Hargita Népe, 1992. július (4. évfolyam, 125-147. szám)
1992-07-18 / 138. szám
INTERJÚ T nyelvrokonaink, a mongoliai cantanok — Beszélgetés dr. TATÁR MÁRIA MAGDOLNA orientalistával, az oslói egyetem előadótanárával — ! Cár iyen alkalomból Csíkszeredában? És Romádként érkeztem, tudniillik én «nesem várok meghívásra. Különben syökereim révén Erdélyhez is kötődöm, de ■jói (talán) egy másik alkalommal. Az UNESCO jóvoltából egy újabb mongoliai útra készülök. Csíkszereda csak tranzitállomás a hosszú út előtt... — Megkérem, mutatkozzon be olvasóinknak. — Születtem Budapesten 1946-ban, dunántúli magyar családból. A magyar fővárosban apácaképzőben végeztem a középiskolát, ahol nagyon jó felkészítésben vált részem. Hogy csak egy dolgot említsek, itt sajátítottam el a latin nyelvet. Majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem mongol-magyar-történelem szakán végeztem, ugyanott doktoráltam, s egy ideig az akadémiai könyvtárban dolgoztam, majd az egyetemen. Aztán férjhez mentem Norvégiába, egy indológushoz. Bár Norvégia Európa szerves része, de úgy tűnik, hogy nem akar csatlakozni Európához. Tudok mongolul, két évig laktam Ulom Botorban, sokat jártam a vidéket. Magyar nyelvet tanítok az oslói egyetemen, de vannak mongol kurzusaim is. Attól függ, hogy mire, milyen szakra jelentkeznek hallgatók. Ez egy kis egyetemi központ, olyan hallgatóim vannak, akiknek szülei magyarok voltak, vagy olyanok, akiknek magyar kapcsolataik vannak még, s óhajtanak magyar nyelven tanulni. Adok elő norvég nyelven is. Nyolc nyelven beszélek. Mindez talán dicsekvésnek hat, mert mi az hogy beszélek nyelveket. Ez egy természetes dolog, lényegesebb az, hogy nem felejtettem el a magyart, anyanyelvemet. Anyanyelvi szinten beszélem a mongolt, a norvégot, viszont az olaszt már nem annyira jól. Törökül sem úgy, mint mongolul. Angol nyelven írok, mert hát a szakma ezt olvassa. Engem egy Észak-Mongóliában élő kislélekszámú törzs érdekel, úgy hívják őket, hogy CAATAN-ok (ejtése: szatán)... Felénk nem sokat tudnak e törzsről, kérem beszéljen róluk, mert, amint már említette, ha távolról is, de rokonaink. — A caatanok tulajdonképpen dél-szamojédok, most már elmongolosodott kumiszivók. Eredetileg finnugorok, már e végből is közvetlen rokonaink. Azért járok közébük, mert ők, annyi idő óta elmongolosodtak ugyan, de hitvilágukban, mitológiájukban még tetten lehet érni eredeti származásukat. Tudnak másságukról. Én ezt a másságot szeretném kiszűrni, a még fellelhető nyomokból. Míg még lehet! Azért vagyunk mi orientalisták, hogy mindezt fölfedezzük, feltérképezzük, és kutatásaink eredményeit velük is közöljük Mindezt önazonosságuk erősítéséért. — Hányan élhetnek ma Mongóliában furcsa nevű rokonaink, s milyen, velünk is közös szálak bogozhatóak ki az eddigi kutatások nyomán? — Csupán néhány ezren vannak, nagyon kicsi nép. Sosem voltak sokan. Eredetileg Dél-Szibériában laktak, de ott viszont jóval többen. Még korábban elveszítették kultúrájukat. Mongóliába csak egy kis töredékük került. Néprajzilag — sajnos _ már nagyon nehéz velünk, magyarsággal közös vonásokat kimutatni, ez azzal is magyarázható, hogy ők rénszarvastenyésztők, nem lovas nép, mint a magyar. Még Mongóliában is megmaradtak réntenyésztőknek. Ők, ott északon, a magas hegyek között élnek. Ami számunkra rendkívül érdekes, az az, hogy törökfajú népekkel is voltak kapcsolataik. Úgy tűnik nekem, hogy e kapcsolat-népekkel azonos nyelvet is beszéltek valamikor, azokkal a török népekkel, melyekkel az erdélyi magyarok is kapcsolatban voltak. Gondolok itt besenyőkre, avarokra, kunokra, akikkel az erdélyiek is közvetlen érintkeztek a történelmük során. — S ha már eddig eljutottunk, nyelvemlékeinkből milyen ránk nézve is tanulságos következtetéseket lehet levonni, olyanokat, melyek igazolhatják e törzzsel való rokonságunkat? — Lehet bizony! Méghozzá egész biztos nyomokat fölfedni, találni, kimutatni. Ezen éppen most dollgozom. Véleményem szerint legkevesebb nyolc olyan szó van székely nyelvjárásunkban, melyekkel bizonyítható, hogy nem törökországi török, hanem annál jóval keletibb török eredetű szavakkal van dolgunk. De akár helynevekkel is bőven példálózhatnánk... — Bár egy példa erejéig, mégis megkérném, pontosítson. A mongolok egyik táncában előforduló szarvasákircos aide, nagyon hasonlatos a mi csodaszarvasunkhoz. — Én nagyon jellemzőnek tartom azt, hogy a bivadyborjat Bibarcfalva környékén BOTOKÁNAK hívják. A botoka, mindenütt máshol, a magyar nyelvjárásból kicsi botot (szerszámot) jelent. Ott ellenben kimondottan csak bivalyborjút értenek alatta. Ez pedig egy ősi török szó. A BOCOK, teveborjú, bivalyborjú jelentésű még a mongol nyelvben is. A törökben a BOTO-igéből származik, ezen pedig olyan cselekvő ige értendő, amely az elles - sel kapcsolatos, de kimondottan csak a tevék, bivalyok esetében. Ebből az következik, hogy a Bibarcfalva környékieknek soha olyan török nyelvjárással kapcsolata nem lehetett, hiszen ez (már) a kun nyelvjárásban sincs meg. Másutt csakis akkor, ha az egy nagyon régről örökölt szó. Törökországi törökből nem tanulhatták a török hódoltság korában, mert ott sem fordul elő. Mi voltunk a legdélibb finnugorok, nálunk viszont nem maradt fenn a rénszarvastenyésztés kultusza, hiszen olyan korán délen laktunk már, vagy délre mentünk. A mi életfeltételeink jóval másabbak voltak.. — Most már a caatanok kisebbségnek számítanak Mongóliában. A rénszarvas tartja egybe e törzset. Átváltva Norvégiára, ott is élnek kisebbségek. Milyen jogokat élveznek? — A 3—4 milliós lélekszámú országban a legnagyobb kisebbség, egy ugyancsak rénszarvast tenyésztő nép — a lapp. Viszont ők ott őslakók. Mi tagadás, voltek nekik is problémáik a norvég társadalommal. De ezek a gondok apránként rendeződtek. Parlamentet kaptak, így, most már minden, magát lappnak valló személy — még akkor is, ha nem beszéli anyanyelvét — feliratkozhat egy listára, miáltal választójoga van. Saját képviselőiket választhatják meg. Ebben a lapp parlamentben az az érdekes, — amit én különben nagyszerűnek tartok —, hogy hatáskörük nem csupán Norvégiára korlátozódik, mert hát ugye lappok esnek még Svédországban, Finnországban, s a hajdani Szovjetunió területén is. Ez utóbbi részeken még nem tudnak olyan kitűnően együttműködni, mint a már felsorolt országokban. Ami természetes számukra, az az, hogy az őket érintő ügyekben közösen nyilatkoznak a kormányok felé, — lett légyen szó a svédről, vagy akár a norvég kormányról is. S ezeket a döntéseket a kormányoknak tiszteletben kell tartaniuk. Végső soron a lapp parlament önálló törvényeket, döntéseket hoz. Ez pedig óriási haladás... — Újabb bevándorlók is érkeznek az országba. Velük mi a helyzet, hogyan viszonyul hozzájuk a norvég állam? — Vannak olyanok is, ckak tegnap érkeztek Afganisztánból, Pakisztánnál, vagy éppenséggel az afrikai kontinensről. Ezeknek a bevándorlóknak még nincsenek ilyen széleskörű jogaik. Viszont már gyermekeik, akár anyanyelvi oktatásban is részesülhetnek, ha azt ők is, — mármint szüleik — úgy akarják. Ha szerencsés a gyermek — értem ezalatt azt, hogy ha már többen is vannak — akkor, akár olyan osztályokba is járhatnak, ahol egész héten át anyanyelvükön tanulhatnak. Mi tagadás, innen (is) nézve Európát, egyre nyomasztóbb gondnak tűnik az újkori bevándorlók helyzete. A norvégok nem hívei a bevándorlásnak, éppen ezért — főleg az utóbbi időben — nagyon lecsökkentették ennek eshetőségét, lehetőségét. Nagyon megszűrik az idegent. Először is csak politikai üldözöttek kapnak menedékjogot Norvégiában. Ezt viszont nagyon megnézik, egyáltalán azt, hogy kik érdemesültek a menedékjogi státusra. Annyira megszigorították a bevándorlás, hogy már a bevándorolt szülők is csak nagyon nehezen vehetik magukhoz élettársukat, gyermekeiket, hozzátartozóikat. Ha valakinek három évre szól a tartózkodási engedélye, és előtte — teszem azt — valami okból kifolyólag lejárt a munkaválalása, akkor már az említett időszak lejárta előtt kénytelen elhagyni az országot. — Őszintén szólva milyennek tetszik a norvég ember? — Én meg tudom érteni a norvégokat, hiszen jelen pillanatban nagy munkanélküliség mutatkozik az országban. Részint ez is befolyásolja őket abban, hogy a bevándorlók problémákat okoznak számukra. Más szempontból pedig azt tartják, hogy a rászorulókat (ezalatt a politika, menekülteket kell érteni) szükséges befogadni. Be is fogadják őket, de amint már említettem, nagyon megnézik, hogy kik érdemesültek ilyen státusra. — Napjainkban hány magyar él Norvégiában? Milyen a magyarok viszonya a norvégokkal? — Körülbelül 1800-ra tehető a norvégiai magyarok száma. Több hullámban érkeztek, egy részük még a 2. világháború után, nem csek az anyaországból menekültek ide, de igen a szerbek elől is, Horvátországból is, a második, s egyben legerősebb hullám az '56-os forradalmároké, ötét már szervezettebben fogadták, befogadták, támogatták is, a legmesszebbmenő segítségadásban részesítették. Azóta a magyar bevándorlók száma csappanóban van. Jöttek még a feleségek, gazdasági menekültek, olyanok, akik a középkelet-európai nyomort a jóléttel próbálták felcserélni. — Ön melyik csoporttal érkezőnek tartja magát? Mit jelent ön szerint norvégre* magyarnak lenni? — Jeleztem már, hogy én feleségként érkeztem, de megtartottam magyar állampolgárságomat. Született egy lányom, Sarolta, most 14 éves, aki úgy norvég, hogy szintén magyar állampolgárnak számít Már kicsi kora óta mindig velem tart, negyedszer jön Mongóliába. Ivott kumiszt, aludt jurtában, gyakorolta szőrén megültai a lovat Ebből a mongolok sportot űznek. Bár 14 éve élek ebben az északi államban, de még mindig idegennek érzem magam. Én már sosem leszek norvég, a szó szoros értelmében nem. Ez semmi szín alatt sem jelenti azt, hogy ne találnám fel magam a norvég társadalomban. Betöltök egy munkakört, vannak barátaim, természetesen viselkedem, beszélek nyelveket. Viszont tapasztalatból mondom, s bárkiek figyelmébe ajánlom, — olyanoknak főleg, akik elkívánkoznak hazulról —, hogy soha de soha, sehol sem lesznek otthon. Én magyarnak tartom magam, s ezért Norvégiában nem neheztel rám senki. Elismerik munkásságomat, szakmai körökben jól fogadnak, nem idegengyűlölők, csupán csak tartózkodó a norvég ember. Egymással szemben is tartózkodóak, ilyen a természete ennek az északi népnek, s ezt tudni kell róluk. S mert én mindezt jól tudom, ez alkalmassá tesz arra, hogy nekem se legyenek velük szemben fenntartásaim. Számomra a közösség a nagyvilág, így a norvég is. Ezért nem vagyok absztrakt. Másként szólva: én az én közösségemet, a magyart képviselem, egy másik közösség előtt... — Mondana néhány szót megjelent munkáiról. Mennyire tud már önről az imént említett közösség, a magyar, amelyet képvisel Európában? — Sokat írtam a mongol mitológiáról, e nép vallástörténetéről, hitvallásukról.' A sámánizmusról, mely nagyon is kapcsolatfocin van a magyar táltoshittel. Íme egy újabb bizonyítéka rokoni kapcsolatainknak. Könyvem, mely a sámánizmusról szól, nyomdában van. Említettem már, hogy angol nyelven írok, hogy a szakma is olvashassa. — Hogyan látja a Csíkszeredát, most már új nevén a Csíki Múzeum munkatársainak — akiknek most rövid időre is, de vendége — a tevékenységét? — Véleményem szerint lehetőségeik szintjén dolgoznak. Hogy mit lehetne még tenni? — erre a kérdésre több mindent említhetnék. Nagyon fontos a publikálás. Azt én nem tudhatom, hogy kutatásaik eredménye mennyire él a köztudatban, mennyire jut el a médiumhoz, de azt fontosnak tartom, hogy állandóan közölni kell, s nem csupán magyar nyelven, hanem idegen nyelveken is, hogy tevékenységük ismertté váljon, hiszen,hogy Csak megint a norvégokat említsem — ők angol-amerikai orientáltságúak kultúrájukban, s főleg e nyelven olvasnak. Gazdaságilag viszont Lengyelországgal és « A jurta emléke? Az ecsegi nádközigh& az üst láncát tartó rúddal. Ennek emlékét a mestergerenda Baltikummal építettek ki szorosabb kapcsolatokat. Ők nem úgy igyekeznek Európához tartozni, hogy a szó szoros értelmében felzárkózzanak hozzá. Nem szándékuk belépni az Európai Közösségbe sem. ők az izolacionizmus hívei. — Már most újból indul a cantanok földjére... — Igen, nyilván az UNESCO megbízásából, s alig várom, hogy megint találkozhassam kedves nomád ismerőseimmel Kitűnően érzem magam köztük... Jó utat kívánunk a velünk rokon törzs életvitelét kutató Tatár Mária Magdolnának, a cantanok nagyasszonyának, s kívánjuk, hogy újabb, számunkra is érdekes adatokkal térjen haza. Lejegyezés: KRISTÓ TIBOR