Hargita, 1970. október (3. évfolyam, 229-255. szám)
1970-10-18 / 244. szám
2. OLDAL - HARGITA % hanyanyek kapujánál ünnepségek megrendezésére alkalmat adó indítékok az illető helységek haladó történeti múltjához kapcsolódnak, azok eszmeiségéből táplálkoznak. Az ünnepség esetünkben adott, fennállása 225. évfordulóját ünnepli a recsenyédi iskola. Hanem a történelmi múlt dolgában ugyancsak kutyaszorítóban érzi magát a botcsinálta krónikás. Mert bármennyire is hűséges őseimet, nyelvüket beszéli, hogyan is tudná 225 esztendő eseményeit úgy sűríteni, hogy abban bennefoglaltassék a dolgok lényege : az ami csakis a recsenyédi iskola múltjának jellemzője, sajátja. Lehetetlen kísérlet lenne. (Ilyen értelemben az évfordulók mindig olyan célt kísértenek, amely teljességében elérhetetlen). Másfelől természetesen egy iskola jelentőségét megértetni híven, és érzelmileg közel hozni az emberekhez igenis lehetséges. Éppen azért lehetséges, mivel az iskola, így a recsenyédi is, bőséges életű, akár az áldott termőfa, akár a táj és az ember. A tovasuhanó eseményeknek ezt a bőségét megkérdőjelezni persze nem lehet, és feltételezem, hogy nincs a szándékában senkinek ilyesmire vetemedni. Hiszen, akárhogy is nézzük, két és negyed évszázad alatt egy és más azért lefolyt Becsenyéd két patakán, a Bágyon és a Sóspatakon ! A baj, a nehézség inkább az, hogy a falu s annak iskolája múltjáról valló írásokat is mintha magukkal sodorták volna ezek a szeszélyes patakocskák ; olyannyira, hogy már Orbán Balázs is csak a „megszorult, mint a recsesnyédi kutya”, egyébként ma is a köztudatban élő és használatos mondás eredetét írja le, A Székelyföld leírása második kötetében, és nem a falu eredetét. Pedig jó lenne, de jó lenne ha most kinyithatnánk azt a nemlétező,, soha meg nem írt krónikát, és végigböngészhetnék megsárgult lapjait. Azt tudni, hogy Becsenyéd — a Nagyhomoród középső szakaszának völgyében fekszik, szomszédjai északon Homoródszentmárton, délen Homoródszentpál, keleten Homoródkarácsonyfalva és Homoródalmás, nyugaton Bágy kicsi falu, kicsi is volt és az is maradt, lélekszáma alig haladja meg a háromszázat, s a „faluban cseréppel fedett kőházak, jól berendezett udvarok vannak s minden arra utal, hogy lakói szorgalommal és ésszel teremtik meg jó életüket" - ahogy azt Dombi Mózes, az iskola egykori tanítója írta, aki, dicséretére legyen mondva, egyhuzamban harminckét becsületes kemény éven át tanítóskodott itt. Annak is, persze, oka van, hogy Becsenyéd szinte kínos precizitással századokon át őrizni, állandósítani tudta „se több, se kevesebb” lélekszámát. A tájhoz, az ősökhöz való ragaszkodás ez az ok, mert a tájat az ősök szentelték meg ; végső soron az apák verítéke árán szerzett jusshoz, a földhöz való ragaszkodás. Mint ahogy a szaporodási arányszámot is a félelem állandósította , ne kelljen a nemzedékek verejtékének eredményét széttagolni... Addig amíg iskoláink döntő többségének jellemzője a tanulók számának rohamos növekedése az utóbbi huszonöt esztendő alatt, a recsenyédi általános iskolának a jelen pillanatban alig pár tanulója van. Mélypont ez, bizony, recsenyédi szülők ! A régi iskolai anyakönyvek kimutatása szerint a létszám kedvezőbb volt a múltban, így 1908-ig a tanulók száma 30—40 között ingadozott, volt év, amikor felment 50- re is, 1912-ben pedig 58 tanuló járt iskolába. De mindez ne tűnjék ünneprontásnak. A párt és a kormány éppen azért tisztelte meg a fennállása 225. évfordulóját ünneplő 225 esztendős a recsenyédi iskola recsenyédi iskolát, mert a haladó történelmi múltat tudja annak tevékenységében, érdemét az anyanyelv ápolásában, és attól a nemes szándéktól vezérelve, hogy a jelent és a jövőt a múlt ismeretében biztosabban lehet irányítani. Ehhez pedig a feltételek adottak. Azt mondják, hogy Becsenyéd úgy született meg, mint a gyermek : kínnal. Nem különbül az iskolája sem, teszem hozzá, hiszen 1745-ben, amikor a községtől, Homoródszentpáltól, elszakadt, s az iskola megkezdte önálló életét, „házbéres házba helyezték", tanterem építésére csak jóval később, 1820-ban került sor. Folyamodjunk újra Dombi Mózeshez ! „Öreg emberek elbeszéléséből hallottam, hogy hajnalban mentek iskolába, vitték magukkal a faggyúgyertyát, csepegtettek a padra maguk elé, úgy írtak-olvastak. Azonkívül vittek egy-két cső kukoricát és téli időben egy-két darab fát. Arra a kérdésre, hogy miért nem jártak nappal iskolába, azt mondták, hogy már nagyok voltak, és nappal a mezőre kellett menniük, mert akkor nem 6-7 éves korban kezdték az iskolát, hanem 10—12 éves korban. A tanító is a mezőre ment nappal. Az egy-két cső kukorica a tanító fizetése volt. Az iskola anyagi alapja nem volt biztosítva, tehát a tanítás, sem mehetett..., fogyhatott zökkenőmentesen. 1827-ben például a szülők feljelentették Deák Mihály kántor-tanítót, hogy" nem tanítja jól a gyerekeket. A tanító azt válaszolta, hogy a szülők nem hoztak fát, az osztály hideg és sötét, ő maga kellett az erdőbe menjen, fáért. Hasonló feljelentést tettek 1832-ben is. Ilyen gondokkal küzdött az iskola 1883- ig..." Nem csoda, hogy 3—5 évenként váltakoztak a tanítók, hiszen, ahogy Dombi Mózes írja, iskolamonográfiájában :”... a rövid ideig működő tanítók általában nőtlenek voltak s mihelyt családot alapítottak, nagyobb jövedelmű falut választottak.” Nem volt könnyű tanítónak lenni és maradni Becsenyéden, ahol, úgy igaz, a népsorssal közösséget vállaló tanító sorsa ugyanolyan, mint a népé. Sőt, ha jól meggondoljuk, még szidást is kapott eleget, ha rosszul mentek a dolgok. A tanulók ugyanis a szülők jelenlétében vizsgáztak, s az itt felmutatott tudás szerint bírálták el az iskolamestert. Egy 1843-ban kelt ■iskolai jegyzőkönyvben olvassuk : „Oskola tanító : Csép Mihály. Segédje a tanításban nincsen. Jövedelme a tanításért egy-egy szekér fa. Az oskola helye a mesteri testek, többnyire a mesteri házban folyván a tanítás csak magyar nyelven. A feltárható gyermekek nem járnak mind fel, sokan fontos oknál fogva, ■mint p.o. betegség, félszegség, szegénység, de többen küldhetnek godosabban, hanyagságuk miatt hathatós szidást kapának és fognak kapni rendetlenségük végett." Azért dicsérő szó is el-elhangzik, ugyancsak a fennebb idézett jegyzőkönyvben : „Az oskolaházban a megyei elöljáróság és több gyermekes szülőknek jelenlétökben megvizsgáltattak és a nagyobb rendes tanulók a nagyobb és bővebb tárgyakból, a kisebbek a kisebbekből sikeres próbát adtak, melyben különösen kitűnik a gyermekek szép írása, mit az igyekezet mellett elősegít a tanító szép írása, melyből példát véve tanulhatnak a tanítványok." ...Nemzedékek hosszú sorai vonultak át az anyanyelv kapuján, tanuló és tanító nemzedékek serege-Már a mában járnak. Nem, a recsenyédi iskola növendékeiből nem lettek hadvezérek, koszorús költők, írók, tudósok. Kiléptek az anyanyelv kapuján, és födművesek lettek, munkások, szakemberek. Tanítók és tanárok. De tenni, és ebben nincs miért kételkedni, becsülettel tettek, az egyszerű ember módjára, s azt, amit kell. És már a mában járnak. Új csapat, igaz, csak fészeknyi, van indulóban. Majdani szakemberek, technikusok, mérnökök, tanítók, tanárok, orvosok, koszorús költők, írók, tudósok.. Mi tudjuk jól, hogy az iparosodás, a mezőgazdaság gépesítése és kémizálása, a foglalkozási ágakban végbemenő változások mind magasabb általános és szakmai műveltséget követelnek. Megyénk is, a megnövekedett és állandóan növekvő feladatoknak csak akkor tud megfelelni, ha állandóan növeljük a jól képzett szakmunkások számát, ha kellő számú technikussal, mérnökkel rendelkezünk, ha szüntelenül emeljük a kultúra színvonalát, a technikai műveltséget, ha megtanulunk szocialista módon gondolkodni, dolgozni élni. Mindezek- nek pedig egyik alapvető feltétele a korszerű. . .oktató-nevelő munkát végző iskola. Mert számítanak ám a 225. esztendős recsenyédi iskolára is, mely az anyanyelv kapuján ereszti át növendékeit, tovább ! Most, és tíz év múlva, és száz év múlva, örökkön. Miklós László Alkotó, lelkes munkával (Folytatás az 1. oldalról) A következő, számunkra is nagy jelentőségű öt éves terv, amely keretében a megyénkben előirányzott állami beruházások meghaladják a 3 és fél milliárd lejt, ékes bizonyítéka az egyre gyorsuló iparosítási folyamatnak. Megyénk városaiban több ipari egység épül, megkétszereződik az ipari termelés volumene. Ugyanebben az időszakban az alkalmazottak száma körülbelül 11-12 ezerrel fog növekedni, ami talán még soha nem ismert nagy káderképzési és szakképesítési feladatok elé állítja az igazgatói bizottságokat és iskolai igazgatóságokat egyaránt. Valamennyi iparosodó, kisebb vagy nagyobb városban a legnagyobb felelősségérzettel kell foglalkozni ezzel az elsődleges feladattal. Nemcsak a hazai viszonylatban ismert gazdasági tekintélyünk további erősítése érdekében, hanem a világpiacon egyre nagyobb keresletnek örvendő kiváló minőségű bútorok, textil áruk növekedő exportja is kötelez. A versenyképes export árut, a gyár védjegyét a bel- és külföldi piac megszerzését és annak több éven keresztüli megvédését csak jó minőséggel és jól felkészült szakemberekkel lehet megvalósítani. Meggyőződésünk, hogy az egyre növekvő gazdasági és kulturális feladatok, melyek megyénk sokoldalú felvirágzását szolgálják még nagyobb lelkesedéstől áthatott alkotó munkára ösztönzik városaink, falvaink dolgozóit. A Román Kommunista Párt 50 tévés fennállásának előestéjén hálával és szeretettel gondolunk mindazokra, akik minden időkben legfőbb társadalmi tényezőnek tekintették e vidék iparosítását. Mi úgy tekintjük, mint a párt legszebb és legdrágább ajándékát s épp ezért alkotó munkánkkal még jobban hozzájárulunk a párt szocialista iparosítási politikájának valóra váltásához. l ,Meg szeretném, kérdezni, mi a szerkesztőség véleménye arról az emberről, aki képes egy öregasszonyt befalaztatni a lakásába ? .. .“ (Özvegy Portik Lajosné szerkesztőségünkhöz intézett leveléből) Befalaztak egy asszonyt Igen, befalaztak egy asszonyt. Méghozzá bírósági határozat alapján, a törvényes formaságok legteljesebb tiszteletben tartásával, végrehajtói karhatalom jelenlétében. Az egészen eredeti és figyelemre méltó aktus 1970. október hetedikén zajlott le Gyergyószentmiklóson a Vadului utca 21 szám alatt. Délután megjelent az említett végrehajtói hatalom, tudomására hozta az érdekelteknek a tényállást, a felperes megfogadott egy kőművest, de ez a kőműves, mert nem szokott hozzá az ilyen „finom munkához", tercintett egyet és lelépett, amire a felperes fogadott még egy kőművest, és így tovább, egészen addig, amíg sikerült jókora téglafalat húzni özvegy Portik Lajosné ajtajának a helyére, amelyen ő ki és be szokott járni lakásába. Miután az utolsó téglát is felrakták, a végrehajtó megállapította a bíróság konzekvenciájának a gyakorlati életbe való átültetését, és mint aki dolgát jól végezte, eltávozott. Csupán a vállalkozás erkölcsi része nem akart úgy sikerülni, ahogy egy bírósági határozat után elvárná az ember. Ahogy mondani szokták, valami sántított, hiányzott a morális hitel, a jelenlévők — mert a szokatlan határozat sokaknak felkeltette az érdeklődését - és a város több más lakója szerint, ilyen még nem történt Gyergyószentmiklóson. S mivel cselekedeteinkben válnak a dolgok értelmessé vagy értelmetlenné, mindenki aziránt érdeklődött, hogy mi lehet a szokatlan eset indítéka és célja. A figyelemreméltó bírósági határozat lényege szerint az ajtó befalazására azért volt szükség, hogy özvegy Portik Lajosné többé ne használja kijáratképpen Szántó Pál pincér udvarát, tehát az utóbbi jogos magántulajdonát. Ez a maroshévízi bíróságon hozott határozat egy három esztendeig tartó, hosszas perlekedés gyümölcse, ha szabad úgy mondani, koronája. Az emberek, akik az utóbbi időben hozzászoktak ahhoz, hogy törvényes keretek között a magántulajdon szentségét is meg lehet sérteni, ha úgy kívánja a közösség érdeke, az általános jó és az emberség — jogosan kérdezték, hogy ezután hol fog kijárni özvegy Portik Ferencné a lakásából, mert a városi néptanács megtiltotta, hogy ajtót vágjanak az utcára - és . . . szintén jogosan. Szántó Pál és felesége szerint a következő volt a válasz: tőlük ugyan Portik Ferencné kijárhat lakásából a kéményen is, és az ablakon is, ha úgy tetszik, így maradt az ablak, amelyen keresztül aztán másnap özvegy Portik Ferencnét kórházba szállították mentővel. Állítólag rosszul lett attól a frivol gondolattól, hogy neki ezután létrán át kell sóért és paprikáért közlekednie. És ezen ne is csodálkozzunk, mert az özvegyasszony név bármennyire is líraian hangzik, nem huszonöt, hanem kerek hatvannégy esztendőt takar. Ma, amikor az orvostudomány és az életszínvonal rohamos fejlődése következtében hatvan esztendő körül mozog az átlagos életkor — ez a hatvannégy esztendő ugyebár elég tisztes életkornak számít ahhoz, hogy ne lelkesedjék az ember a létrán való ficánkolás után. özvegy Portik Lajosné kórházba való szállítása ismét igen élénk érdeklődés közepette zajlott le, mert az emberek azt állították, hogy a lakásból általában ajtón keresztül vezet az út kifelé és a legöregebbek is az ajtóhasználat mellett törtek pálcát. Mesélik, hogy egy nyolc esztendős kislány is megjegyezte: „szégyellhetné magát az a pincér bácsi, amiért egy öreg nénit ilyen helyzetbe hozott". Amikor a kislányt valaki figyelmeztette, hogy még beperelhetik becsületsértésért, azt mondta, ez nem lehet, mert neki a tanító néni azt mondta, hogy az öregeket inkább segíteni kell, mint ablakon át kórházba szállítani. A riporter megkérdezte ezért a szomszédokat és a városi néptanács végrehajtó bizottságának majd valamennyi tagját, hogyan vélekednek a dologról. És ez a vélemény, minden bírósági határozat ellenére, igen lesújtó volt Szántó Pálra nézve. Megnem értéssel, embertelenséggel, és korlátolt brutalitással vádolták a pincért. A város egyhangúlag Portik néni oldalán foglal állást. Az emberek elmarasztalják Portik nénit is hanyagsága miatt. Mennyivel másabb volna a helyzet, ha tegyük fel, Portik néni nem mulasztja el, hogy ötven esztendőn át vagyont gyűjtsön, házat építsen magának, azt ellássa legalább két bejárattal, hogy most ne kelljen Szántó Pál úr nyugalmát zavarnia és öregségére kunyerálnia egy méter kijáratért. Mert a kijáratnak ugyebár gyakorlati szerepe mellett számos más hivatása is van, esztétikai és rangmutató is. Sajnos azonban,,Portik néni megfeledkezett minderről, és ezért kénytelen ablakon át kijárni a lakásából. Sőt, mi több, amikor két évvel ezelőtt meghozták az első döntést, arra is rést volt, hogy benyújtsa a fellebbezést, pedig az ügyvéd figyelmeztette: Portik néni, ennek rossz vége lesz, védekezzünk. Portik néni azonban nem védekezett, nem kilincselt, nem utazgatott, hogy bebizonyítsa igazát, miszerint ő is vett az udvarból a házzal együtt egy részecskét kjáratnak, fáskamrának és illemhelynek. Még el sem tudta képzelni azt, hogy valaha is idáig juthat, hiszen éppen eleget átélt. Átélte például a század legnagyobb vívmányainak a születését és fejlődését, a repülés, a távolbalátás, a szívátültetés, a holdraszállás korszakát, tehát éppen elég tapasztalatot szerezhetett a világról és az emberekről. Portik néni azonban a szívátültetést például a maga módján értelmezi, nemcsak dologi, magastechnikai, hanem érzelmi és erkölcsi vonatkozásban is. Az az érzésem, hogy még a történtek ellenére is neki van igaza ... " És végül illik, hogy a riporter is véleményt nyilvánítson, következtetésében. Lévén, hogy Portik néni mellett van az egész város, a sorok írója - bármennyire is népszerűtlen dolog ez — megpróbálja megérteni Szántó Pál helyzetét. A pincér és felesége azt állítják, hogy Portik néni sokat zavarja őket, és hogy a közös jószág nem jó az idegeknek. Nem mondom, ebben, a közmondás szerint, igazuk van. Magam is blokkban lakom, húsz család használunk, közösen egy másfél méter széles lépcsőházat, mindannyiunknak van egykét életrevaló, zsivány kölyke, tehát zajban nincs hiány. Tehát el tudom képzelni, milyen pokoli lármát csaphat egy hatvannégy esztendős öregasszony, amikor nagy zajosan leugrik a lépcsőről, miután jókora székkel fejbeütötte a vendéglőben a pincért, éjszaka hazatér, vagy tegyük fel éjjeli zenét fogad egy fúvószenekartól. Nevetséges ugyebár ilyesmit feltételezni a hatvannégy éves özvegy Portik Ferencnéről. Ezért nem tudok önnek igazat adni, tisztelt pincér úr. Mi ugyanis a lépcsőházban meg tudjuk érteni egymást, még mosolygunk is, amikor köszönünk, avagy felsegítjük egymás csomagját az emeletre, próbálunk jó képet vágni, ha történetesen valamelyik lurkó futball labdájával betöri az ablakot, amikor éppen a legjobb déluáni álmunkat alusszuk. Mert ugyebár, az emberség, az olyan dolgok fölötti valami, amiből úgy látszik keveset osztottak önnek, tisztelt pincér úr, a nagy sorbaálláskor. Éppen ezért valahogy utánunk kellene csinálja a dogot, higgye el, megnő a habitusa saját maga előtt is. Legutóbbi beszélgetésünk során mintha hajlandónak is mutatkozott volna erre. Megy az kérem, csak gyakorolni kell szorgalmasan!... A bíróság dolgába pedig - amelyik az említett döntést hozta — a legcsekélyebb mértékben sem akarunk beavatkozni, döntésük törvényességét semmiben sem kérdőjelezzük meg. De úgy, általában, azért csak elgondolkozunk: a legtökéletesebben megfogalmazott paragrafus is csak segíthet az igazság megállapításában, de egymagában még nem a teljes igazság. A konkrét tény, helyzet és emberismeret egyébként ugyancsak az embert szolgáló törvényeink egyik alapkövetelménye. Talán ezt az elvet, ezt a követelményt is fokozottabban érvényesíteni kellene minden egyes esetben. Zöld Lajos Jegyzet — V ALAHÁNYSZOR magam elé képzelem a régi Szeredét, makacsul kopogó macskaköveivel, melyek mintha árulkodni akartak volna rólunk, úgy verték vissza lépteinket, kora hajnalban, amikor apámmal kaszálni mentünk: kertek, házak, utcák ötlenek elém, s mert az emlékeket nem lehet lefényképezni, a felötlő házak remegve szertefoszlanak, hogy helyükre magasodjon az a város, amelynek később a történetét a „domnia populi” fogalommal összegezik majd. Szinte látni vélem, miként vállasodik a hajdani mezőváros, ahol alig pár évtizeddel ezelőtt még nagytestű békák koncerteztek a piactéren, ahol ma — ki remélte volna akkor - a Művelődési Ház áll... s ott is, ahol a kissé elhízott szarvas bámul a párokra, a magányos gyalogosokra, a városra közömbösen. A város kulturális élete akkor a Vigadóban, meg az Atheneumban zajlott. És a gimnáziumban. Leginkább azért mégis csak az Atheneumban, ahol a keverékstílusú, rosszul kivilágított teremben a félresikerült akusztika ellopta, megcsonkította, eltorzította a szavakat. Az Atheneum, amelynek betonos udvarán a jó öreg Menyus bácsi tett-vett, rendezve a díszleteket, amelyekből ma még . Egy épület halálára egy félig bontott fal és a homlokzat áll — vagy már csak állt —, néhány nap múlva mind leomlanak, maguk alá temetve Csíkszereda egyik régi kulturális intézményének meggyengült alapjait. Itt nyertük, suhanc koromban az első dalos versenyt, úgy állva a szűk színpadon, mint földbevert cölöpök. S innen indultunk ugyanaznap megismerkedni a fiatal múzeummal, ahol sokáig kötekedtünk Kovács Dénes igazgató két medvebocsával, és felváltva próbálgattuk cipőnk talpával kitapogatni, menynyire bírja a ránehezedő súlyt a korán felbomlott állatkert legbékésebb lakosa, egy tenyérnyi teknős. Bontják hát az Atheneumot, le is bontották már, elhaltak a falak, utolsó kenetek, búcsúztatók nélkül. Talán kevesen tudták akkor is, hogy a kultúra hajlékát itt is, másfelé is Zeusz harcias lányáról nevezték el. S e mitologikus lánynevet viselő omló falak talán még emlékeznek, s romjaikban sem felejtik el a János Vitézt, a Mézeskalácsot, ahová tódult, ömlött a közönség, hívogató plakátok nélkül is. Kimúlt hát az Atheneum, falait mint bőszült bika feszítette szét a harcias buldózer. Néhány nap múlva téglaporos tér pihen e helyen, emlékezve és emlékeztetően. Sorsuk van az épületeknek, ez a világ rendje. A testből az emlékek maradnak meg. Nem lehetett más sorsa az Atheneumnak sem. Át kell adnia helyét a szebbnek, a jobbnak, az újabbnak. Aztán majd a növekvő város krónikása, szót értve a rohanó idővel, talán emléket állít neki egy szépkötésű könyv lapjain ... Sántha Imre I LÖVÉTEI UTCARÉSZLET ’ 1970 október 25-én, rendkívüli nagy húzás a PRONOEXPRESSZEN Korlátlan számban nyerhet : • személygépkocsikat : Dacia „1300“ - Fiat „850“ • Kirándulásokat a Szovjetunióba, Párizsba • Meghatározott és meghatározatlan összegű pénznyereményeket. IDŐJÁRÁS Tegnap megyénkben hideg idő volt, többnyire tiszta égbolttal. Maroshévízendélkeleti, Székelyudvarhelyen déli, Csíkszeredában keleti szél fújt, míg Gyergyóalfaluban aránylag szélcsend volt. Maroshévízen 6 és —9, Gyergyóalfaluban 5 és —10, Székelyudvarhelyen 8 és —5, Csíkszeredában- 8 és —8 fok között váltakozott a hőmérséklet. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint viszonylag szép, de hideg idő várható, többnyire tiszta égbolttal. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet —8 és —5, a legmagasabb nappali hőmérséklet 7 és 14 fok között lesz. Gyenge északkeleti szél fúj. Reggel köd, dér és fagy várható. Apróhirdetés ELADÓ egy jó állapotban lévő 600-as Trabant személygépkocsi. Cím: Maroshéviz, C tömbház, telefon: 12. Érdeklődni délelőtt. ELADÓ egy új Trabant motor. Cím: Dr. Kovács Árpád, Székelyudvarhely, Lenin út 6 szám (telefon: 32). A NAP REJTVÉNYE Az ismert francia zeneszerző halálának 77-ik évfordulója alkalmából négy opera címét idézzük a vízsz. 10, 19 és a függ. 1 és 20 sz. sorokban. VÍZSZINTES : 1) Ijesztett. 8) Véded. 9) Fordított spanyol folyó. 12) Éktelen latyak. 13) Üres tok. 14) Indíték? 16) Néma lett Kati ! 18) Éltes Elemér. 21) Hint. 23) Napisten. 24) Ilyen üveg is van (ék.h.) 26) Fordított lóerő. 28) A bula közepében ! 29) Ökör. 31) Csonthéjas gyümölcsöt. FÜGGŐLEGES . 2) Női becenév. 3) A távíró feltalálója. 4) Eszme, közismert idegen szóval. 5) Szélhárfa. 6) Nem engedélyez. 7) Visszacsavart. 11) Füzet. 15) Ügyel rá, orvosolja. 17) Piszkál, kotorász. 19) Hazai hűtőszekrény márka. 22) Kémiai elem. 25) Megzavarodott Ida ! 27) Tőszámnév. 30) Könnyet hullat. 12.? k 5 T ftg a 100 12. 15 IK15 nou I& 20 21 11 25■ 2.V 2. 11 ..-V-50 - 1970. OKTÓBER 18. VASÁRNAP 1970 október 18, vasárnap Napkelte: 6,34; nyugta: 17,27 Holdkelte: 19,23; nyugta: 11,03 Az évből eltelt 291 nap, hátra van még 74. ÉVFORDULÓK: - 50 évvel ezelőtt kezdődött a vasúti munkások sztrájkja, amelyet az egész országra kiterjedő általános sztrájk követett. - 1944-ben ezen a napon szabadult fel Görögország a hitleri megszállás alól. 1961. október 19-én halt meg Mihail Sadoveanu nagy román író. HETIVÁSÁR: Etéd (vasárnap), Maroshévíz, Csíkszentdombokos, Gyergyóremete, Gyimesközéplok (hétfő) TELEVÍZIÓ OKTÓBER 18. VASÁRNAP 9,00 — Gyermekeknek és iskolásoknak. 10,00 — Faluműsor. 11,30 — Szimfonikus zene. 12,00 — A haza vártáján. 12,30 — Labdarúgás : Rapid—Craiovai Universitatea. Közvetítés a Köztársasági stadionból. 14,15 — Hirdetések és zene. 14,30 — Magyar nyelvű adás. 16,00 — Szórakoztató zene. 16,15 — Lovaglás : a pardubicei nagy akadályverseny (képmagnóról). 17,30 — Műkorcsolyázás — bemutató Európa, és világbajnokok részvételével. — Rajzfilmek. 19,30 — Híradó. 20,0015- Riportfilm. 20,20 — A főinspektory — filmvígjáték. 22,00 Román népzene. 22,30 — Híradó és sport. OKTÓBER 19. HÉTFŐ 16,45 — óra körül — Rádió- és televízióállomásaink egyenes adásban közvetítik Nicolae Ceauşescunak, Románia Szocialista Köztársaság államtanácsa elnökének beszédét az Egyesült Nemzetek Szervezete jubileumi ülésszakán. 18,00 — Kis előzetes. 18,05 — Egyenes adás a bukaresti Politechnikai Intézetből. 18,35 — Tudományos körkép. 19,00 — Gazdasági szemle. 19,20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20,00 Pont és ellenpont — folytatásos film, utolsó rész. 20,45 — Névtelen csillag — előszó egy újabb versenyszakaszhoz. 21.35 — Lengyelországi úti kének : Krakkó, Poronin, Zakopane. 22.00 — Híradó. 22.15 — Népzene 22.30 — Rivalda. RÁDIÓ A marosvásárhelyi stúdió műsora OKTÓBER 19. HÉTFŐ Magyar nyelven : 6,30—7,00 — Jogi tanácsadó : a közvagyon a mi vagyonunk — ankét. Törvényszéki hírek. Vidám ritmusok — könnyűzene. 16,30— 18,00 — Hétfői krónika. Művelődési kalauz. Zenés posta. Tudomány és termelés : bemutatjuk az Orvostudományi Akadémia marosvásárhelyi Kutató Központját. Operettrészletek. Sport. OKTÓBER 20, KEDD Magyar nyelven : 6,30—7,00 — Riportműsor falusi hallgatóinknak : az őszi vetés befejezése — nem tűr halasztást. Kívánságmuzsika: 16,30—18.00 — Hírek, tudósítások. Les Paul gitározik. Ipari krónika : a munkások részvétele az igazgató-bizottságokban. Tankét. Zoltán Aladár népdalfeldolgozásaiból. Műkedvelők a mikrofon előtt : a Ion Luca Caragiale színjátszó fesztivál megyei szakaszának küszöbén. Kamarazene — részletek a G. Enescu fesztivál előadásaiból. Történelmi lapok : a romániai munkások általános sztrájkjának 50. évfordulója. MOZI OKTÓBER 18. VASÁRNAP CSÍKSZEREDA! Hargita : A szűz, akit szeretek. Színes, szélesvásznú német film. SZÉKELYUDVARHELYI Homorúd : Az ördöngös Argoman. Színes, szélesvásznú olasz film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : A tanúvallomás. Bolgár film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Famunkás : Hálátlan kor. Szélesvásznú francia film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Sírtaki táncolva. Görög film. MAROSHÉVIZI Căliman : Freddy és a préri dala. Színes, szélesvásznú német-jugoszláv film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Idő az élethez. Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI Borszék: A briliánsos kéz. Színes, szélesvásznú szovjet film. BORSZÉKI Forrás : Ez a nő. Színes spanyol film. VLAHICAI filmszínház : Illúziók. Csehszlovák film. MADÉFALVI -Vasutas : Viharos éjszaka. Román film. BALANBÁNYAI Bányász : Gentil úr álma. Színes, szélesvásznú francia film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődés : Forrongó évek. Olasz film GALÓCASI Fenyő: Két férfi, egy halál. Román film. LÖVÉTEI filmszínház ■ A hajsza. Amerikai film. PARAJDI filmszínház : Uralkodónők harca. Román film. DITRÓI filmszínház : A varázsló Szélesvásznú magyar film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Jog az élethez. Színes mexikói film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Freddy és a préri dala. Színes német-jugoszláv film. CSÍKSZENTMÁRTONI filmszínház : Az elítéltek kastélya. Román film. CSÍKSZENTSIMONT filmszínház : Adio. Texas. Olasz film. CSÍKSZERVIZI filmszínház : A makrancos hölgy. Szélesvásznú angol film. HODOSI filmszínház : Dr. Mabusse visszatér. Német film. OKTÓBER 19. HÉTFŐ CSÍKSZEREDAI Hargita : Isten hozta őrnagy úr. Színes, szélesvásznú magyar film. .SZÉKELYUDVARHELYI Homoród : Várj amíg besötétedik. Szélesvásznú amerikai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Várj amíg besötétedik. Szélesvásznú amerikai film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : Gyöngédség. Szélesvásznú szovjet film. MAFOSFÉVÍZI Căliman : Ne merj el ! TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Egy elbűvölő lány. Román film. BORSZÉKI: Borszék : Mint a bandy nappal. Színes francia-olasz film. VLAHTCAT filmszínház : Illúziók. Csehszlovák film. MADÉFALVI Vasutas : Viharos éjszaka. Román film. GYEPOVOCSOMA.FALVI Művelődés : Ezer közül egyetlen lehetőseg. Színes, szélesvásznú szovjet film. IÖVÉTET filmszínház : A titokzatos kozmoszbeli X. Japán film. PARATOT filmszínház : A bosszúálók újabb kalandjai. Színes szovjet film. DITRÓI filmszínház : véres makedón esküvő. Jugoszláv film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : Mon Flanders. Angol film. CSÍKSZENTDOMOKOST film.színház : Tony, elment az e.szerk. Csehszlovák film. CSTKSZENTMARTONI filmszínház : Loni,op knytá''sa.sáon.. Lengyel film. CSTKSZENTSIMONI filmszínház : Botcsinálta rov .Tvan. Csehszlovák film. CSÍKSZÉPVSZT filmszínház : Az idő ablakai. Magyar film. HODOSI filmszínház : Teményszálló. Szélesvásznú csehszlovák film. i