Megyei Tükör, 1971. április (4. évfolyam, 290-315. szám)
1971-04-20 / 306. szám
A mezőgazdasági idény kezdetén • Észszerű gyepgazdálkodásról van szó A szakosodással kapcsolatban ismert tény, hogy Kovászna megye fő erőssége az állattenyésztés volt, s ebben a tekintetben kiváló hagyományai vannak. A szarvasmarhanevelés és hizlalás, valamint a juhászat képezte a fő vonalat, a sertés- és baromfitenyésztés főleg a házi szükségleteket elégítette ki. A lótenyésztés elsősorban a fuvarozáshoz állította elő az igásállományt. A külterjesen felnevelt és nagy súlyra hizlalt szarvasmarha messze földekre utazott, jelentős pénzbevételi forrást képezve. Ebben a vonatkozásban igen fontos szerepet játszott a havasalji legelő-övezet, a növendékmarha- és juhállomány legfontosabb tanyája. A külterjes fehérmarhát felváltotta a piros tarka, a külterjes mangalicát visszaszorította a jövedelmezőbb fehér hússertés, a gépesítés kiszorította a lovakat, de mindezek a változások nem módosították lényegesen a megye mezőgazdaságának alapvető szerkezetét. Az aránylag hatalmas gyepterület olyan fajsúlyú a megye mezőgazdaságában, hogy a szakosítás semmilyen változatánál sem tekinthetünk el tőle. Ha egyszerűen leírjuk a sokezer hektárt, valóban óriási tartaléknak tűnik. Csakhogy ez a terület nincsen egy tagban, és nem képez összefüggő rét-legelőövezetet. Jelentős része a falvak határában helyezkedik el mint olyan terület, amely más hasznosításra nem alkalmas. Célszerű kihasználása csak a megfelelő — igaz, hogy régen kialakult — módszerekkel lehetséges. Megszívlelendő ezeknek a területeknek a kultúrállapota. Ha a nagy számot aprópénzre váltjuk, csakhamar kiderül, hogy vannak olyan területrészek benne, amelyek becsületes megfogalmazásban terméketlenek, és csak a statisztika kedvéért léptek elő legelővé, anélkül, hogy erre a jogcímre valójában rászolgáltak volna. Ezeknek a sorsa előbbutóbb a beerdősítés lesz, bár ez a vonás egyelőre még a szónoklattan körébe tartozik. Az erdő- és mezőgazdaság összevonása talán egyszer véget vet a végtelenbe nyúló vitáknak, s a döntő határozatot majd megszüli az ökonómiai nyomás. Nagyobb gondot jelentenek azok a területek, amelyek már jó rétek-legelők voltak, de a karbantartás hiányosságai miatt elgyomosodtak, bebozótosodtak. E percben lényegtelen, hogy a birtokjogi viszonyok változásai milyen mértékben járultak hozzá e területek értékének csökkenéséhez, s e kérdések rendezése milyen mértékben billenti helyre a mérleget. A való helyzet az, hogy a létszámot, a terület terhelését a papírforma szerint számítjuk, a jól használható terület pedig valójában kisebb. Ebből e terület túlterhelése következik, amit megint csak a gyep állományának romlása követ, s ugyanakkor nem érjük el az eltervezett hozamszintet. Ezt az általános képet csekély mértékben módosítja az a tény, hogy szervezési hiányosságok miatt bizonyos rétek, legelők termése betakarítatlan maradt. Távlat szempontjából az az igazság, hogy mindezeken a bajokon lehet segíteni. A segítség viszont feltételezi, hogy több tényezőt is figyelembe vegyünk. Első probléma a tulajdonjogi és használati viszonyok rendezése. Az évről évre történő újrakiosztás olyan állapotokat szül, amit legjobban gazdátlanságnak nevezhetünk. A rét és legelő gondozásának, feljavításának, célszerű kihasználásának technológiája ma már általában ismeretes, tehát ilyen vonatkozásban a szaktudás hiányára nem hivatkozhatunk. Viszont annál inkább áll a jogok és kötelezettségek hiányos szabályozása, kiegyensúlyozatlansága. Mikor a gyepgazdálkodásról van szó, rendszerint túlságosan sokat gondolünk magára a pázsitra, és túl keveset az üzemgazdasági vonatkozásokra. A pázsit szempontjából is jóformán csak a gyom- és bozótirtás kérdései szerepelnek napirenden, de ezek is csak halványan és szégyenkezve egy-egy koratavaszi kampány sarkába térdepeltetve. Imitt-amott nagy félénken felüti a fejét egy-egy műtrágyázási próbálkozás, javaslat, de mihamar elhallgat, mert hát a műtrágya kell a szántóra, még nem is elég. A legelők elosztása, legeltetési díjak kirovása és beszerzése — mint adminisztrációs feladat — megy a maga kerékvágásában, s ezzel nagyjából el is dobtuk a gondját, megfogadjuk a pásztort, kicsapjuk az állatot s a többit rábízzuk az időjárásra. Igaz, néha napirenden szerepel egy-egy lezüllött itatóhely rendeletétele, ideiglenes karám összetákolása — tartson ki egy nyarat, mert jövőre ki tudja, ki jön, s az lássa a maga dolgát. Embernek, állatnak szálláshelye, fedele csak úgy ahogy-sehogy megoldott kérdés , a messzi legelőket megközelítő utak javítása, karbantartása csak elméleti kérdés, ilyenformán áruforgalomra berendezkedni nem lehet, és egyre nehezebb olyan gondozókat kapni, akik hajlandók ilyen körülmények között elvállalni a havasi elszigeteltséget. Ha jól meggondoljuk, még azoknak az elszállásolása, ellátása is problematikus, akik a karbantartás munkáját elvállalnák, s akiknek az üzemgazdasági kellékeket, berendezéseket, épületeket létre kellene hozniuk. Ha tehát a rét- és legelőgazdálkodás kérdését kielégítően meg akarjuk oldani, akkor a szokásosnál egy kissé messzibbről kell nekiindulnunk. Rendes körülmények között ezeknek a területeknek az okszerű kihasználása is becsületes üzemtervet igényel, amit mérnöki pontossággal és gonddal dolgoztak ki, s amiből minden szószátyár hebehurgyaságot egyszer és mindenkorra kizárnak. Szakosítás tekintetében ezek a területek növendékállat nevelésére elsőrendűen alkalmasak. Marhahizlalás szempontjából a jelentőségüket elvesztették. A kisbikákat gyorsított ütemben istállón hizlaljuk, az üszőket főleg tenyészállatnak neveljük. A megye pirostarka-állománya mindkét szempontból kincset ér. Hizlalt növendékből nem tudunk annyit előállítani, amennyit a piac jó áron fel ne venne. Ami a tejelőállományt illeti, az elért hozamok távolról sem jelentik a hozamképességet. Igaz, hogy vannak gyengehozamú egyedek is, de vannak jók is. Egy kissé gondosabb kiválogatással könnyen kialakíthatjuk a megfelelő törzsállományt, s a gondosan felnevelt üszőállomány kiváló utánpótlást szolgáltathat az ipari jelleggel beállított nagy tehenészeteknek. Jó tentrészanyag előállítása a nagyvonalú szakosításban elsőrendű célkitűzés lehet. A hozzávezető út kidolgozása mérnöki feladat. Érdemes vele foglalkozni, hogy kellőképpen kiaknázhassuk azt a kincset, amelyet a megye állatállománya jelent. (folytatjuk) Pap István egyetemi előadótanár l A korszerű istálló még nem minden A szakosodásban a legnagyobb gondot a kérődzők jelentik A juhtenyésztés is mentség HORTNYIK GYÖRGY felvételei Országunk gazdasága sikerrel zárta az új ötéves terv első esztendejének negyedévi tervét. A első három hónap végén lezárt mérleg továbbra is gyors fejlődési ütemről tanúskodik. Ez megnyilvánul a termelés és a munkatermelékenység növekedésében, a beruházási volumen és az állóalapok gyarapodásában, a nemzeti jövedelemnek és a lakosság jövedelmének a rekedésében. Ugyanakkor neaz első negyedévi buzdító eredmények újból meggyőzően bizonyítják a párt gazdaságpolitikájának mélységesen tudományos és reális jellegét, mely politika a termelőerők gyors növelésére és tökéletesítésére, az egész mechanizmus szociális-gazdasági megszervezésének és működésének javítására irányul. A nemrég elkészített mérlegen első helyen szerepelnek az ipar — a vezető nemzetgazdasági ág — eredményei, amelyek megszabják az ország egész fejlődésének magas fokú dinamizmusát. Az egész gazdaság viszonylatában az ipari globális termelés tervét 103,3 százalékban teljesítettük, ami 2,4 milliárd lej értékű többlettermelést jelent. Az elmúlt év első negyedéhez képest a globális ipari termelés 8 milliárd lejjel gyarapodott, s ez 11,8 százalékos átlagos ütemnek felel meg. Az ország ipari pontenciáljának fejlődési színvonalát az is híven tükrözi, hogy az első évnegyedben megvalósított globális ipari termelés 2,4-szer nagyobb, mint az 1951-ben — az ötéves terv kezdeti esztendejében — elért egész termelés. Az elmúlt év azonos időszakához hasonlítva, az idei első negyedévben 12,6 százalékkal több villamos energiát, 10,7 százalékkal több nyersvasat, 6,4 százalékkal több acélt, 7,9 százalékkal több szenet, 41,5 százalékkal több esztergát, 19,3 százalékkal több traktort, 9,6 százalékkal több villanymotort, 7 százalékkal több bútort, 32,2 százalékkal több műtrágyát, 20,4 százalékkal több kötöttárut stb. termeltünk. Az operatív statisztikai adatok a terv minőségi mutatóinak teljesítésére fordított erőfeszítéseket is jelzik. Megállapítható például a termelés anyagi költségeinek lényeges csökkenése, különösképpen ami a fém, a fa, a szokványos tüzelőanyag, a villamos energia fajlagos fogyasztását illeti számos gépipari, vegyipari, bányaipari és faipari terméknél. Ez végső soron az önköltség csökkenésében és a nagyobb gazdasági hatékonyságban mutatkozott meg. Az elmúlt év azonos időszakához képest a beruházások volumene átlagban 10,4 százalékos ütemben növekedett. Ebben az időszakban üzembe helyeztünk, főként az 10,6 milliárd lej értékű iparban, álló alapokat. Beindítottunk 57 agro-zootechnikai ipari termelőkapacitást. Az ipari termelés gyorsabb ütemben növekedett a munkaerőnél, s a munkatermelékenység a köztársasági iparban 6,6 százalékos növekedést ért el. A magasabb munkatermelékenység alapján az első negyedévben az ipari többlettermelés körülbelül 60 százalékát értük el. A mezőgazdaságban folytattuk a gépesítést, a kemizálást, az öntözési munkálatok kiterjesztését, a szőlő- és gyümölcsös állomány javítását, skz idei nagyobb termés érdekében több mint 3,3 millió hektár mezőgazdasági terület termőképességét növeltük műtrágyákkal. Az említett időszakban országunk külkereskedelmének volumene 14 százalékkal, ezen belül kivitelünk volumene 14,6 százalékkal növekedett. A fizetésekből származó jövedelmek 11,6 százalékkal növekedtek az elmúlt év azonos időszakához képest. A lakosság pénzkiadásai körülbelül azonos ütemben növekedtek a jövedelmekkel. A lakosság a kereskedelmi hálózat utján 9,8 százalékkal több árut vásárolt, mint az elmúlt év első negyedében. Gazdaságunk eredményes negyedéve