Megyei Tükör, 1968. július (1. évfolyam, 22-25. szám)
1968-07-06 / 22. szám
li megyei TÜKÖR urbanisztikai 11GEROVITAL 66 Az építészet, gyakorlati célján, funkcióján túl a művészet is. A stílusok egymásutániságában előre mutató szerepe volt, és döntően rányomta bélyegét minden kor művészetére, esztétikájára. Nemcsak a világhírű emlékeknek : gizehi piramisok, Colosseum, Von Dame oszlop, Notre Dame, hanem minden egyes épületcsoportnak megvan a maga szépsége, esztétikája. Egy épületcsoport megjelenése, formája, tagolása, egysége, az egyes épületek külső rendszere, anyagiak, szerkezeti, funkcionális kapcsolatuk, egységük a tájjal adja szépségét. Nézzük Sepsiszentgyörgyön: nagyon sok a tennivalónk, példa rá foghíjas főterünk, a keskeny utcák és az eddig elkövetett „városrendészet". Nem kellett háborús pusztítások következményeit kiheverni, de eddigi városrendészetünk tevékenységének kiheverése éveket fog igénybe venni. Hol „városrendészet" ! — hol „műemlékvédelem" ? üti fel a fejét. így történt, hogy a Szorgalom szövetkezet központi épületének boltíves ablakzáródású frontálját szögletesre pofozták. Nincsenek nagy értékű műemlékeink, de kötelességünk gondot fordítani azokra, bármilyenek is, melyekkel rendelkezünk. Mert bár szerény, de a gótikától kezdve korunkig majd minden stílust képviselő épületünk van, itt-ott különösen szép alkotás. A megőrzés a leghelyesebb műemlékvédelem : „helyesebb kiegészíteni, mint újra építeni, helyesebb helyreállítani, mint kiegészíteni, de helyesebb megőrizni, mint helyreállítani. Éppen ezért legfontosabb a megelőző műemlékvédelem, a gondos karbantartás. Sem a műemlékvédelem, sem a városrendészet nem lehet öncélú tevékenység. Vannak olyan épületek, ahol föltétlen szükséges az eredeti portál, homlokzat visszaállítása, ahol az építészetileg egykor megszabott keretet nem szabad, nem lehet túllépni. Viszont, ahol a földszinti portálok egységes, modern kialakítása nem okoz zavaró, bántó kárt, megtehetjük, hogy a kereskedelem számára reklámozó lehetőséget nyújtsunk. Abban az esetben, ha a városrendészet szakemberei teljes beleegyezésüket adták a központi vendéglő jelenlegi homlokzatának kialakításához (az épület és a vendéglő szempontjából talán nem a legelőnyösebb ötlet), nem lehet tudni, mi okból makacsolták meg magukat a vele szemben levő oldalon. A kötöttáru- és férfi készruha üzlet homlokzatát elfogadhatóbb módon lehetett volna modernizálni. A vendéglő nem követeli meg a jelenlegi külalakot, előnyösebb lett volna egy stílhomlokzat, amit az épület kora és külső megjelenése megkövetel. A másik szóban forgó épület sokkal fiatalabb, földszintje egy formailag megnyirbált üzletsor alkotó része, fő útvonalak keresztezésében helyezkedik el, megköveteli a nagy kirakatot. Pillanatnyilag legfontosabb feladat a „belváros“ egységes arculatának kialakítása. Mondtam már, foghíjas a főterünk Hiányzanak a funkcionális egységű épületcsoportok. Pedig a modern építészet sajátossága, hogy a funkcionális szempontból megegyező vállalatok számára közös épületcsoportokat építenek. Talán szálloda, ONT iroda, vendéglő nem lenne ilyen ? Aztán : a törvény az törvény ! —, a könyvesbolt fölé nem lehetett emeletet húzni : „kérem nem a mi területünk", a bolt Brassóé, nincs kiegyezés. Formailag szégyenfolt a Szabadság téri főtérzáródás. Itt egész protézisre lesz szükség. A régi és új épületek egymás mellé illesztésének jó példája a megyei törvényszék balszárnyán elvégzett „fogátültetés", örvendetes lenne, ha ez megismétlődne a jobbszárnyon is. Annál is inkább, mert objektív szükségszerű. Miért ? Azt mesélik, ha az MTSZ teljesen lebontja birodalmát (márpedig a jelek arra vallanak), akkor filmszínház nagyon rossz ötlet egy mellékutcában eldugni, a város egyetlen leendő filmszínháza épül oda, pedig ennek a Szabadság téren lenne a helye. A másik terv az, hogy irodablokkok meg lakóházak épülnek a felszabadított terepre. Ennek az lesz a következménye, hogy a forgalom növekedni fog ezen az útszakaszon, ami megköveteli legalább az addig vezető útszakasz szélesítését. Ez csakis épületek lebontásával, az utca szélesítésével érhető el. A szóbanforgó épületek teljes mértékben megfelelnek a lebontás követelményeinek. Például az „úgynevezett“ gyermekpoliklinika. Jelenleg a pár helyiségből álló épület öt egészségügyi egységet foglal magába: TBG-diszpénszár, tejkonyha, gyógyszertár, 1-es, 3-as poliklinikai kör, felnőtt- és gyermekosztály. Az épületet pár évvel ezelőtt gombátlanították — eredménytelenül. Vagy talán beindul a hatodik egység : a gombatermesztőké ? Ott van a jelenlegi filmszínház épülete is. Mi lesz vele, ha az új felépül ? A kisebb hibákat leszámítva, úgyszólván, klasszikus főtérrel rendelkezünk, de... Úgy gondolom a hibák kiküszöbölése érdekében nem ártana, ha az illetékes szervek mellett létrejönne egy „művészeti tanács“, ami főként építészekből és képzőművészekből állana. Annál is inkább szükséges, mert a városnak ezután már az új igények szülte jellegzetességekkel kell bővülnie. Kisgyörgy Tamás 3 i nem először írjuk le, hogy megyénk területe különálló provinciája a művészet —, különösen az építészettörténetnek, de tegyük hozzá, távolról sem provinciális alkotásokkal. Sajátos a műértéket képviselő építmények arculata, elosztása a megye területén. Mindennek sok évszázados történelmi-társadalmi-gazdasági okai vannak A megye településeit gyakran érték, főleg tatár-török támadások, ezért nagy számban emeltek védelmi céllal különböző korú és típusú várakat Hiányzott az óriási földterülettel rendelkező nagybirtokos réteg, a vagyonos városi polgárság még inkább. Ez érthetővé teszi a nagyszabású építészeti alkotások hiányát. Annál több viszont a közepes- és kis méretű egyházi és világi műemlék. Joggal nevezték a közelmúltban megyénk területét műemlék mikrokozmosznak. Egyik-másik falusi településünk, mint például Illyefalva, Csernátoni vagy akár Bikfalva gazdagabb építőművészen látnivalókban a megye városainál. Az alkotók neve legtöbb esetben ismeretlen. Voltaképpen többé-kevésbé képzett, de eredeti elképzelésekkel bőségesen rendelkező népi mesterek alkotásait védi az ötvenes évek elején hozott műemlékvédelmi törvény. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kétszeri műemlékösszeírás ellenére, illetve azok felületes végrehajtása következtében, különösen a volt Kézdi-rajon területén középkori gótikus templomok (Hatolyka, Bélafalva stb.), évszázados fatornyok (Hatolyka, 1668), a szakirodalomban sűrűn emlegetett, vagy éppenséggel még fel nem dolgozott, változatos kiképzésű, főleg reneszánsz-barokk kúriák egész sora maradt ki a felterjesztettek listájáról. Egyeseket tulajdonosuk azóta már eladott, és lebontották (Dálnok, Lécfalva, Nagyborosnyó). De lebontották és elhordták kőalapzatnak 1955 után, szó- és írásbeli közbelépésem ellenére, Zabolán annak a Mikes Kelemennek a kriptáját, aki Bem forradalmi hadseregének ezredeseként esett el a csatatéren. Hasonló sorsra jutott négy éve színháztörténeti emlékünk, a XIX. század eleji, empire-stílusú Bálház is Sepsiszentgyörgyön. Anélkül, hogy a szót szaporítanánk, ki kell mondanunk : a megyei műemlékvédelmet ismét az összeírásnál kell kezdenünk. A művészi értéket képviselő építészeti alkotások történeti-műszaki dokumentációját a teljességre törekvés igényével kell kiegészíteni. Második lépésként az ésszerűség, a gazdaságosság és a műemlékvédelmi szempontok egyenlő mértékű figyelembevételével kell dönteni a kihasználatlanul, vagy nem megfelelően hasznosított épületek sorsáról. A helyi erőforrások rosszul és egyoldalúan értelmezett szempontja érvényesült például, amikor az illyefalvi késő reneszánsz udvarházat községi szervek és a volt majom építészeti ügyosztály lebontásra ítélték, hgoy padlásterének értékes gerendaanyagát építőanyagként felhasználhassák. Az ügyben a fővárosi Műemlék Igazgatóságának kellett gyorsan és erélyesen közbeavatkoznia. Ezért volna szükséges, hogy hasonló esetekben megyei művészeti, közigazgatósági szerveink sokoldalú elemzés alapján döntsenek. Állami gazdaságaink például nem egy esetben önállóan is egészen elfogadható állagvédelmi munkálatokat végeztek műemlékszékházaikon (Szent Katolna). Rendkívül fontos volna továbbá műemlékeink művészi értékeinek tudatosítása, hatékony, egyedi értékeiket kidomborító népszerűsítés formájában. Pillanatnyilag azonban hiányzanak műemlékeink faláról a legjellemzőbb adatokat, eseményeket feltüntető táblák. Sok helyütt, egyházi műemlékeinknél is, hiányzik még a főhatóságaik által még régebben elrendelt, többnyelvű ismertető. A forgalmas útvonalak megfelelő pontjain elhelyezett szöveges nyíltáblák az átutazó turisták figyelmét hívnák fel az elmúlt korok művészeti emlékeire. A közeljövőben megkezdődik a valósággal művészettörténeti képeskönyv számba menő gelencei középkori templom restaurálása, a brassói DSAPG aprólékosan kidolgozott terve alapján. Azonban a leghozzáértőbben elkészített terv is visszájára fordul, ha előírásait a kivitelezés során nem valósítják meg maradéktalanul. Stökösön a közelmúltban feltárt középkori elemeket falaztak vissza, Illyéfalván az orvosi rendelőként működő, finoman tagolt empire-udvarházat rondították el ormótlan vaskorlátos több mint egy betonlépcsővel. asztalat alapján évtizedes taállíthatom, úgy ahol megvan a művészet becsülése iránti érzék, ott az ösztönösen végzett munka sokkal kifogástalanabb lehet, így sikerült például évekkel ezelőtt, ügyes zágoni ácsok imátkájával megmenteni a volt Szent kereszthy-udvarház gyönyörű tetőszerkezetű, zsindelyborítású dupla tetejét. Mert van egy egészséges szemléletből eredő népi műemlékvédedelem, de sajnos itt-ott károkat okoz a félműveltségből táplálkozó szűk látókörű okoskodás. A jövőben megyei szinten, a művelődési és művészeti bizottság foglalkozik a kérdéssel. Hogy munkája hatékony lehessen, szükség volna egy széles körű aktívára is. A műemlékvédelemnél ugyanis a hasznos felvilágosító munka, az önkéntes hozzájárulással végzett gondozás, karbantartás (mert vannak elhagyottan álló, funkció nélküli műemlékek is) nemcsak a művészi alkotások értékére hívja fel a figyelmet, nemcsak azok megőrzésére ösztönöz, hanem ennek a tevékenységnek nem lebecsülendő pénzügyi vonatkozása is van. Minél épebben megmaradnak műemlékeink, annál olcsóbbá válik fenntartásuk, illetve az e célra szánt összegeket annál megfelelőbben lehet egyes sürgősebben vagy nagyobb beruházást igénylő alkotások védelmére fordítani. Eszembe jut az az idős hatolykai falusi ember, aki egész előadást tartott egy gótikus ajtóról , míg az arra illetékesnek fogalma sem volt róla Anélkül, hogy általánosítani akarnék: többet várunk elsősorban értelmiségi dolgozóinktól a megye idegenforgalmilag-turisztikailag egyik legjelentősebb nyersanyagkészletének védelmében. Kónya Ádám Hatékony V műemlék— védelmet