Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)

1971-01-16 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! TÜKÖR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1971. JANUÁR 16., SZOMBAT KA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM 226. SZÁM a gazdasági élet demokráciája Az új év mindig számvetéssel kezdődik. Az év első heteiben kerül sor az alkalmazottak évi közgyűléseire, melyek elemzik a vállalatok elmúlt évi tevékenységét, és ennek alapján tervezik meg a munkájukat a következő időszakra. Az alkalmazottaké ilyenkor a szó, vállalatvezetés legfelsőbb szerve az alkalmazottak köza gyűlése — dönt és határoz a vállalatok legfontosabb dolgaiban. Sok szó esik ilyenkor a közgyűlések előkészítéséről, megszervezéséről. És valóban nem a legegyszerűbb dolog előkészíteni ezeket az elemzéseket. Mindenek előtt igényes, őszinte, problémafelvető elemzésre van szükség — ezt kell tartalmaznia az igazgatói bizottságok jelentéseinek — melyek képesek megmozgatni résztvevőket. Olyan kérdéseket kell fölvetniük, melyekben valóban a kollektív bölcsesség hivatott dönteni. Az eddigiekben azonban előfordult, hogy a szervezést, az előkészítést egészen más szempontok határozták meg. Voltak olyan közgyűlések, melyeket kimondottan a résztvevő megyei, vagy országos szervek küldöttei számára készítettek elő volt úgy, hogy ezek a munkaülések üres reprezentálássá, ünnepélyes és hamis semmitmondássá váltak. És volt úgy is, sajnos, hogy a kérdéseire választ kereső, esetleg okkal és joggal elégedetlenkedő alkalmazottakba egyszerűen belefojtották a szót, a felvetett, sokszor tízeket és százakat közvetlenül érintő kérdést egyszerűen „holnapra", vagy az adminisztráció napi tevékenységének hatáskörébe utalták. Előfordult az is, hogy a központi intézmények, minisztériumok, sőt nem egyszer a megyei szervek is, hozzá nem értő, válaszadásra képtelen, pusztán csak jegyzetelő tisztviselőt küldtek ezekre a széles körű tanácskozásokra, akik a legjobb esetben is csak arról biztosíthatták a közgyűlést, hogy majd továbbítják a kérdéseket a megfelelő helyre. Mondanom sem kell, hogy nem az így előkészített ünneplésekre van szükség, hogy az alkalmazottak évi közgyűléseinek a legteljesebb értelemben a vállalatvezetés legfelsőbb fórumaivá kell válniuk. Nem gyűlésező formalitás ez, hanem pártunk és államunk következetesen demokratikus alapokon álló politikájának egyik megnyilvánulási formája. Őszinte hangú, problémafelvető és -megoldó elemzéseket várunk a közgyűlésektől, melyek képesek egy lépéssel előbbre vinni a vállalatok gazdasági-termelési kérdéseit, a vállalatok alkalmazottait foglalkoztató problémák megoldását. És reméljük, hogy minden közgyűlésen lesz majd a megyei és országos szervek részéről is olyan küldött, aki hozzáértően és illetékesen tud hozzászólni a felmerülő kérdésekhez- Gajzáhí Márton A SZARVASMARHA- ÉS A TEHÉNLÉTSZÁM ALAKULÁSA A KOVÁSZNA MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKBAN (A fehér oszlop a szarvasmarha összlétszám alakulását jelzi százalékban. A sötét oszlop a tehenek és befedezett üszők arányszáma az összlétszámból, szintén százalékban.) Figyelemre méltó, hogy az állatlétszámon belül előnyösen változott a tehenek és befedezett üszők, tehát e termelő állatok száma. Amíg az összlétszám 6300-ról csak 7650-re gyarapodott, a termelő állatok száma az eredeti 2400-al szemben ma több mint 4600 Kis város Sepsiszentgyörgy, de úgy látszik nem elég kicsi ahhoz, hogy mindazok, akiket érdekel, tudják: az Iskola utcában optikai műhely működik. Sokan még mindig Brassóba utaznak a receptre felírt szemüveg elkészítése végett. Olvasóink tájékoztatására megkértük Csutak István gyógyszerészt, a Kovászna megyei gyógyszertárak koordinátorát. — Nem újkeletű ez műhely, de nem is önálló a egység. A 83-as számú gyógyszertárnak van alárendelve. Megnyitása viszont, főként, hogy kórházunknak kiváló szemésze is van dr. Tihanyi László személyében, óriási űrt pótol. — Milyen optikai cikkeket árusítanak ebben a műhelyben és milyenszerű igényeket elégíthetnek ki ? — Az orvos által előírt üvegeket — távolba egy percre látásra, olvasásra — becsiszolják, keretbe helyezik. Mivel dioptria-mérő műszerrel is rendelkeznek, ha valaki eltörte a szemüvegét, recept nélkül is meg tudják javítani. Nem a beteget vizsgálják meg, hanem szemüveget, s meg tudják állapítani a dioptriát. Redszeresen végeznek különböző javításokat, s szemüvegugyanakkor árusítanak napszemüvegeket is. Két optikus szakember dolgozik benne, két váltásban, s így az üzlet reggel 8-tól este 8-ig egyfolytában nyitva tart. — Még milyen orvosiegészségügyi cikkek kaphatók itt ? — Hangsúlyozni szeretném, hogy az összes közhasználatú orvosi-egészségügyi műszerek, kellékek — fecskendő, injekciós tűk, lázmérők, szemcseppentők, szemkenő pálcák, gumiharisnyák, rugékony pólyák stb. — csak itt, az optikai boltban szerezhetők be. A gyógyszertárakban nem árusítják. —Csak kezdetnek vagy pedig végleges megoldásnak tekintik ezt az optikai boltot ? — Tény, hogy a 83-as gyógyszertárban nem működhetett tovább, mert a rendelőknek be kellett járniuk a laboratóriumba. Valaki azt kérdezte tőlem : s az úgy nem jó ? Mondtam : jó volt ezelőtt száz évvel, most ez az optikai műhely is jó, mert feltétlenül fejlődést, előrehaladást jelent. De — véleményem szerint — nem tekinthető véglegesnek. Szeretnők, ha elnyerhetné önállóságát, s csakis akkor mondhatnánk el: a kívánalmak színvonalán elégíthetjük ki az igényeket. (hajas) SZOMBATI JEGYZET néhány keresetlen szót a pedantériáról Ott tartunk, hogy mindennapi nagyvonalúságunkban lenézzük, kifigurázzuk, meggyűlöljük a pedáns embereket. Ők a konformizmus, a kockafejűség, az aggályoskodás és fontoskodás kezünk ügyében eső díszpéldányai. Mivel a konformizmus, kockafejűség és aggályoskodás ellen nem lehet tömegméretekben vagdalkozni — nem is telik ki szerény méreteinktől, a célpontok is sokkal jobban el vannak sáncolva, gyakran kívül esnek fegyvereink hatókörén — „szegény ember vízzel főz" alapon magunk gyártjuk, saját képünkre és hasonlatosságunkra, a magunk céltábláit. Pedig az említett sáncokból kellene kipiszkálni a tényleges ellenfelet. Mi történne például akkor, ha visszájára, talpára állítanánk a lenti képet. Adva van egy elnyűtt, gondoktól barázdált, kicsiségében rokkantnak tűnő ember, mondjuk Pitești város lakásgazdája. Nemrég került ebbe a hivatalba. Elődei évente hagyományozták egymásra a címet. Számtalan olyan építkezést kapott örökségbe, amit nem ő tervezett, nem enszerződött, nem ő indított be, de most ő fogja átvenni, ha belegebbed is. Tisztában van hivatalának hatáskörével, tisztában van a törvényekben és rendelkezésekben előírt minőségi, mennyiségi és pénzügyi normákkal, sőt minden mai városlakó jogos igényeivel és elvárásaival is. A társadalom, az ország vezetői ismerik ezeket az immár szükségletként számon tartott igényeket és elvárásokat, és ennek megfelelően egy közel 90 millió lejes szuperberuházást, nevezetesen egy hatalmas kapacitású víztároló és tisztító állomást juttattak városának, amely települt és üzemképes is. Mindössze az a három kilométernyi vezeték jelent problémát, amellyel a megtisztult vizet el lehetne juttatni a város polgárainak lakásába és középületeibe. Ugyanis, miután a vezetéket jól-rosszul összeszerelték, sebtiben elvégezték az ún. statikai próbákat, azonnal behantolták, nehogy valaki hibát találjon bennük az átadáskor. Kisemberünk hiába kapálódzott kézzel-lábbal, hogy ő működésben szeretné látni még üzembe helyezése előtt, erre nem adtak neki lehetőséget. Az építő hallani sem akart róla, mivel ettől függött a terv teljesítése. A megyei felettes szervek sem, mivel ők is felelősséggel tartoztak az építő terv teljesítéséért — azt persze elfelejtették, hogy a törvény egyértelműen kötelezővé teszi ezeket az üzempróbákat. Az eredmény : a vezeték nem bírta ki a víz nyomását, már az átadás utáni nap kirobbant. Befoltozták. Kirobbant máshol. Mivel gondosan behantolták, még csak prognózist sem lehet adni, hogy hol és kb. mikor lesz a következő robbanás. Miután ez a vizijáték vagy tízszer megismétlődött, belenyugodtak, hogy nincs miért tovább erőltetni ezt a szolgáltatást. Azóta, percenként mintegy háromszáz liter ivóvizet csorgatnak szépen vissza az Argeșbe... Eddig a példázat (Mindezt az elmúlt héten láthatta ország-világ a televízió Reflektor-műsorában.) Térjünk vissza a mi kisebb méretű megyei háztartásunkba. Jómagam is egy nyolcvan lakrészes tömbházban lakom. Eltekintve néhány apróságtól, amit az építők elfelejtettek beszerelni, lakásomat tűrhető állapotban kaptam kézhez. Csupán az lepett meg, hogy az épület tetőszerkezetét beköltözésünk után hat hónappal véglegesítették . .. tehát itt átadásról és a törvények által előírt átvételről egyáltalán nem lehetett szó. (A kulcsot sem a lakásgazdáktól, hanem az építőtől kaptuk.) Azt viszont tudom, hogy az építő tervéből már egy hónappal beköltözésem előtt (ez is decemberi épület) letudták a mi tömbházunkat. Köszönjük meg nekik, hogy ennyit is tettek. Nem kárhoztatom hasonlóan kisemberként tartott (akadékoskodó, pedáns, elmaradott gondolkozáséi) lakásgazdánkat, mivel tudom, hogy most, decemberben is rátukmáltak egy félig kész toronyblokkot hasonló helyiérdekű gazdasági megfontolásból, és arról is értesültem, hogy néhány nappal a kényszervásár után (a meggyőzés több mint egy hétig tartott) meg is büntették elhamarkodott tettéért jó kis summácskányi pénzbírsággal, mivel kiderült, hogy a szóban forgó tömbház mégsem iskolapéldája a civilizált lakáskörülményeknek Döntsön az olvasó szükségünk van-e ezek után is pedáns emberekre ? — vagy maradjanak meg az alázatos hivatalnokok mellett.