Megyei Tükör, 1970. december (3. évfolyam, 188-214. szám)

1970-12-01 / 188. szám

PÁRTÉLET NAGY AJ­TA J TANULSÁGOK Talán nem tévedek, h­a az Ajta községi párt­tagok beszámoló- és választási közgyűlésének jellemzését azzal a mozzanattal kezdem, ami­kor a fiatal Bedö Mihály, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet középajtai részlegének állat­gondozója ittasan lépett be a terembe. Elég­gé sajnálatos, sőt meghökkentő volt ez a be­lépés, ám okot és alapot szolgáltatott arra, hogy az ezután felszólalók elsősorban magáról az emberről, a nevelés, tanítás szükségességé­ről szóljanak. Igazat kell adnunk a községi pártbizottság titkárhelyettesének : valóban meg kell vizsgálnunk a gazdasági eredménye­ket, a termelési mutatószámokat, de nagyot tévedünk, ha e számok mögött nem látjuk meg az embert, ha elfelejtünk azokkal foglal­kozni és törődni, akik ezeket az eredményeket megvalósítják. S végeredményben akkor be­szélhetünk tényleges sikerekről egy község é­­letében, ha mindkét gazdasági és művelt­ségi­­ területen jó munkát végeztünk. Egyik feltételezi, meghatározza a másikat. Úgy látszik azonban, Nagyajtán valami ne­hézség állott elő : nem, a gazdasági megvalósí­tások egyáltalán nem szívderítők, s nevelés terén is akad még éppen elég javítanivaló. A jelentésből idézem : ,,A mezőgazdasági területhez viszonyítva kevés az effektíven dol­gozó téesz-tagok száma, ami az évek hosszú során nehézséget okozott a munkaszervezés te­rén. Ezt szemlélteti a következő számadat is: összm­ezőgazdasági terület 4190 ha, amelyből szántó 1­326 ha, kaszáló 1­564 ha és legelő 1117 ha, ezzel szemben az összmunkaerőből csupán 500 dolgozik effektíven. A nehézség áthidalása érdekében a pártbizottság megfon­tolt intézkedéseket foganatosított a gazdaság pártbizottsága és vezetőtanácsa, valamint gépesítési vállalaton keresztül. Hatásfoka en­n­­ek abban mutatkozott meg, hogy azokat a munkákat, amelyeket gépesítettünk, mint pél­dául az őszi és tavaszi vetés, kombájnnal való cséplés és mások, mindig időben és jó körül­mények között végeztük el. A gyakorlat azt bizonyította, hogy az öntözésre fordított kia­dást a termés duplán visszatéríti. Jó példa erre a 40 hektáron bevezetett öntözéses rend­szer a kertészetben és más helyeken." A fenti szöveg kétségtelenül nagyon szé­pen hangzik, viszont az igazság magvát vala­hol abban kell keresni véleményünk szerint amit a mezőgazdasági mérnök is hangsú­lyozott felszólalásában: 1. munkafegyelemre nem igen lehet beszélni ebben a gazdaságban Előfordult már, hogy valamilyen munkálato jó előre megbeszélték, mindannyian egyetértet­tek, s am­ikor végre kellett volna hajtani, az e­gész kezdeményezés csődött mondott az em­berhiány következtében. 2. nem volt mozgósító erő a­ községben, ezt a szerepet sem a pártbi­zottság, sem a vezetőtanács nem tudta sike­resen betölteni. 3. a vezetőtanács nem követte nyomon a határozatok végrehajtását, tagjai kö­zül pedig senkit sem vontak felelősségre a mu­lasztásokért. 4. a községi pártbizottság nem is­meri kellőképpen a gazdaság ügyeit, gondjait Talán ezért is nem említettek a jelentésb­ei senkit név szerint, sem azokat akik jól dol­goztak megérdemlik a dicsérő szót, sem pe­dig a hátrahúzókat. 5. a községi pártbizottság segítsége legtöbbször utasításokból állott, eb­en merült ki, ahelyett, hogy megvizsgálták volna a nehézségek okait. Jól emlékszem, pár hónappal ezelőtt éppen az ajtai termelőszövetkezet pártbizottságának tevékenységéről, munkájának hatékonyságá­ról beszélgettünk. Azok, akik közelebbről is­merték ezeket a problémákat, nem éppen a leghízelgőbben beszéltek erről a pártbizottság­ról. Gyengének tartották, amelynek tagjai na­gyon sokszor elfelejtik, hogy valamit tenniük is kellene a gazdaság ügyeinek rendezéséért. Nem vonták felelősségre a vezetőtanácsot, nem ellenőrizték munkáját, így bizony hibák is csúsztak be az irányító tevékenységbe. Most a választási közgyűlésen nem volt ilyen szigorú kritika, pedig nehezen hinném, hogy a dolgok valamelyest is változtak volna. Ezt híven tükrözik a rossz, gazdasági eredmé­nyek. Viszont úgy véljük sokkal inkább hangsúlyozni kellett volna a községi pártbi­zottság tevékenységének ezt a területét, a gaz­daság pártbizottságával szembeni álláspontját, azokat a módszereket amelyekkel a pártbizott­sági tagokat próbálta bevonni a munkába. Két­ségtelenül helyes véleményként hangzott el, hogy feltétlenül talpra kell állítani a gazdaság pártbizottságát, még­pedig úgy, hogy legyen képes megoldani a hatáskörébe tartozó kérdé­seket. Máskülönben a gazdaság vezetőségében több bizottsági tag is dolgozik, velük kell kez­deni a felelősségre vonást, ha nem megy a munka. A jelentésből idézem : ,,Mind a pártbizottság, mind pedig az alapszervezetek tevékenységé­ben hiányosságnak róható fel, hogy a tagok nem mindig vettek részt teljes létszámban a rendes havi közgyűléseken. A bü­ró nem tett meg mindent, hogy kellőképpen előkészítsék a gyűléseket, s ilyenformán a hatásuk is csök­kent. Egy másik hiányossága volt az­ alapszerve­­zeti bürónak és egyes esetekben a községi pártbizottságnak is, hogy a kiadott feladatokat nem minden esetben kérték számon." Ezek után már természetesen azon sem cso­dálkoztunk, hogy a községi párttagsági köz­gyűlést mintegy három órás késéssel tudták megkezdeni, mert nagyon sokan nem érezték kötelességüknek azon részt venni. Persze, az a 15- 20 ember, aki elvárja, hogy kocsival menjenek utána, nem törődik mások idejével, nem törődik saját feladataival, felelőtlen ma­gatartásával csak gyengíti a pártéletet is. Töb­ben meg is jegyezték­­ a felszólalók közül, hogy máskor a tagfelvételre is sokkal alaposabban készítsék fel az embereket, s ne csupán a számadatokban kifejezhető mennyiségi növeke­dést tartsa szem előtt a pártbizottság, hanem a párttagi minőség problémáját is. A községi pártbizottságnak­­ a gyűlés konklúziójaként is nagyobb hatékonysággal kell kifejtenie propaganda tevékenységét. És ennek — idézem a jelentésből — „a párttag­sági tudatban, a párt- és a munkafegyelemben, a termelő munkában való aktív bekapcsolódás­ban, a párttagok közügyi tevékenységében kell visszatükröződnie. Nem puszta szavakban és rideg jelentésekben kell kifejezésre juttatnia, hanem az egész községet átfogó, minden mun­katerületen megmutatkozó, kézzelfogható, ton­nákban és méterekben mérhető, az elvtársi megbecsülésben és kölcsönös segítségben meg­nyilvánuló eredményekben". Péter Sándor TÁVIRAT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRSNAK, AZ RKP FŐTITKÁRÁNAK BUKAREST Szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs ! A Kovás­na megyei Szentkatolna község tanítói, a mai és az egykori tanulók, szülök, a község valamennyi lakosa hálá­ját és nagyrabecsülését fejezi ki a párt- és államvezetőknek és személyesen Önnek, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, isko­lánk fennállásának 300 éves évfordulója alkalmából. Köszönetet mondunk azért a rendkívüli gondoskodásért, amelyet ön tanú­sít a tanügyi intézmények fejlesztése iránt, a párt X. kongres­­­szusán kijelölt feladatok valóra váltása érdekében, a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom létrehozásáért. Ez az évforduló újabb megnyilatkozása annak a támogatás­nak, amelyet pártunk nyújt az együttélő nemzetiségek haladó hagyományainak ápolására és kultúrájuk állandó fejlődésének biztosítására. A felszabadulás utáni években a szentkatolnai iskola is, a­­kárcsak hazánk többi iskolája nagyot fejlődött mind az anyagi alap, mind az oktató-nevelő folyamat tökéletesítése tekinteté­ben. A régi iskola melle öt új tantermet, egy jól felszerelt labo­ratóriumot építettek és sportpályát létesítettek a gyermekek számára. Biztosítjuk pártunk Központi Bizottságát, és személyesen önt, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy fáradhatatlanul dolgozunk az ú­j nemzedéknek a párt és állam iránti határtalan odaadás szellemében való neveléséért, az RKP X. kongresszusán kijelölt nagyszerű feladatok valóra váltásáért, hogy ú­jabb nagy­szerű sikerekkel köszöntsük pártunk megalakulásának félév­­százados évfordulóját, s ezáltal járuljunk hozzá drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság szüntelen felvirágoztatásához. Szentkatolna, 1970. november 29. A szentkatolnai általános iskola tanszemélyzete, diákjai és szülői bizottsága ÜNNEPELT A SZENTKATOLNAI ISKOLA Úgy látszik, ez évi ősz száza­dos iskoláink ünnepeit hozta el A barátosiak, kilyeniek, nagy­­borosnyóiak után most a szent­­katolnaiakra került a sor. Is­kolájuk 300. évfordulóját kö­szöntötték az­ elmúlt vasárnap Az ünnepségre nagy számú közönség gyűlt össze a falu la­kóiból, de eljöttek az iskola volt tanítványai, tanítói is. A Gaudeamus-t nagy áhítattal é­­nekelték együtt idős, nyugdí­jas tanítók és az iskola mai ta­nulói, székelyruhába felöltözött tanerői. A gyűlést Zakariás Er­nő iskolaigazgató nyitotta meg, majd­ Bakk Pál tanító, az­ iskola és a község történetének lelkes búvára méltatta az öreg Alma Maler több évszázados tevé­kenységét, amelynek padjaiból került ki Bálint Gábor, a hírne­ves nyelvész is. Demény Karo­lina, nyugdíjas tanítónő, aki egykor tanulója, majd tanítója és igazgatója volt ennek az is­kolának, megható szavakkal emlékezett a közel negyven é­­ves munkájára. Ugyanilyen megható volt annak a 79 éves bácsinak a beszéde is, aki an­nak idején, társaihoz hasonló­an, édesanyja varrta tarisznyá­ban, hóna alá szorítva vitte a palatáblát. Az egész ünnepség, amely szerénységével málló volt az iskola hagyományaihoz, példáz­ta azt az áldozatos munkát, a­­melyet az iskola mai tanerői fejtenek ki az ifjú generáció neveléséért, oktatásáért. (Folytatás az első oldalról) Pár nappal ezelőtt a szakszerveze­­tek Kovászna megyei tanácsa plená­ris ülést tartott. Napirenden a szak­szervezeti csoportoknak a dolgozók munka és életkörülményeinek javí­tásáért kifejtett tevékenysége szere­pelt, különös tekintetel a munkavé­delemre. A jelentésből kitűnt, hogy az állam szívügyének tekinti a balesetek és szakmai megbetegedések megelőzé­sét, s ennek érdekében, számos in­tézkedést foganatosított, ugyanakkor csak 1970-ben 1,6 milliárd lejt utal­tak ki erre a célra. Az eredmény nem maradt el, az utóbbi időben biz­tonságosabbakká váltak a munkahe­­lyek és számos, egészségre ártalmas körülményt sikerült kizárni. Megyénkben az év harmadik ne­­gyedévében 5 millió lejt fordítottak munkavédelemre. Sajnos, az említett összegnek csak 8 százalékát költötték a munkahelyek biztonságosabbá téte­­lére. Dobra Józsefnek, a megyei mun­­kaügyi igazgatóság igazgatójának vé­leménye szerint ez az egyik oka an­nak, hogy nem dicsekedhetnek nagy­­eredményekkel, bár a tavalyi évhez viszonyítva csökkent a balesetek szá­ma (1969-ben ezer alkalmazott közül 6 szenvedett balesetet, az idén ez az állag 5,2-re esett). Jelentős csökkenés észlelhető szakmai megbetegedések terén, de a a halálos, súlyos és rokkantságot hozó baleseteket el lehetett volna kerül­ni. Nagy hiba volt, hogy sokszor sem a munkahelyek közvetlen irányítói, sem a vállalatok vezetői nem figyel­meztették eléggé komolyan a mun­kavédelmi szabályok ellen vétőket. Ipari és mezőgazdasági egységek úgy próbáltak jó eredményt felmu­tatni, hogy szemet hunytak számos baleset esetén. Az ellenőrzések kide­rítették, hogy negyedévenként 15— 20 baleset kivizsgálatlanul marad. A vállalati szakszervezeti csoportok, bár ismerik e helyzetet, tétlenül nézték azt. Vannak olyan vállalatok, ahol munka- és életkörülmények javítá­­­sáért gyakran nemtörődömségből­­ keveset tesznek. A kovásznai bútor­gyárban például ,,eddig csak papíron javították meg a szellőztető berende­zést". A szépmezői állami gazdaság és a megyei építkezési vállalat mun­kásainak egészségtelen szálláshelye­ket biztosít. Ezek után senki sem cso­dálkozhat azon, hogy a megyei épít­kezési vállalat egyike azoknak az egységeknek, ahol a legtöbbször vé­tettek a munkavédelmi szabályok el­len. Egyes helyeken a munkások egész­ségügyi ellátása egyelőre nem kielé­gítő. A megyei egészségügyi igazga­tóság próbált lépéseket tenni, hogy Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhe­­lyen egy-egy üzemi beteggondozót létesítsenek, de a felszólított vállala­tok vezetőivel nem jutottak közös­ ne­vezőre. Több felszólaló hangsúlyozta a bal­esetelhárítási felkészítés fontosságát Komoly hiányosság, hogy némely he­lyen hónapról hónapra felolvassák a munkavédelmi szabályok azonos pa­ragrafusait a különböző — az ipará­gakban megtörtént — balesetek elő­adása és megbeszélése helyett, munkavédelmi órák rendeltetése pe­­­dig nem más mint az érdeklődés fel­keltése és fenntartása a munkabizton­ság és a munkahigiéna iránt. A Szakszervezetek Országos Szö­vetsége részéről a plenárison részt vett Rădulescu Mircea elvtárs, aki a következőket mondotta : — Szép e­redményeket értek el, de ezek még nem kielégítőek. A megelőzési akci­ókra fektessenek nagyobb hangsúlyt. A szakszervezeti bizottságok nyújtsanak konkrét segítséget, hisz a bizottság egyik tagjának, a társadalmi ellenőr­nek a feladata a munkavédelem biz­tosítása és ellenőrzése. Észrevételeik­kel forduljanak a vállalat vezetői­hez. Csak ilyen formában mondhatják eredményesnek munkájukat. A baleseti gyakoriság, éppúgy mint aí selejt, az ipari termelés patológiás jelensége, amely a termelés­­ eredmé­nyességét közvetlenül veszélyezteti. Nem meglátni ezeket és nem kiküszö­bölni okaikat — minden esetben e­­gyet jelent a termelékenység veszé­lyeztetésével. Vörös Előd A MUNKAHELYI BALESETEK ELHÁRÍTÁSA

Next