Megyei Tükör, 1972. december (5. évfolyam, 810-836. szám)
1972-12-01 / 810. szám
Vn AG PROLETÁRJAI EGYESUKJSJTEK 1 El® © © • ® TÜKOR az KKi* kos Aszn a lux.vki bizottsága és a megyei néptanács lapja Az idő, az anyagok és pénza kapó II felha$£i*&lá$a, a: IfljEBjl (livenek érvényesitése — miiMiaiiii)iiink Icozos . É0i A csavarj'várban az újitú mozgalomnak kezd tössie^aLapja lens«I Szerintem nem iga/j .szakember a/, aki mestersége gyakorlása gőzben nem törekszik állandóan arra, hogy könnyebben, gyorsabban menjen a munka. Hányan hozzájárulhattak például ahhoz, hogy a lábbal hajtott esztergákból automata gépsorok legyenek. No nem akarok elmélkedni az ésszerű emberi tevékenységről, csak hát ilyesmik jutottak eszembe, amikor beléptem a csavaros ár kapuján, hogy érdeklődjem az újítások, ésszerűsítések felől. Römmer Mihály főmérnök röviden vázolta a helyzetet, majd egy összesítőt tett elém, amelyből megtudtam, hogy az év első tíz hónapjában 57 újítási és ésszerűsítési témát iktattak be, és ezek közül eddig 15-öt alkalmaztak a termelésben, előzetes számítások szerint az alkalmazott újítások gazdasági hatékonysága 713 000 lej. Hat témának az elemzése folyamatban van, most végzik a szükséges műszaki próbákat. Alkalmazásuk esetén a megtakarítás értéke előzetes számítások szerint 2 700 000 lejre emelkedik. A számokból egyrészt arra következtethetünk, hogy értékes újítások születtek, másrészt pedig arra, hogy az úji SZIRKOS ANDRÁS (folytatása a 4. oldalon) Szabálytalan életrajz, avagy Vallomásféle a nagy iünnep küszöbén SZOMORÚ EMLÉKEK ESZTENDEJE Az előző évi, 1946-os szárazságot alaposan megsínylettük. Apa még hadifogoly. Négy testvér a bizonytalanságban, hogy él-e még ! Nővéremmel az udvarhelyi kaszárnya udvarán állunk sorba egy dögre lőtt vért. A vagonokat várjuk, készen a külföldi útra. Talán Magyarországra visznek rokonokhoz. A lelkiismeretfurdalást érző nagynéni utánunk jön, s nem enged a nagy útra. Hogy aztán rövid idő múlva nyolc unokatestvérrel szedjünk papsalátát levesnek. Bátyám kénytelen abbahagyni a tanulást, mert nagy a tandíj. Pénzt, ru- Cuti fát követelnek az állami tanító feleségétől. Honnan, miből adjon egy állásnélküli, vagyontalan asszony, aki kötésből, varrásból keresi meg a négy gyermek ennivalóját ? Rossz, nagyon rossz ember lehetett a régens — vontam le a konklúziót anyám és bátyám dialógusából. És mert nem mehetett vissza a gimnáziumba, a 15 éves gyerekember neve ott szerepel az önkéntes vasútépítők lajstromán. Apánk fogságot járt posztócsizmájában a legfiatalabb brigádos a Szólyva-Visó-i építőtelepen. Az indulókat, melyeket ott tanult, rendszeresen elénekeljük, ha kétévenként egyszer összetalálkozunk. Rendszerint ezzel a nótával kezdi: Szólyva- Visó az ifjúság álma Dolgozunk és harcolunk Vasutat építünk .. . „Betöltötte a negyvenet, a néphadsereg tisztje. Egyszer majd megírom brigádos emlékeit is, ifjúságát, mert ő volt a legnagyobb, ő helyettesítette az apát. Szolgált nagygazdánál orrvérzésig, s hátán harminc kilométert cipelte a véka kukoricát, amit napszámoskodásból szerzett, csak legyen mit ennie a három kisebbnek. KÖLTÖZÜNK. ISMÉT faluról városra, városról falura. Apám néptanító, de a két világháború között tizenöt esztendőt lakatos-esztergályos szakmunkásként dolgozik egy bukaresti szappanggyárban. Az akkori idők nacionalista politikája miatt nem kaphatott tanítói állást. A fogságból való hazatérése után szakmunkási-tanítói minőségében helyezik a vlahicai szakiskola élére, tanulmányi igazgatónak. Négy igazgatót cserélnek mellette, akik jó szakmunkások, de hiányzik a tanügyi-pedagógiai munkában való jártasságuk. Egy ember nevét azonban húsz év után sem felejtik a volt tanítványok. A Stemmer Józsefét, a vlahicai „Makarenko“-ét. ITT KEZDTEM TANULNI A SZERVEZETI MUNKÁT Tízéves koromban csak az iskolának s a társadalmi munkának élő apám megtanít fűrészelni, keményen markolni a lombfűrész nyelét. Talán mert mindenki ismerte, természetesnek vették, hogy a tanító fia töltse be a pionírszer- FERENCZY L. TIBOR (folytatása a 3. oldalon) 810. szám V. ÉVFOLYAM 1972. DECEMBRI PÉNTEK ÁRA 30 BANI I «II III—II l«l »Hl II Hl Kovács Valeria, a berecki fakitermelő vállalat motorfű részese (Bariba Árpád felvétele) Búcsú a harádától? Közelednek a zárszámadó közgyűlések Jó lenne azt írni, csendes a határ. Azaz az idén azt kell írnunk, nem jó, ha csendes a határ. Nincs idő téli álomba szendér égni hiába mutat december közeledtét a naptár. Persze, szánkon a már sokszor felhasznált (és talán nem mindig jogosan használt) varázsérv : rendkívüli volt az időjárás. Valóban rendkívüli volt, de ha túl idetesen kedvez az idő, nos, akkor is azon az úton tartunk, amikor a mezőgazdaság egyre inkább vívszik idény jellegét. Idill lenne a már téli falusi mozdulatlanságot keresni. Tétlenséggel sajnos még gyakran találkozunk. Mintha siettetnék a barázdáktól való búcsúzkodást. De hát tömérdek terület még megforgatatlan. Találóan fogalmazott egyik lapunk: ha őszi szántás, ne változtassuk tavaszi talajforgatássá. Március után különben ismég több a teendő (az agrotechnikai igényeket aligha kell hangsúlyozni). Említsük meg a cukorrépaszállítók hátralékát is? A burgonyát kiszedtük, a szállítás viszont (és az értékesüléss) nem fejeződött be. Sehát nem is soroljuk tovább .., hiszen a szövetkezeti vezetők ugyon is jól tudják, mi a teendő. Emeljük ki viszont azt amit december pluszban hoz. A zárszámadási előké-szinetek megkezdését, ami nem választható el ugyan a szezonmunkáktól, sőt a betakarítás befejezése, amolyan előfeltétel lenne, de ami az idén a szokottnál is gondosat.!) mérlegelést követel. Elvégzett és el nem végzett fel idatok, elköltött és be nem vételezett tételek, helytállások és megfutamodások igénylik az őszinte mérleges leállítást. A valóságot egyszerűsíteténk le ugyanis, ha, ami hiányzik a mérlegből és a bevételekről, az időjárás számláiára írnánk. A holnapi termelőt corbítanánk meg, ha nem gondoskodnánk a ma pénzügyi egyensúlyának megteremtéséről. Lépésről lépésre el kellene jutni tehát az elemzéshez, a gazdálkodási szemlélet tükrében amely oly nyomatékkal talált megerősítést a legutóbbi Központi Bizottsági plenáris ülésen... S nem zárhatjuk úgy az évet, hogy ne alapozzuk meg a holnapot. Tudjuk, mit vár a mezőgazdaságtól a nemzetgazdaság. Az is tudott, az ipari növénytermesztésnek, pontosabban az ipari rendeltetésű növénytermesztésnek az eddiginél többet kell hoznia. Több répát is kell tehát vetnünk és több répát értékesítenünk. Nem üres szólam tehát az igény: az őszi talajforgatásról nem mondhatunk le. A téli barázdák, a hóban húzott fekete traktornyomok a jövő évi termelést hozzák cselekvésközelbe... ALMÁSI ÁLMOS