Hargita, 1970. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-26 / 120. szám

III. évfolyam 120. (698) szám 1970. május 26 kedd óra 30 bani Vasárnapi műszak a székelyudvarhelyi Cérna gyárban SZÉKELYKERESZTÚRON Május 23-án megint sok száz hek­tár termőföld került víz alá, emberi hajlékokat veszélyeztetett az ár. Vi­ze délután négy órakor tört­­ be a Budai Nagy Antal utcába, aztán per­cek alatt folyóvá duzzadt. A pincék és kutak megteltek vízzel, az udva­rokra bekerült az iszap, az úton négy méter hosszú vastag fatörzset cipelt hátán az áradat. Veszélybe ke­rült házak lakóit és javait mentik Simó Domokos­ és Gidó Mihály, tár­saikkal együtt. A Gagy pataka már felkapaszko­dott a vasúti hidat átkötő vaspárká­nyig. Hatalmas sodrását, sötét, fe­nyegető színét figyelik a parton ál­lók. Legtöbb férfi kezében mentő­szerszám. A háttérben megázott asz­­szonyok és gyermekek húzódnak meg. A víz egyre nő, s sz­inte­ szinte ki akar lépni az útra, amikor egy öt év körüli kisfiú kétségbeesve szól társához: — Látod, megint elvitte a víz a mi játszószigetünket. — Nem baj, hozok otthonról ka­pát, és újra megcsináljuk holnap. Holnap talán jobb lesz az idő, a folyók, is visszahúzódnak. A hidakat erősítik és védik. Bokor Sándor a tébécé-kórház mellettit, Si­mó Lajos, Némethy Károly és Deme­ter Gyula pedig a többieket ellenőrzi. Az üzemek, intézmények, szövet­kezeti egységek járművei készenlét­ben. Minden eshetőséggel számoltak az emberek­­K A néptanács telefonja percenként szól. A városi szervek idejében érte­sítették Segesvárt az új árvízveszély­ről. Állandó telefonkapcsolat a me­gyei szervekkel, Udvarhellyel és a Nyikó és Gagy pataka menti falvak­kal. Kálnoki János (Folytatás a 3. oldalon) san csak lehet. Kovács Attila, a keményítő- és szeszgyár igazgató­ja, és Fekete Béla, a munkaközös­ség pártbizottságának titkára, bri­gádokat alakítottak, mozgósították a gyár valamennyi gépkocsivezetőjét. És szombat reggel tíztől vasárnap éjjel négy óráig megállás nélkül folyt a kemény munka. Példamuta­tóan vették ki részüket sok más kö­zött Sándor Gábor, Szabó Mihály gyári munkás, akárcsak Virág Péter, Kerekes Bertalan, Sándor Gábor szentsimoni mtsz-tagok. Ők voltak az erősebbek. Legyőzték az árt. Tódor László a községi pártbizottság titkára CSSICSZENTSIMONBAN Percről-percre nőtt a víz, és az eső egy pillanatra sem akart meg­állni. Szennyes hullámokban höm­­pölygött, a csatószegi istállónál már 40-50 centi magasra hágott, s úgy tűnt, tovább növekszik az ár. 170 fejőstehén volt az istállóban . .. Menteni kellett, és sikerült. De ezzel még nem múlt el a veszély. Az em­berek, a csatószegiek, szerszámo­kat ragadtak, s térdig, derékig, küzdve a pusztító árban, sikerült el­­sáncolni a többi istállókat, bizton­ságot nyújtva 197 hízólovtjúnak, 130 sertésnek. Az ár legyőzéséért töb­bek között Jakab Jenő, Szőke Jó­zsef, Endes János, Veress Sándor, Jakab Sándor, Bors István mtsz-ta­gokat illeti az elismerés, olykor Bartha Józseffel, az mtsz elnökével Nem volt veszélytelenebb a hely­zet Szentsimonban sem. Az állandó­an növekvő víz már a vasúti hídig ért, elöntéssel fenyegette a falut. Két méternél magasabban örvény­lett a Kápolna patak vize is. Nem lehetett tétovázni, egy, percig sem. Gátat kellett emelni, amilyen gyor. t // ín rnninWR! yr.yj^n írn k ; AZ RKP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA VASÁRNAP A VARTAN T ! AZ EGÉSZ ORSZÁG MUNKÁSSÁGÁVAL EGY SORBAN TELJES MŰSZAKBAN DOLGOZTAK MEGYÉNK ÜZEMEIBEN IS AZ ÚJABB ÁRHULLÁM ELLEN MINDENKI KEMÉNY KÜZDELEM Vasárnap országszerte száz meg száz vállalatban munkára szólított a sziréna. Milliók dol­goztak. Kik a helyreállítási mun­kálatoknál, kik a termelőtevé­kenységben. Sok helyen hosszí­­tott munkaprogramban. S az e­­redmény: milliós értékű többlet­termékek, bérből felajánlott mil­liós összegek az árvízkárosultak megsegítésére. A vasárnapi ki­magasló munkatettek munkás­­osztályunk hazafias öntudatát bizonyítják, azt a sziklaszilárd elhatározást, hogy erőt nem kí­mélve dolgozunk a termelés fo­kozásáért. A pihenőnapi munka jelkép is, az egység, szocialista társadalmunk realitásának jel­képe. Sugalmazza: győztesen ke­rülünk ki e nehéz napok drámai küzdelmeiből. Tusnádtól Csíkszeredáig, Csík­szeredától Székelyudvarhelyig, Udvarhelytől Székelykeresztúrig. Mindenütt sötét ferlegek gomo­lyogtak, hideg, sűrű eső mosta az utakat, a termőföldeket, a gyárakat. Kietlen idő. És mégis dolgoztunk. Fegyelmezetten, gon­dosan, megfeszített erővel. A terv, a vállalások maradéktalan teljesítésén fáradoztak ipari egy­ségeink dolgozói. S a nap vé­geztével büszkén jelentették: mai eredményeink biztosítékok arra, hogy eleget teszünk kötelezett­ségeinknek. SZENTSIMON, A KEMÉNYÍTŐ­­ÉS SZESZGYÁR teljes kapacitás­sal dolgozott. Tudják, hogy nagy szükség van most a keményítő­re, hisz a megrongálódott textil­anyagok felújítása jelentős meny­­nyiségű keményítőt igényel. Ezért vállalták, hogy május végéig­­ vagon terméket állítanak elő, terven felül. A SZÉKELYUDVARHELYI BÚ­TORGYÁRBAN lázas munka folyt. A vasárnapot tulajdon­képpen már szombat éjjel meg­kezdték. Ugyanis néhány órás áramszünetet jeleztek és nem a­­karták, hogy e kiesést megérez­ze a termelés. Estére 200 ezer lej értékű többletterméket sike­rült előállítani. Vállalták, hogy a hónap végéig 500 ezer lejjel szárnyalják túl össztermelési ter­vüket. KÉT VÁLTÁSBAN DOLGOZ­TAK A CÉRNAGYÁRBAN IS. De bejött a műszaki-ügyviteli sze­mélyzet is. Vasárnapra virradó­­lag megnövekedett a Nagykü­­küllő, s ismét veszély fenyegette a gyárat. De a munka egy pil­lanatra sem állt meg. Az összes részlegek dolgoztak. Deák Jó­zsef vezérigazgató tájékoztatása szerint, csütörtökig ismét a meg­előző időszakok teljes kapacitá­sával fognak termelni. A kikészí­tő részlegen szokatlan látvány fogadott: halmokba rakott, iszaplepte gyapotfonal, Med­­gyesről érkezett. Testvérvállala­tuk megsegítéséért vállalták az udvarhelyiek a fonal mosását és újracsévélését. Anélkül, hogy ez kiesést okozna, vagy hátráltat­ná tervük­ teljesítését. GYERGYÓSZENTMIKLÓSON 2 522 dolgozó volt munkahelyén, s estére 727 ezer lej értékű ter­méket írtak a megvalósítások rovátkájába. Vasárnapi munka­díjukat - 102 830 lejt - az ár­vízkárosultak megsegítésére a­­jánlották fel. Több készruha, kötöttáru, bú­tor, deszka és sok más egyéb termék. Jórészük terven felül, s összegezésként, íme a vasánapi munkásnap mérlege: MEGYÉNK 12 VÁLLALATÁNAK 82 RÉSZLE­­GÉN 11 394 DOLGOZÓ 5,2 MIL­LIÓ LEJ ÉRTÉKŰ TERMÉKET ÁL­LÍTOTT ELŐ. Hecser Zoltán Fogalmakat kell át- és újraértékel­nünk. Színehagyott, frázissá kopott fogalmak kelnek új életre, unos-un­­talan hangoztatott szavak, fordula­tok élik reneszánszukat a hősies küz­delemben. És barátságos hangulatú szavak: víz, víz — szomjat oltó, ü­­dítő — víz, ellen fordul haragunk. A föld már tehetetlen. Csak az ember nem, az Ember. És legélesebb fegyvere: a munka. Csíkszereda, 1970. május 24. va­sárnap. Hat óra, reggel. Lányok, asz­­szonyok, férfiak ereszkednek a Kö­töttárugyár felől a város központja felé. Hazafele sietnek.­ övéik közé a meleg otthonba, a szigetre. Pihentető, békés szigetre? Nem. Hisz ott a tele­vízió, a rádió, vagy a szomszéd a döbbenetes hírrel: tíz, száz, kétszáz, ötszáz kilométerre ismét gyilkolnak a vizek. Kinyúlnak az épen maradt házért, a száradó ruháért, rabolnak a raktárból, éléskamrából, a szobá­ból. És idebent duruzsol a kályha, minden a helyén, zavartalan álmából kél a­ gyermek. Ott, az ár ellen viaskodók­ nem tudják lehunyni a szemüket. Pihen­ni. . . Hát lehet pihenni, ha folyton­­folyvást prédára lesve dörömböl az áradat ? Vasárnap azt feleltük rá, hogy nem! Ez volt a válasz, az inszakadásig küzdő embertársaknak küldött üze­net. Azoknak, akik az árban térdig, derékig dacolva mentik, ami ment­hető. A megyei Fém-Vegyipari és Kiter­melő Vállalat tizenhat gépkocsiveze­tője kora reggeltől délután négyig hordta a követ szakadó esőben, Csi­­csóról a Csíkszeredát zúzó részlegig. Néha máskor is kellett vasárnap dolgozni, akkor általában 40—50 ton­nát fuvaroztak. Most 250-et. Senki nem maradt távol, még akinek ment­sége is lett volna rá. Farkas Dénes autógumit kért kölcsön szombaton, hogy vasárnap dolgozhasson. — Belebetegszik az ember, ha a pusztuláson kesergők arcát látja a képernyőkön — mondja Burszán Mik­lós, a kötöttárugyár igazgatója. — Nem ember, akit ne indítana meg ennyi szenvedés. . És nincs, nem lehet más vélemé­nyen senki, de senki, íme a bizonyí­ték: — Szívesen dolgozunk, naponta látjuk a tévében, hogy miért. Kész vagyok a szabadságom egy részét is munkával tölteni, bárhol lenne szük­ség rá az országban — így Adorján Zita, fiatal kötöttárugyári munkás­lány. . Akárcsak munkatársai, Hátszegi Vilma (Ha otthon is a gyerek, biz­tonságban van, mi most nem tehetünk mást. Itt a helyünk, a gép mellett — mondja), vagy Imecs Julianna, aki­nek két apró gyermekére anyósa vi­gyáz fel most odahaza. Szégyen len­ne kérkedni, amiért nyolc, tíz órával többet kell dolgoznunk azokért, aki­ket em­bertársaik segítségére utált a mérhetetlen pusztulás — vélekednek egyhangúan a kötöttárugyáriak, s őszinteségük annyira tiszta, szívből jövő, hogy a kételkedés legapróbb szilánkja is beszennyezné. Szombaton éjjel és vasárnap dél­előtt 65 ezer lej értékű árut termeltek a fiatal gyár fiatal munkásai. A helytállás napjaivá lényegülnek a vasárnapok, a szolidaritás bővizű forrásai fakadnak az emberekből ott is, ahol csak egy méterrel arrébb bömböltek a haragvó vizek, itt is, a­­hol a szív, az értelem, a kéz hiva­tott a szenvedések enyhítésére. — Halljuk, látjuk, mi történik is­mét. Az ember nem kímélheti, nem szabad, hogy kímélje magát. Nincs helye a néma évődésnek, tétlenkedés­nek. Nekünk most tenni kell — vall­ja Salamon Imre részlegfelelős a Csík­szeredai Készruhagyárban. Ott van Kovács András igazgató is, szinte mindenkihez van egy sza­va, mosolya. Asszonyok, anyák, lá­nyok, férfiak jönnek tömött sorok­ban, s jóformán el sem kezdődött a délutáni műszak, máris a munka lá­zában égnek az arcok, a kezek. (Estig 150 820 lej értékű árut ter­meltek, többek között 440 zakót, 600 nadrágot, 150 munkavédelmi ruhát, 40 köpenyt). — Ha kőből lennénk, sem marad­hatnánk otthon — mondja az egyik munkáslány, s mire a nevét kérdez­ném már elvegyült a gépek fölé haj­ló társai tömegében. De nem is fon­tos a név. Egyetlen, ember neve. A leghelyesebb, legtöbbet mondóbb így: mindenki. Azt kérdeztem az egyik munkás­tól: — És ha minden vasárnap be kellene jönni? Ezt felelte: — Adni kell, ez a lé­nyeg. Ha kell vasárnap, ha kell éj­szaka. Azt hiszi, ők nem így tenné­nek, ha mi volnánk a helyükben? A nevem? Az nem fontos, írja így: min­denki. Jankó István BALANBÁNYÁN Ezen a vasárnapon, miként az or­szág, a megye minden egyes üze­mében, gyárában, vállalatánál, Ba­­lánbányán is fokozott tempóban megindult a munka. Felmorrogtak a flotáció gépei, meggyújtották a kis karbid lámpákat, s újra, a hét he­tedik napján is föld alá szálltak a bányászok. Mert ennek a festői szurdokba nyomult kisvároskának is minden egyes munkása azon van, hogy mi­nél többet, minél jobbat adjon az úgy megszenvedett országnak, a népnek, amelynek annyi — számos szorgos esztendő becsületes mun­kájával megteremtett — megannyi létesítményét, kincsét egyik napról a másikra, egyik óráról a másikra rommá változtatta a természet vak, féktelen szeszélye, dühe. És talán ezen a májusi vasárnap reggelen még nagyobb elhatározás­sal, még nagyobb akarással, tenni­­vágyással mentek el a tárnák mé­lyébe a szigorú arcú bányászok, még pontosabban, szinte­­ érezve a­inden perc jelentőségét,­­kezdtek munkába a gépek is. Mert minden egyes perc most órát, minden egyes óra napot ér! Most kell bizonyítani! Most kell ta­núságot tenni munka- és hazaszere­tetről ! Az évi terv teljesítésénél, túltel­jesítésénél nem szabad akadály le­gyen a természet szeszélye, s amit egyik nap elveszített, azt be kell pó­tolnia a másiknak! Kell! És lehet! Mert ezt akarja az Ember! Az EMBER, aki győzi, le­győzi ezt a vak erőt is! És összeszorított fogakkal alászáll­­nak a bányászok, munkába kezdnek a gépek. Mert nemcsak az évi ter­vet akarják teljesíteni és túlteljesí­teni a barárnak, hanem becsülettel eleget akarnak tenni a 2 500 000 le­­jes többlettermelési vállalásuknak is. Mert úgy érzik, hogy az emberi, becsületbeli kötelezettségük, mint az, hogy felajánlották,­­ keresetük­­nek arányában —, hogy egy hónapi fizetésüket, vagy minden hónapban egy, illetve két napi fizetésüket az árvíz sújtotta vidékek lakóinak jut­tatják. Molnos Lajos CEC 2000 Hétfőn újabb 79 787 lejt fi­zettek be megyénk dolgozói az árvízkárosultak megsegélyezésé­­re létesült alapra, s így a teg­nap estig összegyűlt pénz­összeg már 753 591 lejre e­­melkedett. Hétfőn Csíkszeredá­ban fizették be a legtöbbet, ösz­­szesen 39 161 lejt, amiből 30 000 lejt a nyugdíjasok önsegélyző pénztára tagjainak adománya tesz ki. Említésre méltó az eté­­diek által befizetett összeg is: hétfőn 11 400 lejt adtak az ár­vízkárosultak javára. A pártoktatási év zárásának küszöbén Gazdag ideológiai tartalom és az időszerű kérdések megbeszélése Ezekben a napokban kerül sor városaink ipari egységeiben, az épí­tőtelepeken, az intézményekben az 1969/70-es pártoktatási év befeje­zésére, amely jelentős esemény va­lamennyi pártszervezet tevékenysé­gében. Az összes tanulási formák­ban - tanfolyamokon, körökön, üze­mi iskolákban, a pártkabinetek mellett működő magasabb fokú for­mákban, két összefoglaló megbe­szélést tartanak. Az elsőn, a pártok­tatásban résztvevő majnem 20 000 hallgató megvitatja pártunk és ál­lamunk belpolitikájának, a szocia­lista építés jelenlegi szakaszának egyes időszerű kérdéseit, szoros ösz­­szefüggésben azokkal a konkrét fel­adatokkal, amelyek a különböző munkaközösségekre hárulnak a terv­­előirányzatok teljesítéséért és túl­szárnyalásáért, valamint azoknak a vállalásoknak a megvalósításáért, amelyeket az árvíz okozta károk felszámolásáért, gazdasági és tár­sadalmi életünk normalizálásáért tettek. Az összefoglaló megbeszélések alapvető célja elmélyíteni azokat a nagy elméleti és gyakorlati jelen­tőségű tételeket, amelyeket a Ro­mán Kommunista Párt X. kongresz­­szusának dokumentumai, pártunk Központi Bizottsága plenáris ülései­nek határozatai, Nicolae Ceauşescu elvtársnak , pártunk főtitkárának beszédei tartalmaznak. Lényeg az évközben elsajátított ismeretek gazdagítása és nem az ismétlése. A viták kell ösztönözzék a hallgatók alkotó gondolkodásának, szocialista öntudatának a fejlesztését. Arra kell mozgósítsák a pártoktatás vala­mennyi résztvevőjét, hogy példamu­tatóan, magas fokú társadalmi fele­lősségérzettel dolgozzanak munka­helyeiken, cselekvően járuljanak hoz­zá a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért ha­zánkban. Az említett célkitűzés elérésének egyik lényeges feltétele a megbe­szélések kérdéseinek ésszerű meg­határozása. Ezért a megyei pártbi­zottság propaganda osztálya tájé­koztató jellegű téma ajánlásokat készített, amelyek segítették a párt­­bizottságokat és az alapszervezetek büróit, a lektorokat és propagandis­tákat az összefoglaló viták témáinak kiválasztásában, a forrásanyag megjelölésében és a hallgatók fel­készítésében. A galócási Faipari Komplexum­ban, a gyergyószentmiklósi lenfono­dában, a Csíkszeredai és a székely­­udvarhíd­yi készruhagyárban, ahol az elmúlt 4 hónap azt igazolja, hogy még jelentős tartalékok vannak a munkaidő kihasználását illetően, Varró Domokos a megyei pártkabinet igazgatója (Folytatás a 2. oldalon) Több mint 22 OOP hektáron még nem vezettünk Ne hivatkozzunk az idő­járásra, minden erőnket mozgósítva most kell dolgoznunk! A­ mezőgazdasági munkálatok me­gyei összesítő adatait szemlélve, számok mégis gondolkodásra kész­tetnek. Május 8-án gyakorlatilag megállt a munka és 19-ig szünetelt. A tíz nap alatt sok minden történt, Hektárok százairól mosta el a ter­mést a víz, a gyengén telelt ősziek egy része tönkrement, ki kellett vagy ki kell szántani, a vízzel túl­telített talajra sok helyen még min­dig nem, vagy alig lehet rámenni És ismét két napig esett az eső. Az objektív okok mellett természe­tesen akadnak szubjektívek is. Szá­mos helységben a tagság igen je­lentős része még a háztáji parcellá­kon dolgozik. Olyan esettel is talál­kozni, mikor a gazdaság vezetői nem kaptak (?) embert a krumpl válogatásához, az ültetőgépekhez. Mindezek együttes következmé­nyeként össz tavaszi vetési tervün­ket csak 48,5 százalékban teljesítet­tük. A lemaradás konkrét számok­ban kifejezve 22.491 hektárt jelent, melyből árpa 4993 hektár (53,4 szá­zalék), burgonya 6.600 hektár (56,5 százalék), cukorrépa 378 hektár (14 százalék), kukorica 3.582 hektár (68,8 százalék). Ahhoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül végezni le­hessen a mezőgazdasági munkák első szakaszával, a vetéssel, sokkal erőteljesebb ütemre van szükség annál is inkább, mert sürget a nö­vényápolás is. Mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteink ezidáig csak 427 hektáron végeztek a burgonya és 258 hektáron a cukorrépa első kapálásával. Annak ellenére, hogy záporok sepernek végig szántóföldjeinken is, hogy a talaj állapota nem felel meg az optimális igényeknek, nem várhatunk napokig az időjárás job­­bulására. Minden erővel, minden eszközzel arra kell törekedni, hogy mielőbb földbe juttassuk a vetőma­got, ellenkező esetben hektárok ez­rein veszíthetjük el a termést. Emberi kötelességünk, minden erőt latba vetve, éjt nappá téve dol­gozni a ma és a holnap kenyeré­nek biztosításáért. Megbecsülést csak az a földműves érdemel, aki napsütésben, vagy esőben fáradha­tatlanul dolgozik a mezőn, vissza­ültet tíz, húsz, száz kimosott palán­tát, hajnalban kel és késő este fek­szik. Ma gyáva, aki biztos hajléká­ban nem tud felülemelkedni a hör­csög-filozófián, eltaka­rod-/ Ismét kisütött a nap­­nak az esőfelhők. Mindenkihez szólunk, aki tiszta szívvel át tudja érezni azt a katasz­trófát, ami országunkat, népünket sújtotta, aki becsülettel helytáll győzze meg ismerőseit, szomszédait, rokonait, hogy haladéktalanul kap­csolódjanak be a tavaszi munkála­tok végzésébe, a befejezés gyorsítá­sáért. Bogos Sándor Még újdonság az állatok számára A megkésett tavaszi mezőgazdasági munkálatok gyorsítása érdekében meglévő traktorparkunk újabb gépekkel gyarapodott. Képünkön a székelyudvarhelyi gépesítési központ nemrég érkezett új traktorai, me­lyek a bejáratás után útrakeltek dolgozni a szántóföldeken. Éllllllilis zöld fű, a csíktaplocai mész növendékállatai máris mohón harapják.

Next