Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)

1971-01-16 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! TÜKÖR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1971. JANUÁR 16., SZOMBAT KA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM 226. SZÁM a gazdasági élet demokráciája Az új év mindig számvetéssel kezdődik. Az év első heteiben kerül sor az alkalmazottak évi közgyűléseire, melyek elemzik a vállalatok elmúlt évi tevékenységét, és ennek alapján tervezik meg a munkájukat a követ­kező időszakra. Az alkalmazottaké ilyenkor a szó, vállalatvezetés legfelsőbb szerve az alkalmazottak köz­a gyűlése — dönt és határoz a vállalatok legfontosabb dolgaiban. Sok szó esik ilyenkor a közgyűlések előkészítéséről, megszervezéséről. És valóban nem a legegyszerűbb dolog előkészíteni ezeket az­ elemzéseket. Mindenek előtt igényes, őszinte, problémafelvető elemzésre van szükség — ezt kell tartalmaznia az igazgatói bizottsá­gok jelentéseinek — melyek képesek megmozgatni résztvevőket. Olyan kérdéseket kell fölvetniük, melyek­­­ben valóban a kollektív bölcsesség hivatott dönteni. Az eddigiekben azonban előfordult, hogy a szervezést, az előkészítést egészen más szempontok határozták meg. Voltak olyan közgyűlések, melyeket kimondottan a résztvevő megyei, vagy országos szervek küldöttei számára készítettek elő volt úgy, hogy ezek a munka­ülések üres reprezentálássá, ünnepélyes és hamis sem­­mitmondássá váltak. És volt úgy is, sajnos, hogy a kér­déseire választ kereső, esetleg okkal és joggal elége­detlenkedő alkalmazottakba egyszerűen belefojtották a szót, a felvetett, sokszor tízeket és százakat közvetle­nül érintő kérdést egyszerűen „holnapra", vagy az ad­minisztráció napi tevékenységének hatáskörébe utal­ták. Előfordult az is, hogy a központi intézmények, mi­nisztériumok, sőt nem egyszer a megyei szervek is, hoz­zá nem értő, válaszadásra képtelen, pusztán csak jegy­zetelő tisztviselőt küldtek ezekre a széles körű tanács­kozásokra, akik a legjobb esetben is csak arról biztosít­hatták a közgyűlést, hogy majd továbbítják a kérdése­ket a megfelelő helyre. Mondanom sem kell, hogy nem az így előkészített ünneplésekre van szükség, hogy az alkalmazottak évi közgyűléseinek a legteljesebb értelemben a vállalatve­zetés legfelsőbb fórumaivá kell válniuk. Nem gyűlése­­ző formalitás ez, hanem pártunk és államunk követke­zetesen demokratikus alapokon álló politikájának egyik megnyilvánulási formája. Őszinte hangú, problémafelvető és -megoldó elem­zéseket várunk a közgyűlésektől, melyek képesek egy lépéssel előbbre vinni a vállalatok gazdasági-ter­melési kérdéseit, a vállalatok alkalmazottait foglalkoz­tató problémák megoldását. És reméljük, hogy minden közgyűlésen lesz majd a megyei és országos szervek részéről is olyan küldött, aki hozzáértően és illetéke­sen tud hozzászólni a felmerülő kérdésekhez- Gajzá­hí Márton A SZARVASMARHA- ÉS A TEHÉNLÉTSZÁM ALAKULÁSA A KOVÁSZNA MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKBAN (A fehér oszlop a szarvasmarha összlétszám alakulását jelzi százalékban. A sötét oszlop a tehenek és befedezett üszők arányszáma az összlétszámból, szintén százalék­ban.) Figyelemre méltó, hogy az állatlétszámon belül elő­nyösen változott a tehenek és befedezett üszők, tehát e termelő állatok száma. Amíg az összlétszám 6300-ról csak 7650-re gyarapodott, a termelő állatok száma az eredeti 2400-al szemben ma több mint 4600 Kis város Sepsiszent­­györgy, de úgy lát­szik nem elég­­ ki­csi ahhoz, hogy mind­azok, akiket érdekel, tudják: az Iskola utcá­ban optikai műhely mű­ködik. Sokan még min­­dig Brassóba utaznak a receptre felírt szemüveg elkészítése végett. Olva­sóink tájékoztatására megkértük Csutak István gyógyszerészt, a Kovász­­na megyei gyógyszertá­rak koordinátorát. — Nem újkeletű ez műhely, de nem is önálló a egység. A 83-as számú gyógyszertárnak van alá­rendelve. Megnyitása vi­szont, főként, hogy kór­házunknak kiváló szemé­sze is van dr. Tihanyi László személyében, óri­ási űrt pótol. — Milyen optikai cik­keket árusítanak ebben a műhelyben és milyen­­szerű igényeket elégíthet­nek ki ? — Az orvos által elő­írt üvegeket — távolba­ egy percre­ látásra, olvasásra — be­csiszolják, keretbe helye­zik. Mivel dioptria-mérő­­ műszerrel is rendelkez­nek, ha valaki eltörte a szemüvegét, recept nél­kül is meg tudják javí­tani. Nem a beteget vizs­gálják meg, hanem szemüveget, s meg tud­­­ják állapítani a dioptriát. Redszeresen végeznek különböző javításokat, s szemüveg­­ugyanak­kor árusítanak napszemü­vegeket is. Két optikus szakember dolgozik ben­ne, két váltásban, s így az üzlet reggel 8-tól este 8-ig egyfolytában nyitva tart. — Még milyen orvosi­egészségügyi cikkek kap­hatók itt ? — Hangsúlyozni szeret­ném, hogy az összes köz­­használatú orvosi-egész­ségügyi műszerek, kellé­kek — fecskendő, injek­ciós tűk, lázmérők, szem­­cseppentők, szemkenő pálcák, gumiharisnyák, rugékony pólyák stb. — csak itt, az optikai bolt­ban szerezhetők be. A gyógyszertárakban nem árusítják. —Csak kezdetnek vagy pedig végleges megoldás­nak tekintik ezt az­ opti­kai boltot ? — Tény, hogy a 83-as gyógyszertárban­ nem mű­ködhetett tovább, mert a rendelőknek be kellett járniuk a laboratóriumba. Valaki azt kérdezte tő­lem : s az úgy nem jó ? Mondtam : jó volt ezelőtt száz évvel, most ez az optikai műhely is jó, mert feltétlenül fejlődést, elő­rehaladást jelent. De —­ véleményem szerint — nem tekinthető végleges­nek. Sz­eretnők, ha el­nyerhetné önállóságát, s csakis akkor mondhat­nánk el: a kívánalmak színvonalán elégíthetjük ki az igényeket. (hajas) SZOMBATI JEGYZET néhány keresetlen szó­t a pedantériáról Ott tartunk, hogy mindennapi nagyvonalúságunkban lenézzük, kifigu­rázzuk, meggyűlöljük a pedáns embereket. Ők a konformizmus, a kockafe­­jűség, az aggályoskodás és fontoskodás kezünk ügyében eső díszpéldányai. Mivel a konformizmus, kockafejűség és aggályoskodás ellen nem lehet tö­megméretekben vagdalkozni — nem is telik ki szerény méreteinktől, a cél­pontok is sokkal jobban el vannak sáncolva, gyakran kívül esnek fegyvere­ink hatókörén — „szegény ember vízzel főz" alapon magunk gyártjuk, sa­ját képünkre és hasonlatosságunkra, a magunk céltábláit. Pedig az­­ említett sáncokból kellene kipiszkálni a tény­leges ellenfelet. Mi történne példá­ul akkor, ha visszájára, talpára állítanánk a lenti ké­pet. Adva van egy elnyűtt, gondoktól barázdált, kicsiségében rokkantnak tű­nő ember, mondjuk Pitești város lakásgazdája. Nemrég került ebbe a hivatal­ba. Elődei évente hagyományozták egymásra a címet. Számtalan olyan épít­kezést kapott örökségbe, amit nem ő tervezett, nem enszerződött, nem ő in­dított be, de most ő fogja átvenni, ha belegebbed is. Tisztában van hivatalának hatáskörével, tisztában van a törvényekben és rendelkezésekben előírt minő­ségi, mennyiségi és pénzügyi normákkal, sőt minden mai­­ városlakó jogos igényeivel és elvárásaival is. A társadalom, az­ ország vezetői ismerik eze­ket az immár szükségletként számon tartott igényeket és elvárásokat, és en­nek megfelelően egy közel 90 millió lejes szuperberuházást, nevezetesen egy hatalmas kapacitású víztároló és tisztító állomást juttattak városának, amely települt és üzemképes is. Mindössze az a három kilométernyi vezeték jelent problémát, amellyel a megtisztult vizet el lehetne juttatni a város polgárainak lakásába és középületeibe. Ugyanis, miután a vezetéket jól-rosszul összesze­relték, sebtiben elvégezték az ún. statikai próbákat, azonnal behantol­ták, nehogy valaki hibát találjon bennük az átadáskor. Kisemberünk hiába kapálódzott kézzel-lábbal, hogy ő működésben szeretné látni még üzembe helyezése előtt, erre nem adtak neki lehetőséget. Az építő hallani sem akart róla, mivel ettől függött a terv teljesítése. A megyei felettes szer­vek sem, mivel ők is felelősséggel tartoztak az építő terv teljesítéséért —­ azt persze elfelejtették, hogy a törvény egyértelműen kötelezővé teszi ezeket az üzempróbákat. Az eredmény : a vezeték nem bírta ki a víz nyomását, már az átadás utáni nap kirobbant. Befoltozták. Kirobbant máshol. Mivel gondosan behantolták, még csak prognózist sem lehet adni, hogy hol és kb. mikor lesz a következő robbanás. Miután ez a vizijáték vagy tízszer megismétlődött, be­lenyugodtak, hogy nincs miért tovább erőltetni ezt a szolgáltatást. Azóta, per­cenként mintegy háromszáz liter ivóvizet csorgatnak szépen vissza az Argeș­­be... Eddig a példázat (Mindezt az elmúlt héten láthatta ország-világ a te­levízió Reflektor-műsorában.) Térjünk vissza a mi kisebb méretű megyei ház­tartásunkba. Jómagam is egy nyolcvan lakrészes tömbházban lakom. Eltekintve né­hány apróságtól, amit az építők elfelejtettek beszerelni, lakásomat tűrhető állapotban kaptam kézhez. Csupán az lepett meg, hogy az­ épület tetőszerke­zetét beköltözésünk után hat hónappal véglegesítették . .. tehát itt átadásról és a törvények által előírt átvételről egyáltalán nem lehetett szó. (A kulcsot sem a lakásgazdáktól, hanem az építőtől kaptuk.) Azt viszont tudom, hogy az építő tervéből már egy hónappal beköltözésem előtt (ez is decemberi épület) letudták a mi tömbházunkat. Köszönjük meg nekik, hogy ennyit is tettek. Nem kárhoztatom hasonlóan kisemberként tartott (akadékoskodó, pedáns, el­maradott gondolkozáséi) lakásgazdánkat, mivel tudom, hogy most, december­ben is rátukmáltak egy félig kész toronyblokkot hasonló helyiérdekű gazda­sági megfontolásból, és arról is értesültem, hogy néhány nappal a kényszer­­vásár után (a meggyőzés több mint egy hétig tartott) meg is büntették el­hamarkodott tettéért jó kis summácskányi pénzbírsággal, mivel kiderült, hogy a szóban forgó tömbház mégsem iskolapéldája a civilizált lakáskörülmények­nek Döntsön az olvasó szükségünk van-e ezek után is pedáns emberekre ? — vagy maradjanak meg az alá­zatos hivatalnokok mellett.

Next