Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)
1971-07-01 / 368. szám
31 31 Megismertem az orvost Nem ismertem személyesen dr. Tihanyi Lászlót, a sepsiszentgyörgyi kórház szemészeti osztályának főorvosát. Most, 1971. június 16-án , mivel gyengül a szemem, úgy hozta a helyzet, hogy meg kellett ismernem. Ne felejtsem el, az az igazság, hogy sokat hallottam már addig is róla betegeitől, akiket kezel, akiket meggyógyított. Dicsérték emberségét, elismerték szakmai tudását, képzettségét és emberfeletti türelmét. Ahogy mondtam, ezen a napon ismertem meg azt a sepsiszentgyörgyi orvost, akinek eddig sok-sok környékbeli, de az ország távolabbi részében élő lakos — gyerekek, fiatalok és öregek — köszönheti látását. Ezt tudják Kovászna megye lakosai, azt elhiszem, de engedjék meg, hogy a megye lapjában mondjam el én is. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 9—10 négyzetméternyi váróteremben közel kétszázan fordultunk meg, beleértve az iskolásokat is, akiknek a kötelező vizsgálatot kellett elvégeztetniük. Nem tudom, hogy a szemészeti osztályon hány betege van dr. Tihanyi László főorvosnak, de azt tudom, hogy június 16-án reggel 8 órától déli fél tizenkettőig műtéteket végzett, utána pedig várta a közel kétszáz páciens. Ahogy megfigyeltem, körülbelül 30—40 kezelést végeztek el a rendelőben. 15 sorszámmal ellátott beteget vizsgált meg, a felvételizők mellett, akik közül 70-et orvosi bizonyítvánnyal engedett el. És ezután következtek a sorszám nélküliek, főleg vidékről, hogy hányan, azt meg én sem tudom, mert én aztán három óra után eljöttem. A rendelőben még bent volt öt beteg, a váróteremben még 35—40 ember. Nem tudom, hogy azon a napon az orvos mikor ment haza, de meggyőződtem, hogy dr. Tihanyi László minden tehetségét, erejét és idejének nagy részét betegeinek szenteli. És még így semm tudta ellátni feladatát ezen a napon. Nem célom értékelni dr. Tihanyi László szakmai tevékenységét, de véleményem szerint a legteljesebb bizalommal fordulnak hozzá a betegek, és számuk egyre nő. Ezt biztos észrevették a felelős egészségügyi szervek is. Segíteni lehetne és kellene sürgősen a rendelő és váróterem kérdésének megoldásában. A rosszul szigetelő ajtó, a kinti zúgolódások, gondolom, zavarják munkájában az orvost és a kisegítő személyzetet is. Nem tudom lehetséges-e, de én szerény betege és tisztelője sürgősnek tartanám, hogy dr. Tihanyi László munkakörülményeit megkönnyítsék. Nem várok csodákat, nem arra gondoltam, hogy ezt máról holnappá oldják meg. Azt is tudom, hogy a felettes egészségügyi hatóságok is számoltak már ezzel. Sokszámú betegével együtt én is remélem, hogy az"intézkedések hamarosan" eredményhez vezetnek. Márton Ferenc Mozi vagy bosszúság Jó pár éve Nagyajtán is rendszeresen vetítenek filmet a kultúrotthonban, detben a mozilátogatók lézszáma nagy volt, de számuk manapság egyre csökken. Ennek az a magyarázata, hogy Nagyajta lakói tudatában vannak annak, hogy csak bosszankodik és mérgelődik az, aki moziba megy. Mérgelődni pedig ingyen is lehet. Pontosabban : bemegy az ember a moziba, fizet, helyet foglal és várja, hogy megkezdődjék a film. Egyszer csak recsegni, ropogni kezd a hangszóró, a néző azt gondolja, hogy most dől össze a világ Miután megszűnik a zaj, elkezdődik a vetítés. De ahogy peregnek a filmkockák, fokozódik a néző Az ajtót állandóan idegessége. nyitogatják. a pénztáros, aki bent árusítja a jegyeket, (hogy lásson) hol le, hol felgyújtja villanyt. Gyakran elszakad a a film, elnémulnak vagy berekednek a színészek, vagy sűrű köd lepi el a vásznat. A gyengébb idegzetű néző kimegy, de aki kibírta végig, az is felfogadja, hogy soha többé Nagyajtán moziba nemmegy. A Kovászna megyei mozivállalat, valamint Toók Áron, mozigépész figyelmébe ajánlom a fentieket, abban a reményben, hogy megtalálják a módját annak, hogy 1.25 lejért kellemesen szórakozzék a filmművészeknek hódoló nagyajtai közönség is. Oláh Csaba, Nagyajta 1 AZ OL\#S O! Vargyasi látkép Kovásna megye egyik legkisebb települése Kiskászon. A Perke lábánál meghúzódó kicsi falucskáról még a megyében is keveset olvastak az emberek, hallottak. A székely ember úgy szokta mondani, „valahol az isten háta megett“ el van dugva, ohan település ez, ahol az autók zaja nem sokat zavarja a falu lakóit. Jó pár évtizeddel ezelőtt virágzó kézműipara volt a falunak : a kenderfeldolgozás. Ezt akarom felidézni, azokat a munkamozzanatokat, amelyek során az egyszerű gépek, házilag elkészített szerszámok segítségével az ügyes kezű asszonyok a kendertfeldolgozták és a ház szükségletére nélkülözhetetlen hászonnemüket elkészítették. Kezdjük a kender termesztéssel. Nem volt család Kiskászonban, amely ne termesztett volna kendert a falu melletti feldarabolt Miután a gondosan földsávokon előkészített földbe a kendermago• elhintették, szemmel láthatóan kezdett nőni a vékonyszálú kender. Körülbelül embermagasságra nőtt, virágozni kezdett, később viasszossárgára érett. Mi, gyerekek,esve lestüik mikor kerül sor a kenderáztatásra. Ez a munkafolyamat ünnepet jelentett számunkra. A kinyűtt és megszárított kévéket felraktuk a szekérre, és kidöfögtünk Kászonpatakára kendert áztatni. .A kötéseket cölöpök fenekéhez, segítségével a patak rögzítettük, követ és kavicsot raktunk rájuk, hogy még az aránylag szelíd sodrású patak se vihesse el. Ünnep volt ez gyereknek, felnőttnek, de még a szekérbe, befogott tehénnek is. Sor került ugyanis fürésztésükre, s utána a két tehenet a part menti friss, zöld fűbe lakmározni engedtük. Estetele a két gomolyogni lakott úgy lépkedett a tahileié' jószág az üres szekérrel, mint két király kisasszony ■ Kéthetes áztatás után következett a kender kivetése (kimosása az iszaptól), persze, ha közben nem volt kiadósabb esős idő. Mert ha megáradt a patak úgy elsodorta az útjába tákolt akadályt, hogy nem kellett fájjon az asszonyoknak a feje a kender további megmunkálásáért. .4 kender kivetésénél mi, gyerekek, ha egyszer leheltük, nem voltunk ott. Irtóztunk a nyálkás szálaktól, a kellemetlen szagtól. Miután kimostak, úgy vizesen szállították haza, és a kerítés s a ház körül derkévéket kiállították o kenszáradni a júliusi melegben A könke ö munkafolyamat a tilolás volt A lilát a szegény ember mi int kezével állította elő téli napokon. Négy lábon álló, óriási borotvához hasonló faalkalmatosság új It, hatalmas nyelvével faldosta, tépte a kendet kévés, szét/ú/ a a fás részt, amelyet pozelor járnak neveznek, s így külön vált a kender rostja, amelynek további megmunkálása a téli estekre maradt. .A jó háziasszony, legnagyobb mezei munka idején a is, ha kellett, a petróleumlámpa fényénél, de elvégezte még a meleg napok alatt a lálást. Az őszi, illetve a téli párás levegő alkalmatlan volt erre, a nedvességtől megpuhult a tás rész is, s már nem lehetett jól kit tolni. Tél elején, mikor vége volt a mezőgazdasági munkálatoknak, sor került a kender további megmunkálására. A kenderrostokat áthúzták lehelen és a gerebélyen. Ez a a két munkaeszköz is a házigazda kezéből került ki, szeges fogaival kifüsülte az összezúzott rostokat a hosszú, jó minőségű rostoktól. Az előbbit nevezték csepíinek. Ezután már csak a fonás és szövés maradt hátra. A fonokat felváltva más és más házban rendezték, tíz-tizenötös, portokban. Fiatal lányok csúcs asszonyok külön-külön csoportokat alkottak, fonásben énekeltek, tréfáltak, közpersze nem hiányoztak a férfiak, a legények sem. A leányoknak 14 17 éves korig meg kellett tanulniuk tenni. Szégyen volt, ha már odvavoltak egy lánynak, s ő még nem tudott fonni v agy nem állt az orsó elég ügyesen a kezében. Régebben gúzsaival és használtak fonásra, majd orsót rátértek a fonógéppel való fonásra. De ez sem volt egy különleges gép házilag állították elő. A konzervatívabb, idősebb asszonyok még ezt a gépesítést sem fogadták el A meglőni fonalat lemahdálták, hamuból főzött lúggal kimosták, s tekerekecskén telekérték gomolyába. A bükkfából égetett, hamuból lözött lúg a kenderfonalat és megpuhította. megtehérített. Most már csak szőni kellett. A fonalat megvetették, különös rendszer szerint kecskére tekerték, attól függően, hogy milyen mintát (fenyőágast, harackmagost vagy simát) szándékoztak szőni a vászonba. Ezzel párhuzamosan történt az osztovázára való felvetés is. A lehetett fonalat ontoknak nevezték, az ontokba beleszövendő fonalat melléknek. Ezeket csörlökörök vagy döngö segítségével kb. 16 centiméter hosszú, bodzafából készült orsókra tekerték és a ketélő segítségével keresztül húzogatták szövés közben az öntökön. Ezt a borda segítségével préselték, az ontok szálai közé. A vésnél külön szerepe volt szörnyüstnek és lábáénak. Ezek segítségével húzódtak set az ontok szálai, hogy a vetélöt könnyedén lehessen átbujlatni a szálak között. .A kenderfonal szálait rozslisztből készült csirizzel kenték be, hogy szövés közben ne foszladozzanak, ne szakadjanak. Ha a szövőnő a lábilónál a sorrendet megtévesztené, a mirha megfordult agy s ez már ■ hibásodást megszökött, okozott. Csodájutra méltó némely asszony technikája, az a számtani pontosság, ahogy észben tartották a lábatók egymás utáni sorrendjét. A szövőszékről leélt vásznat még egyszer patakvízben vagy lúgban kimosták. A megpuhult és megfehéredett vászonból zsákokul, tudsz nyákul, törölközőket, asztalkendőket, szalmazsákokat, alsóneműket és más ruhadarabokat készítettek. A kendertermesztés, legalábbis a mi vidékünkön, úgy kiment a divatból, mintha soha senki nem foglalkozott volna ezzel. A kender megmunkálására használt tárgyak padláson, színekben hányódnak. S egy részük már a tűz martaléka lett. Talán nem lenne kár, a még ill-ott megmaradt tárgyakat gyűjteni, és az utókornak összevalamelyik múzeumban megőrizni. Kovács József: Kézdivásárhely Virágos kenderem elázott a tóban Bárkit érhet baleset az utcán, munkahelyen, kiránduláson, bárkivel megtörténhetik, hogy tanúja lesz embertársa balesetének Sok esetben az attól függ, hogyan nyújtott elsősegélyt az, aki először látta. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki tudja, mit kell tenni, míg az orvos, vagy a mentőszolgálat megérkezik. Ebben a cikksorozatban ismertetni szeretnénk azokat az általános tudnivalókat, amelyek eligazítanak, mit kell tenni, ha baleset ér valakit. Ha a balesetnek nem voltunk szemtanúi, tájékozódunk a baleset körülményeiről, megállapítjuk, mi okozta azt. Lefektetjük a beteget egy jól szellőzött szobában vagy árnyékos helyen a szabad levegőn, hogy ne okozzunk újabb sérüléseket. Megállapítjuk, hogy lélegzik-e és ver-e szíve ; (1. ábra) ha a beteg a nem lélegzik és nem halljuk a szívdobogását, azonnal mesterséges légzést végzünk, amit szívmasszázzsal egészítünk ki. Ha a beteg vérzik, bekötözzük, ha csonttörést észlelünk, rögzítjük a tört végtagot. Ha több személyt ért baleset, gyorsan megvizsgáljuk őket és a sérülés sú A Tükör egészségügyi szolgálata Tudnivalók az elsősegélynyújtásról lyosságának megfelelően nyújtunk elsősegélyt, szem előtt tartva a légzés és vérkeringés helyreállítását, a vérzés megszüntetését. Vigyázzunk a kíméletes vizsgálatra, a beteg levetkőztetésére, hogy ne súlyosbítsuk állapotát a fölösleges mozgatással. A legsürgősebben orvost kell hívni ; kísérjük el a beteget, hogy tájékoztatni tudjuk az a baleset körülményeiről. orvost Ez különösen fontos, ha a beteg eszméletlen. Lényeges az is, hogy ne változtassunk a balesetet létrehozó körülményeken, megőrizvén a nyomokat a terepen, hogy az erre hivatott szervek vizsgálatát megkönnyítsük. Mit nem szabad tennünk ? Segítsünk, de ne keltsünk pánikot, és csak alapos vizsgálat után avatkozzunk be : ne állítsuk talpra a beteget, ne mozgassuk túlságosan ; ne adjunk sok vizet neki, különösen akkor, ha hasi sérülést gyanítunk : vigyázzunk, hogy ne tegyük ki magunkat vagy másokat újabb baleset veszélyének, miközben elsősegélyt nyújtunk. (folytatjuk) dr. Fodor