Megyei Tükör, 1968. március (1. évfolyam, 2-6. szám)
1968-03-02 / 2. szám
K TOLOK HANGJA HÍVÓAN ZENG, lobog a bükkök görcsös ágai között. A királyvad pompás tasten remeg és villan át. Hareás, gyönyörű fejét a hang irányába fordítja. Gyanútlan a szarvasbika. Harci vágytól perzsel a vére. Válaszol a felbúgó tülök hangjára, vállalja a harcot. Lassú léptekkel indul át a tisztáson. A fegyver csöve utánamozdul, egy élesen figyelő szempár villog fölötte. A himvad idegesen kutat ellenfele után, agancsát hátraszegezve emeli fel fejét, belefigyel az őszi tölgyerdő mozzanatlan csendjébe. Ekkor éri a lövés. Utolsó, csalódott bőgése messzi völgyekig száll, méltóságos mozdulattal csuklik térdre, majd omlik el a vörhenyesedő füvön. A vadász fölötte áll már, tapintja, gusztálja a trófeák trófeáját, a kárpáti királyszarvas gyönyörű agancsét. Az idegeket csomózó, pengető vadászszenvedély láza oldódik lassan ... Vadásztörténet. Tulajdonképpen nem is mondta el ezt így Benedek János bácsi, nem szavakkal mondta, az emlékezés fénye villant egy pillanatra a szemében, amikor legszebb vadászélményéről kérdeztem. Harminc év előtti őszre emlékezik, arra az őszre, amikor Komandón legszebb zsákmányát ejtette el. A szarvasbika agancsa az 1937-es berlini nemzetközi versenyen bronzérmet nyert a Kovászna-környéki erdők vadállományának dicséretére. Azóta megyénkben trófeák nemigen vettek részt nemzetközi versenyen, pedig az erdőkberkeket páratlanul gazdagok vadban. Bükszád, Ojtoz, Vargyas, Bereck erdei rejtik a gyönyörű kárpáti szarvast, Barótpataka fölött, a Hatodnál vaddisznócsordák makkolnak a nagy kiterjedésü cserefa-erdőkben, farkas, róka, ez van csaknem mindenütt, a Feketeügy-menti réteken pedig honos a mezei nyúl. Háborítatlanabb erdők csendjében ritka vadak lapulnak : vadmacska, kiűz bundája villan a fák között. Vadászjelvényekkel ékített falú irodában beszélgetünk Fűzi Dezsővel, a megyei vadász- és sporthorgász-egyesület elnökével, Benedek János bácsival, aki 40 éve szerelmese ennek a sportnak. Hűséges fegyvere előtt medve, szarvas, őz hullott már el, nyúl bukfencezett a fűre, farkas bukott szügyére a januári hóban. Vadállományról, az egyesület kérdéseiről esik szó, időnként dióhéjba zsugorított vadásztörténet színesíti a felsorolásokat. Egy szenvedély tartalmát, értékét világítják meg szavaikkal.. A vadász nemcsak fegyveres zsákmánya szerelmese, az erdők, rétek avatott ismerője is, a természet csodálója. A vad elejtése csak egy mozzanata e szenvedélynek, az állomány védelme, gondozása, a jövendő zsákmány életének figyeléseegyaránt nagyszerű élményeket, mélyen lélekbevésődő pillanatokat adhat annak, aki fegyverével nemcsak vacsoráravalót akar ejteni. ÖTSZÁZ VADÁSZ JÁRJA az erdőket, ezerötszáz halász vallatja folyók, patakok vizét Kovászna megyében, s portyázásaikból gyönyörű trófeákkal, értékes szőrmékkel jönnek meg a vadászok, a „visszaejtett" hal látomásával vagy a kifogott súlyával a halászok. Az egyesületnek természetesen „termelési“ terve is van : tavaly harmincöt elejtett vaddisznót exportáltak csak ti megye nyugati részéből, tucatnyi farkast lőttek le a vadállomány védelméért, ötvenezer pisztráng-ivadékot telepítettek a Bárót és a Tekse patakába. De túl a számokon : ez a szenvedély felüdülést, szép szórakozást jelent természetimádó emberek százainak — vadászlesben, halászvártán. Trófeáik nemcsak az előszobák homlokfalait ékesítik, hanem a nagyvilágban hirdetik már hegyeink-erdeink vadállományának ritka gazdagságát. Évtizedes jég tört meg az idén — Benedek bácsi 1937-es berlini bronza óta sepsiszentgyörgyi trófea még nem vett részt nemzetközi versenyen. Az évtizedes szünet utáni első benevezés, az idei noviszádi versenyre, minden várakozást fölülmúlt: a négy kiküldött agancs négy aranyérmet „lőtt“, és hozott haza Sepsiszentgyörgyre a jugoszláv városból. A legkülönb, a múzeum híres szarvasagancsa 239 pontot ért el, országunkban második, a világon tizenharmadik helyre került az összes ismert trófeák között. A három „aranyos“ őzagancs szerzői, Szávai Benjámin, Dénes Lajos és Benedek bácsi ugyancsak büszkék lehetnek jelvényeikre. Ezt is olvasom ki János bácsi szeméből. Búcsúzom tőle, mielőtt kilépnék, körülnézek a falakon : agancsok merednek felém, hiúzfej vicsorít, sasok csattantják rám csőrüket — gyorsan kétségbevonom a régikeletű jelentésátvitel jogosságát, hogy valótlan beszéd — vadászmese. Vargyas Miklós Aranyérmes vadászoknál KÉT POKOL EGY FEDÉL ALATT ,TIP ÉSSZEL ÍROM mert én már nem bírom tovább, amit ezek velem művelnek... Ezért írtam a kedves szerkesztőségnek... A málnaszörpömet is elvitték... Kérem én Alsócsernátonban születtem 1894-ben, és most özvegyasszony vagyok... A padlásról öt kiló szurkot is elvittek ezek.. Mert tetszik tudni, én a kórházban voltam, mert az én egészségemet is megviselte, hogy az uramat sokat kellett forgatni az ágyban és akkor ezek a népek tudtomon kívül beleköltöztek a másik szobába ... És a sárt a fámra lapátolta, és én a saját házamban nem lehetek úr... Három éve laknak itt, de ez már nem ideglenes, mert nem is néznek másfelé... Egy kedves úriember vezetett át az úton, hogy nehogy elüssön egy autó, és az ügyészségen is olyan kedvesen beszéltek a szemüveges urak ... Mert kérem, én úri családoknál is szolgáltam". BEPERELEM BECSÜLETSÉRTÉSÉRT, mert én tisztességes nevelést kaptam Medgyesen, és engem ne cédázzon ez a vénasszony. Tisztességes keresetből élünk hárman. Nem kapunk lakást, pedig hány embernek adtak blokkot. ... S ugye mocskolt most az előbb tidfelöl az öregasszony ? Pedig egy ujjal, egy rossz szóval se ... Nézze meg, bevezettük a villanyt, ablakokat tettünk mert azok se voltak. S hogy erőszakkal ? ... Hát nem a fia hozott ide ? Felment a kórházba, megbeszélték ketten, aztán ideadták a kulcsot. S ez úton-útfélen mocskol, mindennek szid ...". . A DONGÁKAT IS LOPJA, aztán csebreket csinál belőle ... mert ezek olyanok. Semmijük sem volt, mikor idejöttek ... Tanúk ? Hát... tanú nincs, de mindenki tudja ... Kérem, én tisztességes úri házaknál szolgáltam. 1919-ben jöttem Kézdivásárhelyre. És 1942- ben vettük ezt a házat, mely 1874-ben épült... S a hagymakoszorúból is elvett...". IDE ÜRÍTI A SZENNYES EDÉNYÉT az ajtóm elé, és kérem, itt van a koraszülött gyermekem, ezt se tudom kiengedni az udvarra tőle. Itt voltak az elvtársak és a milíciáról is, és mondták, húzza meg magát. Mert el is felejtettem mondani, hogy egy éjjel az ablakomat is betörte az öregasszony. Olyan szívesen elmennék ebből a pokolból, de hol tudjunk találni egy lakást ?" A 729/1967-es számú iratcsomóban található a törvényszéknek az a végzése, mely a pert Varga Istvánné javára döntötte el, és kötelezte egyben Fekete Bélát, hogy 1967 októberéig költözzék ki a lakásból, mely a felperes tulajdonát képezi. ..HOVA KÖLTÖZZÜNK ? Nem tudunk 200 lejt fizetni egy szoba albérletéért. Próbálkoztam keresni, mert ha valaki keresett lakást, hát én igen. Voltam a lakáshivatalnál, ígérlek is... S ez az öregasszony így bánik mindenkivel. A fia feleségének a húga is lakott itt, azzal is így bánt". „ÉN KÉREM CSAK SZOMSZÉD VAGYOK, jól vagyok az öregasszonnyal, de az édesanyámmal már haragban vannak. Évekig jól voltak ezzel a lakójával is, aztán most eszik meg egymást. Hibás ott mind a kettő ...". „MÁR TISZTESSÉG NE ESSÉK én egy öreg 60 éves asszony vagyok (Kelemenné) de hogy mit rakott rám az az asszony, hogy ilyen meg olyan céda — én ! —, csak azért mert bementem a lakójához egy antineurálesikért...". — Jogerős ítéletünk van tizenkét hasonló ügyben, de nem tehetünk az utcára senkit. A néptanács ragaszkodik ahhoz hogy a lakáshivatal mérlegelje józanul a helyzeteket, és elsősorban az ilyen családokon segítsen, mint amilyennel szóba tetszett állami — mondja Fábián Gábor főügyész. Nem lehet végrehajtani a törvényszék végzését, mert nem hagyhatunk családokat fedél nélkül. Magam is úgy állok, hogy lakást vettem, és nem tudok beleköltözni, mert lakó van benne. Már két jogerős ítéletem van ... ★ Emberek támadnak egymásnak, alaptalan vádakból csiholnak izzó veszekedéseket melyek meglopják a napok örömét. Egy fedél alatt két pokol éli a maga világát, bár a nehézségeket megértő szóval nagymértékben enyhíteni lehetne. Nem látunk sokszor mást, csak a mások hibáit és a magunk kényelmét, szót sem törünk másnak, de órákig veszekszünk, hogy miénk legyen az utolsó szó. Így válik ember embernek ellenségévé egy fedél alatt. w r Czegő Zoltán Kertész Kálmán. Piroska apja, a prázsmári posztógyárban dolgozik. A leánykának az ilyefalvi általános iskolába kellene járnia — hetedik osztályba. Amikor felolvastam felesége nyilatkozatait — a beiskolázó brigádok jegyzőkönyvének a kivonatát —, először meglepődött, nem akarta elismerni. ,,A férjem semmiképp sem fogja engedni iskolába, hallani sem akar erről a kérdésről. Így én is csak ezt mondhatom Beteges vagyok nem tudom nélkülözni a leánykát, feltétlen itthon kell maradnia" ... A szülök szerint nincs a tanulónak megfelelő ruházata ezért sem tud iskolába járni. — Megmondaná, miért nem akar hallani sem arról, hogy Piroska elvégezze az iskolát ? — Nem oda való már. Évekkel nagyobb a többinél. Szégyen akkora leánynak iskolába járni. Látta-e, hogy minden nap reggelenként mennyi gyermek megy Dobolyból az iskola felé ? Az nem szégyen a falu előtt, a többi szülő előtt, akik rendesen iskolába készítik a gyermekeiket, hogy a maga leánya évről évre elmarad közülük ? — Ő sem akar menni ... — Mégis, milyen jövőt biztosított a gyermekének? Nem érzi bűnösnek magát ? — Arcáról látszik hogy már unja ; nem érti, hogy leányának miért kell többet tudni, mint az anyjának. Tovább lapozom a jegyzőkönyvet : „Deák Ferencné azzal fogadja a tanerőket hogy : addig jöjjenek amíg megunják. A gyermek nyolc évig járt iskolába megbukott, többet egyszer sem küldöm Nyáron jó időben dolgozzon csak MIÉRT ÜRES HÁROM LEÁNY PADJA? a mezőn, máskor itthon is szükség van rá. Mindketten betegek vagyunk. Ö a nagyobb a gyermekek közül, neki kell rendeznie a kisebbeket“. Ana Ticusant már két éve várják a nyolcadik osztályba. A tanárok véleménye szerint jó közepes tanuló volt, amikor meglepetésszerűen megszakította a tanulást. Minden családlátogatás beiskolázási kísérlet eredménytelennek bizonyult. Tavaly ősszel a helyzet annyira elmérgesedett hogy a tanárok, tanítók viszolyogtak — a szép fogadtatás miatt — a további próbálkozástól Ennek ellenére ismét kétszer járt beiskolázási brigád Joan Ticusan házánál. Eva Ticusan. Ana édesanyja mindkét alkalommal egyre csak ezt hajtogatta : neki keresni kell mert enni kell meg ruha kell. Ő már nagylány, nem való iskolába. Dolgoznia kell mert nem tudnak reá is keresni. A nővére elvégezte az iskolát mégis itthon van nem tudott elhelyezkedni ... ■é-Az illyefalvi iskolában üresen áll három tanuló padja. Valahol szétszóródva porosodnak az állam pénzén kinyomtatott tankönyvek Hasztalan kilincsellek naphosszat tanítók tanárok néptanácsi alkalmazottak három kislány szüleinél. Hiába beszéltek szülői felelősségről, társadalom iránti kötelezettségről, süket fülekre találtak S ez úgy véljük nemcsak az illetékesek egy kicsit az egész község szégyene is. Nem volna szabad a szűklátókörűség, a tudatlanság elleni harcban magukra hagyni a tantestületet. Lengyel István megyei TV Kis IC 3