Megyei Tükör, 1971. szeptember (4. évfolyam, 422-447. szám)
1971-09-01 / 422. szám
KÖNYVJELZŐ Az ember nemegyszer elhalad egy könyv mellett, anélkül, hogy észrevenné, s csak évek múlva kezdi felfedezni. Hányan jártunk így költőkkel, írókkal, akiket a kötelező diákolvasmányok után évtizedekre láttunk viszont. Napjainkban, amikor a könyvek áradata folyik át a könyvesboltokban, s időnk is kevés, ki ne felejtene ki valamit az olvasmányai közül ? Gozsdu Elekről egykori folyóirat-kalandozásaim adtak először hírt, de a nevet Féja Géza tudatosította bennem, aki — talán csodálkozásomra — irodalomtörténeti tanulmányai között öt oldalt szentelt ennek a feledékenységbe hullt írónak. Ott tudtam meg, hogy aránylag nem sokat írt, hogy egyes írásai Csehov legjobb írásai mellé állíthatók, hogy bár művei derűsnek nem mondhatók, mégsem pesszimisták, s félelmetes tárgyilagossága tette lehetővé, hogy királyi ügyész, majd főügyész létére nyugodtan írhatott az újfajta megyei korrupcióról, a Kelet-Európába tolakodott kapitalizmus rablógazdálkodásáról, a nép teljes elhagyatottságáról. ..hogy az arisztokrata szellemről“ az volt a véleménye, mint Tolnai Lajosnak. ..Mindent látott, mindent megmért, belátta az egyéni szándékok eleve reménytelenségét és viselni bírta ezt a súlyos élményt, bár — ez állásából kifolyólag teljesen érthető — a megoldás útját megmutatni, vagy észrevenni nem tudta. Amint a lexikon említi, csak egy sikerültebb regényét és drámáját, valamint novelláskötetét tartották számon. A Nyugat-nemzedékhez, melyhez korban tartozhatott volna, nem tudott felzárkózni, minek oka talán hivatali kötöttsége s temesvári elzárkózottsága az irodalmi élettől. Pedig egy-egy munkája a nemzedék jobbjaival — ha nem is a legjobbjaival -iselért, s 1919-ben, ameddig élete fonala tartott, már java íróink, költőink a Nyugathoz kapcsolódtak. Első regénye, Az aranyhajú asszony még 1880-ban látott napvilágot, s utána a Köd, valamint a Tantalus művei érdemelnek említést, melyek méltók lettek volna Adyék Nyugatához. 1955-ben A nemes rozsda című novellaválogatása az, ami újabban napvilágot látott. Gozsdu már napjainkban — esetleg már sokkalta előbb is — kiesett a közönség érdeklődési köréből. Anna levelei újra ráterelték az érdeklődést. Tudjuk, hogy Anna élt, igen gazdag férjes aszszony volt Temesváron, akihez Gozsdut szerelmi kapcsolat fűzte. Gozsdu levelei többek, sokkalta többek, mint egyszerű, „valakihez adreszszált“ szerelmes levelek. Nem egy leveléből kitűnik, hogy művét irodalmi céllal írta, azzal, hogy egyszer esetleg napvilágot lásson. Ami most Özvegy Balabán Rózsa, a barátnő jóvoltából meg is történhetett. S mondhatjuk, örök kár, igen nagy kár lett volna, ha ezek a levelek elvesznek, megsemmisülnek. Mert Gozsdunak, az elfelejtett írónak, feltétlenül legnagyobb munkája ez, s nem szeretnék elvetni a sulykot, de kétségtelenül a világirodalom nagy levelezői közt a helye. Tudunk a korról, mely már előttünk, idősebbek előtt is, homályban maradt, amely annyira más volt, mint a miénk. Tudunk egy roppant nagy szellemi felkészültségű emberről, aki egyúttal és feltétlenül a kor szelleme szerint humanista. De az a természetes, ízes magyar szó, mely a könyvet áthatja, bizony nem sokak sajátja volt. Tűz és szenvedély a könyv, s ha ezt a tüzet, ezt a szenvedélyt az író le is szorítja, csak még értékesebbé teszi. A szenvedély így mély bölcsességgel párosul, örülünk, hogy ez a könyv, ha késve is, kezünkbe került, örülünk, mert egy mélylelkű, nagy íróról kaptunk újra hírt. Ez pedig azért is elégedettséget kelt, mert talán az Anna-levelek nélkül egy nagy magyar író esett volna kiemlékezésünkből. Holló Ernő (Jozsoki Elek leveleiről MŰVELŐDÉSI NAPLÓ— Miért nem megy a Szaturnusz Udvarhelyre? Szeptemberben kerül megrendezésre Udvarhelyen a második Szikulusz-könnyűzenefesztivál, amelynek célja a hazai magyar könnyűzenei alkotás ösztönzése és népszerűsítése. Tavaly a Proton-együttes és Lakatos Béla szólóénekes képviselte Kovászna megyét e nagy sikerű, országos visszhangot is kiváltó vetélkedőn. Az idén viszont megyénk egyetlen együttessel sem képviselteti magát. A visszalépés okairól faggatjuk a népi alkotások megyei háza munkatársait. A felelet tömör és egyértelmű. A részvételre, jelenleg, nincs anyagi fedezet. A fő ok viszont mégsem ez. A Szaturnusz-együttes , melynek tagjait a rétyi-nyíri fesztivál után, legalábbis szóban, meghívták az udvarhelyiek, s amely méltóan képviselhetné megyénket, kötelezettségei miatt nem fogadhatja el a meghívást. Ugyanis szeptember 4-én a Szaturnusz több tagja — a Klára testvérek, Tamás András, Peltzer Miklós — elkíséri turnéján a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházat. (A Sakk-matt indul országos bemutatkozásra.) Annak pedig — mondta László Attila, a népi alkotások háza igazgatója —, hogy felbomlóban lévő együttesek vagy alkalmilag a gitárok mellé gyűjtött, szedett-vedett csoportok járassák le a Proton (fénykorában szerzett )és a Szaturnusz már meglévő, kétségtelen hírnevét és tekintélyét — semmi szükség nincsen. A válasz — mivel indokoltnak tűnik — érzésünk szerint kielégítheti a megyei könnyűzene-rajongók jogos kérdését. Kimagyarázkodásnak jó. A Szikulusz-fesztivál résztvevőinek pedig sok sikert, hallgatóinak, nézőinek pedig jó szórakozást kívánunk. (dán) — Honnan jöttek, lelkem ? — Ki küldte magukat ? A kérdések minden háznál elhangzanak, s a választ is egyformán veszik tudomásul : csodálkoznak. Furcsa dolog, hogy fiatalok, diákok füzettel a kezükben járkáljanak házról házra és régi szokások, csodás történetek felől kérdezősködjenek. A nevünket nem nagyon kérdezik. Ha mondjuk is, nyomban elfelejtik. Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely... — ismerős helyek számukra is, legtöbbjük megfordult ott már Tulajdonképpen ennyi az ismerkedés, a többi már munka. Munka nekünk, szórakozás vagy időpazarlás a mesélő bácsinak, néninek, szaknyelven adatközlőnek. Ahány ház, annyi szokás — mondják —, s ez soha jobban be nem bizonyosodott, mint most. Egyik házban a belső szobába vezetnek, összegyűl az egész család, úgy hallgatják, mit kívánunk, s ha kifogytunk a kérdésekből, versenyt törik a fejüket, ki is mondhatna még valami érdekeset». Máshol viszont a fiúlapoton kívül szívélyes szót nem hallunk. Ahogy meglátják a jegyzetfüzetet, magnetofont,, mintha csigaházat hordanának, úgy húzódnak viszsza, és bármit is kérdezzünk, kétféle választ ismernek : „nem tudom" és ..nincs“, fixeknek később a szomszédja árulja el, hogy félnek a nyilvánosságtól. Aztán meg ilyesmiket még soha sem kérdeztek errefelé. Zágonban, a Felszegen bármelyik házba, tértünk is be, mindenütt emlegették Krecusnét, aki sokat tud, „tudós asszony“, „tudománya van“. Be is kopogunk hozzá, mondjuk, kik, mik vagyunk, mi járatban, s ő roppant kedvesen invitál is befelé. Az arca tipikus szépaszszony arc , összenőtt szemöldök, élénk mozgású szem. Szó szót követ, 63 esztendősnek mondja magát, de 40-et sem adtunk volna neki. Feltesszük az első kérdést, és a vártnál is keményebb a tagadás . — Nem tudom, soha sem foglalkoztam ilyesmivel. Aztán békítően hozzáteszi : — Anyám, ő igen, ő értett az ilyen dolgokhoz, de én nem. Néhány mondat után nyilvánvaló, hogy nem mondott igazat. Egyik kérdés a másik után marad megválaszolatlan, aztán véletlenül elszóljuk magunkat : — Erről mindenki tudott két-három történetet is. Ez megtöri a „páncélt“ egy pillanatra, mert gondolkodás nélkül elmesél egy tej-visszavarázslási történetet és megemlít egy nagyon fontos varázsmotívumot. De utána erősen lehiggadt, vagy úgy gondolta, hogy nekünk ennyi is elég, mert egyebet aztán több rákérdezésre sem akart ismerni. A betoppanó következő gyűjtőcsoportot már nagyon harciasan fogadta, hogy: — Ki informálta magukat ? Nem mondok én semmit. Egy másik nagyon meglepő eset, amikor egy bácsi egyből megértette, miről is van szó, el is indítottuk a magnót, de a felesége rögtön rácsapott és kikapcsolta . — Ezt el ne mondd, el ne áruld. Amikor a tulipános láda felől érdeklődtünk, a magáét még nagy dohogva megmutatta, de aztán leüzent a szomszéd utcába, hogy készüljenek jól fel, mert jövünk , tehát dugjanak el mindent. Szenvedélyből és szórakozásból végezzük a gyűjtést, de munka ez a javából, ráadásul igen sürgős munka, mert egyre kevesebben ismerik a régen közismert hiedelmeket, szokásokat. Néhány esetet leszámítva, általában szívesen fogadnak. A 76 esztendős kicsid Rudi bácsi, bár akkor jött haza a mezőről, hátravitt a kertbe, s két körtefára is felmászott gyümölcsöt rázni, hogy legyen mivel töltenünk az időt, amíg ő rendbe szedi magát, így aztán a gelencei gyümölcsöt is megkóstoltuk. Rudi bácsi mesélte el a következő, rendkívül ritka varázsmotívumokkal átszőtt esetet : „Gerincén egykor annyi zsendelyt csináltak ! Tudják, tizenkét vízifűrész volt. Két ember, komások voltak, vitt jó deszkát a hétfői vásárra, Szentgyörgyre, Márkosfalván mentek ki, balra, Dalnok felé, és láttak egy juh nyájat az út mellett legelni. Azt mondja az egyik koma a másiknak : — Te, koma, fogadjunk, hogy a kerékszögből a tej jönni fog. Befeküdt a szekér alá, húzni kezdte, s lám, csepegett a té. Csakugyan csorog a té, a juhok bőgnek, s futnak oda. A juhokat három pakulár őrizte. Az egyik, ahogy hallotta, hogy bőgnek a juhok, levetette a csuklyáját, megfordította, s a macsukás pálcájával kezdte ütni. Hát hallja erre az ember, hogy a komája bőg a szekér alatt. Ugrik oda, nézi, mi baja, de az csak sápadt, nyög. — Jaj, ne nyúlj hozzám, fáj a fejem. De akkor már odaértek a pakulárok is: — Ej, bácsika, ne csináljon többet ilyent, mert, ha maga tud kettőt, én hármat tudok. A mondák, hiedelmek anyaga még ma is nagyrészt feltáratlan. Ezért mondhatjuk mi is a pakulár szavaival : Ha mi tudunk kettőt, a faluban még legalább hármat tudnak. Ha nem, harminchármat ! ! — jegyzi meg valaki. Gáspár Sándor hoz még szépasszonyok élnek Műsorajánlás (IV.) KLASSZIKUS ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI ROMÁN ÉS MAGYAR SZERZŐK TÖBBFELVONÁSOS SZÍNMŰVEI — Vasile Alecsandri : Chiriţa Jászvásáron Jászvásári farsang (a Szépirodalmi Könyvkiadó öt román vígjáték című kötetében) — Hartha Lajos : Szerelem — Híró Lajos : Sárga liliom — B Bródy Sándor : A tanítónő (Bródy Sándornak a Tanulók Könyvtára-sorozatban megjelent kötetében) —Ion Luca Caragiale : Az elveszett levél Farsang Megtorlás — Csokonai Vitéz Mihály : Az özvegy Karnyóné (Művelődés, 1969/11) — Csíky Gergely : Ingyenélők Buborékok — Barbu Delavrancea : Napnyugta — Gárdonyi Géza : A bor ■— Al. Chiriţescu : Szarka fészek — Kisfaludy Károly : Kérők Csalódások (az író Tanulók Könyvtára-sorozatban megjelent kötetében) — Mikszáth Kálmán: Különös házasság A Noszty fiú esete Tóth Marival — Móricz Zsigmond : Úri muri Sári bíró Kismadár Nem élhetek muzsikaszó nélkül — T. Muşatescu : Titanic-keringő — V. Popa , Józsi, Mózsi, Mehemed — M. Sebastian : Névtelen csillag Játék a boldogsággal — Szigligeti Ede : Biliomfi A cigány A mama — Tamási Áron : Énekes madár Megjegyzés : Azok a színművek, amelyek után nincs feltüntetve a megjelenés helye, megtalálhatók színházainknál. Bodza vidéki népviselet