Megyei Tükör, 1968. március (1. évfolyam, 2-6. szám)
1968-03-02 / 2. szám
mtfutt Tt) HOR ® GAZDASÁGI FHGYELŐs Megyénk iparvállalataiban, intézményeiben, állami mezőgazdasági egységeiben és gépállomásain néhány nappal ezelőtt adták át az elmúlt évi szocialista verseny élenjáróinak a kitüntetéseket. IWM) dolgozó kapott ez alkalommal Élmunkás-jelvényt köztük 113-an immár ötödször. Ezek közül kerestünk dme-tel néhányat. Aki több, mint jó munkás jubiláló élmunkások felől érdeklődtem a kézdivásárhelyi erdőgazdálkodási vállalat komandói részlegén. Hamar megtudtam, hogy a fürészgyár, illetve a kitermelési részleg ez évi több mint 45 kitüntetettje közül tíznél többen kapják meg a napokban, immár ötödször egyfolytában, a munkában éllenjáróknak kijáró oklevelet és jelvényt. Íme néhányan közülük : Szigeti Imre gáterkezelő, Szabó Rozália butazó-körfűrészkezelő, Ilia Gheorghe csoportfelelős a tisztapataki vágtéren,iaveneanu Drágoi, Ráduly József vágtéri munkások, Török Zsigmond, a terhelőcsoport felelőse az ötvösi vágtéren. „Szakmaszeretetük, öntudatos munkájuk példaképként áll a vállalat bármely munkása előtt. Elismeréssel adózunk nekik mind az 1967-es, mind az elmúlt évek termelési és minőségi mutatószámai időbeni teljesítéséért“ — mondotta Ugron Albert elvtárs, a komandói kitermelési részleg főnöke. Többet szerettem volna megtudni róluk, s közben rájöttem arra, hogy Komandón ismerik, megbecsülik, értékelik egymást az emberek, az évek folyamán kialakult tudatukban az élmunkás erkölcsi arculata. Ez iránt érdeklődtem. Az élmunkásnak többnek kell lennie az úgynevezett jó munkásnál — jelentették ki többen is azok közül, akiket munkahelyükön, vonaton vagy az utcán megkérdeztem. Épp ebben a kijelentésben találtam meg én is erkölcsi bizonyítékát annak, hogy első példaképül valamennyien Szigeti Imre gátőrkezelő brigádost említették. Róla akarok itt szólni. Mint a fűrészgyár egyik legkiválóbb szakmunkását, már a tavalyról ismerem. Íme, hogyan jellemezte őt most is Bogdán János, az üzem párttitkára. A gyár tevékenységében legfontosabb a gátőrkezelő munkája. Az ő figyelmétől, kezének pontosságától függ a rönkből kivágott deszka minősége. Szigeti Imre munkája pedig ilyen értelemben kifogástalan. Ezért nyugodtan elmondhatom, hogy például a múlt évi 67 százalékos exportáru-termelésünk nagy részét személyesen neki köszönhetjük. És hogyan vélekednek róla munkatársai ? Kitűnő szakember, ismeri a gátőrmunka csínját-bintót, több mint két évtizedes fűrészgyári tapasztalattal rendelkezik, s a szakmáját hivatásnak tartja. Jóindulatú, de nagyon szigorú a brigád tagjaihoz. Mégis mindig emberként, segítőtársként közeledik hozzájuk. Igényes magával, a saját munkájával szemben is. Magánéletéről pedig így nyilatkoznak : — Magabiztos, szerény, józanéletű, végkedélyű ember , négy gyermek apja, mindene a család. Ilyennek ismertem meg én is. Vajda Sándor Meg kell dolgozni érte — A mi bányászaink tudnak és szeretnek dolgozni — mondja Boros Árpád, a köpeci bányavállalat igazgatója. Ennek köszönhető elsősorban, hogy a vállalat 1961 óta minden évben túlteljesítette a tervét, hogy jövedelmező a termelésünk. A statisztika szerint négy bányász, Kozma Mihály, Csíki Gyula II, Dregus János és Páll Ferenc — öt év óta minden esztendőben elnyerte a szocialista verseny élenjárója címet. Átlag 110—115 százalékban teljesítették havi tervüket. ★ KOZMA MIHÁLYT a bölöni munkásbuszra váró bányászok között találom, a köpeci kitermelésnél. Nem tudnám meglátni benne a bányászt. Hiányzik belőle a bányászokra jellemző szikárság, szótlanság. Eredetileg ács, majd a bölöni szövetkezet pénztárosa volt. Két gyermekével, feleségével és szüleivel együtt laknak a megfiatalkott öregházban. „Kellett a pénz", ezért ment 1957-ben a köpeci bányába dolgozni. Aztán ott is maradt, bányász lett. Négy éve brigádvezető, havi keresete 2.200—2.500 lej. — Az elején egy kicsit fél é ember, míg meg nem szokja. Dolgozni kell itt is, mint odakint. Nehezen tudja megfogalmazni a jó munka titkát : — Dolgozzunk keményen, sok múlik azon, hogyan szervezi meg az ember a munkát, hogyan használja ki a munkaidőt. Mi például akkor falatozunk, amikor robbantanak, amikor anyagot hordanak, amikor amúgy is várnunk kellene. Így nem kell műszak végén „meghúzni", nem érhet soha meglepetés. Attól is függ, milyen emberek vannak a brigádban. Mi válogatjuk ki minden hónapban, kiket fogadunk magunk közé. A brigád hangulatán is múlik : jókedvű csoportban a gyengébb munkás is jobban dolgozik. — Persze mulatunk is néha egyet-egyet. De munkába mindig pihenten jövünk — teszi hozzá. Mindennek meg kell adni a módját. Az a bányász, aki nem eszik-iszik jól, nem pihen eleget, nem is lehet jó munkás. Megjön a busz, elköszönünk. Ennek is megadja a módját. Megígéri : előfizet a lapunkra. ★ CSÍKI GYULA a bányaigazgatóság mellett épített négyszoba-konyhás, alagsoros Házat. Még 1946-ban került a bányába, 1947-ben baleset érte, s betegnyugdíjba ment. Három évig ült otthon, fuvarozott és művelte a kertjét. De nem nyugodott bele, hogy élete delén kiessék a munkából. Négyszer is fölfeküdt a kórház asztalára. A negyedik operáció után rendbejött, s visszament a bányába. Alacsony, szikár ember. Amikor Józsikát, az unokáját becézgeti, a szemében ott van a négylányos apa öröme. — A bányában jól meg kell fogni a munkát. Aki részegeskedik, aki nem jár rendesen dolgozni, az kiesik. Mert rendszerint egyetlen brigádvezető sem vesz fel olyan embert a csoportjába, aki máshol nem becsülte meg magát. Nálunk a brigádban nincs baj. Dolgozunk, ki-ki ahogy bírja, ahogy a legjobban tudja. — Józsikából is bányászt nevelnek ? — Ő már lehet mérnök is... ha lesz hozzá kedve és tehetsége. — Lehet. ★ A vargyasi DREGUS JÁNOS 18 éves korában került először a bányába. 1960 óta egy brigádnak a vezetője. Kemény, erős ember. Meg tudja mozgatni a földet. Bár, mint mondja, ahhoz, hogy valaki jó bányász legyen, nem elég a fizikai erő. Fontosabb a munkaszeretet, meg a szakértelem. A munkások maguk kérik a jó munkaszervezést. Például ők kérték, hogy ne a mester, hanem a brigades döntse el, ki dolgozzék a csoportjában, hiszen ő ismeri legjobban az embereit. A bányában mindenki rá van utalva társaira. Magam sem boldogulnék Virgil Forgáci, Páll Ferenc, Kolumbán Rudolf meg a többiek nélkül, akikkel évek óta együtt dolgozom. Az is fontos, hogy jók legyenek a vezetők, jól ismerjék a munkahelyet és a munkásokat. A mieink igazán ismerik. Amikor a mi mérnökünknek (Kiermaier Károly szektormérnök) vagy az igazgatónak a szemébe néz az ember, nem lehet mellébeszélni. De nem is kell. A jó munka mindannyiunk érdeke . .. ★ PÁLL FERENC 29 éves. Tizenkét évvel ezelőtt kezdte a külszíni fejtésnél, Vargyason. 1960-tél bányában dolgozik, 1961-től a Dregus János vezette brigádnak a tagja, hatodik éve élmunkás. Két esztendeje nősült, tele van a fiatal férjeket jellemző gondokkal, tervekkel. — Mi a „titka" a brigád fó munkájának ? — Az összeszokottság. Hogy megbecsüljük és jól megértjük egymást. De a munkaszervezése is nagyon fontos ... Például az anyagellátás megszervezésétől is sok függ. Időt takarítunk meg azzal is, hogy a „váltónkkal" pontosan ismertetjük a munkahely állapotát és a tennivalókat. A bányában jó a kereset, de meg is kell dolgozni érte. Ezt tudnia kell mindenkinek, aki itt akar megélni. Gajziga Márton Csillagok a gépállomáson Mostanság, február végén a termelőszövetkezetek figyelme is mindinkább arra terelődik, ahol értő emberek és jó szerszámok között megújulnak a mezőgazdasági gépek. Itt is, mint mindenütt, elsősorban az embereken múlik minden. Gödri László párttitkár és Száraz Zoltán, a sepsiszentgyörgyi gép- és traktorállomás szakszervezeti elnöke magabiztosan beszélnek a mezőgazdaság szempontjából jelentős időszak feladatairól, bíznak a maguk és munkatársaik erejében, hozzáértésében. Egymás után kerülnek szóba nevek, megtakarított összegek. Bencze Antal kovács egyike a legjobb szakembereknek. Közel tizenkilenc éve dolgozik a gépállomáson. Lelkiismeretes munkája elismeréséül ez év februárjában immár az ötödik élmunkás-csillagot kapta meg. Hivatalosan ő itt az egyedüli „ötéves". Munkatársai közt azonban többen is akadnak hozzá hasonlóak. Imre András a békási vízierőmű építkezéseitől jött ide. Két és fél év alatt, míg ott dolgozott, díszoklevelet szerzett. A gépállomáson is hűzaaradt önmagához , pontos minőségi munkáját a négy csillag is bizonyítja. Mihály Pál és Balázsi Péter traktoristák. A két kiváló munkás mintegy ötvenezer lejt takarított meg az államnak azzal, hogy meghosszabították traktoraik üzemképességének idejét két főjavítás között. Vagyis: úgy gazdálkodtak a gépállomás vagyonával, mint a magukéval. Ők maguk is hasznát látták a gondos munkának. A gépállomás mintegy hatezer lejjel jutalmazta mindkettőjüket. Sorolhatnék a neveket még sokáig, hiszen Simon István, Böjte Tibor, Péter Lajos mellett másokat is megemlíthetnénk — hosszú sorban. Egyelőre azonban azt szeretők, ha a vezetőség és a munkások magabiztosságát a sikeres mezőgazdasági kampány is igazolná. (után) „ÖTÉVESEK” A* Oltus textilgyár «1 ^jobbja », MM«*. nyerték el az élmunkán-cómagot : /.Ide Gizella ; Daczó Jenő ; Jaczó Erzsébet, Bardócz, Károly : Sáeon Gyula