Megyei Tükör, 1973. február (6. évfolyam, 861-884. szám)

1973-02-01 / 861. szám

A Vöröskereszt- egyesület megyei bizottságának plenáris ülése A Vöröskereszt-egye­sület feladatait és köte­lességeit ismerve, vállal­juk ön előtt, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy fáradságot nem kí­mélve, mindent megte­szünk a közegészségügy javításáért, amelynek e­­redményeként javul a dolgozók munkaképessé­ge, csökken a megbetege­dések száma. Vállaljuk, hogy 30 százalékkal emel­jük az önkéntes véradók számát. Szervezetünk e­­gész tevékenységét an­nak a magasztos feladat­nak szenteljük, hogy hoz­zájáruljunk az ötéves terv határidő előtti teljesítésé­hez“. A Vöröskereszt megyei bi­zottsága plenáris ülést tar­tott, amelyen megvitatták az elmúlt évben kifejtett tevé­kenységet és jóváhagyták az Új intézkedési tervet. A megyei Vöröskeresztnek­­ 47 554 tagja van, nyolc évvel ezelőtt még csak 25 000 tagot tartottak nyilván. Az Ugrásszerű emelkedés azt bizonyítja, hogy egyre töb­ben értik meg az egyesület célját, hasznát. Az RKP KB 1972. évi februári utasítása értelmében újraszervezték a vöröskeresztes mozgalmat, az eredmény nem maradt el... Az új Vöröskereszt­bizottságok tudják, mi a fel­adatuk, vezetőik szíves-lé­­i­ekkel dolgoznak. A szerve­ző munkában többek között Beder György (Barátos), Bucsa Ana (Bölön), Kisvár­fa­ Olga (Hídvég), Gyergyai­­ Magdolna (Pólyán), Isan Ag­­neta (zabolai szanatórium), Cîmpean Ana (előpataki sza­natórium), dr. Duka Dezső és Nagy Sándor (Zágon) tűnt ki. Az elmúlt évben bein­­­dult a nővérképző tanfo­lyam, amelynek Sepsiszent­­györgyön 84 hallgatója van. Szép eredményeket ért el a Vöröskereszt-egyesület az önkéntes véradási akciók szervezésében is. önfeláldozásukért dicséret illeti többek között a hídvé­gi, berecki, illyefalvi, kézdi­­vásárhelyi véradókat, az ü­­zemek közül a sepsiszent­györgyi textilművek dolgo­zóit. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy megtettünk a beteg mindent embe­rek megsegítéséért. Azon­­ban. Rétyen, Nagyboros­­nyón, Bodzafordulón szerve­zési hibák miatt kevesen jelentkeztek véradásra. Az elmúlt évben újraszer­vezték az egészségügyi és el­sősegélynyújtási csoporto­kat, aminek eredményekép­pen a munka megjavult, eh­hez a rendszeresen tartott felkészítők is hozzájárultak. A Vöröskereszt-hete akcióso­rozatban nagyon fontos köz­egészségügyi kérdéseket ol­dottak meg, városszépítéssel, őszi és tavaszi ,,nagytakarí­tással­ tették szebbé megye­­szerte a helységeket. A Vö­röskereszt-egyesület hasznos megmozdulása egyik az Egészséges, tiszta utca című verseny, amelynek kereté­ben Kovásznán és Sepsi­­szentgyörgyön értékes díja­kat osztottak ki. A Vöröskereszt-egyesület megyei bizottságának 1973- as munkatervében, többek között, a véradó-akciók jobb megszervezése, az egészség­­ügyi nevelés hatékonyságá­nak növelése, a betegek és rászorultak támogatása, a dolgozók egészségi vé­delmének további javítása szerepel. 1973-ban újabb fel­szereléssel látják el az első­segélynyújtási helyeket és a főbb útvonalak mentén, ü­­dülőhelyeken újabb elsőse­gélynyújtási helyeket bo­csátanak a bajba jutottak megsegítésére. A Hiun­kásdem­okrácia fóruma (folytatás az első oldalról) li hozzájárulásukat a Kommunista Párt által Román elénk tűzött program teljesítéséhez. Baternay Tibor elvtársat, a szakszervezetek Kovász­na me­gyei tanácsának elnökét kér­deztük meg : — Miben látja a rések és konferenciák közgyű­jelentő­ségét, és mit tettek azok ha­tékony előkészítéséért ! Megyénk ipari vállalatai­ban, intézményeiben és falvai­ban a 140 szakszervezeti bi­zottság több mint 42 000 tag­gal dolgozik. Minden szinten megkülönböztetett figyelem­mel készülnek a dolgozók éle­tében és tevékenységében olyan jelentős eseményre. A közgyűlések és konferen­ciák arra hivatottak, hogy mérlegeljék a dolgozók kenységét, felmérjék, hogy tévé­szakszervezeti szervek és szer­­­vezetek miként járultak hozzá 1972-ben a gazdasági muta­tók, a szocialista tett vállalások és a versenyben szociális­kulturális feladatok teljesítésé­hez. Egyben lehetőség nyílik arra, hogy a bírálat és önbírá­lat szellemében feltárjuk szakszervezeti szervek munká­­­jában még előforduló hiányos­ságokat, és megfelelő intézke­déseket foganatosítsunk a dol­gozók mozgósítására, az 1973. évi tervfeladatok maradékta­lan teljesítésére. A közgyűlések munkálatai­nak legfontosabb problémáit azoknak az intézkedéseknek a megvitatása kell képezze, a­­melyeket az alkalmazottak nagygyűlésén fogadtak el. A beszámolóknak és az eze­ket követő vitáknak felszínre kell hozniok a szakszervezeti bizottságok­ pozitív tapaszta­latait, munkamódszereit és gazdasági feladatok teljesítésé­­­ért, a tömegpolitikai és kultu­rális nevelő tevékenység szint­jének javításáért, a munkastí­lus állandó tökéletesítéséért általánosítanunk kell azokat. Mélyrehatóan elemezni kell a munka- és életfeltételek biz­tosításával kapcsolatos kérdé­sket és azt, hogy az RKP KB 1971. november 3—5-i plenáris ülésén, valamint a megyei pártkonferencia rovatainak szellemében a hazó­tö­meg-kulturális nevelő tevé­kenység mennyiben járult hozzá a gazdasági feladatok teljesítéséhez. Igen fontos meg­vitatni, mit tettek a szakszer­vezetek a szakmai továbbkép­zés, a szocialista öntudat te­rén. A közgyűlések és konferen­ciák alapos míg a múlt év előkészítéséért decemberében felkészítőt tartottunk — Az Ön véleménye sze­rint nincs-e párhuzamosság az alkalmazottak közgyűlései és a szakszervezeti beszámoló közgyűlések között ? — Nincs. De hogy érthe­tőbb legyen a válasz, utalnom kell elsősorban az RKP KB 1971 februárjában tartott plenáris ülésére, és az ezt kö­vető 1971 márciusi Szakszer­vezeti Kongresszusra, Nicolae Ceaușescu elvtárs beszédeire, amelyek egyértelműen meg­határozták feladatköreit a szakszervezetek s a sokoldalúan­­ fejlett szocialista társadalom­­ megteremtésének jelenlegi sza­kaszában. Ezért idézném pár­tunk főtitkárának ide vonat­kozó szavait . ..Már nem lehet azt mondani a szakszervezet­ről, hogy „transzmissziós szíj“, hiszen a pártnak nincs szüksége ilyesmire • ah­­­hoz, hogy beszéljen a dolgozókkal, ezt közvetlenül megteheti és meg is teszi — napról napra, óráról órára, a szocialista társadalom egész munkájában. Szocialista társa­dalmi rendszerünkben a dol­gozóknak szükségük van szakszervezetekre olyan széles­­ körű saját szervezetként, ame­lyek egyesíthetik erőfeszítései­ket és szervezetten hallathatják szavukat, részt vehetnek a ro­mán társadalom fejlesztésére vonatkozó összes intézkedések elfogadásában“. E fontos útmutatások­bán intézményesítették az alap al­kalmazottak közgyűléseit, a dolgozók tanácsait, amely szocialista demokrácia kiszéle­­­sítését jelenti, amelyekben a szakszervezetek is képviselte­tik magukat, ami jelentősen növeli a szakszervezetek fele­lősségét. Mind az alkalmazot­tak- mind pedig a szakszerve­zeti beszámoló közgyűlések előkészítéséért közvetlenül a szakszervezeti bizottságok fe­lelnek. A konkrét választ így fogalmaznám meg : Az alkal­mazottak közgyűlésén megvi­tatják a szakszervezeti bizott­ságok és a dolgozók tankja által elkészített kollektív szer­ződést, jóváhagyják a szocia­lista verseny múlt évi élema­­róit, a dolgozók tanácsa mel­lett működő munkaágankénti komissziókat és a Nagy Nem­zetgyűlés legutóbbi üléss/­aka által elfogadott törvény alap­ján a gazdasági és társadalmi tevékenységet ellenőrző mun­kástanácsokat. A szakszervezeti közgyűlé­­seken és konferenciákon meg­vitatják és határozatokat hoz­nak arra vonatkozólag, hogy a szakszervezeteknek mit kell tenniük az alkalmazottak leg­magasabb fórumán elfogadott intézkedések valóra váltásáért, a tervfeladatok határidő előtti teljesítéséért. • Milyen rend vannak a szakszervezetek megyei taná­csa végrehajtó kiírójának 1973-as esztendőre? Miként az i­­gyekeznek a szakszenezett szenek és szervezetek tevé­kenységét a növekvő hi­dtel­­mények szintjére emelni ! — Azt akarjuk, hogy az 1973-as esztendőben, amely döntő év a jelenlegi tervünk határidő előtti ötéves telje­sítésében , egy egész, sor új munkamódszert alkalmazzunk, így a Mikron, gramm és má­sodperc (a csavargyárban); önellenőrzést (a kész.ruha­­gyárban); a legjobban rende­zett munkatelep (az építő sze­relő vállalatoknál); újból, hó­napja. Mozgalmat indítunk az új ipari alkalmazottak szak­mai felkarolására és az anyag­­takarékosság szorgalmaz­­sára. Így óhajtjuk serkenteni a dolgozók alkotó erőfeszítéseit és kezdeményező képességét a tervfeladatok teljesítésére, az új munkamódszerek keresésére és tökéletesítésére. írt beírnifufó előt. Február 2-án este kerül sor P. Calderon de la Barca spanyol író, A zalameai bíró című színművének bemuta­tására. Két dolog teszi különösen­­ jelentőssé e bemutatót : Először az a tény, hogy a színház eddigi­nak megfelelően, gyakorlati­alkalmat nyújt a társulatnak, hogy az egyetemes drámairodalom e közismert, de az utóbbi é­­vekben eléggé ritkán ját­szott remekművével tegye próbára művészi képessé­geit, alkotó erejét. Ezenkívül az teszi jelen­tőssé és ünnepivé a bemuta­tót, hogy az egyben tiszte­letadás is, mellyel a színház vezetősége és egész munka­­közössége igyekszik elisme­rését és szeretét kifejezni színházunk egyik alapítótag­ja, a közismert és közkedvelt Király József 30 éves művé­szi tevékenysége iránt. — Régi álmom vált való­ra azzal, hogy eljátszhatom a Zalameai bíró címszerepét. Hosszú és változatos pá­lyafutásom alatt számtalan szerepet eljátszottam a leg­különbözőbb műfajokban, a nagyoperettől a vérbő ko­médián át a legsúlyosabb tragédiáig. Most, ha visszagondolok szerepeimre, valamennyit szépnek, izgalmasnak talá­lom, mégis úgy érzem, hogy parasztfiguráim voltak azok, amelyekkel leginkább ki tudtam fejezni a darabban és bennem lévő mondaniva­lót. Pedro Crespo szintén pa­raszt, de emellett annyira ember, olyan méltóságos és egyben esendő, annyira bölcs, annyira szereti az i­­gazságot és a becsületet, hogy úgy érzem, e nélkül a szerep nélkül sokkal szegé­nyebb lennék. Lehet, hogy Calderon a maga idején esetleg más­képp látta hősét, de én igye­keztem azokat az emberi tu­lajdonságokat kidomboríta­ni benne, amelyek minden korban érvényesek, embe­riek és igazak, mert igazság, becsület és szerénység nél­kül sem a múltban, sem a jövőben nem érezheti magát igazán embernek az ember. A darab rendezőjétől, Sep­rődi Kiss Attilától még vi­szonylag rövid rendezői te­vékenysége alatt is megszok­tuk, hogy nem elégszik meg annyival, amennyit a szerző nyersen rendelkezésére bo­csát, hanem igyekszik úgy hozzányúlni a műhöz, hogy a mondanivaló a lehető leg­biztosabb úton és a legmeg­felelőbb eszközök segítségé­vel jusson el a mai néző tu­datáig.­­ A Zalameai bíró alapos átolvasás után sem tűnik olyan rugalmas nyersanyag­nak, hogy az többet ígérhet­ne, mint amennyit Calderon szándékozott adni. A Ko­­mámaszony, hol a stukker, a Pipacsok halála, és a Peer Gynt után okozott-e különö­sebb problémát e rendezés ? A kérdés elég furcsa. Min­den darab rendezésénél adód­nak különös nehézségek. Calderon darabja azok közé a darabok közé tartozik, a­­melyek „nem engedik ma­gukat rendezni“. Hogy vi­lágosabb legyek, egy gondo­lati dráma kapcsán a rende­zőnek jogában áll állást fog­lalni az író elképzelése m­el­lett, vagy épp az ellenkezőt hangsúlyozni. Calderon darabjában a történet és az azt szőlőge­­rezdként körülvevő érzelmi hullámzások a lényegesek, nem pedig a gondolati töl­tet. Ez az, amiért azt állítot­tam, hogy „nem engedi ma­gát rendezni“. Megköszönöm Király Jó­zsefnek és Seprődi Kiss At­tilának, hogy válaszoltak kérdéseimre. Tehát február 2-án újabb bemutatóra kerül sor. Mű­soron : Calderón, A zalameai bíró című színműve. Továb­­­bi előadások a plakáton fel­tüntetett bérletnaptár sze­rint. Minden kedves nézőnek jó szórakozást kívánunk. DARVAS LÁSZLÓ

Next