Megyei Tükör, 1968. október (1. évfolyam, 36-40. szám)

1968-10-05 / 36. szám

a 0 volt egyszer egy elnök, de azt a címet is adhatnám ennek az írásnak, mely egy rossz nl sikerült, tízperces olaszteleki látogatás egyetlen konkrét eredménye, hogy­­ volt egyszer egy községi párttitikár. A meseszerző „volt egyszer" pedig azért kívánkozott a címbe, mert mesébe illő élménnyel távoztunk Péter Sándor kollégámmal egy riporter végállomásáról, O­­l­asz tel­ekről. Érdekel bennünket a krumpli, és répaszedés, az őszi vetés üteme, naponta járjuk a megyét, hogy tájékoz­tassuk olvasóinkat, együtt töpreng a megyei pártbizott­ság küldöttje az elnökkel, brigádossal, újságíróval , ho­gyan lehetne idejében és veszteség nélkül befejezni az őszi munkálatokat? Nem fog Olaszteleken. Ott tudtunk töprengeni pár percig a jól képzett, lelkesedő mérnökikel­­, aztán ámulnunk kellett, mikor megjelent Miklós Imre, teljes elnöki súlyával. Amíg a mérnök hozza a kimutatásokat, kérdem : hány hektár krumpli szedet­len ? Morog vala­mit, és kibámul az ablakon. Gyanús: talán nem tud­ja ? Dehogynem, csak nem mondja, ahogy visszajön az agronómus, valami magasztos gőggel kiveszi a ke­zéből a dokumentumokat, és így hallatja hangját: — Amíg nem jelentkeznek maguk Bardócon a köz­ségi párttitkárnál, egyetlen adatot sem vihetnek el ! Mondjuk neki: Megyei Tükör... megyei pártbizott­ság lapja .. . őszi kampány ... De megerősíti nyilatko­zatát —, ezúttal szemléletesebben : Innen a szűzmária fiának sem visznek el semmi adatot ! Ott a telefon, jelentkezik Bardóc, Zsunkuj terep­instruktort kérjük, lenne segítségünkre. A válasz : amit az elnök mond, arra utasítást kapott a községi párt­­titkártól. — Kérjük a párttitkárt — Szentgyörgyön van, helyettese — szintén. Már nem marad más, megkérjük a terepinstruktort és személyesen magát az elnököt (kalapja még mindig a fején), engedjék meg, hogy még tíz percig a község területén tartózkodhassunk. Kegyesek — megengedik. Hazafelé már azon töprengünk , hogy nem kapta meg más község azt az utasítást, hogy a megyei párt­bizottság lapját nem tájékoztathatják, csak jelentkezés után. Meggyőződésünk, hogy Péter Lajos községi párt­titkár agyában született meg ez a törvény, és drákói szigorúsággal érvényesítik. (Legalább ülne otthon, hogy kalaplevéve, remegő szájjal kérhetnénk : engedné meg, hogy birodalmáról írjunk.) Még szerencsénk, hogy az elnök nem értesült jöve­telünkről előzőleg, mert akkor lakat mögé zárta vol­na az agronómust is. Czegő Zoltán megyei TÜKÖR harmadik évnegyedi mérleg A harmadik évnegyed ipari vállalataink többségében alap­vető változásokat nem hozott. A megszokott módon teljesítet­­te, illetve túlteljesítette év­­negyedi és egyúttal háromne­gyedévi­­er­ét a köpeti bánya­­vállalat (102.6 százalékban), a textilgyár (100.1 százalékban). Továbbra is lemaradás mutat­kozik a csempegyártás terén, a kilenc hónapos tervet mind­össze 77 százalékban, a szep­tember hónapit pedig csupán 65 százalékban teljesítette a sepsiszentgyörgyi helyiipari csempegyár. Oka a régi: nem elegendő a formázó felület a terv teljesítéséhez. Még min­dig nem sikerült egészében be­hozni a lemaradást a téglagyár­tás terén : bár a kézdivásár­helyi helyiipari vállalat, a tor­jai „beugrással“ már 0,1 száza­lékkal túl is teljesítette a ter­vét, a sepsiszentgyörgyi helyi­ipari vállalat kilenc havi tervét 9,1 százalékban tel­jesítette, tehát a lemara­dás egy részét bepótolta , viszont a szeptemberi terv feladataiból csak 65,9 szá­zalékot valósított meg. Az utol­só hónap eredménye figyelmez­tet: még néhány hét, és vége a termelési évnek, az elkövetkező két-három héten erősen meg kell húzni, hogy teljesíthessék az évi tervet! A húsipari vállalat mind­össze egy termék esetében ma­radt a tervmutatók alatt, vi­szont szeptember hónapi ter­vét egyetlen statisztikailag el­lenőrzött termék esetében sem teljesítette : marhahús termelé­si tervet 89,2 százalékban, a sertéshúsét 78,6 százalékban, a nyersszalonnáét pedig 59,4 szá­zalékban teljesítette ! A leglényegesebb változás az első félévhez képest a kézdi­­vásárhelyi faipari vállalat — megyénk egyik legjelentősebb vállalatánál történt : szeptem­beri tervét a fenyőfa esetében 84,3 százalékban, a bükkfa ese­tében pedig 69,1 százalékban teljesítette, így nyilvánvalóan negyedévi és háromnegyedévi tervfeladatainak sem tett ele­get. Megyei szinten a bodza­fordulói faipari vállalat úgy a­­hogy, pótolta a lemaradást, így az elsőnél 96,6 százalékos, másodiknál pedig 99,9 százalé­­­kos a kilenc hónapos terv telje­sítése. A kézdivásárhelyiek le­maradása egyik oka a rossz időjárás — 12 napig állt a kiter­melés az ojtozi és komandói részlegeken. V­ajon mi lesz a negyedik évnegyedben, amikor valószínűleg az időjárás nem kedvez majd jobban a fakiter­melésnek ? A BERUHÁZÁSI terv teljesítésében is ugyanazok a problémák, mint az első félév végén, bár nagyot haladtak a munkálatok. Megyei szinten az évi összberuházási tervet 70 százalékban, az építési-szerelé­si tervet 71 százalékban telje­sítették. A megyei átlag felett állnak a köpeti bányavállalat 86,7, illetve 82,5 százalékos, a kézdi­vásárhelyi vállalat 86 illetve 94 százalékos, az Olt-textilművek felügyelőség 97,6, illetve 81,8 százalékos, a kézdivásárhelyi keményítőgyár 100, illetve 86 százalékos, az Olt-textilművek 78, illetve 79 százalékos megva­lósítással. Legrosszabbul a kéz­divásárhelyi csavargyár mun­kálatai állnak, ahol az évi be­ruházási terv 31,6 százalékát és az építés-szerelés 25 százalékát teljesítették. Most már bizo­nyos, hogy az évi tervet nem is lehet teljesíteni. Értékben viszont — legalábbis részben — pótolni lehetne a másik két gyárnál, azonban ilyen irányú törekvés nem látszik meg az építőtelepek munkáján : a kész­ruhagyárnál is 161 000 lejjel maradtak tervfeladataik alatt. A sepsiszentgyörgyi építő­ipari vállalat szinte valamennyi munkatelepén lemaradás ta­pasztalható. A szemerjai lakó­negyedben az előregyártott ele­mekből készülő 80 lokrészes tömbház esetében 3 130 000 lej értékű a lemaradás, nem ad­ták át határidőre az 1-es tömb­házat, nincs elegendő pénz­alap a téli front előkészítésére, következésképpen lassan ha­ladnak a munkálatok a 4-es, 5-ös tömbházaknál. A vállalat nem adta még át a kézdivásárhelyi szerelőcsar­nokot, hú­zódnak a munkálatok a textilgyárnál és a cigaretta­­gyárnál. Nagy a lemaradás a viszonylag kis beruházásokat eszközlő intézmények, vállala­tok esetében : a tanügyi igaz­gatóságnál, a kézdivásárhelyi kórháznál, a mezőgazdasági igazgatóságnál. Ennek ellenére — a kézdi­vásárhelyi csavargyár kivéte­lével — megvan a lehetőség az évi terv teljesítésére. Most már minden az építőkön múlik : a munkaszervezésen és nem utol­sósorban az anyag és gépi be­rendezések beszerzésén. Gujzágó Márton FIOYEi;Or a termés napját ünnepeljük (Folytatás az első oldatról) nak a gumicsizmák a víztócsák­­ban, de kijelölt időben káposz­ta, zöldség, burgonyák, crg­ek kell tornyosodjanak az elárusí­tó asztalokon. Alma fog­ mo­solyogni a gyümölcsládákból, és csorog a must a présből. Ha ed­dig megbirkóztak földműve­t sejtik, gépészeink a természet szeszélyeivel, most sem hátrál­nak Hiszen az árkosi MTSZ elnöke már kinézte a kürtős­­kalácssiLtö helyét, lllyefalván törik a főtt kukoricának valót, Torján talán a századik méter kolbászt töltik. Köröspatakon palackozzák a jóféle házi szőt­tes szilvapálinkát, és hevül a kemence az illatos falusi ke­nyérnek. Gi­döf­alván pedig rosszul sejtve szaglásznak a vá­ros irányába a flekkennek va­ló berbécsek. Kézdi­vásár­hely­ről mézespogácsa vásárfia ér­kezik. Közösen készítenek ün­nepi, terített asztalt a mező­gazdasági termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, kereske­delmi egységek és terményfel­­dolgozó vállalatok. Megvendé­gelik egymást, a városi lakos­ságot a jól végzett munka örö­mére. Az ilyen termésbet­akarító ünnepségek messzi időkre te­kintenek vissza. A régi görö­göknél több nagy ünnepet ül­tek Dionüszosz tiszteletére, aki a bor, az évi jó termés istene volt. Drámákat adtak elő és versenyfutásokat rendeztek. A­­m­i azt illeti, a piacon most is lesz. Démétért, a földművelés istennőjét is több rendben ün­nepelték. A rómaiak Ceres iránti hálából vendégelték meg a plebslet. A jómódú polgárok­­ trendjéből ilyesmiket jegyez­tek fel az egykori írástudók: pácolt flamingó, pacsirtanyelv­hasé, sáfránnyal pácolt fe­kete hattyúcomb, borban ér­lelt csigapástétom, mézes gesztenyével kitömött vaddisz­nó és így tovább. A tömegnek viszont Spanyolországból hoz­tak rágós, szárított marhahúst. Dekát változnak az idők és a szokások. Nálunkfelé a csig­a­­pástétomtól vagy osztrigától égnek állatta a vendég haja. Ezért csak kürtüskalács lesz és egyéb ínycsiklandozó hazai remeklések. A rágós marhahús elmarad. Nem akarok ünneprontó len­ni, de ez az október eleji dá­tum megyénkben legtöbbször a munka dandárjában és nem a végén érint minket A ka­lászosok betakarodtak elisme­résre méltó eredménnyel. A burgonya és cukorrépa szedés, a vetés nagy része csak ezután következik. A termés ünnepe egyúttal az erőgyűjtés, az újabb lendület napja kell le­gyen, amikor előttünk álló fel­adatok megoldására összpon­tosítjuk gondolatainkat, feszít­jük izmainkat. A burgonyasze­dés 23 százalékot ért el, az ál­landó esőzések miatt elég ne­hezen. Az átlageredményt eme­lik a 30 százalék körül álló MTI­­-ek, mint Egerpatak, Ara­patak, Árkos, Nagy­bacon, Ba­­rátos, Csernáton, Martonfalva, Kézdivásárhely, Köröspatak. Még előbb vannak, és negyven százalékot jelentenek Bölön, Szent­katolna, Hídvég, Uzon, Réty, Sepsiszentgyörgy, Ta­másfalva. Élmunkás, az év folyamán csak jó oldalá­ról emlegetett Kökös, mert a burgonyaszedéssel het­ven százalékban végeztek. Kö­vetésre méltó példa ez oly­an egységeknek, ahol a mai napig is a beindulás nehézségeivel küzdenek, és még a statisztiká­ból is érzik, hogy valami csi­korog a munka, a szervezés körül. Szárazajta öt, Bibarc­­falva kettő, Esztelnek tíz, Lem­­hény tíz, Málnás négy, Vargyas három hektárt szedett ki. Kez­detnek is kevés. A répaszedés beindulásnál tart. Ki burgo­nyát szed, ki sarjút csinál, ide alig marad ember, s ezer­ az eredmény csak I­ százalék. .A futásfalvi tagok ne­m gondolnak rosszat sejtve a novemberi hi­deg szelekre, mert végezi­­k, a hetven hektár répa kiszedésé­vel. Húsz százalékos eredményt mond magáénak Bardóc és Za­bola. .10—40 százalék teljesít­ményt értek el Nagyboros­­nyó, Gidófalva, Uly­efalva, Martonfalva és Sepsiszent­­györgy. A két mezőgazda­ság-gépesítési vállalat több mint 200 vetőgépének csö­römpölése nem zavarta ez idáig hajnali álmukat. A vetési tervnek még tíz százalékát sem éri el a teljesítmény, éppen csak megközelíti. Nagyon el­kelne a jó idő. Árui kevés ked­vező nap volt. Arapatak, Ré­­ y, és Gelence használja ki gyü­­m­ölcsöztetően, mert 20—40 szá­zalék között állnak a tervmeg­valósít­ással. Így állunk a munkákkal ter­més napja küszöbén, minden kert­elés nélkül. Az aránylag gyenge teljesítményben ludas az időjárás is, a sarjúcsinálás és egyéb félrefárad­ások, ahogy az ácsok felhúzták De nyakukba csepegő eső ellenére a a kiállítási épületeket, termény­nek, állatnak, úgy a nehézsé­gek ellenére nyélbeülik terme­lőszövetkezeti tagjaink a be­ta­karodás és vetés hátralevő Ni részét. Talán az idén is beköszönt a Vénasszonyok nyara. Amikor még egyszer végigsimogat bú­­csúzkodóan és bocsánat kérően a napsugár, de fent a hű­vösö­­dő kékségben dar­vak ékje húz dél felé, és a szántásokat be­­ezüstözi az ökörnyál kusza szö­vedéke. Szép és elgondolkozta­tó az álomra készülő őszi táj, de mégse feledkezzünk meg az ősrégi közmondásról, hogy ki mint vet, úgy arat. (Szakács Sándor fel­vét­ele)

Next