Megyei Tükör, 1972. július (5. évfolyam, 680-705. szám)
1972-07-01 / 680. szám
A köpeci bánya krónikásának nevezhetjük bátran az öreg Náfrádi Lajos bácsit. Százötven oldalas kéziratban irta meg a köpeci szénbányászat krónikáját, úgy ahogy azt ő élte és látta, közel 70 évet a 100-ból. Szembe ülök vele s beszélgetünk. — A tavaly kezdtem leírni a történeteket, hogy segítsek maguknak, hogy üzenetet hagyjak hátra a hátralevőknek, mert tudom, hogy nehéz volt összeszedni a bánya 100 esztendős történetét. Én 1908-tól kezdve mindenre visszaemlékszem. — Hogy mennyire pontosak Lajos bácsi visszaemlékezései, azt csak akkor láttuk, amikor pontosan igazolták azokat a korabeli dokumentumok. Önéletírása a bánya története. Élete egy volt a bányáéval.Akkor is őrt állt mellette, amikor senki se kérte rá, amikor gazdája sem volt. Magáénak tudta, írása azért értékes számunkra, mert olyasmit is feljegyzett, amiről nem maradt írásos emlék — 1899-ben születtem Csongrádban és az 188-ban nyitott köpeci külfejtésekhez hozatott kubikus munkásokkal kerültem erre a tájra itt rekedtünk. Ide gyökereztünk. Hétéves koromban már talicskahúzó voltam az Apám ..bandájában Ő bandagazda volt Heten voltunk testvérek. Nehéz gyermekkorom volt .. — Milyen volt az a külfejtés ? — Háromszáz kubikus dolgozott benne, talicskával és kétkerekű kordéjjal hordták a meddőt és szenet Jó volt, kinek volt egy jó erős kutyája. Az húzta elöl hátbafogva a talicskát, gazdája meg tolta. No, ilyen talicskahúzó ,,ku- tyák“ voltunk mi is gyermeke- j Jetn. Reggel 6-tól este 6-ig 120—140-et is fordultunk. Meglátszott este bizony a hám helye a vállunkon. Ke- ' reseiünk napi 6 picula colt. Jó volt a baráti ringlispilre . . — Olvasmány szerű, érdekes az önéletírás, amolyan földalatti Tamási Gáspár írta. De kár, hogy nem írják le életüket az olyanok is, mint Benedek Péter, ki sokat-sokat mesél a bánya múltjáról. S örvendetes, hogy írják mások is Gáspár József, a tanító Kópééról. Kászoni Gáspár a Japánban is járt órásmester , amatőr muzeológus. ★ ERDŐ ALATT ERDŐ — ez a címe Náfrádi Lajos krónikájának. S látom őt, a lelkében most is izig-vérig köpeci bányatelepi munkást, iparost, bányászt. Látom a gépházban hogyan simogatja a félstabilt, látom, vízméregető legényként a József aknában, látom az 1929-es sztrájkban a harcoló bányászok között, még akkor is munkahelyén állott, amikor a bányatelep hadszíntérré vált. Látta a bánya német funkcionáriusait futni, menekülni, látta a bejövő román és szovjet katonákat. Egy pillanatig sem hagyta el a gépházat, sem süvítő szilánkok idején, sem azután. Azért szerepel benne Szemlér regényében, amit a köpeci bányászokról írt, a Földalatti erdőben. Látom Lajos bácsit, egy a 92 munkás közül, akik megindították 1945 telén a bányát, látom, mint az üzemvezetőség tagját, párttitkárt. . Nyugdíjas ő is, mint a többi harcos társa Szorgalmasan gyűjtik a leendő bányászmúzeum anyagait, régi tárgyakat, szerszámokat, fényképeket. . és várják a nagy ünnepet, a 100 évest... bányásznapkor, kinn a Kükücskében. ★ Náfrádi Lajos krónikáját a bánya levéltárának kell őriznie. Hadd olvashassa később más is. Idézzünk olvasóinknak egy pár sort az elejéről. Már ez is meglepetés, ismeretlen történet a köpeci szén felfedezéséről : „A háromszéki köpeci lignitet egy pásztor fedezte fel. Zólya Áron öreg munkás volt már, amikor nekem elmesélte, hogy a vele majdnem egyidős juhász, Baló Ferenc, a köpeci Csiányos patak ölében tartotta a juhokkal a delelőt. Ott gyújtott tüzet — a víz is közel volt, és ott ebédelt. Ebéd után a tüzet betakarta hamuval, hogy a parázs másnapra is megmaradjon. Akkor még a gyufa nagy úr volt azon a helyen Másnap nagy szél támadt, s hogy a hamut el ne fújja, a patakban talált nagy lapos köveket ráborogatta. A következő nap, amikor odament delelni, látta, hogy a barna kő füstölög és ég Ez alkalommal is úgy tett. A tűz égett és sok parázs lett Lement és elmondta a faluban, hogy a Csiányos patakában olyan kő van, hogy ég és füstöl, mint a fa. Elment a híre ... így indult el a köpeci lignit útjára.“ Lejegyezte KISGYÖRGY ZOLTÁN AZ Szemel szembe egy öreg kicifitással Az olszemi római castrum Megyénkben sok feltárt és még feltáratlan történelmi emlék van. Naponta több száz ember utazik a Sepsiszentgyörgy-Tusnád közti műúton, és miven kevesen tudják, hogy az oltszemi pionírtábor, milyen fontos tartókövét rejti a hazai történelemnek. A tábor, vagyis az egykori Mikó-kastély területe már csaknem kétezer éve lakott terület. Itt volt az egyik római katonai támaszpont. A római castrumot először Benkő József tudós-pap említi. Már ekkor kerültek elő díszesen római feliratos kövek. Innen tudjuk, hogy a római légió neve a Cohor HU bessorum volt (C Till BE) Orbán Balázs, amikor végigjárta a Székelyföldet, megfordult Oltszemen is, és az volt a benyomása, hogy néhol felfedezhetők a castrum falai. A castrumon kívül előkerült egy női sír, amelynek a téglái írottak voltak. A nő kezén ezüstgyűrűk, lábán szandál és a szájában egy 141-beli I. Faustina-kori ezüstérem volt. Tudományosan először 1949- ben dr. Székely Zoltán, a megyei múzeum igazgatója határozta meg a castrum pontos helyét az akkori ásatás alkalmával. Az 1969—70-es ásatásokon részt vettem amikor feltártuk az erőd fontosabb részeit. Az itt előkerült kerámia és az érmek azt bzonyítják, hogy már 101 — 102-ben meghódította Traianus Erdély déli részét, nem pedg 105—106-ban, mint ahogy azt sokáig tévesen hitték. Az ásatás anyagában sok kerámia- és fémtárgy szerepel. Az utolsó pénz, ami előkerült a IIP sz.-ból, Severus Alexander (222—235) császár idejéből van. Azután a tábort lerombolták, elpusztították. A harcok nyomai láthatók az átégett falakon, lerombolt házakon. A tábor közepén volt a katonai parancsnokság. A földrajzi fekvése folytán csak két kapuja volt, a porta praetoria és a porta decumana. A tábor területe 142 mx 92,5 m, mely körbe volt véve egy erős fallal és kívül vízárok húzódott. A falon kívül voltak a polgári lakosság házai. A tábor területén előkerült dák cserepek a római-dák együttélést bizonyítják. SZÉKELY ZSOLT, 1-es sz. líceum, IV. évfolyam A Kovászna megyei képzőművészeti kör nssankífiülést Tegnap délután a Kovászna megyei pártbizottság székhelyén tartotta munkaülését a megyei képzőművészeti kör. Részt vettek Nagy Ferdinand elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Constantin Stanca elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Sylvester Lajos, a megyei párt- I bizottság bárójának polt tég-rja, a Kovászna megyei szocialista művelődési és nevelésügyi bizottság elnöke. Hozzászólásában Plugor Sán Idor, a kör vezetője összefog-alta az eddig elért eredményeket és rámutatott azokra a feladatokra, melyek a képzőművészekre hárulnak a jövőben. . Nagy Ervin,Jakab Imola, Deák Barna hozzászólásukban azokról a jellegzetes kérdssokról és alkotási problémákról beszéltek, amelyek folytán a megye képzőművészei a leghatékonyabban kivehetik részüket a dolgozók esztétikai neveléséből. A munkaülést záró beszédében Nagy Ferdinand elvtárs kihangsúlyozta azokat a konkrét lehetőségeket, melyek a megye képzőművészei elél állanak a fejlődő megye életének majd mindenik területén, különös tekintettel a megyeizékhely és a többi város esztétikus képének kialakításában, a modern városrészek korszerű elgondolásai és a hagyományok eredeti és sajátos összehangolásában, s ugyanakkor rámutatott azokra a feladatokra, melyek a képzőművészek előtt állnak az RKP Országos Konferenciája és a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója küszöbén. ) Ve rőss János, a sepsiszentgyörgyi múzeum restaurátora a nemrég Kézdivásárhelyen talált amforán dolgozik és Tanítók napja (folytatás az első oldalról) Céget nyújtó iskolában több mint 2 000 tanügyi dolgozó irányításával mintegy 25 000 tanuló sajátítja el az ismereteket. Az utóbbi években új iskolákkal bővült a megye iskolahálózata Líceum létesült Bodzafordulón, Sepsiszentgyörgyön ipari és közgazdasági szaklíceum, Kézdivásárhelyen fémipari szakiskola alakult. Számos új tantermet építettek, a laboratóriumokat korszerű felszereléssel látták el. A felszólaló többek között hangsúlyozta: „Megyénk tanügyi káderei kiváló eredményeket értek el a tanulók életeszméyeinek, a világról és az életről alkotott felfogásának alakításában, a kollektivizmus, a román nép és az együttélő nemzetiségek közötti barátság szellemében való nevelése terén.“ Gratulálva az elért eredményekhez, a felszólaló ezeket mondotta: „Meggyőződésünk, hogy önök, akikre a jövő nemzedékek oktatását és nevelését bízták, minden erőfeszítésükkel hozzájárulnak pártunk és államunk politikájának valóra váltásához.“ A részt vevő tanügyi dolgozók közül a következők emelkedtek szólásra: Dobolyi László, a 2-es líceum igazgatója, Buda Stela, a textiliskola igazgatója, Csongvai Arijád, az 1-es líceum aligazgatója, Becsei Pál, az 1-es líceum nyugdíjas tanára. A résztvevőket vonttnák egy csoportja, Szőcs Albert, a városi KISZ-bizottság titkára és Ráduly Gitta tanárnő, a városi nőbizottság elnöke köszöntötte. Az ünnepség végén a sepsiszentgyörgyi tanügyi szakszervezet kórusa néhány kórusművet adott elő. A Rétyi Nyír 680 szám 2—1.dal