Megyei Tükör, 1968. április (1. évfolyam, 7-11. szám)

1968-04-06 / 7. szám

ELŐJÁTÉKAz irodában ketten ülnek : Por­tik Bálint, az IGO igazgató­ja és Bitai Béla technikai ve­zető. Az igazgató éppen telelő­nél : a május elsejei felvonu­láshoz igényelnek különböző vállalatok — virágot. S mivel a városban alig akad élővi­rág, az­ JGO részlegei művirágokat állítanak elő. De miért nincs élőv­i­rág ? Talán... talán, mert kevés a víz... "Az első beszélgetés : „Legyen először vizünk, aztán lesz kanálisunk is RÉSZTVEVŐK . A fentiek, a riporter, jegyzet­­füzetében a város lakóinak pa­­naszai, vaskos dossziék, terv­­rajzok az üveges szekrényben. RIPORTER Mi a véleménye a vá­ros csatornázásáról ? PORTIK BÁLINT : Sepsiszent­györgynek nincs szisztematizált kana­­lizálása. Ennek ellenére, a belváros egyes épületeiben, a külváros köz­épületeiben felszíni csatornázással megoldották a szennyvíz eltávolítását. Vállalatunk a blokkok építésekor ú­ 1 építő medencéket épített. 1956-ban foglalkoztunk először konkrétan ez­zel a kérdéssel. 1966-ban a tervezé­si munkálatokat felfüggesztette a tar­­tom­ányi néptanács, t­ermészetesen a­­kanalizálási munkálatok újrakezdése­kor felhasználjuk a már eddig elké­szült terveket. BITAI BÉLA : Hatvanezer lejt fizet­tünk értük, kérem ... RIPORTER : És addig ? PORTIK BÁLINT : Először legyen vizünk, aztán lesz kanálisunk is. De addig is fölkérjük a lakókat, hogy saját egészségük érdekében, ne önt­sék a szennyvizet az utcára. Minden­ki ásson a kertjébe egy gödröt, vagy aknát és oda öntse a vizet meg a sze­metet ... RIPORTER : Ezen a téren milyen segítséget adhatnak a lakóknak ? BITAI BÉLA: Kérem, nekünk rentá­bilis vállalatnak kell lennünk. Ha be­fektetünk valahova valamit, annak meg is kell térülnie. Mármost, hogyan szabhatnánk díjazást a kertvégi ak­nákra ? ... PORTIK BÁLINT: Az esővíz-levezető csatornák építéséhez anyagot biztosí­tunk. Több utcában igényelték is a lakók, és a néptanács segítségével meg is építették őket. Persze, azután nem ügyeltek kellőképpen rájuk. Például a Béke utcában gyakran du­gulnak el a csövek. Szemetet szórnak beléjük.. . RIPORTER : S ilyenkor ki javítja ki a hibákat ? BITAI BÉLA • Mi csak azok a lé­tesítmények fölött diszponálunk, ké­rem, amelyek szerepelnek a leltá­runkban is. Tudja ... RIPORTER : Mi a véleménye a vá­ros vízellátásáról ? PORTIK BÁLINT : Nincs nyomás, nincs víz ! BITAI BÉLA : Még a második e­­meletre sem tudjuk fölpumpálni a vi­zet A város jelenlegi vízhálózatát 1998-ban építették. Akkor kielégítet­te a szükségleteket. Ezzel a vezeték­kel ma már a szükségletnek a negye­­dét sem tudjuk kielégíteni. PORTIK BÁLINT: Naponta száz, százötven panasz érkezik. RIPORTER : A lakók arról beszél­nek, hogy hétfőtől (március 24.) új órarend szerint történik a vízellátás. BITAI BÉLA : Ilyesmiről szó sem volt, kérem. Jelenleg két forrást ve­szünk igénybe, melynek naponkénti vízhozama körülbelül 120 köbméter. A város végén két, egyenként 225 köbméteres tartályunk van. Ebből egyiket állandóan tűzvédelmi célok­ra tartjuk fenn. A másik tartály szol­gál a vízellátásra. Ezt reggel hatkor kinyitjuk- Hattól nyolcig a magasabb szintek kapnak vizet. Nyolc után en­gedjük a vizet a városi vezetékbe. Annyit, amennyi még maradt PORTIK BÁLINT : A textilgyárnak is van három 200 köbméteres tartá­lya. Ebből kettőt ők is tűzvédelmi cé­­lokra használnak. A vasárnap vagy munkaszüneti napokon „fogott" vizet a gyár a Szemerja-negyed rendelke­zésére bocsátja. Naponta egy, másfél óráig van itt is vízszolgáltatás. BITAI BÉLA : De ha a futballpályán öntöznek, akkor csütörtökre már el­­folyik a víz. RIPORTER : A jelenlegi helyzet te­hát ez. Mit tesz az IGO a vízszolgál­tatás javításáért ? BITAI BÉLA : Huszonkét millió nyolcszázezer lejes tervet hagytak jóvá. Ennek értelmében a legfonto­sabb feladatnak — új kutak fúrásá­nak, ezek bekötésének — már június elején nekikezdünk. Év végéig ezt a két kutat be is kötjük a hálózatba. Jövő évben a kutak száma hétre nö­vekszik. Ezenkívül kezelőállomás, szivattyúrendszer, egy 500 köbméte­res tartály és elosztó tővezet­ék építé­sét ígéri a terv. 1970-ig a vízhozam 100 litert fog elérni másodpercenként. PORTIK BÁLINT: Akkor lesz majd sok bajunk • A régi vezetékek mind megrepednek majd a nagy nyo­mástól BITAI BÉLA : Dehogy repednek meg ... PORUK BÁLINT : Hallgasd csak p­ei­, amit mondok ... ★ A „víz-problémáról“ mindenütt be­szélnek. Orvoslása mindenkinek a szívügye. A megyei pártbizottság a néptanács illetékes szervei első ren­det teendőik között tartják nyilván. PÁRBESZÉD mtsja TP*#* & GAZ­DASAG1[ :FIÍGY L­ GY ! Gondok orvoslása Március, április és május e­­leje az állattenyésztés legkri­tikusabb hónapjai. A takar­mánykészlet kimerül, és a meg­jévő takarmányok minősége sem kielégítő. Mindez annak tulajdonítható, hogy legtöbb­ször megfeledkeznek a fejada­gok ésszerű összeállításáról, a­­hol az állatok egyenletes takar­mányozását biztosítaná egészen a legeltetési idő megkezdéséig. Az ellések zöme a szarvas­marháknál, a juhoknál teljesen erre az időszakra esik. Itt kö­vetjük el a hibát, ha nem gon­dolunk e kritikus hónapok ta­karmányszükségletére. Az ered­mény : a tehenek elléskor rossz kondícióban vannak, nincs tej, a borjak táplálása nem kielégí­tő. így van a juhokkal is : so­vány juh, kevés tej és gyen­ge bárány. Mindezt betetőzi a­­borjú- és bárány elhullás. Ha kora tavasszal és ősszel nem vagyunk előrelátóak, komoly veszteségbe sodorhatjuk a me­zőgazdasági termelőszövetkezet állatállományát. A kidolgozott fejadagok le­­gyenek egyenletesek, a tava­szi hónapokban az állatok fej­adagját még javíthatjuk. Nem elég csak az egyenle­tes takarmányozásra figyelmet fordítani, minőség szerint is különbséget kell tennünk a meglévő készlet felhasználása­kor. Előfordul az, hogy közvet­len a betakarítás után minden állat „nyakig áll“ a takarmány­ban. Különösen a lovaknál, va­lósággal almozunk azzal a szé­nával, ami tavasszal megmen­tene a nehézségektől. Nem csak mennyiség, de minőségre való tekintet nélkül pazarolunk. A jó minőségű sarjú, here és lucernaszéna nagyobb gazda­­sági haszon nélkül még ősszel elúszik, és a vitaminhiányt hozó tavaszra nem marad tápláló élelem a borjas, vem­hes teheneknek, az első juhok­nak. Ha valamennyire gondosak voltunk, hát ilyenkor még fel­merül a tárolás kérdése is. A készletet a brigád­os vagy a takarmányfelelős adja ki. Szá­moljunk a reális előzmények­kel :­­ a fogasosok szívesen kiegészítik a takarmányadag­­jukat, kiutalás nélkül is... A szérűkön láthatunk széttárt sb*.,5‘vakon­­lakat rothadó poly- FORUM vár A gyengébb vagy ázot­­tabb szalmát félredobják, bár még alomnak megfelelne. A félredobott szalma menthetet­lenül kárba vész. A mulasztá­sunkat csak akkor vesszük észre, mikor kiszámoljuk a fej­­adagot és a várható termelést. Mikor a kiértékeléshez jutunk az eredmény igen-igen gyenge. A lucerna, és hereszalma, ha jól tároljuk, tavasszal sokat se­gíthet a gondok megoldásában. A köröspataki mezőgazdasági termelőszövetkezetben évek ó­­ta használják a tehenek és a növendék üszők takarmányo­zására. Úgy készítjük elő, hogy megszecskálva 1 kilogrammhoz — hozzávetőlegesen — 3 kilo­gramm répaszeletet adunk, ösz­­szekeverjük beton silógödörben és melásszal lelocsoljuk. Kétfé­leképpen etetjük az állatokkal. Vagy frissen, amikor 2—3 nap­ra készítjük elő, vagy nagyobb mennyiséget tárolva, ahonnan 30—40 nap után kezdünk etet­ni. A hereszalma megerjed, és az állatok szívesen fogyasztó­­ik. Termelőszövetkezetünket a tavaszi takarmányozási gondok alól a karórépa termesztése mentesítette — részben. Bizto­sítjuk az állatok nedvdús ta­karmányát. A karórépával ol­dottuk meg a juhok takarmá­nyozását. Az utóbbi két évben az anyajuhok ellési kondíciója kielégítő. Elegendő terük van a bárányok felneveléséhez, így a bárányelhullás minimálisra csökkent. A tavaszi takarmányozási gondok teljes megszüntetéséért most kell intézkedni. Gondos­kodjunk arról, hogy ne a leg­­silányabb talajokba vessék a takarmánynövényeket. A szán­tóterületen termelt takarmány­növényekkel lehet csak meg­változtatni a takarmányalap mennyiségét és minőségét. A helyes takarmánygazdál­kodásra különben minden MTSZ-ben lehetőség van, ha a takarmánybázis kihasználása gazdaságos , erre már tavasz­­szal gondolnunk kell, így ke­rülhetjük el a későbbi felesle­ges fejtörést. Szász István álattenyésztő mérnök Falusi kompozíció * Szakács Sándor felvétele A Mobila bútorgyárból je­lentik: ,,Ebben az esztendőben mindent megtettünk, hogy a múlt évi viszonylag magas se­lejtszázalékot megszüntessük, hogy minél kevesebb panasz­levelet kapjunk. Ilyen vonatko­zásban felszámoltuk azokat a termelési hibákat, amelyeket a fényezés, furnér-ragasztás és csomagolás terén tapasztaltunk. Intézkedéseink közé tartozik többek között az is, hogy ha­ponti lótesű szobák száraz le­vegője kiszárítja a bútort, a furnér leválik. Nem kommentáljuk, csak megkérdezzük: éppen a Mobila dolgozói, technikusai, mérnökei nem isménk az olyan anyagok „viselkedését“, amelyekkel dol­goznak, éppen ők nem ismerik a lakások fűtéséből adódó problémákat? A kérdés jogos, mert a vállalatnak van olyan részlege is — például a Chera­­ton típusú bútort gyártó rész­ „Minőség“ - kontra védjegy romra emeltük a minőségi el­lenőrök számát. . Megállapítottuk, hogy ezek­nek az „intézkedéseknek" e­­redményeként panaszleveleik száma március 8-ig húszra „csökkent“, a múlt év utolsó évi negyedében kapott 18-al szemben. Bíró Zoltán minőségi ellenőr „megmagyarázza" a selejt o­­kát: nem kapják időben az on­­dolált papírt, ezért karcolód­nak a bútorok; rossz minőségű fenyőléceket használnak csoma­goláshoz, ezért törnek össze az üvegek, tükrök; a szállítási ha­táridő közeledése miatt nem várhatják ki a ragasztások szárítási idejét, a gáz és köz­leg—,amelyre nem panaszkod­­nak­ a megrendelők és a vá­sárlók. Mondják, hogy ennek a részlegnek a mesterei nem en­gedik meg, hogy erőszakot te­gyenek az anyag törvényein s a munkafolyamatokon. Vajon ,»­nnak a szebeni m­unkásnőnek az érvelése, aki a bútorpénz összegyűjtésének nehézségeit idézi panaszlevelében, nem e­­léggé meggyőző, hogy valóban minőségi bútort adjanak át a kereskedelemnek? Annál is in­kább, mert a szavatolási időre eső javítások a vállalatnak is állandó nehézségeket jelente­nek. —ton— « -

Next