Megyei Tükör, 1973. április (6. évfolyam, 912-936. szám)
1973-04-01 / 912. szám
2. oldal Nicolae Ceauşescu elvtárs beszéde (folytasd? 82 első oldalról) sem negatív hatással volt az ország gazdasági-társadalmi fejlődésére az, évszázados külföldi elnyomás, amelyet a román nép kénytelen volt elviselni, s amely kiapasztotta nemzeti vagyonát, súlyos szenvedéseket okozott a széles dolgozó tömegeknek, megakadályozta a termelőerők fejlődését, a társadalmi és gazdasági haladás útján való előmenetelt. Csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején a manufaktúrák és az ipari tevékenység fejlődésével egyidejűleg jelennek meg a kapitalista típusú termelési viszonyok. Ez a folyamat erősödik a XIX. század közepe felé és a század második felében olyan nagy társadalmi megmozdulások hatására, amelyeket maga idézett elő s amelyek közé sorolhatjuk az 1821-es forradalmat, az 1848—1849-es burzsoá demokratikus forradalmat, a román fejedelemségek 1859-ben történt egyesülését, Románia állami függetlenségének 1877-ben történt kikiáltását. Ebben az időszakban lendületes fejlődésnek indul főleg a bányaipar, a kohóipar és a feldolgozó ipar. A Román országok gazdasági fejlődésének egyik jellegzetes vonása a múlt század második felében a külföldi tőke gyors beszivárgása ; ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen — főleg német, francia, belga, angol — tőke behatolását megkönynyítik Románia külföldön felvett leigázó kölcsönei, az állam adósságának növekedése a nyugati nagy bankokkal szemben, a természeti erőforrásaink koncesszionálása az imperialista trösztöknek. A múlt század utolsó évtizedének végén, a Munténiában és Moldovában működött csaknem 625 nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a külföldi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a textil-, a cellulóz- és a papíriparban , a hazai tőke részaránya az ipari részvénytársaságokban nem érte el a 10 százalékot. A külföldi tőke beszivárgásának, a hazai természeti kincsek nyugati trösztök általi kiaknázásának következményeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az időszakban, az állami függetlenség 1877-ben történt kivívásáig, a Román országok pénz- és terményadót fizettek még a török birodalomnak. A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében bekövetkezett változás eredményeként — amely változás egyben bizonyítja, hogy Románia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első szakaszában volt — lényeges átalakulás következik be az osztálystruktúrában, a román társadalom társadalmi és politikai erőviszonyában. A földbirtokosság — amely továbbra is erős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkezett — volt a mindennemű haladó, demokratikus reformmal szembeszegülő legreakciósabb osztály. A társadalom legnépesebb osztálya a földesurak és a bérlők által kíméletlenül kizsákmányolt parasztság volt, amelynek mély érdeke fűződött a feudális tulajdon felszámolásához, a földreform megvalósításához és más demokratikus jellegű változásokhoz, s amely az ország hatalmas haladó erejét képviselte. Az ipar fejlődésével párhuzamosan egyre nőtt a burzsoázia társadalmi és politikai szerepe; ez a gazdasági, kereskedelmi tevékenység széles körű kibontakoztatását és szükségképpen, bizonyos demokratikus reformok bevezetését szorgalmazta, amelyek megfeleltek társadalmi fejlődésünk objektívkövetelményeinek. A burzsoá demokratikus forradalom menetének sajátosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérdekei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek kizsákmányolását — politikai téren jórészt paktumra lépett a földesurakkal. A román társadalom egyben felölelt középső kategóriákat — kisiparosokat és kereskedőket —, valamint az értelmiségi réteget, amely érdekelt volt az ország demokratikus fejlődésében. A román társadalom akkori haladását döntően meghatározó társadalmi folyamatok egyike az ipari proletariátus fiatal osztályának — az ország leghaladóbb erejének — fejlődése és határozott színre lépése a politikai életben. A proletariátus egyre inkább a néptömegek legforradalmibb eszményeinek hordozója lesz, az egész dolgozó nép létfontosságú törekvéseinek kifejezője a hazának a haladás útján történő fejlődése, a nemzeti egység megteremtése, az állami függetlenség kivívása, a szabad és emberhez méltó élet megteremtése érdekében. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásoknak a belföldi tőkések általi könyörtelen kizsákmányolása, amelyet súlyosbít a Romániát nyersanyag, olcsó munkaerő forrásává és termékelhelyező piaccá átalakítani szándékozó külföldi trösztök fosztogatása, fokozza az osztályellentéteket a korabeli román társadalomban, ösztönzi a munkásmozgalmat. Az ország általános gazdasági-társadalmi fejlődésének, a politikai erőviszonyok változásainak körülményei között a proletariátus harcának fő célja saját maga és a dolgozó tömegek felszabadítása a kizsákmányolás és elnyomás alól; ez a harc ugyanakkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédésére, a román nép ama szent jogának megóvására törekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátusnak a múlt század utolsó két évtizedében szervezett erőteljes forradalmi akciói : olyan sztrájkok és tüntetések, amelyeknek célja volt egyes gazdasági jogok kiharcolása, a nyolcórás munkanapra vonatkozó követelés kielégítése, a szervezkedési jog kivívása. A munkásosztály, a szocialisták jelentős politikai kampányokat kezdeményeztek az egyetemes szavazati jog és más olyan demokratikus szabadságjogok kivívásáért, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a burzsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. A munkásság kezdettől fogva erős szövetségesre talált a parasztságban — abban az osztályban, amely évszázadokon át folytatta a harcot nemzeti lényünk megőrzéséért, az ország függetlenségéért és amely az új történelmi körülmények között a munkásosztály oldalán fontos forradalmi erőként érvényesült. Jól tükrözik ezt az 1888. évi nagy parasztfelkelések, amelyek pánikot keltettek a korabeli uralkodó osztályban és véres megtorlást vontak maguk után. Ezek a felkelések ugyanakkor eleven példái voltak a szoros együttműködésnek és testvériségnek a parasztság és a munkásmozgalom között, amely védelmébe vette a felkelőket, a burzsoá földesúri elnyomás áldozatait. Ebben az időszakban a Román országokban a kor előremutató eszméitől áthatott, haladó értelmiségiek széles körű csoportja bontakozik ki, amely energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a harcos művelődés fejlesztésének, a társadalmi haladáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra váltásának, a dolgozó tömegek széles körű demokratikus szabadságjogai kivívásának szenteli. A hazai munkásmozgalom egyik fő jellegzetessége az, hogy a proletariátus, már megjelenésének pillanatától kezdve, arra törekedett, hogy osztályként szervezze meg magát, tudva, hogy ez döntő feltétele a kizsákmányoló osztály elleni politikai harc sikerének, a forradalmi célok elérésének, az összes dolgozók társadalmi felszabadításának. Már a múlt század első felében megjelennek a munkásszervezkedés első formái — az önsegélyző szakegyletek —, amelyek kezdetben gazdasági jellegű követelésekkel lépnek fel, majd később politikai osztályelvek alapján fejlődnek. Ezek a szervezetek megszilárdulnak, számbelileg gyarapodnak, s egyre fontosabb szerepet töltenek be a dolgozó tömegek harcában. A proletariátus szervezkedésének rendkívül fontos momentuma az 1872-ben, tehát több mint 100 évvel ezelőtt megalakított Romániai Dolgozók Általános Egyesülete, az a szervezet, amely történetünk során első ízben tűzi célul maga elé az ország összes munkásainak egyesítését. Ez az esemény jelzi a román proletariátus országos méretű osztályszervezkedésének kezdetét. A munkásosztály szervezkedésének fejlődésével és erősödésével egyidejűleg megjelennek a szocialista eszmék és terjedni kezdenek az országban. Egyébként a Román Országokban már az utópista szocializmus eszméi is ismertek voltak, s híveket szereztek azoknak az értelmiségieknek a soraiban, akik a társadalmi fejlődés új útjait kutatták ; ezek az eszmék eredeti formában öltöttek testet, mint például Teodor Diamant 1835-ben létesített Scăieni-Prahova-i falansztere. Az 1848-as burzsoá demokratikus forradalom, a nyugati forradalmi mozgalommal létrejött kapcsolatok már korán elősegítették a Marx és Engels által megalapított Internacionálé programjának megismerését, ami nagy hatást gyakorolt a romániai forradalmi harc fejlődésére. 1869-ben Temesváron megalakult a Munkásinternacionálé egyik tagozata is, amely egyik alapvető teendőjének tekintette a marxista eszmék terjesztését. A múlt század hetvenes éveinek kezdetén Bukarestben, Iaşi-ban és más■fosokban ezután megalakult szocialista körük széles körű propagandatevékenységet fejtettek ki és számos kiadványt jelentettek meg, mint plédául a Socialismul, Contemporanul, Dacia viitoare, Emanciparea, Revista socială, Drepturile omului és mások, amelyek útján a tudományos szocializmus mélyen behatolt a proletariátus, a dolgozó tömegek soraiba, valamint a haladó értelmiségiek egyes köreibe. Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocializmus megalapítóinak alapeszméi közvetlen úton hatoltak be Romániába : egyes munkákat, mint a szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. A család, a magántulajdon és az állam eredete, a Kommunista Kiáltvány, A tőké és mások röviddel megjelenésük után adták ki román nyelven. Ily módon a szocialista harcosok, a román proletariátus haladó része közvetlen kapcsolatba kerülhetett a kor leghaladóbb gondolkodásával, a tudományos szocializmus elméletével. A munkásmozgalom és a tudományos szocializmus egyesülésének folyamatában egyre égetőbben napirendre került a munkásosztály politikai pártja megteremtésének kérdése. A korabeli szocialista sajtó már 1885—1886-tól egyre gyakrabban emlegette a „munkáspárt“, a „szocialista párt", a „munkásság marxista pártja” létrehozásának szükségességét. A munkásosztályunk e célja érdekében követett politikai fejlődés egyik rendkívül fontos eseménye volt C. Dobrogeanu-Gherea 1886-ban kiadott Mit akarnak a román szocialisták című munkája, amelyben a szerző alapos érveléssel mutatja ki a proletariátus pártja megszervezésének szükségességét. A mű egyben hangsúlyozza, hogy e párt alapvető politikai célja az államhatalom megszervezéséért és a proletárdiktatúra bevezetéséért vívott forradalmi harc kell hogy legyen. „A nép, a proletariátus — írta Constantin Dobrogeanu-Gherea — a proletár társadalmi forradalom után hatalomra kerülve, az osztálydiktatúrát eszközként használja majd uralmának megerősítésére, a szocialista társadalom létezési formáinak megszervezésére“. Látható tehát, hogy a román szocialisták kezdettől fogva helyesen a szocialista társadalomra való áttérés objektív követelményeként állították maguk elé a munkásosztály hatalmának beiktatását ,a proletárdiktatúrát, mint a kizsákmányoló osztályok elleni, a kizsákmányolás alól felszabadult társadalom ellenséges erői elleni uralom formáját, mint a szocializmus megteremtésének feltételét. (Hosszan tartó, erős taps.) A társadalom forradalmi átalakításának ez a szemlélete már kezdettől fogva erőteljesen rányomta bélyegét a romániai proletariátus és politikai pártja egész forradalmi harcára. Az említett munka méltán tekinthető országunk forradalmi, marxista mozgalma első programjának. Ennek tartalmát megismerve, Friedrich Engels ezt írta a román szocialistáknak : „Nagy örömmel láttam, hogy a romániai szocialisták bevették programjukba annak az elméletnek a fő elveit amelynek sikerült egyetlen harcos csoportba lementenie Európa és Amerika csaknem összes szocialistán — barátomnak, az elhunyt Karl Marxnak az elméletéről van szó". Ismeretes egyébként, hogy Marx és Engels nagy figyelemmel tanulmányozta Románia történetét, gazdasági társadalmi fejlődését, országunk forradalmi munkásmozgalmának alakulását, s egyes elméleti következtetéseit és téziseit a korabeli román társadalom realitásainak ismeretére is alapozta. A marxizmus klaszszikusai mindig rokonszenveztek azzal a hősi harccal, amelyet a román nép vívott nemzeti és társadalmi felszabadulásáért, egyetlen nemzeti államban való egyesüléséért, az idegen elnyomás és uralom igájának lerázásáért. Az ország egész területéhez hasonlóan Erdélyben is terjed a munkásmozgalom E tartomány proletáriátusának forradalmi politikai szelleméről beszédesen tanúskodik az ,hogy 1890-ben megalakították a Szociáldemokrata Párt erdélyi szervezeteit. Ebben az időszakban fokozódnak a kapcsolatok a román szocialisták között a Kárpátok mindkét oldalán, egyre szorosabb kapcsolatok jönnek létre a munténiai, a moldovai és az erdélyi proletariátus között. Az öszszes román tartományokban egyidejűleg fejlődő munkásmozgalom forradalmi programjának egyik jelentős céljaként népünk nemzeti egységének a megvalósítását jelöli meg. A szocialisták ezt írták a Dacia viitoare sokatmondó nevet viselő folyóiratban : „Nem lesz egyetlen nap, egyetlen óra nyugtunk sem mindaddig, amíg valamely testvérünk rabszolgaság láncaiban sínylődik, és lankadatlanul fogunk harcolni, türelmetlenül és bizalommal várva a jövőnek azt a boldog napját, amikor kéz a kézben, szabadon és együtt kiálthatjuk : „Éljen Románia“. (Hatalmas taps.) A proletariátus politikai megszervezése felé az első jelentős lépés az volt, hogy 1887-ben Bukarestben, Iaşi-ban és az ország más városaiban megalakultak a munkáskörök, amelyek később munkásklubokká alakultak át, nagy taglétszámmal. Ezek legfőbblinkként a szocialista kongresszus előkészítését tűzték ki, amely kimondta aztán a politikai munkáspárt megalakítását. A román társadalom gazdasági, társadalmi-politikai és ideológiai fejlődése megteremtette e párt megalakításának feltételeit. Amint a szocialista Constantin Mile Kongreszszusunk című cikkében rámutatott. ..a romániai szocialista mozgalom, különböző útkeresések után, mind az elméjyi milül „rinkarhu szempontjából A kongresszus, amelyre 1893. március 31. és április 3. között Bukarestben került sor, s amelyet az egész ország munkássága lelkesen üdvözölt és nagy érdeklődéssel követett végig, kimondta a munkásosztály marxista politikai pártjának , a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását. (Hatalmas taps) Ez az esemény sorsdöntő volt a proletariátus és a dolgozó tömegek forradalmi harcának alakulása szempontjából, a munkásosztály országos méretű politikai megszervezésének megvalósítását jelezte és mint ilyen került be történetünkbe. (Élénk, erős taps.) A romániai munkásosztály pártja, amelyet 1893-ban a tudományos szocializmus, Marx és Engels osztályelmélete alapján alakítottak meg, már az első pillanattól kezdve vállalta azt a történelmi szerepet, hogy vezesse a proletariátus és a többi városi és falusi dolgozó tömegek forradalmi harcát a politikai hatalom kivívásáért, a román társadalom szocialista átalakításáért. 1893 a romániai munkásosztály forradalmi élesajlata megszületésének az éve. Éppen ezért méltán mondhatjuk, hogy a Román Kommunista Párt — amely folytatja a nép magasztos forradalmi hagyományait és gyökerei mélyen behatolnak a múlt század második felének szocialista munkásmozgalmába — igazi kezdetei egybeesnek a nyolc évtizeddel ezelőtt megalakult, a marxista forradalmi elmélet által vezérelt munkáspárt tevékenységének megkezdésével. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásosztály pártjának megteremtése új szakaszt jelentett hazánk forradalmi folyamatának alakulásában, a társadalmi harcok fejlődésében. A proletariátus marxista vezérkaraként a párt a néptömegek élére állt azokban a csatákban, amelyeket a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a jobb életért, a társadalmi és nemzeti szabadságért vívtak. A munkásosztály forradalmi pártjának megszületése, valamint egész későbbi fejlődése hazánk gazdaságitársadalmi és politikai fejlődésének tulajdonítható, kifejezi a román társadalomnak a társadalmi haladás útján való előmenetele követelményeit. A párt a proletariátus soraiból alakult és harcra kelt osztályának, a dolgozó tömegeknek a felszabadításáért, a leghűségesebben fejezve ki nemzetünk érdekeit és lehíradóbb törekvéseit. A párt együtt fejlődött a proletariátus osztálytudatának kikristályosodásával és éretté válásával, a munkásságnak önmagában önmagáért való osztállyá történő átalakulásával — ahogyan Marx mondotta. A romániai munkásság politikai pártjának 80 éves története ismételten tanúsítja, hogy a proletariátus forradalmi osztaga csak akkor tölthet be lényeges szerepet a kizsákmányolás és az elnyomás elleni harcban, csak akkor teljesítheti sikeresen történelmi hivatását a proletárforradam Vasárnapi kiadás ll