Megyei Tükör, 1968. augusztus (1. évfolyam, 26-31. szám)

1968-08-03 / 26. szám

VlíAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK ! o <n TÜKÖR Az RKP Kovászna megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács lapja I. IVIOLVAM 2ti. SZÁM I ARA 50 BANI | 1968. AUGUSZŢI 'S 3., szombat „Versenyen kívül“ — Tavirózsa fesztivál '68 (SZAKÁCS SÁNDOR felvétele) ötezer hektár búza még aratatlan Az -utóbbi héten nem sokat haladtak a gazdaságok az esős idő miatt, biz aggodalom és ö- röm ís egyúttal. Aggodalom a még aratatlan. már lekonyuló kalászú gabonákért, és öröm, mert szinte hallani, amint a hasasodó répa helyet szorít ma­gának a nedves, laza talajban. A burgonyatáblák pedig méreg­zölden „megköpik a markukat“ — ahogy nálunkfelé mondják. Hét elején megyeszerte bo­rús, hűvös, esős idő volt. —Er- dövidékröl kedden is záporesőt jelenteitek. Az eredményről a következő­képpen tájékoztatlak: 31 szá­zalékban learatták az árpát, ami 2 200 hektárt és 73 szá­zalékban a búzát, ami közel 14 500 hektárt tesz ki. ötezer hektár búza van még hátra, de a rendelkezésre álló gép­park és munkaerő mellett ez nem nagy szánt. A napi ütem teljes munkanapon 2 000 hek­tár. A cséplés főleg aratóesép- lökkel történt. A szérűk akkor még nem indultak be teljes ü- temben. de így is a terület 28 százalékáról a gabona raktárba került. Az átlagos hektárhozam 1 935 kg. A gazdaságok egy része vég­zett a búzaaratással. Arapatak 275 hektárt, Kökös 255 hektárt, Kilyén 195 hektárt. Kővár 276 hektárt. Csernáton 710 hek­tárt aratott le. Réty, Maksa és Dalnok befejezéshez közeledik. Ezzel szemben Bibarcfalva, Nyújtód, Málnás lemaradt a betakarítással. A termelőszövetkezeti tagok legfontosabb feladata jelenleg az, hogy minden alkalmas órát hasznossá tegyenek az aratás és cséplés mielőbbi teljes és veszteségmentes elvégzéséért. ' ’ (f. e.) Ebben a kicsi hegyaljai faluban is úgy indult annak ide­jén a kollektivizálás, hogy a gazda levette a kemencéről a tökmagos kosarat, s válasz helyett azzal, no meg fogai közt szűri apró „nem“-ekkel traktálta akár reggelig is a türel­mes szervezőket. Ma már persze nem ilyen fojtás görcsösség- gél gondolnak vissza azokra az időkre, de idegben, tudatban és vérben sokan hurcolják még magukkal a paraszti lét év­százados földhözkölöttségének hangulatát, közérzetét. Mind­annak, ki ma ezeknek, az embereknek munkáját szervezi, irá­nyítja, vagy egyáltalán beszél róluk, nagyon szem előtt kell tartania azt a csöndes megrázkódtatást, melyei a mezőgazda­ság szocialista átalakítása idején a hirtelen életforma-változ­tatás jelentett egyesek számára. Sziszeg a dühtől a község termelőszövetkezeti elnöke, mi­kor a gazdaság egyik dolgozójára terelődik a szó. Bevallja, munkájára semmi jtanasza nincs, de mégis gyűlöli egykori feleségével együtt (ki különben épp most vonult betegnyug­díjba) szívből gyűlöli, mert ... Mert 1961-ben a gazdaság alapításakor a fent nevezet4. házaspár furcsán és érthetetlenül" elváU egymástól," mely túl ­Gyűléseink etikája A vélemények szembesítése — a valóság mély és bátor fel­tárása, szembesítés az igazság perdöntő megállapításáért —ez talán a közélet leghatóbb, leg­A vélemény mint emberi hozzáállás létünk kérdéseihez, nyilván lehet végletekig szub­jektív, önközpontu, lehet mér- 1 " i<>, józan, de lehet takar­gat«». elkendőző, a tényeket, a valóság érdes gerincét színes, teis/etős — ám társadalmi szükségességét nézve semmit­mondó — ruhákba öltöztető. Hogy melyiknek biztosítunk szabad terei, kimondás le­hetőséget, ez közéletünk, vég­ső soron társadalmiságunk e- gészségtana. A véleménycsere közösségi, állampolgári fóruma, legfonto­sabb fóruma a gyűlés, a kor­rekciókra legközvetlenebbül alkalmai adó publicitás, em­berközeli! érintkezés munka­társainkkal. találkozás mun­kánk. életünk égető, megoldás­ra váró kérdéseivel. Etikája — felvet néhány önmagától a- dódó kérdést. Mivel kell szakí­tani, mit kell kialakítani, mi a legjobb, a legkézenfekvőbb forma, amiben a véleménycse­re — nem túlzók — társadal­mat, emberséget formáló, to­llú' : termelő erővé, mozgató­erővé válhat? A tételes, egyenes kimondás a legkönnyebb : mai igényeink­től, problémáinktól teljesen idegen formákkal kell szakíta­nunk, a beidegzettség, a meg­szokás, az újjal szemlieni la­bilis kétkedés buktatói nélkül — józanon és felelősen. A kö­rített, virágos semmitmondás- sal, mely gondjaink, törődé­sünk lényegét takarhatná el, üresjáratú, hangzatos szavak­kal. Eredményeink olyan biz­tosíték, amely jogot ad arra, hogy bármilyen természetű problémánkkal őszintén néz­hessünk szembe, a kollektívum fenntartás nélküli, kölcsönös tájékoztatásával — ebben van továbblépésünk hatványozott lehetősége. A valóságon kívüli végletek jelentkezése, a pozitív (álpozi- tív) és negativ ferdítés egy­aránt árt létünk lélegzésének, nagy emberi erőket bénít meg, a tájékozatlanság, a tehetetlen­ség érzetének kialakításával. Mert keserű szájízzel márad az egyén, a közösség kompo­nense, ha azt érzi, hogy igazi, égető, fájó gondjait megkerü­lik ott. ahol ezekről a legin­kább beszélni kellene, e he­lyett való vagy szépített ered­ményekkel áltatják, fegy Vér­zik le. A gyár, ahoi vezetőem­berek kapkodó meggondolatlan­ságából önkényesen bevezetik a törvényes munkaidőn kívüli munkát, anélkül, hogy erről a a szakszervezettel ,a dolgozók érdekeinek képviseletével, szót is váltottak volna. anélkül, hogy megkérdeznék az embe­reket : a pillanatnyi termelő kapacitással hogyan lehetne maximálisai elérni — e gyár vezetősége felelhet-e emelt fő­vel alkalmazottai előtt ? Nem Magyari Lajos (Folytatása a 2. oldalon) 1 Sonor együttes lást siettek hivatalos dokumentummal is igazolni. Hamaro­san kiderült, hogy különválásuk magyarázata megdöbben­tően profán: ezzel mindketten megkaphatták a 25 ár ház­táji birtokot. Paprikásodik bennem is a hangulat, mint mindig, ha ki- sebb-nagyobb közösség becsapásáról hallok, de az indulatok leülepedésével rájövök, nem tudom egyértelműen elítélni az emberpárt, s megkeseredik bennem az indok. Hisz, ha iól megnézzük, a paraszt ember léteitek evszázadolcon át egyetlen értelme a földszerzés volt, tíz körömmel kaparta ekéje elé a szántani valót, s nem fújhatott olyan erősen a szél, hogy e- gyik napról a másikra kimossa körmei alól az önzést. Az új közösségbe bebotlott emberpár is ezt hozta magára! minde­nekelőtt. a magántulajdon által elembertelenített ösztönt, a birtokszerzés fanat izmusát, mely annyiszor vezetett ér 'ék- házassághoz az idők folyamán, hogy most — esztendők múl­tával — nem is lenne szabad érdekből való elválásukon meg­rökönyödni. S mégis, a rökönyödes még hagyjon, de gyiilö:kö­dé snek nincs helye. Lassan, nagyon lassan épül az ember, de épül Minden­eseire, azzal semmiképp, ha ma, 1 Hfí8-ban is sziszegő, rak gyűlölettel fordulunk azokhoz az embertársainkhoz, kik amúgy is nyögik már botlásaikat, családi és erkölcsi semmi­sülésüket. Akire embereket bíztak, meleg szóval, utak és sorsok történelmi ismeretének alázatával viseljék — érettül:

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék