Megyei Tükör, 1970. december (3. évfolyam, 188-214. szám)
1970-12-01 / 188. szám
PÁRTÉLET NAGY AJTA J TANULSÁGOK Talán nem tévedek, ha az Ajta községi párttagok beszámoló- és választási közgyűlésének jellemzését azzal a mozzanattal kezdem, amikor a fiatal Bedö Mihály, a mezőgazdasági termelőszövetkezet középajtai részlegének állatgondozója ittasan lépett be a terembe. Eléggé sajnálatos, sőt meghökkentő volt ez a belépés, ám okot és alapot szolgáltatott arra, hogy az ezután felszólalók elsősorban magáról az emberről, a nevelés, tanítás szükségességéről szóljanak. Igazat kell adnunk a községi pártbizottság titkárhelyettesének : valóban meg kell vizsgálnunk a gazdasági eredményeket, a termelési mutatószámokat, de nagyot tévedünk, ha e számok mögött nem látjuk meg az embert, ha elfelejtünk azokkal foglalkozni és törődni, akik ezeket az eredményeket megvalósítják. S végeredményben akkor beszélhetünk tényleges sikerekről egy község életében, ha mindkét gazdasági és műveltségi területen jó munkát végeztünk. Egyik feltételezi, meghatározza a másikat. Úgy látszik azonban, Nagyajtán valami nehézség állott elő : nem, a gazdasági megvalósítások egyáltalán nem szívderítők, s nevelés terén is akad még éppen elég javítanivaló. A jelentésből idézem : ,,A mezőgazdasági területhez viszonyítva kevés az effektíven dolgozó téesz-tagok száma, ami az évek hosszú során nehézséget okozott a munkaszervezés terén. Ezt szemlélteti a következő számadat is: összmezőgazdasági terület 4190 ha, amelyből szántó 1326 ha, kaszáló 1564 ha és legelő 1117 ha, ezzel szemben az összmunkaerőből csupán 500 dolgozik effektíven. A nehézség áthidalása érdekében a pártbizottság megfontolt intézkedéseket foganatosított a gazdaság pártbizottsága és vezetőtanácsa, valamint gépesítési vállalaton keresztül. Hatásfoka ennek abban mutatkozott meg, hogy azokat a munkákat, amelyeket gépesítettünk, mint például az őszi és tavaszi vetés, kombájnnal való cséplés és mások, mindig időben és jó körülmények között végeztük el. A gyakorlat azt bizonyította, hogy az öntözésre fordított kiadást a termés duplán visszatéríti. Jó példa erre a 40 hektáron bevezetett öntözéses rendszer a kertészetben és más helyeken." A fenti szöveg kétségtelenül nagyon szépen hangzik, viszont az igazság magvát valahol abban kell keresni véleményünk szerint amit a mezőgazdasági mérnök is hangsúlyozott felszólalásában: 1. munkafegyelemre nem igen lehet beszélni ebben a gazdaságban Előfordult már, hogy valamilyen munkálato jó előre megbeszélték, mindannyian egyetértettek, s amikor végre kellett volna hajtani, az egész kezdeményezés csődött mondott az emberhiány következtében. 2. nem volt mozgósító erő a községben, ezt a szerepet sem a pártbizottság, sem a vezetőtanács nem tudta sikeresen betölteni. 3. a vezetőtanács nem követte nyomon a határozatok végrehajtását, tagjai közül pedig senkit sem vontak felelősségre a mulasztásokért. 4. a községi pártbizottság nem ismeri kellőképpen a gazdaság ügyeit, gondjait Talán ezért is nem említettek a jelentésbei senkit név szerint, sem azokat akik jól dolgoztak megérdemlik a dicsérő szót, sem pedig a hátrahúzókat. 5. a községi pártbizottság segítsége legtöbbször utasításokból állott, eben merült ki, ahelyett, hogy megvizsgálták volna a nehézségek okait. Jól emlékszem, pár hónappal ezelőtt éppen az ajtai termelőszövetkezet pártbizottságának tevékenységéről, munkájának hatékonyságáról beszélgettünk. Azok, akik közelebbről ismerték ezeket a problémákat, nem éppen a leghízelgőbben beszéltek erről a pártbizottságról. Gyengének tartották, amelynek tagjai nagyon sokszor elfelejtik, hogy valamit tenniük is kellene a gazdaság ügyeinek rendezéséért. Nem vonták felelősségre a vezetőtanácsot, nem ellenőrizték munkáját, így bizony hibák is csúsztak be az irányító tevékenységbe. Most a választási közgyűlésen nem volt ilyen szigorú kritika, pedig nehezen hinném, hogy a dolgok valamelyest is változtak volna. Ezt híven tükrözik a rossz, gazdasági eredmények. Viszont úgy véljük sokkal inkább hangsúlyozni kellett volna a községi pártbizottság tevékenységének ezt a területét, a gazdaság pártbizottságával szembeni álláspontját, azokat a módszereket amelyekkel a pártbizottsági tagokat próbálta bevonni a munkába. Kétségtelenül helyes véleményként hangzott el, hogy feltétlenül talpra kell állítani a gazdaság pártbizottságát, mégpedig úgy, hogy legyen képes megoldani a hatáskörébe tartozó kérdéseket. Máskülönben a gazdaság vezetőségében több bizottsági tag is dolgozik, velük kell kezdeni a felelősségre vonást, ha nem megy a munka. A jelentésből idézem : ,,Mind a pártbizottság, mind pedig az alapszervezetek tevékenységében hiányosságnak róható fel, hogy a tagok nem mindig vettek részt teljes létszámban a rendes havi közgyűléseken. A büró nem tett meg mindent, hogy kellőképpen előkészítsék a gyűléseket, s ilyenformán a hatásuk is csökkent. Egy másik hiányossága volt az alapszervezeti bürónak és egyes esetekben a községi pártbizottságnak is, hogy a kiadott feladatokat nem minden esetben kérték számon." Ezek után már természetesen azon sem csodálkoztunk, hogy a községi párttagsági közgyűlést mintegy három órás késéssel tudták megkezdeni, mert nagyon sokan nem érezték kötelességüknek azon részt venni. Persze, az a 15- 20 ember, aki elvárja, hogy kocsival menjenek utána, nem törődik mások idejével, nem törődik saját feladataival, felelőtlen magatartásával csak gyengíti a pártéletet is. Többen meg is jegyezték a felszólalók közül, hogy máskor a tagfelvételre is sokkal alaposabban készítsék fel az embereket, s ne csupán a számadatokban kifejezhető mennyiségi növekedést tartsa szem előtt a pártbizottság, hanem a párttagi minőség problémáját is. A községi pártbizottságnak a gyűlés konklúziójaként is nagyobb hatékonysággal kell kifejtenie propaganda tevékenységét. És ennek — idézem a jelentésből — „a párttagsági tudatban, a párt- és a munkafegyelemben, a termelő munkában való aktív bekapcsolódásban, a párttagok közügyi tevékenységében kell visszatükröződnie. Nem puszta szavakban és rideg jelentésekben kell kifejezésre juttatnia, hanem az egész községet átfogó, minden munkaterületen megmutatkozó, kézzelfogható, tonnákban és méterekben mérhető, az elvtársi megbecsülésben és kölcsönös segítségben megnyilvánuló eredményekben". Péter Sándor TÁVIRAT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRSNAK, AZ RKP FŐTITKÁRÁNAK BUKAREST Szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs ! A Kovásna megyei Szentkatolna község tanítói, a mai és az egykori tanulók, szülök, a község valamennyi lakosa háláját és nagyrabecsülését fejezi ki a párt- és államvezetőknek és személyesen Önnek, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, iskolánk fennállásának 300 éves évfordulója alkalmából. Köszönetet mondunk azért a rendkívüli gondoskodásért, amelyet ön tanúsít a tanügyi intézmények fejlesztése iránt, a párt X. kongresszusán kijelölt feladatok valóra váltása érdekében, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom létrehozásáért. Ez az évforduló újabb megnyilatkozása annak a támogatásnak, amelyet pártunk nyújt az együttélő nemzetiségek haladó hagyományainak ápolására és kultúrájuk állandó fejlődésének biztosítására. A felszabadulás utáni években a szentkatolnai iskola is, akárcsak hazánk többi iskolája nagyot fejlődött mind az anyagi alap, mind az oktató-nevelő folyamat tökéletesítése tekintetében. A régi iskola melle öt új tantermet, egy jól felszerelt laboratóriumot építettek és sportpályát létesítettek a gyermekek számára. Biztosítjuk pártunk Központi Bizottságát, és személyesen önt, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy fáradhatatlanul dolgozunk az új nemzedéknek a párt és állam iránti határtalan odaadás szellemében való neveléséért, az RKP X. kongresszusán kijelölt nagyszerű feladatok valóra váltásáért, hogy újabb nagyszerű sikerekkel köszöntsük pártunk megalakulásának félévszázados évfordulóját, s ezáltal járuljunk hozzá drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság szüntelen felvirágoztatásához. Szentkatolna, 1970. november 29. A szentkatolnai általános iskola tanszemélyzete, diákjai és szülői bizottsága ÜNNEPELT A SZENTKATOLNAI ISKOLA Úgy látszik, ez évi ősz százados iskoláink ünnepeit hozta el A barátosiak, kilyeniek, nagyborosnyóiak után most a szentkatolnaiakra került a sor. Iskolájuk 300. évfordulóját köszöntötték az elmúlt vasárnap Az ünnepségre nagy számú közönség gyűlt össze a falu lakóiból, de eljöttek az iskola volt tanítványai, tanítói is. A Gaudeamus-t nagy áhítattal énekelték együtt idős, nyugdíjas tanítók és az iskola mai tanulói, székelyruhába felöltözött tanerői. A gyűlést Zakariás Ernő iskolaigazgató nyitotta meg, majd Bakk Pál tanító, az iskola és a község történetének lelkes búvára méltatta az öreg Alma Maler több évszázados tevékenységét, amelynek padjaiból került ki Bálint Gábor, a hírneves nyelvész is. Demény Karolina, nyugdíjas tanítónő, aki egykor tanulója, majd tanítója és igazgatója volt ennek az iskolának, megható szavakkal emlékezett a közel negyven éves munkájára. Ugyanilyen megható volt annak a 79 éves bácsinak a beszéde is, aki annak idején, társaihoz hasonlóan, édesanyja varrta tarisznyában, hóna alá szorítva vitte a palatáblát. Az egész ünnepség, amely szerénységével málló volt az iskola hagyományaihoz, példázta azt az áldozatos munkát, amelyet az iskola mai tanerői fejtenek ki az ifjú generáció neveléséért, oktatásáért. (Folytatás az első oldalról) Pár nappal ezelőtt a szakszervezetek Kovászna megyei tanácsa plenáris ülést tartott. Napirenden a szakszervezeti csoportoknak a dolgozók munka és életkörülményeinek javításáért kifejtett tevékenysége szerepelt, különös tekintetel a munkavédelemre. A jelentésből kitűnt, hogy az állam szívügyének tekinti a balesetek és szakmai megbetegedések megelőzését, s ennek érdekében, számos intézkedést foganatosított, ugyanakkor csak 1970-ben 1,6 milliárd lejt utaltak ki erre a célra. Az eredmény nem maradt el, az utóbbi időben biztonságosabbakká váltak a munkahelyek és számos, egészségre ártalmas körülményt sikerült kizárni. Megyénkben az év harmadik negyedévében 5 millió lejt fordítottak munkavédelemre. Sajnos, az említett összegnek csak 8 százalékát költötték a munkahelyek biztonságosabbá tételére. Dobra Józsefnek, a megyei munkaügyi igazgatóság igazgatójának véleménye szerint ez az egyik oka annak, hogy nem dicsekedhetnek nagyeredményekkel, bár a tavalyi évhez viszonyítva csökkent a balesetek száma (1969-ben ezer alkalmazott közül 6 szenvedett balesetet, az idén ez az állag 5,2-re esett). Jelentős csökkenés észlelhető szakmai megbetegedések terén, de a a halálos, súlyos és rokkantságot hozó baleseteket el lehetett volna kerülni. Nagy hiba volt, hogy sokszor sem a munkahelyek közvetlen irányítói, sem a vállalatok vezetői nem figyelmeztették eléggé komolyan a munkavédelmi szabályok ellen vétőket. Ipari és mezőgazdasági egységek úgy próbáltak jó eredményt felmutatni, hogy szemet hunytak számos baleset esetén. Az ellenőrzések kiderítették, hogy negyedévenként 15— 20 baleset kivizsgálatlanul marad. A vállalati szakszervezeti csoportok, bár ismerik e helyzetet, tétlenül nézték azt. Vannak olyan vállalatok, ahol munka- és életkörülmények javításáért gyakran nemtörődömségből keveset tesznek. A kovásznai bútorgyárban például ,,eddig csak papíron javították meg a szellőztető berendezést". A szépmezői állami gazdaság és a megyei építkezési vállalat munkásainak egészségtelen szálláshelyeket biztosít. Ezek után senki sem csodálkozhat azon, hogy a megyei építkezési vállalat egyike azoknak az egységeknek, ahol a legtöbbször vétettek a munkavédelmi szabályok ellen. Egyes helyeken a munkások egészségügyi ellátása egyelőre nem kielégítő. A megyei egészségügyi igazgatóság próbált lépéseket tenni, hogy Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen egy-egy üzemi beteggondozót létesítsenek, de a felszólított vállalatok vezetőivel nem jutottak közös nevezőre. Több felszólaló hangsúlyozta a balesetelhárítási felkészítés fontosságát Komoly hiányosság, hogy némely helyen hónapról hónapra felolvassák a munkavédelmi szabályok azonos paragrafusait a különböző — az iparágakban megtörtént — balesetek előadása és megbeszélése helyett, munkavédelmi órák rendeltetése pedig nem más mint az érdeklődés felkeltése és fenntartása a munkabiztonság és a munkahigiéna iránt. A Szakszervezetek Országos Szövetsége részéről a plenárison részt vett Rădulescu Mircea elvtárs, aki a következőket mondotta : — Szép eredményeket értek el, de ezek még nem kielégítőek. A megelőzési akciókra fektessenek nagyobb hangsúlyt. A szakszervezeti bizottságok nyújtsanak konkrét segítséget, hisz a bizottság egyik tagjának, a társadalmi ellenőrnek a feladata a munkavédelem biztosítása és ellenőrzése. Észrevételeikkel forduljanak a vállalat vezetőihez. Csak ilyen formában mondhatják eredményesnek munkájukat. A baleseti gyakoriság, éppúgy mint aí selejt, az ipari termelés patológiás jelensége, amely a termelés eredményességét közvetlenül veszélyezteti. Nem meglátni ezeket és nem kiküszöbölni okaikat — minden esetben egyet jelent a termelékenység veszélyeztetésével. Vörös Előd A MUNKAHELYI BALESETEK ELHÁRÍTÁSA