Hargita, 1970. szeptember (3. évfolyam, 203-228. szám)

1970-09-26 / 225. szám

f Minden rendelkezésre .............. álló erőt a földekre! Adassák meg min­denkinek a munka ■ ■ ■ ■ promé... Az őszök jutnak most eszem­be. Most ősszel barangolok visz­sza életem elsuhant szeptember, október, novembereihez. Párás reggelek, verőfényes délutánok, pállott alkonyok. Napközben bú­gált a gép, zakatolt a cséplő­­gép dobja, erős zurranással nyelte a kévéket. Kezdetben vo­lt a „tüzes”, a gőzgép, amely­nek sípja a megszólalásig ha­sonlított a mozdonyokéra. Csak épp menni nem tudott magától. Amikor végeztek egyik udvaron a csépléssel, ökröket fogtak elé, s úgy vitték egy házzal arrébb. Aztán emlékszem azokra a Ford­­son traktorokra, amelyek már magukkal vontattak cséplőgépet, szivattyút, mindent, s amelyek még ma is üzemelnek a gazda­ságokban. Fogyott az osztag, teltek a zsákok, s a szalmahor­dás, a pelyva elrakása - nehéz munka -, de a kölykök számára mindig játékot jelentett Az em­bereket szinte egyformává szür­­kítette a szőrapor, s a fáradság, de amelyet széppé tett az utol­só kéve utáni szusszanás. Egy dolgos évre tett pontot a csép­­lés végzése. S milyen jól esett az étel utána. Általában egy juh felaprított teteme hódolt en­nek az ünnepnek, szolgált a munkában kifáradt testnek. Ki merné tagadni, hogy a cséplésre levágott, kivénhedt berbécs nem egyenrangú a tavaszi bárány­nyal? Mert hozzátartozott a juh­­paprikás, s a köménymagos pá­linka a cséplésekhez, mint szü­rethez a must, mint farsanghoz a disznósikoly. Hozzátartozott, mert a meggörnyedt hát, az inas kor elfelejtett jégverést, szőra­port, izzadtságot, jóleső zsibba­dás szállt a végtagokba ... Ne haragudj rám, földi, amiért ezeket írtam. Tudom, a munkád értelme nem vész el soha, mint ahogy semmi el nem vész e föl­dön. De eszembe juttak most az őszök, ebben a langyos szep­temberi délutánban, eszembe juttak az őszök. S el kellett mondjam neked ... Az utolsó kévéket hányták fel a cséplőre az egyik termelőszö­vetkezetünkben. Kérdem az em­bereket: „Lesz-e tisztelet...?“ „Lesz, ha megtiszteljük magun­kat - válaszolták. Évekkel ez­előtt a cséplés végzésekor min­dig levágtak egy juhot, s egy­két liter pálinkával megtisztelt a vezető tanács. Az idén . ..” Elfelejtettük lassan, hogy ün­nep az utolsó kévéből kihulló búzaszem, ünnep ez, egy évi munkának az ünnepe. Elfelejtet­tük, hogy az a pohárkoccintás, vagy a kézről kézre járó hüíres üveg is a munkát, a nehéz mun­ka örömét tiszteli. A lényünkben leledző kaláka-szellem tisztelete ez, a közösség tisztelete. Ezzel a cséplés utáni tisztelettel ma­gunkat tiszteljük, végső soron a munka örömét adjuk meg min­denkinek. Mert így kell ennek lennie. S adjátok meg min­denkinek a munka örömét. Ez­zel maradtak adósok az említett mtsz-ben. Elfelejtették, hogy ünnep az utolsó kéve, hogy öröm végezni a munkát. Elfelejtették - amint az öreg mondta, letörölve sző­rűporos homlokát —, hogy a cséplést illik megtisztelni, így szokás ez. Ahogy a szüret után a tánc, a muzsika. Elfelejtettük, hogy lényünkből fakad ez az ün­nep. Elfelejtették. Vajon minde­­nütt-e??? Ki tudja? Ferencz L. István Hegyen-völgyön muzsikaszó - SZÉKELYUDVARHELYEN VEN­DÉGSZEREPELT A MAROS MŰVÉSZEGYÜTTES -Telt ház, minduntalan felcsatta­­tanó taps, gördülő műsor, önmagu­kat felülmúló szereplők - dióhéj­ban ez a csütörtök esti előadás lé­nyege. Mert a sok jó közül a job­bat, a legjobbat kikeresni lehetet­lennek tűnő feladat. Tóth Erzsébet énekei, Kerestély László és Sándor László konferálásai éppen úgy hoz­zájárultak az est sikeréhez, mint a jelmezek, a világosítók, s — elsősor­ban — a szereplők külön-külön és együttesen. Í Új posta­palota építkezési munkálatait kezdte meg a napokban a Megyei Építke­zési és Szerelési Vállalat székely­udvarhelyi építőtelep-csoportja. A jelentős létesítmény az Augusztus 23 téren (az OTH szálló szomszéd­ságában) emelkedik majd. Az itt meginduló munkálatokkal egyidő­­ben kezdték meg a Kórház-negyed­ben egy harminc lakrészes első­­osztályú tömbház alapozását. 2 Borszéken a főutca és az autóbuszmegálló előtti tér aszfaltozása után újabb út­karbantartási munkákba kezdtek. A főutcával párhuzamos sétányt kő­ve­­sárra tanítják. A tegnap meg­kezdték a piactér kikövezését is. 3 Első ízben indulnak Maros­hévízen népi egyetemi elő­adások. Az elterjedt közmű­velődési forma keretében többek között társadalomtudományi, termé­szettudományi, irodalmi és művé­szeti, műszaki-gazdasági tájékoztató és szakmai felkészítő előadássoro­zatokat tartanak. A szervezők - a városi művelődési ház, a szakszer­vezetek városi tanácsa és a KISZ városi bizottsága gondoltak az a­­matőr fényképészekre, a bélyeg­­gyűjtőkre is, valamint azokra, akik idegen nyelveket szeretnének ta­nulni. VIMG PROLETÁRJAI,­­EGYESÜL­JETEK ! KI­KÉP HARGITA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA III. ÉVFOLYAM 225. (803.) SZÁM ||________1970. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT ARA 30 BAM­ A KORAI FAGYOK •­­ SÜRGETIK A VETÉST Szeptember 24-én csak ősz első napját jelzi a naptár, de az orszá­gos meteorológiai térképen Csíksze­reda alatt a mínusz zéró jelzést ol­vashatjuk, ami azt jelenti, hogy a hőmérsékleti érték a fagypont alá is süllyedhet. Ha a vetések optimá­lis idejéről beszélünk ezt a minusz­térót kell figyelembe vennünk. Azt, hogy a mi vidékünkön az ősz bizony azonos a korai fagyok érkezésével és mint egy felkiáltójel figyelmez­tet az őszi munkák mielőbbi befeje­zésére. Senki előtt nem titok, hogy évekre visszamenőleg a gyomos gabonák legfőbb oka a kései vetés. A fiatal növényeknek nincs elég idejük meg­erősödni, túlnövik őket a gyomok, megtizedelik a hónélküli fagyok és tavaszi felfagyások. Mikor a mező­­gazdasági irányító szervek a vetés végső határidejét október tízben je­lölték meg, azért tették, mert ez az optimális időszak vége. Megyei vi­szonylatban elég tetemes a lemara­dás. Ha azt számítjuk, hogy szep­tember 2 és október 20 között kell földbe juttassuk a magot, semmivel sem magyarázhatjuk a 20 ezer hek­táros hiányt. Vagy mégis igen? Van magyará­zat, ami bizony évről-évre elénk to­lakodik csak nem akarjuk tudomá­sul venni. A kérdés többrétű. Első­sorban a legkedevezőbb időben soha nincs elég vetésre előkészített, vagy felszabadított területünk, azzal küzködünk, hogy miként tegyük sza­baddá a földeket és marad-e idő az ülepedésre. Másodszor égetően e­­lőtérbe kerül a vetőmagprobléma, íme a csikszentkirályi mtsz hely­zete. A gazdaság búza­vetési terve 210 hektár. Az elkészített tervek alapján előveteményként 89 hektár burgonya és 121 hektár takarmánynövény, il­letve ugar szerepel. A elöntő több­ség zöld ugar. Az előkészítés periódusában első­rendűen a zöld ugar betakarításával foglalkoztak (a gyomok besilózásá­­ról van szó) majd a föld szántásá­val, trágyázásával stb. amit gyűjtő néven előkészítésnek nevezünk. Szeptember 24-ig elvetették a bú­zát 50 hektáron, és 60 hektárt elő­készítettek vetésre. A többi ugarolt területet is szántják. A vetőmag ki­tisztítva készen áll, várja a laborató­riumi vizsgálatok eredményét, a bi­zonylatok megérkeztét. Ezen is el lehetne töprengeni, hogy miért az u­­tolsó pillanatokban küldjük labora­tóriumba a vetőmagot, de reméljük a megyei magvizsgáló központ meg­alakulásával ez a kérdés megoldó­dik. Sokkal égetőbb probléma az e­­lővetemények betakarítása. Minden Bogos Sándor (Folytató­­ a 2 oldalon) DÓZSA GYÖRGY születésének 500. évfordulója 1. MINDENHOL AZ ELÉGEDETLEN­SÉG PARAZSA IZZIK A XV. és XVI. században Európa a nagy történelmi és társadalmi változások, átalakulások korszakát éli. Egy új rend vajúdásának kezde­ténél állunk, amely alapjaiban ren­díti meg és forgatja fel a régi rend gazdasági, társadalmi és politikai szerkezetét, életét. E korszakig minden hatalom alapját a föld ké­pezte. Akié a föld, azé a hatalom. Ettől kezdve más idők szele fúj, az árutermelés térhódítása fokozatosan felszámolja a középkorra jellemző naturális gazdálkodást és a hata­lom új hordozója nem annyira a föld, hanem a pénz lesz. A gazda­ság új formája, amelynek megtes­tesítője a pénz, a végsőkig fokozta a hűbéri társadalom osztályai és rétegei közötti ellentéteket. A föl­desurak a saját szükségleteik kielé­gítésére kivetett terményadókat megemelték, hogy a feleslegeket a városok piacain pénzzé tehessék, sőt a terményadót még pénzadó­val is súlyosbították. 1514-ben a jobbágy már évente 52 napot kel­lett saját maga biztosította állatai­val és élelmével ingyen dolgozzon a földesúr földjén. A különböző szolgáltatások sincsenek szabályoz­va, mi több, ezen a téren tökéletes az anarchia, minden a földesúr belá­tásától függ, aki földjén nem akart látni mást, mint a maximumot fi­zető jobbágyságot. A helyzetet súlyosbítja az, hogy az egyház is kiköveteli a maga ré­szét. Nyilvánvaló, hogy az egy­házi adók növelése és par­don nélküli behajtása, a búcsú­le­velek, a bűnbocsájtó cédulák és a különböző gyűjtések körüli nagy­méretű üzérkedés odavezetett, hogy a különböző társadalmi rétegek, de különösen a jobbágyság és a városi lakosság a hivatalos egyház ellen fordul. Ezért a fejlődést aka­dályozó fékek elleni csapások úgy kezdődnek, mint egyház elleni tá­madások és a különböző mozgal­mak ideológiai megnyilatkozásainak azok a kizsarolt, nyomorgó alsó­papság képviselői adtak hangot, a­­kik láttáik egyrészt a római udvar és a főpapok mérhetetlen fényűzését, másrészt a dolgozó nép végtelen nyomorát s ezért joggal hirdették, hogy az egyház nem pásztora, ha­nem kifosztója a népnek. Mindenhol az elégedetlenség pa­razsa izzik, és forr a gyűlölet a meg­lévő állapotok ellen, mert a­ job­bágy sem házát, sem földjét, sem földjének gyümölcsét nem birtokol­hatja. A gyermekeiben sem lelheti örömét: ha a lánya szép, a földesúr bujaságának eshet áldozatul, ha a fia bátor és erős, elviszik katoná­nak. Még abban sem lehet biztos, hogyha meghal, a falujában teme­tik el, mert a földesúr bármikor el­adhatja. A jobbágynak még a val­lás sem nyújthat vigaszt, mert sok helyen a papi funkciót gazdasági tisztséggel kötik össze s ezért az oltáron is azt kell látnia, akitől e­­gész életében reszketnie kell. És ki merné a szavát panaszra emel­ni, amikor Erdély vajdája, Báthori István ezt üzente a székelyeknek: „Ki a királynál panaszkodni akar, az két fejet szerezzen magának, hogy midőn Budáról visszatérte után egyet veszít, még egyet megtart­hasson." A jobbágy nem látta munkája ér­telmét bármennyit is dolgozott. A helyzetet a klasszikus poéta, Luca­­nus így jellemezte tömören: Omnia vunus ! — az egész ország egy seb! Antal Imre (Folytatás a 2. oldalon) Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke befejezte látogatását Ausztriában Elutazás Bécsből Péntek délután Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és a kísére­tében lévő többi hivatalos személy Bécsből Bukarest felé indultak. A Schwechat repülőtér, Bécs nagy ka­puja, ahonnan felszállt az elnöki repülőgép, ünnepélyesen ki van dí­szítve Románia és a vendéglátó or­szág nemzeti zászlóival. Nicolae Ceauşescu elnök és fe­lesége együtt érkezik a repülőtér­re Franz Jonas elnökkel és felesé­gével. A két elnök ellép a repülő­­­téren felsorakozó díszőrség előtt, felhangzik a két ország állami him­nusza, miközben 21 díszlövés dördül el tiszteletükre. Nicolae Ceauşescu elnök elbú­csúzik a repülőtéren megjelent osztrák személyiségektől. Bruno Kreisky szövetségi kancellártól, Rudoort Kirchschläger külügyminisztertől, Josef Staribacher kereskedelmi, ipa­ri és kisipari minisztertől, a kor­mány más tagjaitól és hivatalos osztrák személyiségektől. A román államfő búcsút vesz a Bécsben akkreditált diplomáciai kirendeltségeknek a repülőtéren je­len lévő vezetőitől, is. Nicolae Ceauşescut, az Államta­nács elnökét és feleségét, Elena Ceauşescut a repülőgép lépcsőjé­nél melegen üdvözli Franz Jonas elnök és felesége, Grete Jonas. A két államfő barátilag kezet szorít. 16:30 órakor az elnöki repülőgép, amellyel a román állam vezetője Ausztriába utazott, hazafelé veszi útját. A román államfőt kikísérő hi­vatalos személyek barátságosan in­tegetnek. Ugyanolyan szívélyes lég­kör uralkodik, mint amilyen a ro­mán államfőt és a kíséretében lévő többi hivatalos személyt egész ausztriai látogatása folyamán kö­rülvette. Lapunk 4. oldalán közös közlemény Nicolae Ceauşescunak Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének látogatásáról Ausztria Köztársaság­ban Nicolae Ceauşescu elvtársnak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél mondott beszéde Megérkezés Bukarestbe Nicolae Ceauşescu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke, feleségével, Elena Ceauşescuval együtt péntek este visszaérkezett a fővárosba a Franz Jonas osztrák szövetségi elnök meghívására tett ausztriai hivatalos látogatásáról. A román államfőt elkísérték­­ a következő elvtársak: Iosif Banc, a Minisztertanács alelnöke, Corneliu Menescu külügyminiszter, Cornel Burtică külkereskedelmi miniszter, tanácsosok és szakértők. A Boneasa repülőtéren az érke­zők fogadására megjelentek a kö­vetkező elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaraş, Paul Nicu­­lescu-Mizil, Gheorghe Pană, Ghe­orghe Rădulescu, Ilie Verdeţ, Ma­xim Berghianu, Florian Dănălache, Emil Drăgănescu, Fazekas János, Dumitru Popescu, Leonte Răutu, Vasile Vilcu, Ştefan Voitec, Miron Constantinescu, Ion Ioniţă, Vasile Patilineţ, Ion Stănescu, valamint a párt- és államvezetők feleségei, a Nagy Nemzetgyűlés, a Miniszterta­nács alelnökei, az RKP KB, az Ál­lamtanács és a kormány több tag­ja, központi intézmények és társa­dalmi szervezetek vezetői. Ott volt Rudolf Bogner, Ausztria bukaresti ideiglenes ügyvivője, a nagykövetség több tagja, Romániá­ban akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. 19:20 órakor az elnöki repülőgép leszáll. A repülőtéren ezer és ezer bukaresti meleg szeretettel és mély nagyrabecsüléssel köszöntötte ál­lamfőnket. Az érkezők fogadtatására jött párt- és államvezetők a repülőgép lépcsője előtt sok melegséggel üd­­vözlik Nicolae Ceauşescu elvtársat. Pionírok virágcsokrokat nyújtanak át az Államtanács elnökének és feleségének. Hatalmas éljenzés, ováció, hosszú percekig visszhangzik mindenünnen: Ceauşescu — RKP! A főváros lako­sai a maguk, egész népünk nevé­ben kifejezik megelégedésüket az ausztriai látogatás gyümölcsöző e­­redménye felett, annak tudatában, hogy a látogatás előmozdította a román—osztrák kapcsolatok erősö­dését és sokoldalú fejlődését, az európai béke és együttműködés megszilárdítását. A tömeg köszö­netet mond az Államtanács elnöké­nek azért, hogy személyesen hoz­zájárul a barátság és az együtt­működés fejlesztéséhez a román nép és a világ összes népei között, a nemzetközi béke és egyetértés légkörének megteremtéséhez. Nicolae Ceauşescu elvtárs a ha­talmas lelkesedés eleven légkörében az ünneplő tömeghez lép, barátsá­gosan kezet szorít a közel állókkal, válaszol a szűnni nem akaró éljen­zésre. ( (Agerpres) . VASI­LE VILCU ELVTÁRS 60 ÉVES A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Végrehajtó Bi­zottsága az alábbi levelet intézte Vasile Vilcu elvtárshoz, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagjához, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának alelnökéhez 60. születésnapja alkalmából: Kedves Vilcu elvtárs! A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Végrehajtó Bi­zottsága meleg üdvözletét küldi, jó egészséget és boldogságot kíván 60 születésnapod alkalmából. Már fiatal korodban a munkás­­mozgalom soraiba léptél, a Román Kommunista Párt forradalmi harco­saként edződtél, bátran részt vettél a dolgozók harcaiban a burzsoá­­földesúri kizsákmányolás és elnyo­más ellen, a fasizmus és a hitlerista háború ellen, hazánk felszabadítá­sáért, önfeláldozóan és híven tel­jesítetted a párttól kapott felada­tokat. Megérdemelt nagyrabecsülés övezi az 1944. augusztus 23. utáni munkásságodat a rád bízott felelős­ségteljes tisztségekben: a Dobrud­zsa tartományi pártszervezet első titkáraként, a Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Országos Szövet­ségének elnökeként, jelenleg pedig a Román Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága Végrehajtó Bizottsá­gának tagjaként és Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak alelnökeként. Kommunista pár­tunk tántoríthatatlan marxista-leni-­ nista politikát folytat a szocialista társadalmi rendszer építéséért, ha­zánk gazdasági és társadalmi fel­lendítéséért, szocialista nemzetünk sokoldalú felvirágoztatásáért, a ba­rátság és a szövetség erősítéséért a szocialista országokkal, az együtt­működés erősítéséért a többi állam­mal, a kommunista és munkásmoz­galom, az antiimperialista erők egy­ségének erősítéséért. E politika megvalósításához értékesen és el­ismerten hozzájárulsz. Hosszas forradalmi munkásságod­dal, munkásosztályunk, a román nép érdekeinek, a szocializmus és a kommunizmus ügyének hű szol­gálatával kiérdemelted az egész párt, az összes dolgozók tiszteletét és nagyrabecsülését. Kedves Vilcu elvtárs, tiszta szív­ből hosszú életet, erőt, egészséget, további sok sikert kívánunk gyü­mölcsöző munkásságodhoz születés­napod alkalmából. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ­ LEGÚJABB AKARAT - ROSTOCKI EMPOR 9-7 (5-2) Tegnap délután az országunkban portyázó Rostocki Empor NDK-beli női kézilabdacsapat Székelyudvar­helyen a helyi Akarattal találkozott. A népes közönség viszonylag érde­kes, gyors iramú mérkőzést látha­tott. A vendégcsapat , a német bajnokság második helyezettje — magas játékosokkal rendelkezik, a­­kik ütőerejét a gyorsaság és a pontos labdakezelés jelentette. Klasszikus kézilabdát játszanak. Termetüket előnyösen érvényesítik a védelemben. Taktikai, technikai szempontból azonban különösebb teljesítményt nem mutattak, s e vonatkozásban a helyi együttes jobbnak bizonyult. A látványosság szempontjából az első félidőt kell SPORT kiemelnünk, amikor jónéhány lát­ványos akciót vezetett az Akarat. Egyébként az első félidőt fölénye­sebben is megnyerhették volna, ha ka­pura lövéseik pontosabbak. A helyi csapat játékában tetszett az ügyes kombináció, a gyors ellen­­támadások. A II. félidőben a játék irama csökken. Bizonyára éreztette hatá­sát a hideg idő. Ebben a félidőben a vendégcsa­pat bizonyult jobbnak, játéka szer­vezettebbé, átgondoltabbá vált. Az is igaz viszont, hogy Szabó Dénes edző tudva, hogy a mérkő­zésnek nincs tétje, ebben a játék­részben huzamosabban szerepeltet­te a fiatalabb játékosokat, ami le­hetővé tette a vendégek számára, hogy szorosabb eredményt harcol­janak ki.

Next