Megyei Tükör, 1968. október (1. évfolyam, 36-40. szám)
1968-10-05 / 36. szám
a 0 volt egyszer egy elnök, de azt a címet is adhatnám ennek az írásnak, mely egy rossz nl sikerült, tízperces olaszteleki látogatás egyetlen konkrét eredménye, hogy volt egyszer egy községi párttitikár. A meseszerző „volt egyszer" pedig azért kívánkozott a címbe, mert mesébe illő élménnyel távoztunk Péter Sándor kollégámmal egy riporter végállomásáról, Olasz telekről. Érdekel bennünket a krumpli, és répaszedés, az őszi vetés üteme, naponta járjuk a megyét, hogy tájékoztassuk olvasóinkat, együtt töpreng a megyei pártbizottság küldöttje az elnökkel, brigádossal, újságíróval , hogyan lehetne idejében és veszteség nélkül befejezni az őszi munkálatokat? Nem fog Olaszteleken. Ott tudtunk töprengeni pár percig a jól képzett, lelkesedő mérnökikel, aztán ámulnunk kellett, mikor megjelent Miklós Imre, teljes elnöki súlyával. Amíg a mérnök hozza a kimutatásokat, kérdem : hány hektár krumpli szedetlen ? Morog valamit, és kibámul az ablakon. Gyanús: talán nem tudja ? Dehogynem, csak nem mondja, ahogy visszajön az agronómus, valami magasztos gőggel kiveszi a kezéből a dokumentumokat, és így hallatja hangját: — Amíg nem jelentkeznek maguk Bardócon a községi párttitkárnál, egyetlen adatot sem vihetnek el ! Mondjuk neki: Megyei Tükör... megyei pártbizottság lapja .. . őszi kampány ... De megerősíti nyilatkozatát —, ezúttal szemléletesebben : Innen a szűzmária fiának sem visznek el semmi adatot ! Ott a telefon, jelentkezik Bardóc, Zsunkuj terepinstruktort kérjük, lenne segítségünkre. A válasz : amit az elnök mond, arra utasítást kapott a községi párttitkártól. — Kérjük a párttitkárt — Szentgyörgyön van, helyettese — szintén. Már nem marad más, megkérjük a terepinstruktort és személyesen magát az elnököt (kalapja még mindig a fején), engedjék meg, hogy még tíz percig a község területén tartózkodhassunk. Kegyesek — megengedik. Hazafelé már azon töprengünk , hogy nem kapta meg más község azt az utasítást, hogy a megyei pártbizottság lapját nem tájékoztathatják, csak jelentkezés után. Meggyőződésünk, hogy Péter Lajos községi párttitkár agyában született meg ez a törvény, és drákói szigorúsággal érvényesítik. (Legalább ülne otthon, hogy kalaplevéve, remegő szájjal kérhetnénk : engedné meg, hogy birodalmáról írjunk.) Még szerencsénk, hogy az elnök nem értesült jövetelünkről előzőleg, mert akkor lakat mögé zárta volna az agronómust is. Czegő Zoltán megyei TÜKÖR harmadik évnegyedi mérleg A harmadik évnegyed ipari vállalataink többségében alapvető változásokat nem hozott. A megszokott módon teljesítette, illetve túlteljesítette évnegyedi és egyúttal háromnegyedévierét a köpeti bányavállalat (102.6 százalékban), a textilgyár (100.1 százalékban). Továbbra is lemaradás mutatkozik a csempegyártás terén, a kilenc hónapos tervet mindössze 77 százalékban, a szeptember hónapit pedig csupán 65 százalékban teljesítette a sepsiszentgyörgyi helyiipari csempegyár. Oka a régi: nem elegendő a formázó felület a terv teljesítéséhez. Még mindig nem sikerült egészében behozni a lemaradást a téglagyártás terén : bár a kézdivásárhelyi helyiipari vállalat, a torjai „beugrással“ már 0,1 százalékkal túl is teljesítette a tervét, a sepsiszentgyörgyi helyiipari vállalat kilenc havi tervét 9,1 százalékban teljesítette, tehát a lemaradás egy részét bepótolta , viszont a szeptemberi terv feladataiból csak 65,9 százalékot valósított meg. Az utolsó hónap eredménye figyelmeztet: még néhány hét, és vége a termelési évnek, az elkövetkező két-három héten erősen meg kell húzni, hogy teljesíthessék az évi tervet! A húsipari vállalat mindössze egy termék esetében maradt a tervmutatók alatt, viszont szeptember hónapi tervét egyetlen statisztikailag ellenőrzött termék esetében sem teljesítette : marhahús termelési tervet 89,2 százalékban, a sertéshúsét 78,6 százalékban, a nyersszalonnáét pedig 59,4 százalékban teljesítette ! A leglényegesebb változás az első félévhez képest a kézdivásárhelyi faipari vállalat — megyénk egyik legjelentősebb vállalatánál történt : szeptemberi tervét a fenyőfa esetében 84,3 százalékban, a bükkfa esetében pedig 69,1 százalékban teljesítette, így nyilvánvalóan negyedévi és háromnegyedévi tervfeladatainak sem tett eleget. Megyei szinten a bodzafordulói faipari vállalat úgy ahogy, pótolta a lemaradást, így az elsőnél 96,6 százalékos, másodiknál pedig 99,9 százalékos a kilenc hónapos terv teljesítése. A kézdivásárhelyiek lemaradása egyik oka a rossz időjárás — 12 napig állt a kitermelés az ojtozi és komandói részlegeken. Vajon mi lesz a negyedik évnegyedben, amikor valószínűleg az időjárás nem kedvez majd jobban a fakitermelésnek ? A BERUHÁZÁSI terv teljesítésében is ugyanazok a problémák, mint az első félév végén, bár nagyot haladtak a munkálatok. Megyei szinten az évi összberuházási tervet 70 százalékban, az építési-szerelési tervet 71 százalékban teljesítették. A megyei átlag felett állnak a köpeti bányavállalat 86,7, illetve 82,5 százalékos, a kézdivásárhelyi vállalat 86 illetve 94 százalékos, az Olt-textilművek felügyelőség 97,6, illetve 81,8 százalékos, a kézdivásárhelyi keményítőgyár 100, illetve 86 százalékos, az Olt-textilművek 78, illetve 79 százalékos megvalósítással. Legrosszabbul a kézdivásárhelyi csavargyár munkálatai állnak, ahol az évi beruházási terv 31,6 százalékát és az építés-szerelés 25 százalékát teljesítették. Most már bizonyos, hogy az évi tervet nem is lehet teljesíteni. Értékben viszont — legalábbis részben — pótolni lehetne a másik két gyárnál, azonban ilyen irányú törekvés nem látszik meg az építőtelepek munkáján : a készruhagyárnál is 161 000 lejjel maradtak tervfeladataik alatt. A sepsiszentgyörgyi építőipari vállalat szinte valamennyi munkatelepén lemaradás tapasztalható. A szemerjai lakónegyedben az előregyártott elemekből készülő 80 lokrészes tömbház esetében 3 130 000 lej értékű a lemaradás, nem adták át határidőre az 1-es tömbházat, nincs elegendő pénzalap a téli front előkészítésére, következésképpen lassan haladnak a munkálatok a 4-es, 5-ös tömbházaknál. A vállalat nem adta még át a kézdivásárhelyi szerelőcsarnokot, húzódnak a munkálatok a textilgyárnál és a cigarettagyárnál. Nagy a lemaradás a viszonylag kis beruházásokat eszközlő intézmények, vállalatok esetében : a tanügyi igazgatóságnál, a kézdivásárhelyi kórháznál, a mezőgazdasági igazgatóságnál. Ennek ellenére — a kézdivásárhelyi csavargyár kivételével — megvan a lehetőség az évi terv teljesítésére. Most már minden az építőkön múlik : a munkaszervezésen és nem utolsósorban az anyag és gépi berendezések beszerzésén. Gujzágó Márton FIOYEi;Or a termés napját ünnepeljük (Folytatás az első oldatról) nak a gumicsizmák a víztócsákban, de kijelölt időben káposzta, zöldség, burgonyák, crgek kell tornyosodjanak az elárusító asztalokon. Alma fog mosolyogni a gyümölcsládákból, és csorog a must a présből. Ha eddig megbirkóztak földművet sejtik, gépészeink a természet szeszélyeivel, most sem hátrálnak Hiszen az árkosi MTSZ elnöke már kinézte a kürtőskalácssiLtö helyét, lllyefalván törik a főtt kukoricának valót, Torján talán a századik méter kolbászt töltik. Köröspatakon palackozzák a jóféle házi szőttes szilvapálinkát, és hevül a kemence az illatos falusi kenyérnek. Gidöfalván pedig rosszul sejtve szaglásznak a város irányába a flekkennek való berbécsek. Kézdivásárhelyről mézespogácsa vásárfia érkezik. Közösen készítenek ünnepi, terített asztalt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, kereskedelmi egységek és terményfeldolgozó vállalatok. Megvendégelik egymást, a városi lakosságot a jól végzett munka örömére. Az ilyen termésbetakarító ünnepségek messzi időkre tekintenek vissza. A régi görögöknél több nagy ünnepet ültek Dionüszosz tiszteletére, aki a bor, az évi jó termés istene volt. Drámákat adtak elő és versenyfutásokat rendeztek. Ami azt illeti, a piacon most is lesz. Démétért, a földművelés istennőjét is több rendben ünnepelték. A rómaiak Ceres iránti hálából vendégelték meg a plebslet. A jómódú polgárok trendjéből ilyesmiket jegyeztek fel az egykori írástudók: pácolt flamingó, pacsirtanyelvhasé, sáfránnyal pácolt fekete hattyúcomb, borban érlelt csigapástétom, mézes gesztenyével kitömött vaddisznó és így tovább. A tömegnek viszont Spanyolországból hoztak rágós, szárított marhahúst. Dekát változnak az idők és a szokások. Nálunkfelé a csigapástétomtól vagy osztrigától égnek állatta a vendég haja. Ezért csak kürtüskalács lesz és egyéb ínycsiklandozó hazai remeklések. A rágós marhahús elmarad. Nem akarok ünneprontó lenni, de ez az október eleji dátum megyénkben legtöbbször a munka dandárjában és nem a végén érint minket A kalászosok betakarodtak elismerésre méltó eredménnyel. A burgonya és cukorrépa szedés, a vetés nagy része csak ezután következik. A termés ünnepe egyúttal az erőgyűjtés, az újabb lendület napja kell legyen, amikor előttünk álló feladatok megoldására összpontosítjuk gondolatainkat, feszítjük izmainkat. A burgonyaszedés 23 százalékot ért el, az állandó esőzések miatt elég nehezen. Az átlageredményt emelik a 30 százalék körül álló MTI-ek, mint Egerpatak, Arapatak, Árkos, Nagybacon, Barátos, Csernáton, Martonfalva, Kézdivásárhely, Köröspatak. Még előbb vannak, és negyven százalékot jelentenek Bölön, Szentkatolna, Hídvég, Uzon, Réty, Sepsiszentgyörgy, Tamásfalva. Élmunkás, az év folyamán csak jó oldaláról emlegetett Kökös, mert a burgonyaszedéssel hetven százalékban végeztek. Követésre méltó példa ez olyan egységeknek, ahol a mai napig is a beindulás nehézségeivel küzdenek, és még a statisztikából is érzik, hogy valami csikorog a munka, a szervezés körül. Szárazajta öt, Bibarcfalva kettő, Esztelnek tíz, Lemhény tíz, Málnás négy, Vargyas három hektárt szedett ki. Kezdetnek is kevés. A répaszedés beindulásnál tart. Ki burgonyát szed, ki sarjút csinál, ide alig marad ember, s ezer az eredmény csak I százalék. .A futásfalvi tagok nem gondolnak rosszat sejtve a novemberi hideg szelekre, mert végezik, a hetven hektár répa kiszedésével. Húsz százalékos eredményt mond magáénak Bardóc és Zabola. .10—40 százalék teljesítményt értek el Nagyborosnyó, Gidófalva, Ulyefalva, Martonfalva és Sepsiszentgyörgy. A két mezőgazdaság-gépesítési vállalat több mint 200 vetőgépének csörömpölése nem zavarta ez idáig hajnali álmukat. A vetési tervnek még tíz százalékát sem éri el a teljesítmény, éppen csak megközelíti. Nagyon elkelne a jó idő. Árui kevés kedvező nap volt. Arapatak, Ré y, és Gelence használja ki gyümölcsöztetően, mert 20—40 százalék között állnak a tervmegvalósítással. Így állunk a munkákkal termés napja küszöbén, minden kertelés nélkül. Az aránylag gyenge teljesítményben ludas az időjárás is, a sarjúcsinálás és egyéb félrefáradások, ahogy az ácsok felhúzták De nyakukba csepegő eső ellenére a a kiállítási épületeket, terménynek, állatnak, úgy a nehézségek ellenére nyélbeülik termelőszövetkezeti tagjaink a betakarodás és vetés hátralevő Ni részét. Talán az idén is beköszönt a Vénasszonyok nyara. Amikor még egyszer végigsimogat búcsúzkodóan és bocsánat kérően a napsugár, de fent a hűvösödő kékségben darvak ékje húz dél felé, és a szántásokat beezüstözi az ökörnyál kusza szövedéke. Szép és elgondolkoztató az álomra készülő őszi táj, de mégse feledkezzünk meg az ősrégi közmondásról, hogy ki mint vet, úgy arat. (Szakács Sándor felvétele)