Megyei Tükör, 1973. április (6. évfolyam, 912-936. szám)

1973-04-01 / 912. szám

világ proletárjai EGYESÜLJETEK ! AZ RKII KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA • vasárnapi kiadás • vasárnapi kiadás vasárnapi kiadás • Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde a romániai mi­n­ká­sosztály politikai pártja megalakulásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi gyűlésén Tisztelt elvtársak ! Ma ünnepeljük munkásosztályunk politikai pártja — a Romániai Munká­sok Szociáldemokrata­ Pártja — megala­­kulásának, a hazai forradalmi mozgalom fejlődése igen nagy jelentőségű mozza­natának 80. évfordulóját. Ennek az em­lékezetes eseménynek az évfordulója al­kalmat nyújt munkásmozgalmunk gaz­dag történetének, a román népnek, a ha­ladó, hazafias erők, a kommunisták for­radalmi , demokratikus ha­gyományainak, azoknak a ha­gyományoknak a felidézése, amelyek­hez elválaszthatatlanul kapcsolódnak a modern román társadalomban bekövet­kezett nagy átalakulások, a proletárfor­radalom útján és az új társadalmi rend­­— a szocialista rend — sikeres felépí­tése útján elért összes győzelmek. (Hosszan tartó, erős taps.) Engedjék meg, hogy ebből az alkalom­ból a legmelegebben üdvözöljem a mun­kásosztályt, a parasztságot, az értelmi­ségieket, az összes dolgozókat, nemze­tiségre való tekintet nélkül, az egész népet, valamint a régi kommunista, szo­cialista, forradalmi és demokrata harco­sokat, azt kívánjam nekik, hogy szünte­lenül magasan hordozzák a szocializmus és a kommunizmus zászlaját Romániá­ban. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) A romániai munkásosztály harcos po­litikai pártjának évfordulóját megünne­pelve, mély tisztelettel adózunk mind­azoknak, akik még életüket sem kímél­ve, harcba szálltak a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért, nemzetünk ha­ladásáért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ragyogó napjait. A n­yntitásos st­íly megszervezésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei, a proletariátus forradalmi politikai pártjának nyolc évtizeddel ezelőtt történt megteremtése Kedves elvtársak ! A romániai munkásmozgalom törté­nete szorosan kapcsolódik társadalmunk általános gazdasági-szociális fejlődésé­hez, a termelőerők növekedéséhez és az ország termelési viszonyaiban bekövet­kezett változásokhoz. Köztudomású, hogy más közép- és nyugat-európai országokhoz viszonyítva, a román országok gazdasági fejlődését sokáig számos objektív történelmi té­nyező gátolta. A feudalizmus nálunk hosszabb ideig tartott, fékezve a belső piac bővülését és a kapitalista terme­lési viszonyok megjelenését. Mélysége­ (folytatása a 2. oldalon) 912. szám VI. ÉVFOLYAM 1973. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP ÁRA 30 BANK dicsérhessék a falu népe Csak egy kevés szemespaszulyt, hagymát, csak egy darabocska sonkát... na nem is akarok hallani arról, hogy nem fogadjátok el a kóstolót... Szóval mindenből csak egy keveset, az almából, a pityókából is. A sok ke­vésből összegyűlt egy zsákravaló. Az amúgy is zsúfolt vonaton a gyermek s a többi csomag mellett plusz gondot jelentett a zsákba kötött élelmiszer, gyümölcs. De úgy látszi­k, ehhez már hozzá kell szokni. Ezzel számolni kell, ha nagy rit­kán falura megyünk. Elhalmoznak a legjobb falattal, s a máskor oly szépsze­rével fogyasztott, ritka alkalmakat-találkozásokat ünnepélyessé tevő szilvapá­linka is téritekre kerül. Igenis, a mi tiszteletünkre, akik városon élünk, s időnként­­ évente egyszer-kétszer felkeressük falun élő rokonainkat, ismerő­seinket. Jólesnek a ritka találkozás, az éjszakába hajló, gazdag terítékű va­csorákat követő órák meghitt beszélgetései. Kik mentek férjhez, kik haltak el, ki épített új hajlékot vagy költözött el végleg a faluból — erről szól a terefere. Mert ugyebár egy év alatt sok minden történik a száznál alig több házszámú faluban is. Még jóformán ki sem beszéltük magunkat úgy istenigazából, s máris menni kell — vissza a városba. Búcsúzás előtt a szokásos sürgés-forgás, a rejtett cso­magolás, a vesződést mímelő tiltakozás, hogy mié tessék semmit se pakolni, mert így is sok a csomag... De hasztalan, mert erősebben szól a replika : ne mind mondjatok annyit, ezért a kevés murokért, petrezselyemért legalább nem kell pénzt kiadnotok, így érvelnek, oktatnak, ha kell, szidnak is a falun élő roko­nok. ..Különben is hál' istennek van nekünk elég a pincében, a rossz időjárás ellenére elég szép termésünk volt. Ne mind szabadkozzatok. Nem osztott úgy a közös, ahogy számítottuk, de van ez a kevés háztáji ,az idén is két hízót vág­tunk .. . Mindenképpen több van a mi éléskamránkban, fogadjátok csak el...“ S mi, városlakók elfogadjuk. S mi szülőjétől, ki a nagynénitől, keresztmamá­jától, unokatestvérétől. El­váláskor — mikor segítenek szekérre rakni a száz­kilóhoz közel álló zsákot, s elvitetnek a legközelebbi állomásig — visszafojtjuk meghatottságunkat. Óvakodunk az elérzékenyüléstől. Kézfogáskor érezzük az érdes, kasza­ kapanyéltől feltört, földszínű kezek melegét. Jól tudjuk, hogy ezek a férfias asszonyi kezek — melyek sosem ismerték a lakkot, a manikűrt —, ezek az inas, sokat, szolgált, hatvanba-hetvenbe hajló öregemberi kezek biz­tosítják a mi mindennapi kenyerünket, egyéb eledelünket. A szélfútta, kicse­­repesedett kezek érintésekor szólal meg bennünk egyidőben a lelkiismeret, a köszönet, a hála. S van úgy is, hogy érdemtelennek tartjuk magunkat mind­arra, amivel elhalmoznak „hazalátogatáskor“ a szántó-vető, arató kezek, me­lyek otthon maradtak mezőn, istállóban ,hogy legyen tej, vaj, hús és kenyér elegendő városi asztalunkon is. Olyankor, mikor évente egyszer — farsangkor vagy nyári szénacsináláskor — falura látogatunk, kérdezzük hát meg az ott élőket: hogyan szolgál az e­­gészségük ? Nyissunk be a pajtába, simogassuk meg a kicsi borjú hátát, kapál­junk meg legalább egy sor krumplit, segítsük feldobni az odorba azt a sze­­kerecske szénát, és ne fintorogjunk az istállók fanyar szagától. Érdekeljen minden, mi távollétünkben történik, az is, hogy mennyi volt az évi osztalék. Legalább ennyivel tartozunk nekik. Legalább­ FERENC­ZY L. TIBOR A sepiszentgyörgyi Csíki negyed JUDUTNYIK GYÖRGY, felvétele)

Next