Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)
1971-09-01 / 422. szám
flZOUKASCT! Tisztelt újságíró olvasók! Először is, meg szeretném köszönni mindannyiuknak, hogy írásaikkal — cikkekkel, visszaemlékezésekkel, vallomásokkal — segítették lapunkat, s hogy a nyári munkák idején sem kíméltek fáradságot, időt a jó munkatársi kapcsolat ápolására, építésére. Köszönetet kell mondanom a községi pártbizottságoknak (elsősorban a csernátoni, lemhényi, maksai, hídvégi pártbizottságnak), amelyek tudósításaikkal elősegítették, hogy minden olvasónk naponta követhesse a községükben folyó politikai, gazdasági, kulturális és sporttevékenység eredményeit, eseményeit. Újságíró olvasóink az utóbbi időben több cikket írtak életük alakulásáról, személyes tapasztalataikról, sorsukról. Felhívással szeretnénk fordulni mindannyiukhoz, hogy a hagyományokat ápoló — legtöbbször igen érdekes és értékes — cikkeik mellett, többet írjanak azokról a változásokról, melyeket városuk, községük, falujuk, munkaközösségük, családjuk vagy saját életükben a szocializmus építésének évei hoztak. Megyeszerte olyan fejlődésnek vagyunk szemtanúi, mely páratlan e tájak történelmében. A fejlődésnek, a naponkénti lelkes munka megvalósítói, az emberek, közösségek új életének jelenségei, eredményei, eseményei éppen ezért fokozott érdeklődésre tartanak számot. Ki ismerhetné közvetlenebbül ezeknek az embereknek az életét, ha nem Önök, kedves újságot író barátaink, akik a naponkénti munkában velük együtt dolgoznak, életük, vágyaik, elképzeléseik és a megvalósult eredmények árnyalatainak a legjobb ismerői ? ■Kérjük tehát, írják le mindazt magukról, munkatársaikról, szomszédaikról, vagy községükről, ami bár első pillanatra nem tűnik rendkívülinek, de mégis megkapó, dicséretes, mert a fejlődést példázza, új életünket rajzolja meg. A legközelebbi levélváltásig, nagyon sok jó cikk reményében, búcsúzom Önöktől, az ÚJSÁGÍRÓ AZ OLVASÓ rovat minden munkatársának nevében, tisztelettel : Tömöry Péter Gondolatok a Küköcskén Néhány éve Erdővidéken a bányásznapot a Küköcskén rendezik meg. Az idén is kellemesen telt el az ünnep. A jókedv, a vidámság azt jelentette, hogy mindenki jól érezte magát. Kellemes meglepetés volt a kultúrműsor, mindnyájunk tetszését elnyerte. Kedves természetjáró barátaim, amikor az erdő szélén beléptetek a kis fény ősbe, és megfordulva, a gyönyörű kilátást meglátva akaratlanul jött ki szájokon a szó : Milyen szép !, eszembe jutott a kis fenyves története. 1898-ban Svájcban, a Genfi-tó mellett meggyilkolták Erzsébet királynőt. Ezután érkezett a rendelet, hogy emlékfákat kell ültetni. Nálunk a büköcskét szemelte ki egyszáldobosi születésű, Borbáth Gerő nevű erdőmérnök, akkor a baróti erdészeti hivatal vezetője, ő mondta azt, hogy : „Olyan munkát végzek, hogy az utókor is megemlegesse !" S valóban így lett. E helyről nagyon szép a kilátás. A persányi hegyeket, benne a Rikát, az Almási barlang szorosát, s tiszta időben a Hargita két csúcsát és nyúlványait, a Kakukk-hegyet, valamint a régmúlt idők lármafáit láthatjuk innen. S ha a völgybe tekint az ember, szeme elé tárulnak szocialista hazánk erdővidéki megvalósításai, s ez biztonságot kölcsönöz a szemlélőnek. Mindezt azért mondtam el, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét e területre, amelyet ajánlatos lenne védett területté nyilvánítani, amely a pihenni vágyó dolgozók számára a legideálisabb hely, s fiatalságunk is hálásan tekinthet szét az itt elétáruló tájra. Kászoni Gáspár, Barót CSENDES TANÉVKEZDÉS folytatás az első oldalról) Ami a színvonalat illeti, s amiről annyi szó esik, valóban nemigen tudnak olyan tündöklő sikereket felmutatni, mint a nappalin, nem olyanok a körülmények. Ennek ellenére elég gyakran előfordul, hogy kiemelkedő eredményeket nyújtanak. Hogy csak egy kéznél levő példát említsek, esti tagozaton végzett közeli ismerősöm, Sala Zoltán, és most harmadéves matematikus a bukaresti egyetemen. Vagy a jelenlegi osztályomban Sípos Anna, aki Köröspatakról ingázik, s 8,60-as év végi általánost ért el. Ez a nappali tagozaton is kiváló eredmény. Néha elnézem az osztályt sorra, arcról arcra. Komoly embereknek látom őket (29 tanulóból 12 párttag, 15 KISZ-tag). Sokan mondták nekem már, hogy mit vagyok úgy oda az áldozatvállalásukért, hiszen csak azért tanulnak, mert így próbálnak menekülni a kétkezi munka elől. Nem mondom, hogy nincsenek ilyenek is, biztosan vannak. De túlnyomó többségük a gyárban marad, és a gyárnak válik hasznosabb, értőbb munkájává. Sok példát mondhatnék erre, de csak jó barátomat, Rákosi Istvánt említeném, aki például magyar és világirodalomból tájékozottabb — ne sértődjenek meg a tanárkollégák — jó néhányunknál ; képzőművészeti és zenei érdeklődése meglepően széles körű ; ami meg a könyvtárát illeti, sok könyvet kérek tőle kölcsön, amit képtelen voltam megszerezni, vagy amiről esetleg nem is tudtam, hogy megjejelent. Nos, Rákosi István a textilgyárban dolgozik, igaz, hogy most már mesteri fokon. Annak a hajdani, annyira szívemhez nőtt első estis osztályomból néhány növendékemnek az útját nyomon követtem az esztendők során, az egyikét, a Ferenczy Erzsébetét pedig különösen — a feleségem ugyanis. A 2-es számú sepsiszentgyörgyi líceumban van egy estis osztályom, a XI. E., amelynek már két esztendeje vagyok az osztályfőnöke. Ezt az osztályt, mi tagadás, ugyancsak rendkívül közel érzem magamhoz. Az átlagosnál jobb képességű osztály, kialakult egészséges osztályközösséggel. Elsején öt órakor találkozunk az iskolában. Mit mondjak nekik ? Nem vagyok a nagy szavak embere, — talán azt kérdezem majd tőlük : — Kipihentétek magatokat ? Már amennyire a munka mellett pihenni lehet ... — Remélem, ez a jó osztályközösség nem bomlott meg a nyáron ! — Remélem, nem felejtettétek el, hogy itt ismét csak iskolások vagytok.. Hát akkor, fiúk, lányok jó munkát, jó eredményeket ! És kérlek, ne hiányozzatok sokat ! A ti elmulasztott órátok behozhatatlan ... A sepsiszentgyörgyi állomáson szerelik az automata váltókat H IV 42 Környezetszépítés és munkakedv a cigarettagyárban Szemerja felé haladva, a cigarettagyár már jó messziről magára vonja a járókelő figyelmét, szépséges parkövezte ipartelepként tárul elénk. Persze, ez nem értékelhető valamiféle „privilégiumként“, hanem a gyár sajátosságaiból, a gyártási folyamat természetéből és — nem utolsósorban — mintegy 40—50 esztendőre tehető hagyományból következik. Az is igaz, hogy a cigarettagyárat körülvevő zöldövezetet csak részben tekinthetjük mások által is követendő példának. Ugyanis nem minden ipartelepünk rendelkezik, és nem is rendelkezhet, azonos nagyságú, parkosításra alkalmas területtel. Tudvalevő különben, hogy elsősorban a gyártelepek funkcionalitása jön számításba. Mégsem lehet közömbös a gyárban tett látogatásunk folyamán észlelt néhány olyan jelenség — a fenti vonatkozásban —, mely méltán megérdemli a népszerűsítést, sőt, a tapasztaltak egy - két másikát a megye legtöbb iparvállalatában gyakorlati érvényre lehet juttatni — a dolgozók munkarelményeinek további javítása érdekében. Kertész Jenővel, a cigarettagyár személyzeti előadójával beszélgettünk. Főleg a zöldövezetnek a munkásokra gyakorolt lélektani hatására utalt. Kereken 500 méternyi hoszszúságban húzódik végig a gyárépületet övező park, 20 000 négyzetméternyi területen. És nem csupán „szokványosabb" értelemben vett parkosításról van itt szó, hanem a legkülönbözőbb — igen esztétikus — növényzettel benépesített területről. — A munkásokat már az üz.em területére való belépésükkor oly környezet fogadja, mely valósággal impulzusként hat a frisseség, a jó munkakedv irányába. A gyárrészlegek nagyrészt a parkra néznek ; bár viszonylag kis nagyságrendű gépek képezik az üzem felszerelését, mégsem hanyagolható el a szóban forgó övezet por- és zajcsökkentő hatása, ami szinte tapinthatóan kiérződik a dolgozók termelő tevékenységének lankadatlanságából. E tény különben az összes cigarettagyári dolgozók tudatába bevésődött immár mind lelkesebben járulnak hozzá maguk is az udvarrendezéshez, a zöldövezet jó karban tartásához. Igen jelentős tehát a szerepe — noha a keret biztosít bizonyos létszámú személyzetet, mely hivatalból látja el az említett feladat jó részét a hazafias munkának. Említésre méltó Bod Erzsébet pártbizottsági titkár kitűnő szervező képessége és a dolgozók körében örvendő népszerűsége is az említett vonatkozásban. Jelentős tevékenységet folytat a szakszervezet is a dolgozók mozgósításában, akiknek legtöbbje lelkesen és rendszeresen részt vállal a hazafias munkában. Különösképpen a vágó-előkészítő és a gyártási részleg dolgozóira gondolunk — idősebbekre, fiatalokra egyaránt —, akik mondhatni, naponta, műszak elteltével, teljes hozzáállással vállalják a környezetük szépítése terén felmerülő teendők végzését. Az említettek, véleményünk szerint, semmiképp sem választhatók el a politikai-ideológiai tevékenység javításától. Különösen amióta megvitatták a gyárban az öntudatformálás további célkitűzéseit. Mint elöljáróban említettük, csakis az adott, reális lehetőségeken belül jöhet szóba a cigarettagyáriak példája többi gyáraink munkaközösségeire nézve. Ennek pediig legmegfelelőbb gyakorlati módját talán néhány tapasztalatcsere képezhetné : lássák-érzékeljék más vállalatok illetékesei is, hogy miként gondoskodnak a cigarettagyáriak a környezet állandó szépítéséről, a hazafias munka jó megszervezéséről. Még, ha nem is lehetséges, hogy összes ipartelepeink dísznövényekkel borított területtel rendelkezzenek, a meglévő — és tovább alakuló — feltételek keretében mindenütt tehetnek valamit az ügy érdekében — a cigarettagyáriak példáját követve. Tompa Barna