Megyei Tükör, 1972. július (5. évfolyam, 680-705. szám)

1972-07-01 / 680. szám

A köpeci bánya krónikásá­nak nevezhetjük bátran az öreg Náfrádi Lajos bácsit. Százötven oldalas kéziratban irta meg a köpeci szénbányá­szat krónikáját, úgy ahogy azt ő élte és látta, közel 70 évet a 100-ból. Szembe ülök vele s beszél­getünk. — A tavaly kezdtem leírni a történeteket, hogy segítsek maguknak, hogy üzenetet hagyjak hátra a hátrale­vőknek, mert tudom, hogy nehéz volt összeszedni a bá­nya 100 esztendős történetét. Én­ 1908-tól kezdve mindenre visszaemlékszem. — Hogy mennyire pontosak Lajos bácsi visszaemlékezései, azt csak akkor láttuk, amikor pontosan igazolták azokat a korabeli dokumentumok. Ön­életírása a bánya története. Élete egy volt a bányáéval.­­Akkor is őrt állt mellette, a­mikor senki se kérte rá, ami­kor gazdája sem volt. Magáé­nak tudta, írása azért értékes számunkra, mert olyasmit is feljegyzett, amiről nem ma­radt írásos emlék — 1899-ben születtem Csong­­rádban és az 188-ban nyitott köpeci külfejtésekhez hozatott kubikus munkásokkal kerül­tem erre a tájra itt rekedtünk. Ide gyökereztünk. Hétéves ko­romban már talicskahúzó vol­tam az Apám ..bandájában Ő bandagazda volt Heten v­ol­tunk testvérek. Nehéz gyer­mekkorom volt .. — Milyen volt az a külfej­tés ? — Háromszáz kubikus dol­gozott benne, talicskával és kétkerekű kordéjjal hordták a meddőt és szenet Jó volt, kinek volt egy jó erős kutyá­ja. Az húzta elöl há­t­­bafogva a talicskát, gazdája meg tol­ta. No, ilyen talicskahúzó ,,ku-­­ tyák“ voltunk mi is gye­rmeke- j Jetn­. Reggel 6-tól este 6-ig­­ 120—140-et is fordultunk.­­ Meglátszott este bizony a hám helye a vállunkon. Ke- ' reseiünk napi 6 picula colt. Jó volt a baráti ringlispilre . . — Olvasmány szerű, érdekes az önéletírás, amolyan föld­alatti Tamási Gáspár írta. De kár, hogy nem írják le életü­ket az olyanok is, mint Bene­dek Péter, ki sokat-sokat me­sél a bánya múltjáról. S ör­vendetes, hogy írják mások is Gáspár József, a tanító Kó­pééról. Kászoni Gáspár a Ja­pánban is járt órásmester ,­ amatőr muzeológus. ★ ERDŐ ALATT ERDŐ — ez a címe Náfrádi Lajos króni­kájának. S látom őt, a lelké­ben most is izig-vérig köpeci bányatelepi munkást, iparost, bányászt. Látom a gépházban hogyan simogatja a félstabilt, látom, vízméregető legényként a József aknában, látom az 1929-es sztrájkban a harcoló bányászok között,­­ még ak­kor is munkahelyén állott, a­­mikor a bányatelep had­szín­térré vált. Látta a bánya német funkcionáriusait fut­ni, menekülni, látta a bejövő román és szovjet katonákat. Egy pillanatig sem hagyta el a gépházat, sem süvítő szilán­kok idején, sem azután. Azért szerepel benne Szemlér regé­nyében, amit a köpeci bányá­szokról írt, a Földalatti erdő­ben. Látom Lajos bácsit, egy a 92 munkás közül, akik meg­indították 1945 telén a bányát, látom, mint az üzemvezetőség tagját, párttitkárt. . Nyugdíjas ő is, mint a többi harcos társa Szorgalmasan gyűjtik a leendő bányászm­ú­­zeum anyagait, régi tárgyakat, szerszámokat, fényképeket. . és várják a nagy ünnepet, a 100 évest... bányásznapkor, kinn a Kükücskében. ★ Náfrádi Lajos krónikáját a bánya levéltárának kell őriz­nie. Hadd olvashassa később más is. Idézzünk olvasóinknak egy pár sort az elejéről. Már ez is meglepetés, ismeretlen történet a köpeci szén felfe­dezéséről : „A háromszéki köpeci ligni­tet egy pásztor fedezte fel. Zólya Áron öreg munkás volt már, amikor nekem elmesélte, hogy a vele majdnem egyidős juhász, Baló Ferenc, a köpeci Csiányos patak ölében tartotta a juhokkal a delelőt. Ott gyúj­tott tüzet — a víz is közel volt, és ott ebédelt. Ebéd után a tüzet betakarta hamuval, hogy a parázs másnapra is megmaradjon. Akkor még a gyufa nagy úr volt azon a helyen Másnap nagy szél tá­madt, s hogy a hamut el ne fújja, a patakban talált nagy lapos köveket ráborogatta. A következő nap, amikor oda­ment delelni, látta, hogy a bar­na kő füstölög és ég Ez al­kalommal is úgy tett. A tűz égett és sok parázs lett Le­ment és elmondta a faluban, hogy a Csiányos patakában o­­lyan kő v­an, hogy ég és füs­töl, mint a fa. Elment a hí­re ... így indult el a köpeci lignit útjára.“ Lejegyezte KISGYÖRGY ZOLTÁN AZ Szemel szembe egy öreg ki­cifi­t­ással Az olszemi római castrum­ Megyénkben sok feltárt és még feltáratlan történelmi emlék van. Naponta több száz ember utazik a Sepsiszent­­györgy-Tusnád közti műúton, és miven kevesen tudják, hogy az oltszemi pionírtábor, milyen fontos tartókövét rejti a hazai történelemnek. A tábor, vagyis az egykori Mikó-kastél­y területe már csaknem kétezer éve lakott terület. Itt volt az egyik ró­mai katonai támaszpont. A római castrumot először Benkő József tudós-pap emlí­ti. Már ekkor kerültek elő dí­szesen római feliratos kövek. Innen tudjuk, hogy a római légió neve a Cohor HU besso­­rum volt (C Till BE) Orbán Balázs, amikor végig­járta a Székelyföldet, megfor­dult Oltszemen is, és az volt a benyomása, hogy néhol fel­fedezhetők a castrum falai. A castrumon kívül előkerült egy női sír, amelynek a téglái írottak voltak. A nő kezén ezüstgyűrűk, lábán szandál és a szájában egy 141-beli I. Fa­­ustina-kori ezüstérem volt. Tudományosan először 1949- ben dr. Székely Zoltán, a me­gyei múzeum igazgatója hatá­rozta meg a castrum pontos helyét az akkori ásatás alkal­mával. Az 1969—70-es ásatásokon részt vettem amikor feltártuk az erőd fontosabb részeit. Az itt előkerült kerámia és az ér­mek azt bzonyítják, hogy már 101 — 102-ben meghódította Traianus Erdély déli részét, nem pedg 105—106-ban, mint ahogy azt sokáig tévesen hit­ték. Az ásatás anyagában sok kerámia- és fémtárgy szere­pel. Az utolsó pénz, ami elő­került a IIP sz.-ból, Severus Alexander (222—235) császár idejéből van. Azután a tábort lerombolták, elpusztították. A harcok nyomai láthatók az át­égett falakon, lerombolt háza­kon. A tábor közepén volt a ka­tonai parancsnokság. A föld­rajzi fekvése folytán csak két kapuja volt, a porta prae­­toria és a porta decumana. A tábor területe 142 mx 92,5 m, mely körbe volt véve egy erős fallal és kívül vízárok húzódott. A falon kívül voltak a pol­gári lakosság házai. A tábor területén előkerült dák csere­pek a római-dák együttélést bizonyítják. SZÉKELY ZSOLT, 1-es sz. líceum, IV. évfolyam A Kovászna megyei képzőművészeti kör nssankífiü­lést Tegnap délután a Kovászna megyei pártbizottság székhe­lyén tartotta munkaülését a me­gyei képzőművészeti kör. Ré­szt vettek Nagy Ferdinand elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­­­­kára. Constantin Stanca elvtárs, a megyei pártbizottság titkára,­­ Sylvester Lajos, a megyei párt- I bizottság bárójának polt tég-­r­ja, a Kovászna megyei­­ szocialista művelődési és­­ nevelésügyi bizot­tság elnöke. Hozzászólásában Plugor Sán­ I­dor, a kör vezetője összefog-­­­­alta az eddig elért eredménye­ket és rámutatott azokra a fel­­­­adatokra, melyek a képzőmű­vészekre hárulnak a jövőben. . Nagy Ervin,­­Jakab­ Imola, Deák Barna hozzászólásukban azokról a jellegzetes kérdssok­ról és alkotási problémákról beszéltek, amelyek folytán a megye képzőművészei a l­egha­tékonyabban kivehetik részüket a dolgozók esztétikai nevelé­séből. A munkaülést záró beszédé­ben Nagy Ferdinand elvtárs kihangsúlyozta azokat a konk­rét lehetőségeket, melyek a megye képzőművészei elél ál­lanak a fejlődő megye életének majd mindenik területén, kü­lönös tekintettel a megyei­zék­­hely és a többi város esztéti­kus képének kialakításában, a modern városrészek korsze­rű elgondolásai és a hagyomá­­nyok eredeti és sajátos össze­hangolásában, s ugyanakkor rá­mutatott azokra a feladatokra, melyek a képzőművészek e­­lőtt állnak az RKP Országos Konferenciája és a Köztársa­ság kikiáltásának 25. évfordu­lója küszöbén.­ ­) V­e­ ­rőss János, a sepsiszentgyörgyi múzeum restaurátora a nemrég Kézdivásárhelyen talált amforán dolgozik és Tanítók napja (folytatás az első oldalról) Céget nyújtó iskolában több mint 2 000 tanügyi dolgozó irányításával mintegy 25 000 tanuló sajátítja el az ismere­teket. Az utóbbi években új iskolákkal bővült a megye is­kolahálózata Líceum létesült Bodzafordulón, Sepsiszentgyör­­gyön ipari és közgazdasági szaklíceum, Kézdi­vásárhelyen fémipari szakiskola alakult.­­ Számos új tantermet építettek, a laboratóriumokat korszerű felszereléssel látták el. A felszólaló többek között hangsúlyozta: „Megyénk tan­ügyi káderei kiváló eredménye­ket értek el a tanulók élet­­eszm­éyeinek, a világról és az életről alkotott felfogásának alakításában, a kollektivizmus, a román nép és az együttélő nemzetiségek közötti barátság szellemében való nevelése te­rén.“ Gratulálva az elért eredmé­nyekhez, a felszólaló ezeket mondotta: „Meggyőződésünk, hogy önök, akikre a jövő nemzedékek oktatását és ne­velését bízták, minden erőfe­szítésükkel hozzájárulnak pár­­­­tunk és államunk politikájának valóra váltásához­.“ A részt vevő tanügyi dolgo­zók közül a következők emel­kedtek szólásra: Dobolyi Lász­ló, a 2-es líceum igazgatója, Buda Stela, a textiliskola i­­gazgatója, Csongvai Arijád, az 1-es líceum aligazgatója, Be­csei Pál, az 1-es líceum nyug­díjas tanára. A résztvevőket v­onttnák egy csoportja, Szőcs Albert, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára és Ráduly Gitta tanárnő, a városi nőbizottság elnöke köszöntöt­te. Az ünnepség végén a sepsi­szentgyörgyi tanügyi szakszer­vezet kórusa néhány kórus­művet adott elő. A Rétyi Nyír 680 szám 2—1.­­dal

Next