Hargita, 1970. március (3. évfolyam, 49-74. szám)

1970-03-26 / 70. szám

III. évfolyam 70 (648) szám 1970. március 26. csütörtök Világ proletárjai, egyesüljetek! 11Z RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Ara 30 bani Megkezdte munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka­ ­ . A fővárosban szerda reggel meg­­­kezdődött a Nagy Nemzetgyűlés­­71. ciklusának negyedik ülésszaka. Az ország nagy tanácsa a szo­cialista Románia további fejlesz­tése szempontjából nagy jelentő­ségű dokumentumokat vitat meg. Az egész politikai, gazdasági és társadalmi életünket jellemző mély demokratizmust ékesen kifejező dokumentumok olyan széles körű tanácskozások nyomán jöttek lét­re, amelyeken a dolgozók, külön­böző területeken működő szakem­berek értékes javaslatokat tettek a gazdasági tevékenység tökéletesí­tésére, az ország anyagi és emberi erőforrásainak még nagyobb mér­vű hasznosításáért. A mostani ülés­szakon a képviselők megvitatják Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának néhány fő prob­lémáját is. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meg­hívott vendég — központi intéz­mények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, gazdasági, tudományos és kulturá­lis személyiségek, újságírók. A Nagy Nemzetgyűlés páholyai­ban jelen voltak bukaresti diplo­máciai képviseletek vezetői. Ott volt számos külföldi sajtótudósító. Tíz óra. A képviselők és a meg­hívott vendégek hosszas tapssal fogadták a párt- és államvezető­ket. A terem jobboldali páholyában helyet foglaltak a következő elv­társak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Rădulescu, Virgil Trofin, Ilie Ver­­deţ, Maxim Berghianu, Florin Dă­­nălache, Constantin Dragan, Faze­kas János, Petre Lupu, Manea Mănescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Răutu, Gheorghe Stoica, Vasile Vîlcu. A baloldali páholyban helyet foglaltak az Államtanács tagjai. Az ülésszak munkáját Ştefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke nyitotta meg. A Nagy Nemzetgyűlés egyönte­tűen elfogadta az alábbi napiren­det: 1. Törvénytervezet a munka megszervezéséről és a munkafe­gyelemről az állami szocialista egységekben. 2. Törvénytervezet a termékek minőségének biztosításáról és el­lenőrzéséről. 3. Törvénytervezet egyes kisko­rú­ kategóriák védelmének rend­szeréről. 4. Románia Szocialista Köztár­saság 1969. évi nemzetközi tevé­kenységéről. Az első napirendi pont kereté­ben Petre Lupu képviselő, mun­kaügyi miniszter előterjesztette a törvénytervezetet a munka meg­szervezéséről és a munkafegye­lemről az állami szocialista egy­ségekben. Mint ismeretes, a sajtó előzőleg közölte a törvénytervezetet, s azt a szakszervezetekben a dolgozók széles tömegei megvitatták. A vi­ta nyomán javítottak rajta. Gheorghe Vasilichi képviselő, az egészségügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság el­nöke előterjesztette az említett bizottság és a jogügyi bizottság közös jelentését a vitára bocsá­tott törvénytervezetről. A továbbiakban megkezdődött az általános vita. Felszólaltak a következő képviselők: Ştefan Bo­­boş, az RKP Neamţ megyei bizott­ságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, Gheorghe Stoica, az Argeş megyei Muscel mecha­nikai üzem művezetője, Vasile Ardeleanu, a Prahova megyei boldeşti-i kőolajkitermelés igaz­gatója, Ubornyi Mihály, az RKP Hargita megyei bizottságának tit­kára, Ioan Cotoţ a Szakszerveze­tek Általános Szövetsége Közpon­ti Tanácsának titkára, Veronica Ardelean, a iaşo-i antibiotikum­­gyár igazgatója, Marin Tudoran, a Konstanca megyei medgidiai ál­lami mezőgazdasági vállalat igaz­gatója, Marin Enache, a fővárosi 23 August Művek pártbizottságá­nak titkára, Constantin Pitaru, a nagyváradi înfrăţirea üzem mű­vezetője, Marcel Dobra, az Ilfov megyei Gârbov községbeli mező­­gazdasági termelőszövetkezet elnö­ke, Ioan Avram, gépgyártóipari miniszter, Nicolae Rovinaru, a KISZ Teleorman megyei bizott­ságának első titkára. Délben a plénum megszakította munkáját és csütörtök reggel foly­tatja azt. Ezután összeült a jogügyi bi­zottság, az ipar-, építés- és szál­lításügyi bizottság, az egészség-, munkaügyi és társadalombiztosí­tási bizottság, a néptanácsi és ál­lami közigazgatási bizottság, az oktatás-, tudomány- és művelő­désügyi bizottság, hogy folytassa az ülésszak napirendjén szereplő törvénytervezetek megvizsgálását. (Agerpres) R­E­K Állandóan javuló munkakörülmények a kilyénfalvi kőbányában. A bánya területén befejezték egy 80 személyt befogadó étkezde építését, amelynek emeleti részén 30 ágyas munkásszálló és egy klubhelyiség biztosít civilizált pihenési és szórakozási vi­szonyokat a bányászoknak. A lakosság jelentős hozzájárulásával készült Gyergyószentmiklós új piac­tere. Legutóbbi haza­_____ fias munkaakciójuk során a gyergyószentmiklósiak 400 köbméter töltő­anyagot hordtak erre a terü­letre a Békény patak holt­ágának feltöltésére. Ezzel mint­egy 5 000 köbméterre nőtt a helyszínre, legnagyobb részt hazafias munkával szállított töltőanyag mennyisége. A Csíkszereda—Gyergyószentmiklós közötti or­szágút korszerűsítési munkálatainak minél gyor­_____ sabb befejezése érdekében jelentős hazafias munkavállalások születtek. A csíkdánfalviak vállal­ták, hogy személyenként 2 napot fognak dolgozni a köz­ségükhöz tartozó útszakaszon, a madéfalviak már ezidáig több mint 80 útmenti hidat javítottak meg, a csicsóiak pe­dig mintegy 25 000 darab betonkockát készítettek elő a járdák korszerűsítéséhez. 3 H 1 Ubornyi Mihály képviselő felszólalása Társadalmi rendünk mélyreható demokratizmusának újabb sokat­mondó megnyilvánulása az, hogy a dolgozók gyűléseken vitatták meg a törvénytervezetet — mon­dotta Ubornyi Mihály képviselő. A törvénytervezet megvitatására a vál­lalatokban és intézményekben tar­tott gyűléseket Hargita megyében is a munka megszervezése és a mun­kafegyelem iránti magas fokú fele­lősségtudat jellemezte. E problé­mák rendezésével foglalkozik az új jogi dokumentum. A munkások, technikusok, mérnökök, tisztvise­lők, a párt-, szakszervezeti és KISZ aktivisták — megyénk román, ma­gyar és más nemzetiségű dolgo­zói kedvezően vélekedtek az új ren­dezés szerepéről a rend és a fe­gyelem erősítésében, az összes al­kalmazottak felelősségtudatának növekedésében, tekintet nélkül ar­ra, hogy milyen funkciót töltenek be az illető egységben. A megyei vállalatokban elhang­zott javaslatokról szólva a képvise­lő rámutatott, hogy tavaly a mun­kaidőt átlag csak 94—95 százalék­ban használták ki. Márpedig min­den egyes további százalék hozzá­vetőleg 20 millió lej értékű több­lettermelést eredményezett volna. Több mint 2,6 millió ember/óra veszett kárba a termelési kiesések, az igazolatlan hiányzások és enge­délyezett távozások miatt. A hely­zetből kitűnik, a termelés és a munka megszervezésében észlelhe­tő hiányosságok megszüntetése mellett szükség van arra is, hogy szilárd és megalkuvás nélküli köz­hangulatot alakítsunk ki a fegyel­mezetlenekkel szemben. A továbbiakban — mondotta a felszólaló — néhány kérdést sze­retnék felvetni az új törvény alkal­mazásával kapcsolatban. Elsősor­ban úgy vélem, hogy szabályozni kellene a lakossággal érintkező néhány intézmény — bíróságok, jegyzőségek, a milícia lakosság­nyilvántartási irodái stb. jelenlegi munkaidejét, mert a mostani prog­ram mellett sok dolgozó kénytelen távozási engedélyt kérni a terme­lésből személyes ügyek intézésére. Ezenkívül célszerűnek tartom, hogy főleg a mezőgazdasági kampányok idején a néptanácsoknál a munkát úgy szervezzék meg, hogy szombat délután és vasárnap délelőtt is a lakosság rendelkezésére álljanak. Ezzel elkerülhető volna az, hogy egyesek hiányozzanak a sürgős mezőgazdasági munkák idején. Te­kintettel arra, hogy főleg az új me­gyékben nagy szükség van felső­fokú képzettségű szakemberekre és hogy még mindig sok végzett nem jelentkezik kijelölt munkahelyére, azt javasolom, hogy az egyetemi felvételre is terjesszék ki a gazda­sági egységek és a leendő szak­emberek közötti szerződéskötést. Ez több biztosítékot nyújtana, hogy az egyetem elvégzése után a fiatal szakemberek visszatérnek saját me­gyéjükbe dolgozni. Az egységek vezetőinek a munkások továbbkép­zésére vonatkozó kötelezettségeivel kapcsolatban úgy vélem, hogy az új törvény alkalmazása során sza­bályozó rendelkezések írják elő azt a világos kötelezettséget is, hogy szakképző, szakmai továbbképző és sokoldalú szakképesítő tanfolyamo­kat rendezzenek, mivel az utóbbi időben — különösen a Faipari Mi­nisztérium részéről nem sokat tö­rődnek ezzel a dologgal. Ez a követelmény élesen felvetődik az építőtelepeken is a munkahelyen való szakképesítéssel kapcsolatban. Ennek a szektornak — legalább is megyénkben — nincs kellő számú kőművese, vasbetonszerelője, víz­vezetékszerelője, kőfaragója. Az új törvény alkalmazásával egyidejűleg véleményem szerint nagy figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági egy­ségek gépkezelőinek kiképzésére, hogy jól kihasználhassák a gépe­ket és berendezéseket. A jelenlegi oktatási rendszerben nem képezik ki őket a szállító traktorok veze­tésére is. Megyénkben például a 753 mezőgazdasági gépkezelő kö­zül 413 nem rendelkezik jogosít­vánnyal országúti traktorok vezeté­séhez, s ez sok nehézséget okoz. A mezőgazdasági munkálatok jel­legzetessége és egyre növekvő sok­rétűsége megköveteli, hogy a trak­toristák szállító traktorokat is tud­janak vezetni. Ilyképpen hatéko­nyabban felhasználhatnák őket az egész év folyamán. kiiejék­ei) újítsa meg elfifizetésül a © Harnín­ ra­­ ytsikszentdomokosról név­­s­­élén levelet hozott a posta, amelyben élénk színekkel ecseteltek egy verekedést, amely „teljesen ok és becsület nélkül folyt le", mert, ahogy írják, ,,még volt verekedés itt Szentdomokoson, de az más volt, a verekedő ve­rekedésre alkalmast keresett, alábbvalóval szégyellt kiállni". Nem falusi legények vereked­tek, hanem az erdőgépesítési és szállítási vállalat és az erdő­gazdálkodási vállalat helyi egy­ségeinek két tisztviselője mérte össze erejét, illetve az utóbbi torkászta, pofozta, rugdosta meg az előbbit, „különös kegyetlen­séggel, iskolások, felnőttek sze­­me láttára". És ténylegesen fel­­háborítóak a leírtak. Igazán­­ak „sajnálni lehet", hogy nem idenben felel meg a való­nk. vásos­ténet egy havas, szélfi­­a szállítón kezdődött, amikor fenségre tiapslalat sofőrért tér­­az időjárás. De hát a valamit­ csak­ kell­ csinálni alapon a szomszédos zöldség­üzletből bort vásároltak. Mámo­ros fővel könnyen indul a ba­­kalódás. S a sofőrök csetepaté­ja el is kezdődött, mikoris a szomszédos fafeldolgozó egység irodájából is elősietett egy-ket­tő, a rokont vagy szomszédot segíteni. S mint majd minden­kor, magától elcsitul a zaj, a békés koccintgatás marad a helyszínen. (Persze, az már jog­gal vitatható, hogy a munka­helyén — vagy bárhol — ilyes­mi megtörténhetett.) Így kezdődött. ★ „Szürkületben találkoztam Bí­ró Imrével. A traktoroknál főnök. Egy kis szóváltás. Elküldött a melegebb vidékre. Csak nem tűrhettem. Mentünk felfelé, s vagy kétszer odavágtam. Igaz, részeg volt, de válogassa meg a szavait". (Sándor Dénes, az anyagtérkezelők főnöke.) Kis harag, kis mosoly, — kü­lönben sem nagy ügy, uram. — Én már sokra nem emlék­szem. S.D.-ék hárman voltak, de a másik kettő nem nyúlt hoz­zám. Csak nézték. Mentünk­­mentünk felfelé, aztán a so­rompónál nekem szökött. Bele­estünk a sáncba. Utána kezdte mondani, hogy bújjak bele egy csőbe, s kiáltsam el háromszor... — és itt egy olyan szó következik, amely nem tűri a nyomdafestéket. Félszeg mosoly, csendes mon­datok: mással is megtörtént, uram. Erről az esetről szól a levél. De most tekintsünk el az oly gyakori verekedésekből mindig­­is levonható erkölcsi tanulsá­goktól. Az egész ügyben a leg­inkább az ragadott meg, hogy milyen egyszerű természetesség­gel beszéltek mindenről. Kezdve a sofőrök iddogálásától, a szürkületben lezajlott verekedé­sig. Elgondolkoztató a névtelen levélíró felháborodása is. ,,Ed­dig a verekedő verekedésre al­kalmast keresett". Más szóval üs­sed pajtás, de legyen hozzáva­ló a partner, így erkölcsös. Va­lahogy ez érződik ki a sorok mögül. Vagyis van elfogadható és visszataszító verekedés. És S.D. is jogosnak érzi, hogy ütött. Elvégre megsértették. S ezer éve úgy a szokás, ütni kell ilyenkor. Nem engedi a hagyo­mány másképp. Szégyen elvi- BALINT andras (Folytatás a 3. oldalon) Ír ELINTÉZŐDIK Az RKP KB március 17—19-i plenárisa dokumentumainak szellemében Az állattenyésztési tervmutatók valóra váltásának nyomon követése objektív követelmény Mezőgazdasági termelőszövetke­zeteink még decemberben megkö­tötték szerződéseiket, amelyek a termelési terv mutatóira alapozód­nak. Aláírásuk törvényesítette eze­ket az okmányokat, végrehajtásuk­ra elkészültek az ütemtervek. A cél elérése érdekében készültek a kü­lönböző tervek, melyek megvalósí­tásával valamennyi tervmutató konkrét anyagiakban ölt testet. Ép­pen ezért, a tervmutatók teljesíté­sének állandó nyomon követése ob­jektív követelmény. Enélkül senki nem adhat számot arról, hogy mit végzett, mit kell még tennie, hol van szükség sürgős beavatkozásra, pillanatnyi sürgős befektetésre, erő átcsoportosítására, módszerek és eljárások megváltoztatására. Ennek az objektív követelmény­nek természetszerűleg van egy szubjektív vetülete is. A szakember hozzáállása. (Hozzáértését nem­csak feltételezni kell, hanem teljes mértékben elismerni, hiszen a mér­nökök és állattenyésztő állatorvo­sok esetében főiskolai végzettsé­gük garancia erre.­ Ha tehát ezek­nek a szakembereknek a tárgyi tudása, tapasztalata pozitív tény­kedéssel társul, az eredmény nem várathat magára, hiszen a tervmu­tatók megállapításakor a legmesz­­szebbmenően figyelembe vették az illető termelőegység adottságait, lehetőségeit. Következésképpen tel­jesítésük nem ütközhet anyagi ne­hézségekbe, elháríthatatlan aka­dályokba. Az elmúlt napokban végigkísér­­tük a megyei mezőgazdasági igaz­gatóság szerveit irányító és elle­nőrző útjukon. Vizsgáljuk meg há­rom gazdaságban — Csíkszépvíz, Csíkszenttamás és Csíkszentdomo­­kos — mi is a helyzet e téren. Kezdjük a szakember tájékozott­ságával. Csíkszépvízen Neagu b­an állatorvos vezeti az állatte­nyésztést. Hat hónap megszakítás­sal (katonai szolgálatát töltötte) ebben a gazdaságban dolgozik. A viszonyok nem ismeretlenek előtte. Annál inkább a gazdaság, neve­zetesebben az állattenyésztés hely­zete, amelynek irányításáért, veze­téséért közvetlenül felelős. Világo­san kitűnik a terepgyakorlat, és a gazdasági potenciál ismeretének hiánya. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az a tény, hogy a ter­melési terv március hónapra mind­össze 41 hektoliter tejet ír elő, míg a szerződési terv 200-at. Az ala­csony mutatószámot a borjak tej­­fogyasztásával magyarázza, de nem tudja, hogy március 1 és 10 között mennyi volt az árutej. A tejközpont nyilvántartásai szerint 76 hektoliter. Közel kétszerese az egész hónapi előirányzatnak. Nyil­vánvaló a termelési terv előirány­zata hibás. A gazdaság főmérnöke ezt meg is tudta volna mondani, de a legilletékesebb nem. Arra a kérdésre, hogy hány darab serté­sük van hízó állományban, még a papírok alapján sem tud választ adni. Ezért a többi tervmutatók esetében is le kell mondanunk a számok közléséről. Hasonló tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot Vízi Gábor, a csíkszenttamási mtsz állattenyésztő mérnöke is. Ő még a ter­veket sem tudta megmutatni az ellenőrző szerveknek, mert azok be voltak zárva a főmérnök fiókjába, a főmérnök pedig gyűlésen volt. Nyilván senki nem igényli, hogy az állattenyésztő mérnök élő lexi­kon legyen, de ismételten leszö­gezhetjük, hogy helyzetismeret nél­kül nem tud dolgozni. Szenttamá­son akaratlanul is magunk elé idéztük a bögözi gazdaság mérnö­két, aki zsebnoteszéből nemcsak a tejhozam napi alakulásáról tudott számot adni, esetenként egyes te­henek hozamát is ismerte. Az is­merethiánynak elsősorban az az oka, mint azt dr. Holiica Florin, a megyei mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója elmondta, hogy Nea- IMREI SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon) Egy szakellenőrzés tanulságai Kettőn áll a vásár... A régi vágóhíd (új nevén a Jég­pálya utca) blokknegyed lakóinak közgyűlését többször is el kellett halasztani, a megjelentek rendkívül csekély létszáma miatt. Végül az­tán mégiscsak sor került az „ösz­­szejövetelre", és pontban a kijelölt órában el is kezdődött a beszámo­ló előterjesztése, a kérdések, hoz­zászólások, javaslatok, a tengernyi panasz meghallgatása és továbbí­tásának ígérete, az új lakóbizott­ság megválasztása ,annak rendje és módja szerint. Szerencsére a beszámoló rövid volt — kevésbé lényeges problé­mákat feszegetve —, a határozati javaslat is hamar elhangzott, ta­lán meg sem tudták jegyezni a jelenlévők mi mindenre fog sor kerülni az elkövetkező közgyűlé­sig. A teleírt papírlapok összehajto­­gatása után következett az, ami mégiscsak közgyűlési hangulatot teremtett formájában, tartalmában, a felvetett problémák sokféleségé­ben és megalapozottságában egy­aránt. Már az első hozzászólás, kérdésfelvetés elindította a lavinát, a kemény koppanó kérdések zu­­hatagát, hogy csak ember kellett legyen a talpán, aki mindent je­gyezni tudott, aki vállalkozni mert volna a kedélyek lecsillapítására, mindenkinek elfogadható magya­rázatok, válaszok megfogalmazá­sára. Miért került annyiba a fűtés és nem kevesebbe, hol teregessünk ruhát, ha a szárító teljes hiányá­ban csakis az erkélyre lehet, mi lesz a gyerekekkel, ha kitavaszodik, hol fognak játszani, meddig hal­lathatják csatakiáltásaikat, ha le­száll az est, ki fogja végül is egy­­szer s mindenkorra megjavítani az elromlott vízcsapokat, pótolni a használhatatlan árammegszakító­kat, mikor térhet haza a lakó úgy, hogy botorkálás nélkül is eljuthat- EGY LAKÓSZÖVETSÉGI KÖZGYŰLÉS MARGÓJÁRA son lakásának ajtajáig, meddig fog kelleni három-négy féle díjat öt-hat helyen befizetni, mikor ér­het ki a lakónegyedéből az em­ber anélkül, hogy nyakig sáros ne legyen, melyik lesz az a nap, a­­melytől nem fognak személyi és vállalati kocsik tülkölni, durrog­­ni, dohogni az ablakok alatt stb, stb. S EGYÁLTALÁN MIKORTÓL KEZDVE LAKHATUNK CIVILIZÁLT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A LAKÁ­SOKBAN, AMELYEKÉRT LAKBÉRT ÉS MINDEN EGYEBEKET RENDE­SEN, HAVONTA FIZETÜNK. Íme, dióhéjban sűrítve a kérdések ö­­zöne, amelyeknek nagyon csekély hányadára kapott kielégítő­vá- JANKÓ ISTVÁN (Folytatás a 3. oldalon) NYITVA AZ AJTÓ? No, nem akármilyen ajtóra gondolunk, hanem egy bizonyos ajtóra. Legyünk képszerűen képle­tesek: egy nő áll egy bizonyos ajtó előtt. Kopog­tat. Telve van a női lélek elhatározással, ambíció­val, ügybuzgalommal, tennivágyással, tenni vala­mit a törvény­ adta szent és sérthetetlen jogunk­kal a női egyenjogúságot illetően. Az ajtó lehet egy termelőszövetkezet, készruhagyár, iskola. . . ajtaja. A dolgozni vágyó nő nemcsak kenyeret akar keresni, hanem tudása legjavával, igaz hozzáál­lással maradandó értékeket teremteni. Újra kopog­tat. Bebocsátást kér. Türelmes. Nemére jellemző ez a türelem, de a XX. század emberére már ke­vésbé. Sok helyen kinyitják előttük az ajtót, betes­sékelik őket, megbecsülik őket (miért legyünk igaz­ságtalanok és világfájdalmasak?), másutt vállrán­dítással, a ma szocialista társadalmához csöppet se illő kerteléssel mondanak neki se igent, se nemet, ígéretekkel hitegetik, visszahívják őket: „Kisasz­­szony... elvtársnő ... asszonyom kérem, biztosan találunk valami megfelelő munkát, tessék vissza­jönni egy hét, egy hónap múlva, akkor bizonyosat mondunk...“ Áll egy nő egy ajtó előtt. .. Nyitva, csukva az ajtó...? Ha indokolatlanul csukva van, akkor közösen összefogva mindent el kell követnünk, hogy meg­nyíljon. Ezt diktálja a kötelesség, hiszen valameny­­nyien állampolgárok vagyunk. NYITVA AZ AJTÓ? Ezzel a címmel és témával közöl női oldalt áprilisban a HARGITA szerkesztősége. Felkérjük minden olvasónkat, elsősorban a nő­ket, akinek valami tapasztalata, problémája van az érvényesülés útján (s kinek nem volt, nincs, nem lesz!?)­­, az forduljon bizalommal, őszintén a szerkesztőséghez, írja meg levélben, mi foglalkoztat­ja, mire gondol azelőtt a bizonyos ajtó előtt. Vár­­veleiket! A HARGITA szerkesztősége Szellemi diákolimpiászok és... amire gondolni kell A vetélkedők korát éljük. Ezek a vetélkedők szórakoztatnak, taníta­nak, újabb és újabb munkára serkentenek — a fűszert jelentik mindennapi életünkben. Szinte saj­nálom, hogy 1948-tól az olimpiai játékokkal párhuzamosan nem ren­dezik meg a „szellemi olimpiászt" (1948-ban Aale Tynni finn költőnő kapott aranyérmet egy nagyon szép verséért.) Ez viszont nem je­lenti azt, hogy az utóbbi időben háttérbe szorultak a szellemi ve­télkedők. Ellenkezőleg: egyre sza­porodnak és keretük is egyre bő­vül. A szellemi vetélkedők sorában rangos helyet foglalnak el az e­­gyes tudományágak, tantárgyak ismeretköréből szervezett tanulmá­nyi versenyek. Közülük 20 éves múltra tekint vissza a középiskolás diákok matematikai olimpiájza, amely az ország szellemi értékei­nek a legzsengébb iskoláskortól való kiválogatására, ösztönzésére irányuló törekvésből fakad és év­ről évre mind nagyobb népszerű­ségnek örvend mind a tanulók, mind a tanárok körében. A hazai matematikai iskola, amelyet nemzetközi tekintélynek örvendő személyiségek képviselnek, érdeme az a világszerte visszhan­got keltő kezdeményezés, hogy DEÁK IMRE tanár (Folytatás a 2. oldalon)

Next