Megyei Tükör, 1970. január (3. évfolyam, 108-111. szám)
1970-01-10 / 108. szám
■'fc. év kezdetén Beszélgetés VÁNCSA TIBORRAL, az illyefalvi községi pártbizottság titkárával Ilyenkor, év elején mindig nagy lendülettel indulunk neki a munkának, s az eredményeik végeredményben attól függnek, hogy sikerül-e ugyanolyan kitartással dolgozni egész esztendőben, vagy pedig időközben „leadunk“ a lelkesedésből. Ez nyilván nemcsak a termelőmunkára jellemző, hanem egyéb tevékenységi területre, köztük a pártmunkára is. Nemhiába beszélünk a rendszeres munka szükségességéről, a folytonosság biztosításáról, mert bizony enélkül erős pártéletről aligha lehet szó. És akkor, amikor egyikmásik községi bizottságot vagy alapszervezeti bürót elmarasztaltuk, éppen a munkájukban megnyilvánuló rendszertelenséget, kampány jelleget kifogásoltuk. Emlékszem, jó néhány hónappal ezelőtt sok elmarasztaló szót hallottunk az illyefalvi pártbizottság tevékenységéről is. Sem gazdasági, sem szervezeti téren nem nőttek föl arra a szintre, amelyet joggal elvárhatunk egy község vezetőségétől. Az utóbbi időben azonban mintha megmozdult volna valami Illyefalván. Egyre többet emlegetik a jók között, és gazdasági téren is kezd túllépni az eddigi nehézségeken. Természetesen, problémák most is akadnak. Nem mindent lehet egyszerre megoldani, de kétségtelenül a munka kezd jobb mederbe terelődni, S ennek hatása gazdasági, kulturális, ideológiai téren egyaránt jól érződik. Nem kis szerepe van ebben Váncsa Tibornak, a községi pártbizottság nemrég megválasztott, évjárat szerint te fiatal titkárának. — Abban tényleg igazad van, hogy sok probléma felvetődik Miyefalván, és elég nehéz dolog ezekkel megküzdeni. Csak most látom, hogy nem is olyan könnyű egy község élén állni, az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. S természetesen elég sok nehézség felmerül pártmunkában is. A szervezet nem a nagy, más községekhez viszonyítva, a megoldásra váró kérdések azonban mennyiségi szempontból is, úgy gondolom, nyugodtan hasonlíthatók bármelyik nagyobb község problémáihoz. A községben összesen öt alapszervezet működik, mintegy 210 taggal. Az lenne a jó, ha mindenik kifogástalanul tevékenykednék, sajnos, ez lehetetlen. Ha mégis sorrendet kellene felállítanom, először is az iskolai alapszervezetet említeném, utána nyomban az illyefalvi termelőszövetkezeti alapszervezetet. Ez utóbbinak különösen azért örvendek, mert a bürótól nagy segítséget kaptunk a munkaerő mozgósításában, kihasználásában, s ha kampányok idején rá is szorultunk az idegen munkaerőre, mégis sikerült a legfontosabb mezőgazdasági munkálatokat idejében elvégezni. Ugyanezt elmondhatom a szentkirályi alapszervezetről is, azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi időben mintha a bürótagok nem dolgoznának olyan lelkesedéssel, elhanyagolják feladataikat, nem törődnek saját határozataik végrehajtásával. Legtöbb nehézség az intézmények pártalapszervezeténél merült fel. Nem mintha nem tevékenykednének, de ez a tevékenység legtöbbször csak a gyűlések megtartásában merül ki, ez azonban nem elég. Elhanyagolták az emberek nevelését, ennek legjobb bizonyítéka az alábbi eset: az egyik elárusítót 1968-ban vették fel párttagnak, rá néhány hónapra elveszítette tagsági könyvét. Az alapszervezet határozata értelmében új könyvet kapott, de tovább nem foglalkoztak vele, megsértette a közvagyont, s ennek az lett a következménye, hogy ki kellett zárni az alapszervezetből. Ügyét törvényszéken is tárgyalták. Sajnos, a ehhez hasonló eseteink még vannak, csak 1969-ben 17 ügycsomót továbbítottak Illyefalváról lopás és sikkasztás miatt a törvényszékhez, nem is beszélve a kisebb büntetésekről. Sajnálatos tény viszont, hogy közöttük egy párttag is van. Kemény elhatározásunk hogy ebben az esztendőben, fokozatosan megszüntessük a visszaéléseket,, megerősítsük az emberekben a közvagyonnal szembeni helyes viszonyulást. — Említenél néhányat főbb célkitűzéseitek közül? — Gazdasági téren ebben az időszakban nagy hangsúlyt helyezünk a fogyasztási szövetkezet előtt álló tervfeladatok teljesítésére. Annál is inkább, mert bizony sok bírálatot kaptunk a felsőbb szervektől és vásárlóktól is az elárusítás minőségével és az áruellátással kapcsolatosan. Ugyanakkor nyomon követjük a tavaszi mezőgazdasági munkálatokra való előkészületeket, azt szeretnék, hogy rendes időben, optimális körülmények között végezhessük el őket. Természetesen, számítunk tagság, elsősorban a párttagok támogatásra, főleg a termelőszövetkezeti tagok mozgósításában. Tovább erősítjük az állattenyésztő részleget. Annak idején Illyefalva híres volt állattenyésztéséről, sajnos, az utóbbi időben eléggé gyenge állatállománnyal rendelkezik a gazdaság. Nos, a pártbizottság gazdasági komissziója feladatul adta, hogy minél hamarabb tanulmányozza e szektor továbbfejlesztésének lehetőségeit. Reméljük, erőfeszítéseinknek meg is lesz az eredménye. A politikai-ideológiai nevelés terén pártoktatás jó menetét elsősorban a igyekszünk biztosítani. Úgy gondolom, ebből a szempontból is jól indultunk, hisz a látogatók száma és az érdeklődés is kielégítő. — Mi a véleményed, bíznak-e az emberek a községi pártbizottságban? — Úgy érzem, igen. Amikor ezt kijelentem, akkor főleg arra alapozok, hogy az emberek valóban bizalommal fordulnak hozzánk ügyes-bajos dolgaikkal, személyes problémáikkal. Igyekszünk ezeket minél hamarabb és minél jobban megoldani, mert a pártbizottság iránti bizalmat csakis ilyen módon erősíthetjük. Péter Sándor MEGHÍVÓ Kovászna megye néptanácsának végrehajtó bizottsága meghívja képviselőit a néptanács VI. rendes ülésszakára, amelyet 1070. január 23-án 9 órai kezdettel tart Sepsiszentgyörgyön, a megyei néptanács székházában Kovászna megye néptanácsának végrehajtó bizottsága 2 megyei TÜKOR KoRai TUDOMÁNYOSMŰSZAKI FORRADALOM Az Egyesült Nemzetek megbízásából Auger francia fizikus tanulmányozta a természettudományok fejlődését. Az általa készített jelentésben olvashatjuk : „A tudományos kutatás, amely a XIX. század világában csupán mellérendelt szerepet játszik, a XX. században olyan fontossá vált, hogy ma már lehetetlen leírni a társadalmat a tudomány szerepének figyelembevétele nélkül." Századunkban a tudományos forradalom következtében teljesen megváltozott az embernek a világról, önmagáról és a társadalomról alkotott képe. Nincs életünknek olyan területe, olyan órája, amelyben ne éreznők hatását. Mi is a tudományos-műszaki forradalom ? Az ipari forradalom a természettudományok közvetlen ipari alkalmazását eredményezte, amely termelést, világnézetet, az embernek a termelésben elfoglalt helyét egyaránt kizetkeztette XIX. századi ruhájából. Az elektronika, atomenergia és az automatizálás társadalma ma lényegesen különbözik mindattól, ami eddig volt. A tudományosműszaki forradalom több, mint a termelőerők forradalma. Kiterjedt az egész társadalomra, lényeges átalakulásokat idézett elő a termelés társadalmi viszonyaiban is. Nehéz a teljesség igényével összefoglalni azokat a felfedezéseket, amelyek megváltoztatták az ember világképét és meghatványozták az anyagi javak termelését. Általában a következőket szokták az első helyeken emlegetni: 1. az anyag szerkezetének megismerése 2. az atomenergia feltárása és hasznosítása 3. kibernetikai 4. termelés automatizálása 5. űrkutatás 6. tömegkommunikációs eszközök fejlődése 7. molekuláris biológia. Mindezek nem csak önmagukban forradalmiak, hanem hatással vannak a gondolkodásra és hagyományos társadalmi berendezkedésre. Az emberiség felhalmozott tudása — ismerete a világról és a termelésben felhasznált tudása —— minden tíz esztendőben megduplázódik. „A történelem kezdete óta élt tudósok 90 százaléka ma él és dolgozik" (Augers. Tömören összefoglalva : a tudományos-műszaki forradalom indukciós hatására megnövekedett azoknak a társadalmi folyamatoknak a mennyisége és jelentősége, amelyeket a tudományos-műszaki haladás indított el. A forradalmasító felfedezések termelési és társadalmi kihatásaira szemléletes példának tekinthetjük a kibernetikát. A computerek (számítógépek) számításokat végeznek az elkészített programok alapján. Felhasználják a termelés irányítására is, például nitrogénműtrágya gyárakban. Olyan számításokat, amilyeneket 30—40 évvel korábban nem végeztek el matematikus hiányában, azt ma a számítógépek játszva végzik el. Egy közepes számítógép annyi számítást végez egy óra alatt, amennyit 500 000 ember. Ezer ilyen számítógép kb. 500 millió ember munkáját képes ezen a tevékenységi területen helyettesíteni. A számítási technika gépi gyorsulásának társadalmi hatását szellemes hasonlattal foglalta össze az egyik hírneves fizikus : ha egy ország kiterjedt számítógép-parkot épít ki, akkor a teljesítőképesség tekintetében megsokszorozza a lakosság számát. A Földön a computerek száma ebben az évben meghaladja a 100 000-et. 1907-ben még „csak" 75 000 computer üzemelt. A világ jelenlegi számítógép-parkja több mint 3 milliárd műveletet tud elvégezni másodpercenként. A kibernetika felhasználása nem korlátozódik a számítási műveletek elvégzésére. A gazdasági irányítás tudományos rendszere a lehető legnagyobb mértékben felhasználja a korszerű kibernetika eszközeit, a fejlett hírközlő-berendezéseket, adatfeldolgozó gépeket, elektronikát. A korszerű adatfeldolgozó- és számolóberendezések segítségével ma már termelés-programozási és egyéb gazdasági, döntés jellegű problémákat is megoldhatunk. Fontosak azok a változások, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom a munka integrálódásában idéz elő. A XVIII. századi ipari forradalom azt eredményezte, hogy az emberi tevékenység felaprózódott részműveletekre. A középkori asztalos munkája értelmes, alkotó tevékenység volt. Teljes értékű tárgyat készített, mert ő kezdte meg és ő is fejezte be az asztal előállítását. Az ipari forradalom a munkának ezt a „teremtő" jellegét megszüntette, mégpedig azáltal, hogy a munkát részműveletekre aprózta. Az a munkás, aki a bútorgyárban csak asztallábakat szabdal le, az aligha végez alkotó munkát. A tudományos-technikai forradalomban a részműveleteket az embertől a gép veszi át. Az ember egyre inkább a gépek, automata gépsorok irányítását végzi. A felaprózott munka integrálódik. Az emberi munka újból értelmes tevékenységgé válik. A termelés automatizálása, gazdasági élet kibernetikus irányítása óriási mértékben megnövelte a tudás, műveltség társadalmi fontosságát. Mint már említettük, a tudomány ismeretanyaga tízévenként megkétszereződik. Az emberi agy befogadó képessége nem mutat ilyen fokú fejlődést. Enyhén szólva, a diploma minden évtizedben elavul. A régi lexikális tudásra alapozott oktatást teljesen át kell alakítani az új követelmények szerint. Az új szakembernek szakterülete feletti áttekintésre, tudományos gondolkodásmódra van szüksége, mert ez teszi alkalmassá arra, hogy alkotója asszimilálni tudja a rohamosan változó tudást. Úgy is megfalmazhatnók, hogy a modell az a típusú képzettség, amelynek lényege a gondolkodás és a tájékozódás, a könyvtár, ahol a kezét rá tudja íenné"n arra, ami munkájához szükséges. Nálunk is ezért korszerűsítették az oktatást. A kibontakozó forradalmi változások szükségessé tették az iskola korszerűsítését, a fejlődés irányvonalához való igazítását, mert fontos, hogy az oktatás elöl járjon, és ne csak lépést tartson. Természetesen, nem csak az intézményes oktatás csiszolása fontos, hanem a munkahelyen történő szakmai továbbképzés is. A technika fejlődése 5—10 évenként új gyártási módszereket, új iparcikkeket vezet be. A tudomnyos társadalomépítésnek a XX. században elsődleges fontossággal kell figyelembe vennie a tudományosműszaki forradalom társadalmi követelményeit, mert nem csak a termelőerők forradalmáról van szó, hanem termelési viszonyok tökéletesítéséről is, a termelőerők fejlettségi színvonalából származó követelmények szerint. Megváltozik a társadalom szerkezeti felépítésében a társadalmi osztályok összetétele, szellemi fizionómiája, eloszlása a termelési ágak között. A vezetés és irányítási rendszer korszerűsítése, a bérezés javítása, az oktatás fejlesztése, új technika alkalmazása követelmény. A szocializmus természete elválaszthatatlan a tudománytól A sokoldalúan fejlett társadalom építésének iránytűje a tudomány. A tudományos-műszaki forradalom azt a magasrendű célt tűzi az ember elé, hogy alkotva dolgozzon. Ha ezt a társadalom meg tudja valósítani, akkor értékekben és emberségben egyre gazdagodni fog. Fábián Ernő 108 ____ ■ ........ III. évfolyam 108. szám