Megyei Tükör, 1969. február (2. évfolyam, 55-59. szám)

1969-02-01 / 55. szám

választások előtt INTERJÚ ION DRAGOŞSAL, A SZOCIALISTA E­GYSÉGFR­ONT MEGYEI TANÁCSA ALELNÖKÉVEL TI­KÖK: Tol vagyunk a képv­iselő­jelöltek jelölésén, hogyan folytak le ezek a jelölő gyűlések ? — A Szocialista Egységfront megyei tanácsa nagy fontos­ságot tulajdonított a képvise­­lőjelölő gyűlések zökkenőmen­tes lefolyásának. Le­gfontosabb feladatunknak azt tartanák, hogy képviselő­­jelöltként olyan személyeket javasoljuk, akik a legrátermet­tebbek, közel állnak a lakos­sághoz, akik képesek teljesíte­ni azokat a feladatokat, ame­lyek egy képviselőre hárulnak. Szem előtt tartottuk azt is, hogy a megválasztandó nép­tanácsi szervekben nemre, nemzetiségre, politikai hova­tartozásra való tekintet nélkül megyénk valamennyi társadal­mi rétege képviselve legyen. Ezen elveknek megfelelően a megyei néptanács 145 kép­viselőjelöltjének 44 százaléka munkás, 27 százaléka földmű­ves, 27 százaléka értelmiségi. Képviselőjelöltjeink 17 száza­léka az iparban, építészetben, szállítási vállalatokban és a kereskedelemben, 39 százaléka a mezőgazdaságban, 8 százalé­ka a tanügyi és kulturális in­tézményekben él és dolgozik. Jelöltjeink 74 százaléka férfi, 26 százaléka nő, a megye nem­zetiségi összetételének megfe­lelően pedig 19 százaléka ro­mán, 80 sz­ázaléka magyar és 1 százaléka más nemzetiségű. Január 14. és 29. között zaj­lottak le a képviselőjelöltek jelölő gyűlései. Ezeken a gyű­léseken a Nagy Nemzetgyűlés­ire 4, a megyei néptanácsba 145, városi tanácsokba 311, a községiekbe pedig 1473 képvi­selőjelöltet jelöltek. A jelölő gyűléseken körül­belül 110 000 választóból több mint 80000-e­n vettek részt. Örömünkre szolgál az, hogy dolgozóink megyeszerte magu­kévá tevék a Szocialista Egy­ségfront javaslatait, a megyei képviselőjelöltek közül egyet­len egy jelöltünket sem utasí­tották el a jelölő gyűléseken. TI­KÖR: A képviselőjelö­­lő gyűléseken merültek-e fel olyan problémák,­­javaslatok, amelyek a megye gazdasági, kulturális fellendülését cé­lozzák ? — A megye dolgozói éltek annak a lehetőségével, hogy már ezeken a képviselőjelölő gyűléseken tehessék az­­­ket leginkább foglalkoztató gazda­sági, kulturális kérdéseket, ter­mészetesen olyanokat, amelyek megoldása elősegíti városaik, községeik gazdasági, szellemi életének a fellendülését. Az említett gyűléseken több mint 1800 javaslat hangzott el. Ezen nagyszámú javaslat feldolgozására minden község­ben és megyei szinten is bi­zottság létesült, azzal a megbí­zatással, hogy dolgozza ki a helyes javaslatok gyakorlati megvalósításának lehetőségeit. A javaslatok tanulmányozása alapján arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezek nagy rész° alkalmas arra, hogy pártunk politikájának azon célkitűzése­it szolgálja, amely a falu és a város közötti különbség fokozatos megszüntetését céloz­za. Zágon és más községek la­kosai a község teljes villamo­sításához kérik a képviselője­löltek segítségét. Komando, Szotyor, Köpec dolgozói a tö­kéletesebb egészségügyi ellátást sürgetik. Más helyeken a gaz­dasági tevékenység, a közel­­látás fellendítését szorgalmaz­zék. Száldobos, Kézdi­vásárhely és más helységek lakói új kul­túrotthon­ok építésében vagy a meglev­ők jobb berendezésében kérik a képviselőjelöltek segít­ségét. Az illetékes szervek komoly gonddal láttak hozzá az el­hangzott javaslatok feldolgozá­sához, azzal a céllal, hogy a közelgő képviselőjelölt találko­zók alkalmával máris konkrét választ adhassanak, hogy ja­vaslataik közül melyik mikor, és hogyan valósítható meg. TI­ KÖR: Milyen feladatok előtt áll jelenleg a Szocialis­ta Egységfront megyei taná­r Mivel a jelölések törvé­nyes határideje január 30-án lejár, a Szocialista Egységfront megyei tanácsának feladata nyomon követni, hogy a vá­lasztók nem fellebezik-e meg valamelyik képviselőjelölt je­lölését. Mert ha igen, meg kell vizsgálnunk, jogos-e vagy nem a fellebbezés. Ha a fellebbezés jogosnak bizonyul, akkor idő­ben gondoskodni kell abban a választási kerületben újabb jelölésről. Reméljük, hogy i­­lyen fellebbezésekre nem kerül sor. A jelölések véglegessé válá­sa után, 1969. január 9-től kez­dődően rátértek a képvise­lőjelöltek és a választók kö­zötti találkozók előkészítésé­re és megtartására. Ezek a ta­lálkozók azt a célt szolgálták, hogy a választók jobban meg­ismerjék jelöltjeiket, és ugyan­akkor ke­letet kapjanak a jelölő gyűléseken felvéteti problémáikra. A jelöltekkel való találkozás újabb alkalom volt különböző gazdasági és kulturális kérdések megvitatá­sára. Rohamosan közeleg március 2-a, a szavazás napja. Gondolni kell a szavazókörzeti bizottsá­gok kijelölésére és a szavazás előkészítésére is A megye te­rületén 96 szavazó­körzetet ál­lítunk fel. Ezeket a szavazókör­­­­zekét a néptanács végrehajtó bizottsága közzétette. Folya­matban van a körzeti bizott­ságok megválasztása és ez a felkészítése. Legkésőbb január 30-án min­den községi és városi népta­nács végrehajtó bizottsága köz­zéteszi a választási névjegy­zékeket. Ugyanakkor felhívást intéztünk minden választóhoz, hogy ellenőrizze a választási névjegyzéket azért, hogy az e­­setleges kihagyásokat vagy té­ves beírásokat minél hama­rabb tisztázni lehessen. Március másodikán, akár­csak az egész ország, megyénk lakossága is az urnák elé já­rul, hogy szavazatával kifeje­zésre juttassa a Román Kom­munista Párt politikájába ve­tett bizalmát. Szeretnék, ha megyénk lakossága — már a reggeli órákban — szavazatát adná a Szocialista Egységfront jelöltjeire, és arra a nagyszerű távlatra, amelyet a pártpoliti­ka ny­it meg hazánk előtt. 2 asszonyjelölt .4 falusi ház kom­hájában ülünk néhány­an A gsazdasz­­szony boros poharakat vesz elő, és saját készítményű­ borával kínál Házi dolgokról folyik a beszéd, de a szó önkéntelenül is visszakanyarodik a falu, a község problémáira, azokra a kérdésekre, amelyeket a fél­órával azelőtt tartott képviselő­­jelölő gyűlésen az emberek fel­vetettek avagy elhallgattak Mert hiába szép falu Közép­­ajta, van még itt tennivaló éppen elén Ezt bizonygatja a ház asszonya, Bedő Ida is, akit a már említett népgyűlésen a közé­pajtáink megyei képvise­lő­jelöltjüknek állítottak a március 2-i választásokra. S ha ott nem is mondott sokat, nem ígérgetett, hisz nem kenyere a szó, most nyugodtan, szép sor­­ában ad­ja elő a javításra, megoldásra váró hibákat, mu­lasztásokat Először is meg kell javítani a Szentgyörgy felé ve­zet­, útvonalon levő hidat, a­­m­elyet a faipari vállalat em­berei tettek tönkre, de most­­tudni sem akarnak róla Ne­héz így átkelni a patakon, kü­lönösen az iskolás gyermekek­nek. „De mondják meg ala­ttuk, nem tudtak volna azok az autók ott eljárni, ahol most is járnak? Tudhatták volna, hogy azt a nehéz farakományt nem sokáig bírja a híd !“ A malom ügye is, amelyről a jelölésen is beszélt az egyik hozzászóló, szóba kerül. Igen, valamit ten­ni kell: a jelenleginél erősebb hajtóerőt kell beszerezni, ne kényszerüljenek az emberek arra, hogy a legnagyobb do­logidőben is más faluba jár­janak gabonát őrletni. Meg az­tán ott van a falu között a malomárok, annak a kérdését is meg k­ell nézni, s olyan megoldást találni, ami a közel 200 éves árkot visszahelyezi régi „jogaiba“ Többször bebi­zonyosodott már, hogy szűkje esetén bizony milyen jól fog a malomárokban csörgedező víz. Deh­át ugye ezt nem mindenki érti meg A jelölő gyűlés előtt mind­össze annyit tudtam Bedő Idá­ról, hogy a helybeli MTSZ tag­ MÁRCIUS 2. ja, szorgalmasan dolgozik, nő létére évente átlag 200 mun­ka­­­napot teljesít. S azt is mond­ták róla, hogy erélyes, szereti az igazságot, az egyenességet, bátran szemébe mondja bárki­nek a hibáját. Biztosak lehetnek a közép­­ajtaiak, hogy Bedegs Ida becsü­lettel fogja teljesíteni megbí­zatását Erre garancia őszinte­sége, tenniakarása, munkabí­rása, no meg az az évente tel­jesített 200 munkanap is. Barcs­ Péter megyei TÜKÖR A MINISZTERTANÁCS határozata az új bérezési rendszer kikísérletezésének általánosításáról és a fizetések emeléséről az élelmiszeripari vállalatokban A Minisztertanács nemrég határozatot fogadott el, amely­­lyel ez év február 1-től jóvá­hagyja az új bérezési rendszer kikísérletezésének általánosítá­sát és a fizetések emelését az összes köztársasági érdekeltsé­gű élelmiszeripari vállalatok­ban. A határozat hozzátartozik a IX. Parikongresszuson a dol­gozók életszínvonalának eme­lésével kapcsolatban kijelölt előirányzatokhoz. E határozatnak megfelelően az élelmiszeripari munkások, mérnökök, közgazdászok, tech­nikusok és tisztviselők fizeté­sét 1969-ben átlag 10,0 száza­lékkal emelik, ami évente mintegy 200 millió lej fizetés­többletet jelent, a kis fizeté­sek 1907-ben történt előzetes, 73 millió lejes összegű emelé­sével a fizetés összesen átlag 15,1 százalékkal növekszik. A fizetésemelésben több mint 180 000 alkalmazott­­részesül, ezeknek fizetése évente több mint 330 millió lejjel megha­ladja majd az 1967. augusztus 1. előtt folyósított fizetéseket. Az új bérezési rendszer ál­talános elvei alapján az ipar­ágban a munkások és a mű­szaki-adminisztratív személy­zet fizetését a munka mennyi­sége, minősége és felelőssége szerint állapítják meg, közvet­lenebbül hozzákapcsol­v­a azt minden dolgozó és az egész vállalat termelési eredményei­hez. A díjszabás szerinti fize­tés részaránya a teljes kere­setijén jelentősen növekszik azzal, hogy beolvasztják a díj­­szabás szerinti fizetésbe­ a je­lenleg akordból és prémium­ból származó többletek­­­­ na­gyobb részét. A jelenlegi ha­tározat rendszert irányoz elő a rendkívüli munkaeredmé­n­yeket elért alkalmazottak ju­talmazására. Ugyanakkor azért, hogy növekedjék az alkalma­zottak érdekeltsége a vállalati tevékenység gazdasági haté­konyságának emelésében, elő­irányozták évi jutalmak folyó­sítását azok számára, akik sa­ját erőfeszítésükkel hozzájárul­tak a tervezett nyereség túl­szárnyalásához. Az új fizetési rendszer ér­dekeltségi lehetőségei megte­remtik a feltételeket a vállala­ti munkaközösségek ösztönzé­sére a termelés, a munka ma­gas fokú megszervezésében, a termelőkapacitás és a munka­idő ésszerű felhasználásában, a megalapozott munkanormák alkalmazásában és az anyagfo­gyasztás csökkentésében a munkatermelékenység növ­elé­séért és a termelési költségek csökkentéséért. A v Olt textilművek új gépcsarnoka a baconiak jelöltje A megyei tanfelügyelőség főinspektorával, Izsák Ferenc elvtárssal hivatalában beszél­getünk. Választókerülete prob­lémáiról szeretném faggatni, de a rengeteg adathalmaz kö­zött eltörpül a falu, s tulajdon­képpen az az érzésem, hogy ezzel az egész megyére kiter­jedő munkájával kellen­e fog­lalkoznom és nem a kerülettel, amely csak akkora ebben a számtengerben, mint egy por­szem. Megtudom tőle, hogy még ebben az évben központi fűtést kap az 1-es számú lí­ceum, s olyan számokat hal­lok, melyeket kétszer kérdek meg­ 5 200 000, 4 350 000, s úgy hirtelen nem is tudom elkép­zelni, mennyi lehet ez az ösz­szeg. — Baconban rátértünk a tíz­osztályos oktatásra s az iskola tanterületét is bővítjük. Már a jövő évben indul a IX. osztály de beszélgessünk in­kább másról — mondja Izsák Ferenc elvtárs —, mert attól félek, még azt mondanák más körzetek lakói, hogy Baconban azért mennek jobban tanügyi vonalon a dolgok mert én, a főinspektor vagyok annak a körzetnek a jelöltje Cseng a telefon. A vonal túl­só végén a tan­ügy­mini­sztéri­um valamelyik osztálya, Izsák elv­társ pedig jegyzetfüzeteiből számokat diktál, bocsánat­kérő­en néz rám, int, hogy foglal­jak helyet, mindjárt folytatjuk. — Hát ez van — mondja, s mikor újra folytathatnám a beszélgetést, újra cseng a te­lefon, valamelyik iskola be nem küldött számláit követeli egy bútorgyár. Aztán ismét van néhány perc ideje — majd beszélgetünk a választások, a tanügyi évzárás után, remélem, addig csak történik valami o­­lyasmi, amiről izgalmasabb lesz elbeszélgetni. Mert ezek a számok .. de sokan vannak...! de csak mi tudjuk, hogy mennyi munka van velük, míg valóra válnak. Vass Zoltán II. évfolyam 55. szám

Next