaiknak és más rászorulóknak. Az akció eredményeként 146 palack vér gyűlt össze. Érdekes szülői értekezletet tartottak az agyagfalvi általános iskolában. A tanulók a szülők jelenlé­ ____ tében vetélkedtek Az élet keletkezése és az em­ber megjelenése című, Aki tud, az nyer verse­nyen. Ezután Fábián Károly az oktatás korszerűsítéséről tartott előadást a szülőknek, majd­ a jelenlevők megbe­szélték az iskolai felszerelések és a tanulóknak ajánlott olvasmányok kérdését. A méhcsaládok felerősítéséért­­a Méhészek Egyesületének Országos Vezetősége úgy határo­____ zott, hogy a jobb teleltetés érdekében, március 31-ig még kiadják a megyei fiók raktárából a méhészeknek járó tavalyi serkentőcukor mennyiséget. Ez az intézkedés azért is fontos, mert a tavalyi évben 2­000 méhcsalád pusztult el. Nyerészkedni akart, de rajta vesztett. Mészöly Antal, a lövétei művelődési otthon volt igazgatója valószínűleg arra gondolt, hogy sok kicsi sokra megy és ezért egy hamis nyugtatömb segítségé­vel gyűjtögetni kezdte a pénzt. Már éppen a 2 346-ik lej­nél tartott, amikor a helyi milícia em­berei leleplezték. Sikkasztásért bűn­vádi eljárást indítot­tak ellene, mit fog szólni pár év múlva az a gyerek, aki ma karonülő csecsemői minőségében mit sem tud arról a visszaélés-sorozat­ról, melyet az ő jelenlegi hely­zetének kiaknázásával űznek szerető szülei. Azt hiszem, nem mondok új­donságot, ha kijelentem, hogy az utóbbi időben nagyon meg­szaporodott a kisgyerekek lét­száma, ötben és kocsiban, ko­sárban vagy háromkerekű ke­rékpáron, esetleg már az apa vagy nagyapa nyakán lovagol­va mosolyognak az életnek. Az üzletek előtt gyakran öt­hat gyerekkocsi ,, parkol", míg a mama bent a vásárlásokat végzi. Akad köztük, aki a Gye­rekre hivatkozva soron kívüli ki­szolgálást kér. Ezen nem akad fenn senki, hiszen mindez ter­­­mészetes. De, az már a gyermek cse­csemő voltával való visszaélés, a szülői minőség megcsúfolása, amit egyesek végbevisznek: a mama a pult elé áll három hó­napos gyermekét szorongatva, a büszke apa pedig az ajtóból kiabál, hogy a ,,kicsi bubás asz­­szonyt" miért nem engedik elő­re. Szegény „kicsi buba" mit te­het? Sírdogál, bőgicsél, az apa káromkodik, s szidja a szívtelen többi anyát, akiknek gyermekei talán már össze is verekedtek a gyermekkocsikban. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a sor­­banállás idejére a papa venné át a gyermeket, utóvégül az övé is, vagy még üdvösebb vol­na, ha beállna a pult előtt a sorba, s megvárná, míg sor kerül rá. BALÁZS IMRE HÍREK új típusú BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOROK A belső égé­sű motorokat gyártó Timpuri Noi üzem kö­vetkezetesen korszerűsíti gyártmányait. Az idén gyártott 18 motor- és komp­resszor-típus közül csupán há­rom származik 1965 előttről, a többit megfelelőképpen korszerű­sítették. Mindenekelőtt a súlyukat csökkentették, ami jelentős fém­megtakarítást hozott. A régebbi tí­pusoktól eltérően nem egy, hanem három üzemmódjuk van. Éppen ezért többféle célra is felhasznál­hatók. Jó példa rá a nemrégiben gyártásba vett D-12-es motor. Az új motortípusok üzemanyagból, kenőanyagból egyaránt keveseb­bet fogyasztanak elődeiknél. A bukaresti gyár az év folya­mán még öt új motortípus, illetve korszerűsített kompresszortípus gyártását kezdi meg. SZÖVETKEZET­KÖZI TÁRSULÁSOK Vaslui me­gyében két nagy szövetke­zetközi társulás létesült. Az e­­gyik egy 30 000 fő kapacitású sertéshízlaló, amelyet 42 mező­­gazdasági szövetkezet épít Fáb­­­iuban. A másik egyévi 300 000 fő kapacitású baromfitenyésztő kombinát, amelynek létesítésére 69 szövetkezet társult. Iaşi megyében szövetkezetközi árutenyészet létesül, amely évente 15 000 állatot exportál majd. KORSZERŰ TURISZTIKAI ÚTVONAL 6,1 kilométe­ren korszerűsí­tették a Mácin- Ghecet ország­­utat, s így megkönnyítették a közlekedést a Dél-Moldovát és a tengerpar­tot összekötő fontos turisztikai útvonalon. Az idén folytatódik egy másik fontos észak-dobrudzsai út, a Brăila és Tulcea közötti országút korszerűsítése 80 kilométeren. ESEMÉNYEK A FALU VÉGE (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) "• §1 EMELETEK

Next